Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-31 / 52. szám

Év vége van. A számadások, kimutatások és mérlegelések időszaka. Ilyenkor mindenütt összevetik az eredményeket, a megtett út jó és rossz oldalait. A krónikás feladata annál nehezebb, mivel egy eseményekben igen gazdag év van mögöttünk, amely sok-sok élményt, izgalmat, meglepe­tést és csalódást, de legalább annyi sikert, örömet és biztatót is hozott számunkra. A nemzetközi élet porondján változatlanul a két kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­nek elvei mérkőztek meg — az utóbbiak javára, S bár az imperia­lizmus puszta tényéből eredő háborús veszély egy csöppet sem ha­gyott alább, sőt a vietnami háború újabb szomorú fejezetekkel bővült, mégis sikerült egy nagyobb katasztrófától megakadályozni a világot, ami elsősorban a szocialista országok meg nem alkuvó, következetes békepolitikájának a gyümölcse. Az 1965-ös esztendő sokrétű ese­ményeinek főbb vonásait próbáljuk most feleleveníteni olvasóink előtt. JANUÁR MÁRCIUS lési bizottsága, de a nyugati küldöt­tek gáncsoskodása következtében igen sovány eredménnyel zárult. Ebben a hónapban emlékeztünk meg a történelem egyik legnagyobb pusztításának befejezése, a második világháború során a fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulójáról. A szomszédos Ausztriában is je­lentős eseményre került sor. Az ál­lamszerződés aláírásának 10. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnep­ségeken résztvett a négy nagyhata­lom külügyminisztere is. JÚNIUS Az újesztendö első napjai nemzet­közi eseményének fövázát az egyes országok állam, illetve kormányfői­nek nyilatkozatai szabták meg. A ha­gyományos újévi üzenetváltások azt tükrözték, hogy egyre nagyobb mér­tékben veszítenek csatát a hideghá­borús elemek, s mindinkább háttérbe szorulnak a béke és a haladás állan­dóan erősbödő tábora előtt. A Szovjetunió kormánya külön bé­kefelhívást tett közzé, amelyben fel­hívta fel a világ országainak vezetőit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a fennálló vitás kérdések rendezésére. Nyugatról az volt a válasz, hogy John­son a vietnami háború fokozását helyezi kilátásba. A Távol-Kelet egyik igen jelentős eseménye, hogy Indonézia kilépett az ENSZ-ből. A későbbi fejlemények, sajnos, nagyon veszélyes irányba fej­lődtek, amelyekről még szó esik. A Podgornij elvtárs vezette szov­jet parlamenti küldöttség törökor­szági látogatása igen jelentős ese­mény volt a két szomszédos, de po­litikai szempontból teljesen eltérő utat követő ország életében. A hónap végén a lengyel főváros­ban ülésezett a szocialista államok védelme szövetsége, a Varsói Szer­ződés tagállamai politikai tanácskozó testületé. Végül a még 1964 decem­berében megszakított ENSZ-közgyülés 19. ülésszakának folytatása, Johnson elnök ünnepélyes beiktatása és Chur­chill volt angol miniszterelnök halá­la jelentett említésre méltó ese­ményt. FEBRUÁR A vezető nyugati hatalmak közt teljesen beáll a „kenyértörés“. A munkáspárti angol kormány rendkívül súlyos napjait éli, mivel az ellenzékbe szorult konzervatívok támadást indí­tanak Wilson miniszterelnök kül- és belpolitikája ellen egyaránt. Bonnban élénk vita támad a kormánypárt és szociáldemokraták között egy memo­randum miatt, amelyben Willy Brant, Nyugat-Berlin polgármestere Rusk amerikai külügyminiszternél a szo­cialista országokkal való szorosabb gazdasági együttműködés fejlesztését szorgalmazza. A „nyugatnémet gazdasági csoda“ atyjaként emlege­tett Erhardot hosz­­szú politikai huza­vona után ismét a bonni kancellári bársonyszékbe ül­tették. Washingtonban zavart keltenek a vietnami hazafias erők fokozódó si­kerei, Párizsban pedig az Erhard — de Gaulle találkozó kimenetele okoz keserű perceket. A délkelet-ázsiai helyzet azzal bo­nyolódik, hogy Laoszban jobboldali tisztek katonai puccsot hajtanak végre. Az egyre fokozódó dél-vietnami há­ború közepette fontos esemény Ko­szigin szovjet miniszterelnök látoga­tása a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban, ami még jobban meg­szilárdította a Szovjetunió és a VDK népeinek testvéri barátságát és harci egységét az amerikai imperializmus­sal szemben. Párizsban de Gaulle a jaltai kon­ferencia 20. évfordulója alkalmából nagyjelentőségű sajtóértekezletet tar­tott, amelyen ismét az önálló francia külpolitika mellett tört lándzsát. Moszkvában és Pekingben egyaránt nagyszabású ünnepség-sorozatra ke­rült sor a szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának 15. évfor­dulója alkalmából. Miközben Saigonban a puccsok es ellenpuccsok szinte egymást követik, s Washington igen kényelmetlen helyzetbe kerül, Bonnak is le kellett nyelnie a legkeserübb pirulát: az általa nem létezőnek hirdetett NDK Államtanácsának elnöke, Walter Ul­bricht elvtárs látogatást tett az Egye­sült Arab Köztársaságban. Ismét Ázsiába visszük az esemé­nyek fonalát. Jozef Lenárt miniszter­­elnök baráti látogatást tett Indiában, Kambodzsa fővárosában pedig ülést tartott az indokínai népek kongresz­­szusa. A hónap egyik legkiemelkedőbb eseménye a kommunista és munkás­pártok moszkvai konzultatív találko­zója, amely részletesen megvitatta a nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb kérdéseit. S miközben az amerikai bombázók védtelen vietnami falvakat és váro­sokat bombáztak, a „határtalan lehe­tőségek“ hazájában, az USA-ban is­mét vér folyik az emberi szabadság elemi jogainak védelméért. A négerek szabadságjogait lábbal tiporják, noha már korábban alkotmányba foglalták jogaikat. Tito jugoszláv államelnök hivatalos csehszlovákiai látogatása nemcsak belpolitikai esemény volt, hiszen a világsajtó igen terjedelmesen foglal­kozott a látogatás eredményeivel, különös tekintettel a csehszlovák— jugoszláv kapcsolatok állandó javu­lására. Erhard az Egyesült Államokban járt. míg Londonban és Párizsban a NATO-országok kül, illetve hadügy­miniszterei próbáltak orvosságot ta­lálni az atlanti táborban buzgó ár­ként feltörő ellentétekre. Közben az amerikaiak is jelentős eredményt érnek el az űrkutatásban. A hírhedt Gemini-program keretében fellőtték a 4-es számú űrhajót. Dominikában az amerikai agresszió következtében igen elmérgesedett a helyzet és egész Latin-Amerika meg­mozdult Washington ellen. Az NDK-ban hivatalos látogatást tett Tito jugoszláv elnök, s ez ter­mészetesen hideg zuhanyként hatott Bonnra, ahol előzőleg már amúgyis kellemetlen pillanatoikat éltek át de Gaulle elnök látogatása nyomán. Nagy meglepetéssel szolgáltak az algériai események, miután Ben Bella elnököt megfosztották hatalmától és helyébe ún. forradalmi tanács lépett, Bumedien ezredes vezetésével. J ÜLIU S Helsinkiben tanácskozott a Béke Világkongresszus, amelynek egyik fő­tárgya a vietnami háború kérdése volt. A kongresszus egyhangúlag el­ítélte az amerikai agressziót. Görögországban a király önkényes lépése, Papandreu demokrata minisz­terelnök elmozdítása, váltott ki óriási tiltakozóhullámot. Rövid megszakítás után ismét összeült a genfi 18-hatal­­mi leszerelési bizottság, s bár nem hozott látszólagos eredményt, már maga az újrakezdés is sikernek könyvelhető el. A hónap egyik legkiemelkedőbb eseménye az ENSZ-közgyűlés jubilá­ns 20. ülésszakának megnyitása. Nyugat-Németországban a hosszú politikai huzavona után ismét Erhar­dot választják kancellárrá, akinek kormánynyilatkozata és az azóta tett lépései igen veszélyes irányba fejlőd­nek. OKTOBER A SzovjetuniS Legfelső Tanácsa de­cemberi ülésén a Legfelső Tanács elnökének új elnökévé Podgornij elv­­társat választotta, miután Anasztáz Mikojan elvtárs magas korára és egészségi állapotára való tekintettel kérte felmentését. A világűr meghódításáért folytatott nemes harc egyik jelentős állomásá­hoz érkezett. Március 16-án a Szov­jetunióban felbocsátották a Voszhod-2 űrhajót, amelynek egyik űrutasa, Leonov mintegy húsz percre kilépett a kabinból és szabadon lebegett a vi­lágűrben. Páratlan teljesítmény! ÁPRILIS A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma fon­tos ülést tartott, amelyen a mező­­gazdaság fejlesztésének sorsdöntő feladatairól tárgyaltak. Az ENSZ székhelyén igen jelentős szovjet békekezdeményezés hangzott el. A szovjet küldött megismételte kormányának javaslatát a leszerelési világértekezlet összehívására. A Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség lengyel­­országi látogatása nemzetközi szem­pontból is fontos eseménynek számít. Ezzel szemben Bonn többek között azzal élezte ki ismét a helyzetet, bogy Nyugat-Berlinben tartották a szövetségi törvényhozó testület ülé­sét. Míg Johnson elnök híres baltimo­rei bestédében a vietnami háború fokozását helyezte kilátásba, Ho Si Minh, a VDK elnöke azonnali távo­zásra szólítja fel az amerikaiakat Vietnamból. AUGUSZTUS A Szovjetunió kormánya igen eré­lyes hangú nyilatkozatot tett közzé a VDK amerikaiak részéről történő bombázása miatt, s felhívja a was­hingtoni kormány figyelmét az ebből eredő súlyos veszélyre. A Fehér Ház azonban tovább dacol és újabb csa­patokat küld Vietnamba. Jelentős esemény a román Nemzet­­gyűlés ülése és az- új alkotmány el­fogadása, amely kimondja: Románia szocialista köztársaság lett. Az V. Köztársaság elnökévé 1965. de­cember 19-én ismét Charles de Gaulle-t választották. A VDK kikiáltásának Í20. évfordu­lójának ünnepségei és Nasszer egyiptomi elnök Szovjetunió-beli lá­togatása. Indonéziában óriási politikai válság tört ki, amelynek még napjainkban is súlyos következményei vannak. Egy mondatban: erős jobbratolódás, a kommunista és haladó erők üldözése került napirendre. A pápa New York-i látogatása túlnő az egyházfő szokatlan útjának jelen­tőségén, s az ENSZ-ben tartott fel­szólalása komoly békefelhívás volt. Varsóban jubileumi ülésre jött ösz­­sze a Szakszervezeti Világkongresz­­szus, amely több mint 120 millió ha­ladó tagot számlál és súlyosan elítéli az amerikaiak délvietnami agresszió­ját. Az Egyesült Államokban pedig fiatal emberek máglyahalállal tilta­koznak a Johnson-kormány esztelen politikája ellen. A francia külügyminiszter viszo­nozza szovjet kollégájának látogatá­sát, amelyről a világsajtó egyönte­tűen megállapítja, hogy igen jól fej­lődnek a francia—szovjet kapcsola­tok. NOVEMBER Algírban elhalasztották a november 5-re kitűzött második afvo-ázsiat csúcsértekezletet. Wilson miniszterelnök sikertelen rhodesiai tárgyalása Dél-Rhodesia „függetlenségének“ önkényes kikiál­tásához vezet. Rio de Janeiróban sor került az Amerikai Államok Szerve­zete külügyminiszteri értekezletére, ahol súlyos vád érte Washington latin-amerikai politikáját. Ebben a hónapban emlékeztünk meg a Béke-Világtanács megalakulá­sának 15. évfordulójáról is. D E C EMBER Az év utolsó hónapjában is jelen­tős eseményekre került sor. A NATO szokásos évvégi ülése az ellentétek jegyében zajlott le, különös tekintet­tel Nyugat-Németország kormányá­nak fokozódó atomigényeire. A második menetben újra választ­ják de Gaulle tábornokot s ezt meg­előzően a Szovjetunió Legfelső Taná­csa ülésének eredményeit kell emlí­teni, amelyen személyi változásokat is eszközöltek. Podgornij elvtárs lett a Legfelső Tanács Elnökségének új elnöke. Erhard kancellár washingtoni láto­gatása az utolsó fontosabb nemzet­közi esemény az óesztendőben. MÁJUS A természet legszebb hónapja kü­lönösen sok eseménnyel bővelkedett. London után Párizsban tesz hivatalos látogatást Gromiko külügyminiszter. A két ország kapcsolata azóta is igen kedvezően fejlődik. Genfben összeült az ENSZ leszere-S Z E P T E MBE R Változatlanul a Szovjetunió áll az érdeklődés előterében, ahol Novotny elvtárs vezetésével csehszlovák párt- és állami küldöttség, s ezzel egyidő­­ben legmagasabb szirttű román párt­ós kormányküldöttség tett látogatást. Párizsban Czyrankiewicz lengyel miniszterelnök folytat hivatalos meg­beszéléseket a francia kormány tag­jaival, s kétszer találkozik de Gaulle tábornokkal is. KARÁCSONYT ÜNNEPELT az or­szág -világ, a béke ünnepét. Kemény munkával töltött év után vagyunkt a pihenőnapokra mindenki bőven rá­szolgált. Volt eredménye ennek a munkának, bizonyítják ezt a kará­csonyfa alá került ajándékok is. De nem zárul gondok nélkül az ó-eszten­dő. Nagyobb, súlyosabb árnyak repül­nek az utóbbi időben a világra. A nyugtalpnság mintha sokasodna. Ag­godalommal eltelve figyeljük vala­mennyien a Délkelet - Ázsiából érkező vészterhes híreket. Kétszáz-, három­száz-, négyszázezer embert akar az Egyesült Államok kormánya bevetni Vietnamba, követeli a NATO, a SEATO támogatását, a háború tüzének elter­jedését egész Indokínában és másutt a világon. Az amerikaiak „tárgyalási készsé­géről" szóló nyilatkozatokat elnyomja a sebesültek jaja, az özvegyek zoko­gása. a tiltakozók kiáltása... Felvételünk minden magyarázat nél­kül bizonyítja: az amerikai népnek elege van a vietnami háborúból. Az esztelen agresszió elítélését és fiaikat a halálba küldő Johnson-kormány el* len tiltakoznak az édesanyák a was­hingtoni Fehér Ház előtt s transzpa­rensükön a következő felirat olvas­ható: „Elnök Or! Fiaink életéért Gyermekeink egészségéért Legyen béke Vietnamban Karácsonykor!“ Ismét fegyverek ropognak Vietnamban A karácsonyi ünnepek nemcsak i termelésben és munkában jelentettek pihenőt, hanem a harctéren is. Viet­namban a felszabadító erők javasla­tára 12 órán át szüneteltek a harcok az amerikai és dél-vietnami kor^ mánycsapatok, valamint a vietnami felszabadító erők között. Az ünnepi órák azonban gyorsan elteltek, Vietnamban ismét a fegyve­reké a szó. Hírügynökségek egybe­hangzó jelentései szerint a harcok felújultak. A tűzszünet december 25-én az éjszakai órákban ért véget és az As­sociated Press hírügynökség szerint, az amerikai parancsnokság december 26-án parancsot adott a teljes harci tevékenység felújítására. A partizánok megtámadtak egy gép­kocsi-oszlopot és állítólag kisebb veszteségeket okoztak a saigoni lö­vészalakulatnak. Robert Kennedy szenátor, a néhai elnök fivére, december 24-én java­solta, hogy a tűzszünet meghosszab­bításával teremtsék meg a tárgya­láshoz szükséges légkört. Hasonló javaslatot terjesztett elő néhány nap­pal ezelőtt Mansfield szenátor is. A javaslatokat azonban a Fehér Ház elutasította; jóllehet az amerikai köz­vélemény egyre határozottabban el-* ítéli Johnson értelmetlen merevségét, SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. december 31. A NEMZETKÖZI ÉLETBEN nem lehet egyik napról a másikra lezárni eseményeket. A folyamatosság szinte törvényszerűség. S így a mi króni­kánk sem ér ezzel véget, hiszen az olvasó legközelebbi számunkban újból találkozik velünk. De egy pillanatra most mégis álljunk meg, hiszen mind­nyájunknak kij$r a megérdemelt pihenő, s közben emeljük és ürítsük poharunkat a béke és nemzetek közötti barátság további erősödésére és a népek hőn vágyott boldogulására, amelyről az elkövetkező évben még többet szeretnénk írni. TÖTH GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents