Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-11 / 49. szám

Csolló is élni kezd

Ä ClM NEM VÉLETLEN. így mondják a Rozsnyói Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon, a faluban is, a szövetkezet elnöke pedig egy kis változattal azt állítja, hogy már Csoltón is élnek. Néhány évvel ezelőtt volt itt a gond, a baj. Az elnök szavai szerint a közös gazdaságnak már csak a neve volt szövetkezet. Hogy mégis „életben maradtak", annak hosszabb története van, amit érdemes papírra vetni, hadd okuljanak belőle mások is. Mert a közmondás is azt tartja, hogy más kárán tanul az okos. Jobb a bajt megelőzni, mert eső után késő a köpönyeg.

Sok vita, érdeklődés, vélemény után kerül az olvasó elé a csoltói tanulság. Hallgassuk a véleményeket sorjában.

FEJES JÖZSEF elvtárs, a szövetkezet elnöke munkaszerető, megfontolt, nyugodt, egyszerű ember. Valamikor a falu módos tagjainál szolgáskodott, majd átmenetileg bányába került. Egy szerencsétlenség alkalmával megrokkant és újra visszakerült falujába, mint a szövetkezet könyvelője. Most is munkába temetkezve találjuk. Amikor a múlt hibáira terelődik a szó, kissé elgondolkozva kezdi.

— Nehezen indultunk, de a kezdeményezés megfogant, mint az elültetett fa. Ma már nem szívesen emlékezünk vissza a régi időkre. A népszerűséget hajhászó vezetők nyakrafőre írták a munkaegységeket, de a teljesítmény, termelési eredmény nem volt összhangban a feltételezett keresettel. Azért mondom így, mert hiába volt a sok munkaegység, ha nem jutott rá elég pénz. A napi három-négy munkaegysége megvolt annak is, aki nem nagyon erőltette meg magát. De év végén osztalék sosem jutott. Mivel a tagok nem voltak eléggé érdekeltek a munkában, a gépek teljesítőképességét sem használták ki. Most nem sajnáljuk a pénzt attól, aki dolgozik. Ha például a traktoros olyan esetben, amikor kevés a munkaerő maga is segít a rakodásban, ezért külön bért kap. Az i’ i helyes díjazás meghozta az eredni .nyét például a cukorrépa szállításban is. A Superral a traktoros két pótkocsit is vontatott. így a munka is meggyorsult és jelentős mennyiségű üzemanyagot takarítottunk meg.

Az elnök után MOLNÁR LAJOSSAL, a szövetkezet agronómusával beszélgetünk a növénytermesztésről. Ezen a téren is — bár még mindig sok hiba akad — nagy az előrehaladás. Az eredményeket nem is tartja véka alatt az agronómus.

Meg kell mondanom, hogy a múltban brigádosok nélkül alig tudott létezni a szövetkezet. A mélyszántást egy évben sem végeztük el. Nem csoda, ha ezek után az 1963-as évben a gabonafélék átlagos hektárhozama mindössze öt mázsa volt. Idén a búza már 18,5 mázsát, az árpa pedig 18 mázsát adott. Persze ezzel az eredménnyel nem lehetünk elégedettek, de máról holnapra nem javíthatjuk meg a gazdálkodást. Gondoljuk, az új gazdasági évben jóval többet ad majd a föld, hisz a vetést agrotechnikai határidőben végeztük el, a mélyszántást pedig már november tizedikén befejeztük. A lóhere, lucerna és a rét hektárjára négy mázsa műtrágyát szórtunk.

AZ UTOLSÖ SOROKNAK M a t a j s z József zootechnikus örül a legjobban. Ha jól gondozzák a takarmányféléket, bizonyára több takarmány lesz. Mert nem akarja megérni, hogy még egyszer tizenöt üszőt kelljen eladni 'szalmáért, hogy az egész állományt máról holnapra tengethessék. Fejtegetéseiből megtudjük, hogy bizony az állattenyésztés sem állt jól.

— Kevés volt a malac a hizlaláshoz — mondja. — Az akkori vezetők hatvan malacot vettek, de az is tönkrement. Ma a tervezett 250 malac helyett 350-et tartunk. Hamarosan negyvenöt üszőt állíthatunk tehénsorba, így kiselejtezhetjük a.kishozamú, elöregedett egyedeket. Négy tenyészüszöt máris vihetnénk tenyészállatvásárra.

A vélemények meghallgatása után Fejes Viktorral, a helyi nemzeti bizottság elnökével együtt igyekszünk leszűrni a végkövetkeztetést. Mi is volt a főhiba, a kerékkötő Csoltón? Az elnök így jellemzi a helyzetet:

— Az emberek ették egymást a szövetkezet meg ment lefelé. PróbálkozEllenSrzés a gazdasági telepen

Fokhagyma-kálvária

(Folytatás a 2. oldalról.)

mi lesz tovább?

Mi is adatokkal és a tardoskeddiek szerződésével felfegyverezve siettünk a bizottság ülésére. Ott volt az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának és Belkereskedelemügyi Megbízotti Hivatalának képviselője, a konzervgyárak szakigazgatósága, valamint a sajtó képviselői. A Zelenina n. v.-ot a három szlovákiai kerület igazgatói képviselték.

A fokhagyma kérdése élénk vitát váltott ki.

— A kertészkedők termelik a fokhagymát, anélkül, hogy erre szerződésük lenne, és most verik a vészharangot, mivel nem tudják értékesíteni, — vélekedik a Zelenina nevében Dolezal igazgató.

— A tardoskeddieknek szerződésük van 1500 mázsára, s mégis csak 200 mázsát vettek át tőlük — válaszolunk, de már nincs idő arra, hogy szavainkat a szerződés bemutatásával is igazoljuk, mivel az igazgató kezében máris ott lobog egy levél másolata.

— Tudtam, hogy előhozakodnak ezzel a kérdéssel! íme itt a levél másolata, amelyben parancsot adtam a tardoskeddi szerződéses fokhagyma felvásárlására.

Szó nincs róla, örülök annak, hogy kiütötte kezünkből a legnagyobb tromfot, mert így legalább

nem volt hiábavaló az eddigi hadakozás.

Megtudjuk, hogy a tardoskeddiek második küldöttsége végre kézhez kapta a felvásárlásra vonatkozó utasítást. Ám mi lesz a többi község szerződéses és a szerződésen felül kitermelt fokhagymájával? Mert egy dolog

tagadhatatlan: nem hiába csúcsosodott ki a fokhagyma problémája éppen az érsekújvári járásban. Ugyanis a kimutatások szerint például a dunaszerdahelyi járásban a szerződéses 1880 mázsa fokhagyma helyett november 20-ig 3169 mázsát, tehát csaknem kétszer annyit vásároltak fel, ezzel szemben az érsekújvári járásban a szerződéses 4690 mázsából csupán 1275 mázsát. Hogyan lehetséges ez?

A vita hevében erre a kérdésre elfelejtettek választ adni.

Közben illatozó, frissen sült burgonyalángost tettek minden résztvevő elé. A meglepett vitázóknak megmagyarázták, hogy a konzervgyárak a poprádi laboratóriuma kidolgozta a fokhagyma szárításának technológiáját. A fokhagyma így poralakban, kis csomagolásban akár

egy-két év múlva is piacra kerülhet

és a tavaszi hónapokban fölöslegessé teszi a tavaszi fokhagyma behozatalát. Ezzel a poralakú fokhagymával ízesítették a burgonyalángost — ítéljék meg a minőségét.

A lángos mindenkinek ízlett, s én, asszony lévén, örültem az ötletnek. Ha forgalomba kerül, akkor a dolgozó asszonyok munkáját könnyíti.

A zöldséges bizottság a hosszú ideig tartó vita után az alábbi határozatot hozta:

1. A Zelenina n. v. köteles felvásárolni a szerződéses fokhagymát.

2. A betegséggel megtámadott fokhagymát a megbetegedés foka szerinti alacsonyabb áron veszi át.

3. A konzervgyárak megvizsgálják a fokhagyma szárításának lehetőségét.

A konzervgyárak vezetősége bejelentette, hogy elegendő kapacitásuk van a fokhagyma-fölösleg megszárítátunk mindenféleképp. Megértünk jőnéhány kivizsgálást is a felsőbb szervek részéről, de egyszer aztán rájöttünk, hogy ebben a faluban csak mi tehetünk rendet. Megtettük az érvágást még akkor is, ha sokaknak fájt, s lám, meghozta a gyümölcsét.

Valahogy így állt a helyzet.

A HELYI PÁRTSZERVEZET, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége között nem volt meg az összhang. A funkcionáriusok, a tagok energiáját felemésztette a viszálykodás. A tagok nem találták meg számításukat a szövetkezetben ,és ezért hatvan asszony Gömörpanyitba ment dolgozni az állami gazdaságba. Itt hagyták falujukat, pedig nem szívesen tették. De igazuk volt, mert miért dolgoztak volna kevesebbért, ha más-' hol a jól végzett munka után többet kereshettek. A kollektív vezetés lebecsülése, a helytelen munkaszervezés igazságtalan munkadíjazás és a már említett viszálykodás juttatta a szövetkezetét a tönk szélére. Ezért volt már csak a neve szövetkezet.

AZ ÜJ VEZETŐSÉG a rugalmas irányítással, az anyagi érdekeltség felkeltésével valósággal lázba hozta a tagokat, fiatalnak, öregeknek nagy a munkakedve. Gyurán István traktoros például éjjel-nappal szántott, és főleg az ő érdeme, hogy a mélyszántást az elsők között fejezték be a járásban. Fodor János bácsi anyakoca gondozó túlteljesíti a malacelválasztási tervet és ezért két malacot kapott prémium fejében. Tehát ezen a munkaszakaszon sem sajnálja a vezetőség a jó munkáért a prémiumot. Aránylag elég sok fiatal dolgozik a szövetkezetben, mert az utóbbi időben elég jól keresnek. Helyesen mondta a helyi nemzeti bizottság elnöke, hogy a fiataloknak elsősorban pénz kell. Azt szeretik, ha minden hónap végén jó összeget tehetnek a pénztárcába. Ez pedig Novák Lászlóné ökonómus szerint a javuló termelési eredmények után biztosítva van. Elég megemlíteni, hogy a bevétel 1962-től megkétszereződött. Ma már a vezetőknek egyáltalán nem fáj a fejük amiatt, hogy a termelési terveket teljesítsék. Sőt, a szocialista munkaversenyben is élenjárnak, hisz a XIII. kongresszus tiszteletére 6000 liter tejet és 82 mázsa húst adnak terven felül.

MEGMOZDULT tehát a szövetkezet, a falu, de még sok a tennivaló. Nincs szakember. A helyi nemzeti bizottság elnöke szerint volt két fiatal érettségizett káderük, de itt hagyták a falut. Most azon gondolkoznak, hogy a meglévő funkcionáriusokat iskolázzák rövidebb-hosszabb ideig, de ez sem lehet a végső megoldás. Mert a bevált szakemberek mellé elméleti tudással felfegyverkezett fiatal erők is szükségesek. A múlt hibáin okulva a fiatal szakemberekkel szemben is több türelmet, megértést kell tanúsítani. Csakis az egység, összefogás, a megkezdett út hozhat gyorsabb előrehaladást, szebb eredményeket és ha továbbra is így lépnek előre, már nemcsak azt írhatjuk majd a papírra, hogy Csoltó élni kezd.

BÁLLÁ JÖZSEF

sára, csupán ennek pénzügyi részleteit kell megbeszélni a Zélenina n. v.tal, vagy a nagykereskedelem szerveivel. Előzőleg azonban laboratóriumi elemzéssel is alátámasztják, hogy a fokhagyma a szárítással nem veszít biológiai értékéből. Ugyanakkor a Zelenina egyes kerületi igazgatói kötelező ígéretet tettek, hogy a tervezett mennyiséget a nyugat-szlovákiai kerülettől átveszik.

Tanulságos lecke volt,

sokat tanulhatnak belőle nemcsak a Zelenina n. v. dolgozói, hanem a kertészkedők is.

Az egy évvel ezelőtt életbeléptetett kormányhatározat szerint a termelők szabadon értékesíthetik termékeiket a járás vagy kerület határain túl is. Tehát a tardoskeddi HNB-nek nem volt joga megtagadni az engedélyt (az engedélyre ugyanis nem volt szükség!), amikor Csehországból tehergépkocsival jöttek a községbe fokhagymát vásárolni.

A JNB Belkereskedelmi Főosztályájának vezetője azt válaszolta kérdésünkre, hogy ők engedélyezik a fokhagyma járás határain túli eladását, de az engedélyt a Zelenina n. v. járási igazgatóságának kell kiadnia. Ez ellen Dolezal kerületi igazgató tiltakozott mondván, hogy ilyen engedélyt a Zelenina nem ad és nem is adhat ki, mivel ebbe nincsen semmilyen beleszólása éppen úgy, mint a JNB-nek sem. A termelő szabadon árusít ott, ahol erre alkalma nyílik.

Végül még egy

megszívlendö tanács!

Termeljünk olyan és annyi zöldséget, amilyet és amennyit a társadalom szükségletei megkívánnak! Ebben az esetben térjünk át a tavaszi fokhagyma termesztésére, amely kibírja a tavaszi tárolást.

C. Gajdács Irén

A szovhoz székhazának kapujában mindenki megtekintheti, hogyan (Útnak a terv teljesítésével a gazdaságban. A képen az igazgató látható, aki a számo* kon keresztül mutatja be a gazdaság eredményeit.

Fő jövedelmi forrás a baromfitenyésztés

Szaratov közelében van a Volinszki elnevezésű szovhoz. A gazdaság földterülete meghaladja a 28 ezer hektárt, amelyből 18 ezer a szántó. Végeláthatatlanul nyúlnak el a gazdaság földjei és autóval is egy nap döcögtünk, míg végtében-hosszában megtekintettük a gazdaságot. Volinszkiban is, mint a szaratovi körzetben általában, nagy szárazság volt e nyáron. így a hektárhozamok alig érték el a tíz mázsát. A rossz időjárás következtében általában gyenge termést takarítottak be a szovhozban.

A gyakran megismétlődő szárazság ellen eddig még keveset tettek, holott módjukban állna a föld egy részét öntözni. Ugyanis a szovhoz földjei közé mélyen benyúlik egy holt Volga-ág, amelynek lágy vizét felhasználhatnák öntözésre. Ez természetesen nagyobb pénzügyi beruházást igényelne, s így csak az elkövetkező időben oldják majd meg.

Annak ellenére, hogy a szovhozban a hektárhozamok alacsonyak, rentábilis a hatalmas gazdaság. Erre elsősorban az ad magyarázatot, hogy a bevétel több mint hatvan százaléka az állattenyésztésből ered. Fő jövedelmi forrásuk a nagyüzemi baromfitenyésztés.

Ismeretes, hogy a Szovjetunióban pár évvel ezelőtt még majdnem minden szovhozban, kolhozban tartottak néhányezer tyúkot. A típusólakat is ezer férőhelyesre építették, amelyben rendszerint egy dolgozó tevékenykedett. Ezerkilencszázhatvanháromban a szakemberek tanácsa alapján a kormány megállapította, hogy nem gazdaságos a lényegében kisüzemi baromfitenyésztés, és elhatározták, hogy speciális baromfitenyésztő szovhozokat, baromfigyárakat létesítenek.

A Volinszki szovhozban is épül egy baromfikombinát. A kormányhatározat szellemében megoldották az üzemtársítást is. Sertést nem tartanak a szovhozban, csak szarvasmarhát. Természetesen a két főüzemágnak rendelik alá a növénytermesztést is.

Az épülő kombinátban már most is 20 millió csirkét keltettek évente és az állandó tojók száma meghaladja a 110 ezret. A tyúkokat eddig csak a ketreces tojópavilonokban tartották és nyolchónaponként cserélték őket. Az elmúlt évben egy tojó átlagos hozama 174 darab tojás volt. Egy gondozó 12 ezer tyúk ellátásáért felelős, amely fényesen igazolja, hogy a munkatermelékenység az ezres ólakkal szemben tízszeresére nőtt. Különben a gazdaságban lényegében csak a baromfitenyésztés rentábilis, s az elmúlt évben 100 ezer rubel tiszta nyereséggel zártak. Az elért eredmény főleg abból ered, hogy a kitermelt ezer tojás utáni 101 rubel tervezett önköltség helyett a valóságos kiadás csak 89 rubel volt. Ebben az évben még nagyobb gazdaságosságra törekednek és az önköltséget 75 rubelra akarják leszorítani.

Máskülönben a gazdaság irányítói nincsenek megelégedve a nemrégiben felépített 27—30 ezer tyúkot befogadó pavilonokkal. A jövőben teljesen automatizált tojóházakat építenek, amelyből az egyiket már a nyár folyamán üzemeltetik is. Az új tojóház belső berendezése fából készült és korszerű ventillációs rendszerrel van ellátva. Ebben a tojóházban már szabadon mozoghatnak a tyúkok, s nem kevesebb mint kétszáz darab évi átlaghozamot szeretnének elérni Az automatizált pavilonban komoly jelentősége lesz a ventillációs berendezésnek. Az eddigi tojóházakban 30—35 fokos hőség volt nyáridőben, s ezért sokszor étvágytalanok voltak a tyúkok. Mivel az automatizált részlegen szabályozhatják a hőmérsékletet, minden bizonnyal jobban esznek a tyúkok és így a kitűzött tervet is túlléphetik majd.

Ebben az üzemben nagyszerű lehetőség van pecsenye-kacsa tenyésztésre is. Mint már említettük, a gazdaság területére jónéhány kilométer hosszúságban benyúlik a több mint egy kilométer szélességű Volga-ág. A folyó langyos vizében már jelenleg is 50—60 ezer kacsa úszkál a dróthálóval elkerített részen. Az ideális környezetben száz kilogramm kacsahúst a tervezett 113 rubel helyett 73-ért termeltek az elmúlt évben. A kacsák körülbelül nyolchetes korban kerülnek a piacra, s ekkor már 2,20—2,50 kilósak. A kacsákat mindössze négy asszony gondozza, akik hét óránként váltják egymást. Az eddigi tenyésztés lényegében kísérletezés volt. A jövőben hatalmas területet kerítenek majd el, ahol közel egymillió kacsa úszkálhat a selymesvizű Volgában.

Az üzemmel egyidőben építik a szociális helyiségeket is, amelyek nagyon korszerűen vannak berendezve. A hatalmas telepen már szépen zöldellnek a fasorok, amelyek néhány év múlva ligetté varázsolják a baromfigyárat. Az üzem irányítói azzal is törődnek, hogy korszerű blokkházakban lakjanak a gazdaság dolgozói. A nagyablakos emeletes házak Volinszkiban örökre elűzték a szalmatetős viskókat, s ma már kultúráltan élnek a falu lakói.

A Volinszki szovhoz nemrég lépett a fejlődés útjára és csak részben használták ki az adott lehetőségeket. De már az eddigi eredmények is igazolják. hogy jó úton járnak és a gazdaságuk a jövőben a legjobbak közé tartozik maid a Voloa mentén. t—tt—1

A régi típusú tojóházak lassanként kiürülnek és a közelben épülő korszerű üzembe viszik át a baromfiállományt.