Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-04 / 48. szám
tipusúakat, különböző színváltozatokban, amelyekkel azonban a tenyészmunka igen körülményes lenne. A tenyészet megalakítását talán leghelyesebb három darab bepárzott nösténynutria megvásárlásával kezdeni s az ellés után a legjobb minőségűnek mutatkozó nőstényeket meghagyni a tenyészcsoport kialakítása céljából. így biztosíthatjuk a csoporton belüli nyugodt együttélést. Ez nehezen érhető el a nem rokon állatok esetében, pedig ez a szempont igen fontos. A csoport megalakítása után vásárolunk egy idegen vérvonalú jó tenyésztulajdonságokkal rendelkező hímet, amelyet az egész tenyészcsoport befolyatására használhatunk fel. A vemhesség ideje a nutriáknál 125—135 napig tart s az átlagos alomszám öt darab növendéknutriából áll. Minden tenyésztő célja évente legalább két ellést elérni. A párzás ideje nincsen évszakokkal szabályozva, ezért a nőstények párzása csoportos nevelés esetén a tenyésztő szervezési beavatkozása nélkül történik. A párzási hajlam először az ellés utáni harmadik negyedik napon mutatkozik. A növendékállatokat 55— 60 napos korukban választjuk el. Takarmányozás A nutríák takarmányozása nem túlságosan költséges. A nutria növényevő állat, s nagyon jól értékesíti a kisebb értékű takarmányféléket, kerti gyomokat, a csicsókát, a takarmánykelt stb. A nyári takarmányozás alapja a zöldeleség, ezért minden kertészkedő egyben nutria tenyésztő, vagy nyúltenyésztő is lehetne. A téli takarmányadag alapja a cukorrépa vagy a takarmányrépa, továbbá a sárgarépa, a főtt krumpli és a széna. Egész év folyamán etetjük a szemestakarmányokat. A pékségi készítmények hulladékát napi 10 dekás adag erejéig etetjük. Egész évi zöldtakarmány szükséglet felnőtt állatonként 100—120 kg. A gumóstakarmány évi szükséglete 60—70 kg, a szénaszükséglet 12—15 kg, a szemestakarmány szükséglet pedig 20—25 kg. A takarmányadagban különösen a téli időszakban „rágnivalót“ vagyis gallyakat, gyümölcsfa ágakat stb. kell besorolnunk. A fiatal állatok a gereznaérett állapot eléréséig körülbelül a felnőtt állatok takar(Folytalás az 5. oldalon) szőrt (pehelyszőrt) jól fedje a relszőr, egészen a végtagok széléig. Hiányosságok leginkább a lábszárak belső felének pehelyszőrözésében, a hátsó lábakon és az álltól az elülső végtagok közötti részen fordulnak elő. Az alacsony pehelyszőrrel és ritka felszőrrel rendelkező állatokat a tenyésztésből kiselejtezzük. \ tenyésztést ajánljuk sötét standard nutriával (argentin típusúval) kezdeni, melynek felszöre sötétbarnából feketébe játszó, pehelyszőre pedig kékesfekete. A standard nutriák között előfordulnak még „De Nuri“ szürkésbarna, valamint „Brunelis“ típusú barna, sőt rozsdás színváltozatú egyedek is. Továbbá ismerünk még színes nutriákat is, ún. mutációs választó-kerítés szükséges, egymástól 8—10 cm távolságban. A nagyobb tartósságot,-valamint bizonyos tenyészszempontokat követően a választókat élére állított téglából építjük 85—90 cm magasságban. A kifutókat nem fedjük be, s ezzel megkönnyítjük magunk számára a bejutást. 4^ A víztároló, vagy úsztató mélysége nem szükséges, hogy 35—45 cm-nél mélyebb legyen, és ezt rendszerint a kifutó teljes szélességében építjük meg. Lényeges a víznyerés módja. Legmegfelelőbb az állandóan átfolyó folyami víz, de kistenyésztés céljából megelégedünk az állóvizű úsztatókkal is, melyekből a vizet a terepszintiejtés segítségével engedjük ki és a tárolót újból feltöltjük. Minden tenyésztő azt az elvet kövesse, hogy inkább kisebb méretű és állandóan tiszta vizű legyen a víztároló, mintsem, hogy valamilyen nagy iszapfürdő legyen az. A csoportos nevelési módszer esetén, a nutria-fiókák nevelésével egybevetve (két önálló kutricában, kifutóban), az építkezéshez kb. 800 tégla, 150 kg cement, 5 m3 homok és kavics, továbbá kb. 50 kg mész és 0,2 m2 deszka szükséges. Építkezéshez különböző helyben található hulladék vagy egyéb anyagokat is felhasználhatunk, de figyelembe kell venni, hogy a nutria temperamentumos természetű rágcsáló, ezért a puhább anyagot megrágja és kárt tehet benne. Csupán olcsó, célszerű építkezéssel érhető el gyorsan a nagyfokú jövedelmezőség. A nutria rágcsáló állat, amely a kisebb értékű, vagy hulladéktakarmányokat nagyon jól képes értékesíteni, ami lehetővé teszi további terjedését, főképpen falvainkon. A sikeres nutria tenyésztés feltételei: 0 az okszerű építkezés, valamint a célszerű üzemelés, 0 elegendő takarmányalap, 0 jó tenyésztői együttműködés. Olyan tartási környezetet kell teremteni, amely a hazájában, Dél-Amerikában vadon élő állat természetes életfeltételeihez hasonló. A folyót víztárolóval, a folyópartot száraz kifutóval, a partba vájt odút, fészket pedig téglaőllal helyettesítjük. Saját tapasztalataim a „csoportos“ tenyésztési mód mellett szólnak, azaz az állandó poligám módot helyezik előtérbe, mely esetén 3—10-ig terjedő mennyiségű nőstény tartósan él közösségben egy hímmel, miközben az ólban több önálló fészek van. Már az építkezés megkezdése előtt határoznunk kell, milyen tartási módot választunk. Ez lehet „páros“ tenyésztési mód (vagy hozzárakó módozattal, amikor is a hímet a nőstényhez helyezzük, vagy tartós monogám módozattal, miközben a hím együtt él a nősténnyel), esetleg triókat alakítunk, kisebb önálló Ölrendszert építünk, ami azonban nagyobb beruházási költségekkel jár. A csoportos tenyészmód előnye a hím jó kihasználása, nagyfokú szaporaság a tenyésztő szervezési beavatkozása nélkül és a kisebb beruházási költség. A céltudatos tenyészmunka részére viszont megfelelőbb a monogám tenyésztés. Kezdőknek a csoportos tenyésztést ajánljuk, 3—6 nőstény és egy hím tenyésztésbe vételével, a mellékelt ábrákon keresztmetszetben, valamint alaprajz formájában vázolt nevelőberendezésekben. Építéskor a következő fő szempontokat kell figyelemmel kísérni: 4* Az ólban egy állatra 0,25— 0,30 négyzetméternyi alapterülettel számoljunk. Az ól jó hőszigetelésű legyen, építésére legjobban a tégla felel meg. A kifutó végén az úsztató alját lejtősre építjük a könnyebb vízlevezetés miatt. A felnyitható tetőt deszkából készítjük. Prémesállat-tenyésztésünkről elmondhatjuk, hogy ez egyike kisállattenyésztésünk legújabb ágazatainak, éppen ezért ez ideig aránylag csak kis mértékben terjedt el, különösen Szlovákia területén. Jelenleg Csehszlovákiában a gereznatermelés nagy részét a nutriaprém alkotja (például az 1963—1964-es idényben körülbelül 25 ezer darab volt), ami azonban csupán elenyésző mennyisége a külföldi és a hazai piaci szükségletnek. A prém az állam részére valutát jelent, ezért az utóbbi időben a prémesállat-tenyésztőket takarmányjuttatásban is részesítik. A kifutónak az állatok részére mozgáslehetőséget kell biztosítania, a tenyésztő részére pedig etetőteret, ezért legyen könnyen megközelíthető. Egy állat számára kb. 0,5 négyzetméter területtel számoljunk. Kifutó felületként nagyon jól bevált a sima beton. A felület két fokos szögben lejtsen a vízzel töltött úsztató felé. A kifutókat vagy dróthuzal fonatú kerítéssel ketrecszerűen kerítjük el, ahol azonban kétsoros Tenyészállat kiválasztás Kezdőknek azt ajánljuk, hogy tenyészanyag beszerzésével kapcsolatban forduljanak tanácsért a szakbizottságokhoz. Elvből felnőtt, azaz 7—9 hónapos állatokat vásároljunk, mert ezeken megmutatkoznak a jó és rossz tulajdonságok. A felnőtt nutria teste zömök, megengedett legkisebb hossza 50 cm, súlya pedig 4 kg. Az adatok a hímek esetében 10—12 százalékkal növekednek. A fejnek rövidnek és szélesnek kell lennie. A nemi különbség kevésbé kirívó. Másodlagos nemi jegy a hím zömök, robusztus alakja. A nemi hozzátartozás jele a nemi szerv és a kloaka közötti távolság. A nőstény nemi szervének kívezetője közvetlenül a kloaka mellett helyezkedik el, míg a hím esetében kb. 20—30 mm-es távolságban. A nőstény tejtermelc mirigyei (csecsbimbói) a hát é: a törzs oldalfalának határár vannak. Tenyészállat kiválasztásakoi a legnagyobb figyelmet a szőrme minőségére fordítsuk. A sűrű, olykor 12 mm hosszú alj-
