Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-27 / 47. szám

Decemberi teendők Folytassuk a gépek, eszközük, kézi szerszámok, hibás öntöző felszerelések, melegágyi ablakok javítását és a melegágyi ta­karók készítését. Fejezzük be a melegágyakból az elhasznált föld és a trágya kihordását; kedvező időjárás esetén rostáljuk át a melegágyi földet. Jelöljük ki az új melegágyak helyét és a téli átfagyástól szalma-, illetve trágyatakarással védjük. Forgassuk át a komposzttelepet, a régebbi komposzttelepeket pedig rostáljuk át. Folyamatosan gyűjtsük kazalba a meleg­ágyi trágyát, hogy szükség esetén készen álljon. A szaporítóban végezzük el a téli hajtatáshoz szükséges magvetéseket (paprika, paradicsom, saláta, retek, kalarábé stb.). A korábban vetett zöldségfélék palántáit tűzdeljük át. Készítsük elő a kiültetésre váró palánták helyét. A növények számára a legkedvezőbb feltételeket biztosítsuk. A talajmű­velés hatása a víz-, tápanyag-, oxigén- és nitrogénellátásban és a talajmikróbák szaporodásában jelentkezik. A zöldségnövények hőigénye napszakonként és a fejlődés különböző szakaszainak megfelelően változik, ezért a termesz­tőberendezések hőmérsékletét ennek figyelembevételével sza­bályozzuk. A csírázáshoz több hőre van szüksége a növénynek, mint a növekedés és termésképzés időszakában. A szikleveles szakaszban kisebb, a vegetatív szakaszban ismét nagyobb a hőigény. Változó a növény hőszükséglete nappal és éjjel (ami­kor az asszimiláció folyamata szünetel). A hőigény mellett a fény és a széndioxid mennyisége is fontos. Gyenge megvilá­gításban a hidegtűrő növények (hagyma, saláta stb.) alacso­nyabb hőfokon (8—10 C fok), a inelegigényes növények (pap­rika, paradicsom, uborka stb). viszont magasabb hőfokon (18—20 C°) asszimilálnak erősebben. Borús időben a termesz­tőberendezések hőmérsékletét ennek megfelelően szabályoz­zuk. A széndioxid mennyiségét elsősorban biofútőkkel, tehát Istállótrágyával vagv egyéb szervesanyag bomlasztásával nö­velhetjük. A növényzet optimális fejlődése és egyben a termésmeny­­nyiség növelése a fenti tényezők kölcsönhatásának biztosítá­sával érhető el. A szervesanyagok bomlásakor a széndioxidon kívül egyéb gázok is keletkeznek, amelyek közül az ammóniák káros is lehet a növényekre. Ha az ammóniák a levegőben 0.1—0,6 százalék, akkor perzselést, 0,7 százaléknál plazmózist okoz a növényeken, illetve sejtekben, 4 százaléknál pedig el­pusztulnak a növények. Ennek megakadályozására a biófűtésü termesztőberendezések földjét vetés előtt többször gereblyéz­zük át és később is többször végezzünk porhanyítást. Csak annyi műtrágyát adagoljunk, amennyi a maximális termés eléréséhez szükséges. Nagy adagú műtrágyák néha károsodást is okozhatnak. A cékla, saláta, karósbab és bur­gonya nem annyira érzékeny a talaj alacsony kálium tartal­mára, mint a kelbimbó, káposzta, karfiol és sárgarépa. Az ideális megoldás az lenne, ha kísérletekből lehetne megálla­pítani minden terményre és talajra vonatkozóan az optimális műtrágya adagot. Intenzív zöldségtermesztésnél szükséges a talaj tápanyagtartalmát bizonyos szinten fenntartani. A mű­trágyák mennyisége mellett meg kell határozni az adagolás módját is. Hazánkban a szőlő­­termesztés az utolsó 20 év alatt igen keveset fej­lődött és lemaradt a mezőgaz­dasági termelés többi ágazata mögött. A gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztés fejlesztésé­re vonatkozó 293/61 sz. kor­mányrendeletnek köszönhető, hogy nagyobb mértékben lát­tunk hozzá az új szőlőtelepíté­sek alapításához és a régi, di­­rékttermő szőlők felújításához. E kormányhatározat értelmé­ben már ebben az évben kb. 19 %-ka! több borszőlőt kellett volna termelnünk, mint 1960- ban. Ez a termésfokozás ter­több korszerű szőlőnemesítő állomás létesfté«*— - sor. Hazánkban meg ne... ^erez­tünk elegendő tapasztalatot a szőlőnemesítö állomások építé­sével, s ezért e cikk írói (akik a szőlőnemesítö állomások egy részének tervezését kapták fel­adatul), Magyarországra men­tek tapasztalatokat gyűjteni, ahol több szőlőnemesítő állo­mást látogattak meg. Ezekből a szekszárdi szőlőnemesítő ál­lomást találták a legkorsze­rűbbnek, és ezt ebben a cikk­ben ismertetik. A szőlőnemesítő állomások Szőlőnemesítö mészetesen megköveteli a sző­lőtelepek területének kb. 4000 hektárral való kibővítését, ám a valóságban a szőlőtelepítések területe csupán kb. 3000 hek­tárral bővült. Lényeges lema­radást észlelünk a direkttermő szőlők felújításában is, s ezen a szakaszon a közép-szlovákiai kerület maradt le a legjobban. A lemaradás egyik okát ab­ban látjuk, hogy mindezideig nem létesítettünk speciális gyökereztető iskolát, továbbá abban, hogy az utóbbi időszak­ban egyetlen új, szakosított szőlőnemesítö állomást sem lé­tesítettünk Szlovákia és Mor­vaország területén. A fejlesztési terv szerint a nemes szőlő termesztési terü­lete 1980-ig 55 000 hektárra bő­vül. A szőlő telepítésére a bel­terjes mezőgazdasági terme­lésre kevésbé alkalmas lejtős területeket kell felhasználni. Ezért a távlati terv elsősorban a jó minőségű oltványok elő­állítását tűzte ki feladatul. Az eddigi gyakorlat szerint ugyan­is a szölöoltvány-szükségletet Csehszlovákia különböző gyö­­kereztetö iskoláiból hozott olt­ványokkal fedezték, ám a sző­lőtermesztés további fejlődé­sére való tekintettel ez a jövő­ben nem jelenthet megfelelő megoldást. A jó minőségű szőlöoltvá­­nyok biztosítása céljából ezért Szlovákia egyes kerületeiben legfontosabb része a hajtató­ház. Ez egy olyan létesítmény, amely lehetőséget nyújt a jó minőségű ültetőanyag előállítá­sa szempontjából szükséges technológiai folyamat betartá­séra. A filoxéra elterjedése után 1963-ban megállapították, hogy az amerikai szőlőfajtákat ez a kártevő nem támadja meg annyira, mint az európai szőlő­fajtákat. 1900-ban kezdték ér­vényesíteni az angolnyelves párosítással történő oltást és egyidejűleg megkezdték az olt­­ványhajtatással végzett első kísérleteket. A szőlőszaporítást ma már kizárólag az európai nemes szőlő amerikai alanyra történő oltásával végezzük. Szekszárdon a hajtatással egybekötött oltás technológiai folyamata a következő: A ki­választott tőkékről az oltóvesz­­szöket az első fagyok bekö­szöntése után (—3° és —5° kö­zött) szedik és földes padlójú pincében tartják, amely lehe­tőséget nyújt a megfelelő ned­vesség biztosítására. A vessző­­kötegeket homokba rakják, s a homokot minden évben cseré­lik. A simavesszöket éppen úgy tárolják, mint az oltóvesszőket. Az oltás megkezdésének elő­feltétele az így előkészített oltóanyag és a puha fűrészpor biztosítása. A szőlőoltás megkezdése előtt Legenda A szekszárdi szőlőnemesítö állomás alaprajza: 1. A portásjiilke a munkás­­szálással 2. Az üzem épületei 3. Szol ovit vány-hajt at óház 4. Fütőház 5. Szőlő-présház 6. Földalatti pincék 4—

Next

/
Thumbnails
Contents