Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-17 / 28. szám

Újításokkal a kevesebb szemveszteségért AZ UDVARDI SZÖVETKEZETBEN minden lehetőség kihasználásával gyor­sítják a növényápolási és takarmánybegyűjtési munkákat. Dékány Ferenc csoportvezető szerint a takarmány több mint 80 °/o-át 13 kazalba rakták. Amint a képen is látható, ahol nem dolgozhat a gép, kézi erővel gyűjtik a hereféléket. A repcét is időben learatták és a kukoricát már háromszor sarabolták. Jó munkaszervezéssel hozzák be az esős idő és a talajvtz-okozta lemaradást. (Balia J. felv.) Minden mezőgazdasági dolgozó tud­ja, hogy az újítások nagy megtakarí­tást eredményeznek. Az elmúlt évben például az újítások életbe léptetése után országos méretben mintegy 24 millió 561 ezer 126 koronát takarítot­tunk meg. Ebbe még nem számítottuk bele azokat az újításokat, amelyek az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban születtek. Az eredmények elemzésekor meg­állapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek még mindig nem valósítják meg eléggé a gyakorlatban az újítási javaslatokat. Olyan újítási javaslatok­ról van sző, amelyeket a járási bizott­ságok országos méretben javasoltak. Ez azt jelenti, hogy az illetékes szer­vek alaposan megvizsgálták az újító javaslatokat és megállapították, hogy ahol alkalmazzák, lényeges megtaka­rítást eredményeznek. Ha figyelemmel kísérjük a múlt évi Versenyt, le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdasági üzemekben született újítási javaslatoknak csak elenyésző része került közlésre a hivatalos köz­lönyökben. Amíg a dél-morvaországi kerületben 2493 újító javaslatot tettek közzé, a nyugat-szlovákiat kerületben csak 137-et, a közép-szlovákiaiban 9 Nagyon elégedettek vagyunk. Jól esik a gondoskodás, amelyben részesí­tenek bennünket, olyannyira, hogy bá­natkönnyek helyett néha örömkönnye­ket csal szemünkbe. % Tessék elképzelni, még az újságo­kat is idehordják mindjárt reggel, - szlovák és magyar nyelven is. Ezekből megtudhatjuk, mi történik odahaza férjeinkkel, fiainkkal, házunkkal és szeretett falunkkal. Egyszóval nagyon, nagyon megható, mennyire jók hoz­zánk az emberek. % Nézhetünk televíziót, a helyi hangszóró mindenről értesít bennün­ket, a faliújságok közlik a legfrissebb híreket, filmet is vetítenek számunkra. 9 A gyerekek? Róluk is a legna­gyobb szeretettel és odaadással gon­doskodnak. Sem nekünk, sem a gyere­keknek nem lehet panaszuk, gyümölcs­től kezdve a süteményig mindent meg­kapnak. 9 Nagy segítség az is, hogy tiszta pelenkát biztosítanak, amennyi csak kill. Szükség szerint kimossák és ki­tisztítják a ruháinkat Hiszen... - mondja egy idős nénike — én már öreg vagyok, nehezemre is esne a mo­sás. • Pár nappal ezelőtt még siránko­zott a feleségem - mondja egy idős bácsi -, hogy nem kapunk nyugdíjat, mert nem tudják hová küldjék... £n 10-et, a kelet-szlovákiai kerületben pedig csak 6-ot. Az érdekesség ked­véért megjegyezzük, hogy a trnavai járásban 68 újítójavaslatot vettek fi­gyelembe, viszont a nyitrai, topol'ca­­nyi és a közép-szlovákiai kerület leg­több járása egyet sem. A kelet-szlo­vákiai kerületben a kassai járás vezet 6 újítási javaslattal. Az említett számadatok nem telje­sen fedik a valóságot, mert sok mező­­gazdasági üzem bejelentés nélkül is felhasználja az újítási javaslatot. Hoz­zá kel! tennünk, hogy ez az újító mozgalom és a szocialista munkaver­seny elvének megsértése. De ha még ezeket az eseteket is figyelembe vesz­­szük, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy a bevált újítási javasla­tok elenyésző százaléka kerül gyakor­lati megvalósításra. A közlöny minden évbén egész sor újítási javaslatot közöl, amelyeket az illetékes szakbizottságok jóváhagytak. A múlt évben 129 jelent meg. Országos méretben is lassan terjed az újító javaslatok gyakorlati megva­lósítása, de lényegesen elmarad Szlo­­vákia mezőgazdaságában. Pedig ez a kérdés épp az aratás előtt nagyon Időszerű, amikor a legkevesebb szem­ugyan nem csináltam belőle nagy gon­dot, hiszen pillanatnyilag mindenünk megvan és nincs nagy szükségünk pénzre. De képzeljék el, alig pár napos késéssel, megkaptuk a nyugdíjat. % Tegnapelőtt reggel panaszkodtam az egyik ügyeletes ápolónőnek - mond­ja egy középkorú asszony —, hogy nem tudom, merre lehet szegény fér­jem. Tíz napja nem tudunk egymásról. Az ápolónő megígérte, hogy utánanéz. Ahogy olvasom a másnapi újságot, lá­tom, hogy benne van a nevem azzal a megjegyzéssel, hogy keresem a férje­met. Már meg is kaptam tőle a távira­tot. O Mindenünk otthon maradt, csak gondjainkat és bánatunkat hoztuk ma­gunkkal. De meg kell vallanom, — mondta egy másik asszony —, hogy nagy hatással van ránk ez a környezet,. az emberek jósága és néha nem is gondolunk a minket ért szerencsétlen­ségre, hanem csak az ő segítségükre, barátságukra, emberiességükre. • Nem főzünk, mégis eszünk. Még­pedig olyan ételeket, melyeknél sem jobbat, sem többet nem is kívánhatunk. Igen. Ezeket és még sok mást mond­tak a menekültek, fiatalasszonyok, bá­csik, idős nénik, lányok, őszintén és nyíltan beszéltek. Pártfogóik embe­riessége hálaérzést váltott ki bennük.-i->' veszteséggel járó aratásról beszélünk. A járási mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok a mezőgazdasági üzemek figyelmét már nemegy újítási javas­latra hívták fel, amelyek hozzájárul-1 nak a gazdaságos aratáshoz. A múlt évben a Szlovák Nemzeti Tanács me­zőgazdasági Megbízotti Hivatala „Ho­gyan csökkentsük a szemveszteséget" címmel brosúrát adott-ki, amely több mint 40 újítási javaslatot közöl. Jó lenne, hogyha a mezőgazdasági üze­mek áttanulmányoznák ezt a brosú­rát, hogy az aratást minél kevesebb szemveszteséggel végezhessük el. Dr. Stefan Klen + A gonyúi szövetkezetesek (kassai járás) 27 mázsa húst, 7500 tojást és 12 500 liter tejet adtak be terven felül. Már a háztáji gazda­ságokról is 5000 liter tej és 15 000 tojás került közellátásra. (Mató Pál, Kassa) ^ A nyitragerencséri szövetke­zet másfél hektáron termel epret'. Az idény alatt több mint 60 má­zsát szállítanak a piacra. A közel­jövőben 20 hektáron akarnak ter­meszteni epret. (Marian Takác, + A Királyhelmeci Állami Gaz­daság a marhahús eladási tervét 168, a sertéshús eladási tervét 116, a baromfiét 240, a tejét 108, a to­jásét pedig 168 %-ra teljesítette az első félévben. (Szentpéteri Dezső, Királyhélmec) A kisgéresi és perbenyíki egyesített „Ottörő“ szövetkezet tagjai is szorgalmasan dolgoznak. Berta János szövetkezeti elnök szerint, ha az időjárás kedvez, még jó termés várható. Különösen a ka­lászosok biztatóak. A múlt évben is jelentős mennyiségű gabonát adtak terven felül az államnak és idén is ki akarnak tenni magukért. (Becánics Zoltán, Kisgéres) + A lévai “járás legkisebb szö­vetkezete az alsótúri. Eredményei­ről azonban nem lehet kis számok­ban beszélni. A sertéshús terme­lést 148 %-ra, a hízómarhák súly­­gyarapodását 114 %-ra, s a hús­­eladást általában 143 %-ra teljesí­tették. A tejeladásban sem marad­tak el: 4 %-kal túllépték az ela­dási . tervet: Az eredmények peri) véletlenül születtek. Olyan igyekvő 'emberék állnak mögöttük, mint Bátky Ferenc, Pásztor István fejő stb. + A 72 éves Pereszlényi Bállá Sándor nemcsak kitűnő juhász, de jó zenész is. Furulya nélkül el sem tudja képzelni az életét'. Apja nyomdokaiban Jár, aki még 1910- ben résztvett az Ipolyságon rende­zett Bartók Napokon. ; Horniak János, Ipolyság Az idei csapadékdús tavasz sok gondot okozott állattenyésztőinknek. Elsősorban a lekaszált takarmányt veszélyeztette, majd a föld átázása folytán az állatok napi zöldtakarmá­nyának kaszálása és behordása Is ne­hézségbe ütközött. Nagyon sok szán­tóföldi zöldtakarmányt fogyasztottak az állatok, mert a napról napra sza­kadó eső a legeltetést is gátolta. A legelők többsége árterületen vagy a határ laposabb részein fekszik, mi­által már a tavasz kezdetétől a legelő bizonyos hányadán talajvíz uralkodott. Később a medrükből kilépő folyók vize tette lehetetlenné a legeltetést. Most, amikor a talaj és árvizek visz­­szavonulóban vannak, újabb veszélyt rejt magában a legelő. Egyrészt a folyó vize fertőzte a füvet, másrészt a vizenyős, totyogós legelő számos betegség melegágya lehet. A nedves legelők főképpen a mé­telykor terjesztői, mely a szarvas­­marha és a juh betegsége. A fertőzés a sokévi átlagos csapadék mellett is előfordul, de az idei, szokatlan esőzé­sek és az árvíz következtében nagy méreteket ölthet. A májmétely kifejlődése két gazdát vesz igénybe. Az első gazdában a lárvanemzedék, a másik gazdában az ivarérett féreg fejlődik ki. Legelőin­ken a törpe iszapcsiga terjeszti a fertőzést, amely a métely első közti gazda szerepét tölti be. A csiga a ki­csi, tocsogós vizek lakója. Laposokon összegyülemlett esővíz, talajvíz jó életlehetőséget biztosit számára. A csiga háza tojásdad alakú, s lakója a nedves talaj felszínében tartózko­dik. A métely petéi a megfertőzött állat bélsarával kerülnek a legelőre. A nedvesség és meleg hatására a pe­tékből néhány hét alatt kifejlődik a lárva, mely úszkálva eljut az iszap­csigába, ahol tovább osztódik, több százra szaporodik. Később az iszap­csigát elhagyva, a fűszálakon, vagy a sekély víz fenekén betokozódik. Legelés vagy ivás közben az állat gyomrába kerül, majd a vékonybélben a lárva tokja felpattan, a métely sza­baddá válik. A bél falán és a has­üregen keresztül a májba jut, később az epeutakban telepszik le, ahol ivar­éretté válik. Az állat fertőzésének mérve a kór­okozó számától függ. Ha egyszerre sokat felszed, akkor a betegség ^hé­­veny formában jelentkezik. Láz, ét­vágytalanság, gyengeség, a mételykor tünetei. Ha a fertőzés hosszabb időn át megy végbe, akkor ősszel, a bekö­tés utáni hónapokban idültté válik a betegség. Tünetei a hasmenés, súly­­csökkenés és a tejhozam csökkenése. A mételykor megelőzése érdekében már a csordára hajtás előtt meg kell tenni a védőintézkedést. Szükség ese­tén a kezelést két Ízben (bekötés után és kihajtás előtt) végre kell hajta­nunk, hogy az állat bélsarával ne fer­tőzze a legelőt. A mételykor fellépésé nagy kárral jár, heveny fellépés esetén rendsze­rint pusztulással végződik, ezért el­engedhetetlen, hogy tervszerűen vé­dekezzünk ellene. Ha módunkban áll, ne legeltessünk vizenyős területeken. A vízállásos, lecsapolt részeken szük­ségszerű a legelő füvének felülvizs­gálása, s ha a helyzet úgy kívánja, a fertőtlenítés, hogy elejét vegyük mindennemű betegség fellépésének. Bugár István, a Galántai Állategészségügyi Központ dolgozója Az elismerés szavaival A galántai járásban már több mint 4500 vízkárosultat szállásoltak el. Meglátogattuk a galántai tanonciskolában elszállásolt embereket, hogy el­beszélgessünk velük helyzetükről. Hogy érzik magukat, elégedettek-e az el­látással stb. íme néhány válasz: Négy medve a szezonnyitó Egyes napilapok hasábjain gyakran olvashatunk a medvék garázdálkodá­sáról. Nagyobbára oly medvéről van szó, amely nem elégszik meg növény, gyümölcs, gomba, rovar, álca eledel­lel és megúnva a vegetáriánus kosz­­tot, húsra kapott. Kártékony, vesze­delmes ragadozóvá vált. Pusztítja er­­deinkben a vadat és megtizedeli a terjedelmes tavaszi réteken legelésző növendékmanhát és juhot. Veszélyez­teti magát az embert is. A medveokozta kár sok esetben hagy mértéket ölt. A károsultak nem­csak kártérítést követelnek, hanem a veszedelmes ragadozó elpusztítását is sürgetik. A múltban nem volt annyi medve­kár. Vadászott rá az úr, lőtte „feke­tén“ a proletár. Dúvadnak tekintették, akár a vaddisznót. Akkortájt termé­szetesen a primitív törvény: fogat­fogért érvényesült. A medvét, mint zoológiailag igén értékes vadat, meg kellett menteni a kipusztulástól. Az első világháború után hazánkban törvényileg védik életét’, mert majdnem teljes kiirtással fenyegette őt a sok rejtett, eltitkolt katonafegyver. Csaknem minden ház­ban volt puska! A törvény védőszárnyai alatt ma rohamosan növekszik őserdőnk med­veállománya. A Szepességben és a „Slovensktf raj“ területén vagy 20 medvét tartanak nyilván. Közép-Szlo­­vákla Alacsony Tátrája, Nagy Fátrája és Érchegysége valóságos Eldorádója az értékes vadnak. A Magas Tátra, Kis Fátra és a Keleti Kárpátok bőven nyújtanak hajlékot számos medve­családnak és nemegy remetéskedő medveaggaatyánnak. Azonban jóból is megárt a sok! A túlságos medve­védelem károkkal jár, ami sok bajnak a forrása. Bizonyltja ezt a tapaszta­lat. A tervszerűvé vált bérlelövés a múlt esztendőben nem vált be oly mér­tékben, amely megfelelt volna a tény­leges szükségletnek. Hazai vadász és az állami erdészet személyzete nem lőhet medvét, ha­csak nem jogos önvédelemből, és mér? nem jelentkezett' kielégítő számban a külföldi medvevadász, elszaporodott a medve, és ezzel párhuzamosan sza­porodott a medvé-okozta kár is. Sok a megvénülf medve, — 30—40 éves példányok maradtak életben, — ame­lyek ebben a korban veszedelmes ragadozókká váltak. A külföldi értékes devizát hozó medvevadászatok szervezője nálunk ma kizárólag a Cedok. Idegénben ő csinálja a propagandát Szlovákia va­dászati viszonyairól. Munkája a múlt esztendőben azonban nem járt kellő eredménnyel, nem azért, mert' kevés a lőhető medve, de nem volt érdek­lődő. Ma azonban örömmel üdvözölhetjük a kedvező fordulatot', amely a med­­vevadászaí szervezésében beállott". A Cedoknak sikerült külföldi vadász­körökben élénkebb érdeklődést kelte­nie a medvebőr iránt. Ennek máris meglett az eredménye. Az idei med­­veszezón négy hatalmas öreg mackó elejtésével kezdődött. Ma Svájcban, Franciaországban, Ausztriában cso­dálják a gyönyörű szlovákiai medve­bőrt. Az egyik koromfekete, mintha füstös kéményből került volna elő. Ez idén kielégítő számú bérlelövési alkalomról gondoskodott a Cedok. Az állami erdészet már eddig is kivéte­les engedélyt kapott tíz medve lövé­sére. Egyedül a tátrai kerületben. S ez még nem minden! Van lövendő medve máshol Is. Az Oravská Magúra területén közismert a csavargó 3G éves medve, amely kora tavasszal meglátogatta a vidék méheseit. Kép­tárakat bontott, mézet lopott. Annyi bizonyos, hogy ez az Ínyenc nyáron nem fog megelégedni mézzel, eperrel, áfonyával, hanem fosztogatja majd a havasokon legelő háziállatok karám­jait. Tinóra, üszőre, bikára feni a fogát. Nem kétséges, hogy énnek elejté­sére is hamarosan sor kerül. SELMEC. ADOLÉ Vadmentés Amikor a Duna Patnál áttört a gá­ton, óriási víztömeg hömpölygött Mar­­cellháza felé. Bár az emberek ezrei éjjel-nappal a gátat építették, a víz gyorsan elborította a falu 1200 hektáros területét. A víz oly rohamosan terjedt, hogy embernek elég volt menekülnie, nem még a természet vadjainak. Azon­ban a vadászok egy percig sem tétlen­kedtek. Gál László körzeti vadászgazda vezetésével indult a háromtagú brigád, hogy a határ dombosabb részein ment­se a menthetőt. Munkájuk eredmény­nyel járt. A vízből kimentettek 9 őzet, 38 nyulat, 47 foglyot és 17 fácánt, A vadakat a falu másik részén elterülő magasabb fekvésű erdőben engedték szabadon. A vadakat mentő vadászok érdekes jelenségeket figyeltek meg munkájuk közben. Pl. egy kiskert ajtaján rémül­ten, de mozdulatlanul várta a segítsé­get egy hörcsög, egy menyét és egy nyúl. Távolabb egy lucernapetrencén szinte összebújva remegett egy vén róka és egy öreg nyúl. Érdekes, hogy nem zavartatták magukat a közeledő vadászoktól. Amikor a mentők Bokros Puszta elöntött házai és istállói felé közeledtek, egy özsutára lettek figyel­mesek, amely rémülten ide-oda úszkált a vízben, mint aki keres valamit. A csónak kormányosa irányt változtatott, hogy biztonságba helyezzék a fuldok­lót. Első pillanatban az őz menekülni igyekezett, azután váratlanul vissza­fordult s egyenesen a csónak felé úszott. Egy-két perc múlva felhúzták a csónakba és a hátsó részébe tették, ahol pislogva, de mozdulatlanul nézte az izgő-mozgó embereket. Amikor mintegy három Óra múltán Zámbó István állatorvos biztos helyen kitette a csónakból, felállt, tüzetesen körül­nézett, majd lassú ütemben futni kez­dett, miközben még két ízben vissza­tekintett. Minden bizonnyal ezzel mon­dott köszönetét megmentéinek. A határban egy odvas fűzfán jajve­­székelt egy macska. Segítségért nyá­vogott. Azt is megmentették. Majd, ha lecsillapodik az árhullám és a derék vadászok újra védeni fogják a kárte­vőktől a hasznosvadat, és puskacső elé kerül a megmentett kandúr vagy a róka, akkor nem lesz kegyelem. De most, a veszély idején minden rászo­rulót, embert, háziállatot, vadat vagy kártékonyt egyaránt meg kell menteni. Gál László vadászgazda és társai megtették a magukét. Ügy gondolják ebben az évben, de még jövőre sem foghatnak puskát a vadakra. Remélik, hogy a segítségnyújtás a vadásztársak részéről sem marad el. Segíteni fognak azon vadászrevírek tulajdonosai, ahol nem szedett vámot az ár. Amint a bajban, viharban a vadak a legnagyobb ellenségeivel is megfér­tek, testvérekké váltak, az emberek annál inkább segíthetnek egymáson, amikor arra szükség mutatkozik. TRENKA TIBOR SZABAD FÖLDMŰVES “J 1965. Július 17, a a On KERÜLJÜK a mételykór veszélyét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents