Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-20 / 46. szám
Új módszer a halak egyedi jelölésére A tógazdasági tenyészhalak törzskönyvezése, a szelekció és nemesítés módszereinek és irányelveinek kidolgozása, teljesítményvizsgálatok, illetőleg természetes vizeinkben a kihelyezett halak növekedésének ellenőrzése, a halak migrációjának tisztázása elengedhetetlenné teszi a halak egyedi jelölését. Ezeknek az alapvető feladatoknak a megoldása érdekében éppen ezért már régóta foglalkoztatja a kutatókat egy megfelelő jelölési módszer kidolgozása. E célból végeztek hoszszabb ideje kísérleteket a halak egyedi megjelölésére a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben is. A kutatás célja egy olyan módszer kidolgozása és kipróbálása volt, amely tógazdasági és természetesvízi vizsgálatok céljára egyaránt alkalmas, egyedi jelölést tesz lehetővé. Fontos szempontként jelentkezett emellett, hogy a jelölés egyszerű, olcsó és gyors legyen, hogy rövid idő alatt nagymennyiségű halat lehessen megjelölni. A jelölés ne okozzon a halon olyan sérülést, mely a hal pusztulását okozza, ugyanakkor azonban biztosítva legyen a jel megmaradása. E szempontok szem előtt tartásával számtalan kísérlet eredményeként sikerült Gödöllőn egy olyan jelt és jelölési módszert kidolgozni, amely a gyakorlat tanúsága szerint jól megfelel a követelményeknek. A jel két PVC fólia közé ragasztott emblémából és T alakú függesztő, illetve rögzítő részből fill. A fényképezéssel sokszorosított emblémát vékony celluloid réteggel vonják be, amely az esetleges beázástól megvédi a feliratot. Maga a jel 0.2 mm vastag, színtelen PVC fóliából, ún. kertészfóliából készül. A ragasztott fóliából éles formavágó segítségével vágják ki a megfelelő alakú és méretű jelet. A jel rögzitöszárnya vas tágított, amely a jel kilazulását és kiesését megakadályozza. A jelölés, illetve a jel felhelyezése jelölő csipesz segítségével történik. Megfelel erre a célra bármilyen laposvégü csipesz, amelynek vége élesre és egyenesre van reszelve. Lényeges, hogy a csipesz lapos, egyenes vége 5 mm széles legyen. Ezzel a kiélesitett csipeszvéggel az operculum és praeoperculum között óvatosan beszúrva körülbelül öt-hat milliméter nyílást készítenek a jel számára. Ebbe helyezik be a jel vastagított rögzítőszámyának egyik végét, majd a praeoperculum alá tolják. Ezután megfogják csipesszel a rögzítőszárny másik végét és kissé összehajlítva, ugyanabba a nyílásba tolják. A keskeny nyíláson át a praeoperculum alá tolt rögzítöszámyak kiegyenesedve a jelet ezzel a halhoz rögzítik. Az eddigi tapasztalatok szerint az új jelölés egyszerű, másodpercek alatt elvégezhető, ugyanakkor a halon nem okoz komolyabb sérülést. A praeoperculum alatt elhelyezkedő rögzítöszámyak a későbbiek során sem okoztak elváltozást. A fólia hajlékonysága miatt a jel nem akad be sem a hálóba, sem a növényzetbe, így a jel nem esik ki. Az embléma felirata és száma több mint félévi időtartam alatt is jól elolvasható maradt, beázás nem fordult elő. A különböző életkorú és nagyságú pontyokkal folytatott kísérletek eredményeként megállapítható, hogy a jel minden 10 cm-nél nagyobb testhosszúságú hal jelölésére alkalmas. Mind a tógazdasági, mind a természetesvizi jelölések azt mutatják, hogy a módszer mindkét esetben bevált. A jelzés tartósságát bizonyítja pl., hogy több, a felső Tisza szakaszon megjelölt halnál, melyeket jugoszláv horgászok fogtak ki, a jelek hosszú vándorolás után is teljesen sértetlenek voltak. S. K. IAÖZISMERT, hogy folyóvizeink halállománya az utóbbi években nagyon megcsappant. Ennek fő oka: a vegyi üzemek szennyvize, amely megfertőzi, a szó szoros értelmében ehetetlenné teszi a halhúst. Mindeddig a szakminisztériumok tárgyalásai eredménytelennek bizonyultak, ami a jelenlegi állapot megszüntetését illeti. A vegyiüzemek nem alkalmaznak szűrőberendezéseket; a ké-A halállomány reimet azzal odázzák el, hogy az ilyen szűrőberendezések igen költségesek ... A Csehszlovák Horgászszövetség felelős vezetői is nemegy ízben emelték fel szavukat, amely azonban csak „falrahányt borsó“ maradt. A folyóvizek továbbra is szennyeződnek. Ez év tavaszán a többi között a Nyitra folyóban pusztult el nagymenynyiségü hal — szennyeződés miatt. Ebben az időben a folyók halszegénysége katasztrofális méretűvé vált. Komoly szakemberek tették fel a kérdést: „Mi lesz, ha ez így megy tovább?“ Mert a folyóvizek halasítása nem sokat jelentett. A halszaporodásra jótékonyan hatott az idei árvíz. A medrükből kilépett folyók több milliárd korona kárt okoztak, de a halállomány szaporodásához jelentősen hozzájárultak. Az íváshoz a legkedvezőbb feltételek teremtődtek, ugyanígy a halporontyok nevelkedéséhez is. Az árvíz visszahúzódása után több helyütt mesterséges tavak, tócsák képződtek, amelyekben rengeteg apróhal maradt vissza. Ám sem a Csehszlovák Horgászszövetség tagjai, sem az illetéjl VADASZ ° * HALASZ kés szervek nem fordítottak kellő gondot a visszamaradt apróhaiak megmentésére. (Tisztelet a kevés kivételnek!!! Érsekújvár, Calánta, stb.). így történhetett meg, hogy az árvíz visszahúzódása után az említett tavak, tócsák körül szinte hemzsegtek az illetéktelen „lehalászók“, ami nem sokkal később áthelyeződött a folyók — Duna, Vág, Nyitra, Zsitva — vizeire. A halászat minden eszközét, módszerét felhasználták a halállomány felelőtlen pusztítására. Az utóbbi időben a szóban forgó folyóvizekből mázsaszámra fogtak ki halakat, legtöbb esetben a halászat tiltott módszereit alkalmazva. Az ilyen ténykedés elítélendő! Annál is inkább, mert a számukra értékvédelmében tclennek tartott halakat a folyóparton szétdobálták. Egyes helyeken szinte büzlött a part a döglött halaktól. Vajon mit tettek az illetékesek ennek meggátlására? Tudomásunk szerint a kisujjukat sem mozdították __ A Csehszlovák Horgászszövetség e területeken élő tagjainak feladata lett volna a kintrekedt apróhal-állomány biztonságba helyezése. Önkéntes munkával! Mert anyagi eszközökkel nem rendelkeztek. Elfogadhatatlan az az állítás, hogy e munka tetemes költségekkel járt volna. Véleményünk szerint az ilymódon nyert halivadék csekély ráfordítása egy-két éven belül busásan visszatérülhet. Annál is inkább, mert a mesterséges keltetőkben tenyésztett halivadék jóval drágább. Végül: miért nem bünteti a törvény a jogtalanul halászót éppúgy, mint a vadorzót? Az illetékesek válaszoljanak! —kin I Halászati kiállítás EST í v Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulója több- 1j v napos ünnepségeinek keretében nagyon hasznos és ezrek 1 ( f által látogatott halászati kiállítás megrendezésére került sor 1, f a Csehszlovák Horgász Szövetség helyi szervezetének jó- , \ voltából. A Steiner Gábor utcai tanulóotthon klubhelyiségében lévő kiállítást érdemes volt megtekinteni, mert igen tanulságos volt, nemcsak a sporthorgászok, halászok, hanem mások számára is. Amellett, hogy a néző tudomást szerezhetett arról, milyen jogok és kötelességek, törvények és rendeletek vonatkoznak a horgászokra, halászokra. áttekintést kaphatott Szlovákia horgászegyesületeinek számáról és gazdasági tevékenységéről, részletesen tájékozódhatott az érsekújvári halkeltető állomás működéséről is (innen évente nem kevesebb, mint 6 millió csuka- és ugyanennyi pontyivadék kerül 25 ezer kg súlyban Szlovákia halastavaiba és víztárolóiba; pisztrángból pedig 8—9 millió, s emellett 15 000 kg felnevelt pisztrángot adnak a közellátás részére). A kiállítás látogatója szemléltetően győződhet meg arról, mily nagy kára származik népgazdaságunknak a folyók szennyezettsége során elpusztult halakból (süllő, kecsege. csuka, ponty r az úgynevezett fehérhalat nem is említve). Ez a kiállítás megmutatja azt is, mily egészséges sport a halászat, horgászat; a munka után a festői környezet, az üde. tiszta levegő felüdülést jelent a dolgozók számára. amellett, hogy évente 340 ezer kg hal akad a hálójukba. horgukra. I Nagyon érdekes még a ki- I állításnak az a része, amely ( a helyi horgászegyesület sze- I rencsés tagjainak hal-prepa- I rátumait mutatja be. Egy I óriási harcsatrófea melletti I szöveg a tudtunkra adja. < hogy Rácz József kikötő- I munkás birkózott meg a ho- I rogra kerülő szörnyeteggel. < Látható itt egy 20 kilós ke- * csege (tokhal) trófeája is. I Ez a ritka, kapitális hal An- * nus József horgászt szeren- * cséltette. < A kiállítás többi része a * nagymúltú dél-szlovákiai ha- * lászatnak sok ősi formáját * és halfogó eszközeit mutatja * be, a fejlődést érzékeltetve * egészen napjainkig. * Azt pedig már Illés Rudolf * elvtárstól, a helyi horgász- * egyesület vezetőségi tagjától ' tudom meg, hogy az egyesü- * letnek a 250 pionírhorgász- * szál együtt 1184 tagja van. 1 Igazán mondhatom, ez a ki- ' állítás felért egy jól sikerült * tanfolyammal! * Holczer László, * Komárom 1 I Vándorútra kelhetne ennek 1 a kiállításnak az anyaga, és * járásonként feltöltödhetne a helyi érdekességekkel, s így 1 még többet gyümölcsözhetne | a közjó, szőkébb értelemben a halászat, a sporthorgászat ' népszerűsítése és a haltenyésztés népgazdasági jelentőségének tudatosítása érdekében. (A szerk.)
