Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-20 / 46. szám
• RHODESIA „FÜGGETLENÍTETTE MAGÄT“ • ÖRIÄSI FELHÁBORODÁS VILÁGSZERTE AZ ÖNKÉNYES LÉPÉS MIATT • A NÉPI KÍNA ENSZ-TAGSÄGA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE ELŐTT • JELENTŐS ÁLLAMKÖZI TÁRGYALÁSOK • a gyarmatbirodalmak felbomlásának történetében még nem volt példa ilyen ellenállásra és megoszlásra, mint Rhodesia esetében. Az angol alsóház rögtön összeült, az ülésen Wilson miniszterelnök számolt be és a királynő kérésére felfüggesztette a Smith-kormány működését. Ezenkívül Wilson teljhatalmat kapott az alsóháztól, amelynek értelmében a legsúlyosabb szankciókkal is felléphet Rhodesia ellen, összehívták New Yorkban az ENSZ közgyűlését is, valamint a Biztonsági Tanácsot, amelynek ülésén Stewart angol külügyminiszter fejtette ki kormányának véleményét. Az afrikai államok kollektív fellépést hirdetnek a fajüldöző rhodesiai kormány ellen és elégtelennek minősítik az angol kormány gazdasági szankcióit. Kenyatta kenyai elnök sürgette az afrikai kormányokat, hogy legyenek egységesek ebben a válságos időszakban. Több kelet-afrikai államfő Nairobiban vitatta meg a rhodesiai fejleményeket. A nigériai külügyminiszter kijelentette: kormánya megdöbbenten értesült arról, hogy Rhodesia fittyet hány az egész világra. Tanzánia képviselője szerint a rhodesiai események durván sértik az Afrikai Egységszervezetet, az afrikai népeket, az el nem kötelezett országokat egyaránt. Sekou Touré guineai elnök katonai alakulatok öszszeállítását javasolta és felkérte az afrikai vezetőket: tekintsék országaikat hadi állapotban levőnek Rhodesiával. Ezenkívül egész sor más nem afrikai ország is, köztük India. Franciaország, az Egyesült Arab Köztársaság, sőt az Egyesült Államok is bejelentette, hogy nem hajlandó elismerni a törvénytelenül kikiáltott „függetlenséget" és a rhodesiai kormányt. A szocialista országok politikájától távol áll a faji megkülönböztetés, ezért a Szovjetunió és hazánk kormányai az elsők között voltak, amelyek a rhodesiai kormány elismerésének megtagadásával tiltakoztak a Smith-kormány önkényes lépése ellen. Az Izvesztyija című szovjet lap megállapítja, hogy Afrika térképén a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság mellett megjelent a fajüldöző Rhodesia. Ezért a felelősség a brit imperializmust terheli, amelynek érdekeit napjainkban az angol munkáspárti kormány képviseli.' 3. Eltekintve i rhodesiai fejleményektől, amelyek egy időre lefoglalták a világszervezet diplomatáit, az ENSZ közgyűlés folytatta a vitát a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak kérdéséről. A problémához eddig közel ötven állam képviselője szőtt hozzá. Sokat mondó tény, hogy a küldöttek többsége állást foglalt a Kínai Népköztársaságot megillető ENSZ- jogok érvényesítése mellett és szorgalmazta, hogy a kérdést még a közgyűlés jelenlegi ülésszakán rendezzék. A jelenlegi vita élénken bizonyította, mennyire magára maradt az Egyesült Államok kormánya abban az igyekezetében, hogy továbbra is kizárólag Tajvan képviselője bitorolja a világszervezeti jogot. Washington számára már az a tény is kényelmetlen, hogy a másik két legjelentősebb kapitalista ország, Anglia és Franciaország is a népi Kína ENSZ-jogainak elismerését szorgalmazza. Az Egyesült Államok csupán az amerikai dollármilliókra támaszkodó bábkormányok támogatásával tudja halogatni azt a régóta rendezésre megérett kérdést, hogy a New York-i ENSZ-palotában a Kínai Népköztársaság képviselője foglalja el az őt megillető helyet. 4. A Szovjetunió Kommunista Pártja és több más kommunista- és munkáspárt vezetőinek legutóbbi beszédeiben számos alkalommal szó esett arról, hogy a kínai vezetők meg nem engedett módon nyilatkoznak a testvérpártok tevékenységéről, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájáról fölényesen, lekicsinylőén, antileninista módon nyilatkoznak. Az imperializmussal való együttműködéssel vádolják a szocialista tábor országait, kormányainak politikáját és nyílt rágalmazással válaszolnak minden olyan javaslatra, amely a kommunista és testvérpártok közt támadt nézetkülönbség tárgyalások útján való rendezését szorgalmazza. A moszkvai Pravda a legutóbb részletesen beszámol arról az ellenséges kampányról, amely a kínai sajtóban folyik a Szovjetunió és több más szocialista ország ellen. A cikk idézi azokat az alaptalan vádakat, amelyeket a kínai vezetők emelnek a békéért, a népek függetlenségéért és a szocializmusért fáradhatatlanul harcoló országok politikája ellen. A bolgár vezetők látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban, a Gomulka elvtárs vezette lengyel pártós kormányküldöttség szívélyes fogadtatása, gyümölcsöző tárgyalássorozata Jugoszláviában, s nem utolsósorban Maurer román miniszterelnök vezette húsz tagú kormányküldöttség ausztriai látogatása — hogy csak a legfontosabbakat emlitsük — mind-mind azt bizonyítja, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés együttélés lehetősége és szükségessége napjaink korparancsa. E látogatások eredményessége is méltó válasz a kínai vezetők egységbontó és marxista-ellenes, dogmatikus tevékenységére. (-tg-) 9 Ojabb szovjet bolygóközi állomás a világűrben. A Szovjetunióban további önműködő bolygóközi állomást indítottak útjára a Venus felé, amely további adatokat szerez a felhőkkel körülvett titokzatos bolygóról és a kozmikus térségről. # A vietnami hazafiak sikerei. Az amerikaiak napalm-bombázása ellenére a hazafiak sikeresen támadják az ellenség hadállásait. Lapjelentések szerint a hazafias erők az elmúlt napokban Saigontól északnyugatra súlyos veszteségeket okoztak az ámerikai és a dél-vietnami kormánycsapatoknak. # Szudánban betiltották a kommunista pártot. A szudáni alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadta a jobboldali pártok törvényjavaslatát, melynek értelmében betiltották a! Szudáni Kommunista Pártot. A szudáni parlamentben tizenhárom kommunista képviselő van. 9 Az indonéz jobboldal tovább üldözi a kommunistákat. Lapjelentések szerint Indonéziában folytatódik a baloldali erők letartóztatása. A kommunista párton kívül több baloldali szervezetet és diákszervezetet is betiltottak Riau szigetén. A rhodésiai események napjaink első számú politikai eseménye. Felvételünkön Bulawayo városrészlet látható Cecil Rhodes, brit gyarmatosító szobrával. Fent a jobb sarokban Smith jelenlegi miniszterelnök. H árom ízben halasztották EL az Amerikai Államok Szervezetének konferenciáját, mivel Washington Latin-Amerika szakértői is felismerték, hogy a nyílt dominikai beavatkozás és az általános amerikai vonalvezetés, nem utolsósorban a délkelet-ázsiai agresszió olyan légkört teremtett a kontinens déli részén is, ami semmiképpen sem kedvez az Egyesült Államok népszerűsége számára. Most Rio de Janeiróban ismét küszöbön ál! a tanácskozás, bár az amerikai együttműködésre boruló árnyak mellé még újabb viharfelhők sorakoztak fel. A konferencia kijelölt székhelyén, Brazíliában is feszült a helyzet. Branco tábornok az egyszemélyi uralmat újabb terrorintézkedésekkel próbálja fenntartani. A rendszer feketelistákat készít képviselőkről, diákokról, újságírókról és előre meg nem határozott börtönbüntetést helyez kilátásba mindazok számára, akiket már korábban politikailag megbízhatatlannak nyilvánítottak. Branco intézkedéseit nyilván Washington sem fogadta túlzott lelkesedéssel. Nem elvileg helytelenítik, de saját közvetlen céljaik akadályát látják abban, hogy a brazil elnök az AÁSZ-konferencia küszöbén hajtotta végre a rendkívül népszerűtlen akciókat. Az AÄSZ konferencia Washington által kitervelt eredeti célja az lett volna, hogy hozzák létre az Amerikaközi fegyveres erőket, amelyek egyszerűbbé tennék az Egyesült Államok számára a beavatkozást a kontinens bármely részén és a következő lépés lenne, hogy a pánamerikai rendszer katonai-politikai tömbbé a NATO-hoz hasonló szövetséggé alakítanák át. Napjainkban viszont a nyugati szemleírók is úgy vélik, hogy Rusk külügy-AZ AÄSZ KONFERENCIA MARGÓJÁRA Latin-Amerika súlyos problémái miniszter ugyan előterjeszti majd ezt az elgondolást, de eredményt nem igen érhet el, esetleg egy olyan határozat láthat napvilágot, hogy az AÄSZ a tervet további tanulmányozás végett egy bizottsághoz utalja. A Rio de Janeiró-i konferencia napirendjén a nemzetközi csendőri erők tervén kívül még 42 napirendi pont szerepel: sűríteni a tagállamok tanácskozásait, hozzák létre az AÁSZ szervezet lobogóját stb. Ezek persze csak formális tárgyalási témák, amelyeknél nagyobb jelentőséggel bír, hogy több latin-amerikai állam különböző gazdasági kérdéseket készül felvetni. Chile már előzőleg javasolta, hogy teremtsék meg a kizárólagos latin-amerikai piacot, amelyben nem venne részt az Egyesült Államok. Paraguay delegátusai az előző tanácskozáson javasolták, hogy vezessenek be új rendszert a nemzetközi árucserében és tegyék lehetővé, hogy a fejlődő országok szabadabban juthassanak hitelhez. Uruguay a nyersanyag kereskedelmet akadályozó diszkriminációs intézkedések ellen kíván fellépni, és nyilvánvaló, hogy ez is elsősorban a washingtoni módszereket kritizálja. Mindezek az elgondolások nyilván nem egyeznek Washington célkitűzéseivel, az Egyesült Államok küldöttsége igyekszik majd azokat visszautasítani. Ez viszont természetszerűleg nem az Amerikai Államok együttműködésének javulását, hanem a viszony további éleződését vonja maga után. A GAZDASÁGI PROBLÉMÁK egyenesen elvezetnek az AÁSZ válságának gyökereihez is. A latin-amerikai országok jelenleg évente 1900 millió dollárt fordítanak az imperialista államoktól, elsősorban az USA-tól felvett kölcsönök törlesztésére. Nem véletlen, hogy olyan országok, mint Argentína, vagy Uruguay már a kamatok megfizetésére kérnek későbbi határidőket. Tíz esztendő alatt 810 millió dollár került külföldi tőke formájában Latin-Amerikába, de ugyanakkor az érintett államok az egyenlőtlen árucsere következtében 190 millió dollárt veszítettek. Az Amerika-közi együttműködés egyébként kezdettől fogva akadozott. Bogotában 1948-ban ült össze az Amerikai Államok konferertciája. Akkor hozták létre az Amerikai Államok Szervezetét. A soron következő konferenciákon világosan kiderült, az Egyesült Államok kettős célt követ. Egyrészt behatolási segédeszköznek tekinti az AÁSZ-t, másrészt arra használja fel a szervezetet, hogy Latin-Amerika államait politikai és gazdasági hátvéd területnek építse ki. Már 1954-ben az AÁSZ fedezetével szervezték meg a beavatkozást Quatemala ellen. De 1957-ben akadozni kezdtek a gépezet kerekei. Több latin-amerikai ország olyan gazdasági elgondolásokat terjesztett elő, amelyek nem álltak összhangban azzal äz egyoldalú szövetségi viszonnyal, amely egyértelműen Washington érdekeit szolgálta. A szervezeten belüli mozgolódás visszaszorítására 1962-ben amerikai ellentámadás következett. Az Egyesült Államoknak óriási erőfeszítéssel, zsarolással és nyomással sikerült elérnie, hogy az AÁSZ bojkottálja Kubát. S Washingtonban ekkor úgy vélték, hogy az AÁSZ gépezete kezd jól működni. Holott éppen az említett döntések kierőszakolása vetette meg a további szakadások alapját. A dominikai beavatkozás napjaiban a válság már nyíltan jelentkezett. Tény, hogy az Amerika-közi fegyveres erők felállítására az Egyesült Államokkal együtt tizennégy ország szavazott, viszont a döntés ellen foglalt állást több jelentős latin-amerikai állam, így: Mexikó, Peru, Chile, Ecuador és Uruguay. A pánamerikai együttműködésre vonatkozó derűlátó washingtoni elképzelés tehát megalapozatlannak bizonyult. A POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI TÉNYEZŐK egybevetésével kirajzolódik az a kép, hogy a helyzet azóta csjak tovább romlott. Simon Bolivar a délamerikai függetlenségi háború legendás vezetője, közel másfél évszázaddal ezelőtt már felvetette az amerikai kontinentális együttműködés szükségességét, De ő ezt egyenlő jogok és kötelezettségek alapján képzelte el. Másképpen ezt valóban nem is lehet megvalósítani. Tényleges enyhülés az Amerika-közi viszonyban csak akkor következhetne be, ha az Egyesült Államok a problémákat nem az egyes latin-amerikai államok függetlenségi törekvéseivel ellentétben, hanem azokkal összhangban próbálná megoldani. S. E. Fények nélkül Tíz óránál hosszabb ideig sötétség volt Amerika észak-keleti területein - egy elromlott kapcsoló vagy megszakadt huzal oltotta ki a fényt a város-gigászban, New Yorkban. Százezrek rekedtek a földalatti vasút alagútfáiban, tízezrek a felhőkarcolók emeletek közt megállt liftjeiben, a kórházakban, a sebész kezében megállt a szike — az élet állt meg, mint az elmúlt esztendőben oly divatos amerikai politikai krimik oldalain, a „Fail Safe" és más, az atomháborús veszedelmet felrajzoló bestsellerrek oldalain... Azt jelentették az első órákban, hogy az Amerikára szakadt sötétség órái alatt „fellelhetők voltak a háborús pszichózis egyes jelei is“, még a törvényszerűen jelentkező spekulánsok is felbukkantak, tízszeres áron kelt el az elemlámpa és akadt vevő a vén gyertyára is, élelmiszerhalmozó is volt már és a fosztogatók is színre léptek. Sajnáljuk a sötétségbe hullt, az ijedtség sokkját átszenvedett földalatti utast, az áramszolgáltatási zavar miatt amúgy is dúlt idegeiben újabb áramütést érző egyszerű amerikait. S mindjárt arra kell gondolnunk, hogy vajon jutott-e eszébe Johnson elnöknek s munkatársainak (azonnal utasítást adtak az FBl-nek, nyomozzák ki, nem volt-e valahol szabotázs), hogy van a világnak olyan tája, ahol nem a Niagara-Falls erőművének zavara, hanem valami más oltja ki a fényeket. Jutott-e eszébe az amerikai politikusnak, és polgárnak, hogy Vietnam fölött amerikai bombavetők röpködnek, bombáik villanytelepre, falusi otthonra, iskolára és kórházra hullnak? Jutott-e eszükbe, hogy nem is olyan rég amerikai tengerészgyalogosok oltották ki a fényt Dominikában? Sötét volt tíz órán át Amerikában - a sötétben vajon gondolt-e az amerikai ember arra, hogy a béke és nyugalom fényeinek nem szabad kialudniok — de hogy kialszanak, azt éppen amerikai fegyveres kalandok, agressziók okozzák? A sötétség rossz dolog. De ha csak ezer vagy tízezer amerikai a vietnami sötétségre is gondolt akkor, amikor kialudtak a New York-i fények, ez az áramzavar nem is olyan nagy tragédia .. (m) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. november 20. x. November 11-e rendkívül széleskörű nemzetközi diplomáciai mozgást váltott ki Afrikában és a világ más tájain is. Ian Smith miniszterelnök — az angol kormány hozzájárulása nélkül — kikiáltotta Rhodesia „függetlenségét", ami lényegében azt jelenti, hogy 200 000 fehér telepes kíván uralkodni a több mint négymillió bennszülött lakos felett. Az események rövid áttekintéséhez szükséges megemlíteni, hogy Rhodesia függetlenségének kikiáltása előtt már régóta tartó titkos és nyílt tárgyalások folytak Londonban és Salisbury között. Még előbbre visszatérve szükséges megemlíteni azt is, hogy Dél- Rhodesia függetlenségének ügyét Wilsonék lényegében az előző konzervatív kormánytól örökölték. Az elmúlt hónap folyamán Smith rhodesiai és Wilson angol miniszterelnök több ízben találkozott egymással. Tárgyalásaik azonban nem jártak sikerrel, sőt még a királynő közbelépése sem segített. Mielőtt azonban g Smith-kormány súlyos következményekkel járó lépésének várható fejleményeivel foglalkoznánk, vizsgáljuk meg közelebbről a rhodesiai „függetlenség" kikiáltásának belső vonatkozású problémáit. Az európai kisebbség uralmát biztosító 1961 óta érvényben levő dél-rhodesiai alkotmány teljes politikai hatalmat biztosít a fehér telepeseknek. A mindössze 65 tagú parlamentben ötvenen képviselik a fehéreket, és tizenöten az afrikaiakat. De ezek is megvásárolt törzsfőnökök, akik a valóságban nem védelmezik az afrikai lakosság érdekeit. A fajüldöző Smith-kormány a négereket mindennemű politikai tevékenységből! kirekesztette. Vezéreik börtönökben és koncentrációs táborokban sínylő.dnekl A színesbőrű lakosság évi átlagjövedelme az európaiak évi jövedelmének csak tíz százalékát teszi ki. A természeti kincsekben oly gazdag Rhodesia az angol nagytőke aranybányája. Ezek után nem csoda, hogy míg más gyarmati államok esetében az angol kormány nem habozott és rögtön beavatkozott, akár fegyverrel is, Smithékkel mindeddig kesztyűs kézzel bánt. Tétovázásával és határozatlan állásfoglalásával lényegében módot adott a rhodesiai kormánynak, hogy fajüldöző politikájának nyílt teret biztosítson. 2. Á rhodesiai kormány önkényes intézkedése természetesen világszerte jogos tiltakozást és felháborodást váltott ki. Úgy is mondhatnánk, hogy f ’ -T •* ^ ' t
