Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-20 / 46. szám

• RHODESIA „FÜGGETLENÍTETTE MAGÄT“ • ÖRIÄSI FEL­HÁBORODÁS VILÁGSZERTE AZ ÖNKÉNYES LÉPÉS MIATT • A NÉPI KÍNA ENSZ-TAGSÄGA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE ELŐTT • JELENTŐS ÁLLAMKÖZI TÁRGYALÁSOK • a gyarmatbirodalmak felbomlásának történetében még nem volt példa ilyen ellenállásra és megoszlásra, mint Rhodesia esetében. Az angol alsóház rögtön összeült, az ülésen Wilson miniszterelnök szá­molt be és a királynő kérésére fel­függesztette a Smith-kormány műkö­dését. Ezenkívül Wilson teljhatalmat kapott az alsóháztól, amelynek értel­mében a legsúlyosabb szankciókkal is felléphet Rhodesia ellen, összehívták New Yorkban az ENSZ közgyűlését is, valamint a Biztonsági Tanácsot, amelynek ülésén Stewart angol kül­ügyminiszter fejtette ki kormányá­nak véleményét. Az afrikai államok kollektív fellé­pést hirdetnek a fajüldöző rhodesiai kormány ellen és elégtelennek minő­sítik az angol kormány gazdasági szankcióit. Kenyatta kenyai elnök sürgette az afrikai kormányokat, hogy legyenek egységesek ebben a válsá­gos időszakban. Több kelet-afrikai államfő Nairobiban vitatta meg a rhodesiai fejleményeket. A nigériai külügyminiszter kijelentette: kormá­nya megdöbbenten értesült arról, hogy Rhodesia fittyet hány az egész világra. Tanzánia képviselője szerint a rhodesiai események durván sértik az Afrikai Egységszervezetet, az afri­kai népeket, az el nem kötelezett országokat egyaránt. Sekou Touré guineai elnök katonai alakulatok ösz­­szeállítását javasolta és felkérte az afrikai vezetőket: tekintsék országai­kat hadi állapotban levőnek Rhode­siával. Ezenkívül egész sor más nem afrikai ország is, köztük India. Fran­ciaország, az Egyesült Arab Köztár­saság, sőt az Egyesült Államok is bejelentette, hogy nem hajlandó el­ismerni a törvénytelenül kikiáltott „függetlenséget" és a rhodesiai kor­mányt. A szocialista országok politikájától távol áll a faji megkülönböztetés, ezért a Szovjetunió és hazánk kor­mányai az elsők között voltak, ame­lyek a rhodesiai kormány elismerésé­nek megtagadásával tiltakoztak a Smith-kormány önkényes lépése ellen. Az Izvesztyija című szovjet lap megállapítja, hogy Afrika térképén a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság mellett megjelent a fajüldöző Rho­desia. Ezért a felelősség a brit im­perializmust terheli, amelynek érde­keit napjainkban az angol munkás­párti kormány képviseli.' 3. Eltekintve i rhodesiai fejlemények­től, amelyek egy időre lefoglalták a világszervezet diplomatáit, az ENSZ közgyűlés folytatta a vitát a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak kér­déséről. A problémához eddig közel ötven állam képviselője szőtt hozzá. Sokat mondó tény, hogy a küldöt­tek többsége állást foglalt a Kínai Népköztársaságot megillető ENSZ- jogok érvényesítése mellett és szor­galmazta, hogy a kérdést még a köz­gyűlés jelenlegi ülésszakán rendez­zék. A jelenlegi vita élénken bizonyítot­ta, mennyire magára maradt az Egye­sült Államok kormánya abban az igye­kezetében, hogy továbbra is kizárólag Tajvan képviselője bitorolja a világ­szervezeti jogot. Washington számára már az a tény is kényelmetlen, hogy a másik két legjelentősebb kapitalista ország, Anglia és Franciaország is a népi Kína ENSZ-jogainak elismerését szorgalmazza. Az Egyesült Államok csupán az amerikai dollármilliókra támaszkodó bábkormányok támogatá­sával tudja halogatni azt a régóta rendezésre megérett kérdést, hogy a New York-i ENSZ-palotában a Kínai Népköztársaság képviselője foglalja el az őt megillető helyet. 4. A Szovjetunió Kommunista Pártja és több más kommunista- és munkás­párt vezetőinek legutóbbi beszédeiben számos alkalommal szó esett arról, hogy a kínai vezetők meg nem enge­dett módon nyilatkoznak a testvér­pártok tevékenységéről, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájáról fölényesen, lekicsinylőén, antileninista módon nyilatkoznak. Az imperializmussal való együttműködéssel vádolják a szocia­lista tábor országait, kormányainak politikáját és nyílt rágalmazással vá­laszolnak minden olyan javaslatra, amely a kommunista és testvérpártok közt támadt nézetkülönbség tárgyalá­sok útján való rendezését szorgal­mazza. A moszkvai Pravda a legutóbb rész­letesen beszámol arról az ellenséges kampányról, amely a kínai sajtóban folyik a Szovjetunió és több más szocialista ország ellen. A cikk idézi azokat az alaptalan vádakat, amelye­ket a kínai vezetők emelnek a béké­ért, a népek függetlenségéért és a szocializmusért fáradhatatlanul har­coló országok politikája ellen. A bolgár vezetők látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban, a Go­­mulka elvtárs vezette lengyel párt­ós kormányküldöttség szívélyes fo­gadtatása, gyümölcsöző tárgyalás­­sorozata Jugoszláviában, s nem utol­sósorban Maurer román miniszter­­elnök vezette húsz tagú kormánykül­döttség ausztriai látogatása — hogy csak a legfontosabbakat emlitsük — mind-mind azt bizonyítja, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok közti békés együttélés lehetősége és szükségessége napjaink korparancsa. E látogatások eredményessége is méltó válasz a kínai vezetők egység­bontó és marxista-ellenes, dogma­tikus tevékenységére. (-tg-) 9 Ojabb szovjet bolygóközi állo­más a világűrben. A Szovjetunióban további önműködő bolygóközi állomást indítottak útjára a Venus felé, amely további adatokat szerez a felhőkkel körülvett titokzatos bolygóról és a kozmikus térségről. # A vietnami hazafiak sikerei. Az amerikaiak napalm-bombázása elle­nére a hazafiak sikeresen támadják az ellenség hadállásait. Lapjelentések szerint a hazafias erők az elmúlt na­pokban Saigontól északnyugatra sú­lyos veszteségeket okoztak az áme­­rikai és a dél-vietnami kormánycsa­patoknak. # Szudánban betiltották a kommu­nista pártot. A szudáni alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadta a jobboldali pártok törvényjavaslatát, melynek ér­telmében betiltották a! Szudáni Kom­munista Pártot. A szudáni parlament­ben tizenhárom kommunista képviselő van. 9 Az indonéz jobboldal tovább ül­dözi a kommunistákat. Lapjelentések szerint Indonéziában folytatódik a baloldali erők letartóztatása. A kom­munista párton kívül több baloldali szervezetet és diákszervezetet is be­tiltottak Riau szigetén. A rhodésiai események napjaink első számú politikai eseménye. Fel­vételünkön Bulawayo városrészlet lát­ható Cecil Rhodes, brit gyarmatosító szobrával. Fent a jobb sarokban Smith jelenlegi miniszterelnök. H árom ízben halasztották EL az Amerikai Államok Szer­vezetének konferenciáját, mivel Was­hington Latin-Amerika szakértői is felismerték, hogy a nyílt dominikai beavatkozás és az általános amerikai vonalvezetés, nem utolsósorban a dél­kelet-ázsiai agresszió olyan légkört teremtett a kontinens déli részén is, ami semmiképpen sem kedvez az Egyesült Államok népszerűsége szá­mára. Most Rio de Janeiróban ismét kü­szöbön ál! a tanácskozás, bár az ame­rikai együttműködésre boruló árnyak mellé még újabb viharfelhők sorakoz­tak fel. A konferencia kijelölt szék­helyén, Brazíliában is feszült a helyzet. Branco tábornok az egyszemélyi ural­mat újabb terrorintézkedésekkel pró­bálja fenntartani. A rendszer fekete­listákat készít képviselőkről, diákok­ról, újságírókról és előre meg nem határozott börtönbüntetést helyez ki­látásba mindazok számára, akiket már korábban politikailag megbízhatatlan­nak nyilvánítottak. Branco intézke­déseit nyilván Washington sem fo­gadta túlzott lelkesedéssel. Nem el­vileg helytelenítik, de saját közvetlen céljaik akadályát látják abban, hogy a brazil elnök az AÁSZ-konferencia küszöbén hajtotta végre a rendkívül népszerűtlen akciókat. Az AÄSZ konferencia Washington által kitervelt eredeti célja az lett volna, hogy hozzák létre az Amerika­­közi fegyveres erőket, amelyek egy­szerűbbé tennék az Egyesült Államok számára a beavatkozást a kontinens bármely részén és a következő lépés lenne, hogy a pánamerikai rendszer katonai-politikai tömbbé a NATO-hoz hasonló szövetséggé alakítanák át. Napjainkban viszont a nyugati szemle­­írók is úgy vélik, hogy Rusk külügy-AZ AÄSZ KONFERENCIA MARGÓJÁRA Latin-Amerika súlyos problémái miniszter ugyan előterjeszti majd ezt az elgondolást, de eredményt nem igen érhet el, esetleg egy olyan hatá­rozat láthat napvilágot, hogy az AÄSZ a tervet további tanulmányozás vé­gett egy bizottsághoz utalja. A Rio de Janeiró-i konferencia napirendjén a nemzetközi csendőri erők tervén kívül még 42 napirendi pont szerepel: sűrí­teni a tagállamok tanácskozásait, hoz­zák létre az AÁSZ szervezet lobogóját stb. Ezek persze csak formális tárgya­lási témák, amelyeknél nagyobb je­lentőséggel bír, hogy több latin-ame­rikai állam különböző gazdasági kér­déseket készül felvetni. Chile már előzőleg javasolta, hogy teremtsék meg a kizárólagos latin-amerikai pia­cot, amelyben nem venne részt az Egyesült Államok. Paraguay delegátu­sai az előző tanácskozáson javasolták, hogy vezessenek be új rendszert a nemzetközi árucserében és tegyék le­hetővé, hogy a fejlődő országok sza­badabban juthassanak hitelhez. Uru­guay a nyersanyag kereskedelmet akadályozó diszkriminációs intézkedé­sek ellen kíván fellépni, és nyilván­való, hogy ez is elsősorban a washing­toni módszereket kritizálja. Mindezek az elgondolások nyilván nem egyeznek Washington célkitűzéseivel, az Egye­sült Államok küldöttsége igyekszik majd azokat visszautasítani. Ez vi­szont természetszerűleg nem az Ame­rikai Államok együttműködésének ja­vulását, hanem a viszony további éle­ződését vonja maga után. A GAZDASÁGI PROBLÉMÁK egye­nesen elvezetnek az AÁSZ válságának gyökereihez is. A latin-amerikai or­szágok jelenleg évente 1900 millió dollárt fordítanak az imperialista ál­lamoktól, elsősorban az USA-tól fel­vett kölcsönök törlesztésére. Nem véletlen, hogy olyan országok, mint Argentína, vagy Uruguay már a ka­matok megfizetésére kérnek későbbi határidőket. Tíz esztendő alatt 810 millió dollár került külföldi tőke for­májában Latin-Amerikába, de ugyan­akkor az érintett államok az egyen­lőtlen árucsere következtében 190 millió dollárt veszítettek. Az Amerika-közi együttműködés egyébként kezdettől fogva akadozott. Bogotában 1948-ban ült össze az Amerikai Államok konferertciája. Ak­kor hozták létre az Amerikai Államok Szervezetét. A soron következő kon­ferenciákon világosan kiderült, az Egyesült Államok kettős célt követ. Egyrészt behatolási segédeszköznek tekinti az AÁSZ-t, másrészt arra használja fel a szervezetet, hogy La­tin-Amerika államait politikai és gaz­dasági hátvéd területnek építse ki. Már 1954-ben az AÁSZ fedezetével szervezték meg a beavatkozást Quate­­mala ellen. De 1957-ben akadozni kezdtek a gépezet kerekei. Több la­tin-amerikai ország olyan gazdasági elgondolásokat terjesztett elő, ame­lyek nem álltak összhangban azzal äz egyoldalú szövetségi viszonnyal, amely egyértelműen Washington érdekeit szolgálta. A szervezeten belüli mozgolódás visszaszorítására 1962-ben amerikai ellentámadás következett. Az Egyesült Államoknak óriási erőfeszítéssel, zsa­rolással és nyomással sikerült elér­nie, hogy az AÁSZ bojkottálja Kubát. S Washingtonban ekkor úgy vélték, hogy az AÁSZ gépezete kezd jól mű­ködni. Holott éppen az említett dön­tések kierőszakolása vetette meg a további szakadások alapját. A domini­kai beavatkozás napjaiban a válság már nyíltan jelentkezett. Tény, hogy az Amerika-közi fegyveres erők fel­állítására az Egyesült Államokkal együtt tizennégy ország szavazott, viszont a döntés ellen foglalt állást több jelentős latin-amerikai állam, így: Mexikó, Peru, Chile, Ecuador és Uruguay. A pánamerikai együttműkö­désre vonatkozó derűlátó washingtoni elképzelés tehát megalapozatlannak bizonyult. A POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI TÉ­NYEZŐK egybevetésével kirajzolódik az a kép, hogy a helyzet azóta csjak tovább romlott. Simon Bolivar a dél­amerikai függetlenségi háború legen­dás vezetője, közel másfél évszázad­dal ezelőtt már felvetette az amerikai kontinentális együttműködés szüksé­gességét, De ő ezt egyenlő jogok és kötelezettségek alapján képzelte el. Másképpen ezt valóban nem is lehet megvalósítani. Tényleges enyhülés az Amerika-közi viszonyban csak akkor következhetne be, ha az Egyesült Ál­lamok a problémákat nem az egyes latin-amerikai államok függetlenségi törekvéseivel ellentétben, hanem azokkal összhangban próbálná meg­oldani. S. E. Fények nélkül Tíz óránál hosszabb ideig sötét­ség volt Amerika észak-keleti te­rületein - egy elromlott kapcsoló vagy megszakadt huzal oltotta ki a fényt a város-gigászban, New Yorkban. Százezrek rekedtek a föld­alatti vasút alagútfáiban, tízezrek a felhőkarcolók emeletek közt meg­állt liftjeiben, a kórházakban, a sebész kezében megállt a szike — az élet állt meg, mint az elmúlt esztendőben oly divatos amerikai politikai krimik oldalain, a „Fail Safe" és más, az atomháborús ve­szedelmet felrajzoló bestsellerrek oldalain... Azt jelentették az első órákban, hogy az Amerikára szakadt sötét­ség órái alatt „fellelhetők voltak a háborús pszichózis egyes jelei is“, még a törvényszerűen jelent­kező spekulánsok is felbukkantak, tízszeres áron kelt el az elemlámpa és akadt vevő a vén gyertyára is, élelmiszerhalmozó is volt már és a fosztogatók is színre léptek. Sajnáljuk a sötétségbe hullt, az ijedtség sokkját átszenvedett föld­alatti utast, az áramszolgáltatási zavar miatt amúgy is dúlt idegei­ben újabb áramütést érző egyszerű amerikait. S mindjárt arra kell gondolnunk, hogy vajon jutott-e eszébe Johnson elnöknek s munka­társainak (azonnal utasítást adtak az FBl-nek, nyomozzák ki, nem volt-e valahol szabotázs), hogy van a világnak olyan tája, ahol nem a Niagara-Falls erőművének zava­ra, hanem valami más oltja ki a fényeket. Jutott-e eszébe az ame­rikai politikusnak, és polgárnak, hogy Vietnam fölött amerikai bom­bavetők röpködnek, bombáik vil­lanytelepre, falusi otthonra, isko­lára és kórházra hullnak? Jutott-e eszükbe, hogy nem is olyan rég amerikai tengerészgyalogosok ol­tották ki a fényt Dominikában? Sötét volt tíz órán át Ameriká­ban - a sötétben vajon gondolt-e az amerikai ember arra, hogy a béke és nyugalom fényeinek nem szabad kialudniok — de hogy ki­alszanak, azt éppen amerikai fegy­veres kalandok, agressziók okoz­zák? A sötétség rossz dolog. De ha csak ezer vagy tízezer amerikai a vietnami sötétségre is gondolt ak­kor, amikor kialudtak a New York-i fények, ez az áramzavar nem is olyan nagy tragédia .. (m) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. november 20. x. November 11-e rendkívül széles­körű nemzetközi diplomáciai mozgást váltott ki Afrikában és a világ más tájain is. Ian Smith miniszterelnök — az angol kormány hozzájárulása nél­kül — kikiáltotta Rhodesia „függet­lenségét", ami lényegében azt jelenti, hogy 200 000 fehér telepes kíván ural­kodni a több mint négymillió benn­szülött lakos felett. Az események rövid áttekintéséhez szükséges megemlíteni, hogy Rhodesia függetlenségének kikiáltása előtt már régóta tartó titkos és nyílt tárgya­lások folytak Londonban és Salisbury között. Még előbbre visszatérve szük­séges megemlíteni azt is, hogy Dél- Rhodesia függetlenségének ügyét Wilsonék lényegében az előző kon­zervatív kormánytól örökölték. Az elmúlt hónap folyamán Smith rhodesiai és Wilson angol miniszter­­elnök több ízben találkozott egymás­sal. Tárgyalásaik azonban nem jártak sikerrel, sőt még a királynő közbe­lépése sem segített. Mielőtt azonban g Smith-kormány súlyos következményekkel járó lépé­sének várható fejleményeivel foglal­koznánk, vizsgáljuk meg közelebbről a rhodesiai „függetlenség" kikiáltásá­nak belső vonatkozású problémáit. Az európai kisebbség uralmát biztosító 1961 óta érvényben levő dél-rhodesiai alkotmány teljes politikai hatalmat biztosít a fehér telepeseknek. A mindössze 65 tagú parlamentben öt­­venen képviselik a fehéreket, és tizenöten az afrikaiakat. De ezek is megvásárolt törzsfőnökök, akik a va­lóságban nem védelmezik az afrikai lakosság érdekeit. A fajüldöző Smith-kormány a nége­reket mindennemű politikai tevé­kenységből! kirekesztette. Vezéreik börtönökben és koncentrációs tábo­rokban sínylő.dnekl A színesbőrű la­kosság évi átlagjövedelme az euró­paiak évi jövedelmének csak tíz szá­zalékát teszi ki. A természeti kin­csekben oly gazdag Rhodesia az an­gol nagytőke aranybányája. Ezek után nem csoda, hogy míg más gyarmati államok esetében az angol kormány nem habozott és rög­tön beavatkozott, akár fegyverrel is, Smithékkel mindeddig kesztyűs kéz­zel bánt. Tétovázásával és határozat­lan állásfoglalásával lényegében mó­dot adott a rhodesiai kormánynak, hogy fajüldöző politikájának nyílt teret biztosítson. 2. Á rhodesiai kormány önkényes in­tézkedése természetesen világszerte jogos tiltakozást és felháborodást váltott ki. Úgy is mondhatnánk, hogy f ’ -T •* ^ ' t

Next

/
Thumbnails
Contents