Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-17 / 28. szám
fi maradiság pénzbe kerül GVÜMOlCSTIRMESZTÍS őszibarack-termesztési tapasztalatok A világ fejlett Iparral rendelkező államainak jellemző vonása, hogy rohamosan csökken a mezőgazdaságban tartósan foglalkoztatott dolgozók száma. Ez a jelenség törvényszerű és a népgazdaság fejlődésének feltételei között elkerülhetetlen. A jövőben a gépesítés és az automatizálás további fejlesztésével kapcsolatban számolnunk kell a mezőgazdasági dolgozók számának további lényeges csökkenésével. Ez az irányzat természetes és indokolt abban az esetben, ha ezzel egyidejűleg a termelés változatlan, vagy fokozott intenzitása mellett fokozódik a munka termelékenysége is. Ezt a célt azonban csak a gépesítés legmagasabb formája, vagyis a komplex gépesítés bevezetésével érhetjük él, amikor az emberi munka csupán az irányító munkára korlátozódik. A munka termelékenység ének fokozása azonban a termelés gazdaságosságának általános növelésével egyide-. jűleg megy végbe. Am az istállómunkák gépesítésének szlovákiai értékelése azt bizonyltja, hogy erre nálunk a legtöbb esetben nem került sor. Az istállómunkák gépesítése azonban nemcsak a munka termelékenységének fokozására irányul, — amelynek végső eredményeképpen a termelés gazdaságosabbá válik —, hanem az emberi munka megkönnyítésére is. Azt' is ki kell emelnünk, hogy a jó gépi eszközökkel az állattenyésztési munkálatok elvégzése kulturáltabb lesz. A jövőben egyre nagyobb mértékben kívánjuk meg az állattenyésztési gépek gyártóitól, hogy vegyék figyelembe a gazdasági állatok testének fiziológiai felépítését, mivel éppen ez a tényező jelentősen befolyásolja az élért eredményeket. Az állatok fiziológiai követelményeit elsősorban a takarmányozás ás a fejés gépeinek tervezőinek és gyártóinak keli figyelembe venni, A munkálatok gépesítésének fokS- zott színvonalétól elsősorban elvárjuk, hogy • lehetővé tegye a munkaerők csökkentését, • növelje a termelés gazdaságosságát azzal, hogy a munka termelékenységének lényeges fokozása következtében csökkenjenek a termelés önköltségei, 0 a termelési folyamat számára optimális feltételeket teremtve (a munka szervezésének módszere — két műszakos üzemeltetés) fokozza a termelést, • olyan gépesítési eszközökkel lássa el a mezőgazdasági üzemeket, melyek tekintetbe veszik az állatok testének fiziológiai felépítését. Még kell azonban említenünk, hogy még a jó műszaki színvonalú gépek számának fokozása Is növeli a gépek üzemeltetési költségeit és ezzel egyidejűleg csökkenti a mezőgazdasági dolgozók jövedelmét is, ha ezek a gépek nincsenek rendesen kihasználva. A gépek kihasználásának alacsony színvonalát nemcsak a szakszerűtlen kezelés, de az állatok elégtelen összpontosítása is előidézi. A jelenlegi Időszakban a legfontosabb gépek és gépi berendezések használata a szarvasmarhatenyésztés egyes munkálatait a következő arányban gépesíti: A a fejést 63,1 %-ra, • a takarmányozást 63,48 %-ra, O az istállótrágya kitakarítását 49,86 %-ra. A sertéshizlalás nagyüzemi technológiája 17 %-ban, a tojóstyúkok tenyésztésének nagyüzemi technológiája pedig csupán 11 %-ban van képviselve a mezőgazdasági üzemekben. Az egyes munkaműveletek kézi végrehajtása Szlovákia keretén beiül jelentős pénzügyi veszteségekkel jár. Csupán a béralap fokozott költségei £ a fejésnél 18 051 000 Kös, • a szarvasmarhák takarmányozásánál 17 562 000 Kés, © a sertések takarmányozásánál 30 919 000 Kis, 0 az istállótrágya kitakarításánál 98 238 000 Kcs, • a tojóstyúkok tartásában pedig 105 102 000 Kcs veszteséget jelentene. A bérköltségek általános emelkedése az állattenyésztésben kézzel végzett munkálatok következtében 269 millió koronát tesz ki! Az adott helyzet megváltoztatására 133 175 000 Kős értékű főbb gépi eszköz vásárlására lenne szükség. Az állattenyésztésben végzett kézi munka kiküszöbölése mellett egyidejűleg foglalkozni kell a gépi eszközök műszaki színvonalának fokozásával és megfelelőbb Istállótípusok fejlesztésével is. így a hiányosságok egész sorából megemlítjük, hogy pl. megoldatlanul maradt a gépi és automatikus fejős olyan módja, amely megfelelne' a nagy befogadóképességű istállókban végzett fejés követelményeinek. A fejés időtartama ezekben az istállókban a sok tehén miatt meghaladja az optimális két órát sőt eléri annak kétszeresét is, s ennek természetesen kedvezőtlen hatása van a tejképződésré. A reggeli és az esti fejés közötti pihenési időszak így legalább 4 órával rövidebb. Sokan kifogásolják a kifejt téj szennyezettségét. A fejőgépek és a félautomaták bevezetésével a fejés higiéniája a kézi fejéssel összehasonlítva lényegesen javult. Am az Istállókban végzett fejés nem teszi lehetővé a tej szennyezettségét előidéző összes tényezők kiküszöbölését. Az említett tényezők egyike a tehenek fejésre való előkészítése, vagyis a tőgy fejés előtti lemosása. Gyakorlatilag lehetetlen kívánság, hogy az istállóban végzett fejés esetén minden tehén tőgyét külön-külön edényből mossák. A tögymosássa! kapcsolatban viszont még kell említenünk a fertőző betegségek — többek közt a tőgygyulladás — terjesztésének veszélyét. Mindeddig kevés figyelmet fordítottunk a legelőn végzett fejésre. A fejők ügyessége ellenére a kézi fejősnél sok nehézséggel kell megküzdeni, mivel a legelőn a teheneket fejés közben csaknem lehetetlen egy helyre rögzíteni. Ezen kívül a fejés higiéniájáról és a tej fejés utáni azonnali kezeléséről és lehűtéséről egyáltalán nem lehet beszélni. A legelőn végzett fejés módját a sorozatgyártásként gyártott szállítható fejőautomatákkal mármeg* oldották. Különleges feltételek vannak a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben a szállítható fejőautomaták alkalmazására, ám sajnos, ezekben a kerületekben csupán 6 szállítható fejőautomatát találunk. A közép- és a kelet-szlovákiai kerületben pedig 60 szállítható fejőautomatát Is jól kihasználhatnának. A tej higiéniájával szorosan összefügg a tej hűtése is. A megfelelően kihasznált hűtőtartályok csekély számától eltekintve (amelyek kihasználása több tényezőtől függ), azt Is tudatosítanunk kell, hogy ezek paraméterei erősen lemaradnak a külföldön ma már rendszeresen gyártott tejhütők paraméterei mögött (kapacitás, tárolhatóság, hűtési lehetőség). A tejhűtők kihasználását a téj felvásárlási ára is erősen nehezíti, mivel a hűtött tej ára előnytelenül aránylik a hütetlen tej árához, annak ellenére, hogy a tej felvásárlási árának alakulásában az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható. A tejhűtőkkel kapcsolatos szervizszolgálat és gépjavítási szolgálat terén az elmúlt évvel összehasonlítva nem került sor lényegesebb változásokra. A javítást továbbra is a helyi gazdálkodás üzemei végzik, s ezeknek előnyösebb az éttermek és a kiskereskedelmi hálózat hűtőberendezéseinek javítása közvetlenül a városokban, mint a hasonló berendezések javítása a távQleső termelési központokban. Szükségesnek mutatkozik, hogy a gépállomások még ebben az évben a 359/ 63-as számú kormányrendelet értelmében ezt a ténykedést átvegyék a saját munkatartalmukba. Rendkívüli figyelmet kell a jelenlegi időszakban fordítani a szarvasmarhák takarmányozásával kapcsolatos munkaműveletek lehető legnagyobb gépesítésére és automatizálására. Ide tartozik a tárolőtérségek, a silótornyok és szénástornyok gépesítése, vagyis a takarmány szállítására szolgáló szállítóberendezésekkel való felszerelése, amely a takarmányt ezekből a tárolótérségekből egyenesen a jászolba juttatná. A külföldről érkező hírek szerint már léteznek olyan technológiai munkavonalak, amelyek biztosítani tudják például 400 tehén körülbelül 30 perc alatti megetetését, anélkül, hogy kézi munkára lenne szükség. Ugyanennyi tehén etetése kézi munka esetén 2,5— 3 óra hosszat tart, Az állattenyésztési át kell szerveznünk, ha azt akarjuk, hogy az ilyen nagy hatékonyságú gépesítés teljes mértékben érvényesülni tudjon. Ez annyit jelent, hogy a termelési központokban a gazdasági állatok fajtáinak számát egy, maximálisan két állatfajtára kell csökkenteni. Ez teljesen ö*sszhangban áll az állatállomány takarmány-ellátását biztosító növénytermesztés követelményeivel. N. I. Klokov szovjet, tüdős, a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet' dolgozója példaképpen megemlíti a szarvasmarhák automatizált takarmányozását az Egyesült Államokban. Az említett példa egy kaliforniai farmra vonatkozik, ahol a takarmány előkészítését és a takarmány jászolba juttatását egy tökéletesen automatizált technológiai munkavonal végzi. A 10 ezer darabot számláló szarvasmarhaállomány takarmányozásával kapcsolatos összes munkálatokat csupán három dolgozó biztosítja. A szlovákiai állattenyésztési munkálatok gépesítésének értékelése arra int, hogy a feltárt helyzet felett a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozói is 'elgondolkozzanak. Elgondolkozzanak és cselekedjenek, hogy az elkövetkező években . az állattenyésztési munkálatok gépesítésének aiacsony foka miatt ne kerülhessen 6or Ilyen több milliós veszteségekre, Drahomíra Marková mérnöknő, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója „Nem kell félni a konkurrenciától, az őszibarack termesztésében, amíg nem lesz elegendő szakemberünk“. Ezt a kijelentést tette a minap egyik barátom, aki néhány éve tavasztól őszig nyitott szemmel figyeli őszibarackosukban a kertészek munkáját’. Igaz, alig egy évtizede foglalkozunk komolyabban az őszibarack termesztésével, de azóta jó néhányezer oltvány kikerült faiskolánkból. Ha módunkban állna követni a fácskák sorsát, nagyon elszomorítana bennünket a statisztikai kimutatás. A háztáji kertekben több esetben meg sem kóstolják termését, míg a . nagyüzemekben a fák sorsa a kertész szaktudásának függvénye. Pedig üdvös lenne bővíteni e gyümölcs termesztését, hiszen 10—12 korona a fogyasztói ár a piacokon. A legsajnálatosabb az, hogy amíg nálunk a talaj és időjárási viszonyok megfelelnek termesztésére, főképpen külföldről behozott őszibarackot vásárolhatunk az üzletekben. E tényeken elgondolkozva tanácsos lenne rövidebb-hosszabb ideig tartó tanfolyamokat rendezni a kisebb tapasztalattal rendelkező őszibarack termesztéssel foglalkozó kertészek számára. Gyümölcsfajtáink közül talán egy sem igényel olyan szakszerű gondozást, mint ez. Ültetésétől kezdve a termőre fordulásig, azon tűi a helyes arányú tápanyag adagolása a vesszők, nyári, valamint kora tavaszi visszametszése, a különböző kártevők és gombabetegségek elleni védekezés megköveteli a kertész gyakorlaton alapuló szaktudását. Egy írás keretében’nincs mód, hogy dióhéjban is foglalkozzunk a leggyakrabban előforduló termést gátló tényezőkkel, csupán a most soron lévő nyári teendőkről és a vesszők termőre vágásáról szólunk. Ez azért is indokolt, mivel erre vonatkozóan országszerte, sőt külföldön is eltérőek a vélemények. Tudnunk kell, hogy az őszibarackra mindig az előző évben fejlődött veszszőkön hozza a termését. A hajtásválogatással, a nyári metszéssel elősegítjük a vesszőkön visszamaradó termő- és hajtásrügyek^ fejlődését, majd beérését. A koronát sűrítő vízhajtások, lombot szaporító ágak eltávolításával utat nyitunk a napfénynek, levegőnek, miáltal a gyümölcs jobban fejlődik, színezete élénkül. A szakirodalom többféle kezelési módot ajánl, mindén szerző a maga igazát indokolja, bár a gyakorlat sok esetben mást igazol. Akadnak, akik túlzottan, egy-egy idényben ötször— hatszor metszik a fát, viszont akadnak kik teljesen elhanyagolják ezt a munkát. Természetes, a metszés módja az egyes fajták, éghajlati viszonyok, a talaj összetétele, valamint a tápanyag jelenléte szerint is változik. Éppen ezért nehéz receptet adni a metszés hogyanjáról, ugyanakkor kerülni kell a szélsőségeket. A legtöbb esetben az ajánlott metszési módok közül a termelőnek saját tapasztalatai alapján kell döntenie az adott körülményeknek megfelelően, melyik válik be a legjobban. Azonban érdemes eltöprengeni azon, vajon a jónéhány évtizeddel ezelőtt ajánlott, s meghonosodott metszési mód mégfelel-e a követelményeknek. Az őszibarack nyári munkáinak végrehajtását a fa erőnléti állapota, illetve a hajtások növekedése határozza meg. A hajtásválogatást májusban, június első felében végezzük. Ugyanakkor figyelemmel kísérjük a vezérhajtásokat, s ha egyike-másika túlzottan növekedne, kurtítással lassítjuk fejlődését, hogy a gyengébbek is utolérjék. Nyáron végezzük a hajtáskurtítást, melyet erősebb termőveszszőknél korábban, vékonyabb, gyenge hajtások esetén később végzünk el. Általában 35—40 cm-es ágakat kurtítunk körömmel vagy olló segítségével, 25—30 om hosszúságban. A visszacsípett, erősebben fejlődő hajtás másodrendű vesszőit 2—4 levélre kurtítjuk. A fentebb említett nyári munkák elvégzése fontos teendő, mert elhanyagolása esetén a fa felkopaszodik, termése csökken. Ám míg a nyári metszés végrehajtása' ,n nagyjából megegyeznek a vélemények, annál több nézet uralkodik a termőre metszést illetően. A régebbi szakirodalom a rövid és hosszúcsapos metszést említi, s általában a kezdő, tapogatolódző kertész jobb híján a középutat választja. A rövidre metszést 2, a hosszúcsapos metszést négy termőrügyben határozza meg. Üjabban Mohácsi és társai „Az őszibarack" című könyvükben nagyon helyesen javítanak a rügyek számain, mely szerint 4—7 vagy több termőrügy meghagyását ajánlják. A tapasztalat azt mutatja, hösszúcsapos metszés lesz a jövő zenéje. Jól fejlett vesszőn 8—12 hármasrügy is meghagyható. A közepeseket- 6—8, míg a gyengébb vesszőket 2—4 szemre vághatjuk. Rövidcsapos metszés esetén a gyümölcs égy csomóban foglal helyet. Fejlődése utolsó szakaszában jóformán kiszorítják egymást helyükből. Talán a gyümölcs nagyobbra nő, mint a hosszúcsapra metszett vesszőkön, d§ az összsúly és a gyümölcs kiegyenlítődése távolról sem közelíti meg az utóbbit’. Az erős metszés hátrányára írandó az is, hogy a fa koronája élsöprűsödik, a vlzhajtások és egyéb fölösleges vesszők tömege tápanyagot von el a fától, gyümölcstől. Levágásuk esetén sok a sebhely, mely a mézgásodás egyik előidézőjévé válhat. Hosszűcsapos metszéskor a gyümölcsnek elegendő helyé van a termővesszőn. Egyenletesebben jut tápanyaghoz, levegő és napfény érheti annál inkább, mert az eléggé megrakott fa nem ad sok fölösleges víz és vadhajtást. Ne féljünk, hogy a fa agyonterheli magát, mert' ha több virág kötődik, mint amennyit a vessző táplálni képes, az életképtelen barack úgyis lehullik. Ellenkező esetben gyümölcsritkítást végzünk. Természetes, bármilyen metszési módot is alkalmazunk, a várt termés nagyságához mérten, biztosítani kell a szükséges tápanyagot. S ha már egyszer ráadjuk a munkát, mesterséges beavatkozással ne csökkentsük indoktalanul a barackfa terméshozamát még akkor sem, ha ezzel a fa élete némileg megrövidül. Sándor Gábor A jó termésért Alexander Krtt a diószegi cukorgyár gazdaságán ez évben már harmadszor tarabolja a bő termést ígérő cukorrépát. jDuäek felv.) Gyümölcsoltvány nevelés biztosítócsap nélkül Szükséges, hogy á faiskolákban is bevezessük a munkaerő-megtakarítást eredményező egyszerűbb nevelési módszereket, ilyen például a csap nélküli nevelés, a suháng- (1 éves) -termesztésben.' A kérdés tisztázására 1964-ben a Balatonaligai Állami Gazdaság alsőtekeresi faiskolájában kísérletet állítottunk be. Munkánk során választ akarunk kapni arra, hogy viszonyaink között egyrészt milyen a kihozatal —a megeredt szemek százalékában —, a szemremetszés és a hagyományos nevelési módszer esetében. másrészt kedvező hatású-e a koronaképzésre a szemremetszés a csap melletti neveléssel összehasonlítva. Felhasznált növényanyag: Jonathán és Starking M. IV. alanyon, Hardy birsen, Jabulay és Germersdorfi vadcseresznyén, Besztercei m.vrobalánon, Magyar kajszi vadkajszin, Pándy vadmeggyen és Elberta keserűmandulán. Kezelések: 1. Szemremetszés. Kihajtás előtt a már télen csapravágott növényről, .a nemes rügy felett 2—3 mm-re, a szempajzzsal ellenkező Irányban 20—30° lejtésű sebfelület visszahagyásával a csapol eltávolítotíuk. (Magyarországi tapasztalatok) 2. Biztosítócsap melletti nevelés. A nemes rügy felett 10—15 cm-es irányítőcsap maradt, a hagyományos üzemi módszer szerint. A kísérletbe állított növényeket az üzemben folyó munkákkal egyidőben és azonos módon kezeltük. A szemremetszett parcellákon természetesen elmaradt a kötözés és csapravágás. A szakirodalomban javasolt kupacolást is elhagytuk, a szélkár megállapítására. Az üzemi vadálási munkákat csak késve tudtuk elvégezni. A szemremetszés a kihozatal szempontjából előnyös volt. Mindegyik növénynél jobb volt a szemek eredési százaléka a csaprametszetteknél, kivéve a vadmeggyre oltott Pándyt, ahol a csap melletti nevelésnél jobb a kihozatal, de nem jellegzetesen. A szemremetszés eredményeként kapott jobb kihozatal azzal magyarázható, hogy a csap eltávolításakor a nemes rügy csúcshelyzetbe került, a mellette illetve alatta előtörő vadhajtások kevésbé okoztak konkurrenciát, mint a csap mellett nevelt nemes rügyek a csapon, vagyis a fölötté előtörő és nagyobb számú vadhajtás. A Jonathán kivételével a szemremetszett növények bizonyíthatóan jobban kőrönáskodtak’, s ez az Intenzivebb növekedés eredménye. A nemes rügy csúcshelyzetével és a kevesebb vadhajtással magyarázható. Az elálló rügyű cseresznyénél a szemremetszett növényen is felfelé nőtt a hajtás, nem ferdén. Kezdett, ferde növekedés a csap mellett nevelt növénynél inkább megfigyelhető. A szemremetszett oltványokon a seb körkörösen beforrott, a késői csapvágás után — mely a munkaerőhiány következménye — ez viszont nem történt meg. Rossz munkaerőhelyzetű, nehéz üze’mi viszonyok között — ahol a vadalások késnek — a szemremetszett növények kihozatala tehát jobb, vagy nem rosszabb a csap mellett nevelt oltványokénál. A szemremetszésnek káros hatása nem volt. Ilyen módon kísérletünkben a jelentős munkaerő-megtakarításon kívül nőtt a vizsgált fajták és alanyok kombinációinak faiskolai hozama is, Gera Miklós SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. július 17.
