Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-13 / 45. szám
Párizsban marad a régi rend? Végre megoldódott a nyugati, de főleg a francia közvéleményt oly régóta foglalkoztató politikai talány: indul-e a decemberi elnökválasztáson De Gaulle? Azok jóslata vált be, akik biztosra vették a tábornok elhatározását: továbbra is az Elysée-palota gazdája kíván maradni. Kétségtelen, hogy vezető nyugati politikai körökben nem váratlanul, de mégis meglepetéssel fogadták a bejelentést, hiszen pár évre úgy-ahogy Bonnban, Londonban és Washingtonban is újból eldőlt a vezetés személyének kérdése, s választási siker esetében számukra isnjét a „nehéz parti“ — de Gaulle — lenne tárgyaló partnerük. A francia politikai pártok állásfoglalása igen megoszlik. A kommunista párt után a szocialista párt is leszögezte: a köztársaság hívei, a demokratikus választók azzal válaszolnak de Gaulle-nak, hogy egységesen Mitterrandra, a baloldal jelöltjére szavaznak. A keresztény demokraták, a függetlenek és a kisgazdák pártjának sorait megbontotta de Gaulle elnökjelöltsége, s közülük sokan a jelenlegi elnök mellé állnak. Párbeszédek a jó és rossz érdekében A cím egy cseppet sem elvont, sőt nagyon is reálisan jellemzi napjaink nemzetközi eseményeit. Az első szempontot alátámasztva érdemes még visszatérni a francia külügyminiszter szovjetunióbeli látogatásának egy mondatban összesúrített értékelésére: a francia—szovjet megbeszélések egy párbeszéd kezdetét jelentik, s e párbeszéd igen jelentős következményekkel járhat Európa és az egész világ szempontjából. A világközvélemény ezért jelentős érdeklődéssel várja Stewart angol külügyminiszter moszkvai útját: vajon a brit politikus milyen javaslatokkal, illetve elképzelésekkel érkezik Moszkvába. Mert ha az angol parlamentben most elhangzott kormányprogramra gondolunk, nincs sok bizakodásra okunk. Annak bel- és külpolitikai vonatkozású tételeiből egyaránt hiányzanak azok a választási ígéretek, amelyekkel Wilson megszerezte a miniszterelnöki bársonyszéket, és továbbra is a szélsőséges amerikai külpolitika egyik leghúbb támogatója marad Európában. Ebben csak Bonn előzi meg, amelynek „új“ kormánya továbbra is a Washingtonhoz fűződő legszorosabb kapcsolatok híve. Ezt bizonyítja Erhard közelgő tengerentúli látogatása is, ahol Johnsonnal végre szentesíteni szeretné a bonni militaristák régi vágyát: az ő ujjuk is ott lapulhasson az atomfegyverek ravaszán. Ezt a különben Párizsban és még Londonban is ellenzett felfogást próbálja „megindokolni“ Schröder külügyminiszter látogatása az említett országok fővárosaiban. A jó és rossz érdekében, vagyis a bűnös fegyverkezés és a hidegháború folytatásának, valamint az ezzel szemben álló, a békés együttélés, a vitás kérdések mielőbbi rendezésének érdekében és a leszerelés megoldásáért folytatott eszmecserék mérlegének súlya kétségtelenül az utóbbiak javára billen. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szabadságszerető népek elszántságára és éberségére most is éppen olyan nagy szükség van, mint bármikor valaha! (tg) A mezőgazdaság gépesítése és villamosítása Bulgáriában A szocialista forradalom 21. évfordulóját ünnepelték ez évben Bulgáriában. E történelmileg rövid időszak folyamán mélyreható változások történtek az ország mezőgazdaságéban Az agrárállamból, amely primitív mezőgazdasági technikával rendelkezett, ipari-mezőgazdasági ország lett, magasfokú mezőgazdasági gépesítéssel. A MEZŐGAZDASÁG SIKERES GÉPESÍTÉSÉT legvilágosabban az 1944. IX. 9-e előtti korszak mezőgazdasági helyzete alapján értékelhetjük. Mindaddig a mezőgazdaságot főleg a magántulajdon jellemezte. Több mint egy millió kisgazdaság 12 milliónál több apró földegységet müveit, melynek területe átlagban 3—4 dekár között volt (1 dekár = 10 ár). A termelési eszközök abban az időben nagyon primitívek voltak. A földművelés alapeszköze a lóval vontatott eke. A mezőgazdaságban kb. 560 ezer faekét, 290 ezer kézi cséplőt használtak. Általában kézzel vetették. A sorközi megmunkálást, mely nagyon fárasztó munka, szintén csak kézzel végezték. A mezőgazdaságban abban az időben három ezer kisteljesítményű traktor dolgozott. Ezeket főleg a búza, zab és árpa cséplésekor használták. Az ősziek betakarítását kaszával vagy sarlóval végezték és átlagban 40—50 napig tartott. A kévék gyakran tönkrementek a földeken. Kézzel történt a tavasziak aratása és betakarítása is. NAGY VONALAKBAN ilyen képet nyújt a húsz évvel ezelőtti bolgár mezőgazdaság. Ma már egészen más a helyzet. Több mint egy millió kisgazdaság egyesült majdnem ezer földmúvesszövetkezetben, amelyeknek átlagban 40—45 ezer dekár megművelt területe van. A mezőgazdasági termelést 92 állami gazdaság szervezi nagykiterjedésú területeken. Ez volt az alapfeltétele annak, hogy létrejöhessen a magasfokon gépesített mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaság gépesítésének ütemét az állami szervek irányítják; ez nagyban hozzájárul e folyamat meggyorsításához. EZ ÉV JANUÁR ELSEJÉIG a bolgár mezőgazdaságban 61723 traktor, 12 ezer kombján, ugyanennyi tehergépkocsi és több ezer más mezőgazdasági gép dolgozott. A traktorok száma így az 1944-es évhez viszonyítva több mint a húszszorosára emelkedett. A mechanikus vonóerő elterjedését a bolgár mezőgazdaságban kitűnően szemlélteti a két következő adat: 1939-ben ezer dekár megművelt földre 0,63 lóerő esett, míg 1963-ban ugyanarra a területre már 60 lóerő jutott. Meg kell azonban említeni, hogy 1939-ben a mezőgazdasági vonóerő 90 százalékát az igavonóállatok alkották, ma pedig az igásállatok hozzájárulása a mezőgazdaság vonóerejéhez alig 9 százalékot tesz ki. A mezőgazdaság gépesítésének kérdését azonban nem csupán a traktorok számának emelése oldja meg, hanem azok motorjainak minősége is. A szocialista forradalom előtt használt mezőgazdasági traktorok csak nagyon kisteljesítményúek voltak, és motorjaikat külön, mint hajtóerőt nem használták fel a mezőgazdaságban. Ma a bolgár mezőgazdaságban olyan traktorok működnek, amelyeket egyaránt jól felhasználnak a föld megművelésében, a vetésnél, a kapásnövények megmunkálásánál, valamint a közlekedésben és más munkáknál is. E nagy hajtó és vontató teljesítmény következtében már csaknem teljes a szántás-vetés, kapálás, boronálás és más mezőgazdasági munkák gépesítése. E nagyfokú gépesítés tette lehetővé a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa termesztésének teljes gépesítését is. Például 1963-ban Bulgáriában 810 brigád és 1707 csoport dolgozott a kapáskultúrnövények gépesített termesztésében s közel kilenc millió dekár földet műveltek meg. Munkatermelékenységük ugrásszerűen emelkedett. így 100 kilogramm kukorica betakarítását két „embernap“ helyett a teljes gépesítés mellett 30—40 perc alatt végzik el. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy 1944-ig a bolgár mezőgazdaságban egyetlen egy kombájn sem volt. Ma már az össztermés 70 százalékát aratják le, mintegy 12 ezer kombájnnal. A magasfokú gépesítéssel elértük azt, hogy ma az aratás munkamódszere nagyon hasonlít az ipari termelés munkamódszereihez. A gépesítés egyre inkább érvényesül a zöldség- és szőlőtermelés terén is a „Bolgár“ típusú szőlészeti traktorunk külföldön is jól bevált. A kultúrnövények betegségei és kártevői ellen folytatott harcban több ezer traktorral vontatott permetező- és szóró készüléket, 22 repülőgépet és hat helikoptert alkalmazunk. Az állattenyésztési farmok gépesítése azonban még nem kielégítő, bár több mint 30 „Ribena“ típusú és több mint 320 „DAZ“ típusú fejőgépagregátor működik. Állattenyésztő farmjainkon ma több mint 80 ezer itató van fölszerelve. A gépesítés egyre nagyobb fokát érjük el a takarmányozásban, az istállók tisztításában, valamint a trágya szállításánál is. A felszabadulás előtt mezőgazdasági gépgyártásunk egyedül a cséplőgépekre szorítkozott. Bulgáriában egyetlen ilyen üzem volt és annak is külföldi volt a tulajdonosa. Ma országunkban számos mezőgazdasági géptípust gyártunk, így például traktorral vontatott vetőgépet, ekét, aratógépet, gabonatisztító gépet, öntözőket stb. A mezőgazdaság gépesítése magába foglalja a villamosítást is. A villamosenergia nemcsak a falusi lakásokba jutott el, hanem a mezőgazdaságba is, ahol legjobban mint hajtóerő érvényesül. A kombájnok vezérlését ma már szintén a villamosenergia segítségével oldották meg. A viílamosenergiának köszönhetjük azt is, hogy ma már lehetővé vált többmillió mázsa vitamindús lucerna és széna szárítása. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN a villamosenergia segítségével előnyössé vált a takarmánytárolók széleskörű alkalmazása. A villamosmotorok százai különféle berendezéseket tartanak működésben. Vilíamosenergiával fűtik a borjúistállókat és baromfifarmokat is. De hogy még szemléltetőbben mutassunk rá a villamosenergia alkalmazására, említsünk meg néhány adatot: 1952-ben a bolgár mezőgazdaságban (a világítást is beleértve) 7 millió kilovattórát használtak el, 1957-ben a fogyasztás már 91 millió kilowattórát és 1963-ban pedig meghaladta a 298 millió kilowattórát. A mezőgazdaság gépesítésének távlatait legvilágosabban a Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusának határozataiban találjuk meg, amelynek alapján 1980-ban 180 ezer traktor fog dolgozni a bolgár mezőgazdaságban; ez háromszor több, mint az 1964-es számadat. Természetes, hogy a traktorok mellett a többi mezőgazdasági gépek száma és típusai is nagy fejlődést érnek majd el a közeljövőben. A Szabad Földműves számára írta: P. DIMITROV bolgár mezőgazdasági újságíró 0 Kína ENSZ-tagságát követelik á világszervezet közgyűlésén. Az ENSZ közgyűlése megkezdte a vitát a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállításáról. Eddig már számos küldött, köztük a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország és több más ázsiai és afrikai ország követelte a népi Kína ENSZ-jogainak helyreállítását. 0 A kanadai parlamenti választások eredményéről. Ottawában közzétették a parlamenti választások végleges eredményét, amely szerint a Liberális Párt győzött. Az abszolút többséget azonban nem sikerült megszerezni, így könnyen megtörténhetik, hogy rövidesen ismét urnák elé szólítják a kanadai választókat. 0 Folytatódik a kommunista-ellenes kampány Indonéziában. Lapjelentések szerint Szukarno elnök folytatja a különböző politikai pártok közti ellentétek elsimítására tett erőfeszítéseit. Közben a hadsereg tovább üldözi a kommunistákat és a baloldali erőket. 0 Fontos ENSZ-határozat az atomfegyverek továbbfejlesztésének megakadályozásáról. Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága elfogadta a nyolc el nem kötelezett ország határozati javaslatát, amely felhívja az összes államokat, tegyék meg a szükséges lépéseket a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását szolgáló szerződés mielőbbi megkötése érdekében. 0 Ismét kiújultak a harcok Kasmírban. Hivatalos jelentések szerint az elmúlt napok során több ízben megsértették az indiai—pakisztáni tűzszünetet. Kasmírban a pakisztániak aknavetőkkel és géppuskákkal lőtték az indiai állásokat. 0 Náci-ellenes tüntetés Ausztriában. Az osztrák üzemek dolgozói újból és újból tiltakoznak a Kümel újnáci diák felett hozott enyhe ítélet ellen. Kümel, mint ismeretes, halálosan megsebesített egy antifasiszta harcost. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. november 13. A moszkvai Vörös tér - mint már annyiszor - ezidén is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezett felvonulás színhelye volt. A Lenin Mauzóleumon elhelyezett díszemelvényen ott vol. tak az SZKP és a szovjet kormány vezető képviselői, élükön Brezsnyev, Koszigin és Szusz. lov elvtársakkal,.. .. (Foto: TASZSZ) A Nagy Október évfordulójának ünnepségei világszerte ■ Tűzhalál Washingtonban Vietnam miatt ■ Bonn fokozód» atométvágya ■ De Gaulle indul az elnökválasztáson ■ Uktooer fénye egyre fényesebben ragyog A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulóját világszerte megünnepelték. Hiszen Október győzelmével kettős értelemben is történelem született: létrejött a világ első szocialista állama, a Szovjetunió, és megkezdődött a szocialista forradalmak győzelmének korszaka. A szocialista államok világrendszerének megalakulása, a gyarmatbirodalmak felbomlása, s egész sor ázsiai, afrikai független nemzeti állam létrejötte, az osztályharc fokozódása a tőkés országokban, s nem utolsó sorban a világimperializmus pozícióinak szakadatlan gyengülése, mind az 1917-ben megindult történelmi fejlődés eredménye. Moszkvában nagyszabású ünnepség keretében emlékeztek meg az Októberi Forradalom 48. évfordulójáról. A Kreml Kongresszusi Palotájának hatezer személy befogadására alkalmas nagyterme az utolsó helyig megtelt. Az elnökségi asztalnál Brezsnyev, Koszigin, Mikojan, Podgornij, Svernyik, Szuszlov elvtársak, valamint az SZKP és a szovjet kormány több más vezetője, a tudományos és kulturális élet, valamint az üzemek, gyárak, szovhozok és kolhozok kiváló képviselői foglalták helyet. Ünnepi beszédet D. Poljanszkij, az SZKP KB elnökségének tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese tartott, aki vázolta az Októberi Forradalom történelmi jelentőségét, majd időszerű küi- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. — Az emberiség fejlődésének alapvető irányát és sajátosságát ma már nem a kapitalizmus, hanem a szocialista világrendszer és az imperialista elnyomással szemben álló népek, a nemzetközi munkásosztály és a társadalom szocialista átalakulásáért küzdő erők határozzák meg, -í- hangoztatta a szónok. Ezután részletesen beszélt azokról az eredményekről, amelyeket a Szovjetunió 1917 óta elért, majd időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A szovjet mezőgazdaság 1964-es eredményeiről szólva megjegyezte, hogy a kolhozokban és szovhozokban az uiuuui luuucii tfy^eiinmeuui icjiuuuu a termelés, majd megemlítette, hogy az SZKP Központi Bizottsága széleskörű, gazdaságilag megalapozott programot dolgozott ki a kolhozok és szovhozok gazdálkodásának megjavítására. Hozzáfűzte, hogy a mezőgazdasági termelés volumenje esetleg 2—3 százalékkal alatta marad a tavalyi bő termésű év eredményeinek, de egészében meghaladja bármely más esztendő szintjét. Nemzetközi kérdésekről szólva Poljanszkij elvtárs kijelentette, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország változatlanul a békés együttélés híve és nem adja fel a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezésének szilárd elvét. A nyugati világban tartott megemlékezések között figyelmet érdemel a Francia Kommunista Párt nagygyűlése az évforduló tiszteletére. A francia televízió nézői egyébként az idén először láthatták közvetlen adás keretében a Nagy Október moszkvai ünnepségeit, ami ugyancsak egyik jele a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésének. Máglyahalál Washingtonban Olvasóink bizonyára jól emlékeznek még arra, amikor a vietnami háború elterjedésének időszakában számos buddhista szerzetes önkéntes tűzhalállal vetett véget életének, tiltakozva az amerikaiak beavatkozása ellen Vietnamban. Fanatikus vallásosság — gondolták egyesek — noha a világközvélemény méltóképpen fogadta e súlyos figyelmeztetést; ezt a legborzasztóbb elutasítást egy szabadságszerető nép ellen indított támadás miatt. S íme mi történt? Hasonló tragédiára került sor magában az Egyesült Államokban is. Több mint egy héttel ezelőtt egy férfi, karján a kislányával, a Pentagon (amerikai hadügyminisztérium) épülete előtt benzinnel öntötte, majd meggyújtotta magát. Az utolsó pillanatban még kisgyermekét ellökte magától, de ö maga a lángok martaléka lett. A 31 éves baltimore-i lakos, Norman Morrison önkéntes tűzhalála joggal •ázta meg a világ és az amerikai közvéleményt, amely az élő fáklya fényétől eszmélt rá, hogy „a szabadság negvédésének“ jelszavával milyen embertelen módszereket alkalmaz az tmerikai hadvezetőség Vietnamban. S bár Morrison tragédiája az amerikai újságok első oldalára került, a Vietnamban alkalmazott napalbom>ák névtelen áldozatainak százairól, ezreiről mélységesen hallgatnak az Sgyesült Államokban. És nem sok szó esik azokról az amerikai fiatalokról sem, akik megtagadják behívójukat és ültakoznak az ellen, hogy a vietnami távoli őserdők dzsungeleiben áldozzák Eel életüket. Morrisont, a háromgyermekes csaádapát nem fenyegette katonai belívó; csupán emberi kötelességének tartotta, hogy — jelképesen egész \merika nevében — tegyen valamit az igazságtalan, a hazája hírnevét beszennyező háború ellen. Azóta újabb önkéntes tűzhalál-kísérletről érkezett jelentés New Yorkból, amikor egy húszéves fiatalembert a rendőrségnek az utolsó pillanatban sikerült a lángokból kirántania. Az esztelen vietnami agresszió méríegét mutatja az a jelentés is, amelyet a Dél-Vietnami Felszabadítási Front tett közzé, s mely szerint a szabadságharcosok ez év elejétől szeptemberig bezárólag mintegy 140 ezer sllenséges katonát, köztük nyolcezer amerikait tettek ártalmatlanná. E számadat nem tartalmazza természetesen azt az óriási katonai-gépi felszerelést, amelyet Washington elvesztett Vietnamban, s amelynek költségeit az amerikai adófizetők zsebébő! veszik ki. Morrison önkéntes tűzhalála tehát jóval több mint egyszerű pacista tiltakozás!
