Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-17 / 28. szám

Határjárás uralás idején • A repce Százdon 35 mázsát adott hektáronként # A sze­­teiek szállították az első termést a felvásárló üzembe # Az ipolykesziek vasárnapi brigádban gyűjtötték a lucernát • Nagy­pusztán a gabona több mint 30 mázsát ad hektáronként • Az ipolyviskiek aratják a tavaszi árpát. pítotía, ha dől a gabona, akkor áll a gazda. Ami azt jelenti, hogy szükség lesz a kézi kaszásokra is. A múlt hét végén és vasárnap a legtöbb helyen pontot tettek a repce begyűjtésére. A lévai járásban az első csoportvezető. — A h'ektárhozammal is meg vagyunk elégedve, hisz meg-' haladja a 26 mázsát. Most már a szál-1 máját gyűjtjük össze. Az ipolyviski szövetkezét is györ-* san és ügyesen begyűjtötte a repcét'. A szövetkezeti tagok itt is dolgoztak vasárnap. Gyorsan érik a tavaszi árpa, a táblát körülkaszálták és máris in­dulnak a kombájnok. A repce begyűjtésére és tegyük hozzá a bő termésre a százdi szövet­kezet tette föl a koronát. A vasárnapi brigád ugyancsak megörvendeztette a vezetőséget és a tagságot. — Ki hitté volna, hogy hektárja megadja a 35 mázsát is? — örvende­zett Bartal Lajos, a szövetkezet el­nöke. Csertík agronómus sem számolt ilyen magas hektárhozammal. Az el­nökkel együtt úgy számítják, hogy a tisztítás és utánszárítás után meg­marad a 30 mázsás átlag hektárho­zam. Ez pedig nagy sző ezen a kör­nyéken. És talán szlovákiai méretben is. A repce után a határba csalta a kombájnokat az őszi árpa is. Sok he­lyen magtárba került már a mag. A Párkányi Állami Gazdaság nagy­pusztai részlegén is elcsépelték már az őszi árpát és nem kis eredményt könyvelhetnek el. A gazdaság veze­tője szerint gabonafélékből a hektár­hozam 30 mázsán felüli lesz, sőt szá­mítások szerint megközelíti a 33 má­zsát. Az ipolykeszi szövetkezetetek ‘ vasárnapi brigádban gyűjtik a lucerna második kaszálását. munkálkodtak a szövetkezetek és ál- repcét a szélei szövétkezéíesék szál­­lami gazdaságok dolgozói. Ipolykeszin Irtották a zselízi felvásárló üzembe, az állami gazdaság és a szövetkezét — Elsők lettünk a járásban — Is a másodkaszálású lucernát gyűj- jelentette ki elégedetten Sánta Gyula tötte kazalba. A szövetkezeti tagok igyekeznek, hogy aratásra készen le­gyenek ezzel az igényes munkával. Zsilka János és Ivanyics Pál a bük­könyt kaszálta. A vezetőség az elnök­kel együtt, Török János traktoros, Takács István gépkocsivezető és Mar­kó Vince sertésgondozó már reggel öt órakor hordta a lucernát. Páldi József zootechnikus ugyancsak örült a jóminőségű takarmánynak. — Jónéhány vagonnal kevesebb á szálastakarmányunk — mondotta Klinkó István agronómus, — de sok­kal jobb minőségű, mint a tavalyi. Ezzel a megállapítással mindenki egyetértett. És azzal is, hogy vala­milyen módon igyekszenek több szá­lastakarmányra szert tenni. A korai burgonya hektárja 135 mázsát is adott, de helyére borsós keveréket vetnek. Más területeket is hasonlóan használnak ki. A kenderföldre búza után lucernát vetnek tiszta kultúra­ként, hogy jövő tavaszra korán ka­szálhassanak. A munka jó ütemben halad, szükséges is, mert amint Hu­szár Béla szövetkezeti elnök megálla- A szetei szövetkezetetek már a repce szalmáját gyűjtik a tarlóról. A repce és az őszi árpa aratása csak amolyan próbálkozás, előkészület a nagy aratási csatára, de megmu­tatja azt, hogy a földművesek igye­keznek behozni a lemaradást. (bállá) A rossz időjárás a rimajanosi szö­vetkezet tagságát is próbára tette. Hetekig ültek tétlenül, szidták a lát­hatatlan természeti erőt, amely ilyen tétlenségre ítélte őket. Kémlelték az eget, vajon meddig tart még ez az állapot. Hogy is ne idegeskedtek vol­na, hiszen az állatállomány takarmá­nya forgott kockán. Egyesek azt is emlegették, hogy ha nem sikerülnek a kapások, és ha a gabonaneműekből nem érik el a tervezett hektárhoza­mot, akkor csökken a bevétel, s keve­sebb lesz a munkaegység értéke. Ez pedig mindnyájukat súlyosan érin­tené. Amikor 5gy-két órára kisütött a nap, nem kellett senkinek kétszer mondani, hogy itt vagy ott álljon munkába. Az emberek maguktól fog­ták meg a kapát, kasza, gereblye nye­lét, s úgy vártak az indulást jelző parancsszóra. Ilyenkor aztán nem azt nézték, hogy mikor száll le a nap, hanem azon igyekeztek, hogy minél előbb befejezzék a munkát. A szorgalom határtalan A szövetkezeti tagok szorgalmáról és a vezetőség jó szervezőképességé­ről tanúskodik a 45 hektár vöröshere betakarítása is. Ezt a parcellát öt nap alatt lekaszálták és fedél alá rakták. Az ötödik nap vasárnapra esett. Ám ez sem zavarta a szövetkezeti tagokat. Aki csak tehette, részt vett a betaka­rításban. Éjfél előtt pár perccel jött be az utolsó kocsi vöröshere. A 32 hektár lucerna első kaszálását is sikerült kifogástalan minőségben tető alá helyezni. A kinti szárításra az eső nem adott lehetőséget, így ezt hideg levegővel szárítják. Ezen a te­rületen már megkezdték a második kaszálást is. A tagság megértésével és összefo­gásával a hereféléket gyorsan, s aránylag veszteségmentesen beta­karították. Sokkal rosszabb a helyzet a rétekkel. Az alacsonyabban fekvő helyeken még víz áll. Traktorral egy­általán nem mehetnek rá, s így ahol lehetséges, ló-vontatta géppel és kéz­zel kaszálnak. Negyven hektár telje­- Ez aztán a cukorrépa! - mondja büszkén Samu Zoltán, a szövetkezet elnöke. sen hasznavehetetlenné vált. A 240 hektár rétről — ez a szántóterület felének felel meg — vajmi kevés jó minőségű takarmányt kapnak az álla­tok. Számítások szerint 3500 mázsa széna veszett kárba. Ha ez megma­rad, akkor idén szalmatakarmányo­zásra nincs szükség. Száraz időjárás esetén a takarmány­­betakarítás nem okoz gondot a szö­vetkezet vezetőségének. Hiszen gépek segítségével 10 ember elvégezhetné az egész munkát. Csak hát az idő­járás! ... Ez ellen pedig senki sem tehet. Büszkeségük a cukorrépa Ha Rimajánosiban a szövetkezét gazdálkodása iránt érdeklődik az em­ber, az ottaniak biztosan eldicseked­nek a cukorrépával. Nos, jogos az ön­­dicséret, hiszen a járás területén nem találni még egy ilyen gyönyörű 29 hektáros cukorrépatáblát. Samu Zoltán, a szövetkezet elnöke lelkese­déssel beszél a cukorrépáról: — Én a szövetkezeti tagság igye­kezetét bizonyítanám ezzel a táblával. Itt mutatkozik meg az akarat, amely a szövetkezeti tagokban rejlik. Ápri­lis 3-án már földben volt a cukor­répamag. Tizenkét nap múlva sara­­boltuk, előbb az RS—09-es traktorral, majd kézzel. A területet 24 áronként felosztottuk a tagok között. Este ki­raktuk a cölöpöket, s akár hiszi, akár nem, reggel 3 órakor a tagok már kint dolgoztak a cukorrépaföldön. A gyommentes földben a cukorré­pára kedvezően hatott az eső. Gyor­san nőni kezdett, s ma már szemet gyönyörködtető látvány végignézni a földön. A szakértők 500 mázsás hek­tárhozamot jósolnak. Ez majdnem kétszerese a tervezettnek. Ezzel a mennyiséggel kárpótolják azt#a vesz­teséget, ami a 8 hektár cukorrépa kiszántásával (ezt a területet elön­tötte a víz) keletkezett. A szövetkezet kukoricáját együtt vetették el a tagokéval. Vetés idején összeszedik a vetőmagot a tagoktól, s a parcellát csak a vetés után oszt­ják el a tagok között. Így kapáláskor még senki sem tudja, melyik az ő háztáji kukoricarésze. Ez aztán az amúgy is szorgalmas tagságot még nagyobb igyekezetre serkenti. ■Van itt még egy dolog, ami növeli a tagság érdekeltségét a munkában. Ez a premizálás. Mégpedig olyan formá­ban, hogy a terven felül termelt mennyiség 10 %-át kapják a tagok. A rimajánosi szövetkezet tagsága kiállta az időjárás próbáját. Bár hete­kig nem mehettek a földre, mégis minden munkát időben elvégeztek. A szomszédos szövetkezetek példát vehetnek szorgalmukról. H. ZSEBIK SAROLTA Az új kenyérMltfee Gyermekéveim felejthetetlen em­léke az a kép, amikor aratás után családi körünkben édesanyám kezé­ben tartva a frissen sült illatozó ke­nyeret, kis falusi -házunk agyagpad­­lójú, egyetlen szobájában fátyolos hangon suttogta a hálaadó szavakat, hogy az új termésből, új puha omlós kenyeret szelhettünk. Megható, ün­nepélyes volt ez az évről évre vissza­térő bensőséges családi ünnep, fe­ledtette a hétköznapok szürkeségét, s magasztalta, dicsérte az emberi munka áldásos gyümölcsét. Az évek múltak s mi egykori mezít­lábas falusi gyerekek felnőttekké cseperedtünk, sőt ma már túl a férfi­kor delelőpontján lassan őszbe csa­varodik hajunk. Édesanyánk pedig a dolgos, mozgékony fürge asszony, a 80. életévét tapossa. Azóta családi fészkünkből a szalmafödeles kis ház­ból szétröppentünk, de emlékeink még vissza-vissza térnek, megelevenednek. Máig is előttünk van, nemcsak az új kenyér áldásának és megszegésének szívbe markolóan szép ünnepe, hanem azon napok, hónapok emléke is, ame­lyek megelőzték ezt a felejthetetlen napot. Mert akkor bizony több volt a gond, a ború, mint a napsütéses derű. Most az új termés betakarításának küszöbén emlékezünk a jóra, rosszra, boldog és nehéz időkre, ünnepekre és hétköznapokra. Emlékezetünkben megelevenedik szüléink gondterhelt arca, amint a magvetés idejétől kezdve aggódva figyelik az időjárást, s ret­tegnek a természeti csapásoktól, me­lyek az új termést csökkenthetik. Nehéz, nagyon nehéz volt a földműves élete. Hányszor megtörtént, hogy mi­után a mag, a mindennapi kenyeret ígérő búzaszem bekerült az anya­földbe, száraz, szomjas ősz követke­zett, s az elhintett gabonaszemeknek csak kis hányada csírázott ki, vagy a hónélküli száraz fagyok ritkították a vetést. Fázott, didergett az új kenyér, és kétkedés, aggodalom szállta meg a paraszti lelkeket. Az aggodalom nem csökkent egészen az aratásig, s mar­­kolászta a szíveket a bizonytalanság. Az érő búzatábla fölött nemegyszer tornyosultak' fekete, vészthözó felle­gek, s megszólalt a templom harang­ja, hogy szétoszlassa a jégesőt hozó felhőket. A magvetéstől a gabona be­takarításáig a parasztember szívében a kétség a reményt váltotta borúra derű vagy derűre ború következett. Most az aratás küszöbén a hullám­zó vagy ledőlt gabonatáblák közt sé­tálva megint a régi gyermekkori em­lékek vonulnak el szemem előtt. A világ azóta nagyot változott. A ka­sza suhogását felváltotta a traktorok és a kombájn muzsikája, a nehéz robotot pedig a mezőgazdasági gépek. De bármennyit is segítenek a gépek, mégis mindenütt és mindenben az alkotó és teremtő ember található, az, akinek lángelméje megteremtette a legkorszerűbb termelőgépeket, az aki ezeket a gépeket igazgatja. A hullám­zó aranysárga búzatenger mögött to­vábbra is ott látjuk az örök magvetőt, a dolgos, földet művelő parasztot, aki évről évre, ha változó módszerekkel is, de szorgalmasan munkálja a ke­nyeret adó anyaföldet, hogy mind­nyájunknak meglegyen a mindennapi falatja. Munkája már nem testet és lelket emésztő robot, de aggodalma a termésért most sem szűnt meg. Az idei tél mostoha volt, helyen­ként nagygn vékony hótakaró borí­totta a vetést. A tavaszi időjárás pe­dig annyira szeszélyes, hogy erre alig akad példa. Az ég csatornái szüntele­nül ontották a csapadékot, a föld nem bírta elnyelni a rengeteg vizet. A fo­lyók medrei is szűkeknek bizonyultak befogadására, s a szilaj árvíz elön­tötte a Csallóközben és még több he­lyen jónak ígérkező termést. Ahol az árvíz nem pusztított, ott a felesleges talajnedvesség törte meg a büszke­szárú gabonát, s a földre döntötte. Az új kenyér szegésekor jusson eszünkbe, különösen azoknak, akik nem földművesek —, hogy az illatos, puha kenyér a dolgos parasztok szor­galmának, kitartó munkájának gyü­mölcse, s ezért megbecsülés, tisztelet illeti őket. Szorítsuk meg dolgos, mun­kában megkérgesedett kezüket. KAPÁS FERENC Aratási előkészületek A Kosúti Állami Gazdaság dolgozói gyors ütemben készülnek az aratásra. Feladataik nem kicsinyek, ezért a gazdaság vezetői az állattenyésztőket is bekapcsolják az aratásba, elsősor­ban a takarmánybetakarítási mun­kákba. Szükséges a jő felkészülés, hiszen 1076 hektár gabona vár kaszára. A ga­bona learatása után 8 nappal a szal­mát is el akarják hordani a tarlóról, hogy időben végezhessék a tarlószán­tást és az 50 hektár tarlókeverék vetését. Az aratással egyidejűleg végzik el a 194 ha lucerna második kaszálását, a magra termesztett cukorrépa és takarmány sárgarépa, valamint 119 hektár maglucerna és 62 hektár zöld­ségmag betakarítását. A munkák egybehangolására hat­tagú bizottságot alakítottak, amely kétnaponként megtárgyalja a legfon­tosabb problémákat, teendőket és a szükség szerint intézkedik. A javítók reggel 5 órától este kilen­cig állandó szolgálatot tartanak, s a gyorsan javításra szoruló gépeket éjszaka is javítják. Nappal mozgó javítóműhely járja majd a határt és a kisebb hibákat a helyszínen orvo­solják. A szakszervezet és a helyi párt­­szervezet az egyes részlegek, kollek­tívák és egyének közt munkaverse­nyeket szervez. Az első díj három­napos utazás Csehszlovákia körül. A kombájnvezetők közt 500, 350 és 200 koronás díjakat osztanak ki. György Elek, Kosút SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. július 17. A hosszú esőzések után végre fel­lélegeztek a földművesek és soha nem látott szorgalommal éjt nappallá, ünnepeket hétköznappá téve fáradoz­nak a jövő kenyeréért. A legtöbb szövetkezetben vasárnap is a határban Kiállták a próbái

Next

/
Thumbnails
Contents