Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-30 / 43. szám

Kutatók tapasztalata a gyakorlatban Szakszerű szántás - magas hektárhozam A mélyszántás egyik legfontosabbi­ka az agrotechnikai tényezőknek. Annyira fontos, hogy tőle válik füg­gővé a terméseredmény ilyen vagy olyan alakulása. Minden mezőgazda­­sági szakember előtt világos, hogy ha a szántás kivitelezése rossz, ez a leg­többször helyrehozhatatlan következ­ménnyel jár az illető gazdaságra nézve. Szántással változik a talaj helyzete, a felső réteg alulra kerül, felaprózó­dik, morzsalékossá válik és ezzel egy­idejűleg keverednek a rétegeződések. Ugyanakkor az őszi szántással mecha­nikailag irtjuk a gyomokat, megtisz­títjuk a szántóréteget az élősködők­től. A nyitott barázdán hagyott őszi szántás tavaszra aprómorzsalékossá válik, hidroszkópikus képessége növe­kedik, a talajélet ideális lesz, s „érett“ magágyat készíthetünk növényeink számára. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy a kései szántást a téli fagyok már nem hozzák helyre. Ebből az a tanul­ság, hogy a talajt már az előző ősz folyamán elő kell készíteni. A szak­ember előtt ismeretes,, hogy a talaj termőképességét — kezdve a vetés­forgótól, végezve a mikroorganizmu­sokig, — az agrotechnikai összessége határozza meg. A szántásnál nagyon fontos minő­ségi tényező, hogy betartsuk a mun­kaszélességet, valamint az erőgép vonóerejének meghatározott sebessé­gét. A munkaszélesség be nem tartása és az erőgép vonóerejének gyorsítása előidézné, hogy a megszántott terü­leten megmunkálatlan szigetecskék keletkeznének, amelyekben a talajba juttatott mag vagy ültetőanyag csak sínylődnék, s végül is kiveszne. Azzal egyidőben, hogy a nehezebb gépekről könnyebb, de nagy teljesítő­­képességű kerekes traktorokra térünk át, alkalmazzuk a rotációs szántást | Tatoács-otiuU IM | J ■ Köztudomású, hogy október(( ? 20-án lejárt a búza vetésének(i ? agrotechnikai ideje. Ajánlatos te-(i ? hát, hogy mielőbb fejezzük be ve-(i itését. A növény vegetációs ideje,» átlagban 293 nap. A novemberben ,i vetett búza érése tehát a legfor-(i Jróbb nyári napokra esik, amikor (i (számolnunk kell a szem besülésé-(i ?vel. A feltételezett hektárhozam (i elérését fékezheti az is, hogy a(i (későn vetett növény a tél beálltai lelőtt nem tud kellőképpen meg-i . i erősödni. Ugyanis ha nincs meg a^ • ibűza csírázásához szükséges hő-J ,i mérséklet, a vetés és kelés közti 5 .|idő meghosszabbodik. Ha olyankori \vetjük, amikor a napi hőmérsékleti (i átlaga hat fok, vagy ez alá süly-i ,|lyed, a búza csak a hó alatt, illetve i .(kora tavasszal kel ki. # Ha mégis sor kerül a búza veté- t sére, a vetőmag mennyiségét told- f (( juk meg 30—50 kg-mal, mert a^ későn kelt, zsenge növény a töb-f bihez hasonlítva jobban ki van téve f (laz időjárás, a kártevők és külön-f iböző betegségek támadásának. f H3 Megkülönböztetett gonddal i törjük és tároljuk a magnak ve- (• I tett kukoricát. Sajnos, az október (• ,i derekán beköszöntött derek „le-(• (égették" a kukorica levelét, s így természetesen a növény vegetációs <• .(időszaka befejeződött. A korai és(* ]l középkorai fajták túlnyomó több-l1 sége beérett, de a kései kukoricái1 A közt nagyon sok tejes, valamint!1 viaszérésű cső található. Ez a tényi1 () megköveteli, hogy tárolás előtti1 gondosan válogassuk át a termést. # .(Sőt, idén a górébarakás előtt az? i abraknak szánt kukoricát is átf , i kell válogatni, nehogy a bele kerülői' ((tejes kukorica penészedést, rom-i* illést okozzon. < i1 Vetőmag-kukorica esetén nem', (•csak a tejes csöveket, hanem aj, (•teljes beérés jellegzetes színét*, (•nem mutató, éretlen csöveket is ki], (•kell válogatni. A nagyobb méretű , (•górékba került kukorica víztartal- , (•ma nem lehet több 20—25 száza-? #lóknál. A vetőmagnak szánt kuko-? Íricát legcélszerűbb műszárítókba? (e célból nagyon alkalmasak a do-? (•hányszárítók) utószárítani. ? A vetőmag termesztésére, táró-A tlására fordított gondot sohasem 4 • szabad sajnálni, mert jó termés i • csak kifogástalan vetőmagból vár-i \ható. —s—t SZABAD FÖLDMŰVES is, amely a különböző talajtípusokon végzett vizsgálataink alapján nagyon alkalmas a vetőszántás helyettesíté­sére, különösen a nehéz talajokon. A múlt években megvizsgáltuk a talaj termőereje fokozásának mélyí­téssel történő növelését, a vetésforgó idején egy-két alkalommal s mi lett az eredmény? Annyi, hogy hét-tiz százalékkal növekedett a hektárátlag (a gabonaféléknél kevésbé, a kapá­soknál nagyobb mértékben). Ennek a műveletnek az a fortélya, hogy az altalaj lazításánál elegendő nedvesség álljon rendelkezésünkre (a talajtípu­sokhoz arányítva szükség szerint), különben a mélyítéssel ellenkező eredményt érnénk el. A homokos, s ezáltal kevésbé termő talajok följavítására javasoljuk a ré­tegező szántást, egybekötve szerves­anyag bedolgozásával, s itt nagyon jól beválik a komposzt vagypedig a zöldtrágya 40 cm-re, előhántós eké­vel leszántva. A heoyi és a hegyaljai gazdaságok — Fülek és környékén a pelsőci vala­mint a rozsnyói körzetben — lejtőin legalkalmasabb lenne a többtestü, fordítóekék alkalmazása, amelyek a megfelelő munkaszélesség mellett jó minőségű szántást eredményeznek. A szántás mélységét és az egymást követő növények terméseredményét a legutóbbi időben rövid, valamint hosz­­szú lejáratú kísérletekben figyeltük meg. Mindenekelőtt arra összponto­sítjuk erőnket, hogy mennyiségileg és minőségileg elérjük a kivánt ered­ményt. Mi itt a Pőstyéni Növényter­mesztési Kísérleti Intézet borovcei gazdaságában agyagos talajon (kuko­­rica-répatipus, sokévi átlagos csapa­dék 650 mm, hőmérséklet 9,2 C fok), 1961-től sokrétű kísérletet folytatunk, amelynek keretében hétféle szántás­sal próbálkoztunk (15, 22, 32, 40 cm-es ekével történő szántással és 22 cm-es tárcsázással, továbbá 12—40 cm mély­ségig ekével kormánylemez nélkül) és ötféle növényt, 'őszi búzát, cukor­répát, tavaszi árpát, szemeskukoricát és szóját termelünk. Ebben a kísér­letben csak nagyon kevés ipari trá­gyát alkalmazunk, mégpedig azért, hogy az eredményeknél leginkább a szántás domináljon. Az 1962—1964-es években így a szója után vetett őszi búzából 35,5 q/ha-t értünk el, a cu­korrépát követő tavaszi árpából 40,6; a kukorica után következő szójából pedig 11,23 q/ha termésátlagot taka­rítottunk be. Az utővetemények a 25—30 cm-es szántásra reagáltak a legeredményesebben. A kukoricánál (72,87 q/há) és a cukorrépánál (421,04 q/ha) például a 40 cm-es mélyszántás vált be leginkább. Ami pedig a talaj vízkészletét illeti, meg kgll jegyeznem, hogy a rendkívül csapadékos években a mélyen szán­tott talajok tároltak több vizet, de a szárazabb esztendőkben a sekélyebb szántások őrizték meg jobban ned­vességtartalmukat. Évekkel ezelőtt kísérletileg egyez­tettük az őszi és a tavaszi szántások közti különbséget és az ebből szár­mazó eredményeket. Talán mondanom sem kell, hogy a tavaszi szántás után következő hozam 10—25 százalékkal alacsonyabb lett, mint az őszi szán­tásba vetett terményé. A tavaszi kö­zépszántás például jobban kiszárította a talajt, mint a tárcsásboronával megmunkált. Érthető, hogy az így elért terméseredményt teljes mér­tékben igazolta eddigi pedolőgiai és mikrobiológiai tapasztalatunkat. Ha az őszi szántással egyidejűleg a gyomokat is irtani kívánjuk, akkor azok kikelése után legalkalmasabb — még mielőtt magvaik újra beérnének — elvégezni ezt a műveletet. A tarac­­kos gyomok ellen mélyszántás előtt jól beválik a tárcsásborona, amely 10—12 cm mélyen földarabolja a ta­rackokat s amint a zöldhajtások a föld színén megjelennek, ebben az állapotban végezzük a mélyszántást. Az előhántó a zöld réteget a földara­bolt tarackokkal együtt a barázdafe­nékre fordítja, az eketest pedig tel­jesen befedi, mire a tarackok elhal­nak és humifikálódnak. Napjainkban egyre jobban előretör áz úgynevezett meliorációs vagy szán­tás előtti ipari trágyázás. Ennél a módszernél a szántás megkezdése előtt szórják ki a műtrágyát. A ta­pasztalat azonban azt bizonyltja, hogy ilyen esetekben a jobb eredmények elérése végett az előhántókat mellőz­zük. J. Zafko mérnök, CsC, Főstyén Vegyi talajjavítás Műtrágyázással a növények talajellátását igyekszünk javítani, s ezáltal növelni a termést, valamint javítani a termékek minőségét. Vannak azon­ban olyan műtrágyák is, amelyekkel a talaj tulajdonságait akarjuk meg­javítani, hogy ezáltal teremtsünk kedvezőbb feltételeket a gazdasági nö­vények növekedéséhez. Ilyen műtrágya a gipsz és a mész. Gipszezéssel pedig a savanyú talajok javíthatok. A gipszezés és a meszezés hatása hosszú időre szél. Azonban mindkét eljárás a talajjavítási módszerek cso­portjába tartozik. Gipszezés: A szikes talajok kötött állapotban nátriumot tartalmaznak. A nagyobb mennyiségben megkötött nátrium egész sor kedvezőtlen változást okoz a talaj tulajdonságaiban. Az ilyen ta­lajokból kiszívárgó víz olyan színű, mint a tea, mert a humusz fokoza­tosan kioldódik a talajból. Emiatt tönkremegy a talaj szerkezete is. A kiszáradt talaj annyira összetömörül, hogy a gyökerek nem bírnak bele­­hatolní. Nedves állapotban a szikesek nagyon ragadósak. Megjelenik bennük a szóda és ennek következményeként a vegyhatás lúgossá válik, ami a legtöbb gazdasági növény növekedé­sére rendkívül károsan hat. A szikes talajok megjavításához az agrotech­nikai eljárások komplex alkalmazása szükséges, de nagy szerepet játszik ebben a bőséges szervestrágyázás is, mert a humusz javítja a talaj fizikai tulajdonságait. A szervesanyagok bom­lásakor képződő salétromsav, kénsav stb. kicseréli a megkötött nátriumot és semlegesíti a talajoldat lúgossá­gát. Ugyancsak jelentősége van az évelő herefélék vetésének is, mert ez növeli a talaj nttrogéntartalmát, javít­ja szerkezetét, elősegíti a szikes ré­teg meglazítását, fokozza a talaj víz- és légjárhatóságát. A gipszezés hatá­sára a nátrium kalciumra cserélődik. Öntözött területeken a gipszezés után feltétlenül ajánlatos a talaj átmosása. Ennek célja a gipszezés után meg­jelenő nátriumszulfát eltávolítása. A talaj gipszezéséhez szükséges gipsz mennyiség a talaj nátriumtartalmától függ. Ennek megállapításához pedig talajvizsgálat szükséges. A gipszezés hosszú időre megjavítja a talajt, de hatása nem jelentkezik azonnal. To­vábbá a gipszezés hatása különféle talajokon nem egyenlő. A pillangósok sokkal több kalciumot és ként vesz­nek fel, mint egyéb gazdasági növé­nyek. Ezért reagálnak jól a gipsze­­zésre. Savanyú tál aj ok meszezés e: A talaj túlságos savasságát mesze­­zéssel szüntethetjük meg. A savanyú talajok meszezése elősegíti a hasznos baktériumok erőteljes működését, ami viszont a növények tápanyagellátá­sát, különösen nitrogén ellátását ja­vítja. Meszezés után a nehéz vályog és agyag talajok lazábbá válnak. A meszezés lényegesen fokozza az istál­lótrágya hatását. Meszezésre használ­ható: mészpor, forrásvizi mészkő, kő­por, természetes dolomitmész, tőzeg­hamu, lépi mész, cukorgyári mész­­iszap stb. Ezeket az anyagokat minél fínomabra őrölték, annál jobb a ha­tásuk. Előírások szerint a mezőgaz­daságnak szállított mészkőpor kal­ciumkarbonát tartalmának legalább 85 %-nak kell lennie, víztartalma pe­dig legfeljebb 12 °/o lehet. A mész szállítása a mezőre leginkább télen történjék és az egyenletes szétterítés érdekében mészszóró gépeket hasz­náljunk. A meszezésre használt anya­gok a kalciumon kívül magnéziumot is tartalmaznak. A magnézium külö­nösen a homoktalajok meszezésekor hasznos. A meszezés szükségességét, valamint az adag nagyságát a talaj savanyúságának alapján pontosan megállapíthatjuk. A mészszükséglet a talaj szerkezeti összetételétől és sa­vanyúságától függ. A szántóföldi növények közül a me­­szezést legjobban a vöröshere hálálja meg. A mész kedvező hatása megmu­tatkozik az ősziek és az utánuk kő­vetkező növények termésátlagán is. Csak a len és a burgonya kivétel. Tehát burgonya alá csak akkor me­­szezünk, ha a talaj pH értéke (hid­­rogénion-koncentrációja) 4,5-nél ala­csonyabb. Vályog talajokon a burgo­nyás vetésforgókban felére, az agyag­talajokon kétharmadára csökken a fnészszükséglet. Ezeket a talajokat az 5,5 pH értéknél alacsonyabb vegyha­tás esetén meszezzük. Török István, pedagógus IBély) BirkafürösztÖ Tanulságos kiállítás Budapesten szeptember elseje és tizenegyedike között az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás területén ren­dezték meg az egész mezőgazdaságot átfogó újítási kiállítást, amely mére­teiben és tartalmában egyaránt felül­múlta az eddigi újítási bemutatókat. A kiállításon láthatók voltak a leg­jobb mezőgazdasági, erdészeti, víz­ügyi, munka és balesetvédelmi újítá­sok, amelyek a gyakorlatban már be­váltak és szélesebbkörű elterjeszté­sük a mezőgazdaság műszaki fejlesz­tése szempontjából kívánatos. A kiállítást elsősorban a mezőgaz­dasági üzemek műszaki vezetői, to­vábbá a gyártó üzemek szakemberei számára rendezték. A bemutatott gé­pek, eszközök szemléltetésével, nép­szerűsítésével kívánják ezek elter­jesztését, gyártását elősegíteni. A részvételre bejelentett mintegy 500 újításból 234-et választott ki be­mutatásra a kiállítást előkészítő bi­zottság. A gépeket, eszközöket ezer négyzetméter alapterületű pavilonban és háromezer négyzetméternyi szabad területen láthatták a látogatók. Nö­vénytermesztéssel kapcsolatos újítást Homoktalajok hengerezését, fogasolá­sát egymenetben végzi ez a gép A Helvéciái Állami Gazdaságban készí­tett trágyahordó kocsi, amely a szőlő­sorok között járhat készüléke gyorsítja és könnyíti á munkát. A polgárdi gépállomás négy­tagú kollektívája nagyteljesítményű hidraulikus vontatott ekét szerkesz­tett, egy erdészekből álló kis munka­csapat pedig kéregezőgépet. Munka közben is látható volt az ötletes juh­­fürösztőberendezés. Bizonyára sokat segít majd az őszi betakarítási mun­kában az a traktorra szerelhető szer­kezet, amely mint egy rák ollója, egy egész szárkúpot ölel fel és visz ki a kukoricaföld szélére. Az újítások díjazásánál az újszerű­séget, az alkalmazás gazdaságosságát, illetve elterjeszthetőségét, a munka könnyítését, valamint az összbenyo­mást vették figyelembe. A látogatók sok újításról mondtak véleményt s még szélesebkörű kipró­bálás után a sorozatgyártókon múlik, milyen hamar jutnak a mezőgazdasági üzemek ezekhez a munkát könnyítő, gyorsító berendezésekhez, gépekhez. Gonda Irén, agrármérnök Budapest negyvenet, zöldség, gyümölcs és sző­lőtermesztésit harminckilencet, állat­­tenyésztésit huszonegyet, gépjavítá­sit, karbantartásit nyolcvanötöt, öntö­zésit tizet, szállításit, rakodásit tízet:, erdészetit tizenkettőt, munkavédelmit tizenegyet, egyéb jellegűt hatot lát­hattak a kiállítás vendégei. A legjobb újításokat díjazták. Igen sok ötletes újítást láthattunk a kiállításon. Tóth József és Lukov­­szky János, a törökszentmiklósi gép­állomás dolgozói MTZ—5 és Utos 45-ös traktorra szerelhető szerves­trágya markolót szerkesztettek. A gyakorlatban is bevált már az itt be­mutatott Bögre-Katon-Pacs féle la­­batömőgép villany és kézimeghajtású változata. Tetszett a látogatóknak Radó Gábor újítása, a rönkrakodó transzportőr, amit erdőgazdaságokban hasznosíthatnak. Csőm János és Bá­­tory József, a kaposvári gépállomás dolgozói egy az SZ—100-as traktorok lánctalpcsavarjai le- és felcsavarására szolgáló gépet készítettek, amivel nemcsak könnyebbé tehető a munka, hanem a régi csavarok nagyrésze is felhasználhatóvá válik. Cser Géza és Cser Ferenc, a mernyei gépjavító ál­lomás dolgozóinak gumiabroncsszerelő A lánctalpas traktorok csavarjának felerősítésére és lecsavarására szolgáló készülék (Szikra felv.) 1965. október 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents