Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
Imre bácsi a trófeával Imre bácsi ILAVSZKY IMRE bácsit sokan ismerik a környéken. Egyrészt foglalkozásából eredően (az ipolynyéki körzetben felvásárló), másrészt ismert vadász. A tizenkét tagot számláló ipolynyéki vadásztársaság megbecsült gazdája. Az ezeröt százhatvan hektáros revír fekvése irigylésre méltó. Kívánni sem lehet jobbat, mert rajta a vad minden fajtája fellelhető. A 880 hektáron elterülő erdő a nagyvad hazája, nyulak búvóhelye, fácánok tanyája. A sűrűbb, bokros részeken otthonra lel a vaddisznó, a hiúz, vadmacska, s egyéb erdei állat. Réten, szántóföldön megtalálható a nyúl, fácán és fogoly. Ilyen „mindenes“ területen élménydús a vadászat, Imre bácsi tavaly egymaga puskavégre kapott két szarvasbikát, két szarvastehenet, egy 120 kg-os vadkant. Ezenkívül nyúl és fácánvadászatot is rendeztek, bár területükön az aprövad-állomány nem olyan bő, mint a nyugat-szlovákiai vadászrevírekben. Igaz, náluk a hasznosvad tenyésztése kissé nehezebb feladat, mert az erdőség kedvező életfeltételeket nyújt a kártevőknek, vérengzőknek egyaránt. Eléggé elszaporodott a róka, hiúz, vadmacska, de a környék községeiből kisurranó, húsra éhező farkaskutyák is sok esetben hajtóvadászatot tartanak. Három évvel ezelőtt például a téli időszakban harminc özet széttéptek és felfaltak a bestiák. Az utóbbi években azonban nagy súlyt fektetnek a vadvédelemre. Tavaly például foszforos tojás segítségével pusztították a rókákat, míg hat darabot puskával küldtek a másvilágra. Ezenkívül lelőttek tizenkét kutyát, tíz macskát, két vadmacskát, számos szarkát és szürkevarjút. A vadvédelem terén ILAVSZKY Imrén kívül jó munkát végez még FILIP Lajos, aki az útépítésnél dolgozót. A vadak téli élelmének kiegészítése érdekében Imre bácsi saját kertjében termel lucernát és takarmányrépát. Szívesen dolgozik a vadak eledelével, hogy évről évre népesebb legyen az ipolynyékiek vadászrevírje.-S-2 VADASZ Amíg nem késő készítsünk etetőket •••• • •••••••••• egészítsük ki a takaimánykészletet Október derekán ránkköszöntött a nem várt dér. A fehér „harmat“ a tél közeledtének előjele. Bár a határ telistele jobbnál jobb falatokkal „terüljterülj asztalkám“ módra még a vad éléskamrája, mégis meg kell kezdenünk a vad etetését. Hiszen köztudomású, hogy a fácánkakast a gyomra elviszi a „hetedik“ határba. Kilométerekre elkóborol egy-egy ínyenc falatért. Ha nap mint nap hoszszabb időn keresztül elidőz a távolabbi területeken, egyszeresek illa-berek, nádak-erek, eltűnik, és ottmarad, ahol jóllakik. Minden vadászgazda érdeke tehát — különösen ha nyilvántartott fácánost is birtokol —, hogy a vad ne kóboroljon messzire, saját területén találja meg napi eledelét. őszi körvadászatok alkalmával észleltem, hogy egyes vadásztársaságok revírjében kevés, vagy egyáltalán nincs vadak számára készített etető. Az eleséget, aprómagvat a legjobb esetben bokros, csalitos részeken, fedetlen területekre szórják, majd sorsára bízzák. Kedvező időjárás esetén nem történik alapvető hiba, de a hosszantartó esőzés tönkreteszi, a földbe veri az eleséget, nem is beszélve a hóról, mely belepi, míg hófúváskor nincs menhelye, élelme az apróvadnak. Tanácsos, hogy a tél beállta előtt minden vadásztársaság vizsgálja felül, van-e elegendő etető a revír bizonyos részein, mert ha nincs, a mulasztást feltétlenül pótolni kell. Hiszen kötelező, hogy a területhez mérten elegendő számú vadetető álljon rendelkezésre. Az etetők helyét az erdő különböző helyein, tisztásain, csenderesekben vagy csalitosokban jelöljük ki. Szélmentes, lehetőleg bokros, csöndes helyekre építsük az etetőt. FÄCÄNETETÖK KÉSZÍTÉSE A két cölöpre helyezett tetőszerkezetet zsúppal, náddal vagy kákával födjük. Legalkalmasabb a nád, mert a tetőlécekhez erősen rögzítve, évek hosszú során állja az idő vasfogát. A nádat rézsutosan úgy helyezzük a tetőszerkezetre, hogy egyik vége a földet érje, míg másik a két cölöpön végigfektetett tartőgerendán nyugodjon. így félhajszerű építményt nyerünk, melynek északi része teljesen zárt, a többi oldala nyitott. Az erdőkben fás részeken megépített féltetős etetőkön kívül a szántó különböző részein az apró szárnyasvad részére gallyakból úgynevezett kunyhóféle búvóhelyet is készítsünk, ahol a fogoly nemcsak a napi élelmét találja meg, de a hófúvás és dermesztő szelek ellen is védelmet nyer. A régebbi etetők rendbehozását, felújítását ugyancsak el kell végeznünk. Nem sokat ér a düledező, megroggyant etető, különösen, ha a korhadt tetőn utat tör magának az eső. Az etető karbantartásával elérjük, bogy jónéhány éven keresztül betölti szerepét, s nem kell helyette újat építenünk. TÖBB ETETŐT A NAGYVAD SZÁMÁRA A nagyvadas területeken ugyancsak ajánlatos új etetők készítése, mert ezzel alkalmat nyújtunk a vadnak, hogy eleségét több helyen megtalálja. Erre különösen akkor van nagy szükség, ha magas a hótakaró, vagy a felszíne fagyos. Ilyenkor néhány méterre is nehezen jut el a vad, nem kilométerekre. Az etetőt a járt utaktól távolabb, lehetőleg csendesebb erdőrészen építsük. A rácsos szénatartó fölé nádból, zsúpból vagy deszkából tetőt húzunk, nehogy az eleség kárt szenvedjen. A szarvas és őz számára sózók létesítése is szükséges. E célra alkalmas a kivájt fatönk, vagy deszkahulladékból is üthetünk össze alkalmas vályút. MÉG MINDIG GYŰJTHETŐ TAKARMÁNY Az etetők készítésével, valamint az apróvad etetésével párhuzamosan, ha módunkban áll, egészítsük ki a meglévő takarmányt. A nagyvad számára gyűjthető a makk. s itt-ott vadgesztenye is akad még a fák alatt. Tárolását szellős helyen, kiterítve, padláson végezzük. Most érkezett el az ideje á nedvdús takarmány, mint a takarmányrépa, sárgarépa, káposztafélék gyűjtésének, raktározásának. Egy kis jóakarattal, brigádmunkával megoldható beszerzése. Az apróvad számára jó eleségként szolgál a napraforgó cséplésekor eredő ocsu, töröttszem, illetve amit a rosta alatt lelünk. Továbbá a napokban kerül sor a cirok betakarítására, mely a szárnyasvad kedvelt eledele. Az értéktelennek látszó pelyva között sok szem is akad, amit a vad kaparászás közben megtalál. Elsősorban saját portánkon nézzünk körül, és szerezzük be a vadállomány téli átteleltetéséhez szükséges takarmányt, csak azután folyamodjunk az állami segítséghez. Sok esetben csupán a vadászok igyekezetén múlik a takarmány bekészítése, mert a szövetkezet és állami gazdaságok vezetőinek többsége, szívügyének tartja az apróvad — a mezőgazdaság ingyenes napszámosai — sikeres áttelelését. Ha a vadásztársaság tagjai brigádmunkával segítik a mezőgazdasági üzemet, kérésük minden bizonnyal meghallgatásra talál, hiszen olyan eleségről van szó, mely máskülönben nem képvisel értéket. Amíg a kapásnövények betakarítása folyamatban van, nincs késő a takarmánykészlet bővítésére, ugyanakkor a rossz idők beálltáig gondoskodjunk elegendő etetőről, ahol az erdő, mező védtelen lakói az ember által nyújtott eleséget békésen elfogyaszthatják. SÁNDOR GÁBOR VÁLTOZÁS A VEZETŐSÉGBEN Mint már jelentettük, augusztusban elhunyt Jozef Skála elvtárs, a CSVSZ Központi Bizottságának elnöke. Tisztségét a jövőben az eddigi alelnök, V. Zámésta mérnök látja majd el. Munkásságához sok sikert kívánunk! A TENYÉSZTŐI KLUBOK VEZETŐSÉGÉNEK VÁLASZTÁSA Idén lejár a vadászkutyatenyésztő klubok vezetőségeinek funkciós időszaka. Az új választásokra a klubok 1966. január 23-án a prágai International szállóban megtartandó konferencián kerül sor. A konferencia, melyen az ország 11 vadászkutyatenyésztő egyesülete képviselteti magát, fő tárgyalási pontja a klubok eddigi tevékenységének értékelése és a soronlevő funkciós időszak feladatainak kitűzése lesz. MAGYAR KÖNYV A TÜZOKRÖL A Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottsága november végén magyar nyelvű ismeretterjesztő füzetet ad ki Európa legnagyobb madaráról — a Csallóközben szép számban élő túzokról. A könyv szerzője dr. Stefan Térén. A füzet célja a csallóközaranyosi (komáromi járás) állami túzok-rezerváció megismertetése a nyilvánossággal, mely iránt nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakemberek is érdeklődnek. A füzet ingyenes lesz. VADÁSZÁS — KÜLFÖLDI RÉSZTVEVŐKKEL A Földművelésügyi Minisztérium legújabb rendelete értelmében a vadászszövetségek
