Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
horgász mutathat fel némi eredményt. Június 30-án kilenc ponty volt egy halászcimborám kontóján. A tizediket június 24-én tervezte elejteni. Aznap szélcsendes és veröfényes volt az idő; meleg csütörtöki délután. A ponty jól harapott. Gyakori ugrása jelezte az egyes csapatok hollétét. Cimborám a tó napsütötte partján helyezkedett el. Jobb és baloldali horgásztársa már két-két pontyot fogott, de neki nem volt szerencséje. Nem volt harapása. A halcsali is elfogyott már. Kéthár'om gombóckára való málétésztát szerzett egy horgásztársától. Tpsti 6 óra 30 perckor elbújt a nap a nyugati hegygerinc mögé. Cimborám a pontyugrás okozta vízgyűrűkbe vetette be a csalit. Semmi harapás! Az esti takarodóhoz (7 óra) már csupán három perc hiányzott. Hirtelen nagyot ugrott a horgász „kéme", a miifonálon levő úszó. Társam tüstént bevágott és működésbe hozta a peremorsót. Érezte, hogy hatalmas ponty kapta be a csalit. Nagyot reccsent az orsó féke. Társam vagy 15 méternyire húzta a parthoz az ellenszegülő halat, de az hirtelen megakadt útjában. Semmi kétség, hogy a horoggal küzdő ponty-gladiátor egy a tófenékből élesen kiálló gally, vagy gyökér köré csavarhatta a műzsinórt. A peremorsó elnémult. A horgászbot kerekre görbült. A harmincötös szilon meg éles pattanással elszakadt... Barátom azután a pontynak üthette már a nyomát... Összecsomagolta horgászholmiját és lehangoltan indult hazafelé. Ütközben azonban megnyugodott. Felébredt benne a remény, hogy a nagy ponttyal még találkozik. Vagy tizenkét ízben inté’ zett a szökevény ellen támadást, de csak szeptember 16-án sikerült horogra kapnia a tizedik pontyot, ám nem a megmenekült veteránt. Selmec Adolf A Vaskutacska a bratislavai sporthorgászok legkedvesebb horgászó helye. Rendszerint május elsejétől augusztus 31-ig tart ott az idény. A Csehszlovák Horgászszövetség bratislavai helyi szervezete a sporttá aránylag kis méretei miatt csak 200 — 300 tagjának adhat igazolványt a horgászat ottani gyakorlására. A Vaskutacska tavában egy szezonban csak tíz pontyot vagy süllőt foghat a feljogosított horgász és ebből csak kettőt egy nap folyamán. Van horgász, akinek 5 — 6 kirándulás elég ahhoz, hogy kifoghassa az engedélyezett menynyiséget, de ezzel be is fejeződik vaskutacskai szereplése. Az 1965. évi szezon sajnos, nem elégíthette ki a Vaskutacska sporthorgászait. Biztosan kevés a száma azoknak, akiknek sikerült a 10 halat horogra kapnia. Szeptember 30-án, az ottani szezon véglegesen befejeződött. Sokan üres tarisznyával vettek búcsút a kedvelt tótól. Ennek a sport szempontból szomorú helyzetnek nem a horgász volt az oka, hanem a beteg hal és az időjárás. tj avasszal a tóba telepített trebonyi ponty jobbára betegen került rendeltetési helyére. A magával hozott hasvízkór már áprilisban szedte áldozatait. Az idény nyitó ünnep reggelén egynéhány darab elpusztult pontyot emeltek ki a tükörsima tóból. Állítólag a halállománynak mintegy fele elpusztult. így hát kevés lett a zsákmány! A végeredményen nem sokat segíthetett már az idény meghosszabbítása egy hónappal. Az időjárás sem kedvezett. Állandóan zuhogott az eső és hideg volt mind a levegő, mind a víz. Idén úgyszólván nem is volt nyarunk, csak őszig tartó tavasz. A nyári hónapokban alig volt harapás. Sokan már augusztusban lemondtak a további horgászatról. Ennek a szomorú helyzetnek sok oka volt. A kedvezőtlen légnyomás, a túl sok csapadék, a víz szüntelen áradása és apadása nyugtalanította a halakat. Légnyomáseséssel párosult délkeleti, déli és délnyugati szél volt az uralkodó. Márpedig az ilyen időszakban a ponty telje, sen elveszti étvágyát. A májusi, júniusi záporesők alaposan lehűtötték a vizet. A ponty rosszul harapott. A víz apadása is nagy mértékben csökkenti a ponty étvágyát. A harminc-negyven centiméteres apadás esetén az étvágy teljesen megszűnik. Ilyen kedvezőtlen atmoszferikus tényezők mellett csak a szorgalmas, kitartó és türelmes + Pézsmavadász. Az ásványrárói (Magyarország) Légrádi József 1926 óta pusztítja a pézsmapockokat. Volt olyan idény — amely szeptembertől április végéig tart —, hogy 1300 cöltésrongáló pézsmát szedett ki varsáiból. Eddigi zsákmánya már jóval túlhaladta a húszezret. Ennyi bőrből háromszáz női bunda készülhet. A vízszennyezés mellett a halaknak új ellensége jelent meg a Rajnán: a tüskés pikó. Ez a hal érthetetlen okokból hatalmas mértékben elszaporodott és bár igen kicsiny, roppant 8 rajokban pásztázza a partok mentét, ahol felfalja a pisztráng és a pér ivadékait, komoly formában veszélyezteti a Rajna halállományának utánpótlását. A tüskés pikó hordáinak irtása rendkívül nehéz, elektromos berendezéssel kifogni nem lehet, mert kis testhosszuk miatt érzéketlenek az árammal szemben. (Fischerei, Svájc) + A starnbergi tavon megfigyelték, hogy a méltóságteljes lassúsággal evező hattyúkat a fehérhalivadék egész raja kiséri 21—30 cm-es távolságra, ha az egyik hímet a másik nekiúszással megtámadja, a halacskák is eltűnnek, hogy percekkel később ismét díszkisérelet alkossanak. A halak a hattyúk anyagcseretermékeire várakoznak, ha a hattyú ilyesmiről gondoskodik, a halak rárontanak a hulladékra és felfalják. A különös jelenséggel érdemes volna a parazitológusoknak is foglalkozniuk, mert a vízimadarak ürüléke bélélősdieket tartalmaz. (Natur u. Museum, Frankfurt) + Fagyasztással akarják megoldani az angol halászat egyik legsúlyosabb kérdését. A halászhajók ugyanis nincsenek berendezve a fogás hosszú tárolására. A kapitány sokszor olyan dilemma előtt áll, hogy vagy félig megrakodott hajóval tér vissza — s így idejében, frissen szállíthatja be a jégre tett halakat, vagy kockáztatja a romlást. Mindkettő gazdaságilag káros. A mélyhűtő-berendezés bevezetése megoldás lenne, de nagyon drága, a hajóépítés költségét megháromszorozza, ami ismét nehezen térül meg. Az új eljárás mínusz 2—1 C° mellett hét nappal hosszabbítja meg a tárolási időt, minőségi veszteség és költségtöbblet nélkül. (The Guardian Manchester) Az őszi hónapokat általában a legeredményesebb horgász időszaknak szokták névezni. Az október végi, november eleji hűvös nappalok változékonyságukkal sokszor okoznak rossz hangulatot. Máskor pedig csalogat az ősz teljes pompája, felébresztve az emberben az idény minden kellemes emlékét — még azokat is csábítja, akik már a horgászást befejezték. Ám tartósan szép időre ilyenkor már nem lehet számítani, gyakori az eső. Ez idő tájt.a nem pisztrángos Vizeken egy halfajtára sincs tilalom és a napi halászati idő reggel 5-töl este 20 óráig tart. Mint minden évszaknak, az őszi horgászatnak is megvannak a maga szépségei. A hőmérséklet fokozatos csökkenésével a víz hőmérséklete is változik. Eltűnnek a szárazföldi és vízirovarok, valamint a zoo- és fitoplankton. Ennek következtében a vízterület elveszti fjellegzetes színezését, átlátszó, tiszta lesz. Változás áll be a halak táplálkozásában . is. Az élet a vízben fokozatosan lassul, így a horgászat is egyre kevesebb eredménnyel kecsegtet. Melegebb időben még akad pontykapás, de a jász, márna, dévér, paduc a mélyebb vízrétegekbe húzódik. E helyeken gilisztával (trágyahernyó) foghatunk az említett halfajokból. A ködös reggelek a Duna alsó szakaszán (Bőstől lejjebb) igen eredményesek kecsegfogásban. A ragadozók — csuka, süllő — leginkább élőhallal, vagy halszelettel foghatók. Sikeres lehet a pergetőhorgászat is. De ajánlatos a nagyobb villantó használata; mert a kis villantóra sokszor még ha balinra horgásznak is, rendszerint kis süllő, vagy csuka harap. Ezek sérülést szenvednek, s csak kárt okozunk vele. A hideg, szélsőséges időjárás korlátozza a horgászatot késő ősszel. Ezért alkalmas horgászfelszerelésünk karbantartására, a halászirodalom böngészésére. A tógazdaságok dolgozói novemberben már rendszerint túljutnak az őszi lehalászáson. A halászgazda gondja: biztosítani a sikeres teleltetés feltételeit, kiválogattassa a telelésre szánt anyaállományt, valamint a továbbnevelésre szánt ivadékot. Úgyszintén előkészületeket tesznek fagy esetén a jégvágásokhoz, szellőztetéshez. (g)
