Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-25 / 38. szám

*—" —....... Jugoszláv ekéket vásárolhatunk Mezőgazdasági üzemeinknek ez évben nyílik először alkalmuk arra, hogy a Mezőgazdasági Műszaki Vál­lalat árusító központjaiban jugo­szláv gyártmányú „Tigar“ jegyű ekéket vásároljanak. A velük szer­zett tapasztalatok valóban nagyon > jók, mivel jó minőségű szántást végeznek. A gépesítők elsősorban annak örülnek majd, hogy az eke még a legnehezebb szántási felté­telek között sem nyúlik meg, az agronómusok pedig örömmel fo­gadják majd azt a tényt, hogy a ju­goszláv ekék még a nehéz, kötött talajokon is jó minőségű munkát hagynak maguk után. A cukorrépa­termesztők is végre mélyebben szánthatnak «z eddiginél, mivel a jugoszláv ekék 45 cm mély szán­tást is végezhetnek. A „Tigar“ jegyű ekék háromtes­­túek. Előnyük azonban, hogy a hát­só eketestet le lehet szerelni, s így a háromtestú ekéből kéttestű ekét nyerünk, amelynek kisebb vonó­erőre van szüksége. A háromtestú eke hosszúsága — beleértve a füg­­gesztést is — 5,67 m, szélessége pedig 2 m. Egyszerre 1,25 m szé­lességű földcsíkot szánt fel csak­nem fél méteres mélységben. Von­tatásra a 60 vagy 70 lóerős traktor felel meg a legjobban. Az átalakí­tott, kéttestű eke munkaszélessége 82 cm és vontatására elegendő az 50—60 lóerős traktor. Az eke késes ekecsoroszlyával van ellátva, de nincsen előhántója. Nagyon jő szolgálatokat tesz a cu­korrépa alá végzett harmadik szán-/ táskor. A nálunk eddig ismeretlen jugoszláv gyártmányú ekék hozzá­járulnak a talajművelés minőségé­nek fokozásához. Emeletes tehénistálló A Német Demokratikus Köztár­saságban Markkleebergben meg­rendezték a 13. mezőgazdasági ki­állítást;' ahol bemutatták az öt­emeletes tehénistálló modelljét, összesen 500 tehén elszállásolására alkalmas, és az állatokat három műszakban 6 fejő látja el. További három fejőpár gondoskodik majd a takarmány szállításáról és az is­tállótrágya kitakarításáról. A fejés automatikus és a tej közvetlenül a tartályokba jut. A tehenek gumi­ból készült padlón állnak. Almot nem használnak és az állatokat hetenként egyszer felvonóval zu­hany alá viszik. Nem feledkeztek el az istálló levegőjének tisztasá­gáról sem és a feltétlenül szüksé­ges kifutókról. Az első ötemeletes istállót jövőre építik fel. Egyre szépül a Tátrai Nemzeti Park teszi próbára szorgalmunkat. Az idén is 130 ezer köbméter fát kitevő fenyő - erdőt zúzott össze a tomboló vihar. Munkakedvük, alkotóigyekezetük azon­ban határtalan. A tátrai erdőség vé­delmezői és fejlesztői, ha néha nehezen is, de megbirkóznak feladatukkal. A hatvanhat faiskolában, amely ti­zennégy hektárnyi területet tesz ki, évente többmülió fenyőcsemetét ne­velnek. Majd a kiültetésre alkalmas jócskákat a szorgalmas munkáskezek elhelyezik a szálfaerdők felső peremén és mind szorosabbra fűzik az erdőgyű­rűt a komor sziklák körül. 1949-től évente 1 300 000 kis fenyőcsemetét ál­lítanak csatasorba, hogy szüntelenül nöoékedve és erősödve mielőbb útját álljak a 'sok icárt okozó és gyakran emberi életet is veszélyeztető hó- és kölavináknak. Becsületükre válik, hogy a fokozott erőfeszítésekre ösztönző feladatuk mellett még arra is vállalkoznak, hogy városaink és falcaink parkosításában segédkezet nyújtanak. A sok szép tör­­pefenyö Bratislava, Kassa és más vá­rosok, valamint községek parkjában, valamint az utcákat szegélyező díszfák többsége is az ö dolgos kezüket és korlátlan szorgalmukat dicséri. Komoly gonddal jár a vadállomány védelme'is. Nyáron még tűrhető, de a téli időszakban van tennivalójuk bő­yen. Több mint ezer szarvast s ugyan< ennyi őzt kell takarmánnyal és kemény fagyok idején ivóvízzel is ellátniuk. Az állatgondozó és- védőcsoport azonban még soha nem hagyta cserben az erdő vadjait. Nyáron bekészítik a szénát — évente kb. kétezer mázsát, hasonló mennyiségű makkot és gesztenyét, és előkészítik az etet óberendezéseket, el­lenőrzik a vadak egészségi állapotát, télen pedig dacolva a hideggel, a zord időjárással, szorgalmasan tapossák a tömérdek hóval fedett járatlan ösvé­nyeket és bőséges takarmányt juttat­nak az erdő négylábú lakóinak. Szerény, szorgalmas emberek a Tát­rai Nemzeti Park dolgozói. Eredmé­nyeikkel soha nem hivalkodnak. Pedig büszkék lehetnek arra, hogy önzetlen munkájuk nyomán szüntelenül gazdag­szik a Magas Tátra növény és állatvilá­ga, egyre szépül a Tátrai Nemzeti Park. Pathó Károly Csodálatos környezet. Az örökös moz­gásban lévő és szüntelenül formálódó természet biztosan jókedvében alkotta Az égbenyúló sziklák végeláthatatlan láncolatának lankáin örökzöld fenyve­sek dacolnak a tomboló széllel, és útját állják az ember által létrehozott szép­ségek felé özönlő hó- és kőlavinák­nak. Az összefüggő fenyősátor védelmet, az itt-ott fellelhető buja termésű rét pedig eleséget nyújt a vadállománynak. kell mondani azt is, hogy az üdülők és látogatók többsége megbecsüli a szépet, és nem tör borsot a gondozók orra alá. Persze, még mindig akadnak lelketlen emberek is, akik tiltott he­lyen tüzet raknak, megcsonkítják a serdülő fenyőfákat, vagy ok nélkül zaklatják az erdő békés vadállományát. Ezek, a legtöbbször gondtalanságból származó károk azonban csak egy kis töredékét képezik azoknak, amelyeket ez a természeti szépségekben gazdag A segíteni akaró fiatalok ismerkednek a facsemetékkel. A tájékozatlan látogatót meglepi a Magas Tátra gazdag állatvilága. Tere­bélyes aggancsú szarvasok, nyugtala­nul szökdellő özek, eleség után kutató zergék és mormoták és lomha mozgású medvék szép számban vertek itt ta­nyát. A havas sziklák felett kőszáli sasok keringenek, a sebes vizű pata­kokban pedig fürge pisztrángok lubic­kolnak. A tátrai tartózkodás, üdülés örökre szóló élményt jelent mind a hazai, mind a külföldi látogatóknak. Dél-Szlo­vákia sík vidékének lakói, munkások és szövetkezeti tagok egyaránt,'évről év­re nagyobb érdeklődést mutatnak a Magas Tátra iránt. Ez érthető, mert a megszokott síkság egyhangúsága után felfrissülést, szellemi és testi megújhodást nyújt számukra az örök­szép festői környezet. A szerencsés Ildülök-Nermészetesnek tartják^a kényelmet és a gazdag lát­ványosságot, amely őket körülveszi. Véleményt legtöbben csak arról alkot­nak, hogy milyen volt az ellátás, eléggé udvarias, illetve szolgálatkész volt-e a kiszolgáló személyzet? Vagy elisme­réssel nyilatkoznak a fényűzően beren­dezett üdülőközpontokról és szórako­zóhelyekről, de arra kevesen gondol­nak, hogy mennyi gonddal és munkával jár a 125 ezer hektáros Nemzeti Park tisztántartása, karbantartása és állan­dó szépítése. Pedig emberek százai dol­goznak nap mint nap azon, hogy hely­reállítsák a károkat, amelyeket a ter­mészet romboló erői és durva emberi kezek okoztak. Ha az igazsághoz ragaszkodunk, meg vidék régen, a kapitalista rablógazdál­kodás idején elszenvedett. Vladimír Cholvadt erdőtelepítési fél­­ügyelö, aki már több mint harminc éve van a Magas Tátra szolgálatában, meg­döbbentő tényekről beszélt. Elmondta, hogy a harmincas évek elejétől a fel­­szabadulásig olyan méreteket öltött a fakitermelés, mintha az akkori illeté­kesek a tátrai erdőség teljes megszün­tetésére törekedtek volna. Abban az időben gyakori volt az erdőtűz is. A legelő tehéncsordák pedig letarolták a fiatal ültetvényeket. A helyreállításra annyira kevés gondot fordítottak, hogy az évi új telepítések negyven százalé­kát sem tették., ki,á megsemmisített erdőterület nagyságának. A Magas Tátra védelmében és fej­lesztésében az 1949-es esztendő mér­földkövet jelent. Akkor nyilvánították védett területté, vagyis Nemzeti Park­ká, és akkor létesült az ötszáz állandó munkást és a facsemete ültetés idején 1500 munkást is foglalkoztató igazga­tóság, amelynek fő feladata: a múltban megsemmisített erdőterületek felújí­tása, a növényvilág és a vadállomány védelme, szakszerű gyarapítása, s hogy egészséges, kellemes környezetet te­remtsen a turisták és üdülök részére, ügyeljen azok biztonságára. Jura] TuroSík mérnök jó szakember és talpraesett igazgató. Szívén viseli a Tátrai Nemzeti Park sorsát. Mint mondotta, leghőbb vágya, mielőbb helyrehozni azt a felmérhetetlen kárt, amelyet a természet romboló­erőivel szövetkezve a letűnt kapitalista rendszer évtizedeken keresztül oko­zott. A gyakori zord időjárás sokszor Milyen épülettípusokat válasszunk? Minden beruházó számára nagyon fontos döntést jelent a megfelelő épü­lettípus kiválasztása. A mezőgazdasági üzem szempontjából kívánatos, hogy lehetősége nyíljék olyan megfelelő épülettípusok között válogatni, ame­lyek lehetővé teszik a náluk megho­nosodott technológia érvényesítését és ugyanakkor megfelelnek a náluk ural­kodó éghajlati feltételeknek is. Ami az épületek kivitelezését, az építő­anyagok és a gépi technológiai beren­dezések beszerzését illeti, az épületek különböző megoldása bizonyos nehéz­ségeket okoz. A beruházási építkezé­sek szervezésénél és kivitelezésénél dolgozó elvtársak tájékoztatására át­tekintést nyújtunk a jelenleg érvé­nyes épülettípusokról és a mezőgaz­dasági nagy befogadóképességű épü­letek ismételt épülettervrajzairől. A fejőstehenek számára felhasz­nálhatjuk a 174-es típusterv 6-ik, 7-ik és 8-ik változatát, valamint a T 1— 10-es típusépület tervét. Négysoros áthajtás istállóról van szó 174 fejős­tehén elszállásolására, amelynek nin­csen tárolásra alkalmas padlástérsége. Az istállók fejöautomatával és trá­gyakitakarító berendezéssel vannak eilátva. A fejést az állásokban végzik el. A takarmányt közvetlenül a já­szolba szállítják. Az eredeti megol­dással szemben a takarmányelőkészí­tőt kibővítették, szélfogó térrel látták el és a trágyaszállítót védőburokkal szerelték fel. Ezek a tehénistálló típu­sok a 600 m tengerszint feletti ma­gasságban gazdálkodó mezőgazdasági üzemek számára alkalmasak. A meglévő állattenyésztési közpon­tok kiépítésekor és a ridegebb éghaj­lati feltételek között érvényesíthetjük a 2a—108—1-es tehénistálló ismételt épülettervét, amely 108 fejőstehén elszállásolására készült, továbbá a 100 férőhelyes T—103-as és a 102 férő­helyes KO 102-es istállótípust. Ezek­nek az istállóknak tárolásra alkalmas padlástérsége van és a takarmányt mozgóvályúval juttatják az állatok elé. Kétsoros tehénistállókról van szó, amelyeket körben futó kaparólánccal láttak el és a fejést fejőberendezés­sel az állásokban végzik. Továbbá fel lehet használni a padlástérséggel el­látott 104 férőhelyes kétsoros áthaj­­tós tehénistálló típust is. A növendékmarha elszállásolására kidolgozták az OMD 100-as, valamint az OMD 200-as istállótípusok tervét 100, illetve 200 növendékmarha befo­gadására. Ezek az istállók szabadtar­­tásos mélyalmos állattartássá alkalma­sak, padlástérség nélkül. Az épületek különböző megoldásúak, hogy mind a síkságon, mind a hegyvidéki feltételek között megfeleljenek. A magasabban fekvő körzetek szá­mára, ahol kevés az alomszalma, az OMD 120/1-es istállótípus felel meg, amelynek padlástérsége is van és 120 növendékmarha elszállásolására alkal­mas. Ebben az istállótípusban a nö­vendékmarhákat fejjel egymással szemben az etetővályúhoz kötik. Az istálló egyik oldalának az állásokat 6—16 hónapos növendékmarhák elszál­lásolására készítették, a másik olda­lon pedig a 16—24 hónapos növendék­marhákat szállásolják el. Az istálló­­trágya kitakarítására körben futó ka­paróláncöi építettek be. Az állattar-' tás azonos technológiája száméra ké­szítették az OMD 2a—134-es istálló­­típust is, amely 134 növendékmarha elszállásolására készült; az istállónak istállótérsége van é6 az állatokat a jászolhoz kötik. A borjak elszállásolására a 110—3- as és 1Í0—4-es típusistállőt építhet­jük fel, amely 110 hathónaposnál idő­sebb borjú befogadására készült. Eze­ket az egysoros istállókat különböző megoldásban a síkság és a hegyvidéki körzetek számára tervezték. Húsz borjút egyedi kutricákban, 90 borjút pedig csoportos kutricákban helyez­nek el, s az állatok a kutricákból köz­vetlenül a kifutókba juthatnak. Ha­sonlóképpen oldották meg a 150 férő­helyes borjúistálló tervét is. A 110— 1—P ismételt borjúistálló-épületterv épületelemek felhasználását teszi le­hetővé. A sertéshizlaldák építése esetén a 900 előhizlalásba fogott sertést, vagy 450 hízósertést befogadó hizlalda épü­lettervét használhatjuk fel. A kétsoros sertéshizlalda közepén takarmányfo­­lyoső van. A takarmánykeveréket nedves állapotban önetető adagolja. Az ürüléket trágyakitakaritó lapáttal vontatják ki. Az istálló levegőjét ven­tillátorok segítségével cseréli. Hason­lóképpen oldották meg az 1000 és 1200 sertés befogadására szolgáló hiz­lalda tervét is. Az 1650 sertés befogadására szol­gáló kétsoros szárazetetéses sertés­­hizlalda ürítőtere és önetetői a külső falak mentén helyezkednek el. A sertésfiaztató épületét a 90 koca befogadására alkalmas épületterv szerint valósíthatjuk meg. A sertés­fiaztató tulajdonképpeni épülete és a takarmányelőkészítő fölött a takar­mány tárolására szolgáló padlástérség van. Az istálló szellőztetése a levegő kényszerkörforgása útján történik, fűtése központi, s a takarmányelőké­szítőben a takarmány előkészítését gépek végzik. A 96 állat befogadáséra alkalmas sertésfiaztató épületét lényegében azonos technológiai elvek alapján ol­dották meg. Az épület szerkezete többnyire hagyományos megoldású, téglás falazású és a fedélszéke ra­gasztott. A baromfiszállásí a 10—15 ezer állat befogadására készült mélyalmos baromfiszállás mintaépületterve alap­ján építhetjük fel. Az épületet szaka­szonként lehet kivitelezni, s már az első építési szakasz befejezése lehe­tővé teszi 5000 tyúk elszállásolását. A baromfit nedvesített takarmányke­verékkel etetik. A takarmányt az ete­­tővályűba magajáró takarmányosko­­csival szállítják, amely a takarmány keverésére is szolgál. Az ürüléket 8 trágyaaknákból vontatőlapát segítsé­gével távolítják el, a mélyalmot pedig tolólapáttal ellátott traktorral. Az etetőfolyosó a tojócsarnok közepén húzódik. A juhok elszállásolását 300 állat befogadására alkalmas mintaépület­terv szerint felépített juhszállássa! oldhatjuk meg, amelyet a juhtúró fel­dolgozására alkalmas épülettel is ki­egészíthetünk. A felsorolt létesítményekről mező­­gazdasági üzemeinknek részletesebb tájékoztatást nyújt a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium, valamint az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatala beruházási és tervező osztá­lya. J. M. A VÁNDORMADARAK hosszú, szép őszt JELEZNEK A szokványos időben és igen-fi- mérsékelt buzgalommal kez­dődött az idén az őszi madárvonu­lás. A legkorábban a gólya búcsú­zott, csaknem teljes számban elvo­nult, s a gémeknek is már csak a sereghajtói láthatók. A hazai sza­lonkák s a vízimadarak közül a vadkacsák most tömörülnek. A jel­legzetesen északi vendégek viszont késnek. A libavonulás szórványosan szeptember második felében, zöm­mel pedig csak októberben kezdő­dik, ugyancsak október dereka tá­ján várhatjuk majd a Kárpát-me­dencén rendszeresen átvonuló, ha­zánkban is meg-megpihenő daru­csapatokat. A fecskék első rajai elhúztak már Délnek. A partifecskék sietnek leg­jobban, vsizont a füsti meg a mol­nár fecskék itt-ott még most kez­dik kiröptetni az utolsó fészekalj fiókát. A szőlős vidékeken többhelyütt panaszkodnak máris a seregélyek­re, mert megkezdték a lassan már beérő szőlők dézsmálását. S nem­csak annyi a kár, amennyit meg­esznek: a súlyos madarak a fürtök­be kapaszkodnak meg, s így sok bogyót lerugdosnak. Az őszi madárvonulás idei vi­szonylagos lassú tempója, főleg pedig az Észak-Európában költő és rajtunk átvonuló fajok - főleg a szalonkafélék és a karvalyok - ké­sése jó jel: hosszú, szép őszt ígér.

Next

/
Thumbnails
Contents