Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-04 / 35. szám
Az ötéves tervben az eddigi eredmények alapján szakosítanak A Hontianské Moravce-i Győzelmes Február szövetkezet határában is teljes ütemben halad a begyűjtés. A há-> rom szövetkezetből egyesített gazda-* ság dűlői jobbára lejtősek, dombosak. Emiatt sokat arattak kévekötő aratógéppel, tehát elhúzódik a cséplés is. Ján Zibritovsky agronómus az eddigi eredmények alapján a hektárhozamokat állapítja meg. Volt olyan dűlő is, amely búzából 32,70 mázsát adott hektáronként, de általában itt nem lesz olyan nagy termés, tehát joggal elégedetlen az agronómus. Mivel a múlt évben száraz időjárás volt, a burgonyát idén laposabb helyre ültették, de póruljártak, mert' a sok csapadék miatt megrothadt a gumók nagy része. Jozef Chrenko főökonómus bizony nem szívesen veszi tudomásul ezeket a tényeket, ki is fejti nézetét a növénytermesztéssel kapcsolatban. — Ez a mi gyengénk ... Nem tudjuk talpraállítani a növénytermesztést. Mindössze kétmillió koronát vételezünk belőle. Az állattenyésztés viszont több mint nyolcmillió koronát hoz a házhoz. Ez a mi erősségünk. Bizony nem a legjobb pénzügyi mérleg. Helyes, ha az állattenyésztésből eredő jövedelem túlsúlyban van, de ilyen aránytalanság nem lehet' egészséges. Töri is az ökonómus és Ján Stastny elnök a fejét", hogy milyen módon javítsák meg a növénytermesztést. Elsősorban herefélékkel, több istállótrágyával, komposzttal jaw vitják a talajt és a lehető legtöbb lucernát termelik a Japos területeken. Meg van rá a lehetőség, hogy a következő években a növénytermesztés is helyrejöjjön. Az állattenyésztés termelési költségeit, bevételeit az ökonómus pontosan vezeti. Ritka szövetkezetben látni ilyen pontos nyilvántartást. Elsősorban kitűnik, hogy augusztus 15- ig az állattenyésztési termékek eladási tervét jóval túlteljesítették. Marhahúsból 510 mázsa helyett 741 mázsát, sertéshúsból 1190 mázsa helyett 1447 mázsát, baromfihúsból 51 mázsa helyett 78 mázsát, tejből 296 000 liter helyett 374 000 litert adtak el. Pedig amint a vezetőség állítja, magasabb eladási tervet dolgoztak ki, mint amit a Zvoleni Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság előirányzott. Mivel a súlygyarapodás több a tervezettnél, előreláthatólag 1000 mázsa sertéshúst adnak terven felül. A jó gazdasági eredmények következtében a félévi pénzügyi tervet -3 millió 638 ezer koronáról 3 millió 921 ezer koronára emelték. Az állattenyésztésben nagy tételekről van szó, hisz 25 vagon sertéshúst adnak el egy év alatt. Összesen 200 anyasertést tartanak, hogy a hizlaláshoz ne kelljen drágán malacokat vásárolni. Ezen a termelési szakaszon is szépek az eredmények, hisz a becslés szerint az év végéig több mint 16 malacot választanak el anyakocánként. Az ökonómus kimutatja, hogy a malacnevelés is jövedelmező. A múlt évben 14,7 koronáért termeltek 1 kg malachúst. A sertések átlagos súlygyarapodása a múlt évben 0,48 kg volt és az egyenes termelési költségek csak 6,48 koronára rúgtak. Ha ehhez hozzátesszük a körülbelül 2 korona rezsiköltséget, nem nehéz kiszámítani, hogy a sertéshústermelés nagyon jövedelmező. A termelési költségeket állandóan ellenőrzik. Az állattenyésztés minden szakaszán önálló elszámolást vezettek be. így az egyes kollektívák és a gondozók egyénenként pontosan tudják, mit mennyiért' termelnek. Ján Besina például 49 anyakocát gondoz, a múlt évben 1,6 %-os elhullás mellett 17,8 malacot választott el anyakocánként, így 1 kg malachús termelése 12,95 koronába került. Hasonló kimutatással rendelkezik minden anyakoca gondozó. Az ökonómus még azt is pontosan megmondja, hogy a nagykiterjedésű szövetkezet melyik gazdasági udvarában ba összpontosították. A múlt évben tyúkonként 150 tojást termeltek, darabonként 0,68 koronáért. Az idei eredmények szebbek és előreláthatólag mintegy 170 tojás termelése jut egy tyúkra. Az eredmények elemzése után feltesszük a kérdést az ökonómusnak, vajon a most készülő ötéves tervben melyik termelési szakaszok kerülnek előtérbe. A választ természetesen az eddigi eredményekre alapozta. — Továbbra is fejlesztjük a sertéstenyésztést, mert hisz eddig is szép jövedelmet hozott. Évente mintegy 2200 sertés forgálmával számolunk. A baromfitenyésztés jövedelmező, tehát ezt is fejlesztjük. De ha a növénytermesztést is fel akarjuk lendíteni, több tehenet kell tartanunk. Ezért megpróbáljuk valamilyen módon jövedelmezőbbé tenni a szarvasmarha tenyésztést. Az eddigi tejtermelési szint és a tej alacsony ára miatt erre egyelőre még nem sok lehetőséget látunk. De reméljük, pár év múlva ez is sikerül. A Hontianské Moravce-i szövetkezet ötéves terve biztos jövőt tűz a tagok elé is. A munkaegység értéke most 20 korona és kifizetik a teljes értékét. Mivel a piaci termelés 1967- től 1970-ig 8 millió 750 ezer koronáról 10 millió 420 ezer koronára emelkedik, meg van rá minden lehetőség, hogy a munkaegységekre is több pénz jut, és lényegesen emelkedik majd a tagok jövedelme. Amint a hosszú vita során megállapítottuk, a tervek nem légbőlkapottak, az eddigi tapasztalatokra, eredményekre alapozták. A néhány évvel ezelőtt egyesített szövetkezet sok nehézséggel küzdött és már-már úgy látszott, hogy szétesik. De a mostani szilárd gazdasági és pénzügyi helyzet arra enged következtetni, hogy helyes volt az egyesítés, mert hiszen emelkedett a termelés, a pénzügyi bevétel, tehát az egyesítés, azon belül a szakosítás meghozta a kívánt eredményt. Ma már az egész zvoleni járásban az elsők között emlegetik a Hontianské Moravce-i szövetkezetei. A közös vagyon értéke már megközelíti a 28 millió koronát. Persze még sok a tennivaló a belterjesség útján, de már az is szép eredmény, hogy minden hektár mezőgazdasági területre 217 kg hús jut. Fölfigyeltek erre a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságon is, és a múlt évben a kiváló állattenyésztési kollektíva megkapta a Szlovák Nemzeti Felkelés címet. Bállá József Z úg-búg a repülőgép, egyre feljebb száll, hogy utasai minél többet lássanak, élvezhessék a nagy mindenség szépségeit, kiért nem mindennapi utasok ülnek az lL—14-es fedélzetén. Közülük talán egy sem látott még közelről repülőgépet, nemhogy utazott volna rajta. A felhögomolyagok felülről nézve olyanok, mint a hegyhát, tele kiemelkedő orommal, völgykatlannal. Bodrosak, s több színben váltakoznak. Nagy, felejthetetlen élmény ez, ha valakinek szerencséje van megtekinteni. A Csehszlovák Repülőtársaság jóvoltából került sor erre az utazásra, mivelhogy vállalta az árvíz elől menekült 34 ekecsi fiatal elhelyezését és gondozását. A hét és tizenöt év közötti lányokat, fiúkat először Vízkeleten és Tailóson helyezték el, majd új védnököt kerestek és találtak részükre, a repülőtársaság dolgozóit. A bratislavai repülőtérről július elsején indultak a számukra ismeretlen tájak felé. Kamenár Bernát tanítóigazgató, Fabó Éva tanító és Raszgyörgy Katalin főiskolás kíséretében, míg Bella Matej a vendéglátók megbízottjaként szegődött útitársul. A szokatlan utazás izgalma nem soká tartott, mert a gépmadár rövidesen megérkezett a poprádi repülőtérre. Nagy szeretettel fogadták az utasokat. Kivonult a pionírotthon küldöttsége, a repülőtér személyzete, s kedvességük jeléül virágcsokrokkal várták a falujuktól elszakadt ekecsi gyerekeket. A sok, szebbnél-szebb látványosság, az elsőrendű elhelyezés, élelmezés, hamar feledtette a gondot, rövidesen megszokták új otthonukat a fiatalok. Hiszen alig akadt nap, mikor nem érte őket valamilyen kellemes meglepetés. A helyi pioníroktól meghívást kaptak ponírotthonukba, ahol az összes játékszer s egyéb szórakozási lehetőség rendelkezésükre állt. Együtt teniszeztek, kockáztak, billiárdoztak. Nap mint nap kirándulásokat szerveztek, a legszebb tájakkal, hegyormokkal ismerkedtek. A merészebb, bátrabb fiúk a A kecsegtető ígéret azonban nem válhatott valóra. Az igazgatóság számítását keresztülhúzta az augusztus 13-án érkezett autóbusz, mely a reggeli órákban jelent meg Dunaszerdahelyröl a gyerekekért. Minden előzetes Derékbatört nyaralás levegőben is „sétálhattak" egyszerkétszer, hiszen a pilóták kedvükben jártak, megszerették őket, akárcsak saját gyermekeiket. Az ország repülőtársaságának helyi kirendeltségei egyre küldték az ajándékokat. A Karlovy Varyak sátrakat küldtek, építsenek sátortábort, mert hátha valamelyik gyereknek kedve szottyan a táborozásra. Chebböl kerékpárok érkeztek, máshonnan játékszerek, könyvek, ki tudná felsorolni mi minden. Ruhaféléről, élelemről meszszemenóen gondoskodtak a védnökök. A vasárnaponként látogatóba érkező édesanyák saját szemükkel látták: gyermekeik a pilóták társaságában fogyasztják reggelijüket, ebédjüket, válogathatnak ételben, hűsítő italban. Kényelmes szobákban alszanak, közös klubhelyiségben szórakoznak. A repülőtér alkalmazottai lesik óhajukat, kitalálják gondolataikat. Leírhatatlan volt a gyermekek öröme, amikor Nováková, a prágai repülőtér megbízottja elárulta; mielőtt hazamennének, augusztus 25-én a prágai igazgatóság „kistafírozza" vendégeit. Ötszáz-ötszáz korona értékben vásárol számukra ruhát és alsóneműt. Ráadásul újra repülővel utaznak majd Bratislavába, onnan autóbusszal haza, Ekecsre. értesítés nélkül, váratlanul jött, s derékbatörte a fiatalok gondtalan nyaralását. A hazatérés nagyon kedves fiatalnak, öregnek, a gyerekek többsége mégsem rajongott, amikor tudtukra adták, búcsúzniok kell a gyönörü tájtól, az apai szeretettel gondoskodó vendéglátóktól. Hogyne, miikor a fényképalbum elkészítése is félbeszakadt, amit Novákovának szántak ajándékként. Az ígért ruhanemű sem volt kéznél, hiszen még tizenkét nap volt hátra a hazaindulás megbeszélt időpontjától. Az autóbusz értük jött, hogy kinek a „jóvoltából“, azt nehéz lenne kideríteni. Egy bizonyos, a csomagolás soká tartott, akárcsak a búcsúzkodás. A repülőgép alkalmazottai, a helybeli pionírok a búcsúzokkal együtt könnyeztek. Szakácsnőtől az idős pilótáig mindenkihez hozzánöttek a szüleiktől elszakadt vendégek. A repülőtársaság vezetőinek gondoskodása, szeretete hazáig kísérte a gyerekeket. Az a bizonyos „stafírung" a jelzett időben megérkezett, s annak ellenére, hogy a „menyasszony“ meglépett, a prágai repülőtársaság igazgatója az elmúlt hét csütörtökén személyesen hozta Ekecsre, s ünnepélyes keretek közt adta át az ígért ajándékot. SÁNDOR GÁBOR Hat helyett kettő Az öt épületből álló tanya úgy húzódik meg a domboldalak tövében, hogy vezető nélkül oda sem találna az ember. Az aszfaltozott főúttól mezei út vezet a tanyához. Kövek, por, félméteres mély traktornyomok jelzik — tavasszal és ősszel nem ajánlatos erre járni! A mélyedések fenekén víz áll. Az idei nyár még nem tudta kiszárítani... Ezt a közel két kilométeres mezei utat két ember járja naponta. Legtöbbször gyalog, mert itt csak a nyár közepén lehet motorkerékpárral közlekedni. Reggel a legelső autóbusszal jönnek az első kereszteződésig, ahonnan még jól ki kell iépniök, hogy húsz perc alatt a tanyára érjenek. Azért 4 órakor már mindig ott vannak. Váradi bácsi, az éjjeliőr — egyébként a tanya egyetlen lakója — ilyenkor átadja a szolgálatot az etetőknek. Pár szóban beszámol az éjjel történtekről, majd elköszön a munkához látó etetőktől. Az istállóban elkezdődik egy újabb nap. Ezer darab hízósertés ébred éhesen. Megmozdulnak, szimatolnak, s amikor meghallják az eiékészítöből kiszűrődő csillecsörömpölést — hangos visítozásba kezdenek. Persze ez csak adr dig tart, amíg eléjük kerül a takarmány. Aztán megint megnyugodnak. Az istállót, amelyhez két kisebb helyiség is tartozik — még valamelyik földbirtokos építtette. Amikor átvette az állam, a Rozsnyói Állami Gazdaság sertései kerültek ide. Azóta már többször átalakították, a vasoszlopokat felcserélték falécekkel, majd amikor ez elkopott, újból vasketrecek kerültez az istállóba. Gépesíteni nem nagyon lehetett, mindössze az egyikben szállítják síneken a takarmányt — a másikban ez is felmondta a szolgálatot. A padlózatot vízzel tisztítják, ami aztán egy tartályba folyik le. Innen csöveken jut a keverőbe, ahol a hígtrágyát még vízzel hígítják, 1:10 arányban. Dicséretére legyen mondva a rozsnyói ÁG vezetőinek, ezen a részlegen nagyon gazdaságosan használják fel a sertések trágyáját. Évente 50—60 hektár szántóföldet és legelőt öntöznek vele. A keverőtői elég messze fekszik az öntözésre váró terület, így sok elvevezető csőre van szükség. Nagynyomású gépre van szükség, mert az istálló a domboldal alján fekszik s így felfelé kell a hígított trágyát nyomatni. Ilyen feltételek között naponta csak 30 árnyi területet öntözhetnek meg két szétszóróval. Tóth János kezeli a hígtrágyát. örömmel végzi a munkát, csak a csövekre panaszkodik. Nehezek, s bizony elég gyakran sor kerül az odébrakosgatásukra. A domboldalakon pedig nem éppen a legkellemesebb felfelé cipekednif... Jelenleg elégedett, mert a nyári szünidőben Kristóf Ernő diák segít neki. Hogy mennyire kifizetődő a trágyaleves öntözés? Errre is pontos választ ,adnak. Tavasszal a nyitrai mezőgazdasági főiskola hallgatói gyakorlatoztak itt, akik megállapították, hogy az öntözetlen terület négyzetméterén 2,80 kg fű terem, amíg az öntözöttön 7,60 kg. Ez évbén a juhok legelték az öntözött területét. Pedig ilyen füves legelőre a szarvasmarha is szívesen járna!... Kár a juhoknak adni, hiszen azok nem tudják teljes mértékben értékesíteni. Ezen bizony érdemes lenne elgondolkodni. A sertéstenyésztésben — amelyet ideális körülmények között helyeztek el, ugyanis a lakóteleptől messze fekszik, nem jöhet számításba fertőzés, s a víz is közelben van — szép eredményeket érnek el. A két gondozó első negyedévi terve állatonként napi 39 dkg súlygyarapodás volt melyet 41 dkg-ra teljesítettek. APmásodik negyedévben 33 dkg-al szemben 37 dkg-ot értek el. A harmadik negyedévnek még csak az első hónapjáról beszélhetnek, de itt aztán van mit mondani, mert a 37 dkg-mal szemben 50 dkg-ot könyvelhettek el. Az évi tervükben 39 dkg szerepel, melyet 40 dkg-ra emeltettek a gondozók. Természetesen, a súlygyarapodás növelésével párhuzamosan emelkedik a gondozók tiszta jövedelme is. Prémiumot a negyedévi terv teljesítése után kapnak, mégpedig 10 ‘Vo-át háromhónapi átlag keresetüknek. Ezer darab sertés két istállóban elhelyezve két embernek — ilyen csekély gépesítés mellett — nagyon sok munkát ad. Valaki talán azt is gondolhatná, hogy ez az állatok gondozásának rovására megy. Erről azonban szó sem lehet. Az istálló és az állatok olyan tiszták, mintha asszonykezek munkája lenne rajtuk. A két gondozó mindenben igyekszik. Meg akarják mutatni, hogy hat ember helyett is — három évvel ezelőtt enynyien gondozták az állatokat — becsületesen elvégzik a munkát. Ha egy kicsit sok is, azért megbirkóznak vele. Fő a kitartás és az akarat!... H. Zsebik Sarolta Ne csak a vagon-campinghez járjanak A csányi szövetkezetben teljes lendülettel aratnak. A tagság munkájával elégedettek lehetünk, annál is inkább, mert többnyire idős emberek aratnak. Külön dicséretet érdemelnek a nyugdíjasok. Búza János, Anderovszky Imre, Janó József és a többiek, akik magas koruk ellenére, fiatalokat megszégyenítő szorgalommal dolgoznak. A szövetkezet példásan gondoskodott a tűzvédelemről is. A helyi kilencéves iskola igazgatója, Krjak elvtárs, a tanulókkal nappali járőrszolgálatot szervezett. Éjjel a felnőttek teljesítenek szolgálatot. Nem feledkeznek meg az aratási eredmények propagálásáról sem. A helyi népművelés irányítója, Jeszenszky elvtárs, a hangszóró útján naponta tudatja a lakossággal az eredményeket és kétszer hetente 50 példányszámban kiadja a Csány Közlönye című helyi lapot, és faliújságokat készít. Az aratáshoz kihasználják a vasárnapokat is. Sokszor több mint hatvanan dolgoznak. Ez eddig nagyon helyes, de az már kevésbé, hogy a falu ifjúsága a tanulók kivételével hátatfordít az aratásnak, cséplésnek. Szabad idejükben inkább a csányi tó mellett lévő vagon-campinget látogatják. A helyi sportolók sem vesznek részt az aratásban, pedig a szövetkezet segít nekik, teherautót ad, ha mérkőzésre mennek. A helyi CSISZ szervezet vezetői nagyobb gondot fordíthatnának a fiatalság beszervezésére az ara-, tásba. Andreás Sándor SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. szeptember 4. A rét öntözése közben jól esik a párperces pihenés Tóth Jánosnak és Kristóf Ernőnek Helena Chrenová és Éva Urbanská a hatezres tojópavilonban a tojásokat válogatja. sántít a termelés. Hol drágább vagy olcsóbb a hús, tej vagy tojás előállítása. A gazdaság másik jól jövedelmező termelési ágazata a baromfitenyésztés. A tojótyúkokat hatezres pavilon
