Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-28 / 34. szám
TALLÓZÁS a nagykéri iskola krónikájában Az idei tanév kezdete kettős ünnép iskolánk számára. A falunk népe a magyar iskola megújhódásának 15. évfordulóján négy és félmillió korona költségvetéssel épült 18 tantermes iskolát avat. Az évfordulók elgondolkozóvá teszik az embert és ilyenkor szívesen forgatja vissza a krónika lapjait. Tegyük most mi is ezt és tallózzunk egy kicsit az iskola krónikájában. Nagykér már az időszámítás első századaiban is jelentős település volt Erről a falu területén feltárt Rómaibirodalom idejéből származó kaszárnya maradványai is tanúskodnak. „A régi egyháztörténeti írók müveiből tudjuk, hogy a kereszténység elterjedésének korszakából származik a Zobor-hegyi Bencés Apátság, amelyet alapítója tetemes birtokkal adományozott meg. Ezen apátságnak birtokát képezte Nagykér egy része is. A Zobor-hegyi apátságnak itt kolostora és a régi temetőben temploma volt. A kolostor a Nyitra folyó bal partján, a mai napig is Apáti-rétnek nevezett kaszáló és a jelenlegi Apátiutca házsora között állott.“ Feltételezhető, hogy é kolostorban Iskola is működött. Sajnos, erről meg-bízható feljegyzés nincs, mert a XVIi. század elejének portyázó török csapatai egyre gyakrabban csaptak le a falura és az épületek többségét felgyújtották. Az 1755-ben Canonica Visiíatiö az felső irat, amely említést tesz egy Bakonáki Imre nevű orgonistáról, aki feltehetőleg már a neveléssel is foglalkozott. A következő század elejének iratai között már a tanterem leírása is fellelhető, mely szerint: „A községben van egy iskolaszoba, amelynek folytatását képezi az iskolamester lakása. Azon időben az iskolában volt harminchét fiú és huszonegy leány. A tanteremben, van egy festett tábla a számoláshoz. Két padban ülnek a leányok, egy hosszú asztal körül pedig a fiúk — külön az írni tudók. A helyiség vesszőből font és sárral tapasztott búbos kemencéjét a téli időben a tanulók hónuk alatt hozott szalmaköteggel fűtik.“ A jobbágyság felszabadulása után a nagyüzemi termelés bizonyos fejlődése már a’ munkástól is követéit némi elemi ismereteket. Ezért az ország haladó polgárai sürgették az általános iskolakötelezettség bevezetését. A kötelező iskolalátogatás bevezetésének éve Nagykéren már 208 gyermeket és 2 osztályt talál az iskolán. A tanulók osztályokra való beosztásáról nincs feljegyzés, de a számtani középarány 104 gyermeket tesz ki, ami a mai pedagógus számára elképesztő. És mégis akadtak nevelők. akik vállalva a nehéz körülményeket, egy életet szenteltek az ifjúság nevelésnek. 1872-ben került az iskola élére Zórád Ferenc, a falu szülötte, aki harmincnégy és féléves eredményes munkájával fellendítette a nagykéri iskolát. Névéhez fűződik az iskola kibővítése. Mivel a tankötelesek számának folytonos növekedése szükségessé tette egy további tanterem építését, az iskolamester „kivitte“, hogy még 1872. év nyarán feltömték a tanterem falait — s midőn a rozscséplés befejeződött, a teteőre való zsuppot házról-házra járva öszszeszedték. A harmadik tanítói állás betöltése komoly gondot okozott ai iskolamesternek. Egy tanító félfogadása és annak anyagi ellátása kötelezettségei közé tartozott, de a másodil. alkalmazottja részére már nem voll fedezet. Végül az iskolaszék úgy döntött, hogy az iskolamestert felment ezen kötelezettsége alól. „A két tanító részére háromszázötven, illetvi háromszázhúsz forint évi készpénzfizetést és egy-egy bútorozott szobából álló lakást biztosít.“ Az elemi csapások sem kímélték a: iskolát. 1902. április 12-én tűzvés: áldozata lett a falu nagyobb része, a iskola épületével és annak felszerelő sével együtt. A krónika zárójelbe tét megjegyzése két gyermek bennégésé is megemlíti. A község a nyomaszt anyagi viszonyai között', nem tudt fedezni az iskola újjáépítésének költ ségeit. Az állam pedig a kért segély nem folyósította. „A kevés és rossz iskola, a rosszt fizetett s lenyűgözött tanító lényege kelléke a mai osztálytársadalomnak — jegyzi meg az Üj Korszak ebben a időben megjelent cikke.*Az országba felüti fejét a munkanélküliség. Ilye körülmények hatására fordulható! elő, hogy az iskola 1908-ban megüre sedett negyedik tanítói állására, ötve pályázó adta be kérvényét. „Az új állásra 1908. november 29-é Major István választatott meg elsf nek." A községben való tevékenykt dése szorosan összefügg a falu halac hagyományaival. Egyik elindítója volt annak a harcnak, amelyben a nagykériek az első köztársaság idején, a nyitrai május elsejei felvonulásokon oly magasra emelték a sarló-katapácsos vörös zászlót. Az első világháborúnak —, amely az iskola fejlődésének is legfőbb akadálya volt, — ezernyi fajta népbetegség, gyakori csecsemőhalál járt nyomában. Sok gyermeket ragadott ki a halál az iskola padjaiból is. A frontokról visszatérő férfiak új politikai helyzetet találtak idehaza, amely a tanítóktól is másirányú nevelést követelt meg. „Az új államba való beilleszkedés, a népek helyes irányú vezetése“ — lett főfeladatuk. A közoktatás bizonyos fejlődésen ment keresztül. Az 1920—21-es iskolai évben bevezették a 10 hónapos tanévet. Az akkori hat évfolyamot már 340 tanuló látogatta. A hetedik és később a nyolcadik évfolyam bevezetése — a följegyzések alapján — sok nehézségbe ütközött. A szülők, a többszöri figyelmeztetés ellenére sem voltak hajlandók — éveken keresztül — gyermekeiket mindennapos iskolába íratni. A fokozódó tanteremhiány új iskola építésére késztette a helyi vezetőséget. Az átadására 1927. június 29-én került sor. Az iskola munkája új lendületet kapott. A 427 gyermeket kilenc osztályban, kilenc okleveles pedagógus tanította. A tanítók munkássága magába ölelte és átfogta a falu teljes kulturális életét. Iskolázásokon és előadásokon kívül „Műkedvelő csoportot“ szerveztek. A gyakori fellépéseikkel a környék legismertebb és leglátogatottabb színjátszói lettek. A „Dalegylet“ megalakításával pedig a kulturális tömegmozgalomban részt vett a falu lakosságának többsége. Áldozatkész munkájukat dicséri az 1937-ben kaput nyitó új kultúrház is, amely még ma is a falu egyik büsz-kesége. A sok rendezvény között érdemes megemlíteni, a juniálisokat. A község határán kívül eső erdőnél három szomszédos falu ezernél több tánc íja és 25 pedagógusa találkozott', hogy sportban, ügyességben, leleményességben, egyéni- és tömeges fellépésben összemérje .tudását. Czerkiléncszázharmínckilencr. ^szeptemberében kitört a második világháború. A jegyzőkönyvek sárguló lapjai tanúskodnak az iskola tanítóinak nehéz körülményeiről. Tüzelőhiány, légi riadók, bevonult férjek, nyolc dkg-os havi cukor-adag, mind-mind egy tragédiáról mesélnek. De bármily sötét fellegek takarták él a Napot, az emberi humanitás az iskola négy fala közt, mint cellába zárt rab megmaradt. Ragyogó példája ennek a következő jegyzőkönyvi részlet, amely a megbetegedett kartárs nehéz sorsát volt hivatott enyhíteni: „Az elnöklő igazgató előadja, hogy G. L. tanító kétoldali tüdőcsúcshuruíban megbetegedett s kéri a tantestületet, hogy helyettesítésről gondoskodjon.“ — Határozat: „A helyettes részéré a tantestület tagjai, a két hónapra, a következő havi összeget ajánlják fel saját fizetésükből kötele* zöleg:“ ezután hat név következik a felajánlott pénzösszeggel, amely 52 pengőt tett ki. A krónika gyöngybetűi egyre kúszáltabbak lesznek. Gyakoriak a hosz* szú kényszerszünetek. Az utolsó be* jegyzés 1944. szeptember 30-án íródott. „A németek lefoglalták az iskolát.“ — Röviden csak ennyi! Utána üres, puszta sárguló lapok, mint megannyi felkiáltójel. Az 1948-as Februári események hatására 1950. szeptember 1-én ismét megnyitotta kapuit a helybeli magyar iskola. A kezdés 221 tanulóval indult. Ebben az időben a legelemibb segédeszközök: tanterv, tankönyvek, osztálynapló, osztálykönyv, útbaigazítás is csak ritkaságszámba ment, vágy teljesen ismeretlen fogalom volt a tanítók előtt. Sok gonddal és nehézséggel kellett mtgküzködni, A nehézségeknél csak a lelkesedés volt nagyobb. A serény nevelőmunkáí azonban 1951. július 23-án a tűzvész zavarta meg. „Egy asszony rohant az iskolába: — Tűz van! Tűz van! — kiáltással.“ A gyermekek, mint megbolygatott hangyaboly riadtak fel és futottak a kijárat felé. A tető már lángokban állt. Pár óra múlva megeredtek az ég csatornái és a fedél nélkül maradt épület falain fekete csíkokat festett a koromtól szennyes víz. De az iskola fejlődését még a természet erői sem tudták fékezni. A tanulók létszáma gyarapodott és azzal párhuzamosan az osztályok száma is. Az iskola 15 magyar osztályát 1961- bfen egyesítették a helybeli szlovák iskola négy osztályával, és a 19 osztályt öt épületben helyezték el. a az utolsó tizenöt év munkáját a mérleg serpenyőire tesszük, a nyelv a sikerek oldalára bilién. A tanulók 80 %-a sikeresen fejezte be az iskola utolsó évfolyamát. Bukások, főleg az 1950-es években voltak. (A tanulók 30—50 °/o-a). A sikeresén végzett tanulók közül 81-en feleltek még a középiskolák felvételi vizsgáin, ami a tanulók 18 °/o-át teszi ki. Mások pedig, főleg a fiúk, tanoncviszönyba léptek az iparban, a közlekedésben és az élet más területén. Vannak iskolák — különösen a városiak — ahol ezek a mufatószámok kedvezőbbek. Ha azonban figyelembe vesszük az első köztársaság húsz évét, amikor a községből alig 8—10 tanuló szerzett érettségi bizonyítványt, lényeges fejlődést látunk. Á múlt elszállt. Ojabb korszak köszönt az iskolára, mélyben a feltételek sokkal kedvezőbbek lesznek. Az 1965/66-ös iskolai évet már 9 szlovák- és 15 magyar osztállyal kezdjük, a torna- és étteremmel ellátott új, 18 tantermes iskolában, ahol a felszerelés a korszerű pedagógia összes követelményéit kielégíti. A jelen legyen rá biztosíték, hogy á krónika gyöngybetűi újabb sikerekről számolhassanak majd be, és ne legyének benne soha többé üres megsárgult lapok. '(Megjegyzés: Az idézetek az iskola krónikájából vannak.) KURCSA BANDI Szorgos asszonykezek gyomlálnak a csemetekertben. A pusztulás színhelyétől nem * * • messze az új élet ápolói hajlonganak serényen. A Cervená Skala-i erdőigazgatóság jópár hektárnyi faiskolát létesített, ahol több mint három millió csemete zöldell. Kell az utánpótlás, újra kell telepíteni a tönkretett erdőrészt. Az ültetés körül sok a vita mostanában. Vajon helyes-e tisztán lucerdőket létesíteni? — vetődik fel gyakran. A kísérleti állomásoknak és a szakemberek többségének az a véleménye, hogy nem, s vegyes erdőket kell létesíteni. Miért? Csakis a különböző fenyőkből álló fenyők tudnak dacolni a novemberihez hasonló pusztító vésszel. Az érdé* szék egy részének más a véleménye. Szerintük sokkal egyszerűbb a tiszta lucerdő kezelése. Emellett ez a legkeresettebb fa, mind bel-, mind külföldön. Azt hiszem a múlt évi keserves tanulság megmutatja a telepítés helyes útját. HADÜZENET A KŐSZIKLÁNAK Cervená Skálától a Fekete Vág forrásához, az Alacsony Tátrán keresztül vitt az utunk. A hegyóriáson keresztül közlekedő drótkötélpálya vasülökéjén himbálózva szemléltük a csodálatos tájat. Eleinte sudár fenyők integettek. Később, a Chopok csúcsa felé haladva, már csak törpefenyök lapultak a szürke kőzethez s aztán csupasz sziklatenger köszöntött. Amíg elbűvölve csodáltam a kőrengeteget, a Szlovák Nemzeti Tanács erdészeti osztályának vezetője hallgatagon, kissé elborult arccal figyelte ezt. — Nem tetszik valami? — szólítom meg. — Ügy van valahogy — hangzik Janecka mérnök válasza. — Sajnos, egyre kopik a törpefenyő és ez veszélyezteti a lejtősebb részen lévő erdőket. — Nem értem. Pedig nagyot! egyszerű. Ismeretes, hogy az Alacsony Tátrában nagyon vékony földréteg borítja az alapkőzetet. Mármost, ha a hegyről időnként lezúduló vízáradatot nem lassítja meg a szerteágazó törpefenyő, akkor az elcipeli a fenyőerdő termőtalaját. Ezáltal már mintegy 200—300 méterrel alacsonyabban kezdődnek az erdők, mint néhány évtizeddel ezelőtt. — S nincs ellene védekezés? — A kísérletek alapján van, s már próbálkoztunk is a közelmúltban törpefenyők telepítésével. Csakis ezzel szoríthattuk vissza az ádázán támadó ellenséget. Nemrégiben egyesek még azt erősítették, hogy nem lényeges az erdőterület megtartása, ill. bővítése, mert intenzívebb gazdálkodással kevesebb hektáron is ki lehet ugyanannyi fát termelni. Ez a téves állítás megdőlt s ezért az erdőrészek védelmére a kietlen részeken több mint 50 ezer hektárt betelepítenek. — Mi más fenyegeti még a tátrai erdőrészeket?, — A legeltetés. Ismert, hogy országszerte kevés a takarmány. Az utóbbi években ezért engedélyezték újból az erdei legeltetést. Mivel nem tartják be a rendelkezéseket, különösen a szarvasmarha tesz nagy kárt a nemrégiben telepített részeken. Gondolom, ideje lenne már ezzel a1 kérdéssel komolyabban foglalkozni, mert az okozott kár egyre jelentősebb. A VÁG EREDETÉNÉL Vígan csörgedez a hegyek vizét összegyűjtő csermelyecske, amely testvérével egyesülve végig siet Mátyusföldön, s Dél-Szlovákiába érve már jelentős folyóvá duzzad. A víz Anna Gajdosává is a Vág felső folyásánál dolgozik a nyári szünetben. tükrében fürdő meredek domboldalakon lévő fenyöerdöbe is belekapaszkodott a késő ősszel pusztító vész. Ezen a részen az embermagasságú hő miatt csak később láttattak hozzá a letartolt fák feldolgozásához. Pedig itt még sürgősebb a munka mint másutt, mert a szú egyik fajtája a fatörzsét is megtámadta és erősen pusztítja azt. A legnagyobb baj az, hogy a környékbeliekkel június közepétől egy jó ideig nem lehet számi* tani, mert ebben az időszakban a széna begyűjtése az első tennivaló. Hogy mégse szüneteljen a halaszthatatlan munka, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség is toborzott fiatalokat, akik a kellemest összekötik a hasznossal. Ha többen köztük nem is vesznek részt a kitermelő munkában, mégis jelentős a segítségük. Ugyanis a veszedelmes kártevő elpusztítása érdekében összegyűjtenek minden faágacskát, háncsot, amelyet aztán eltüzelnek. Utunk során mindenütt azt láttuk, hogy az erdészet dolgozói minden lehetőséget megragadnak, hogy minél előbb kitermeljék az orkán által letarolt erdőreszeket. Azt is megtudtuk, hogy az ő erőfeszítésük nem elegendő és segítség kéne, hogy elegendő munkáskéz kerüljön az erdei munkákra. Lehet, hogy Dél-Szlovákiából is többen jelentkeznének, ha jobban ismer* nék az előnyös feltételeket, szervez* nék azt, s még jobban törődnének az ellátásukkal. Sürget az idő, meg kell menteni hát a daliás lucfenyőt, amely a legkiválóbb faanyag és fontos nyersanyaga nemzetgazdaságunknak. TÓTH DEZSŐ A meredek hegyoldalakról lóval vontatják le a sudár fenyütörzseket,
