Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-28 / 34. szám
Halivadék mentése az árvizes területeken Az idei többszörös és hosszantartó áradás, majd a pusztító árvíz a halászokat is a gátakra parancsolta. így tehát haiászásról a túlontúl magas vízállás miatt szó sem lehetett. Ez igen jelentősen visszavetette folyóvizeinken az előirányzott halmennyiség kitermelését. S ki érezte a halhús hiányát, mint a halkedvelő. Mivel a folyók halállománya az elszabadult, gátjait szakította vizekkel jócskán megcsappant — a halmérgezésekről nem is szólva —, most annál nagyobb gondosságot, s nem csekély fáradságot követel az árvíz területek mélyedéseiben, laposain rekedt halivadék mentése. A pangó vizekben szinte nyüzsög a kishalak milliárdja. S ha jobban szemügyre vesszük a vizekben veszteglő ivadékot, a megállapítás: jobbára ponty!. Még egészségesek, fürgék. De ahogyan fogy a víz, úgy növekszik a veszély, a pusztulás veszélye. Nemcsak a halat szerető madarak serege köröz, le-lecsapva sűrűn a sekély vízben úszkáló áldozatra, hanem a gyerekek hada fogja körül a gödröket, laposokat, kanálisokat, s kannaszámra hordják haza — a falánk kacsák, s egyéb háziállat legnagyobb örömére. Ezt a veszélyt ismerte fel idejében a galántai halászegyesület tagsága; Öllé Szilveszter halászgazda szorgalmazásával már vagy ötvenezer kispontyot fogdosott össze első alkalommal. Ebből 30 ezer került a Kosúti Magtermesztő Gazdaság halastavába, s a többi pedig a nebojszai tóba. Nyolc-tíz tagú az önkéntes halivadékmentő brigád: Csömör Tibor, Laterník Sándor, Tóth Vladimír, Grell János, Schmidt Marcell, továbbá Ratkó, Szabó elvtársak, élen a halászgazdával. Ha kell, derékig érő vízbe is belemennek, csakhogy minél több kishalat megmentsenek. Az első szállítmányt újabbak követik ... A galántai halászegyesület eltökélt szándéka, hogy a körzetében lévő árvizes területeken rekedt halivadékot megmenti. — Őszintén mondom, ha a halkeltető állomás öt esztendőn keresztül küldi nekünk a halutánpótlást szolgáló ivadékot, akkor se küld annyit, s oly egészségeset, mint amilyent a nádszegi határ vízfutotta területének laposai rejtegetnek. Ezek mind edzett dunai pontyok... — lelkendezik Öllé elvtárs. Szavaiból a halak iránti szereteten kívül a tisztséget nemcsak vállaló, de a velejáró munkát is szívesen végző ember józan, előrelátó gondoskodása is kicseng. A Galántai Bútorgyár kaucsinarészlegén dolgozik. Egyik héten délelőttös, a másikon délutános. Szabad idejében halászgazda hivatásának él. Ottjártunkor is a tagsági könyvek sorsát intézte, hogy azok mentül hamarabb a tulajdonosaik kezébe jussanak. — Mi a további halivadékmentéssel az elképzelésük? — Egyetlen pontyivadéknak sem szabad elpusztulnia! A mentőexpedíció mindaddig végzi önkéntes munkáját, ameddig arra szükség lesz. Nagyobb mennyiségű kispontyot szándékszunk kihelyezni a diószegi tőzegtelepi tóba, s később minden arra alkalmas vízterületet betelepítünk a megmentett halakkal. A halászgazdától azt is megtudjuk, hogy annak idején, amikor a víz szintje emelkedni kezdett, a Feketevíz alsóhatári részén 150 darab anyahalat is megmentettek, melyeket abba a tóba telepítettek, ahol szeptemberben horgászversenyt rendez az egyesület. A galántai halászegyesület jó munkáját bizonyítja, hogy a legtöbb horgász a Vág azon részén tartózkodik, amelyet ők gondoznak. Ezt a helyet felkeresik a horgászok az ország minden részéből. Területükön sűrűn akad horogra a harcsa, ponty, dévér s egyéb értékes zsákmány. , Ha az egyesület továbbra is így folytatja munkáját, minden tag megtalálja a számítását. Nádszegi Kovács István ff f SULLOZES Az alábbiakban a süllőzés egy példáját mutatjuk be. Előbb azonban néhány szót szólunk a süllőfogásra alkalmas horgászkészségekről. Az úszós horgot eleven, egészen apró hallal csalizzuk, amelyet az adott helyzetnek megfelelő mélységre eresztünk és a süllő tartózkodási helyén végigvezetünk, vagy a vízárral engedünk végigúszni. Kissé hullámos víznél egy darabka halhús, vagy egy cso-mó jól preparált giliszta is megfelelő csali. Egyszerű, hosszabb szárú, 10 mm hajlású horog a legjobb, amelyre a kishalat mindkét állkapcsán át fűzzük fel. Hacsak a felsőn (orrlyuk) át fűzzük fel, hamar megfullad az apró hal. Lépésről lépésre A pérgőskészség egészen apró, ezüst villantóval. Lehet az a Farlow-féle 15 mm hosszú kis kanál, de lehet egy 30—40 mm hosszú apró műhalacska is. Mindkettővel nagyobb süllőt is foghatunk. A •mücsalik használatát, sajnos, nagyon korlátozza a süllőzésnél az a körülmény, hogy közel kell mennünk vele a süllő rendesen védett tartózkodási helyeihez, aminek következménye, hogy gyakran megakadunk és el is vész készségünk egy része, amikor kövek közé szorul, vagy gyökérbe stb. akad és nem tudjuk kimenteni. Ugyanis e horgászati mód technikája a süllőzésnél az, hogy a folyóvíz partját alkotó kőhányásokat az időjáráshoz képest lépésről lépésre egészen a fenéktől (hidegnél) vagy nagy részben (melegebb időben) végig kell tapogatni, mégpedig úgy, hogy közvetlenül az öszsze-vissza heverő kövek fölött vezetjük el a villantőt. Ezzel csábítjuk a kövek között védetten lapuló süllőt a harapásra a mellette vagy fölötte elrepülő csalira. Tompa megakadás Nyolc-tíz nagy fa bedőlve koronájával a vízbe. A fák koronái közt van három olyan hely, ahol 3—4 méter hosszúságban, szélességben szabad a víz és hozzá lehet férni a horoggal. A Duna jobb partján állok. A nagy Duna a túlsó part és a szabályozási kőhányás között balról jobbra hömpölyög lefelé. Szemben velem van a kőhányás vége, úgy hogy az előttem fekvő nagy vízterület valóságos nagy forgó és az én állásom előtt és a fák között szép lassan jobbról balra folyik a forgó vize. A homokos partot lépcsőzetesre nyaldosta az áradó és apadó víz; ily lépcsők vannak befelé a vízben is, ami igen előnyös a süllők ott-tartózkodására, mert nemcsak a faágak, hanem ezek a lépcsők is nyújtanak nekik támaszt. Mesés szép hely, de persze a sok ág között a megakadás ezer veszélye fenyeget. Bár csónakkal könnyű a horog kiszabadítása, mégsem kívánatos, mert órákra, talán egész napra elzavarjuk a halat, ha csónakkal az ágak közé megyünk. Előbb megmérem a vizet. Mindenütt 1,5 méter, bent a bedőlt fák végén, felém fokozatosan kevesebb. Mindhárom helyén a vízben levő lépcsőket letapogatom, sőt a szélső fák külső környékét is megtapasztalom, természetesen minden feltűnés és lárma nélkül, nehogy megriasszam a halakat. Minden megakadás nélkül sikerült, úgyhogy most kissé több bátorsággal, jobban a fák koronái alá nyúlva, másodszor is kezdem meghorgászni a helyeket. A középsőnél, mégpedig a közepén, tompa megakadás. Rögtön bevágom a horgot', mert azt a cseppnyi kis villantőt a hal rögtön bekapja mindenestül, nem kell várni, míg nyelegeti. És csakugyan megelevenedik a készség, látom, hogy a hal begörbíti botomat, viszi a zsineget befelé, de érzem is, hogy jelentősebb hal van a készségen. Nehezíti a helyzetet, hogy csak 1—2 méter zsineget engedhetek a halnak, nehogy bemeneküljön a faágak közé, ahol feltétlenül nemcsak elvész, de oly zenebonát is csap. hogy akár rögtön abba is hagyhatom a horgászást. Botom jóságában bízva, főképp ruganyosságával taktikázom a szűk helyen és fárasztom a halat, közben jobb kezembe veszem a zsákot és néhány perc múlva alámerítve a vízbe, csendesen belevezetem az 1,5 kilós süllőt és szépen kiemelem. A horog kiszabadítása után bárkába helyeztem, úgyhogy az ijedtségen kívül más baja nem is esett. Tapasztalataim a gyenge tsz-ek megerősítéséről Nálunk, Magyarországon aránylag rövid idő alatt sor került a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Gyorsabban mint ahogy arra sokan számítottak. Sodró lelkesedés hatotta át a földműveseket s tömegesen léptek a közös gazdálkodás útjára. Két-három év alatt a magyar mezőgazdaságban lényegében kialakult az új paraszti életforma. Ez a gyors fejlődés azonban azt is magával hozta, hogy. a termelőszövetkezeteknek körülbelül egyharmada nem tudott megerősödni, megszilárdulni. Ezek a gyengén működő közös gazdaságok 60k gondot okoznak még ma is a párt és kormányszerveknek. A cél az, hogy ezeket is minél hamarabb megszilárdítsuk. Ennek segítése érdekében sok ilyen gyengén működő tsz-t meglátogattam, kerestem, kutattam a gyengeség okát, s majdnem mindenütt arra a megállapításra jutottam, hogy a gyengeség oka a vezetésben keresendő. Sokan erre azt mondták, hogy hiába jó a vezetés, hiába a tagság részéről a szorgalmas munka, ha rosszak az adottságok és mostoha az időjárás. Nem tudok egyetérteni az ilyen kifogásokkal. Bár igaz, hogy rossz adottságok mellett nehezebb gazdálkodni, a szikes, futóhomokos földek jobban próbára teszik a gazdát. Az is igaz, hogy nálunk, Magyarországon az utóbbi pár évben kedvezőtlen volt az időjárás, de ugyanakkor ezen körülmények ellenére több gyenge tsz megerősödött, s közöttük sok olyan akadt, amelyiknek egy év elegendő volt ahhoz, hogy talpraálljon. Több egyenge tsz megerősödésének útját figyelemmel kísértem, de még nekem is nagy meglepetést okozott a nyírpilisi Petőfi TSZ esete. Ez a község az ország keleti felén a/román határhoz nem messze fekszik. A tsznek rendkívül rossz, sovány, itt-ott futóhomokos földje van. Szinte természetesnek vette mindenki a szegénységet, a nélkülözést. A tsz tagjainak alig tudott fizetni 10—12 forintot' munkaegységenként. Tavaly tavasszal történt, hogy a tsz új elnököt választott egy középkorú parasztember személyében, aki koráb»ban elkerült a faluból és a szövetkezeti kereskedelemben dolgozott néhány évet. Bíró Ferenc a szövetkezeti gazdák kérésére hazajött elnöknek. Az új elnök hazatérésekor lehetetlen állapotban találta a szövetkezetét. A tsz-nek például 30. pár lova volt, de fogatosa egy sem. Egy-két ember éppencsak megetette naponta az állatokat. Elképzelhető, hogy mennyibe kerül ennyi ló tartása, hasznot viszont nem hajtanak. Ilyen és hasonló helyzet jellemezte a szövetkezet gazdálkodását. Bíró Ferenc azzal kezdte működését, hogy a tervben szereplő igen alacsony munkaegységértéket igyekezett felemelni. Amikor beszélgettem vele, hangsúlyozta, hogy aki jól dolgozik, a gyenge termelőszövetkezetben is ugyanúgy meg kell fizetni, mintha erős, szilárd lenne a közös gazdaság, mert az emberek nem tehetnek arról, hogy a gazdaság,,amelybei] dolgoznak, rossz helyzetben van. Nagyon igazat adtam neki és a gyakorlat is igazolta álláspontját. A tsz-ben a munkaegység értékét — állami segítséggel — 34 forintra emelték. Az új elnök elfogadtatta a tagsággal azt is, hogy a fogatosok minden ledolgozott napra 10 forint prémiumot kapjanak. Néhány napon belül lett elég fogatos. csak munka kellett számukra. Kora tavasz lévén ugyanis a földeken még nem lehetett dolgozni. De az elnök gondoskodott munkáról. Kapcsolatba lépett különféle vállalatokkal, szállítást vállalt s ebből már működésének első hónapja után kezdett csörgedezni a bevétel. Közben az elnök tovább vizsgálgatta a termelési tervet. Ismerte a község határát, látta, hogy egész sereg olyan növény termesztését tervezték, amelyek nem felelnek meg a helyi adottságoknak. Egyezkedni kezdett a járási vezetőkkel, s azok hozzájárultak a terv módosításához. A cukorrépa vetésterületét csökkentették, a napraforgó termesztését megszüntették, s helyette pillangósokat, lucernát, lóherét, csillagfürtöt vetettek. Ez utóbbi növény különösen szépen díszük azon a vidéken, s ennek ellenére eddig elhanyagolták termelését. Az állattenyésztésben fordítva történt a dolog. A korábbi vezetők nagy változtatásokat terveztek. A gyengébb termelőképességű mangalica sertésállományt fej akarták cserélni fehér hússertéssel. Mikor erről beszélgettem az új elnökkel, bizonygatta, hogy öszerinte is sokkal érdemesebb fehér hússertést tartani, de csak akkor, ha annak feltételei — jó minőségű takarmány, jó istálló és gondozó stb. — biztosítva vannak. Ha ezek nincsenek meg, akkor biztonságosabb a kisebb hozamú, de igénytelenebb fajta. Azóta, amióta ezek történtek, Nyírpilisen már megtartották az első zár-* számadást és a korábbihoz képest igen magasra tervezett 34 forintos munkaegység-értéknél is több jutott egy forinttal. Egy másik példa, amit említek az ország nyugati felén gazdálkodó tsz példája. Itt a tsz-eknek igen jók a természeti adottságaik, az időjárás is sokkal kedvezőbb, íüint az aszályos jellegű éghajlattal bíró Alföldön és mégis az egervári Egyetértés TSZ az utóbbi négy—öt év alatt nem fejlődött semmit, inkább romlott. Már két ízben is meglátogattam ezt a közös gazdaságot. Az utóbbi látogatásomkor, néhány héttel ezelőtt új vezetőséget találtam. Az új vezetők most próbálják rendbehozni a gazdálkodást. Képletesen szólva megpróbál-* nak mindkét lábbal a földön járni. A nagy terveket, amelyeket elődeiktől örököltek, s amelyeknek jóformán semmi reális alapjuk nem volt, kezdik megváltoztatni, józanul mérlegelik a helyzetet és bár még nagyon sokat nem tehettek, mert nemrég állnak helyükön, máris bizalmat élveznek. A tagság látja, hogy hozzáértő emberek kerültek az élre. Ennek konkrét bizonyítéka, hogy eddig már nyolc olyan tsz-tag jelentkezett ismét munkába, akik azelőtt hátat fordítottak a tsz-nek és az iparban kerestek munkát. De említek egy-két gyakorlati példát is az új tsz-vezetőség ténykedéséről. Átmenetileg beszüntették az évről évre nagyobb arányokban folyó szőlő és gyümölcstelepítést, mondván, hogy nemcsak telepíteni kell, hanem a már meglévő telepítéseket jövedelmezővé tenni. A nagy számok, a.nagy arányok hajszolása ebben a tsz-ben azt eredményezte, hogy nemcsak a tagság jövedelme csökkent évről évre, hanem az óriásivá duzzadt beruházásokat sem bírták ellátni járulékos beruházásokkal — az egyik tábla gyümölcsöst például nem tudták bekeríteni és a nyulak óriási kárt okoztak benne. Ilyenkor már egyik kár a másikat érte, és jövedelem helyett inkább veszteségük volt. Az új vezetőség most igyekszik kialakítani a gazdálkodás helyes arányait, összhangba hozni a közös vagyon gyarapítását és a kiosztható jövedelmet, az álló- és forgóeszközök arányát és még néhány főbb üzemi arányt igyekszik úgy kialakítani, hogy a korábban veszteséges üzemágak jövedelmezővé váljanak. Sok hasonló példát tudnék még említeni, melyekből azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy amennyiben hozzáértő emberek kezébe kerül a vezetés, a gyenge tsz-ék hamar megszilárdulnak, megerősödnek, még akkor is, ha rosszak az adottságai. Teszkó Sándor, Budapest A ROZSNYÖI JÁRÁSBAN augusztus elsején kezdték az aratást. A mezőgazdasági üzemek dolgozóit felkészületlenül érte a nagy csata. Gépekkel nem igen dolgozhatnak, mivel a gabona nagy része ledőlt, kézi kaszás pedig kevés van. Nem csoda tehát, hogy a három hét alatt csupán g terület egyharmadáról takarították be a gabonát. Ugyan az időjárás sem kedvezett, de ez nem lehet kifogás, márcsak azért sem, mert a görgői, almási és még néhány szövetkezetben a kedvezőtlen időjárás ellenére is minden alkalmas percet kihasználva három hét alatt magtárba került a termés. A szövetkezeteknek aratógépre volna szükségük. Igényüket azonban a gépállomások képtelenek kielégíteni. Több mezőgazdasági üzemben javítatlan cséplőgéppel kezdték meg a munkát, mivel nem volt aki kijavítsa, és most, mikor már dolgozni kellene, nincsen cséplőgép-kezelőjük. Több szorgos kéz kellene Az aratást nap nap' után megzavarja az eső. így amit le is aratnak, a keresztben megázik. Legtöbb helyen a védnökségi üzemekhez fordulnak segítségért. A gömöri Vasércbányák dolgozói Szilicén 30 hektár ledőlt gabona rendbetételére vállalkoztak. Várhoszszúréten két nap 120 bányász segített a betakarításnál. A Rozsnyói Állami Gazdaság krasznahorkai részlegén a málhegyi bányászok vágták ki a rezet. Sajnos, azonban nem minden védnökségi üzem veszi ilyen komolyan a dolgot. A mezőgazdasági üzemekben tudták, hogy az idei aratás nehéz lesz, mégsem tették meg a kellő intézkedéseket. Más járásokban látva, hogy a termés veszélyben van, rendkívüli pótjutalommal serkentették gyorsabb munkára a dolgozókat. A rozsnyói járásban néhány szövetkezet kivételével már csak akkor kapkodtak, amikor körmükre égett a munka. A járásban eddig 150 vagon gabonát vásároltak fel. Ez a szám már jóval magasabb is lehetne, ha a felvásárló üzem nem szabna szigorú feltételeket. A sok eső következtében a gabona nedvességtartalma magasabb a megengedettnél, s így nem veszik át. A szövetkezetnek pedig nincs hol szárítani a terményt, de a felvásárló üzemnek sincs. Az év elején rendeltek néhány nagyteljesítményű szovjet szárítógépet, de a rozsnyói járásnak nem jutott. Ezért most a komáromi járásból szeretnének kölcsönkérni. Ha sikerül, megoldódik a probléma. -jl-Fogászati újdonságok Ismételten bebizonyosodott, hogy az alig néhány év előtt feltalált lézersugarak a gyógyászatban is felhasználhatók. Sokat is várnak tőle az orvosok a gyógyászat terén. Újabban a fogorvosok folytatnak vele eredménnyel kecsegtető kísérleteket. A fog fúrása ugyanis nem sok örömet okoz a páciensnek, mert a fúró forgásakor fellépő rezgések és a súrlódás következtében beálló felmelegedés sokszor nagy fájdalmat okoz. Világszerte keresik tehát a fogfúrás fájdalommentes módját. Próbálkoznak a legkülönfélébb mechanikai és ultrahangos fúrási eljárásokkal, de eddig nem találtak fájdalommentes fúrási módot. Mostanában lézer-sugárral próbálták a fogat fúrni, mert a nagy energiát hordó fénysugárnyalábbal igen nagy energiát lehet kis helyre összpontosítani. A lézer-sugár a másodperc ezredrésze alatt fúrja át a legkeményebb anyagot is. Fogászati alkalmazása azonban még csak a kísérleti stádium kezdetén van, tehát egyelőre még nagyon távol vagyunk a fájdalommentes fogfúrástól. Sokkal reálisabb eredményt értek el a fogorvosok a fájdalommentes foghúzás terén. Ezzel kapcsolatban Vaszilje Georgijev moszkvai fizikus adott a fogorvosoknak érdekes ötletet. Megfigyelte, hogy egy építkezésnél a munkások a mélyen földbe ásott oszlopokat úgy húzzák ki, hogy az oszlopokra egy-egy rezgést keltő motort szereltek. A vibráció hatására a föld az oszlop körül vékony rétegben szinte folyékonnyá vált és az oszlopot könnyen ki lehetett húzni. Erről jutott eszébe Georgijev tanárnak, hogy hasonló módon lehetne erőlködés nélkül és fájdalommentesen fogat is húzni. Dr. Csekin orvossal együtt a sebészeti intézetben hamarosan meg is szerkesztettek egy fogvibrátort, amely másodpercenként több ezerszer rezgeti meg a fogat, alig ezredmilliméteres kilengéssel. A próbák meglepő eredményhez vezettek: a beteg az érzéstelenítés nélkül végzett foghúzásnál sem érzett fájdalmat, csak azt, hogy fogát kihúzták. M. Sz. ÓRIÁSI ATOMERŐMŰ ÉPÜL A nagy-britanniai Wylfa Headban megkezdték a világ legnagyobb atomerőművének építését. Teljesítménye 1180 MW lesz. A gázhűtéses, grafitmoderátoros erőmű üzemanyaga természetes urán. Üzembe helyezését 1968—69-re tervezik. GYÓGYHATÁSÚ ÖLTÖZÉK A műanyag-technika teréről ismét új találmányt jelentenek. A SzSzKSz Kirov nevű textilipari kutatóintézetében vinilalkohol polimerjéből különleges műanyagszálat készítettek, illetőleg olyan könnyen feldolgozható textilrostokat, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy megölik a baktériumokat és fertőtlenítik a velük érintkező tárgyakat. Az újfajta baktériumölő szövőipari termék a letilén nevet kapta. Nemcsak steril öltözékek készítésére alkalmas, hanem olyan kötszert és vattát is készítenek belőle, amely előzetes sterilizálás nélkül használható sebészeti műtéteknél. Az ilyen önmaí gától fertőtlenítő kötszer és vatta különösen nagy elemi katasztrófáknál kaphat fontbs szerepet.
