Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-21 / 33. szám

Korszerű fürdőszoba Nem eszik a gyerek Nyáron, eg.y üdülő étteremben tör­tént. Az egyik asztalnál fiatalasszony ült kétéves kisfiával. A gyermek tá­nyérján ott volt az étel, de nem nyúlt hozzá, pedig már nemcsak az anyja bíztatta, hanem a többi vendég is. Egész csoport állta körül az asztalu­kat. Mindenki mást próbált, hogy rá­vegye a kisfiút az evésre, de haszta­lan volt minden fáradozás. A gyermek már egy órája egyetlen falatot tologa­tott ide-oda a szájában anélkül, hogy lenyelte volna, pedig a fiatal pincér már kézenállást is bemutatott a ked­véért, s egy bácsi megígérte, hogy vi­torlás hajót kap jutalmul, ha megeszi, ami a tányérján van. A végén már sírt a gyermek, és sírt a mama is. Bizony, a jó étvágyú gyerekek szülei nem tudják, micsoda kínszenvedés az anya élete, ha nem eszik a gyermeke. Központi problémájává válik ez a csa­ládnak. Az étkezés időpontját félve várja gyermek és szülő egyaránt. Nem használ se szigor, se rábeszélés, és az egész otthon hangulata attól függ, hogy mennyit evett aznap a gyermek. Vannak gyerekek, akik jó étvágyú­nak születnek. Ez már a csecsemőkor­ban is megmutatkozik. De van egészen más típusú gyermek is, aki kezdettől fogva nem ismeri az éhséget és a „nem vagyok éhes!" kijelentés rend­szerint végigkíséri, ha nem is egész életén, de legalábbis a serdülőkorig. Sok anya megfeledkezik arról, hogy a gyermeknek kevesebb táplálék szük­séges, mint a felnőtteknek, fis nem is minden hasonló korú gyermeknek van szüksége ugyanolyan mennyiségű táp­lálékra. Az élénk, sokat mozgó gyér-; meknek természetesen többet kell en­nie, mint annak, aki nyugodt, lassú mozgású. Gyakran előfordul, hogy fő étkezé­seknél nem esznek a gyerekek, viszont nap közben gyakran fogyasztanak édességet, gyümölcsöt, süteményt, táp­láló italokat. így az éhségérzet nem tud kifejlődni bennük, és mire ebédre, vacsorára kerülne a sor, nincs étvá­gyuk. Vannak gyerekek, akik egy bizonyos ételtől undorral fordulnak el, holott a szülök szerint az jó és tápláló. Ezt persze a gyermek nem fogja fel, és ha mégis ráveszik arra, hogy elfogyassza, a kényszer miatt irtózat támad benne az étel iránt. Mit kell hát tenni, hogy evésre szok­tassuk nem evő gyerekünket? Ha hirtelen vált étvágytalanná, ter­mészetesen elsősorban orvoshoz kell vinni, mert néha belső zavarok okoz­zák az ételtől való irtózást. Ha azon­ban egészséges a gyermek, ki kell pró­bálni az alább felsorolt módszereket: 1. A gyermek lehetőleg ne egyék egyedül. Ha nincsenek testvérei vagy pajtásai, már kis korában oda kell ültetni a szülők asztalához, és fontos az is, hogy minél előbb megtanuljon segítség nélkül enni. 2. Étkezés közben sem kínálni, sem evésről beszélni nem szabad. Nem kell korholni, ha nem eszik, s helytelen megdicsérni, ha elfogyasztotta adag­ját. Ha pedig ott hagyja, észre sem kell venni. Ez rendszerint meglepi a gyermeket, hiszen hozzászokott, hogy ilyenkor rászólnak. 3. Keveset tegyünk a tányérjára, mert sok gyermek már attól megijed, ha nagy halom ételt rakunk eléje. Ha megette, újra adjunk. 4. Étkezés előtt nem szabad inni adni, mert a folyadék is telíti a gyom­rot. 5. A gyermek étvágyát befolyásolja az otthon hangulata. A szülők ideges­sége, rosszkedve megfélemlíti, s el­veszi kedvét az evéstől is. Legyen az étkezés mindig vidám szertartás. Végül a nem evő gyerekek szüleinek vigasztalására még hozzáfűzi az orvos, hogy sovány gyerekek a tapasztalat szerint szívósabbak, mint a kövérek és még a szikár termetű felnőttek is rendszerint ellenállóbbak a túltáplál­­taknál. A fürdőszobát nem mi rendezzük be, hanem a fő felszereléssel készen kapjuk. így csak arról beszélünk, amit ezen kívül kell elhelyeznünk benne. Ezek közé tartozik elsősorban a toalett-szekrényke, amelyben a für­déshez, mosakodáshoz s a napi mo­sáshoz szükséges dolgokat tartjuk. Ha készen nem kapunk ilyen falra szerelhető szekrénykét, csináltassuk meg az általunk elgondolt belső be­osztással. Amennyiben a helyiségben megfelelő falsarok adódik, falisorok­­szekrény formájában is elkészíthető. Gondolnunk kell fogasokra is, amelyekben a család törülközői, kö­penyei lógnak. Ezek a toalett szek­rényhez csatlakoztatva is felszerelhe­tek, esetleg függönnyel és polccal is ellátva, hasonlóan, mint az előszo­­bafogas-állvány. Pohár, szappan, szivacs, kefe elhe­lyezésére ma már szép műanyagtar­tók kaphatók, és az egyéb, kézhez szükséges fürdőholmi számára cél­szerűek a falra szerelhető tapadó vagy ragasztható horgok. Igen fontos az apró ruhanemű szá­rításához kis fregoli- vagy rácsozat felszerelése, hiszen a nylon-fehérne­mű, harisnya mosása a rendes napi fürdőszobai munkához tartozik. De hely kell egy kis ülőkének is. A színes műanyaglábszőnyeg a kád vagy mozsdó előtt jól mutat, de az egyszerű farács célszerűbb, mert ezen a víz átfolyhat. Ha ellenben a padló hibás, vagy nem nemes kivi­telű — beton- vagy cementlapos —, érdemes az egész padlót műanyag­gal borítani. A régi házakban levő, nagyobb mé­retű fürdőhelyiségben célszerű a für­dőrészt — kádat, mosdót, esetleg WC-t — függönnyel elkeríteni, így szinte még egy helyiséget nyerünk, melyet — ha van hely szekrényre — öltözőknek is használhatunk. A nagyobb fürdőszobában elfér a szeny­­nyesláda és a mosógép is. Két lám­patestre általában semmilyen fürdő­szobában nincs szükség, teljesen ele­gendő a tükör feletti falikar. Bend az éléskamrában Az éléskamra szerves tartozéka a lakásnak, bár a benne tárolt élelmi­szer tartozéka egyre csökken. Ma­napság ugyanis az egész télre szó­ló liszt, cukor vagy zsirmennyiséget nem szükséges otthon tárolni. Ennek ellenére szükség van néhány polcra, a mindennapi szükséglet, a befőttek, konzervek, fűszer számára. A fenn­maradó hely többnyire a különféle nagyobb méretű háztartási eszközök (pl. porszívó, mosófazék,) elhelyezé­sére szolgál, továbbá a takarító szer­számok számára, ami bizony így ve­gyest a tojással, krumplival, befőttes üvegekkel nem kelt éppen vonzó látványt. Tanácsunk, hogy rekesz­­szünk el megfelelő részt az élelmi­szerek számára és a többi helyet használjuk raktárnak. A takarítószer­számok, vasalódeszka részére a kam­raajtót is felhasználhatjuk oly mó­don, hogy annak kamrafelőli lapját lapos szekrénykének képezzük ki, természetesen külön nyíló ajtóval. Az arcbőr szépséghibái HA FIGYELMESEN megvizsgáljuk az emberek arcbőrét, szinte kivétel nél­kül minden arcon találhatunk apróbb elváltozásokat (foltok, dudorok, értá­gulások stb.). A kisebb szépséghibák sokszor alig észrevehetők, de a na­gyobb elváltozások bizony a legszebb arcot is elcsúfíthatják. Az arc ilyen elváltozásait kendőzéssel (festék, pú­der) nem igen lehet eltüntetni. Különösen feltűnnek és esztétikai­lag kifogásolhatók azok a szépséghi­bák, melyek az arc kiemelkedőbb he­lyén foglalnak helyet. így az orrcsúcson elhelyezkedő szemölcs vagy a szemek alatt fellépő ún. kásaszemcsék sok­szor a legszebb arcot is ellenszenvessé tehetik. Modern kozmetikai eljárások­kal ma már az arc alaki rendellenségei is tökéletesen korrigálhatok s az apró borhibák pedig egyszerű beavatkozás­sal nyom nélkül eltávolíthatók. Ez természetesen a kozmetikus orvos fel­adata. Gyakori szépséghiba a szeplő, amely a napfény hatására jelentkezik a bő­rön. A bőrfesték e zavarát általában hámlasztással kezelik, de ha a szép­­lősödés nem túlságosan nagymérvű, elegendő a szűrőkrémek használata is. A szeplősódésre hajlamos egyének óvják arcbőrüket a napsugaraktól. A különféle foltok, anyajegyek ki­irtása — érzéstelenítés mellett — dia­­thermiával vagy szén6avó fagyasztás­sal történik. A szem alatt fellépő ún. „köles szemcséket" kicsiny tűszerű lándzsá­val távolítja el az orvos. Apróbb dudo­rok, értágulások, szemölcsök ugyan­csak elektromos úton tüntethetők el. Természetesen ezeket a művi beavat­kozásokat csak abban az esetben ajánljuk, ha az arc szépséghibája olyan nagymérvű, hogy az illető emiatt kellemetlenül érzi magát, kisebbségi érzete támad, kerüli az embereket. stb. A szépséghibák eltávolítását min­den estben kozmetikus szakorvosra kell bíznunk. Az arc szépséghibáinak egy másik kellemetlen fajtája a fokozott szőr­növés. A szőrszálak rendellenes elsza­porodása egyeseknél igen nagy mér­tékben léphet fel. Ezeknek végleges kiirtása a hajhagyma elroncsolásán alapszik, éppen ezért minden szál szőr külön kezelendő. A modern orvoskoz­metikában alkalmazott epiláció haj­szálvékony, rugalmas tűvel történik, ami a bőrt nem égeti, tehát nem okoz hegeket és nem jár különöisebb fájda­lommal. Úgyszólván ez az egyetlen módja annak, hogy a kellemetlen szőr­szálaktól véglegesen megszabadulhas­sunk. Minden más eljárás csak ideig­­óráig hat. A szőrszálak leborotválása pedig csak serkenti a szőr növését. A gyakori pattanásokat neim tekint­jük komoly szépséghibának, mivel azok rendszeres, szakszerű és gondos bőrápolással teljesen eltüntethetők. A serdülőkorúak és egyes emésztő­­szérvi megbetegedésben szenvedők arcbőrén gyakran jelennék meg ún. gennyes pattanásők. Ezeket a kozme­tikus orvos utasításainak megfelelően kell kezelni, mivel a bőr felszíni gyó­gyításán kívül sok esetben belső ke­zelés (vértisztítás, diéta stb.) is szük­séges. —j— Róka Miska szárnyai WEÖRES SÁNDOR: Névsorolvasás Kutyateszi Bálint, Cicaviszi Benedek, Kocsihasú Péter, Csukaszemü Pál: megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ha leves készül, mindnek hasa fáj. Gyerekcsúfoló Volt nekem egy cimborám, mosakodni restéit. Kéményseprő fogta meg s vitte a kis embert. Volt nekem egy cimborám nem volt soha tiszta, Ki valahol rátalál, mégis hozza vissza. Róka Misi bánatosan sétált a bokrok között. Már egy napja is elmúlt, hogy utoljára evett néhány falatot. Bené­zett minden fűcsomó mögé, körül­szimatolt minden bokrot, de hiába, sehol semmi zsákmány nem mutatko­zott. A magasban -madarak húztak el. Miska hosszú nyelvével megnyalta a szája szélét, .még a gyomra is korogni kezdett a finom ennivaló láttán. Csak ne lennének olyan igen nagyon mesz­­sze, vagy legalább ő is tudna úgy re­pülni, mint azok a madarak. Hiszin ha neki szárnyai lehetnének ... Egyre éhesebben kóborgott, egyre szomorúbb lett, amikor hirtelen finom illatfelhő csapta meg az orrát'. Egy pillanatra megdermedt, nagyot nyelt, aztán a földre hasalva, végtelen las­san, óvatosan kúszni kezdett az illat irányába. Már érezte, hogy. közel van a zsákmány, amikor hangos rebbenés hallatszott, s a magas fűből előtűnt egy kövérre hízott fácánkakas, hogy egy pillanattal később már a fa ágán himbálja magát. Színes tollai úgy csil­logtak a napfényben, akár a gyöngy­szemek. Róka Miska rettentően elszomoro­dott. Már megint oda a jó falat, már megint elröppent az orra elől az ebéd. Búsan nyalogatta a szája szélét, hátsó lábaira ült, s felnézett a fára. A fácán­­kakas bezzeg vidám volt odafent! — úgye jó lett' volna bekapni en­gem, Róka Miska? Pedig belőlem bi­zony nem eszel!] — Elég baj az — morogta Miska. — Bezzeg ha én is tudnék repülni, mind­járt nem lennél ilyen vidám, Fácán barátom! S miközben így társalogtak, a fácán­kakasnak lehullott egy szép tolla a földre. Amikor Róka Miska meglátta ezt, hirtelen gondolt egy nagyot. Meg­­álljatok csak, madarak, adok én majd nektek, nemsokára repülni fogok én is! Ezzel felkapta a tollat, s amilyen gyorsan csak tudott’, szaladt haza a rókalyukba. — Hipp-hoppf — kiáltott a róka­­kölykökre otthon. — Ha enni akartok, akkor szaladjatok szerteszét, s ami tollat csak találtok, azt mind rögtön hozzátok ide! Szaladtak is a rókagyerekek, mert­hogy nagyon éhesek voltak ők is. Hoz­ták a madarak elhullajtott tollacskáit, hozták egész tömegével. Róka Miska pedig varrt, kötözött egész nap. Szár­nyakat csinált magának. Késő este volt, mire készén lett. Első lábaira kötötte a formás szárnya­kat, kicsit illegette magát a tükör előtt, aztán odaszólt a gyerekeknek: — Csak várjatok nyugodtan, ma esté finom, zsíros tyúkocskát vacso­rázunk. Máris megyek érte a faluba. Ezzel elindult. Volt a falu szélén egy ház, annak az udvarában sokszor látott már kövér tyúkokat kapirgálni, de sehogy sem tudott hozzájuk jutni, mert jó kerítés védte az udvar lakóit. A kerítés mellett van égy magas domb — onnan szokott máskor leskelödni. És most megint odamegy, de nemcsak nézegetni, mert hiszen most már szár­nyai is vannak! A domb tetejéről egy­szerűen berepül az udvarra, s máris meglesz a finom vacsora. így tervez­getett, amíg a domb tetejére ért. Ott egy kicsit leskelödött, amikor pedig látta, hogy nincs ember az udvarban, hozzákészülődött a repüléshez. Meg­lobogtatta jól ftlkötözött szárnyait, mély lélegzetet vett, aztán huss!. Legalábbis ő így képzelte. Mert a huss, a repülés bizony elmaracjt. Hiába volt szárnya a rókának, nem termett ő repülésre, nem is tudott hát repülni. Hanem mivel nagyot ugrott, most már megállni sem tudott, zuhant lefelé a dombtetőről, egyenesen be az udvar­ba. Akkorát huppant a földön, hogy a tyúkok menten felébredtek, nagy zajt csaptak, erre a gazda is kijött az udvarra, s a seprűnyéllel úgy el­verte a rablót, hogy Róka Miska bol­dog volt, amikor megtépve, lógó füllel és orral ki tudott szabadulni az udvar­ról. így jár, aki más tollával akar ékes­kedni. Gál Pál Rombuszrejtvény Vízszintes: 1. Vadászat szlovákul. 2. Tengeri rabló. 3. Harcosok. 4. Táma­dás. 5. Vörös németül. Függőleges: a) Végtag, b) Latorca része, c) Híres szovjet író. d) Vasút, e) Vissza: glazúr. Beküldendő a vízszintes 3. és a függőleges c) sorok megfejtése. A mellek fejletlensége összefügg-e a tüszőhormontermeléssel? A tlisző­­hormon és a tüszős mandulagyulladás közt van-e valami összefüggés? — Lehetségese, hogy gyakori tüszős mandulagyulladások miatt nem terme­lődött elég tüszőhormon, s ezért ma­radt kissé fejletlen? — kérdi egy ol­vasónk. A női mellek nagyságát a tejmiri­gyeket körülvevő zsírszövet határozza meg. A fejletlennek mondott, látszó­lag kis mellek kellő mennyiségű tej­elválasztó mirigyállományúak, s orvo­silag ez a fontos. A mirigyállomány kifejlődése a petefészekben termelődő, a serdülés korában meginduló tüsző­hormon képződéssel egyidejűleg kez­dődik. Közvetlen összefüggés a kettő között nincs. A tüsző kis tasakot jelent. A petefészekben kis tasakokban érik meg egy-egy petesejt, ez a petefészek­­tüsző, s itt termelődik a tüszőhormon. Tüsző ugyancsak az a gennyel telt hólyagocska, amely a megduzzadt és vérbő garatmandulák tetején pontsze­rűen emelkedik ki; innen a betegség neve: tüszős mandulagyulladás. Ennél fogva semmiféle összefüggés nincs e két fogalom között. — A mellek nagy­ságát befolyásoló gyógyszert nem is­merünk. Meglátogathatja-e fertőzés veszélye nélkül sógorát, akinek első felesége évekkel ezelőtt TBC-ben halt meg? — kérdezi „öt gyerek" jeligére egy olva­sónk. A tuberkulózis megszüntetésé a szo­cialista egészségügy egyik fontos fel­adata. A betegek gyógyítása, a szűrő­­vizsgálatok és védőoltások elvégzése TBC-gondozóintézetekben történik. A sokrétű munkának egyilj legjelentő­sebb része a TBC-s betegek közvetlen környezetének (az ún. kontaktoknak) állandó ellenőrzése és vizsgálata. — Ha a sógorát és annak gyermekeit TBC-gondozóintézetben egészségesnek találták, és kezelésben nem részesí­tették, akkor nincs oka félni a fertő­zéstől. Téves felfogás, hogy a volt tuberkulotikus beteg közvetlen hozzá­tartozóin „évek múlva üt ki“ a beteg­ség, mert fertőző forrás nélkül, tehát tuberkulózis bacillust ürítő beteg nél­kül megbetegedés nem jöhet létre. Fentiek értelmében tehát nővérével és sógorával a családi kapcsolatot nyu­godtan fenntarthatja. Mit főzzünk? Vasárnap: Csibe-aprólék leves, rán­tott csirke burgonyával, uborka saláta, diós torta. Hétfő: Bableves, mákosiészia, kom­pot. Kedd: Lebbencsleves, fasírozotf kel­főzelékkel, gyümölcs. Szerda: Egresleves, káposztás pala­csinta. Csütörtök: Tejfeles karfiollevés, majoránnás marhahús spagettivel. Péntek: Krumplileves, rizsfelfújt’, kompót. Szombat: Húsleves, 'tormahús, túrós lepény. Könnyen elkészíthető ételek • • • • Lángos paprikáskrumpliból Az előző napról megmaradt papri­káskrumplit burgonyanyomón átnyom­juk. Egy dkg élesztőt kevés tejben megkelesztünk, az átnyomott burgo­nyával és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy a tészta ne legyen túl lágy. Egy órai pihenés után kisujjnyi vastagsá­gúra nyújtjuk, négyszögletes dara­bokra vágjuk, és forró zsírban mind­két oldalán pirosra sütjük. Bármilyen főzelék mellé feltétnek is alkalmas, de teával önálló vacsora is lehet. Fiatalított marhahús Erre a célra inak nélküli marhahúst: használjunk. A színhúst először szá­razra töröljük, majd háromszor át­daráljuk. V2 kg húshoz negyed liter tejet számítva, azt apránként beledol­gozzuk, vigyázva, hogy a hús lucskos ne legyen. Az így összedolgozott masz­­szát nem szabad állni hagyni, mert akkor a tej kicsapódik belőle. Liszte­zett kézzel a húsból szeleteket formá­lunk, és azokat mindkét oldalukon zsírban kisütjük. Csak sütés után sóz­zuk. Hal papírban sütve A kisebb halat, főleg kárászt, com­­pót, apró pontyot megtisztítjuk, fejét levágjuk. Kívül-belül megsózzuk, és kívül-belül citromlevet csepegtetünk rá. Egy tepsibe kevés vizet öntünk, a halat pergamentpapírba jól bekötjük és pároljuk, vagy sütőben sütjük. Időnként friss vizet öntünk a papírra. A hal saját ízében sül, és kitűnő lesz. Babpörkölt Este a babot; kiválogatjuk és beáz­tatjuk. Másnap gyengén sós vízben puhára főzzük. Zsírban bőségesen pá­rolunk finomra vágott vöröshagymát. Ha zsemlyeszínű, megszórjuk piros­­paprikával, és hozzáadjuk a megfőzött babot. Megkeverjük és máris készen van.

Next

/
Thumbnails
Contents