Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

A kéknyomású vászon, melyet már nagyanyáink, sőt ükanyáink is jól ismretek, még mindig egyik leg­­húlásabb nyári anyagunk. A kék nyomás mindenek előtt mintázatá­val hat, amely annyira egyéni és szembeötlő, hogy feldolgozása a le­hető legegyszerűbb szabászati meg­oldásokat követeli meg — lehetőleg választó varrások nélkül. Ezért bár­mely divatmegoldás céljaira nem alkalmazható. Nagyon alkalmas anyagot képez azonban háziruhák vagy köppenyek, rövid kötények és kötényruhák, vagy a munkaköp - penyt helyettesítő bő blúzok ré­szére. A kéknyomású karton előállításá­val nagyiparunk egyelőre nem fog­lalkozik, hogy el ne veszítse népies jellegzetességét. Es így ez az anyag textiltervezöinknek eredeti alkotá­sa. Ezek munkája nagy elismerés­nek örvend külföldön is és több európai állam szakemberei még ma is kitűnő megoldásnak tartják al­kalmazását a nyári öltözködés szempontjából. Az utóbbi időben a különféle sza­bású blúzokhoz hordható szoknyát hosszú nadrággal is pótolhatjuk. Ily módon újszerű, divatos kompié ala­kulhatott ki kéknyomású vászon­ból házi .és kerti munka vagy pi­henés alkalmára, esetleg víkendházi vagy víz melletti viselésre. Ha a nadrág anyaga mintázott, tartsuk szem előtt, hogy az azonos minta a blúzon csak bizonyos magasságig legyen látható. Ha pedig a blúz mintás, a nadrág legyen mindig egyszínű, sötétkék. Amennyiben tehát kéknyomású kartonból szabunk ruhát, minden­kor igyekezzünk betartani az egy­szerű szabás elvét és nagyon óva­tosan válasszuk ki a díszítő eleme­ket, amelyeknek mindenkor egyezni kell az egész ruha népművészeti jellegével. A kéknyomású vásznat ne mos­suk túl forró vízben, jól öblítsük ki és az utolsó öblítő vízhez nem árt két-három kanálnyi ecetet hoz­záadni, hogy kissé felfrissítsük az anyagot. Z. N. A TÚLZOTT SZŐRNÖVÉS kétség­telenül a nö egyik legfeltűnőbb szép­séghibája. A szép, szabályos arc is sokat veszít értékéből, ha rajta rend­ellenes helyen szőrzet képződik. Fő­képp a fekete és barnahajú nőknek okoz sok szomorúságot ez a kelle­metlen tünet, amely a felsöajk fölött, az áll alatt, de a test egyéb helyén is felléphet. borotválkozásnak kell követnie. Ez az eljárás csakis a szemöldök ritkításá­nál alkalmazható. A szörtúltengés keletkezésében ta­lán a legfontosabb szerepet az örök­­lödési hajlam játsza. Ilyen esetekben a rendellenes szörnövés már egész fiatal korban jelentkezik. \A belső ki­választás mirigyeinek zavara esetén is elég gyakori ez a jelenség, mely a A rendellenes szőrnövés A rendellenes szörnövés már a pu­bertás (serdülés) korában kezdődhet vagy az első anyaság, esetleg a kli­­maktérium idejében jelentkezik. Ser­dülő korban pehelyszerü szőrökkel kezdődik a folyamat, mely az első időben alig észrevehető és nem is csúnya. Mégis sokon gondolják, hogy ezektől a pilléktől úgy szabadulhatnak meg a leggyorsabban, ha kihuzgálják vagy levágják azokat; pedig ezzel ép­pen az ellenkező hatást érik el. Az ilyen erőszakos műveletek eredmé­nyeként bizonyos idő múlva kemény, sörteszerű szálak fejlődnek az alig észlelhető piheszőrök helyén, amelyek már valóban komoly szépséghibának számítanak. A nők a legkülönbözőbb kémiai és erőszakos eljárásokkal, a fájdalommal és a következményekkel mit sem tö­rődve, csipesszel, ollóval, borotvával, szörtelenítő-szerekkel harcolnak a rendellenes szörnövés ellen. Ezek az eljárások már azért is ártalmasak, mert az ilyen külső beavatkozások következtében a bőr elveszti ellenálló képességét. A szőrszálak kihuzgálása csipesszel tehát nem ajánlatos, mert annyira fokozza a szálak erősödését, hogy rövid idő múlva már szabályos nőknél bizonyos korhatáron fúl mind­inkább fokozódik. A szőrtelenités problémájának meg­oldásával már a régi római nők is kísérleteztek és a karon, lábon mu­tatkozó szőröket lepörkölték. Sokan még ma is gyufa- vagy gyertyaláng­gal végzik a szőrtelenités e barbár formáját. / A fölösleges szőrszálak kiirtása csak akkor lehet végleges, ha a haj hagymáját is elpusztítjuk. Szakem­berek ezt a műveletet úgy végzik, hogy vékony platinatűvel behatolnak a szőrszál nyílásán át a gyökérig és diatermiás áramot bocsájtva a tűbe, elégetik a hajhagymát, mely aztán újabb szőrszál növesztésére már kép­telen. Természetesen minden egyes szőrszálat külön kell kiirtani. Ezt az eljárást azonban csakis dermatológus­­szakorvos végezheti, aki a szükséges műszerekkel is rendelkezik. A szak­szerűen végzett kezelés nem hagy nyomot a bőrön. Ez tehát az egyetlen módszer, amellyel véglegesen és nyom nélkül megszabadulhatunk a kellemetlen szőrszálaktól anélkül, hogy a kezelés fájdalommal járna. — j— Nyári napsütésben ... A KIS GÖMBÖC Felejthetetlen napok A zselízi kilencéves iskola 8. osz­tálya mint minden tanév végén, most is kiránduláson vett részt. Urbán és Török tanító elvtársak nagyon meg­örvendeztettek bennünket, amikor el­árulták, hogy ezúttal Budapestre uta­zunk. Mindenki nagyon készült erre' az útra, hiszen az osztály nagyobb ré­sze még nem volt Budapesten. Végre elérkezett a várvavárf nap. Útközben a vonatból láttuk milyen károkat okozott az árvíz. A Budapes­ten töltött négy nap alatt sok szépet', újat láttunk. Megnéztük a magyar fő­város nevezetességeit, a Parlamentet, Népstadiont, a Margitszigetet és még sok más nevezetességet. Mindnyájunk számára felejthetetlenek voltak ezek a napok, hiszen nagyon sok szép él­ménnyel érkeztünk haza. Kaszmán István, Zseliz \ 4SZABAD FÖLDMŰVES 1965. augusztus 14. r Volt egyszer a világon, még az Öpe­­rénciás-tengeren is túl egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt' nekik három lányuk meg egy kis ma­lacuk. Mikor a malacot már jól meg­hizlalták, vagy ahogy ők mondták, annyira zsönditették, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legfelső ge­rendára, a szelemenre. Ütőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mint elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azf mondja hát a legöregebb lányának: — Eredj csak fél, lányom, a padlás­ra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felmegy a lány a padlásra, aminf a szelemenről le akarja vágni a göm» böcöt, csak azt mondja az neki: — Hamm, mindjárt bekaplak! S nem tréfált', hanem igazán be­kapta. Lesték, várták odalenn a lányf a gömböccel, hogy jön-e már. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asz­­szony a középső lányának: — Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt'. Félmegy háf a másik lány is, széf­néz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé s le akarja vágni a kis gömbö­cöt, de az azt mondja neki: — Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak! Azzal szépén bekapfa. Odalenn csak lesi, csak várja a sze­gény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mond­ja a legkisebb lányának: — Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet sz,emelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc: — Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak! S bekapta azt is. Az asszony már nem tudta mire vél­ni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a (MAGYAR NÉPMESE) hátukon a bőrt. Aminf felmení, azt mondja neki a kis gömböc: c — Három lányod már bekaptam, ® hamm, téged is bekaplak!' Azzal úgy bekapta, hogy még a kis­ujja se látszott ki. Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki a kis görpböc: 1 — Három lányod, féleséged már be­kaptam, hamm, téged is bekaplak! 2 És nem teketóriázott sokat, hanem , ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag ^ már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig le- 4 esett; azután, hogy feltápászkodotí, elkezdett gurulni, s gurult, le a gará­­dicsőn a földre. * Amint a kiskapun kigürulí, kinn az utcán találkozott egy csoport kaszás emberrel s az egész csoportot is mind egy szálig bekapta. Azzal gurult, gurult tovább. Az br- ]< szágúton előtalált egy regement kato- 5 nát. Azokat is minden bagázsival együtt bekapta. Megint gurult, gurult tovább. r Nem messzire önnan, az árokparton r egy kis kanászgyerek legeltette a csűr­­hét. A disznók szerteszéjjel cserkész­tek, a kis kanász gyerek pedig ott ült az árokparton s a bécsi bicskájával r kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis -kanászgyerekhez is s azt mondja neki: — Már három lányt apjost'ól-anyjos­­tól, meg egy csoport kaszás embert, egy regement katonát bekaptam,... hamm, téged is bekaplak! Hanem amint be akarta kapni, a bé­csi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság, meg a sok ember. Azután ment min­denki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kire­pedve. Ha a kis gömböcöt a kis kanász bé­csi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!. Rombusz-rejtvény Vízszintes: 1. Csillagkép. 2. Végnél­kül taszit. 3. Rét. 4. Szikra szlovákul. 5. Tavasz közepe. Függőleges: a) T. A. I. b) Szlovákia második legnagyobb városa, c) Vá­ros a Szovjetunióban, d) Nem egészen száraz, e) Becézett Ilona. Beküldendő a függőleges c) sor megfejtése. Nézzünk szembe a rákbetegséggel (II.) Irta: Dr. BUGA LÁSZLÓ Ragályos betegség a rák? Nem. Az orvostudomány mai állás­pontja szerint nem az. Az igaz, hogy egyes kutatók pontosan beszámolnak a rák okai között felsorolt vírusokhoz hasonló testecskék jelenlétéről és ezeknek az átvitelével kísérleti álla­ton gyakran sikerült a rákhoz hasonló burjánzást előidézni, de ezeknek a testecskéknek a szerepe ma még any­­nyira bonyolult, bizonytalan és tisz­tázatlan, hogy semmi körülmények között sem lehet és nem szabad őket a fertőző betegségeket terjesztő gom­bák, bacilusok és vírusok ártalmához, a fertőzéshez és annak folyamánya­­ként jelentkező fertőző betegséghez hasonlítani. A rák tehát nem fertőző betegség és azt cseppfertőzés, bel­­fertőzés vagy közvetlen érintkezés útján nem lehet terjeszteni vagy megkapni. A rákkal kapcsolatos gennyesedést genny keltő bacilusok másodlagos fertőzése okozza, amelyek ellen helyénvalók a fertőtlenítő el­járások, de ezek magával a rákkal szemben hiábavalók. Örökölhető-e a rák? Nem. Az állatkísérletek rákos egye­­deinek sorozatos és rendszeres ke­resztezésével sikerült ugyan rákhaj­lamos családokat kitenyészteni, de aa emberi életben még keresve sem ta­lálnánk olyan famíliát, ahol az utódok több nemzedéken át egytől -egyig rák* betegek voltak. Tehát az öröklés mint kórokozótényező még azok között az okok között is aránylag jelentéktelen, amelyeknek komplex — szigorúan összefüggő — egysége minden egyes rákbetegség kialakítását minden kö­rülmények közt feltétlenül jelenti; azaz ami a rák alapvető okának lenne tekinthető. Rákfóbia és rákmegelőzés A rákfóbiával, azaz rákfélelemmel kezdtük és azzal is végezzük. Sokan irtózó rémülettel gondolnak a rákra. Ez a túlzott félelem és nyugtalanító izgalom — ismétlem — felesleges és céltalan. Ne a ráktól, hanem a kö­zömbösségtől, a nemtörődömségtől és az álszeméremtől féljenek az embe­rek, és akkor kevesebb lesz az elha­nyagolt rákeset, a későn jelentkező rákbetegek száma! A műtétek eredményeiről ma már úton-útfélen beszélnek. Arról is sok szó esik, hogy a sugárveszély sugár* segéllyé válhat, ha a békés haladás szolgálatába állítják és nincs messze az az idő, amikor a rákkérdés végle­ges tisztázást nyerve, egyetlen egy rákos beteget sem fog az orvostudo­mány elveszíteni. De ez nemcsak a tudománytól, a gyógyító gyakorlattól, hanem az emberi szemlélettől is függ, mert elsősorban azokon lehet segí­teni, akik segítséget kérnek. A rák­szűrésre nem járó „néma gyereknek“ az anyja sem érti a szavát.“ A ráknak, ennek a világszerte el­terjedt népbetegségnek a legyőzésére saját érdekében ma már összefog az egész emberiség és az Egészségügyi Világszervezeten belül a Nemzetközi Rákellenes Szervezet (UICC — Union Internationalis Contra Cancerum) hangolja össze a világ tudósainak rákellenes küzdelmét. A tudományos munka tehát folyik. A társadalom pedig azzal segítheti ezt a munkát, ha tagjai rendszeresen és idejében je­lentkeznek rákszürő vizsgálatokra, mert ma ez a rákmegelőzés egyetlen szükséges tennivalója. Mit főzzünk? ALMAKOCSONYA Az idei almaszüret bizony alig kö­zepes hozamú. Használjuk fel tehát a hullott, nem érett gyümölcsöt is almakocsonya készítéséhez. Az eljárás a következő: Az almát héjastól négyfelé vágjuk, a rothadt és férges részeket eltávolít­juk. Az így megtisztított maradékot fedő alatt puhára főzzük és csak annyi vizet adagolunk, hogy oda ne süljön az edény aljához. A még forró almát vászonzacskóba helyezzük, amelyet felakasztunk, hogy leve felcsurogjon egy fazékba. Egy liternyi léhez 60 dkg cukrot adunk s az egészet lassú tűzön forraljuk. A kocsonyásításról úgy győ­ződünk meg, hogy a forró léből egy kanálnyit hideg tányérra öntünk. Ha „megfagy“, nem kell folytatnunk a forralást. Előre forrósított üvegekbe töltjük és még meleg állapotban celo­fánnal bekötjük az üvegek száját. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents