Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-13 / 6. szám
A kulturális alap hatékonyabb felhasználásért! Zárszámadások jegyében él a falu népe. Az évzáró közgyűléseken a közös irányítói számot adnak a szövetkezet gazdálkodásáról és az ezzel kapcsolatos problémákról. Amíg a vezetőség beszámolója a fő termelési ágak tervének teljesítését boncolgatja. addig a tagok többsége igyekszik figyelemmel kísérni az elhangzottakat. De amint áttérnek az úgynevezett mellékes kérdésekre, főleg a kulturális alap felhasználásának ismertetésére, rendszerint mozgolódás, fészkelödés támad, amely egyben kifejezője annak, hogy a felsorolt adatok, számok nem nagyon érdeklik a gyűlés résztvevőit^ Miből ered a közöny? Ismeretes, hogy a kulturális ajap az EFSZ bevételének 1 %-át jelenti. Ez egy közepes, jól gazdálkodó szövetkezetben legtöbb helyen meghaladja a 100 000 koronát; Van azonban jónéhány mezőgazdasági üzemünk, ahol 150 ezer korona körül mozog a nemes célra szánt összeg. A beszédes számok alapján nem fillérekről van hát szó. Hogyan lehetséges mégis, hogy a tagság sokhelyütt vajmi keveset törődik a felhasználásával? Azt hiszem az okot főleg abban kereshetjük, hogy amíg a termelést és az ebből eredő bevételt, kiadást szétírva az egyes részlegekre, pontosan tervezik, s azt ismertetik, megvitatják a tagsággal, addig a kulturális alapra szánt összeget néhány EFSZ kivételével nem tervezik s így a tagság nem is tud előzetesen véleményt nyilvánítani az összeg helyes felhasználásával kapcsolatban. Ez az érem egyik oldala. A másik, amelyből a tagság közönyösségé ered, hogy a kulturális alap felhasználásától nem függ az anyagi jólétük. „Ügy sincs abból semmi haszon“ — mondogatják. „Ha már a járás ránk erőszakolta, s nem lehet másra felhasználni, tegyék, ahová akarják!“ Mire használják fel főleg a kulturális alapot ? A kulturális alap felhasználásának ä fő célja: a tagság szakmai s általános műveltségének fokozása. Vajon ezt szolgálják-e a fontos célkitűzésre szánt koronák? Bátran állíthatjuk, hogy csak részben, mivel az említett feladatokat sokhelyütt nem veszik komolyan a közös irányítói. Vegyük talán sorjába, s elsőként természetesen a szakmai és az általános fejlődést elősegítő akciót'. Szakmai továbbképzés Az évenként megismétlődő szövetkezeti dolgozók téli iskolázása körülbelül 10—15 %-át emészti fel az alapnak. Talán ez az egyedüli szakmai továbbképzést elősegítő akció, amelyből majdnem mindén szövetkezeti dolgozónak anyagi jövedelme' is van, mivel az előadásokon eltöltött órákat munkaegységgel avagy órabérrel honorálják. A múlt évben pl. a kis szövetkezetek közé tartozó Csifáron több mint 10 000 koronát fizettek ki érre a célra. Állítólag még azok is hajlandók voltak órabérben részt venni az iskolázáson, akik nem igen tevékenykednek á szövetkezetben. Az elmúlt évig a kulturális alap jelentős százalékát szakmunkásképzésre fizették ki a szövetkezeteink. Mivel ezt a terhet az állam magára vállalta, a? odautalt ezreket más célokra használhatják fel. Szakirodalom, sajtó Komoly jelentőségű és legkevesebb gonddal, szervezéssel járó nevelőeszköz a mezőgazdasági szakirodalom és sajtó. A szakirodalom elterjedésével nem igen dicsekedhetünk. A szövetkezetek székházában nagyon szegényes könyvtárakat találunk. Alig akad néhány olyan hely, mint pl. Szőgyén, ahol már tudatában vannak, hogy a szakkönyv fontos munkaeszköz minden szakember, szakmunkás kezében. Márpedig ha egyénileg még sokan sajnálják a pénzt a könyvekre, legalább a vezetőség törődjön azzal, hogy a könyvtárakban lehetőleg minden fontosabb művet megtaláljon az érdeklődő. A sajtó a mezőgazdasági tudomány legfrissebb eredményeinek tolmácsa, a bevált munkamódszerek, tapasztalatok és az élenjáró dolgozók népszerűsítője. Emellett természetesen elősegíti az általános művelődést is. Ezt jónéhány szövetkezetben már látják. (Búcs, Farnad, Lénártfala stb.) s a vezetőség minden taghoz eljuttatja lapunkat s a szakemberekhez a közelmúltban megjelent Szövetkezeti Termelés-t, a szlovákul értőknek pedig a Rolnícke noviny-t, vagy más értékes szaklapokat. Több szövetkezetben nagyon helyesen arra ife gondolnak, hogy színvonalas magyarországi szaklapokat járassanak. Sokhelyütt azonban azzal sem törődnek, hogy egyénileg rendeljék a mezőgazdasági lapokat, sem a kulturális alapból nem rendelik meg a tagok számára. Sajnos, több elnök és könyvelő kerek-perec kijelenti: „Nálunk nem kíváncsiak az emberek az újságra“, avagy „úgy sem olvassa senki!“ Nemrégiben a nagycétényi könyvelő is ezt bizonygatta kivörösödött nyakkal. Amikor megkérdeztem az első utamba akadó 70 év körüli szövetkezeti tagot, hogy miért nem szeretnek újságot olvasni, az vérig sértődött s kijelentette, hogy nem ő, de már az apja is rendszeresen olvasott újságot. Kirándulások, tanulmányutak A szakmai és általános műveltséget elősegítő akciók még az egyéni tanulmányutak és társas kirándulások. Van már egynéhány szövetkezetünk, ahol évente rendszeresen terveznek tanulmányutakat külföldre. Az utóbbi időben „Ismerd meg hazádat!“ jelleggel a kirándulások százait szervezik. Tavaly egész sor kirándulást szerveztek a népi demokratikus államokba, főleg Magyarországra. Ezek a kirándulások legtöbb esetben hasznosak voltak, mert közben meglátogattak egy-egy mezőgazdasági üzemet, ahol hasznos tapasztalatokat szereztek. Szövetkezetek egész sora kötött barátságot magyarországi Tsz-ekkel s a kölcsönös látogatás során mindig hoztak valamit a tarsolyukban. A déli szomszédaink termelőszövetkezeteitől főleg az állattenyésztés és a növényvédelem vonalán tanulhatunk. Ök viszont a gépesítés, munkaszervezés és más szakaszon vihettek hasznosítani valót. Meg kell azonban azt is mondani, hogy a kirándulások többsége nem volt tanulmányútszérű, hanem inkább szórakozási jellegű. Meggondolta magát néhány fanatikus szurkoló s kirándulást szerveztek Budapestre egy-egy labdarúgó-mérkőzésre. Elúszott nyolc-tízezer korona a kel-1 lemes és a hasznos összekapcsolása nélkül, mivel nem látogattak meg közben egy élenjáró üzemet. Nem beszélve arról, hogy a tagságnak a megszabott férőhely miatt csak égy töredéke részesült' a közös pénzből. Hasznos és fölösleges kiadások A szakmai és általános fejlődést szolgálják még a szövetkezeti klub létesítésére és fenntartására fordított összegek. Ugyanide sorolhatnánk a művelődési otthonok karbantartására, esetleg az újonnan építettek befejezésének elősegítését és a faluban tevékenykedő műkedvélő együttesek különböző népünnepélyek, bemutatók támogatását. Bár a sporttevékenység közvetlenül nem segíti a szövetkezeti dolgozók fejlődését, mégis helyes ha a gazdasági nehézségekkel küzdő szervezeteket segítik, mert a sokoldalú sportolási lehetőség a fiatalok otthonmaradásának egyik tényezője. A kulturális alap jórészét adják olyan célra, amely nem szolgálja a szakmai fejlődést. Ezek az úgyneveIA szövetkezetek támogatása azt is lehetővé teszi, hogy a népi együttesek színpompásabb népviseletben szerepeljenek különböző népiinnepé- Lyeke*. zett kiértékelésekkor és különféle alkalommal nyakolajra és más célokra kiadott összegek, amelyeket az évzáró gyűléseken „egyéb“ kiadásnak neveznek a könyvelők. Az alap célszerűbb hasznosításáért! Amint láttuk, az alap felhasználása körül sok a vitatható és ha megvizsgálnánk Dél-Szlovákia szövetkezeteinek könyvelését, akkor megállapíthatnánk, hogy csak az 50 %-a szolgálta a kitűzött célt, holott egyes jólmenő szövetkezeteink túl is lépték a meghatározott 1 %-ot. Az is igaz, hogy a gyengébb EFSZ-eink munkaegység kifizetésére vagy másra használták fel a kulturális alapra tervezett ösz-A művelődési élet központja Nagyol veden szeget. Mivel a gyakorlat azt igazolja, hogy úgysem tartják be pontosan a megszabott 1 % felhasználását, nem kellene mereven ragaszkodni az előírásokhoz, hanem inkább a lehetőségekből és a szükségletekből indulhatnának ki a tervezésnél. (Természetes pl. hogy azokban a községekben több lesz a kiadás, ahol éppen szövetkezeti klubot létesítenek, avagy a művelődési otthon befejezését és berendezését akarja elősegíteni a szövetkezet.) Mindenekelőtt azt kellene meghatározni, ki legyen az alap gazdája. Azt hiszem, azokban az EFSZ-ekben, ahol már megalakult a szövetkezeti klub. ott a leghelyesebb lenne, ha a klub vezetősége rendelkezne a kulturális alappal. Ahol nincs klubszerű intézmény, ott egy szűkkörű bizottságot kellene létesíteni, akik törődnének az alap helyes felhasználásával. Természetesén mind a klub vezetőségének, mind a létesítendő bizottságnak feladatul kellene adni, hogy a szükségletből és a lehetőségből kiindulva gondos tervet készítsenek, amelyben minden egyes akciót megindokolnának és ezt jóváhagyás végett a szövetkezet vezetősége, valamint tagsága elé terjesztenének, akik meggyőződhetnének, hogy a kulturális alap ténylegesen a kitűzött célt szolgálja. _ Az előzetes terv biztosítaná, hogy. nem úsznának el tízezrek meggondolatlan akciókra, a bizottság pedig levenné az elnök, a könyvelő válláról a gondot, akik ez által is több időt szentelhetnének a fontos gazdasági ügyekre. É cikkben felsorolt' hiányosságok természetesen nem jelentik azt, hogy a kulturális alapra kimerített összegek eddig nem segítették jelentősen a tagság fejlődését. Ha azonban a jövőben még tervszerűbben, nagyobb körültekintéssel használják fel a nemes célra szánt koronákat, az még hatékonyabban segíti majd a szakmai és az általános művelődést. Tóth Dezső Mozgalmas esték Az elmúlt két évtized alatt egész sor kulturális rendezvényre került sor Nagyölveden. Csak a színjátszók 79 alkalommal szórakoztatták a község és a környék dolgozóit. Igen színvonalas irodalmi esteket is rendeztek. Különösen Petőfi, Ady és Hviezdoslav költészetéről megemlékező esteket emlegetik sokat. Urbán Ferenc, a helyi nemzeti bizottság titkára, a színdarabok rendezője, megelégedéssel beszél arról is, hogy a különböző társadalmi szervezetek között megvan az egyetértés és közösen viszik sikerre az egyes akciókat. Néhány évvel ezelőtt közel másfélmilliós költséggel korszerű művelődési otthon épült. A művelődési élet központjában a téli estéken sokan megfordulnak, Jónéhányan az olvasóteremben szórakoznak. A színpad is mozgalmas. Á Bikaviadal című színdarabnak folynak a próbái. Ezzel a színművel is meglátogatják majd a környékbeli falvakat. Gyiimölcsészeti és kertészeti előadás-sorozatok iránt is nagy az érdeklődés. Egész sor mezőgazdasági szakelőadást is tartanak a tgli időben. A látottak azt igazolják, hogy a község és a közös irányítói a gazdasági fejlődés mellett törődnek azzal is, hogy sokoldalúan művelődjenek a szövetkezeti dolgozók s főleg az ifjúság, amely szép számmal dolgozik a helyi EFSZ-ben. Jozef Krátky JJ Sok mindenféle elvész ezen a világon. Egyiknek pénze, másnak becsülete vész oda. Levélhordók azonban nem igen szoktak elveszni. Komáromban állítólag mégis elveszett egy pénzes postás. Tóth András, Hegedűs Anna, Urbán Mihály és mások hiába lesték napról-napra, Dékány Lajost, illetve az általa kézbesítendő pénzösszegeket. Csak nem jött' a postás. Elkallódott, nyoma veszett’... A várakozók sürgetésére a pénzküldők feladóvevénnyel igazolták, hogy az összegeket annak rendje és módja szerint átutalták. Tovább kutatták, keresték hát a pénzükét. Mivel nem találták, panaszt emeltek Severin Demo élvtársnál, a komáromi I. postahivatal vezetőjénél, aki azonnal elrendelte a nyomozást’. Békéretíé Bratislavából az ellenőrző központban lerakott postautalványokat, névaláírás-mintát vett a károsultaktól és összehasbnlítoíta azokat az utalván nyokon szerepelő aláírásokkal. Kiderült, hogy az aláírások hamisak. A megejtett vizsgálat sorpn kitűnt, hogy Dékány leküzdhetetlen vágyat érzett magában idegen aláírások utánzására, s nagy lendülettel igyekezett ebbeli tudását tökéletesíteni. Később már annyira belemerült az „edzésbe", hogy csaknem hétezer korona összeget elfelejtett kézbesíteni. Ilyen elfoglalsága mellett néha emlékezetgyöngülés is gyötörte a szegény postást. Megfeledkezett többek között arról, hogy 1963-ban hasonló módon „tévedett“ Nagykeszin, amiért — egészségi állapotára való tekintettel — csupán feltételesen ítélték el akkoriban. Most azonban nyolchavi szabadságvesztésre és hivatásának három évi felfüggesztésére ítélte a visszaeső bűnözőt a komáromi járásbíróság. Ke. Akik életet és vagyont mentenek A komáromi járásban az elmúlt évben 59 esetben riasztották a tűzoltókat. Több esetben csak „vakriasztás“ történt. Csupán 23 alkalommal kellett a tűzoltóknak résztvenniük a keletkezett tűz lokalizálásában. A keletkezett kár így is meghaladja az 1 105 000 koronát. Ezek a számok éberségre intenek. — Legtöbb esetben mik az előidézői a keletkezett tiizeknek? — érdeklődöm Fekete János tűzoltóparancsnoktól. — A keletkezett tüzek 70 százalékát a gyufával játszó gyermekek okozzák. Éppen ezért nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy a szülök legyenek elővigyázatosak és ne hagyják a gyufát a gyermekek kezeügyében. Az elmúlt nyáron pl. Marcelházán a gyufával játszó gyermekek felgyújtották a szövetkezet dohányszárítóját, ahol több mint 200 ezer korona értékű dohány lett a tűz martaléka. De nem ritka eset — főleg nyári időben —, a vasúti mozdonyokból kicsapódó szikra által előidézett gabonatüzek. Egy kis gondossággal és körültekintéssel mindez elkerülhető. Mert nemcsak a tűz okozhat kárt, hanem az ezzel összefüggő oltási munkák is. — Tapasztalható-e javulás a tűz megelőzését illetően? — Az utóbbi időben konkrét intézkedést foganatosítottak a MEDIKA nemzeti vállalat üzleteiben. Főleg a robbanóanyagok tárolását tették biztonságosabbá. Az állami üzletekben és raktárakban is jelentős előrehaladást értek el ezen a téren. Különösen amióta áttértek a központi, illetve a gázfűtésre. Sajnos, még nem mindenütt értették meg a tűzbiztonsági előírások betartásának fontosságát. így pl. a komáromi Szakszervezetek Háza vezetősége sem tartja be a szükséges előírásokat. Többek között a vészkijáratokat raktári célokra használja és nincsenek az előírás szerint megvilágítva. Ugyancsak sok hiányosság tapasztalható ezen a téren a mezőgazdasági üzemeknél is. Főleg az istállók és a raktárak tűzbiztonságát illetően. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tűzbiztonsági előírások nem ismerése, senkit sem mentesít a felelősség alól. — Milyen a tűzoltóság akcióképessége és mi gátolja munkáját? — A készenléti állapot állandó. A riasztás, illetve a tűzeset jelentését követően egy percen belül akcióképes. A gyors beavatkozás következtében jelentősen csökkenhet a tűz által okozott kár. Hogy mielőbb a tűz színhelyére jussunk, ahhoz biztosítani kell a szabad utat. Az eddigi tapasztalatok sajnos, nem a legjobbak. Már az elhelyezésünk sem felel meg a mai kor követelményeinek. Az udvar keskeny és még keskenyebb kijárati résszel rendelkezik. Ebben az udvarban van elhelyezve a Helyi Gazdálkodási Vállalat 48 különböző járműve. Elképzelhető, hogy az ilyen túlzsúfolt udvarban, milyen mozgási lehetőség adódik. Ezt a hátrányt mégcsak növeli az a körülmény, hogy a kijárat előtti részen általában gépjárművek parkíroznak. Szükséges lenne a VNB illetékes szervei részéről, ezt a területet „Tilos a parkolás“ jelszó táblával ellátni. A gyors kivonulást ugyancsak gátolja az, hogy a hazai gépjárművezetők figyelmen kívül hagyják a tűzoltóautó sziréna jelzését. Nem biztosítanak szabad utat az elvonulás számára. Ezzel szemben dicsérettel kell szólni a külföldi gépjárművezetőkről, akik nemcsak levonulnak az úttestről, hanem sok esetben teljesen leállnak az útmelléken és így biztosítják elvonulásunkat. Szükséges volna, ha a gépjárművezetők iskoláztatása alkalmával a közúti forgalmat biztosító szervek erre külön figyelmet fordítanának. Még egy hiányosságról szeretnék szólni. Mégpedig arról, hogy a téglagyári vasúti átjáró sorompói nagyon sok esetben útját állják elvo^ nulásunknak. Nézetem szerint hely-1 télén, ha a szolgálatot teljesítő vasúti alkalmazott, a sziréna jelzésre sem biztosit szabad utat, holott a vonat még Hetényben, illetve Komáromban van. Az illetékesek felé meg kell még mondani, hogy szükségünk lenne olyan felszerelésre, melynek birtokában hatékonyabb munkát fejthetnének ki tűzoltóink. Többek között a felvonólétrák már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Tudjuk jól, hogy az építéstechnika a magasság felé tör. A magasépítkezés követelményeinek a 18 méteres létra már rövid. Ugyancsak szükség volna meníőtömlökre és csúszóponyvákra. Ezek a technikai felszerelések elengedhetetlen követelmények. Ami pedig a tűzoltóság jelenlegi elhelyezését illeti, az egyáltalán nem nevezhető kielégítőnek. Az épület legalább 150 esztendős, nedves, dohos. A városmajori sertéshizlalda a többszöri átalakítás ellenére sem megfelelő a jelenlegi célra. Nincs számukra biztosítva a tisztálkodás lehetősége olyan mértékben, ahogy az szükséges volna. Az őrszolgálatot teljesítő tűzoltók pihenő idejüket egy és ugyanazon fekvőhelyen kénytelenek tölteni. A deszkából összeeszkabált őrtorony is arra utal, hogy „megérett“ a tűzre. A komáromi tűzoltóság hosszú évek óta becsülettel teljesíti hazafias kötelességét. A fiatalabb tűzoltók igyekezetét az idősebbek tapasztalata segíti. Többek között Faragó András, Pajdusák Mihály, Krausz Mátyás, Nagy János, Nagy Sándor, akik mögött már 28—30 esztendős szolgálat van. Áldozatkész munkájukat nagyra értékelik. Egyes városi funkcionáriusok azt vallják, hogy a tűzoltók nem dolgoznak, csak szedik a pénzt. Bár igazuk lenne és ezentúl ne volna szükség munkájukra. Ez azt jelentené, hogy végleg likvidáltuk a „vörös kakast". Andriskin József „Elkallódott“egy pénzes postás SZABAD FÖLDMŰVES \ f KK>5. február 13.
