Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-30 / 4. szám
FEBRUÁRI MUNKÁK a zöldségtermesztésben Ügyeljünk arra, hogy a palánták folyamatos fejlődése ne szakadjon meg, mert az kihat a növény további fejlődésére. Másodszor lehetőleg tápkockákba tűzdeljünk. A szaporítóház tavaszi hasznosításához az uborka magját vessük el. Leghelyesebb, ha a magot földdel félig telt cserepekbe vetjük és kelés után körülbelül egy hét múlva a cserepeket feltöltjük. Hajtatóházban az előterménynek kiültetett növények ápolásakor ügyeljünk a fényre és a hőmérsékletre. Biztosítsuk a fény teljes érvényesülését s ha borult az idő, csökkentsük a ház hőmérsékletét. Az előnövények lekerülése után készítsük elő a talajt a főnövényeknek; az előnevelt paprika-, valamint paradicsompalántákat ültessük ki. Kiültetés előtt ne feledkezzünk meg a hajtatóház fertőtlenítéséről. Korai burgonya termesztéshez kezdjük meg a vetőgumók csiráztatását. A csíráztató helyiség levegőjének páratartalmáról permetezéssel gondoskodjunk. Kedvező idő esetén kezdjük meg a tavaszi hajtatáshoz készített melegágyakba a palánták kiültetését. Az ágyak hőmérsékletét takarással és levegőzéssel szabályozzuk. A hó végén megkezdhetjük a szabadföldi korai zöldségfélék palántaneveléséhez szükséges melegágyak készítését. DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS Februárban a vetésekhez készítsük elő a szaporltóládákat. Óvjuk meg a korhadástól, azáltal, hogy a láda aljára hevederlécet szegelünk, s legyen rajta vízelvezető nyílás; áztassuk 3 %-os rézgálicoldatba. Most vetjük a iassú fejlődésü, előnevelendő egynyáriakat. A ládákat a csírázásig egymásra rakhatjuk. A csírázáskor rostáljunk földet a magvetésre: ügyeljünk, hogy a föld ne legyen hideg. Szaporítóágyban ne maradjon hely kihasználatlanul. Vágjunk levéldugványt anyanövényekről. Kezdjük meg az egynyáriként nevelt szőnyegnövények szaporítását hajtásdugványról. Ha sok az anyanövényünk, várhatunk munkánkkal március elejéig. Ha kevés a Dahlia anyanövényünk, ültessük ki növényasztalra, a meleg és az öntözés hatására megindul a hajtásképződés, melegtalpon gyökereztessük a dugványokat. Készítsünk 'melegágyat a sorra kerülő muskátli-átültetések részére. Február végén a dugványcserépből 9-10-es cserépbe ültetjük a muskátlikat. Az ültetéssel egyidőben vágjuk vissza a növényeket, hogy bokrosodjanak. A levágott hajtásokat melegtalpon gyökereztessük. A február végi fagyment'és napokat használjuk ki a díszfák és díszcserjék, valamint sövények metszésére és a pótlásokra, telepítésekre. c na-Q SD cn o-Q D cn (D c na-Q £ Dl £ Tél van. Mégis KIJEV valamennyi vendéglőjének étlapja kínálja ezekben a vitamin-szegény hónapokban az uborka- és paradicsomsalátát. Azt a helyet, ahonnan a konyhákba szállítják „Kijevszkaja ovocseva fabrika"nak hívják. A „jabrika“ — a gyár szó — izgatni kezdte fantáziámat, saját szememmel is látni akartam. A gyár a város korszerű lakótelepei mögött, vagyis ott áll — mintegy 16 hektáros területen — , ahol Ukrajna végeláthatatlan fekete földje kezdődik. A gyár területéből nyolc hektár üveg alatt van. A fiatal agrokémikus mérnöknö, akit a gyár vezetősége kísérőül mellém osztott, szinte a legapróbb részletekig beavatott a növények földnélküli termesztésének titkába. Szerinte semmi értelme annak, hogy ne a hidropónián alapuló zöldségtermesztés follyék az üvegházakban. „Milyen előnye van ennek?“ — ismétli csodálkozva kérdésem, „Először: nincs szükség a kártevők elleni harcra, a növényeket semmiféle betegség ,nem érheti, mivel táptalajul kömorzsalékot alkalmazunk, amit felhasználás előtt forró vízzel leöntünk, s megöljük ezáltal a benne esetleg előforduló kórokozó baktériumokat. Másodszor: a hidropónián alapuló zöldségtermesztés palántázás esetén igen kifizetődő, mivel rendkívül gazdag termést eredményez, s erről egyébként a laboratóriumban pontos kimutatásokkal szolgálhatok. Harmadszor: . .. röviden: igen bonyolult szakelőadást kellett végighallgatnom. Csak ezután tértünk át olyan kérdésekre, melyek — nézetem szerint — az egyszerű halandót is érdekelhetik. A gyár impozáns látvány. Közepén, egy kis térféleségen V. 1. Lenin szobra áll. Az egyes üvegházakat elválasztó utak aszfaltozottak. Kint hideg van. Itt benn, az üvegházakban azonban pontosan olyan kőtörmeléken, mint amilyennel az útkaparók szórják be aszfaltozás előtt az utakat, uborka- és paardicsom virágzik. A növények százai — kifeszített drótokon - a menynyezet felé futnák, s gyökérükhöz automatikus szivattyúk megállás nélkül „terelik" a fejlődésükhöz szükséges tápanyagdús oldatot. A gyár elnevezés tehát nem elsietett! Az ember kíváncsi természet, így nem is volt addig nyugtom, amíg nem győződtem meg arról, hogy csakugyan úgy áll-e a dolog, mint á mérnöknö mondta. Beletúrtam hát a csodálatos kőtörmelékbe, de hiába hatolt mind mélyebbre a kezem: földréteget nem találtam. A növények gyökerei szinte elválaszthatatlanul tapadtak a kövecskékre. A hidropónián alapuló zöldségtermesztésről nemcsak sokat olvastam, hanem filmet is láttam. Ennek ellenére azonban, mégis megdöbbenve nézelődtem az uborkagyárban. Megdöbbenésemre az első pillanatban nem találtam választ. Csak valamivel később ötlött fel bennem, hogy talán azért hatott rám olyan varázserővel az uborkagyár, mert a hidropónián alapuló zöldségtermesztésről nálunk még csak tudományos fórumokon beszélgetünk. A gyakorlatban e téren még csak kísérletezünk (Olomouc). A gyár egyik fiatal brigádvezetője kérdésemre elmondta, hogy az új módszerrel egy négyzetméteres területen átlag 20 kiló uborkát és 15 kiló paradicsomot termesztenek. Egyes üvegházakban azonban 25, illetve 17 kiló rekordtermést is sikerült elérniük. Hozzátette még: két üvegház növényzet három kislány gondozza, s hidropónián a termés 30 %-kal több, jövedelmezőbb. A gyár Kijev lakosságának a téli időszak alatt több mint másfél millió kiló zöldséget ad. Djukarev igazgató búcsúzóul megjegyezte, hogy Ukrajnában jelenleg több hasonló zöldség - gyár van épülőben. Michal Strbák Ausztriai tapasztalatok Az osztrák dísznövény-, gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés figyelemre méltóan fejlődik. A cél természetesen ott'is ugyanaz, mint nálunk: a termesztés mennyiségi és minőségi Jégeső elhárító rakéták Stubing — Gr az-ban fejlesztése a hibrid fajtákkal, kemizálással és gépesítéssel. A műtrágya felhasználása napról napra fokozódik, az általánosan használt vegyes műtrágya hektáronként 20 mázsa feletti. Nagyon meglepett a változás, amit a Grác környéki dísznövénytermesztésben és a faiskolákban láttam. A biofűtésü melegágyak a múlt berendezései. Blokkrendszerü (melegágyi ablakokból összerakott) holland növényházban folyik a termesztés, önműködő klima-fűtőberendezés biztosítja benne az egyenletes hőmérsékletet és a levegő optimális páratartalmát. Az a véleményünk, hogy ilyen körülmények között sokkal jobb s biztosabb tenyészfeltételeket teremthetnek kultúráiknak, mint az időjárás szeszélyeinek kitett, szabad területen. Egységes földet, 5—6 pH értékű szálas tőzeget használnak a kereskedelmi dísznövénytermesztésben. (Nagyon félnek a vírusoktól, a fertőzött talajtól.) A gyökeresedés ebben a legjobb. A talajerőutánpótlás a különböző kultúrákra más és más részletekben ,s különböző hatóanyagokkal történik. Rendszerint a tenyészidő elején, a lombfejlesztés-bimbózásvirágzás idején adagolnak ilyen műtrágya-tápkeveréket nyomelemmel s a szükséges hormonnal. E keverékek kereskedelmi forgalomban szerezhetők be. — A cserépnek mar nyoma sincs, mindenütt műanyagcserepeket használnak, ezek tisztábban tarthatók, jobban raktározhatok és tartósabbak. Az osztrák szakemberek a foronyüvegházra különösen felfigyeltek, melyek a jövő termelésének színhelyei lesznek valamennyi kereskedelmi dísznövény-kultúrában. Egyelőre három-négyszerte drágább a blokkrendszerű üvegházaknál, azonban véleményük szerint használatukkal nagy a megtakarítási lehetőség időben, fűtési és kezelési költségben. A kertészeteket erősen gépesítik. Egyre gyakrabban látunk termelői hűtőházakat. A fagy mértékének megfelelően állítható olajkályha Rendkívül fejlődik a növényvédelem. Ennek előretörése főleg a dísznövénykultúrákban meglepő. Különösen a lombvédelemre fordítanak nagy gondot. A dísznövény védelme lassan azt a szintet éri el, melyen ma a gyümölcsé és szőlőé van. Claus J. Ebbén az esetben a juhtenyésztők gondjairól van szó. Már évek óta hiába keresik, kutatják, hol lehetne gépet kapni a juhok gyapjújának nyírására — eredménytelenül. Mérgelődnek, haragszanak, s nem is tudják, hogy a központi szervek között már több mint egy éve folyik a tárgyalás a hazai szükséglet fedezésére gyártandó nyírógépek körül. Azt is mondhatnánk, hogy egész sor hiábavaló tárgyalást valósítottak meg, mivel a hazai szükséglet számára gyártott nyírógépek sorsáról még máig sem döntöttek, annak ellenére, hogy a Koleő—Slany-i Kovodruzstvo hoszsú éveken át — a KGST tagállamait is beleértve — egyedüli üzemként gyártja ezeket a nálunk hiányzó nyírógépeket. Megállapíthatjuk, hogy a nyolc év alatt', amióta külföldre szállítja azokat, egyetlen reklamációt sem kapott. A nyírógépeket 1958-ig a mi juhtenyésztőink is ettől az üzemtől kapták, s ebben az évben átmenetileg nem mutatkozott kereslet, mivel mindenki, akinek szüksége volt rá, a nyírógépet már beszerezte. Ettől kezdve a nyírógépeket — a pótalkatrészeken kívül — kizárólag kivitelre gyártották. Amint tudjuk, 1963-ban ismét előszámolnunk, hogy az Elektrotechnikai Kísérleti Intézet közben bírálta a nyírógép hajtómotorját, mivel nem felel meg a Csehszlovák Szabványoknak. Ám ha a mi Csehszlovák Szabványaink nem engedélyezik a nyírógép hazai használatra való gyártását, akkor föltétlenül gondoskodni kellett volna arról, hogy a szükségletet behozatallal vagy új nyírógép szerkesztésével fedezzük. Az egész dologban azonban érthetetlen az a tény, hogy külföldön továbbra is nagy az érdeklődés a nálunk bírált és letiltott nyírógép iránt. Bulgária például a nyírógép gyártásának letiltása után — amikor tudomást szerzett erről — azt válaszolta, hogy számukra a Csehszlovák Szabvánjí nem mérvadó és ők továbbra is fenntartják megrendelésüket az említett gépekre. A Szovjetunió a kérdést úgy oldotta meg, hogy elkérte tőlünk a nyírógép gyártási dokumentációját és azt megvásárolta. Mivel a szocialista táborban most senki sem gyártja a nyírógépeket, a Szovjetunió végül nemcsak a saját szükségletei fedezésére gyártja majd a nálunk rossznak minősített nyírógépet, hanem Lengyelországnak, Albániának, Magyarországnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak, szóval mindazoknak az államoknak is, amelyeknek a megrendelését mi már nem tudtuk teljesíteni. Végül még egy kérdés nyugtalanítja a juhtenyésztőket: Hol vásároljuk meg azt a 120 darab nyírógépet. térbe került a néhány éven át annyira elhanyagolt juhtenyésztés kérdése, s ezzel együtt a nyírógép iránti érdeklődés is felújult. A Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat útján a juhtenyésztők benyújtották a megrend*elést is, és azóta folynak a tárgyalások a nyírógép kérdése körül. Az igazság kedvéért arról is be kell amelyre Szlovákiában nagy szükség lenne és amelyet már harmadik éve hiába írunk fel a megrendelt gépek jegyzékébe? D. Markovi, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója AYATAVAVAVAVAVAYATATAYAYAYAV A Jobb lesz Karéi Polácek, gépipari miniszter a Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat fióküzemeinek és árusító központjainak dolgozói országos értekezletén a mezőgazdaság gépesítésének kérdéseiről beszélt. Többek között közölte, hogy 1964-ben gépgyártó üzemeink 2 milliárd 640 millió Kcs értékű gépi eszközt, gépi berendezést és pótalkatrészt gyártottak mezőgazdaságunk számára. Az elmúlt év folyamán meggyorsították a döntő jelentőségű gépi eszközök, például a gabonakombájnok és nagynyomású sajtológépek leszállítását, hogy így elősegítsék a gabona sikeres betakarítását. A pótalkatrész ellátás terén azonban nem volt minden rendben. A mezőgazdasági gépellátás átszervezése után minden igyekezetünk arra irányul — mondotta, hogy minden járásban legyen egy árusító központ, ahol a földművesek beszerezhetik az új gépeket és pótalkatrészeket, beleértve azokat is, amelyek beszerzése eddig más ellátó vállalatokhoz tartozik. így biztosítani tudnánk a gépipari üzemek és a mezőgazdasági üzemek közötti közvetlen kapcsolatot és a földművesek sem lennének kénytelenek a gépi eszközök után annyit szaladgálni. A miniszter hangsúlyozta, hogy az árusító központokban úgy kell megszervezni a munkát, hogy a mezőgazdasági üzemek a hozzájuk legközelebb lévő árusító központban vásárolhassanak, tekintet nélkül az egyes járások és kerületek határaira. Ha a mezőgazdasági üzem véletlenül hibás pótalkatrészt kapna, akkor az árusító központ helyette azonnal hibátlan pótalkatrészt adna és így kiküszöbölnénk az eddigi hosszadalmas reklamációs eljárást. Fokozatosan el kell érnünk azt is, hogy a gépi eszközöket, például az ekét, boronát, simítót, kultivátorokat stb. a mezőgazdasági üzemek közvetlenül az árusító központban vásárolhassák meg és ne kelljen ezeket előzőleg megrendelni. Ezt az új eladási rendszert fokozatosan ki kell terjeszteni a többi gépi eszközökre is. Továbbá megállapította azt is, hogy a Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat Gépipari Minisztériumhoz való csatolása nagy lehetőségeket teremtett a műszaki fejlődés feladatainak széleskörű megoldására. Arról van szó, hogy az új gépi eszközök fejlesztését a szakemberek lehető legszélesebb körű bevonásával valósítsuk meg és minél hamarabb munkavonalakat teremtsünk a nagyüzemi technológia követelményei szerint. Az értekezlet résztvevői, így az árusító központok vezetői is megállapították felszólalásaikban, hogy a mezőgazdasági gépek árusításának új formája elősegíti a gépipari üzemek és a mezőgazdaság közvetlenebb kapcsolatait. Felhívták a figyelmet arra, hogy kezdetben egész sor nehézséggel kell majd megküzdeniük, mivel kevés a szállítóeszköz, nincsen elegendő helyiség az árusító központok és a raktárak létesítésére, kevés a szakképzett ember a gépek szerelésére stb. az egyuttmuRoaes SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. január 50.
