Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-05 / 22. szám

Néhány megjegyzés

Itt a várva-várt nyár, kirándulások Ideje.

Néhány évtizeddel ezelőtt úri paszsziőnak számított a kirándulás. Még nemrégiben is csak az üzemek dolgozói indulták el társasán országjárásra. Az utóbbi években azonban a falu is megmozdult s főleg a közös szervezésében nemcsak hazánk természeti szépségeit látogatják a falusi dolgozók, hanem egyre többen jutnak az ország határán túlra.

Manapság a kulturális alap jelentős hányadát költik szövetkezeteink kirándulásokra, tanulmányutakra. Jónéhány EFSZ baráti kapcsolatokat teremtett külföldi mezőgazdasági üzemekkel és évenként egyszer vagy többször kölcsönösen látogatják egymást. Főleg a magyarországi Tsz-ekkel fejlődtek szépen a baráti kapcsolatok. De már van jónéhány szövetkezet, amely szovjet kolhozzal, bolgár, lengyel, német, jugoszláv mezőgazdasági üzemmel kötött barátságot. Az imelyi szövetkezet vezetői, tagjai pl. Odessza mellé, a Fekete-tenger partjára látogatnak el a nyár folyamán.

A kapcsolatok egy része azonban nem volt eléggé átgondolt. A bátorkesziek pl. akik több mint 3000 hektáron gazdálkodnak, egy egészen kis komárom-megyei Tsz-el látogatták egymást. Mivel tapasztalatcsere szempontjából a kesziek számára nem sokat adott, most a gazdaságukhoz hasonló nagyságú üzemmel leveleznek és szerveznek kölcsönös látogatást.

Határozott tény, hogy szövetkezeteink vezetői, dolgozói sok hasznosítani valót hoztak tarsolyukban a külföldi mezőgazdasági üzemekből. Természetesen, közben összekötötték a hasznosat a kellemessel, meglátogatták a környék nevezetességeit és így felejthetetlen napok élményével tértek vissza falujukba. Ahol gondosak a vezetők és tényleg hasznosítani akarják a tagok művelődésére, szórakozására szánt ezreket, ott minden esetben az említettekhez hasonló tanulmányút jellegű kirándulást szerveznek.

Sajnos, még napjainkban sem használják fel mindenütt átgondoltan a kulturális alapot. Több helyütt nem is gondolnak arra, hogy szakmailag is gyarapodjanak a kirándulások résztvevői. Tavaly pl. a pezinoki szövetkezet közel száz személy részére egyhetes kirándulást szervezett Balaton környékére. Ismeretes, hogy az említett EFSZ szőlőtermelésre van szakosítva, közel 500 hektár a telepítésük. Azt is tudjuk, hogy a Balaton partján van a

a kulturális alap felhasználásához

badacsonyi történelmi borvidék. Azt hiszem, ezt a pezinokiak is tudták, mégsem jutott egy vezetőnek sem eszébe, hogy ellátogassanak egy szőlőtermesztésre szakosított gazdaságba. Számtalan hasonló esetet sorolhatnánk fel, ahol elúsznak a tízezrek anélkül, hogy kamatoznának.

Van egy másik jelenség is, amely fölött nem lehet szemet húnyni. Több helyen a kirándulás, tanulmányút jelentőségét túlértékelve, a kulturális alapon lévő összeget majdnem egészében erre a célra akarják kimeríteni.

Miért?

Régi igaz mondás az, hogy az melegszik a legjobban, aki közel van a tűzhöz. Nincs ez másképp sok esetben a kirándulásoknál sem. A vezetők közül legtöbben minden évben részt vesznek a kirándulásokon. Egy 400 — 500 tagból álló szövetkezetben amíg a tagságnak csak mintegy 20 °/o-a vett részt a különböző utakon, addig a vezetők, funkcionáriusok közül 60-70 %. Sokhelyütt az irányítók közül nemcsak hogy szorgalmazzák a „világjárást“, hanem a kirándulás, tanulmányút fontosságára való tekintettel nem rendelnek szakkönyvet, lemondják a tömegesen rendelt sajtótermékeket, viszont az egyéni előfizetők megnyeréséért szál szalmát sem tesznek keresztbe.

így van ez pl. Ögyallán is, ahol ezt a főkönyvelő helyesnek tartja és kijelenti, hogy náluk úgysem olvas senki.

Hazánk legnagyobb EFSZ-e — a gútai — egy bolgár mezőgazdasági üzemmel tart fenn kapcsolatot. Ez nagyon helyes. Az is igaz, hogy a több mint ezer létszámú tagságot nem vihetik el Várnába. Viszont Durik elvtárs, az EFSZ elnöke elgondolkozhatna azon is, hogy a szövetkezet kulturális alapjából - a gyakori vendéglátás mellett, hogyan lehetne az eddiginél több pénzt fordítani a tagság szakismereteinek elmélyítésére, vagyis a mezőgazdasági szakirodalom és a szaksajtó előfizetésére.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a kulturális alappal kapcsolatban, hogy a tagság koronáiról van sző s ebből lehetőleg egyenlő arányban kell részesíteni a szövetkezet dolgozóit. Érthető, hogy az idősebb tagok sok esetben már nem szívesen szánják rá magukat többnapos fárasztó utazásra. Akkor viszont legalább annyiban részesüljenek az alapból, hogy újságot rendeljenek számukra, és azzal, hogy a kirándulásról hazatérők elmondják hasznos tapasztalataikat, amelyeket ők is felhasználhatnak munkahelyeiken. Természetesen csak abban az esetben beszélhetnek a kirándulók szakmai élményekről, ha mind bel-, mind külföldön meglátogatnak egy-egy élenjáró mezőgazdasági üzemet, összekötik a kellemest a hasznossal. Akkor hazatértük után nemcsak Albert csodálatos fejes góljáról és a budapesti bárok fényéről tudnak majd beszélni, s nem lesz a nehéz ezrekbe került út: egy kirándulás és semmi más.

Ezen a kompon közlekednek a kirándulók Tihanybái a siófoki oldalra.

I I.....'Tin iT"

Az alkohol káros hatása a forgalomban

III.

Igazi régi közmondás, hogy „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt“. A szeszes ital drága még annak is, aki mértékkel fogyasztja, mert sok esetben a következmények kihatnak az ember egész életére. Nem is beszélve arról, hogy a mértéktelen fogyasztás esetén az ital eszét veszi az embernek. Az az egyén, akit az alkohol rabjává tett, nem riad viszsza semmitől sem. Nemcsak a család, hanem az egész társadalom számára értéktelenné válik. így van ez a közúti forgalomban is.

A közlekedési rend megbontása esetén súlyosbító körülmény, ha a járművezetőnél megállapították a szeszes ital fogyasztását. Függetlenül attól, hogy a gépkocsivezetőtől ideiglenesen vagy végérvényesen visszavonják a jogosítványt, számos büntető és nevelő intézkedést hoztak törvénybe. Ebből kifolyólag mi vár tehát a járművezetőkre?

Azt a személyt, aki szeszes ital fogyasztása után tevékenységével vagy mulasztásával a közlekedés biztonságát szándékosan vagy gondatlanul úgy zavarja meg, hogy abból személyekre, vagy tárgyakra veszély hárul, a következőképpen büntetik meg. Amennyiben az ittas gépjármű-vezető veszélyezteti a személyi és vagyoni biztonságot, jobb ha nem ül járműre.

1. Hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kihágást követ el az a vezető, aki szeszes ital hatása alatt lévő állapotban vezet, vagy vezetés közben szeszes italt fogyaszt. Ez esetben nem is szükséges, hogy forgalmi balesetet idézzen elő (1 promile alkohol fogyasztása esetén).

2. Egy évig terjedhető börtönnel büntetendő bűntettet követ el az a vezető, aki szeszes ital fogyasztása után vezetés közben anyagi kárt

idéz elő a szocialista vagyonban.

3. Szintén egy évig büntethető az a személy, aki vezetés közben szeszes ital fogyasztása esetén kisebb sérülést idézett elő.

4. Halálos balesetnél a járművezető egytől öt évig terjedő büntetést kaphat, különösen ha hivatása, illetve foglalkozása szabályait tudatosan vagy gondatlanságból úgy szegi mpg, vagy az azzal járó kötelezettségeket úgy hanyagolja el, hogy azzal mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. Súlyosbítják a körülményt a következő esetek:

a) Ha gondatlan vagy vétkes magatartással okozott sérülés vagy baleset áldozatát segítség nélkül hagyja a vezető;

b) Tevékenységével vagy mulasztásával a közlekedés biztonságát úgy zavarja meg (szándékosan, gondatlanul), hogy abból személyre vagy tárgyakra közvetlen veszély hárulhat;

c) Nem szabad segítség nélkül hagyni a sérültet vagy a baleset áldozatát még abban az esetben sem, ha a balesetet nem a járművezető okozta.

A főbüntetés mellett mint mellékbüntetés lehet: a járművezetői jogosítvány visszavonása 1-töl 10 évig.

A járművezető részére megengedett folyadék fogyasztása csak 0,75 %-os alkoholt tartalmazhat. Már a 7°-os sör, is a szeszes italok közé tartozik. A 7°-os sör 1,8, a 10°-os sör 2,2—2,4 %-os. a 12°-os sör 2,6—

2,8 % alkoholt tartalmaz. Legyünk önmagunk urai és ne fogyasszunk szeszes italt;

1. mert az a járművezető, aki ittas állapotban a forgalomban megsérült, nem jogosult táppénzre. Legjobb esetben csökkentett százalékban kaphat;

2. ha a vezető ittas állapotban anyagi kárt idézett elő, azt saját maga köteles megtéríteni.

Az alkohol-fogyasztás mennyiségének megállapítása kétféleképpen történik:

1. Hergerov féle műszerrel, itt az üvegcsőben kénsav és hipermangán keverék van. Színezete ibolya színű, mely az alkohol hatására az oxigén érintkezésével ciánsárgára változik.

2. A Widmark-féle vizsgálat már sokkal szigorúbb. Ebben az esetben a vérben lévő alkohol mennyiségének vizsgálata történik. Az eredmények 4 csoportba osztályozhatók:

a) 0,5 %o alkohol a vérben normális állapot, minden egészséges embernél ennyi található.

b) 0,5 %0-l,5 %0 kisebb mennyiségű alkohol fogyasztásának jelei.

c) 1,5—2,5 %o nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztásának jelei.

d) 2,5 %o-on felül már az illető nagy mennyiségben fogyasztott alkoholt. A 3 és 5 %o közötti alkohol fogyasztásánál halálozás áll be.

Bírósági eljárást indítanak olyan járművezető ellen, akinél 1—1,5 % alkohol fogyasztását állapították meg Widmark-féle vizsgálattal.’

Azt a gépjárművezetőt, aki ellenkezik a vérvizsgálatnál, 500 korona pénzbírságra lehet megbüntetni. Amikor a gépkocsivezető az élet és vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsít, annak elbírálása már a polgári (járási vagy kerületi) bíróság hatáskörébe tartozik.

Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy azon személyek, akik a járművezetőt erőszakolják, vagy hozzásegítik a szeszes ital fogyasztásához, szintén kihágást követnek el. Számoljanak azzal, hogy majd a vádlottak padján, mint bűntársak szerepelnek.

Óvakodjunk a szeszes italok fogyasztásától, mert aki egyszer rabja lesz az italnak, annak sorsa meg van pecsételve.

Járművezetők, gondoljátok meg, amikor poharat vesztek kézbe munka közben, sok ember élete, saját életetek és becsületetek felől döntőtök. Csak józan és épelméjű polgárok teszik boldoggá és széppé szocialista társadalmunkat.

Mókus József

Gyermekeink

derűs holnapjáért

A virágba borult nyár legmeghittebb ünnepe a gyermeknap, az „élet virágainak" köszöntése.

Számunkra a legdrágább virág ez, melyből az emberiség jövőjének gyümölcse érlelődik. Amíg azonban a virágból kiváló gyümölcs terem, éltető napsugárra, gondos kertészekre van szükség, akik megóvják azt az ezernyi veszélytől.

Kiváló kertészekre: szülőkre, pedagógusokra, viharmentes életre van szükség, hogy megmaradjanak, nemes gyümölccsé érlelődjenek a jövő reménységei.

Békés, viharmentes életre.

Hányszor vetődik fel a kérdés bennünk — vajon felnőnek-e ezek a gyerekek? Anyák lesznek-e az özszemü kislányokból, s családfők, nagyapák a virgonc fiúkból.

Nagyon kevés ember lehet a földön, akinek ne az legyen a vágya, hogy békében, boldogságban éljenek a gyerekek. S mégis bomba robban Vietnam földjén, a háború réme hol itt, hol ott reszketteti az ember lelkét. A mindent elemésztó atomháború réme egyre gyakrabban markol az emberi szívekbe és újbólújból felmerül az emberben — a miért kérdése.

Azon már kevesebben gondolkodnak, vajon hol kezdődik az ember ember általi könyörtelen pusztítása.

A háború nem a hadüzenetnél, az orvtámadásnál kezdődik, hanem a családban, az iskolában. Akkor kezdődik, amikor a szülők a sajátjukról azt tartják, több mint a

másik, amikor a nevelők a nemzetüket, fajtájukat mások fölé emelik. A felsőbb rendüség mérgét oltják be azokba, akik egyformán szerették a néger vagy kínai babát.

A csillagokat ostromoljuk és a jövő nemzedéke, fehérek, feketék ha összefognak, eljutnak a csodálatos ismeretlen világba. Ha nem; atomhamu alá kerülnek a virágos mezők, játszóterek, a kerek börlabda, a féltve őrzött hajasbaba.

S mindez miért?

Mert a megkülönböztetés a más nemzetek, fajok iránt a gyűlöletet elhintették ott, ahol egymás szeretetére, becsülésére kellett volna nevelni a gyerekeket.

Mit kellene tenni?

Hogy az élet fennmaradjon és felcseperedjenek legkedvesebbjeink, arra kellene kérni minden szülőt, a világ összes nevelőjét, tanítóját, hogy soha sehol ki ne ejtsék a megkülönböztetés, előítélet, más népek iránt táplált gyűlölet első mérgezett szavát. A szeretet, egymás becsülését mélyítsük el inkább az ártatlan gyermeki szívekben. Ekkor teszünk legtöbbet azért, hogy gyermekeink felnőhessenek és a későbbi nemzedékek életéből örökre elűzzék a háború rémét: Köszöntjük legkedvesebbjeinket azzal a szilárd elhatározással, hogy eloszlassuk a napot, az életet eltakaró sötét fellegeket és nemes gyümölccsé érleljük a hamvas virágokat. - tt -Van mód

a segítésre

IA múlt heti számunkban foglalkoztunk Páldi Imre muzslai I lakos esetével. Most egy jogi véleményt közlünk, amely sze- I rint kellene eljárni a már említett és hasonló esetekben.

Olvasónk munkaviszonya még fennáll. Az 54/56 Zb. sz. betegbiztosításról szóló törvény értelmében táppénzre csak egy évi időre volt igénye. Az üzemi bizottság mellett működő társadalombiztosítás ügyeivel foglalkozó bizottság (Komisia národného poistenia) a táppénz folyósítását az egy évnél hosszabb időre is engedélyezheti, ha a JNB társadalombiztosítás ügyeivel foglalkozó véleményező bizottsága szerint elvárható, hogy rövid időn belül újra munkaképes lesz. Ez a meghoszszabbítás legfeljebb egy évi időre lehetséges.

Ha fennáll felépülésének objektív lehetősége az említett egy éven belül a fentiek értelmében, adjon be mielőbb kérvényt a vállalata üzemi bizottsága mellett működő társadalombiztosítási bizottságnál (Komisia národného poistenia), hogy a táppénzt további időre (maximálisan azonban további egy évre) folyósítsák.

Olvasónk leveléből kitűnik, hogy az üzem indítványára folyamatban van rokkantsági nyugdíjának intézése. A vállalat üzemi bizottsága, a társadalombiztosítási bizottság, természetesen olvasónk maga ill. családtagjai is eljárhatnak és megkérhetik a járási szakszervezeti tanácsot is, hogy ügyükben — mivel létkérdésről van szó — közbenjárjanak.

Ahhoz, hogy olvasónkat az érvényes törvényes eljárások értelmében rokkantnak ismerhessék el, szükséges, hogy a társadalombiztosítás ügyeivel foglalkozó véleményező bizottság (első fokon a járási, másodfokon a kerületi bizottság) munkaképtelennek találja mindenfajta rendszeres foglalkozás betöltésére, vagy hogy megállapítsa, hogy csak egészségi állapotának romlása árán tudna rendszeresen dolgozni. A teljes rokkantság elismerésének további jogalapja, hogy a dolgozó ugyan alkalmas rendszeres munka végzésére, de csak olyan munkát volna képes rendszeresen végezni, ami egyáltalában nincs arányban megbetegedése előtti képességeivel, vagy eddigi hivatása, foglalkozása társadalmi jelentőségével.

A dolgozót részben rokkantnak kell tekinteni, az esetben, ha a keresete lényegesen csökkent tartósan kedvezőtlen egészségi állapota miatt és emiatt eddigi foglalkozását vagy a hozzá hasonló minősítésű foglalkozást csak rendkívül megkönnyített munkafeltételek mellett lenne képes ellátni, vagy az esetben, ha eredeti foglalkozásával szemben csak alacsonyabb minősítésű munkakör betöltésére képes.

Ha a rokkantnak való elismerése iránti eljárás még elhúzódnék és olvasónk, valamint családtagjai szükséget szenvednének, olvasónk a JNB szociális osztályához fordulhat ideiglenes segítség folyósítása iránt az ún. kiegészítő gondoskodás keretében (doplnková starostlivosf), természetesen olvasónk segítséget kérhet vállalata üzemi bizottságától is.

Dr. Földes J.

SZABAD FÖLDMŰVES \ f

1965. június 5.