Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-05 / 22. szám
Embert barátjáról, Udvardot virágjáról... Alig váltunk néhány szót a főkertésszel, csöng a telefon. — Halló? Ki van ott... Lajos? Mondd, miért nem javítjátok meg azt a... Tengelytörés?! Kérlek, segíts! Nem tudunk ott elegendő vizet biztosítani. Nagy baj ez, harminc-negyven ember ott ül, nem dolgozhat. A huzal másik végén lévőt nem láttuk, szavait sem hallottuk. Elég az hozzá, hogy Maczkó Ferenc, az udvardi szövetkezet közkedvelt „Feribácsija“ bosszúsan tette le a kagylót. Hogyisne bosszankodna, hiszen eddig az eső hátráltatta az összetorlódott munkákat a kertészetben, most meg a szivattyúk mondják fel jánból is) az udvardi szövetkezettől vásároltak virágmagot, s virágpalántákat. Érdemes megemlíteni, hogy a nagyfokú virágpalánta-kereslet ellenére sem „nyúznak le egy rókáról két bőrt“. Faluszépítésre, nagyobb tételben, olcsóbb áron adják a virágpalántákat. — Bármennyire is szeretnénk kielégíteni a palántavásárlás iránti keresletet, képtelenek vagyunk rá. Pedig másodültetésben (az idei első termés után) több mint százezer virágpalántát neveltünk — mondja a főkertész. S hozzáteszi: — Csupán egynyári virágból több mint száz félével rendelkezünk. „Nyíló virágok“ — a virágok között hogyanját illeti, mi minden kapást szétosztunk egyéni művelésre - így a kertészetben is. Ilyképpen a sürgős munkák elvégzésére — mint most a palántaültetés — a családtagokat is mozgósítani tudjuk. Az ötvennégy tavaszt megérő főkertész hozzáteszi még; a kertészeti dolgozók - amellett, hogy a kertészetből rájuk háruló feladatokat elvégzik —, a cukorrépából 30, a napraforgóból ugyancsak 30 és kukoricából pedig 120 árat ápolnak egyénileg. Üjabb bosszúság hervasztja le arcáról a derű pírját. — Most találták ki az egészségügyi ellenőrzést is az újváriak. A fiatalok részére! Képzeljék, ily nagy dologidőben a kertészet 30—40 fiatalját vonják el egész napon át a munkából. Hát nem végezhették volna el ezt télen? egymás után a szolgálatot. — Már a harmadik motor döglött be. A mechanikusok csak az olajozást értik, a javítás...? Az meg olyan, amilyen. Csak a keresetet hajszolják, a minőség rovására* — mondja elfogultság nélkül, nyiltan a súlyos szavakat. Ej, ej a nem jóját! Hol itt a becsület? A lelkiismeretesség? Adják csak össze, mily kárt okoznak ilymódon a 30—40 ember időpazarlásával a közösségnek, így saját maguknak is! A felháborodás, hullámai lecsendesednek Feri bácsi bensőjében. S folytatjuk, ott, ahol megszakadt a beszélgetés fonala. A palántázáshoz kell a víz, ez pedig szivattyú nélkül nem jut el a rendeltetési helyére. — Milyen palántázógéppel dolgoznak? Bolgárral? — Nem bolgárral! Magyar gyártmány. Ez jól bevált. Átlag 16—17 ezer palántát ültetünk el vele naponta. Legjobb teljesítménye: 21 ezer darab palánta földbe tevése. Szinte percenként jönnek Feri bácsihoz. De nemcsak helyiek hordják — viszik a palánták százát, ezrét’. A környékbeli szövetkezetek, falvak, (sőt még a kelet-szlovákiai Va-Maczkó bácsi szavaiból az is kitűnik, hogy a virág ma már szinte napi szükségletté vált. Elfoglalta méltó helyét nemcsak a lakásokban, hanem a községek, fálvak utcáin, terein, s parkjaiban is. összesen mintegy 2,5 millió koronával gyarapítja az udvardi szövetkezet kertészete idén a közös gazdaság pénztárát. Ebből 170—200 ezer koronát hoz a virág. A Nemzetközi Nőnap hetében 50 ezer korona értékű virág kelt el. Éppen, hogy csak belekukkantottunk a virágkertészet termelési, eladási problémáiba, megjöttek a szelőceiek. Valamiféle cserét lebonyolítani? Feri bácsi gyorsan, rugalmasan intézkedik. Nem csűri-csavarja a dolgot. Egy-kettőre kész az egyezség. Visszajöttével a munkaszervezés „vizeire evezünk“. — Munkaerőnk elegendő. Százhuszonöt tagot foglalkoztatunk így szezonban: ebből harminc-negyven fiatal. Télen is ennek fele dolgozik az üvegházakban. Az üvegházak ' 60 árnyi területet foglalnak el; ennek mintegy fele termő, a többi beépített terület. Ami a növényápolás Bizony, a járási egészségügyi szerveknek (itt az érsekújváriról van szó!) tudatosítaniuk kellene, hogy az effajta időmegválasztással akarva, nemakarva a mezőgazdasági munkát hátráltatják, amely amúgy is sürgős. Jobb, előrelátóbb, s megfontoltabb tervezéssel mindez elkerülhető. * * • Egy röpke félnapot töltöttünk az udvardi szövetkezet kertészetében. Ám ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy a hetven hektáros kertészet megannyi gondját-baját megismerjük. Maczkó Ferenc bácsiban ízigvérig kertészetkedvelő, sok-sok tapasztalattal rendelkező szakembert ismertünk meg, aki fiatalos hévvel nagy tetterővel és végtelen kitartással irányítja a mind híresebbé váló udvardi kertészetet. Immár 1950 óta, megszakítás nélkül. Fáradhatatlan munkásságával, magasszintű szakmai képzettségével, a virágkertészet felkarolásával, és a zöldségtermesztés fejlesztésével jó példát szolgáltat. Sokan tanulhatnak tőle! Vérbeli kertész. Kertész a javából! N. KOVÁCS ISTVÁN Lakásban és kertben Aki egy kis kézügyességgel bír és szívesen barkácsol a legolcsóbb anyagokból maga is összeállíthat ízléses virágtartókat, amelyek eredeti dekoratív hatásukkal túltehetnek a készen vásároltakon is. Mellékelve közlünk néhány rajzot, amelyek éppúgy alkalmazhatók virágoskertünk, mind lakásunk részére. 1. Mindenki nagyon könnyen készíthet magának fehér dróthuzalból burkolatot virágcserepei részére. Könnyen lazítható és felhasználható különböző átmérőjű cserepekhez. 2. Egy fakádban is jól mutatnak különféle szobanövények. 3. öreg mérlegből ügyes virághintát készíthetünk, ha erős kampósszöggel erősítjük a mennyezetre vagy a falra. 4. Virágtartónak egy kivénült fabölcső is alkalmazható. Természetesen bádoggal kell kibélelni. 5. Tölcsér szobanövények számára, amelyek időszakonként rendszeresen nem öntözhetők. A tölcsér alsó végét dugjuk a földbe. A víz adagolását . csavar szabályozza. 6. Egyszerű állvány, dekoratív növények számára. Három bambuszpálcát apró szöggel és hánccsal erősítünk egymáshoz. 7. Aki kúszónövényeit nem akarja szobája falára futtatni, a mellékelt ábra szerint találhat megoldást. A csinos, cseréphez erősített ráma átlátszó plasztikanyagból készült. Hasznos dolog — de nincs pártfogója A vegyszeres növényvédelem hovatovább a növénytermesztés elválaszthatatlan részét képezi. Nemcsak a hektárhozamok növelését segíti elő, de a termelési költségek csökkentéséhez is hozzájárul. A mezőgazdaság kemizálásának további fokozása nemcsak a megfelelő vegyszerek gyártásától függ, hanem a vegyszerek kipermetezésére, alkalmazására szolgáló megfelelő gépek gyártásától is. Az igazat megvallva ezen a téren még sok a behoznivaló. Ha már megszületett valamilyen jó, sőt kitűnő gépi berendezés, mint amilyen a „SOLGEN V“ permetezőkeret, akkor helyénvaló ha a gép előnyeit szakember ismerteti. Ezért’ adjuk át a szót Bambásek mérnöknek, a iitomericei körzetben fekvő Mír- Bríza EFSZ dolgozójának. • Hét-nyolc embert takarítunk meg. Minden évben kb. 1200 ha gabonát részesítünk vegyszeres kezelésben. Eddig erre a célra a P—90-as permetezőgépet használtuk. A nagy gabona vetésterület kezelésére 10 munkaerő, 6 traktor, négy P—900-as permetezőgép és két nagy tartály kellett. Az emberek munkájának megkönynyítése és főként a költségek csökkentése érdekében kerestünk, kutattunk mind a szakirodalomban, mind a kísérleti intézetekben olyan gép vagy berendezés után, amely a permetező munkát könnyebbé és olcsóbbá tenné. Sokáig tartott, amíg végre megkaptuk a „Solgen V" permetezőkeretet, vagyis az aerosol fejlesztő gépet. Ugyanúgy kell felszerelni, mint eddig az S—293-as permetezőgép adapterét szereltük fel. Amikor üzem közben figyeltük és magunk is kipróbáltuk az új gépet, nem tehettünk mást, csak' azt, hogy elismerően megállapítottuk, ezzel a géppel valóban öröm dolgozni. A gép nagy előnye a szerkezeti egyszerűség. Egyetlen hátránya, hogy nincs és talán hosszú ideig még nem is lesz üzem, amely gyártaná. Ennyit mondott a gépről Bambásek mérnök. Ehhez csak annyit akarunk hozzátenni, hogy Diase és Mysák mérnökök, a Ruzinéi Növénytermesztési Kutatóintézet dolgozóinak találmánya a gyakorlatban bevált. Ezt bizonyítja az Állami Gépkísérleti Állomás is, amely a gép gyárfását javasolta. A „SOLGEN V“ permetezőkeret jó minőségéről tanúskodik az is, hogy a svájci szakemberek nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Sőt, szeretnék megszerezni a gépre az „elővételi jogot“. De ez már más lapra tartozik, most nem erről van szó. A mi esetünkben az a legfontosabb, hogy Diasé és Mysák mérnökök találmánya minél hamarább gyártó üzemet találjon, mivel a mezőgazdasági gyakorlat az általuk szerkesztett aerosol fejlesztőgépre türelmetlenül vár. Miért? Adjuk át a szót ismét Bambásek mérnöknek. • 23 korona helyett csupán 6 korona hektáronként. Mivel alkalmunk volt meggyőződni a „SOLGEN V“ permetezőkeret munkájának kitűnő minőségéről és azt is megtudtuk, hogy nem akadt üzem, amely a gyártását vállalta volna, a gép szerkesztőit megkértük arra, hogy küldjék el találmányuk termelési dokumentációját. Ez ellen voltak kifogásaik, de a végén mégis kölcsönadták. Ma már saját gyártmányú adapterünk van. Ez a gép a gyakorlatban csodákat művel, összesen 3100 koronába került az előállítása, de 300 hektár gabonát és 320 hektár cukorrépát kezeltünk vele. Anti a költségek megtérítését illeti, elegendő, ha egy egyszerű összehasonlítást végzünk. Egy hektár permetezése P—900-as permetezőgéppel 23 koronába kerül és 200— 800 liter hatóanyag-oldatot használ fel. A „SOLGEN V“ permetező kerettel végzett permetezés esetén egy hektár kezelése csupán 6 koronába kerül, és maximálisan 20 liter hatóanyag-oldatot használ fel. Ez a megtakarítás azonban egyáltalán nem megy a permetezés minőségének rovására. Éppen ellenkezőleg. Ez az aerosol-fejlesztőgép olyan megbízhatóan dolgozik, hogy utána nem marad egyetlen növényrész sem — bárhol is legyen! — szárazon. Ezéküfán a tapasztalatok után meg« Iepetésként ért minket, hogy egy ilyen kitűnő gép gyártását nem vették tervbe sem a mi mezőgazdasági gépgyártó üzemeink, sem pedig a Német Demokratikus Köztársaság gépipari üzemei, amelyek a Kölcsönös Gazdasági Együttműködés Tanácsának keretében az effajta gépek gyártását feladatul kapták. Végezetül még csak annyit’, hogy a „SOLGEN V“ permetezőkeret használata a brízai szövetkezetben csupán az említett 600 hektáron a P—900-as permetezőgéppel összehasonlítva 10 ezer korona megtakarítást jelentett. Ez valóban kitűnő bizonyítvány. (búk) Sok baba közt elvesz a gyerek... Kire kell bízni a baromfihús termelését. A válasz önként’ adódik: a legtöbb baromfihúst szolgáltató mezőgazdasági üzemekre és a Baromfifeldolgozó-ipari Szövetségre. A baromfifeldolgozó üzemek 1963- ban 5939 tonna baromfihúst termeltek, azaz a vágóbaromfi 17,5 %-áí, s ez év első negyedében az összes beadott’ baromfihús közel 50 %-át’ ezek az üzemek állították elő. Ez a rövid múltra visszatekintő termelési ágazat néhány év alatt sok szervezési változáson ment keresztül. A szervezési folyamat' 1960. június 1-én fejeződött be, amikor megalapították a Baromfifeldolgozó-ipari Szövetséget’. Ennek a szövetségnek országos hatásköre van. Am 1963-ban át kellett’ adnia a vágóbaromfi és tojás felvásárlását’ a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnak. A felvásárló ténykedés átadása lényegesen bonyolulttá tette az üzemek közötti adás-vételi kapcsolatokat. A baromfitenyésztők a vágóbaromfit és tojást rendszertelenül, rossz minőségben adták át az üzemek, ami a baromfi és tojás feldolgozásában zavarokat idézett elő. Annak ellenére, hogy két év eltelte után a gyakori kölcsönös tanácskozások hatására az adás-vételi kapcsolatok aránylag kikristályosodtak, még a jelenlegi időszakban sem érték el a kívánatos színvonalat. Az 1963-ban életbelépett kormányhatározat szerint a baromfifeldolgozó üzemek 1964. október 1-től és részben 1965. január 1-től munkatartalmukból kizárták a baromfikeltető, baromfinevelő és hizlaló üzemeket, valamint: az ipari baromfifarmokat is és ezt a ténykedést^ Drúbezníctví, Hydinárstvo és a Státne rybárstvo vette át tőlük. Ez a munkamegosztás hivatva volt elsősorban biztosítani az említett ténykedés társadalmi hatékonyságát. Am tanúi vagyunk annak, hogy a Drúbezníctví vállalat néhány átvett létesítményben abbahagyta a baromfi keltetését, nevelését és hizlalását. A baromfikeltetés csökkentése távlatilag igen kedvezőtlen következményekkel járhat a lakosság baromfihús ellátása szempontjából. A Baromfifeldolgozó-ipari Szövetség vállalatai a szervezési beavatkozások ellenére is állandóan tovább növelik a baromfihús termelést, a még rendelkezésükre álló létesítményekben. Am megfelelő mennyiségű, jó minőségű takarmányra lenne szükségük a progresszív termelés további folytatásához. A minőségi mutató, a jövedelmezőség és a költségek a baromfitenyésztésben lényeges szerepét játszanak és kihatnak a lakosság életszínvonalának fokozására is. az állami kiskereskedelmi árak színvonalán keresztül. A saját baromfi gyorshizlaldákban előállított: vágóbaromfi lehetővé teszi az egyenlőtlen baromfieladás kiegyensúlyozását a baromfifeldolgozó üzemekben, és ezen kívül a baromfikeltetésben és a baromfinevelésben elért eredményeik általánosan előremutatóknak tekinthetők a mezőgazdasági üzemekben elért mutatókkal szemben. A baromfi gyorshizlaldákban 1 kg baromfihús előállítására 1962-ben 4,56 kg takarmányt használtak fel 92,8 napos átlagos kor és 1,10 kg-os átlagos súly mellett. Ezzel szemben 1963-ban 4,5 kg takarmánnyal 89,7 nap alatt 1,26 kg élősúlyt értek el. A kacsatenyésztésben is nagy haladást mutattak fel, mivel 1 kg kacsahús előállítására a gyorshizladákban 1962- ben 13,64 Kcs-t, 1963-ban pedig már csak 12,17 Kcs-t fordítottak. A csirkehús kg-ja 1962-ben 17,56 Kcs-ba, 1963-ban pedig már csak 15,79 Kcs-ba került. A baromfifeldolgozó üzemek mezőgazdasági ténykedésének progresszív munkamódszerei lehetővé teszik, hogy a baromfihúst a felvásárlási árnál alacsonyabb költségekkel állítsák elő. A delimitáció óta eltelt aránylag rövid időszak is bebizonyította, hogy a munkatartalom szétforgácsolásával nem oldották meg a baromfihús-termelés alapvető kérdését, hanem lényegében megbontották a szép eredményekkel járó szervezési rendszert. Az adott helyzet fölöslegesen komplikálja az adás-vételi kapcsolatokat és végső eredményként csökkenti az említett ténykedések hatékonyságát is. Vojtech Bagi, a Csehszlovák Állami Bank bratislavai dolgozója £ SZABAD FÖLDMŰVES 1965. június 5.
