Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-23 / 3. szám

évzáró közgyűlése elé Lapunk tartalmából: Méhészet.................................................................4. oldal Kertészet.................................................................5. oldal Aranydíjas gyümölcskertész...............................7. oldal Szőlészet.................................................................8. oldal Állami gazdaságok és a szakmai tovább­képzés ....................................................................11. oldal Az ostor (novella)...............................................12. oldal Gondolatok a falusi műkedvelő szín­játszásról .....................................................13. oldal Az EFSZ-ek Szövetkezeteink fölött ismét eltelt egy esztendő. A legtöbb könyvelő már pontot tett a múlt évi gazdasági mérleg végére és az évi ter­melési- és pénzügyi terv előkészítésén szorgoskodik Az irodai dolgozók munkáját talán egész éven keresztül nem kísérik olyan figyelemmel, mint a zárszámadást megelőző hetekben. Egyesek szinte naponta bekopognak a könyvelők irodájába valamilyen „fontos“ ügy intézése végett, majd távozóban mintha csak mellékes kérdésről lenne szó, odavetik: — No, mennyi osztalék lesz? Mások a tájékozódás egyszerűbb módját választják. A szokásos rokoni látogatás közben fogják valiatóra a „jól értesült" komát, vagy sógort. És ők is, éppen úgy, mint az egész szövetkezeti közösség, arra a kérdésre várnak választ, hogy mennyi lesz az osztalék. Nem rossz szokás ez. Hiszen azért dolgozik a szövetkezeti tag, mert élni akar, s nem is akárhogyan, hanem kulturált emberhez méltó módon. Ahhoz pedig pénz kell! — nem is kevés! Ezért nem csoda, ha az anyagiak Iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés az évzáró közgyűlések előké­szítésének természetes velejárója. Az is természetes jelenség, hogy az osztalék összegének kihirdetése után egyes községekben sok mosolygó arcot, míg máshol sok lehangolt, közömbösségről tanúskodó tekintetet lát az ember. így szokott ez lenni! Ott, ahol jól dolgoztak és az időjárás sem rontott sokat, ilyenkor osz­tozkodnak és tervezgetnek, hogy a kemény munkával megkeresett pénzt mire költsék, milyen értéktárgyakkal tegyék kellemesebbé, szebbé életü­ket. A gyengébb szövetkezetekben pedig keresik a „nincs" elfogadható magyarázatát. Az évzáró közgyűlésre és a hagyományossá vált „eszem-iszom“-ra azonban egy-két község kivételével „lázasan" készülődnek. S a tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a zárszámadás utáni mulatság bor- és hús­készletét nem mindig a szövetkezet anyagi helyzete szabja meg. Láttam már borral és hússal megrakott asztalok mellett önfeledten szórakozó szövetkezeti tagokat olyan községekben is, ahol az év végén egy fillért sem osztottak és az év közben kifizetett előleg is csak közepes volt. Ezt nem azért említem, mert helytelennek tartom. Tudom, hogy a magyar embernek vele született adottsága: bor mellett ünnepelni örömét és borba fojtani bánatát. Tehát egyetértek azzal, hogy a szokás hatalma előtt illen­dő fejet hajtani, főleg akkor, ha tudjuk, hogy bizonyos értelemben ha­szonnal is jár. /k terített asztalok mellett ülő szövetkezeti nagycsalád tagjai, akiket alig egy évtizeddel ezelőtt a kisebb-nagyobb magántulajdon elszi­getelt egymástól, de akik a közös munkában már egymásra találtak,, ilyenkor, koccintás közben, talán sokkal jobban, mint máskor, éreztetik cgyüvétartozásukat. A bor pedig, ha csínján bánnak vele, őszinte szóra nyitja azokat a szájakat is, amelyek más körülmények között nem haj­landók a különböző kérdésekhez véleményt fűzni. Tehát nem véletlen, hogy sok szövetkezetben a gazdaság fejlesztését szolgáló nagy elhatáro­zások éppen az ünnepi ebéd alatt roskadozó asztalok mellett születnek. Ne essék félreértés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az évzárásnak ez a legfontosabb része. Sőt, azt vallom, hogy nagyon helytelenül cselek­szenek azokban a szövetkezetekben, ahol az évzáró közgyűlés úgynevezett hivatalos részét minél élőbb lezárják, csak azért, hogy több idő legyen a szórakozásra. Meg kell mondani azt is, hogy bizony az elmúlt években nagyon sok szövetkezet évzáró közgyűlését a „hamarabb essünk túl rajta“ elvhez való igazodás jellemezte, s így az ilyen közgyűlések a mezőgazdasági ter­meléssel járó problémák alapos megvitatása helyett évenként megismét­lődő szövetkezeti mulatságokká fajultak. De az is igaz, hogy a szövetke­zetek többségének évzáró közgyűlése hasznos munkát végzett, mert helyes mércével szabályozta a kellemes és a hasznos közötti arányt. Minden teketóriázás nélkül tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy az évzáró közgyűlés értékét nem a közös ebéd és a mulatság han­gulata, hanem a gazdasági helyzet alapos elemzésével foglalkozó eszme­csere adja meg. A siker, vagyis a kibontakozó vita jellege azonban elsősorban is a veze­tők beszámolójától függ. Ott, ahol a vezetők nem bírálnak, hogy őket se bírálják, és csak általánosságban beszélnek a hibákról, nem várható, hogy a jelenlévő tagság behatóbban foglalkozzon az egyes termelési szakaszo­kon mutatkozó lemaradás okával. A szövetkezet életében az évzáró köz­gyűlés csak akkor válhat fordulóponttá, ha a vezetőség a tagság elé ter­jesztett beszámolójában „nyílt kártyával játszik", vagyis ha az eredmé­nyek értékelése mellett őszintén feltárja azokat a hibákat is, amelyek a múlt év folyamán fékező hatással voltak a szövetkezet fejlődésére. Ahogy azonban az eredményekről és a jó munkáról nem helyes általános­ságban beszélni, hanem szükséges megdicsérni név szerint is a példás dolgozókat, hasonlóképpen a szövetkezeti demokrácia szükségszerű vele­járója, hogy a hibákkal az elvtársi bírálat és önbírálat szellemében fog­lalkozzunk. Ehhez azonban szükséges, hogy a beszámoló elkészítése ne az elnök egyéni feladata legyen, hanem a vezetőség kollektív véleményét tükrözze. Mégpedig olyan véleményt, amelyből a kedvező jelenségek fel­sorolása meiiett kicseng a vezetőség önbírálata és bírálat azok felé, akik a termelőmunka különböző területén hanyag magatartást tanúsítottak. Több szem többet lát — tartja a közmondás. Igaz, hogy a jól tájékozott vezetőség rá tud tapintani a dolgok velejére. Mégis kívánatos, hogy a tag­ság is kritikus szemmel értékelje az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ha oka van rá, vonja kérdőre a vezetőséget a termelés szervezésében és a mindennapi munka irányításában előforduló olyan hibákért, amelyek a feltételezett terméseredmények csökkenéséhez vagy más természetű nem kívánatos következményekhez vezettek. Csak így, vagyis a kritika és az önkritika fegyverének nyílt és jóhiszemű alkalmazásával válhat a szövet­kezetek évzáró közgyűlése a hibák elleni és a jobb termelési eredménye­kért folyó törekvések harcos fórumává. Sok szövetkezetnek komoly gondot okoz az ifjúság megnyerése. Sok helyen1 azonban az a helyzet, hogy erről a kérdésre”' sokat beszélnek, de az ifjúság megnyerése érdekében vajmi keveset tesznek. Az évzáró köz­gyűléseknek komolyan kellene foglalkoznak ezzel a problémával is. Ez a fórum a legilletékesebb, hogy feltárja az ifjúság irányában alkalmazott bánásmód összes fogyatékosságát, s határozatilag kötelezze a vezetőséget arra, hogy az adott lehetőségekhez viszonyítva kedvező kereseti lehető­séget és kultúrált életkörülményeket teremtsen az ifjúság részére. Ebben az évben sok szövetkezetben őrségváltásra is sor kerül. Persze nagyon helytelen, ha csak úgy szokásból váltják le a régi vezetőséget. A szakismeretekben jártas és gazdag tapasztalatokkal rendelkező veze­tőket, ha komolyabb hibát nem vétettek, káros lenne elmozdítani és a helyüket a vezetés művészetében kevésbé tapasztalt egyénekkel betölteni. Szerkesztőségünk munkaközössége nevében kívánok anyagiakban és értékes eszmecserében gazdag zárszámadást, utána pedig jó mulatóst. PATHÖ KÁROLY Hazánk első szabad kerületi székhelye — Kassa felszabadulásának ; 20. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepség-sorozatra került sor • az ünneplő városban. A jubileumi ünnepségek méltó nyitánya volt Szlo­­! vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának január 14-én és 15-én ! Kassán tartott ülése, amelyen a Kelet-szlovákiai Vasmű építésével ösz­­« szefüggő problémákról tárgyalt. A központi ünnepségekre szombaton ségeken párt- és állami küldöttség és vasárnap került sor. A nagy év- érkezett Kassára, amelyet Alexander forduló tiszteletére rendezett ünnep- Dubcek, az CSKP KB elnökségének tag­ja, az SZLKP KB első titkára vezetet?. Ott voltak továbbá az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kárpátukráj-i nai kerülete, a rzeszówi vajdaság, va-* lamint a borsodmegyei dolgozók küM döttségei is. Szombaton a kassai Állami Színház-* ban az SZLKP kelet-szlovákiai keríH leti bizottságának, a kerületi nemzeti (Folytatás a 2. oldalon-) (~\rszágszerte hötakaro borítja az alvó szán­tóföldeket. Téli pihenőjét tartja a természet. Csön­des, kihalt n róna. Nagy Jánosnak és Tanító Gusztávnak más a véle­ménye. Azt mondják „cse­vegni lehetne“ erről a nagy csöndről, Csallóköz, Mátyusföld mezőin zajos az élet, — akárcsak aratáskor. Pedig helyenként térdig érő hó­ban gázolnak a háló szak­emberei - mondják a Modránkai Élövad Kama­­rázó Állomás dolgozói. — Hóban hálóval? Ez vajon hogyan lehetséges? Csak vízben lehet halász­ni.- Mi vadászunk! Háló­val fogjuk az élő nyulak, fácánok, foglyok százait. Ehhez kell ám mesterség! A színi öi Cagáj Lajos és a kamocsai Erdélyi Sándor is a Icggyakorlatottabb élövadfogók közé tartoz­nak. A kamarázó állomás dolgozói most aratnak — csúcs munkájukat végzik. Részükre miiulen perc drága, határidőt szabtak a vad külföldi szállításá­nak. Kíváncsi vagyok a háló­val fogott valutára. így örömmel elfogadom Nagy János meghívását. Feltor­nászom magam a teher­autóra és uzsgyi, velük__ Irány: Modranka, ahol né­hány évvel ezelőtt élövad­­kamarázó állomást létesí­tettek. Krizán elvtárs, a kama­rázó állomás vezetője, ki sem látszik a munkából. Január 25-én vége az idénynek, a zsákmány pe­dig idén jóval gazdagabb mint az előző esztendők­ben Élénk élet uralkodhat a aalántai. dunaszerdahe-Hálóval fogott valuta lyi, komáromi és érsek­újvári revírekben, mert onnan érkezik a legtöbb négylábú. A kamarázó ál­lomáson osztályozzák va­lamennyit a külföld, szá­mára. A kisebb, hibás pél­dányokat kiselejtezik az életképtelen, beteg állato­kat elégetik. — Nemrég bővítettük üzemünket, az utóbbi idö­szüke miatt. Mindez nagy gonddal jár és növeli a kiadást. Mindamellett pél­dásan teljesítjük felada­tainkat. Megtudjuk, hogy Mod­­rankáról ez ideig 5499, Verséről 5802 tapsifüles hagyta él „hazáját“. Emel­lett nem feledkeznek meg a betelepítésről sem. Ugyanis hazánk egyes ben mégis kevés a férő­hely - panaszkodik Kri­zán elvtárs. — Vecsén, a másik kamarázó állomá­son sem rózsásabb a hely­zet. Ott is túlzsúfoltak a ketrecek. Modrankáról és Verséről eddig 4000 fog­lyot elküldtünk a Prerovi kamarázó állomásra hely­vidékei nem bővelkednek nyálban, fácánban, fogoly­ban, így betelepítésre szo­rulnak. Főleg a fácán­hiány okoz helyenként gondot, aminek az export vallja kárát. Eddig 1371 fácánt szállítottunk kül­földre, de körülbelül ilyen mennyiséget meg kellett hagyni betelepítés céljai­ra. Az idény végéig felte­hetően további 2000 darab kerül hálóba, amivel ele­get teszünk a külföldi rendéléseknek. — Hogyan állunk a fog­lyokkal? — Majdnem megfeled­keztem róluk — mente­getőzik Krizán elvtárs. — Különben itt csipog belő­lük egy szállítmányra va­ló. Eddig háromezret küldtünk át határainkon, a napokban további két­ezer darabbal megtoldják a transzportot. — Merre visz az útjuk? — Érdeklődőkben nincs hiány. Tőlünk leginkább Olaszország és Franciaor­szág veszi meg az árut... Krizán elvtárs szavai elvesznek a pokoli lármá­ban: sírnak a nyúlok, csi­pognak a foglyok, rikol­­toznak a fácánok. Valósá­gos Babilon ez az élőva­dak birodalmában. — Milyen értékben ve­szi át a külföld az élöva­­dat? — Ellenértéke megfelel a komlónak, Csehszlovákia „zöld aranyának", vagy a világhírű pilseni export­sörnek — fejezi be mon­danivalóját Krizán elv­társ. A távolból még egy pil­lantást vetek a falu vé­gén elterülő, nagynak ép­pen nem mondható üzem­re. A felületes szemlélő tán el sem hinné, mennyi valutát hoz népgazdasá­gunknak a hófödte határ lakója, a hálóval fogott, zajos portéka. J. ,jí-Bratislava, 1965. január 23. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 5. szám. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK HETILAPJA A szocialista mezőgazdaságért] Országos ünnepségek Kelet-Szlovákja metropolisában Hazánknak a szovjet hadsereg által történt jelszabadítása 20. évfordulója alkalmából Kassán került sor az első katonai dítszemlére. ■ Ülésezett az SZLKP Központi Bizottsága S3 Párt és állami küldöttség a felszabadulását ünneplő városban H Szovjet, magyar és lengyel vendégek a díszemelvényen ■ Nagyszabású katonai díszszemlét rendeztek Kassa utcáin ■

Next

/
Thumbnails
Contents