Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-22 / 20. szám

I.

Régóta tudjuk, hogy a túlzott italozás, az alkoholizmus sok tragédia, bánat, szenvedés forrása és ax egészség megrontója. Az alkoholizmus különösen a második világháború alatt és az azt követő években öltött veszélyes méreteket. Ezért szerte a világon a küzdelem is fokozódott a túlzott szeszfogyasztás ellen.

Hazánkban több mint százezerre tehető azoknak a száma, akik az orvosi megállapítás szerint alkoholistáknak tekinthetők. Ezek zöme a sört issza és csak kisebb mértékben bort vagy tömény italokat.

Bár nálunk világviszonylatban is aikeresen vették fel a harcot a mámor rabjaival szemben, mégis a szesz mértéktelen fogyasztása mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okozott. Ezért tartjuk időszerűnek cikksorozatban foglalkozni társadalmunk „veszélyes ellenségével“:

Kezdet és vég

— Én csak a társaság kedvéért Iszom — halljuk számtalanszor.

Lehet, hogy eleinte tényleg így van ez mindenkinél. De később, — főleg azoknál, akik a nagy feszültségeket, Izgalmakat nehezen élik át, — egyre gyakrabban merülnek az alkohol búfelejtő mámorába. Az ilyenek keresik és megtalálják a hasonló típusúak társaságát s később nem a társalgás kedvéért hajtanak fel egy-két pohárkával, hanem inkább a társaság jár öszsze az ivás kedvéért. Bár ebben az időszakban az illető még nem alkoholista, de már a veszélyes útra lépett.

Eleinte a „barátságkereső“ még válogat az italfélékben, és bor vagy sör, esetleg pálinkakedvelő. Lassanként azonban ez megszűnik és a szesz kábító hatása kerül előtérbe. Sokan nem Is élvezik az egyes italfajtákat, mégis Isszák a hatás, a mámor kedvéért.

A szervezet később megszokja az alkoholt és a kisebb mennyiségben való fogyasztása már nem idéz elő mámort. így aztán egyre nagyobb mennyiségű italt kíván, s az illető nagymennyiségű szesz fogyasztása után még csak részegnek sem érzi magát.

Ebben az időszakban amellett, hogy az Italozó józannak érzi magát, fellép egy figyelmeztető jelenség, az emlékezet-kihagyás, jó memóriájú emberek válnak feledékennyé.

Az ital rabja idővel minden nap lehetőséget keres és teremt az ivászatra. Főleg a délutáni, esti órákban fogyaszt szívesen alkoholt, mígnem rózsaszínnek látja a világot. Ezen időszakban már nem fontos a társaság, egyedül Is jól érzi magát a pohár mellett. Ekkor az alkoholizmus útjára lépő már erősen érzi a szesz szükségét. Igaz, sokan még azt hiszik, ha akarnak, bármikor lemondanak az ivásról. Ezt meg is próbálják, de a legtöbb esetben megszegik az önmagukban tett fogadalmat és a másoknak ígérteket. A társaság kedvéért iszogató a szesz rabjává, alkoholistává válik. Az ilyenek a züllés utáni reggeleken rendszerint képtelenek addig valamit csinálni, míg reszkető kezével ki nem ürítik az első pohárkát, amely ellenállhatatlanul felkelti a vágyat a továbbiak után.

Később a központi Idegrendszer egyre nagyobb területének a mérgezése következtében már kisebb menynyiségtöl is lerészegedik az alkoholista. Ekkor a kéz, a fest remegése mellett gyakran zsibognak a végtagok, romlik a szaglás, látás. Az iszákos ember szellemi működése is csökken, türelmetlenség, durvaság jellemzi még józan állapotban is. A hirtelen változó indulatok befolyása alá kerül, nincs benne kitartás, a szalmaláng szerű felbuzdulásokból csak pillanatnyi tettekre futja a külső körülmények játékszerévé válik. Nincs komoly életcélja, legföljebb az alkohol mámorában beszél róla, de azt végrehajtani nincs ereje.

Társadalmi ügy

Dél-Szlovákiában majdnem minden községben akad egy-két alkoholista, „szesztárs“, aki nem tud magának álljt parancsolni s a család, a falu szégyene. Sok helyütt addig nem sokat törődnek a részegeskedőkkel, míg nem viselkednek botrányosan a közéletben, a családban és a munkahelyen. Addig azt tartják, hogy ez mindenkinek a magánügye. Csak akkor figyelnek fel az illetőre, ha ez embertársaihoz való viszonya elviselhetetlenné válik. Pedig az iszákosság, alkoholizmus korántsem magánügy és csakis az időbeni társadalmi összefogás segítheti elő az elfajulást. Amikor pedig már elkéstek a íigyelmeztetéssel és az Illető nem ura magának, szigorúan álljt kell parancsolni, Ha a közvetlen környezet, a közös vezetői, a nemzeti bizottság, időben nem törődnek a rossz útra lépővel, akkor az antialkoholista testületének kell őt rábírni az orvosi vizsgálatra s minden eszközt felhasználni azért, hogy vesse alá magát az elvonó kúrának.

Az elvonó kúrára beutalt még nem biztos, hogy antialkoholista lesz. Az csak akkor segít, ha a visszatérőt környezete segíti helyes úton járni és nem engedi őt újból a poharazgató cimborák közelébe. Ahol ezzel nem törődnek —, és ezt számtalan példa Igazolja — az illető visszaesik a részegeskedésbe s teljesen elzüllik.-ZSŐ-Oívennyolc tavaszi megért már Fiala Anna, de tisztességes munkával nem sok pénzt keresett' az életben. Azonban nem mondhatnánk, hogy a maga szempontjából fölöslegesen lopta volna az időt. Mindig kerülte' a munkát és az élet értelmét abban látta, hogy könynyelmü és különösen babonákban hívő embertársai eszén 'túljárva tegyen szert könnyű megélhetésre. Különféle csalások, lopások és sikkasztások miatt eddig már hússzor volt büntetve és tizenöt esztendőt töltött összesen börtönben, miután számos családot fosztott meg gyakran nehezén összekupórgatöií vagyonkájától. Ez az asszony tevékenysége színhelyé? rendszerint áldozatai lakóhelye szerint váltogatta. Eleinte Bolfiková néven ismerték, amíg 1958-ban elvált a férjétől, mert már túl jól ismerték és egy Fiala nevű férfivel kötött házasságot. 1962-ben aztán amikor utolsó börtönbüntetése után került szabadlábra, ismét új környezetben, liliomfehér ártatlansággal kezdte meg új működését.

Eleinte egy nyit'ra vidéki állami gazdaságon „dolgozott“, mint munkásnő, később szakácsnő volt', majd megelégedett brigádmunkával is. És 1963 elején teljes aktivitással fogott hozzá újra korábbi „szakmájához“. Megtudta például, hogy egy bizonyos család tagja súlyos beteg, akin már a szakorvosok sem nagyon segíthettek. Erre ő meggyőzte az aggódó hozzátartozókat, hogy majd varázslattal saját boszorkánynagymamája módszereivel, ráolvasásokkal gyógyítja ki a sajnálatraméltó beteget'. Ha más valaki súlyos anyagi helyzetbe került, ő szívesen ajánlott fel, a pénzt a Prágai Nemzetközi Bankban letétbe helyezett „százezres vagyonából“. De épp oly előzékenységgel Ígért fűnek-fának külföldi viharkabátokat, Tuzex-bonokat, sőt építőanyagot is családi házakra. Persze, nem szerelemből, először előlegeket csalt ki azoktól, akik léprementek neki, azután eltűnt mint a kámfor, hogy más helyen találjon magának újabb „klienseket“.

Az utolsó boszorkány

A felvétett probléma nem újkeletű, foglalkoztatja a szülőt, a gyermek közvetlen környezetét, a pedagógust is, aki e probléma megoldásában is igyekszik a szülőknek segítséget nyújtani.

A szülők anyagi jólétének természetszerű következménye, hogy gyermekeikről is fokozottabb mértékben gondoskodnak. Sajnos, ez a gondoskodás több szülőnél még ma is csak anyagi téren mutatkozik meg, s ez messzemenőleg nem elegendő a gyermek jövője biztosítására. A szülő gondoskodásának a nevelés terén is meg kell mutatkoznia, hiszen a családi nevelés az egyik legfontosabb tényezője az iskolán kívüli nevelésnek.

Karácsony, húsvéí előtt' és más alkalmakkor is megfigyelhetjük, hogy a szülők és rokonok könyvekkel kedveskednek a gyermekeknek. Üjonnan bevett és nagyon jó szokás ez, amivel magasztos célt követünk, de ha nem vigyázunk, többet ártunk, mint használunk vele.

A gyermeket az irodalmi alkotások érdeklik, mert ezzel bővül ismeretköre, gazdagszik tudása. A gyermek kíváncsi és tudása bővítése szempontjából őt környezete nem elégíti ki. Ezért van szükség az irodalomra, mely nagy segítsége? nyújthat e téren.

Már a kicsi gyermek, aki környezetével megismerkedett, szívesen nézegeti a képeskönyveket és az idősebbek segítségével ismerkedik meg azok tartalmával, ami ismeretkörét bővíti. Később arra kéri a felnőtteket, hogy a képekhez mesét is fűzzenek, vagy olvassák el a képek alá írt szöveget (állatmeséket, versecskéket). A gyakorlat igazolja, hogy a gyermek ezeket a meséket, versecskéket többször is szívesen meghallgatja és ezek tartalmára utalva Irányíthatjuk a gyermeket viselkedésében, azaz nevelhetjük. Később, mikor a gyermek megtanult olvasni, a legszívesebben a meséket olvassa, mér? ezek lekötik figyelmét, foglalkoztatják fantáziáját. Helyes, ha a meséskönyvben a mesék rajzokkal Is vannak illusztrálva, mert azok a megértést megkönnyítik. Később a gyermek a mesék olvasását elbeszélésekkel váltja fel, mert érdeklődése már,reálisabb, a mesék már nem elégítik ki. A szülőnek itt már vigyázni kell. Nem minden elbeszélést írtak az ifjúság számára. Kalandos tárgyú elbeszélések felelnek meg a gyermekeknek legjobban, mert ezek rövidek és a gyermek nem fárad bele olvasásukba. Az elbeszélésben a legtöbbször meglátja a gyermek a hőst, akit érdemes követni, akinek példája nyomán ő is elindul.

Később a gyermeket az útirajzok, a kalandos útleírások érdeklik, amelyek között már több az ifjúságnak nem alkalmas könyv, a ponyvairodalom. A gyermek nem tudja megkülönböztetni az értékes és nevelőhatású könyvet az értéktelen és romboló hatásútól. Sőt, a legtöbbször szívesebben olvassák a kevésbé értékes „irodalmi termékeket“, melyek felcsigázzák fantáziájukat és az elvetemült hamis hősök nyomán ők is rossz útra térhetnek, ami egész életükre kihatással lehet.

A mesekönyvek olvasása befejezésével vigyázzon a szülő, mit olvax gyermeke, hogy annak az olvasás ne kárára, de hasznára legyen. A gyakorlat igazolja, hogy a legtöbb gyermek szívesen olvas az ifjúságnak nem alkalmas, vagy tiltott könyveket. Megtörténik az is, hogy a gyermek előszeretettel olvassa a korához nem megfelelő irodalmat, ami szintén negatív hatással van nevelésére.

A szülő kötelessége, hogy gyermeke neveléséről gondoskodjék. Ezért szükséges, hogy állandóan tudja, mit olvas gyermeke. A leghelyesebb, ha a könyvet a szülő ismeri és ajánlja annak elolvasását. A szülő lehetőleg olvassa el az iskolai kötelező olvasmányokat is és gyermekével tárgyalja meg annak cselekményét, közösen vitassák meg annak eszmei mondanivalóját.

Ha a pedagógus és a szülő ellenőrzik és Irányítják a gyermek olvasását, akkor megszerettetik vele a jő könyvet, mely nevelésre, később élete irányítására nagy hatással lehet.

A jó könyvben az ember sohasem csalatkozik, mert a könyv a legjobb barát.

KÖTELES JÄNOS

Ilymódon csal? ki 39 ezer korona készpénz?, hűtőszekrényt, porszívót és ékszereket, ruhákat T. C. nyitraí asszonytól, akivel elhitette, hogy boszorkányvarázslattal, ráolvasással meggyógyítja áldozata súlyos beteg testvérét, akiről már az orvosok is lemondtak. Podvysokán (Cadcai járás) M. C. asszonytól 37 480 koronát és más értékes holmi? csal? ki azzal, hogy a prágai Nemzeti

Banknál fekvő 150 ezer koronás betétjének feloldására szükségé van pénzre. Ugyanezzé! a kifogással szerzet? 5—15 ezer koronáig terjedő összegeket más személyektől is, és azt ígérte, hogy a prágai pénzből majd busás jutalma? ad az illetőknek. Ilymódon további 50 ezer koronát harácsolt össze. Aztán eltűnt. A trebaticei A. J.-nak építőanyagot Ígért egy családi ház építéséhez, összesén 25 ezer koronát' húzott’ ki a zsebéből. Több személynek igér? nyugati árucikkeket és nem felejtette él előzetesen mindegyiktől beinkaszszálni a megfelelő összegeket.

Hangsúlyoznunk sem kell, hogy „földöntúli varázserejével“ senkit sem gyógyított meg, senki sém kapót? a nemzetközi banknál letétbe helyezett pénzéből, senki sem jutott viharkabáthoz, Tuzex-bonhoz és építőanyaghoz általa, de mindenkinek adós maradt mielőtt' angolosan távozott volna tevékenysége helyéről. Egy éven belül 150 ezer koronát szedett így össze.

A bírósági tárgyaláson a károsultak égy részé pir’öngott a szégyentől, hogy így bedül? ennek a szélhámosnak, mások a fogukat csikorgatták dühükben. Az asszonyok siratták az ablakon át kidobott, nehezen kereset? pénzt'. Fiala Anna saját magán nem alkalmazhatott varázslatot. Újra államköltségen vonul pihenőre. A Nyitrai Járásbíróság kilenc évi kényszermunkára ítélte. De mi? használnak bírói ítéletek, ha mindig akadnak könnyelmű vagy babonás asszonyok, akik aztán csúnyán ráfizetnek az ilyen Fialánéhoz hasonló szélhámosok hivatásszerű lelkiismeretlenségére. p. o.

f

A mosás és a tisztítás okoz gondot

SZABAD FÖLDMŰVES ^ ^

1965. május 22.

A zenei nevelés jelentősen megjavult az utóbbi időben és különféle hangszereken játszanak a falusi gyerekek is. A komoly arcú Józsi a hegedű húrját rezgeti délutánonként.

Mit olvasson a gyermek?

— Mosódánknak nagy mennyiségű szénre van szüksége, s ezt nem tudja megfelelő zár? helyén tárolni. Ez az előírás ellenes raktározás szintén kritika ?árgyát képezi, fokozza a tűzveszély?, tisztátalanítja a levegő?. Azonban szükség törvény? bon?, ameddig a tervezet? szénraktár? fel nem építik, addig így kell dolgoznunk. Ilyen körülmények között nehezen folyik a munka. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a mosódá? igénybe vevők száma állandóén növekszik, sőt a vegyi üzem felépítésével a kérdés még égetőbbé válik. Itt' ?ehá? sürgős intézkedésre lenné sz kség.

HORNYÄN3ZKY TIBOR

segédeszközök hiányában nem tudták ] azt teljesen rendbehozni. A mosógépe? j tehát félig kész állapotban haza szál- < ütöttük, de csak elől hátul megtámasztva tudtuk üzembe helyezni, mert attól féltünk, hogy működésé alatt szét esik. A járási szakszervezeti tanács munkabaleset bizottságának képviselője legutóbbi ellenőrzésé alkalmával kijelentette, hogy a mosógép ilyen állapotban nem üzemeltethető, életveszélyes baleset következhetik be, mihamarabb gondoskodjunk új gép beállításáról. Ezt könnyű kijelenteni, de annál nehezebb valóra váltani... A Kovosmalttól kaptunk ugyan ígéretet új gépre, de a leszállítás pontos idejét nem közölték velünk. Mos? hát mit tehettünk, addig is kénytelenek leszünk a fehérneműt, amely évente 85 ezer kilóra is felnő, ezzel a géppel mosni.

— Elégedettek a tisztít?a?ók?

— A lakosság gyakran azt is kifogásolja, hogy a kitisztított > fehérneműre sokáig kell várniok. Ez indokolt’, mivel nem ál! mesterséges szárítóterem rendelkezésünkre, csak a városi fürdő helyiségében vagy napos időben az udvaron száríthatjuk a kimosott' ruhát.

— Miiyen nehézségeik vannak még 5

re tervezték. A tervező vállalattól á s leghatározottabb ígéretet kapták az a épületek és berendezések tervezésé- t re és felépítésére. Ugyanazon év szép- 1: temberében a tervező arról értesítette n a Somorjai Közszolgáltatási Üzem r vállalati igazgatóságát, hogy munka- a torlódás miatt feladatának képtelen z eleget tenni. Ha tehetik, forduljanak r más vállalathoz. Erre a lépésre szép- i temberben már késő volt, s így a be- : ruházásból nem lett semmi. 1965-re : újra tervezték az 1 millió 900 ezer koronát igénylő beruházást, s a közelmúltban elhangzott ígéretek szerint a második negyedévben el is kezdik az építési munkákat. Közben más nehézségeink is merültek fel. Az 1960-ban vásárolt 15 kiló kapacitású mosógépünk éppen húsvét előtt felmondta a szolgálatot. A gép tengelye kikopott, hosszabb ideig tartó javításra volt szükség. A rendbehozást sem a trnavai Kovosmalt, sem pedig más gyár nem vállalta arra hivatkozva, hogy ilyen nagyméretű esztergapaddal nem rendelkeznek. Hosszas lótás-futás, kérés és személyes intervencióra végre a gépet sikerült a bratislavai BEZ üzemnél elhelyeznünk. Itt a javítást azonban csak részben hajtották váure. Megfelelő

Az emberek mind magasabb életszínvonal felé törekszenek, szabadulni akarnak a felesleges terhektől, az asszonyok háztartási gondjaik leegyszerűsítését szorgalmazzák, hiszen elég a teendőjük munkahelyükön és családjuk körül is. „A modern háziasszony nálunk mosatja fehérneműjét, tisztítja ruháit“ hangoztatja a közszolgáltatási üzem jelszava. Ez így is van, s erre az útra tértek Somorja lakosai is. A városi közszolgáltatási üzem igazgatójával, Tesarík Istvánnal folytatott beszélgetésünk sok problémára világított rá.

— Kommunális üzemeink általában jól működnek, a nagyközönség elégedett munkájukkal. A legtöbb kritika — s ez az, ami legjobban aggaszt bennünket — a mosoda és vegytisztító üzem címére érkezik — kezdi fejtegetését Tesarík elvtárs. — A mosoda és vegytisztító elhelyezése ma már nem felel meg a követelményeknek, a napról-napra növekvő igények nagyobb kapacitású, modernebb berendezéssel és térfogattal rendelkező üzemet igényelnek. Ennek egyelőre — saját hibánkon kívül — nűn tudunk eleget tenni...

— Ki a hibás?

— Az új mosoda építésé? már 1964-