Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-08 / 18. szám
i-Vezetővé érett Körülbelül tíz évvel ezelőtt egy vékony, barnaarcú fiatalember és a Szlovákiai Testnevelési Szövetség egyik dolgozója vitatkozott a falu közelében lévő szántóföldön. — Én úgy gondolom, ha már stadiont építünk, az ne csak a mának, hanem a holnapnak is megfeleljen — hajtogatta a feketehajú férfi. — Jó, jó, de nagyon költséges lesz. — Segítsenek néhány koronával, munkáskézben nem lesz hiány. Azt hittem, hogy a dióspatonyi sportszervezet elnöke érvel kér, követel. Tévedtem. A dióspatonyi szövetkezet elnöke Kalmár János harcolt azért, hogy a fiataloknak olyan stadiont létesítsenek, amelyről ők csak álmodtak legénykorukban. S bár akkoriban még a szövetkezet „gyerekcipőben“ járt, ő már sejtette, előbb-utóbb a sportolási és sok más lehetőség hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok fészket rakjanak és a közösben tevékenykedjenek. Véleménye azóta sem változott, ezt vallják róla a HNB dolgozói és mások. Az irányítása alatt lévő 2400 hektáros mezőgazdasági üzem már régóta a legjobbak közé tartozik s tavaly a prémiummal együtt 30 korona volt egy munkaegység értéke. Az elmondottak szerint azonban az elnök nem elégedett. Szeretné, ha faluja is a legkülönbek közé tartozna a dunaszerdahclyi járásban. A szövetkezet vezetősége semmitől sem zárkózik el, hogy ez megvalósuljon. Az utóbbi években rendbehozták a középületeket, járdát, parkot létesítettek és az utakat rendezték. A falu melletti fűzfával szegélyezett, esős Szombaton délután is akad tennivaló. Időben Járhatatlan útból közel 10 km hosszúságban kemény utat építettek és a hasznavehetetlen fák helyett ma gyümölcsfák virágoznak végeláthatatlanul. Mivel a jelenlegi művelődési otthon szűknek bizonyult, több mint kétmilliós költséggel korszerű építését kezdik meg a közeljövőben s a szövetkezet több mint 600 ezer koronával járul majd hozzá a művelődés fellegvárának létesítéséhez. A közös elnöke nemcsak az építés-szépítés híve. Ott van ő a nemzeti bizottság ülésein, a jól működő CSISZ- szervezetén, a CSEMADOK és a testnevelési szervezet tanácskozásain. Nem csendes, hallgatag ezeken a megbeszéléseken. A megfontolt szavai mindig jótanácsok a művelődési élet, a sporttevékenység előbbreviteléhez. Azon kívül, hogy tanácsot ad, részt vesz a különböző rendezvényeken, sportvetélkedéseken. Vasárnap délutánonként ott szurkol a járás legkorszerűbb sporttelepén, és idegenbe is elkíséri a fiúkat, akik a járási bajnokság II. osztályának éllovasai. Kalmár Jánost szombaton délután is a közös főhadiszállásán találtam. Már nem a vékonyarcú, heves fiatalember, hanem az élete delén járó, komoly arcú férfi ül velem szemben. Másfél évtized a szövetkezet irányításában, s abból a 12 évi elnökösködés mély redöket vont homlokára. Nem csoda, amellett, hogy 400 ember kenyerének a gondja elsősorban az ő vállára nehezedik, az élet arra is késztette, hogy iskolapadba üljön és elvégezze a mezőgazdasági technikumot. Egyszerű munkásból, szolgalegényből lett példás vezető Kalmár elvtárs. Vajon mit vall ő, a kemény másfél évtizedről, a vezetés művészetéről. — Az én szerény véleményem az, hogy részben azért gyengék az egyes szövetkezetek, mert áilandóan váltják a vezetőket, s minden második-harmadik évben más-más elnök kerül az élre. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy négy-öt év telt el addig, míg az ember úgy ahogy megtanul irányítani. Eleinte én Is azt tettem, amit sokan másik. Ha ti nem, majd én. Lassanként rájöttem, hogy ez így nem megy s kezdtem megkövetelni mindenkitől, hogy amit rábíztak, végezze becsületesen. A „kemény kéz“ egyeseknek nem nagyon tetszett. Mivel azonban látták, hogy nem megy másként, lassanként gondolkozóvá vált minden funkcionárius. Természetesen aztán ők is megkövetelték a tagoktól a jó munkát. Ma már állítom, hogy a tagság 70 százaléka felelősséget érez az iránt, amit csinál s nem hallgatnak el semmit, ami hátráltatná a gazdálkodást. A dióspatonyi elnököt az élet megtanította a vezetésre és mostanában már időt szakít arra is, hogy a hét végén elgondolkozzon a történetekről és előre nézve átgondolja a tennivalókat. Annak is tudatában van, hogy a falu gazdasági ereje, a szövetkezet nem nézheti tétlenül a falu fejlődését, ahol fő részt a közös nagy családja, szebb, kulturáltabb életéről van szó. Hogy társadalmunk megbecsüli Kalmár János másfél évtizedes munkásságát, erőkifejtését faluja boldogulásáért, mi sem igazolja jobban, minthogy a jeles évfordulón „Munkaérdemrenddel“ tüntették ki. Tóth Dezső Tanul, hogy tanítson Langyos tavaszi eső kopog a szürke Moszkvics pléh hátára. A gazdája gázt ad, a motort melegítgeti, míg rá nem köszönök. — Kár, hogy nem jött néhány perccel később — üdvözöl Zsoldos József, az izsapi szövetkezet elnöke. — Miért? — nézek rá kíváncsian. — Mert akkor a hült helyemet találja. — Hová siet? — Nagymegyerre. — De hiszen ... A Moszkvics jó segítőtárs. Anélkül nehezen boldogulna nagyszombat van. a két szövetkezet gazdája. Egy kétezer hektáros gazdaságban mindig akad tennivaló. De talán bemehetnénk az irodába. Barátságos, szépen berendezett helyiség. A falon elismerő oklevelek tanúskodnak, hogy az élenjáró szövetkezet székhazában járunk. Ezt legjobban az igazolja, hogy Izsapon évek óta harminc korona egy munkaegység értéke. A tehenenkénti fejési átlag 2700 liter körül mozog, súlygyarapodásban, hektárhozamok terén a legjobbak közé tartoznak a járásban. —Mi a titka, hogy jó az állatállományuk? — érdeklődöm az elismerő oklevelek láttán. — Semmi különös — mosolyog az elnök. — Elegendő jóminőségü takarmány és megfelelő gondozás. — Dehát magukat is kötötte az előírás. — Csak mi sosem vettük dogmatikusan. Tudtuk mennyit kell beadni, eladni a közellátásnak s aszerint vetettünk, nem a meghatározott hektárok alapján. Itt is, ott is loptunk néhány hektárt és volt elegendő takarmány. Ezt természetesen csak úgy tudtuk megoldani, hogy gondosan műveltük a földet, elegendő istálló- és műtrágyát adagoltunk, természetesen nagyon fontos volt a tagság szorgalma, hozzáértése. — Már régen elnökösködik a falujában? — A közös megalakulása óta ... — És Megyeren? — Három éve. — Nem sok a dupla elnökség. — Kibírnám a kevesebbet is. De akkor nem igen volt más megoldás. A járásról egyre gyakrabban emlegették, jő lenne, ha egyesülnénk a megyeriekkel. A tagság hallani sem akart róla. Érthető, mi harmincat, ők tizenegy koronát fizettek munkaegységenként. Később kitalálták, hogy én menjek át elnökösködni Megyerre. Szívesen, ha kell — mondtam. Igen ám, de a tagság nem akart engedni. Végül a nyakamba sózták mind a kettőt. — Azóta javult a helyzet Megyeren? — Valamennyire. Tavaly már húsz koronát fizettünk. — Hol sántítottak a legjobban a szomszédok? — A munkaszervezés volt a gyengéjük. A dolgozók irányítása, a gépek ésszerű elosztása. Igaz, nem volt az olyan egyszerű dolog. Sokszor nem tudtak mit elosztani. — Hol mennyit tartózkodik? — Ahogy a szükség megkívánja. Itthon jobban megvannak nélkülem. Nálunk már mindenki hozzánőtt a közöshöz... Hú, a mindenségét! — tekint az órájára. — Jól elbeszélgettünk, Megyerre már aligha jutok el. — Messze van még az este ... — Az igaz, de ma még vizsgázni is készülök. — Tanul? — Ha már kitalálták a dunaszerdahelyi üzemi szaktanintézetet, oda diák is kell.' — S mikor ér rá könyveket forgatni? — Néha azért akad egy-egy este... A zömök, barátságos arcú elnök újból a volán mögött ül s aztán elszáguld az egykori szolgalegény, aki két szövetkezetnek is a gazdája. A tapasztalt vezető negyvenkétéves fejjel nem restellt iskolába iratkozni, hogy gazdag gyakorlati tudása mellett elméletileg is felkészüljön a mára, a holnapra. Mint a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének egyik úttörőjét, őt is kitüntették a huszadik évforduló alkalmából. («) \f idékünkön egyik legfontosabb ’ takarmánynövény a kukorica, amelyből évente 1000 kh feletti területen termelünk. Szemtermése képezi abraktakarmányunk jelentős részét. Szára ősszel időben besilózva, répaszelettel keverve igen jó tömegtakarmánynak bizonyult. Silónak termesztve pedig beltartalmi értékét illetően az egységnyi területhez viszonyítva minden más növényt felülmúlt. A kukorica termesztésének jelentősége szövetkezetünkben oly nagy, hogy a termés bizonytalansága megingathatná egész gazdaságunkat. Ezért elhatároztuk, hogy mind a közös, mind pedig a háztáji területek legnagyobb részét öntözni fogjuk. Vetésforgó-rendszerünket rugalmasan kezeljük. Ügy helyezzük el a kukoricát, hogy legnagyobb része öntözhető legyen. Tapasztalataink szerint ugyanis a kukorica nagyon jól meghálálja az öntözést. Évente különös gonddal előkészítjük az öntözésre kerülő kukoricaterületek talaját. Mélyműveléssel igyekszünk a vastagabb termőréteg kialakítására, mert így a talaj víztároló képessége nagyobb. Természetesen figyelembe vesszük a talaj összetételét és minőségét is. Saját kárunkon tapasztaltuk, hogy a talajvizsgálatot összesítő üzemi térkép használata különösen az öntözéses gazdálkodásnál nélkülözhetetlen. Előfordult a talajtérkép elkészítése előtt, hogy túl mélyen (40—50 cm) szántottunk, figyelmen kívül hagyva a 40—60 cm mélységben elhelyezkedő káros sziksós réteget. Szántásunk során tehát mesterségesen szikesítettük a feltalajt. Természetesen helyesebb lett volna, a 40—50 cm helyett 30—35 cm mélyen szántanunk. Azóta használunk üzemi talajtérképet, amelyről leolvasható: 1. az alkalmazandó, agrotechnika, művelési mélység stb., 2. a talajvízszint mélysége a káros sziksó felhalmozódási szintje, 3. az esetleges talajjavítás módja, 4. a talajnak tápanyagokkal történő ellátottsága. Ezen tényezők figyelembe vételével sokkal biztosabban végezhetjük az öntözés előkészítését. Azt ajánljuk, minden öntözéssel foglalkozó gazdaságnak, hogy a jó terméseredmény elérésé érdekében föltétlenül készítsék el a talajtérképet. A helyes mélységben ősszel felszántott talajt elsimítozzuk. Kukoricaterületeinknek 30—40 %-át évente istállótrágyázzuk, de az elsimitózott talajra még ősszel 1—2 q szuperfoszfátot szórunk. Tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 10—12 C fokot, kultivátorral előkészítjük és egy mázsa nitrogéntartalmú (pétisó) műtrágyával kiegészített gyommentes talajba vetjük. A vetést a szántás irányával párhuzamosan 8—10 cm mélyen 70 cm sortávolságra végezzük. A kapálást a tőszám beállításával kapcsoljuk össze. Évekig tartó nagyüzemi kísérletek segítségével megállapítottuk, hogy szövetkezetünkben az öntözött területen fajtáktól függően 20—25 000 tő/kh a leghelyesebb. így egy kukoricatő tenyészterülete 2300—3000 cm2. A fajták közül pedig a Mártonvásári 1-es és a Mártonvásári 5-ös bizonyult a legjobbnak. A fajta megválasztását nagyon fontosnak tartjuk, mert az egyes fajták nem egyformán hálálják meg az öntözést, s több mázsa terméstöbblet vagy alacsonyabb hozam is előfordulhat az egyes fajták összehasonlítása alkalmával. Feltétlenül érdemes kipróbálni, hogy melyik fajta értékesíti legjobban az öntözővizet. Azért tartjuk fontosnak a szántás irányával párhuzamosan történő vízvezetést, hogy az öntözőbarázdák kihúzása és vízszállítása könnyebb legyen. A szántásra merőleges irányú öntözőbarázdákban a víz a legtöbbször elakad. Az öntöző barázdákat Zetor traktorra felerősített répakiemelő gerendelyre szerelt és egyenesen erre a célra készített ún. hattyúnyakú ekével végezzük. Hasonlóképpen, mint a cukorrépa öntözésénél. Arra mindig ügyelünk, hogy az öntözőbarázda kihúzását időben végezzük. Többször jártunk már úgy, hogy a kukorica felnyurgult, s nem tudtuk a barázdákat elkészíteni. Az öntözőbarázdákat a talaj kötöttségétől függően minden harmadik-ötödik sorba húzzuk, amelyekbe a vizet az ideiglenes öntözőcsatornákból engedjük, ezekbe pedig á táblaellátó csatornák szolgáltatják a vizet. Ideiglenes öntözőcsatornákat az előre kijelölt helyekre vetés után lánctalpas traktorral készítjük. A kukorica öntözésének időpontjai Itt figyelembe vesszük a növények fejlődési állapotát és a talaj vízkészletét. Ez általában egybeesik azzal az időponttal, amikor a kukorica a legtöbb tápanyagot igényli (szárbaszökés, címerhányás, csőképződés stb.). Egy-egy öntözés alkalmával 80—100 mm vizet adagolunk a növénynek. Három öntözés alatt tehát 240—300 mm vízpótlást alkalmazunk. így a dolgozók napi teljesítménye 80—100 mm-es vízadaggal, a terület egyenletességétől függően 1—3 kh. Barázdás öntözésen kívül kisebb mértékben ugyan, de alkalmazzuk a kukorica esőztető öntözését is. Tapasztalatunk szerint több víz adagolása esőztető berendezéssel eléggé költséges. Nagy a párolgási veszteség, és a szórófejek munkáját pedig befolyásolja a szél. E hátrányos tulajdonságok végett csak ott használjuk az esőztető berendezéseket, ahol kisebb Vízkivétel ideiglenes csatornából műanyag szivortiyával vízpőtlásra (20—40 mm) van szükségünk. Az öntözést leggyakrabban nitrogén fejtrágyázással is kiegészítjük. Legcélszerűbb az öntözés előtti fejtrágyázás. így a műtrágya időben és biztosan a talajba jut, és kifejti termésfokozódó hatását. Megpróbálkoztunk a kukoricatermesztés olcsóbbá tétele érdekében a vegyszeres gyomirtással is. Az öntözésnél ugyanis a gyomok fejlődése gyorsabb, mint szárazművelés esetén. A nagyobb sikert úgy értük el, hogy először elvégeztük az első sarabolást és a kézzel történő tőszámbeállítást, s utána a második kapálás helyett a 2—4 D hormonhatású Dikonirttal permetezünk (1 kg/kh 300 liter vízben). Talán mondanom sem kell, hogy jó terméseredményt kaptunk. így a második kapálást nem kellett elvégeznünk, tehát a vegyszeres gyomirtás eredményes volt. Jelentkezett az öntözés és a gyomtalanítás termésfokozó hatása. Kimutatás a kisújszállási mezőgazdasági üzemek 1962—1964 évi kukorica átlagterméséről a gazdaságokban szerzett adatok szerint Megnevezés A kukorica Termésátlag Termésátlag vetésterülete kh öntözött q/kh öntözetlen q/kh 1. Búzakalász TSz 800 21,80 15,60 2. Dózsa TSz 700 20,13 14^80 3. Ady TSz 405 16,— 7,— 4. Kinizsi TSz 178 19,30 10,50 5. Nagykunsági ÁG 600 19,17 # 15,19 (A táblázaton megjelölt termésátlagok morzsolt állapotban értendők.) A kukorica öntözése ideiglenes csatornából barázdás módszerrel. Amint a táblázatból látható, a talaj termőképessége tápanyagellátottsága a helyes öntözési időpont kiválasztása és az öntözés gyakorlati végrehajtása Öntözési tapasztalatok Kisújszálláson A Szabad Földműves számára írta BORY Miklós mezőgazdasági mérnök, a Kisújszállási Dózsa TSz elnöke így öntözzük a kukoricát i nagy mértékben befolyásolta a ter- i méseredményt. i (Következik: A sűrüvetésű évelő-i takarmányokat is öntözzük.)
