Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-08 / 18. szám
K“„ŰJ IRÁNY“to, Csömör Géza, a vásárvámosi „Üj Irány“ elnöke hirtelen szeme fölé kapja tenyerét. Ellenzőt formál, hogy jobban szemügyre vegye, amit lát. Földes József, a komplexbrigád vezetője is hernyótalpas, majd betér a brigád udvarára. Az elnök és a brigádvezető csatlakozik a nézelödőhöz. — A kutyafáját! - sziszegi fogai közt az elnök. — Hát ezzel meg mi történt ? Az úton dübörögve közeledik egy hernyótalpas, majd betér a brigád udvarára. Az elnök és a brigádvezető egymást követve sietnek eléje, mint amikor kedves vendég érkezik. A vezetők mozdulatai, megjegyzései azonban arra vallanak, nem köszöntik üdvözlő szavakkal a traktorost. Alig várják, hogy a lánctalpas leálljon, s vezetőjével szót váltsanak. Az ember alighogy félrehúzza a kabin porvédő lepedőjét, szóáradat zúdul felé. — Miért jöttél be? Drága minden perc. Csak öt őrá van. Még soká lesz este. A gépnek van baja? Tán beteg vagy? Galantszki Vendel arca egy árnyalattal halványabb lett a szavak záporától. Meglepődött akárcsak a gyerek, amikor csínyen kapják. Bizonyára nem számított ilyen fogadtatásra. Válasza azonban megnyugtatja a vezetőket. — Végeztem a Bonton dűlőben. Hazajöttem tankolni, azután kimegyek, ha lesz munkám. — Hogy lesz-e? Három traktor megállás nélkül kultivátoroz. Utána azonnal el kell munkálni a földet, mert négy gép veti a kukoricát —, ad választ a brigádvezető. Galantszki Vendelt, aki hernyótalpasáva! vetés alá készíti a talajt, nem kell bíztatni. Műszakonként 30 hektár a teljesítménye. Rajta nem múlik, — csak a kultivátorok bírják szusszal. A brigád legszorgalmasabb tagjai közé tartozik. Tavaly hírnevet is szerzett a szövetkezetnek. A traktorosok országos versenyében a harmadik helyre került. Minden bizonnyal idén is helytA kukoricaföld vegyszeres gyomirtását is új módszerrel végzi a szövetkezet. A hektáronként javasolt 3 kg Zeazinból csak másfél kilót permeteznek a földre. Helyette Prometrynt használnak, ugyancsak másfél kiló mennyiségben. A kombinált összetételű vegyszer előnye, hogy kukorica után bármely növény vethető, továbbá míg a Zeazin néhány hét múlva fejti ki hatását, addig a Prometryn hatása gyorsan mutatkozik. ☆ A két község, Vásárút és Vámosfaluból egyesült szövetkezete megtalálta a boldoguláshoz vezető utat. A jó szervezés és szorgalmas munka révén rövid idő alatt a dunaszerdahelyi járás élenjáró szövetkezetei közé sorakozott. A fejlődés bizonyítására annyit, hogy amíg 1961-ben 6224 korona volt az 1 hektárra eső összeg, 1964-ben 8442 ■koronára emelkedett. Az egy főre eső átlagkereset 1961-ben 10 9Ó6 korona volt, tavaly már 13 880 koronára rúgott. Az összeg nem mondható nagynak, de elég ahhoz, hogy az elmúlt évben 84 tag felvételi kérvény érkezzen a vezetőséghez. Mivel a szövetkezet létszáma (330) így is magas, nem tehetnek eleget a jelentkezők kérésének. Épül, szépül a falu Am az évek során nemcsak a szövetkezet fejlődött ugrásszerűen, de a falu is megifjodott, megszépült. A főtéren korszerű művelődési otthon ékeskedik. Teljesen új köntöst kapott a vendéglátó üzem. Új iskola, gyógyszertár, csinos házak egész sora épült az utóbbi években. A falu szorgalmáról tanúskodik, hogy hazánk felszabadulása 20. évfordulójára indított faluszépítési versenyben első helyre kerültek a járásban. Késő délutánba hajlik az idő, amikor búcsúzunk az „Új Irány“ vezetőitől. Az elnök már tűkön áll, a kukoricavetőkhöz sietne. Földes, a brigádvezető és Hodosi Béla ökonómus észrevétlen elrobogott a műtrágyavezetökhöz. Orbán István, a helyi nemzeti bizottság elnöke kiskacsák vásárlása ügyében Eperjesre indul. Mindenkinek megvan a maga gondja, dolga. A tettrekész vezetők mozgásban tartják a falu apraját-nagyját. S épp ebben rejlik sikerük záloga. SÁNDOR GÄBOR Ktmkaérdemrendes fejők Mär évekkel EZELŐTT sok cikk jelent meg Jozef Trousilról, a hlusovicei szövetkezet (olomouci járás) híres fejőjéről. De az élet halad, és a fejőgulyások egén új csillagok tűntek fel. Néhányan már meg is előzték a híres tanítómestert. Mostanában sokat emlegetik Matej Turcant, az Ojbarsi Állami Kísérleti Intézet fejőjét. Mojzis Imre igazgató már úgy véli, hogy megelőzték a hlusoviceieket. Tegyük hozzá, hogy jogos a feltételezés. Erről tanúskodik az első negyedévi értékelés is. Benyicky Zoltán zootechnikus alig győzi felsorolni a jobbnál jobb eredményeket. A két szocialista munkabrigádon belül élénk verseny folyik a fejők között. Sokszor élére áll a kérdés, vajon az újbarsi, vagypedig a sándorhalmi részlegé lesz-e az elsőség. Meg keli hagyni, hogy mind a két helyen magas szintű a termelés. De hajtja a brigád tagjait az anvagi érdekeltség is. Hisz a zootechnikus szerint az első negyedévi eredmények után 100—322 koronáig terjedő prémiumot kapnak azok a fejők, akik lényegesen túlteljesítették tervüket. Hihetetlenül hangzik, de elég nehéz itt prémiumot elérni, mert a termelési terveket nem szabják alacsonyra. A többéves átlag és a tehénállomány minősége alapján szabják még a mutatókat. Arra is ügyelnek, hogy egyegy fejő valamilyen úton ne csak nagyhozamú tehénhez jusson. Amikor elérkezik a tehénelosztás ideje, az egyforma tejelékenységű tehenekre sorsot húznak a fejők. Ezután senki sem szidhatja a másikat, hogy ezért van magasabb tejhozama, mert jobbak a tehenei. Az év első hónapjában Turcan Matej naponta 10,23 liter tejet fejt tehenenként, de veszélyben van az elsősége, mert Kubincová Anna megelőzte 12,70 liter tejjel. Turcan Matej a múlt évben Szlovákia legjobb fejője volt a felszabadulás évfordulóján pedig elnyerte a „Szocialista mezőgazdaság építésében szerzett érdemekért“ című kitüntetést. Az igazgató szerint viszont a fiatal Ján Hubac veszélyesebb ellenfél. Bár jelenleg tehenenként naponta még csak 10,64 liter tejet fej, de ha leellik néhány rekordtehene, még Kubincová Anna is könnyen háttérbe szorul. A versengés teljes ütemben folyik, az átmeneti előretörések után majd az év vége tisztázza, ki dolgozott legjobban. Addig minden nap csorgatni kell a tejet a sajtárba, hogy jóval túlhaladhassák az évi 3000 liter tejet tehenenként. Mert ebben a gazdaságban nem is veszik tehénszámba, azt amelyik 5000-en alul ad tejet. Az újbarsi fejők versengését a nagyok vetélkedésének is mondhatjuk. Az igazgatót és a dolgozókat nem olyan fából faragták, hogy babérjaikon pihenve megálljának az elért eredményeknél. Idén jól indultak. A múlt év hasonló időszakához képest naponta egy literrel emelkedett az átlagos tejhozam. Az év elejétől naponta átlagosan 9,1 liter tejet fejtek, de áprilisban már elérték a 11,8 litert. Persze, az eredmények nem véletlenek. Sokat dolgoztak, sok fáradságba került, amíg eddig értek. Az igazgató és a zootechnikus és néhány fejő belelapoz a nagykönyvbe. Szép adatok kerülnek elő. A mikor megkezdték a tenyésztést, nagy probléma előtt álltak. Teheneik mutatósak, tetszések voltak, de súlyukhoz képest kevés tejet adtak. Elsőrendű feladatnak tűzték, hogy az átlagsúly rovására emelik a tejtermelést. Évente kiválasztották a jó takarmányértékesítő és tejtermelésre hajlamos egyedeket. A hoszszúéves munka meghozta gyümölcsét. A tehenek 800 kg -os átlagsúlya 620 kg-ra csökkent. A tejtermelés grafikonja pedig egyre magasabbra ível. A kimutatás szerint a tehenek 3 %-a 6000 literen felül, 8 °/o-a a 5—6 ezer liter, 19 %-a 4—5 ezer liter, 38 Vo-a 3—4 ezer liter és 18 °/o-a 2—3 ezer liter tejet ad. Említésre méltó az évi tejtermelés emelkedése. 1963-ban tehenenként átlagosan 3252 liter tejet fejtek. Turcan brigádja már akkor elérte a 3650 litert, ö maga pedig 13 tehéntől egv laktáció alatt 4230 liter tejet fejt darabonként. A múlt évben a tejtermelés az egész gazdaságban 3500 literre emelkedett. Turcan szocialista munkabrigádja 4070 litert fejt tehenenként, a szocialista munkabrigád vezetője pedig 4631-et. A gazdaság nemcsak a tejtermelést tartja szem előtt, hanem törődnek azzal is, hogy kiváló tenyészállatokkal lássák el a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat. Turcan elvtárs 13 tehenétől 3 tenyészbikát adott el a múlt évben. Ebből kettő Elita Rekord osztályzatot nyert. Prerovban az országos tenyészállatvásáron 33 ezer koronát kaptak egv darabért, öt darab üszőt pedig besoroltak a tehenek közé. Idén újabb öt tenyészbikát készítenek elő. Általában az egész gazdaság szép eredményeket ér el a tehénállomány felfrissítésében. Száz tehén után egy év alatt 31 üszőt állítottak tehénsorba, ebből tizet eladtak. A Turcan-féle szocialista munkabrigád 1970-ig 4500 liter tejet akar termelni, egy-egy laktáció alatt tehenenként 4 %-os zsírtartalommal. Cokan kérdezik, hogyan érnek el az újbarsi kísérleti gazdaságban ilyen szép eredményeket. Az igazgató és a fejők is azt vallják, hogy száján fejik a tehenet. De sokkal jelentősebb szerintük a tenyészállatok kiválasztása és gondos kezelése. A fejők igyekeznek már a hetedik hónapban szárazra állítani a tehenet, hogy borjazás előtt erőt gyűjthessen. Természetesen akadnak nehézségeik. A tehenek nagy része még héthónapos fejés után is napi 12 liter tejet ad. A legnagyobb baj a 6000 literes tehenekkel van. Bizony komoly gondot okoz a tehén elapasztása. Fokozatosan csökkentik az abrak és a lédús takarmányok mennyiségét és így elérik a kívánt eredményt. A nagy tejelékenységű tehenek elles után már a reggeli fejőskor 13—14 liter tejet adnak. Néhány szót szólhatunk a módszerekről is. A teheneket a régi jó szokás szerint fejés előtt jól előkészítik. Tőgyüket meleg vízzel mossák és enyhén masszírozzák, így a tehenek könnyebben és több tejet adnak. A kiváló fejők és fejőnők évek hosszú során a jó eredményekért már több elismerő oklevelet kaptak. Matej Turcan megszerezte a „Szlovákia legjobb fejője“ címet is. Nem csoda az elismerés. Említsünk csak egy tehenet. A tízéves Elly már nyolcszor ellett, kilenc borjút hozott a világra, a múlt évi tejtermelése 6244 liter volt 3,8 "Zo-os zsírtartalommal. Eddig összesen 41 239 liter tejet adott. A gazdaság dolgozói minden 100 tehén után 102 db borjút választottak el. Sok ikerborjú lát napvilágot, bár az igazgató nem nagyon örül ennek, de mit lehet tenni, ha ilyen szaporafajták a tehenek. A gazdaság vezetősége és a szocialista brigádok vezetői foglalkoztak a fejők munkakörülményeinek megjavításával is. A munkát úgy osztják be, hogy minden hetedik nap szabad. Az űn. beugró fejő ezeken a hetedik napokon helyettesít. A két műszak nem vált be, mert a fejők féltékenyek egymásra. Előfordult, hogy a második műszakban dolgozó fejő nem fejte ki úgy ' a tehenet, mint az első és így csökkent a tejhozam. Az egynapos helyettesítés nem jelent túl nagy veszteséget, sőt eddig nincs panasz. Az újbarsi fejők lelkes munkaközösségét munkaérdemrenddel tüntették ki. Megérdemelten, hisz kevés gazdaság dicsekedhet ilyen eredményekkel. Jól dolgoznak Trousil vetélytársai. Bállá József 1 áll. Főhadiszállás a brigádon A brigádon olyan a forgalom, mint egy főhadiszálláson. Motorkerékpár szárnyán repülnek a jelentések a határ azon részeiből, ahol dolgoznak. Amint kisütött a nap, a traktorosok megszállták a határt.' Nemcsak a kukorica vetését szorgalmazták, de a burgonyáét is, vetették a műtrágyát, drótféreg ellen fertőtlenítették a kukorica talaját, vegyszerre! gyomtalanították az őszieket. Mindmegannyi teendő, melyeket jó lenne egy nap alatt elvégezni. — Esős tavaszon lopni kell a munkát, ha nem akarunk lemaradni — mondja a közös elnöke. — Ez ideig minden mag idejében földbe került. Most a kukoricán a sor, melynek vetése nem tűr halasztást. Huncut portéka, s becsapja az embert, ha későn kerül a földbe. Nálunk a takarmányalap zömét alkotja, ezért nagy gondot fordítunk termesztésére. A szövetkezet bevételének 62 — 64 °/o-a állattenyésztésből ered. S ezen a termelési ágon még javítani akarunk. Nem vitás, szívügyünk a takarmány. Ahol érvényesül az új Közepes termetű szemüveges ember hajt motorkerékpárjával az udvarra. Radimák János agronómus, a búza gyomtalanítását ellenőrizte. Bár nem nagyon gazos, mégis permetezik, a kevés gyom se ártson a búzának. Radimák elvtárs elmondja, sokat ígér a- határ. Jól fejlődnek az ősziek, a cukorrépa, az évelőtakarmányok. Hogy több fehérjedús takarmányhoz jussanak, az árpa közé takarmányborsót vetettek. Az árpa jól megfér a borsóval, nem csökkenti hektárhozamát, ugyanakkor az árpán kívül hektáronként 4 — 5 mázsa fehérjében gazdag borsóhoz is jutnak. Ezt a társítást másodízben alkalmazzák. A Kamocsa- szímöi utat inkább a köépítmények rossz tulajdonságai jellemzik. Rázós, ugratás, dobálja a kocsit, nyúzza a gumikat és az embert. Egyszóval, nem éppen sofórálom. így aztán kétszeres öröm a megérkezés. Örül az ember, hogy végre leszállhat, másrészt a látvány az első pillanatra is üdítő. Kellemes meglepetés a betonos gyalogjáró — egyelőre csak az utca egyik oldalán, de bizonyos, hogy a másik oldal sem marad sokáig szégyenben. Az utcák rendezettek, a házak egyszerűek, de tiszták és csinosak, az új emeletes szövetkezeti irodaház pedig még városnak is díszére válna. Aki először jár itt, ezeket a változásokat talán észre sem veszi, de úgy 20 — 25 évvel ezelőtt másféle világ volt erre. Tudja ezt öreg és fiatal: az öreg a két szemével látta, a fiatal pedig hallott róla eleget. Negatív mintafalu Ez a falu szemléltető keresztmetszete volt a burzsoá republikának. Találkozott itt a kapitalista osztályállam minden baja, nyomorúsága. Olyan volt, mint egy kiállítási mintafalu, — csak éppen ellenkező előjellel. A kiállításokon az eszményi falu képét szokták mutogatni, a romantikát, az idillt, a tiszta udvarokat, a színes házhomlokzatot és a virágos kiskerteket. Ez a negatív mintafalu az osztályellentétek okait és következményeit fitogtatta. Az okok: a kevés föld, az ipar és a munkaalkalom teljes hiánya, a járhatatlan utak és a magas adó. Mindössze két tíz hektárnál nagyobb gazdaság, a többi törpebirtok, nyúzott szegényparaszt, a maradék pedig földnélküli proli, akinek egész vagyona két kérges keze meg egy lapát és talicska. Biztosan ráismernek, kubikos. De róluk majd később. És a következmények: szegénység, mostoha egészségügyi és kulturális viszonyok, annak minden járulékával. Ami csak baj volt abban a széles „demokráciában", abból ide szorult egyegy jókora darab. A következményekből azonban még egy következmény származott, a bele nem nyugvás, a lázadás szelleme, mely emberibb életet sürgetett, munkát, kenyeret követelt. Ez a szellem azt hirdette, hogy csak harc és önfeláldozás árán lehet jobb életet teremteni és hogy nincs vesztenivaló semmi. A tűz élesztői éppen azok a talicskás emberek voltak, akik a legközvetlenebbül, a saját bőrükön érezték a kizsákmányolást. Bérmunkások voltak és szakmánybérért dolgoztak, ha ugyan akadt munka. A kubikos kollektívban összeforrott ember. Csoportban dolgozik, együtt a többivel és így egyik a másikért felel. Egy mindenkiért, és mindenki egyért. Könnyebben felismeri, hogy az összetartásban rejlik az ereje és a széthúzásban a gyöngesége. Felismeri, hogy húsz lapát együtt többet tesz, mint húsz lapát külön. Nem csoda, hogy a faluban a szegénység közt megvan a tekintélye. A földdel bíró gazda ugyan egy kissé elnéz felette, de a szegény feltekint rá, mert habár nehezen dolgozik, éppen úgy mint ö, de keresetéből mégis jobban, kulturáltabban él, és még könyvet is olvas. Gyűlnek a felhők ... Az 1927-31 évi nagy gazdasági válság hogy is kerülhette volna el a Vág mentét, méghozzá ezt a mostoha sorsú falut. Alacsony volt a termékek ára, drága a hitel - ha ugyan egyáltalában ad a bank —, az adó magas, a behajtás könyörtelen. Pihen a kubikos talicskája is. Nincs munka, szorul a nadrágszíj, napról napra sápadtabbak a gyerekek. Az utca során szinte naponta fel-feltűnik a város rettegett küldöttje, a végrehajtó. A kerítések mögött összesúgnak: hova tort ma a táskás ember. Az adót fizetni kell, kéremszépen, az államnak pénzre van szüksége. Ez igaz, de miért fizet a 2000 hektáros Károlyi gróf kevesebb adót, mint ez a nyomorult falu? Hogy ezt kitől tudják? Hát a kubikostól, mert az újságot olvas, méghozzá a szegények újságát, a Kassai Munkást, meg aztán gyűlésre jár, Ojvárba. Mert hát kommunista. Nem nőtt ki itt sohasem még egy fia Achim András sem, csak néhány, alig nyolc-tíz, párttag. Ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy a falu népe megértse, itt tenni kell valamit. A jelszavakat nem kellett sokáig keresni. Munka, kenyér, a végrehajtások beszüntetése, az adók leírása, vetömagjuttatás. Fizessenek a gazdagok! Ök élvezik a demokrácia áldásait. Kitör a vihar ... 1931. február 6-án gyűlést hirdettek, amelyet a hatósági tilalom ellenére is megtartottak. A tömeget csendőrök zárták körül, dulakodás kezdődött, — csattogott a puskatus és asszonysikoly hasított bele a falu csendjébe. A férfiak felszakítják az ingüket és meztelen mellüket szegezik a szuronnyal szembe. Egy helybeli csendőr már nem bírja nézni és a parancsnok elé dobban. Keményen tiszteleg: „Parancsnok úr, engedjük az embereket a községházára, .csak a kérelmüket akarják átadni." A csendőregység bevonul a községháza udvarába. Az eredmény nem sok, de valami. Ingyenes élelmezési jegyek a nincsteleneknek. A harc embert formál. Május elsején már 400 szímöi férfi és asszony vonul Gúta felé, hogy meghallgassa az ünnepi szónokot, Vaisz Sámuelt, a földmunkások titkárát. A Vág hírján csendőrcsapat várja a felvonulókat. Rövid dulakodás, a tömeg áttöri a kordont. Hiszen törvény adta jog a május 1 megünneplése, A gyűlés után a csendőrök hátulról támadják meg az elvonuló szimóieket. Az utcakő a proletár fegyvere. Folyik a vér, sok a sebesült. Két év múlva, 1933-ban bérharcban állnak a kubikosok. A szivattyútelep építésénél a vállalat éhbérért dolgoztat, a munkaidő 12 óra. A kubikos azonban fegyelmezett és kitartó. Az emberek megszállják a munkahelyet és a szabad ég alatt táboroznak egészen a győzelemig. A siker teljes. Nyolcórai munkaidő és magasabb szakmánybér. A párt ereje, tekintélye növekszik, hallgat rá a szegény ember, fél tőle az ellenség. Pedig csak nyolc-tíz emberből áll ez a sereg. Néhány beszédes szám Hlavaty Lászlóval, a HNB titkárával beszélgetünk. Az idén építendő művelődési ház terveit boncolgatjuk. Egymillió koronába fog kerülni, de igazán méltó hajléka lesz a kultúrának. Lesz benne színházterem, klubhelyiségek, bálterem, egyszóval minden ami kell. A falu is szépen épül, 198 új családi ház, a régiek átépítve, a házakban 284 televíziós készülék, 684 rádióvevő és 154 motoros jármű, a többsége motorkerékpár. És még sok minden, am; 20 év előtt álom sem lehetett. Mindez miből? A 30 korona értékű munkaegységből, no meg a háztájiból. A természetbeni 2 kg gabona egységenként. Balog István szövetkezeti elnök kedvtelenül válaszolgat a kérdésekre. Bántja a rossz időjárás. Most is vagy két hete folyton esik és a fele cukorrépa még nincs a földben. Van még más panasza is. Rendszertelen a sertésfelvásárlás, későn veszik át a hízót, ezért sokszor nincs helyük a választott malacoknak. Drága és vesződséges a szállítás, mert a jó utak elkerülik a határt. Az elnök nem dicsekvő típus. Pedig egy oklevél a falon azt bizonyítja, hogy tavaly elnyerték a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója szövetkezetének címét. Ha az elnök nem is, de Horváth Lajos ökonómus és a járási funkcionáriusok elárulják, hogy a szímöi EFSZ a járás legszilárdabb szövetkezete. Vagyona 22 millió és adósságmentes. Tavalyi termelési terveiket is hiánytalanul teljesítették. Ez évben úiabb lépést akarnak tenni előre. A 120 hektár cukorrépát és az 50 hektáros kertészetet akarják öntözni. Tizenöt évvel ezelőtt nagyon mélyről indultak. 350 taggal és 1500 hektár földdel kezdték. Ez papíron szép. Igenám, de a 22 db gyönge szarvasmarha, a régi, elavult munkaeszközök, a gazdasági épületek és berendezések teljes hiánya már a szegénység jele. Ennyit örököltek a fösvény múlttól. Ami pedig közben történt, az nem volt más, mint annak a harcnak a folytatása, amelyet 1931-ben kezdtek és a felszabadulásig folytattak a szímöi szegényparasztok és kubikosok. Harc ez is, de már más, kedvezőbb körülmények között, A testvéri tankok törték előttük az utat. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. május 8.
