Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-24 / 16. szám
A nemzetközi helyzet' elsőszámú problémája továbbra is a délkeletázsiai helyzet. Persze állandóan újabb és újabb fordulatokkal bővül, sajnos, egyelőre még nem kedvező irányba. Az első megállapítást' az a széleskörű nemzetközi állásfoglalás bizonyltja, amelynek sorrendje a moszkvai szovjet-mongol barátsági nagygyűléstől a Ben Bella—Tito találkozón át egészen a Trafalgar-téri tüntetésig vezet. Washington viszont változatlanul a vietnami válság fokozását idézi elő, miközben nem ves$i figyelembe a haladó világközvélemény jogos követelését: el a kezekkel Vietnamtól!, FOKOZÓDIK AZ AMERIKAI PROVOKÁCIÓ Az újságolvasó és TV-néző emberek százmilliói szerte a világon személyesen győződnek meg: az Egyesült Államok modern háborút folytat egy tőle több ezer kilométerre távoleső független állammal, a „szabadság védelmezésének“ leple alatt. A vietnami helyzet ismertetését legutoljára ott hagytuk abba, s sajnos, most ugyanazzal kell folytatnunk, hogy egyre jobban fokozódik az amerikai provokáció. Ennek a véleményének ad kifejezést többek között a Krasznaja Zvezda, a szovjet fegyveres erők lapja is, amely megállapítja, hogy miközben a hivatalos washingtoni körök tárgyalási készségről beszélnek, amerikai és dél-vietnami gépek meg-megújuló barbár támadásokat hajtanak végre a VDK területe ellen. Napal-bombákat szórnak asszonyokra, gyermekekre és öregekre egyaránt, s legújabban már rakétákat is bevetnek a harcokba. JOHNSON ELZÁRKÓZIK Az a Washingtonból származó hír, hogy a Fehér Ház gazdája elhalasztotta több tervezett külföldi útját, sőt otthonmaradásra szólította fel az amerikai fővárosba készülő indiai és pakisztáni kormányfőt, érthető nyugtalanságot váltott ki nyugati diplomáciai körökben. Angol politikai megfigyelők nem is titkolták aggodalmukat, amikor a következőket mondták: Johnson hiába húzódott vissza texasi farmjának kerítése mögé, (mint ismeretes az amerikai elnök a húsvéti ünnepek alkalmából több napot otthoni birtokán töltött), ez nem mentesíti a vietnami politikáját illető mind hevesebb bírálatoktól. Nem beszélve arról a hatalmas tömegtüntetésről, amelyre Washingtonban és Johnson elnök texasi birtokának közelében került sor. A fővárosban mintegy tízezer közép- és főiskolai diák követelte békés tüntetéssel, hogy a kormány haladéktalanul vessen véget a vietnami háborúnak és vonja ki csapatait Délkelet-Azsiából. A VIETNAMI NÉP NINCS EGYEDÜL vezetőkkel lefolyt tárgyalásait ismerteti. Az április 10—17-ike közt' lefolyt szovjet—vietnami megbeszélések után kiadott közlemény leszögezi: a Szovjetunió kinyilvánította készségét, hogy továbbra is segítséget nyújt a VDK-nak az amerikai agresszió viszszaverésében. S amennyiben az USA fokozza agresszióját, a szovjet kormány a VDK kormányának kérésére beleegyezik abba, hogy szovjet önkéntesek utazzanak Vietnamba. A közös szovjet—vietnami közlemény megállapítja még, hogy az USA akciói nemcsak a délkelet-ázsiai népek békéjét veszélyeztetik, hanem fokozzák a feszültséget az egész világon. Ezáltal egyre jobban fenyeget a katonai konfliktus veszélye, amely súlyos következményekkel járna a világ valamennyi nemzetére. Hasonló következtetéseket von le a mongol párt- és kormányküldöttség Moszkvában tett látogatása után kiadott közlemény nemzetközi vonatkozású tétele is. Ide kívánkozik még a moszkvai Pravda hétfői számának vezércikkében kifejtett álláspont is, amely szintén az amerikaiak vietnami agressziójával foglalkozik. A cikk bejelenti, hogy az utóbbi időben mind több levél érkezik a szovjet központi hivatalokhoz és a szerkesztőségek címére és íróik közük, hogy készek a vietnami nép segítségére sietni. ÉS WASHINGTON NEM OKUL... Legalább is egyelőre úgy látszik', hogy nem. Az állandóan megújuló és fokozódó bombatámadásokról már szóltunk. De meg kell még említenünk a Hawai-szigeteken levő Honoluluban lezajlott amerikai titkos katonai megbeszéléseket, amelyeket maga McNamara amerikai hadügyminiszter irányított. Tárgya: a délkeletázsiai háború kiterjesztésének lehetőségei és módszerei volt. Az amerikai hadügyminiszter be is jelentette, hogy újabb hadiszállítmányok és katonák érkeznek Dél-Vietnamba.-I. .... HÚSVÉTI BÉKETÜNTETÉSEK hogy számos munkáspárti képviselő is támogatta az angol húsvéti békemenet résztvevőinek követeléseit. A nyugat-német béketüntetések jelszava a következő volt: ne legyenek atomfegyverek német földön! A résztvevők közép-európai atomfegyvermentes övezet létrehozását követelték és hangoztatták, hogy mindkét német államnak le kell mondania az atomfegyverekről. Ha az elmondottak után figyelembe vesszük még, hogy a múlt hét során létrejött Johnson—Wilson, valamint Ben Bella és Tito találkozó alkalmából lefolyt eszmecserében is jelentős g helyet foglalt el az indokínai helyzet elemzése, önként adódik a képletes következtetés: a nemzetközi helyzet jelenlegi nagy és súlyos fekélye az L amerikaiak által kirobbantott és állandóan fokozódó vietnami válság, amelyet minél előbb el kell távolítani a világ testéről, mert a népek mindaddig nem nyugszanak és nem is £ nyugodhatnak meg, míg idegen érdekekért folyik az ártatlanok vére. (-tg-) Moszkvában két jelentős közlemény látott napvilágot. Az egyik a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a másik a Mongol Népköztársaság párt- és kormányküldöttségeinek a szovjet Az immár hagyományossá vált nyugat-európai béketüntetések is a vietnami béke jegyében zajlottak le. Különösen az angol békeharcosok Trafalgar-téri felvonulásán hangzottak el méltatlankodások, sőt elítélő nyilatkozatok az amerikaiak fokozódó délvietnami agressziója miatt. Az akció jelentőségét csak fokozta az a tény, IBÉRIAI VIHAROK Az elkeseredés hulláma Spanyolországban a bányászok tavalyi országos méretű sztrájkmozgalma után most a főiskolákra csapott át'. Márciusban Franco Spanyolországán újra végigsepert a forradalom szele. Egy napon a madridi egyetem 4000 diákja lepte el a Gran Via és az Alcala-körút vidékét. A márciusi havas záporeső a hivatalos körök várakozása ellenére sem késztette őket visszavonulásra. Franco parancsot adott a rendőrség bevetésére. A diákok tüntető felvonulásukat előzőleg előírásszerűén bejelentették a közoktatásügyi minisztériumban; a rendőrség a menetet a gyakorlatnak megfelelően letiltotta és az ott uralkodó rend alapján igyekezett a renitens főiskolásokat szétzavarni. Négyüket közülük letartóztattak, tanárokat hallgattak ki. És mégis az alulmaradtak tömege győzött. A demonstráció után Franco ülésre hívta össze kabinettjét és kénytelen volt megszavaztatni, amit a fiatalok követeitek: a választójogot Spanyolország főiskoláin. A Caudillo — bár kissé kendőzötten — tudatta a főiskolásokkal, hogy a jövőben az egységes diákszakszervezet (Sindicato Espanol Universitario) funkcionáriusait maguk választhatják meg. A diktatúra történetében Franco először ismert el bizonyos jogokat a spanyol élet egyik szektorában demokratikus ízű véleménynyilvánításra. Mindeddig az egykori hitleri Deutsche Arbeitsfront (Német munkafront) mintája szerint a szakszervezetek vezetőit a kormány nevezte ki. Ezek a vezetők természetesen a J A. J rendszer besúgói. Az egyetemi szindikátus vezetőin keresztül a főiskolai ifjúság természetesen semmit sem érhetett el, és az uralkodó rendszer biztonságban ringathatta magát már azért is, mert az Információs minisztérium bizalmas közvélemény-kutatásai évről évre mindig ugyanazt eredményezték: a diákok minden politikai tevékenységtől visszariadnak. Franco kopóinak azonban elkerülte a figyelmét, hogy különösen 1960 óta sok minden megváltozott a spanyol egyetemeken. A tantermeket' időközben új nemzedék özönlötte el, amely már mentes a polgárháború tragédiájának bénító hatásától; a rendszer gazdasági engedékenysége és az utóbbi években egyre nagyobb tömegekben lezajló idegenforgalom is sok új impulzust hozott az egyetemek áporodott légkörébe. A rendszer mégis bízott benne, hogy a diákok mozgalma nem robban ki, hiszen á politikával eddig nem nagyon foglalkozó fiatalokat a falangista szervek ellenőrizték. Az az elenyésző számú önérzetes főiskolás pedig számos politikai irányzatban forgácsolódik szét. A tanárok eddig mindig vonakodtak részt venni a rendszer ellen szervezett' tüntetéseken. Amikor azonban az év elején előkészületek folytak a hivatalos szakszervezeti választásokra, már nyilvánvaló volt, hogy időközben kiégtek a rendszer biztosítékai. A forradalmi gondolkozású diákok egy csoportjának sikerült, megnyerni néhány professzor közreműködését. A négy tanár — Santiago Montéra Diaz történész, Augustin Garcia Calvo # újból kiéleződött a helyzet Cipruson. A török kormány bejelentette, hogy kiutasít az országából minden görög nemzetiségű lakost'. Elhatározását azzal indokolja, hogy Cipruson a görög lakosság és a török kisebbség között újabb viszályok keletkeznek. Az intézkedés kb. négyezer Törökországban élő görög lakost érint'. 0 A Szovjetunióban leírják a kolhozok adósságát. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott, amelynek értelmében a kolhozokban végzett alapvető talajjavító munkákat' az állami költségvetésből fedezik és az Állami Bank kivételesén leírja a kölcsönökből eredő adósságokat'. 0 Jobb, tudományosabb tervezést! Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöké beszédet mondott az Állami Tervbizotíság ülésén, amelyen az 1966 —70 évi népgazdasági tervről tárgyaltak. A szovjet miniszterelnök kijelentette: megvannak a feltételek a gazdaság gyors fejlesztéséhez, de az eddiginél jobb, tudományosabb tervezést kell folytatni. 0 Kinai és kubai önkéntesek' a VDK-ba? A Kínai Országos Népi Gyű-s lés állandó bizottsága határozatot hagyott' jóvá, amelynek értelmében „Kipa továbbra is megtesz mindén .tőle telhetőt az USA ellen harcoló vietnami hazafiak korlátlan támogatására". Hasonló bejelentést tett' Fidel Castro kubai miniszterelnök is. filológus, Jósé Lius Aranguren szociológus és Roberto Garcia Vércher, a politikai tudományok tanára február 24-én a diákok ezreivel együtt' teljes csendben, fegyelmezettén meneteltek a madridi egyetem központi épületéhez és ott a Quevedo-téren tüntetést rendeztek a központi diákszakszervezet választási cirkusza ellen. Amikor rendőrség rontott" a tüntető tömegre, a diákok tanáraikkal együtt leültek a tér kövezetére, ahonnan aztán a rendőröknek maguknak kellett minden egyes tüntetőt elcipelniük. A kormány mind a négy professzort felfüggesztette állásából, bezáratta a filozófiai és az orvosi fakultást és az egyetem központi épületét rendőrkordonnal vétette körül. Erre 20 docens tiltakozó felhívást' nyújtott' be és a diákok minden fakultáson sztrájkot jelentettek be. Március elejéig azután egyik egyetem hallgatósága a másik után csatlakozott a madridiak sztrájkjához — először Barcelonában és Salamancában, majd Sevillában, Valenciában, végül pedig elcsendesedtek a tantermek a granadai, oviédoi, bilbaói és zaragozzai főiskolákon is. Spanyolország egyetemein megszűnt minden munka ... Francesco Franco kénytelen volt retirálni. Azonban alig hogy utasítást adott a szakszervezet vezetőknek, helyezzenek kilátásba szabad választásokat, máris újabb rém mutatkozott a láthatáron: a fémmunkások is saját meggyőződésük szerint kívánják megválasztani szindikátusuk funkcionáriusait és újra mozgolódnak a bányászok is. Azóta alig múlik el nap Spanyolországban tüntetések nélkül. A rendszer által irányított „egységes szakszervezet“, a hadsereg és az egyház mellett A Franco-rendszer egyik alappilléré, lassan de biztosan szétmállik. SM LENIN az elvtárs, az ember Milyen volt LENIN, a földkerekség első munkásállamának vezetője — a hétköznapokon milyen volt, mint elvtárs és ember? Erről szól a kötet, amely Moszkvában jelent meg. A szerzők beszélgettek Lenin egykori munkatársaival, azokkal, akik környezetében dolgoztak és régi feljegyzések nyomán felkutatták azokat, akik annak idején különböző ügyekben felkeresték Lenin elvtársat. Megszólaltatták az orvosokat, akik gyógyították, a telefonkezelőt, aki előszobájában ült, a vörösgárdistákat, akik ott posztóitok a Szmolnij és a Kreml előtt. Régi találkozások elevenedtek fel, cédulák, kitépett blokklapok kerültek elő, jellegzetes szálkás lenini betűkkel, néhány szavas megjegyzésékkel, utasításokkal és kérésekkel. És a több mint négy évtized távlatából újra előtűnő emlékek nyomán még teljesebbé válik, mind újabb vonásokkal gazdagszik a sokszínű kép. A forradalmi harc vezérének portréja, aki a szovjethatalom legnehezebb, sorsdöntő óráiban is mindig egyszerű, közvetlen, megértő és emberi volt. Akinek szeme elől a közügyek sokasága sem takarta el soha egyetlen percre sem az egyes ember örömét és bánatát — akinek számára a szó szoros értelmében létszükséglet volt az ország minden részéből hozzá forduló látogatókkal való találkozás, beszélgetés, tanácsadás és tanácskozás is. .. .Itt vannak Eatyijevának. Lenin egykori titkárnőjének feljegyzései. „Lenin — ez tudott dolog — féltő gonddal kísérte figyelemmel a körülötte élő emberek sorsát. Gondoskodása mindig tapintatos és figyelmes volt, kiterjedt mindenre, amire szükség volt, amiben csak segíteni tudott. Lenin gyakran küldött leveleket és feljegyzéseket különböző vállalatoknak és intézményeknek, amelyekben sohasem követelte, hanem mindig kérte, hogy adjanak valakinek, segítséget: élelmet, tüzelőt, ruhát, orvosi kezelést ... Egy ízben Lenin észrevette, hogy az újonnan létesített statisztikai hivatal helyettes vezetője - Hrcsajeva asszony állandóan részt vesz a Népbiztosok Tanácsának a késő éjjeli órákig tartó naponkénti tanácskozásain. Vlagyimir lljics az egyik ülés alatt cédulát írt nekem: „Hrcsajeva messze lakik, és ha gyalog jár, akkor bizony nehéz dolga lehet. Magyarázza meg neki, hogy olyan alkalmakkor, amikor nem az öt érintő kérdésekről van szó, korábban is elmehet, vagy pedig egyáltalán be sem kell jönnie." lljics azonban láthatóan tartott tőle, hogy ez a tanács esetleg sértő lehet és hozzáfűzte: „Persze, ezt megfelelő alkalomkor kell megtenni és nagyon tapintatosan...“ Lenin titkárságának egy másik munkatársnője írja: „Bármennyire megterhelték a politikai és az államügyek - mindig volt ideje elvtársai számára. Amikor megtudta, hogy Eeliksz Dzerzsinszkij állapota rosszabbra fordult, felhívott és kért hogy készítsek határozattervezetet a központi bizottság számára, melyben kötelezik Dzerzsinszkijt, hogy utazzék Narofominszkbe szabadságra. Hogy miért éppen oda? Mert mint Lenin megtudta, ott volt abban az időben a legjobb Moszkva környéki szovhoz és Dzerzsinszkij itt végre egészségesen táplálkozhatott. Vlagyimir lljics különösen annak örült, hogy a szovhozban nincs telefon, így Dzerzsinszkij nem telefonálhat Moszkvába — következésképpen nyugodtabban pihenhet." „Lenin gyakran mondotta nekem: ez az ember az utóbbi időben nagyon rossz bőrben van, foglalkozni kellene vele. Menjen csak el a lakására és vizsgálja meg," - írja visszaemlékezéseiben Vejszbrad, Lenin volt kezelőorvosa. Hozzáteszi: Lenin igen sokszor mondogatta félig tréfásan, félig komolyan munkatársainak, hogy kérni fogja, vonják őket felelősségre a közvagyon hanyag és felelőtlen kezeléséért... A közvagyonnak az adott esetben Lenin munkatársai, elvtársai egészségét tekintette. Vejszbrad doktor így folytatta: „Ugyanakkor azonban, ha saját magáról volt szó — Lenin kivételesen szerény volt. Az ellene elkövetett merénylet után (amikor csak fejének egy véletlen szerencsés mozdulata mentette meg életét) súlyos sérüléssel feküdt a kórházi ágyon. Mi, orvosok, akik láttuk, milyen komoly az állapota, nagyon aggódtunk, és mindent meg akartunk tenni, hogy megmentsük. Bármelyikünk szívesen áldozta volna fel életét is érte, Leninért. Vlagyimir lljics persze jól látta aggodalmunkat, és a maga részéről arra törekedett, hogy megnyugtasson bennünket, éreztesse, nincs szüksége semmiféle megkülönböztető bánásmódra. — Mi a csodának ülnek állandóan az én ágyam körül, nincs semmilyeri más munkájuk az egész kórházban f — kérdezte tőlünk évődve. oomra DOOOOE Magyarországnak a szovjet hadsereg általi felszabadulása 20. évfordulója alkalmából ünnepélyes keretek közt leplezték le Budapesten Vlagyimir lljics Lenin szobrát, akinek születése 95. évfordulójáról április 22-én emlékezik meg az egész haladó világ.
