Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-17 / 15. szám
ÉHENKÉNT RÉSZLETES ÖNTÖZÉSI TERVET KÉSZÍTÜNK Öntözési tapasztalatok Kisújszálláson A Szabad Földműves számára írta: BORY MIKLÖS, mezögazd. mérnök, a Kisújszállási Dózsa TSz elnöke Az évi öntözési tervfeladatok sikeres végrehajtása érdekében a termelési és pénzügyi tervvel egy időben készítjük el az öntözés tervét is. Az öntözési terv készítése azzal kezdődik, hogy értékeljük az előző év eredményeit és hibáit. A legnagyobb gondot a gazdaságosságra fordítjuk. Magába véve nem sokat érne a termésnövekedés, ha az nem párosulna a tiszta jövedelem növekedésével. Az öntözés jövedelmezősége tapasztalaAz előbbi években gyakran előfordult, hogy öntözőgépeinket késve, közvetlenül az öntözési idény megkezdésé előtt javítottuk ki. Ez például 1963-ban késedelmet okozott az öntözés megkezdésénél. Ezért idén az üzem és a gépműhely tervébe beütemezzük az öntözőgépek kijavításának pontos határidejét. Felmérjük azt is, hogy a táblán belüli vízkormányozáshoz elegendő szivornya, vastiltó, terelőlemez álljon rendelkezésünkre. Küldöttség tekinti meg gazdaságunkat. A jelenlévők közt. van Czinege Lajos honvédelmi miniszter is. taink alapján akkor növekszik, ha ennek üzemi feltételeit is megteremtjük. Az eredményességet befolyásoló tényezők közül a termés átlagát, a berendezés kihasználásának fokát, a szakvezetés irányító tevékenységének hatékonyságát, a tagság hozzáállását és az öntözési költségeket elemezzük, hogy az előző évinél eredményezöbb és gazdaságosabb legyen öntözésünk. Termelőszövetkezetünk a múlt évben nehéz helyzetbe jutott. A júliusi és augusztusi nagy hőségben, amikor a növények az aszály miatt a legtöbbet szenvedtek, az öntözés üteme nem volt megfelelő. Végül az egyik szakmunkás javaslatára megszerveztük az éjjel-nappali műszakot. így a teljesítmény kétszeresére növekedett, a jelzett időben pedig az öntözővíz aranyat ért. A tervkészítésnél ezt a tapasztalatot idén felhasználtuk. Tervünkben éjjel-nappali műszakra egy teljes hónappal számoltunk. A terv további fontos része az új öntözőtelepek létesítésének pontos beütemezése, valamint a karbantartási és felújítási munkák megszervezése. Elhanyagolt berendezésekkel jó eredményt elérni nem lehet. Mi arra törekszünk, hogy a meglévő öntözőtelepeket jól és szakszerűen gondozzuk. A hiányokat időben pótoljuk. Az öntözéses gazdálkodás bevezetése után hamar rájöttünk arra, hogy tápanyag nélkül az öntözővíz önmagában nem sokat ér. Például 1960-ban a kevés tápanyaggal ellátott talajokba silókukoricát vetettünk és az öntözés után is mindössze csak 120 mázsás zöldtömeget nyertünk holdanként. A hasonló tala.jminőségü táblákról, amelyek viszont kifogástalan talajerőben voltak 245 q/kh növényt takarítottunk be. Ezért, ha nem rendelkezünk elegendő mennyiségű istállőtrágyával, a talajerőt öntözött zöldtrágya növények termesztésével fokozzuk. Zöldtrágyázásra vidékünkön jól bevált a napraforgó. Ezt nitrogén és foszfor hatóanyag-tartalmú műtrágyák kiegészítésével szántjuk be. A Karcagi Mezőgazdasági Kutatóintézet tudományosan is bebizonyította, hogy a búza után vetett és műtrágyákkal kiegészített napraforgó-zöldtrágya többéves utóhatása mindössze 8—10 °/o-kal marad el a 300 q/kh adagban nyújtott istállótrágyázott terület eredménye mögött. Ezért öntözési tervünkben részletesen kidolgozzuk a zöldtrágya növények öntözéses termesztését. Szakértelem nélkül sikeres öntözés el sem képzelhető. Szövetkezetünk több évig szakemberek, szakmunkások nélkül próbálkozott az öntözéssel. A kezdeti kudarcok hívták fel figyelmünket arra, hogy jó öntözéshez gyakorlat és szakértelem szükséges. Az 1800 kát. hold területünkből évente 1200—1400 k. holdat öntözünk. Ehhez vízgazdász agronómust és 20 főből álló szakmunkás-gárdát alkalmazunk. Telente egy hónapot szakmai továbbképzésükre fordítunk, abból a célból, hogy szakmunkásaink a gyakorlati ismeretek mellett elméletileg is képezzék magukat. Az öntözési terv elkészítésével párhuzamosan fontos helyre kerül az anyagi ösztönzés megszervezése is. Véleményünk szerint az öntözésnél az ösztönző módszerek kidolgozása még fontosabb, mint más munkaterületen. Az egyenletes vízellátás, a vízborítás szintje és az öntözés jó minőségben történő végrehajtása az ezen a szakaszokon dolgozó munkásoktól függ elsősorban. Az öntözött területen foglalkoztatott munkás érdekelt a termelésben, kétségtelen, hogy jobban végzi feladatát. A kritikus öntözési időpontokban szükség esetén váltott műszakban is (éjjelnappal) tevékenykedik. Ezért készítettük el tervezéskor az öntözöbrigád prémium feltételeit, hogy az első pillanattól kezdve kifogástalanul dolgozzanak. Eredményes és szakszerű öntözés véleményem szerint jól elkészített öntözési terv nélkül nem lehetséges. Csak úgy végezhető, ha időben hozzáfogunk a munkálatok előkészítéséhez és megszüntetjük a még fennálló hiányokat. (Következik: öntözéssel megkétszereztük a cukorrépa átlagtermését.) Csatornakészltés szovjet gyártmányú nyitó ekével. Vontatásihoz két SZ- ßQ-as lánctalpas traktor szükséges. o ALGÁK a talajképződési folyamatokban A talajok kialakulásában résztvevő algákat két csoportra lehet osztani: a sziklák és a talajok felszínén élőkre, továbbá a talajban élőkre. A két csoport közti határ azonban elmosódott. A Szovjetunió talajaiban mintegy ezerféle algát figyeltek meg, amelyek között a kékes-zöld és a zöld algák, továbbá a kovamoszatok az uralkodók. A sárgászöld algák és az Euglénák kisebb számot képviselnek, a pirofiták és az aranyszínű algák mennyisége pedig elenyésző. Az algák zöme a talaj felső 10—15 cm-es rétegében él. A talajtípusok közül a szolonyecekben és a sötét-gesztenyebarna színű talajokban, továbbá az öntés-rétitalajokban sokkal több található, mint a tundratalajokban, a csernozjomokban, vagy a barnaföldekben. Mint' auíotróf szervezetek fontos szerepet töltenek be a nyersanyag felhalmozásában, a talajfejlődés kezdeti szakaszában. A kutatók 1 g mállott kőzeten többezer algasejtet találtak. A vizsgálatok és a számítások szerint 1 ha területen néhány q-t, sőt karbonátos talajokon néhány tonnát is kitett a súlyuk. Már régóta felismerték, hogy az algák részt vesznek a levegő nitrogénjének megkötésében is. Mintegy 30 kékeszöld algafajt mutattak ki, amleyek ezzel a tulajdonsággal rendelkeznek. Ezekből is a szolonyecekben és a sötét gesztenyebarna színű talajokban található a legtöbb. A tenyészedény kísérletekben 100 g talajban néhány mg N-tartalom-növekedés következett be az algák hatására. A megkötött nitrogén mennyisége szántóföldi viszonyok között 14—73 kg volt' ha-onkéní 3 helyen végzet? megfigyelések szerint. Az algák szervesanyagképzésük során elősegítik a heterotróf mikroorganizmusok elszaporodását, szimbiózis révén. Fontos szerepet töltenek be az elsődleges ásványok elmállasztásában. Különösen a kovamoszatok tevékenysége jelentős, ezek az elmállott ásványok sziliciumtartalmát vázukba építik be. Egyes elemeket valószínűleg kelátok formájában kötnek meg. Kimutatták azt is, hogy az algák megkötötte foszfor éppen olyan könnyen felvehető a növények számára, mint a szabad foszforsav. Kísérletileg kimutatták, hogy vízkultúrában a . növényi gyökerek közelébe helyezett algák felvették a levelekre permetezett jelzett kénvegyületeket és másik edénybe áthelyezve átadták a gyökereknek. Az algák növelik a íalajok duzzadó képességét, képlékenységét és vízbefogadó képességét. Talajművelés hatására megnövekszik az algák száma, és elmosódnak a különbségek az egyes algacsoportok között. A talajt közvetlen bevitellel, serkentő anyagok vagy baktériumtrágyák bevitele útján lehet algákban gazdagítani. Egyes szántóföldi kísérleti eredmények szerint az azotobakterinnel együtt a talajba vitt algakészítmények jelentős búzaterméstöbbletet eredményeztek. Stina É. A.: Mikroorganizmú v Szel’szkom Hozjajsztve Az ősember „mérföldköve" A legtöbb őstörténész álláspontja szerint a homo sapiens valahol keleten, talán a Káspi-tenger környékén fejlődött ki, s innen indult el nyugat felé. Kőszerszámait megőrizte a föld, a távoli Sztyeppéktól egészen a franciaországi Dordogne-ig, ahol először találták meg csontjait is. Vándorútja hosszú-hosszú ideig tartott, s nem sokat tudtunk róla, voltaképpen milyen útvonalon is jutott el Nyugat-Európába. Erről az útvonalról nyújtanak most értékes felvilágosítást azok az ásatások, amelyeket 1962-ben kezdtek meg Görögországban, angol ösrégészek vezetésével. Mintegy 40 mérföldre az albán határtól, Pantanassa falu közelében olyan barlangra bukkantak, amelynek kincsei a híres dordogne-i lelettel egyenértékűek. A vizsgálatok szerint a barlangot az utóbbi 50 ezer esztendőben folytonosan lakták, s mintegy 30X12 méteres alapterületen öt különböző kultúra emlékei rakódtak egymásra. Eddig 35 ezer maradványt ástak ki a barlang talajából, a szerves maradványokat is kitűnő állapotban. Nagy mennyiségű állatcsontot is napvilágra hozott a régészek ásója, ezeket egyrészt rádioaktív kormeghatározásnak vetik majd alá, másrészt pedig felhasználják a klímaváltozások kimutatására is. A kutatók remélik, hogy emberi maradványokat is sikerül majd találni. Minden esetre nagy jelentőségű megállapítás, hogy a neandervölgyi ősemberek, majd a homo sapiens is egy és ugyanazon barlangot választották lakóhelyül, s a különböző kultúrák elemzéséből kimutatható az egyes fejlődési lépcsők közötti átmenet. Görögországban, az antik művészetek hazájában ez az első ősemberi maradványokat őrző barlang, s nincs kétség, hogy sikerül majd újabb, értékes leleteket őrző barlangokat is találni. Korszerű telepítési és termelési módszeren A technika rohamos fejlődése, a kézi munkaerő egyre inkább jelentkező hiánya, valamint a munkatermelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének igénye a mezőgazdasági termelés minden területén új, korszerű termelési módszerek megteremtését igénylik. A hagyományos művelési mód abból indult ki, hogy éghajlati viszonyaink mellett a szőlőfejet takarni kell, hogy az télen el ne faggyon. Ennek lehetőségét minden évben kurtítással és metszéssel biztosították. Ez az évenkénti metszés a takarás mellett ugyanakkor azonban a szőlőt (amely egyértelmű álláspont szerint kúszónövény), több életfunkciójában gátolta is. Megbontotta a szőlő biológiai egyensúlyát és ezért lényegesen kevesebb termést adott, mint amire az valóban képes lenne. E kiesés pótlására alakult ki az a régi felfogás, mely szerint az adott területen lehetőleg minél nagyobb tőkeszámot kell biztosítani. E felfogás megvalósítása viszont a fokozódó munkaerőhiány ellenére a gépek alkalmazását tette lehetetlenné. Lenz Moser az új művelési mód kialakításánál abból a helyes alapelvből indult ki, hogy a szőlő számára biológiai igényének lehetőleg Sor- és tőtávolság Az új telepítési módszer követői egyrészt a már említett művelési elvek, másrészt a gépi művelés lehetőségének biztosítása miatt a szőlőfajtáktól függetlenül ma mér általánosan a 200—350 cm-es sortávolságot és a 120 cm-es tőtávolságot tekintik a optimálisnak. Az ilyen sortávolság mellett a tenyészidő alatt a szőlő lombozatéi viszonylag a legkevesebbet kell kurtítani ahhoz, hogy a sorközök művelése géppel történhessen. Persze, gyakran felmerült á kérdés, hogy vajon ez a lényegesen kevesebb tőszám biztosítja-e Támaszrendszer Az új telepítési mód mellei? a korábbiaktól lényegesen eltér a szőlő támaszrendszere is. A Lenz Moser rendszerű, széles térközű telepítés megkívánja, hogy a tartóoszlopok egymástól mintegy 8 méter távolságra^ derüljenek felállításra, legalább 270 cm hosszúak legyenek, amelyből kb. 200 cm-nek kell a földből kiállnia. Az oszlopokon az első huzalpárt a földtől 120 cm-re, a másikat ettől 30—40 em-re helyezik el. Az alsó huzalpáron fekszik a tőke, illetve karelágazás, innen a felfelé ívelő termöcsapok a felső huzalokon áthaladva szomorűfűz módjára lehajolnak az alső huzalpárra, amely minél kedvezőbb körülményeket biztosítson ahhoz, hogy az termőképességét kifejthesse. Ehhez — a korábbiakkal ellentétben — a magas tőkefej kialakításával, nagy térállással telepített, nem tőkének, hanem fának kiképzett (valamikor a szőlő fákat alkotott) szőlőművelés megvalósítása látszott célszerűnek. Az új elv helyességét az elmúlt tíz év tapasztalata vitathatatlanul alá is támasztotta. Bebizonyosodott, hogy a magas tőkefej kiképzés és nagy térközzel telepített karokon termést hozó Lenz Moser rendszerű telepítés éppen azáltal sokkal ellenállóbb, hogy a tőkefej kikerül az alső fagyzőnáből. A szár és a tőkefej sokkal fejlettebb, mint a hagyományosan kezeknél. Sokkal nagyobb a lombozata, nagyobb az asszimiláló felülete, ennek következtében megsokszorozódik a tőke gyökérzete, ami viszont fokozza a tápanyag felvételét és ezen keresztül a terméshozamokat. azi a termésmennyiségéi, mini ami a hagyományos művelés mellett általában megvolt. A gyakorlat ebben a kérdésben is Lenz Moserékat igazolja. A 200—350 cm sortávolság és 120 cm tőtávolság mellett a tapasztalatok szerint a legszebb a tőke fejlődése és a legnagyobb termést hozza. Hét éves átlagban Burgenlandban a Lenz Moser rendszerrel telepített Olasz rizling pl. hektáronként több, mint 100 mázsa termést hozott. Ilyen mennyiséget hagyományos, sűrű soros telepítés mellett nem értek el. széinyöm'ja őki? és így szellőssé teszi a tőkét, illetőlég lehetővé teszi, hogy a nap is jobban érje. A huzal vastagsága általában 5 mm, ami azért feltétlenül szükséges, hogy a hajtások és a termés súlyát smegbir ja. Trágyázás: Istállőtrágya általában csak az ültetés alkalmával jut' a szőlőre. Ekkor ha-ként 350— 400 q szórnak ki. A továbbiakban csak műtrágyázzák. Évente 8—10 q műtrágyát használnak fel, melyből 6 q-t ősszel, 4 q-t tavasszal és nyáron dolgoznak bele a talajba. Ősszel a foszfor és káli műtrágyát, tavasszal viszont a nitrogént használják fel. A Lenz Moser telepítésű szőlők gépesítése A 200—300—350 cm sortávolságra telepített szőlőkben általában 28 lóerős univerzális traktorokkal folyik a sorközök művelése. A munkagépek mind hidraulikával üzemeltethetők. A leggyakrabban alkalmazott munkagépek: a talajekék. Az előbbiek 260 cm munkamarők, kultivátorok és a sortakarő szélességgel dolgoznak, a sortakaró ekék — azáltal, hogy a sorra kétoldalt' földet' takarnak — a gyomosodást akadályozzák meg. Kézi kapálást általában nem alkalmaznak. Teljes egészében géppel történik a műtrágyázás és a permetezés is. Kézzel lényegében csak a szedést és a metszést végzik. A metszéskor levágott vesszőt' azonnal a talajba dolgozzák. Telepítési és művelési költségek és a művelés gépei • Magyarország történelmi borvidékein is korszerűen telepítik a szőlőt, fi képen látható középmagas vezetékes szőlő Badacsony környékén található. Régi és új felfogás a szőlőművelésben valamint' a kézi munkaerőnek géppel történő helyettesítése szőlőművelésben, a terméshozamok egyidejű növelése mellett ma már kétségtelenül meggyőzően bizonyítja az új szőlőmüvelési mód előnyét, és jó követendő gyakorlatként áll mezőgazdasági nagyüzemeink előtt is. Dr. Sütő Kálmán Ha Lenz Moser félé telepítési módot összehasonlítjuk a hagyományossal — a hozamokban és a művelési módban mutatkozó előnyök mellett — az új módszer azon a téren is előnyös, mivel a költségek mintegy egyharmadát képezik, a régi módszerrel telepítettnek. A beruházási költségekben jelentkező nagyarányú megtakarítás, *1 0SZABAD FÖLDMŰVES 1965. április 17.
