Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-17 / 15. szám

KÖZPONTOSÍTJÁK A TOJÁSTEKMELÉST Ahogy utunk során mind északabbra ke­rültünk, itt-ott már foltokban megjelent a hó. Fogy a szántóföld, szaporodik az erdő, síkvidéki fenyve­sek. Feltűnő, hogy vad sehol sem látható, bár dán vezetőnk váltig bi­zonygatja, hogy nyúl és fácán akad Dániában is. Itt már aránylag több a falujellegü település, s csaknem va­lamennyiükben megtalálható a trak­torkereskedők szervize, ahol rend­szerint éjjeli műszakban nagyon elő­nyös feltételek közt végzik a trakto­rok karbantartását vagy kölcsöntrak­­tor ellenében a nagyobb javításokat is. Vasárnap délután van, hamar estbe hajló délután, de az utcákon alig ta­lálkozunk sétálókkal, legfeljebb egy­más látogatására induló családokkal. Annál fényesebbek az otthonok: a füg­­gönyielen hatalmas ablakokon át fe­nyővel díszített asztalok körül vigadó népes sereget lát a betekintő. Ahogy lassan szürkületbe burkolódzik a táj, hatalmas kiterjedésű város körvonalai rajzolódnak elő milliónyi fény renge­tegében. Aalborghoz, Dánia harmadik legnagyobb városához Észak-Dánia központjához közeledünk. Közlekedési és kereskedelmi gócpont. Itt fut ösz­­sze Stockholmból Göteborgon ke­resztül jövő forgalom az Oszlóból a norvégjai Kristiansandból és a dél­norvég kikötőből özönlő forgalommal. Hatalmas neonlámpákkal ■ világított gyártelepek közt visz utunk. A gyárak környéke parkírozott, jól ápolt, faso­rok enyhítik az ipari negyed szokvá­nyos ridegségét. Többségükben élel­miszeripari üzemek, terményfeldolgo­zók, konzervgyárak, takarmánykeve­rő üzemek sorakoznak egymás után. de jócskán akadnak itt mezőgazdasági termékeket és berendezéseket gyártó vállalatok is. A gyárnegyed után na­gyon csinos, féltő gonddal ápolt ker­tes villák végtelenjén keresztül visz az út a város belső területe felé. Az üzleti negyed fénye és díszítése ve­tekszik a fővároséval. A főpálya­­udvarral szemben a hatalmas „Hat­nia" hotel előtt állunk meg. Elszállá­solásunk csak perceket igényel, de nem töltünk időt a pazarul terített ebédlőben sem. A megeredő eső elle­nére esti városnézésre indulunk, hisz csak egy éjszakára jöttünk a városba. A kirakatok épp oly zsúfoltak, mint Koppenhágában. Az árak némileg ala­csonyabbak. Az utcákon rengeteg nép hömpölyög: esti istentiszteletről, má­sok színházak, mozik, szórakozóhelyek felől igyekeznek. Bizony későre jár az idő, amikor mi is búcsúzunk ettől a pazarul világított, tipikusan északi jellegű nagyvárostól. Kora reggel, sötéttel indulunk újra dél felé. Ugyanis a Jütland félsziget északi fokán fekvő Skagen városában tervezett halkonzervgyár megtekin­tését lemondtuk, helyette egy további mezőgazdasági üzem megtekintését iktattuk programunkba. Volstropnak hívják a tanyát, a tulajdonos nem la­kik itt, intéző vezeti a 160 hektár szántóból és 404 hektár legelőből álló birtokot, melynek négy darab 90 ló­erős traktora van. Állatállománya 870 sertés, 250 juh, 75 tehén, ebből 18 borjas, 28 nagyhasú üsző és 37 nö­vendék. A sertések itt is a padláson kaptak helyet. Meglepő az igen rész­letes nyilvántartás, mind a takar­mányadagról, mind a zootechnikai vi­szonyokról, mind pedig a költségekről. S mindezt maguk a dolgozók vezetik. Érdekes, hogy itt is, mint már ennyi helyen tapasztaltuk, egy dolgozó a takarmánymesteri funciót tölti be és ezen a téren katonás rendet tart. Az 55 fejőstehenet két ember, a 870 sertést ugyancsak két ember gondoz­za. A kereset itt sem kevés, de em­bertelenül sokat kell érte dolgozni. Útban Aarhus felé, mely Jütland legnagyobb városa, találomra megáll­tunk egy kisebb paraszttanya mellett. Épp a reggeli etetést fejezték be s a takarmányozót, valamint a trágya­folyosót mosták tisztára. A népes család csaknem valamennyi tagja az istállóban sürgölődött. A gazda kész­ségesen állt rendelkezésünkre. A 40 hektáros birtokot a múlt évben vette saját kisebb üzemének eladása után. Jelenleg állatállományának mielőbbi kiegészítésére törekszik, gépszükség­letét a gépszövetkezet útján bizto­sítja. Gépvásárlásra egyelőre nem gondolhat. Azt a körülményt, hogy kisebb üzemét felcserélte a nagyobb gazdasággal, azzal magyarázta, hogy a család munkaereje lehetővé teszi, hogy idegen munkaerő nélkül gazdál­kodjék. Maga a család igénytelen, mindent a gazdaságba öl. A család valamennyi tagjának átlagos napi munkaidejét 12 órára becsülte. Az ilyen áron történő birtokgyarapodás­ból nálunk senki sem kérne. Ez volt mindannyiunk nézete, mi­közben autóbuszunk Dánia második legnagyobb városa, Aarhus felé visz. Aarhus igazi nagyváros, mely igen rokonszenvesen őrizte meg kisváros báját és kedvességét is. A hullámossá fodrozódott dán síkság tereperdői kö­zött úgy terül el, mint zöld koszorú­val övezett mozaik. Több mint ezer éves múltra tekint vissza ez a hajdani viking település, mely már 948-ban püspöki székhely a Jütland félsziget fővárosa, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja volt. Dómjának 96 m magas tornya már messziről hivogatóan integet és jellegzetes ké­pet ad az egész környéknek. A 190 ezer lakosú várost kiterjedt gyártele­pek, majd szemrevaló villanegyedek követik. A belső városrészek külön kis városkákra, kereskedelmi negyed­re, modern iskolavárosra, a színházat, az operát, a képtárat, múzeumot és a kiállítási csarnokot magába foglaló kultúrközpontra tagozódik. Gyönyörű kilátás nyílik a modern városházato­rony 60 m-es magasságából az egész városra: a tenger ragyogó kék tükrén lomha óriások gyanánt úsznak a ha­talmas tengeri hajók. Nagy a forga­lom a mólók környékén, mozgásban a daruk erdeje. Szedik és rakják a súlyos árugöngyölegeket, ládákat, zsákokat, gépeket, Dánia ezernyi ter­mékét. Meglepő összhangba olvad a városképet tarkító modern és törté­nelmi épületek tarka rengetege, me­lyet kék gyöngyszemként tarkít a zöld növénykoszorú ölén megbújó kék tavacskák egész sorozata. Az üzleti negyed forgalma és díszessége vetek­szik Koppenhágáéval. A fényes „Nor­den“ hotel ablakából szép kilátás nyílik egyrészt a fényes hatalmas forgalmú üzietnegyedre és a távo­labb fekvő kikötőre. Igyekszünk minél többet látni: megcsodáljuk a késői gótika termékét, az 1201-ben épített monumentális méretű dómot, melynek hajója oly hosszú, mint tornya. Ma­gassága ' 93 m. Gazdagon díszített faragványai a legszebb olasz gótiká­val vetekszenek. Megnéztük a modern építészet egyik legszebb alkotását, a korszerű újvonalú egyetem épületét, ahol 7000 bel- és külföldi diák készül hivatására. Győztük jegyezni a ren­geteg látnivalót és nevezetességet, amit az elmúlt századok halmoztak fel itt, a Kategatt-szoros legnagyobb forgalmú csomópontján. Kora reggel indulunk tovább. Kalő— Rönde felé tartunk az utődellenőrző állomás megtekintésére. Utunk a dán Nemzeti Parkon visz keresztül, mely 80 000 ha fenyvesből áll. Itt fogadja a dán király minden évben a külföldre szakadt dánok hazatérő küldöttségét a dán nemzeti ünnep alkalmából. Óriási nemzeti találkozó ez a nap, már hónapokkal előbb készülődnek rá a dánok. A király személye megle­pően nagy tiszteletnek örvend. A ki­rályi család képe ott függ csaknem minden dán család házában. Persze, a dán király nem a mi fogalmaink szerinti király: a német megszállás idején, amikor a németek elrendelték a zsidók számára a csillagviselést, a dán király volt az első, aki szolidari­tása jeléül, maga is feltűzte. Ezen­kívül a királyi család részt vesz min­den társadalmi megnyilvánulásban, tagjait ott találjuk a sportolók kö­zött is. (Folytatjuk) Rlinden horgász -Szabad FöldművestI Az idén íartja még a Csehszlovák Horgászszövetség III. kongresszusát. Ezt megelőzően a szövetség levelet küldött a helyi szervezetnek, amely­ről ezekben a hetekben tárgyalnak a tagsági gyűléseken. A levélben főkép­pen a horgász szervezetek átszerve­zéséről, a tagság és a halászgazdák szakképzéséről, valamint a gazdálko­dás fokozásáról van szó. A galántai helyi szervezet tagjai már letárgyalták a központi szövet­ség levelét, amelyhez sok hozzászólás hangzott el. A szövetség a levélben azt javasolta, hogy a jövőben három­féle horgászjegyet vezessenek be. Helyi jegyet, amellyel csak a helyi szervezetek vizein lehetne horgászni. Tehát abban az esetben, hogyha a járás területén három helyi szerve­zet van, a helyi szervezet jegyével még a járás területén sem halászhat­na az illető minden vízen. Ezt a ga­lántai szervezet tagsága nem találta helyesnek, s ezért azt javasolta, hogy inkább járási jegyeket vezessenek be amelyek érvényesek lennének az egész járás területén. A tagság he­lyeselte azt a gondolatot, hogy a já­rási horgászengedélyeken kívül kerü­leti és Szlovákia egész területére is adjanak ki jegyeket. A jegyek árát a kongresszus fogja jóváhagyni majd novemberben. A levél második részé a horgászok és a halászgazdák szakképzettségével foglalkozik. Azt ajánlja, hogy minden egyes horgász kötélezően fizesse elő a „Pol'ovníctvo a rybárstvo“ havi lapot, mivel ez az egyetlen szaklap Szlová­kiában és ennek olvasásával bővítheti minden tag a „szakmai“ ismereteit. Persze ehhez hozzászólások hangzot­tak el azirányban, hogy sok olyan horgász van, aki nem bírja a szlovák nyelvet — és teljesen fölöslegesen rendelné meg a szlovák folyóiratot. A galántai tagsági gyűlésen született' meg az a gondolat, hogy minden egyes magyarajkú tag kötelezően előfizeti a Szabad Földműves heti lapot. Véleményem szerint ebbe beleegyé­­zik Szlovákia magyarlakta területének minden horgásza, viszont a Szabad Földműves szerkesztőségének szoro­sabban kellene együttműködnie a Szlovákiai Horgász-szövetséggel. Jó volna, ha ehhez a kérdéshez hozzá­szólnának a többi horgásztársaim is, hiszen arról van szó, hogy a kong­resszus előtt vitázzunk, mi is volna a legjobb módszer a szaktudás emelé­sére. Természetesen a Szabad Föld­művesnek részben ki kellene bővíteni a horgászattal és halászattal foglal­kozó szakrovatát. Ezenkívül szükséges volna, hogy a tapasztalt halászgazdák is többéi írjanak a halászrovatba. A központ levélének harmadik részé a halgazdálkodással foglalkozik. Itt merül fel a legtöbb probléma. A ga­­lántaiak főleg azt kérdezték, meddig tart még az az állapot, hogy a Di­mitrov vegyikombinát az összes szennyvizét, de főleg a fenolos vizet a Kisdunába engedi és ezért már évek óta nem fogyasztható a kisdunai hal. Bírálták a trnavai és a diószegi cu­korgyárat is, amely minden év őszén megmérgezi a Dudvág és a Feketevíz halait. Azt hiszem, a Szabad Földmű­ves is belekapcsolódik a kongresszus előtti vitába — persze, ehhez fontos, hogy a horgászok Írják meg a lapban véleményüket. Krajcsovics Ferdinánd (Galán'ta) A zilinai pionírszervezet horgászai vidám napokat töltöttek az oravai duzzasztógát mellett. A zsákmány sem volt elvetendő. (Kruzinsky felvétele) Szocialista nagyüzemi mezőgazdasági üzemeinkben a termelés központom, sítása és szakosítása előtti időszakban az volt az alapelv, hogy üzem­egységenként annyi csirkét vásároljanak, hogy a gabonafélékkel bevetett terület minden 100 hektárjára 300 tojót tarthassanak és teljesíthessék ez irányú termelési feladataikat. Ez a szabály sok helyütt még ma is ér­vényben van attól függően, hogyan szervezték meg a tojástermelést. Már több járásban - köztük a komáromiban is - a tojástermelés központosí­tására törekszenek, s néhány mezőgazdasági üzemben korszerű farmokat létesítenek. A jövőben ezek teljesítik a járásra kivetett tojástermelési és eladási feladatokat. A központosítás mellett szól az is, hogy az irányító­szerveknek és a takarmánykeverőknek ezután kevesebb termelőüzemmel kell érintkezniük, s ezáltal csökkenthetik az adminisztrációs munkát, és több időt fordíthatnak a szakmai tanácsok nyújtására. Jelenleg a komáromi járásban öt szövetkezet rendelkezik nagyobb tojó­állománnyal, de kívülük számos ki­sebbméretű is foglalkozik tojásterme­léssel, s csak idő kérdése, hogy a tojástermelést néhány üzemben köz­pontosítsák. Kravariková elvtársnő a járás me­zőgazdasági termelési igazgatóság zootechnikusa megjegyezte, hogy 1980-ig 9 szövetkezetei szakosítanak tojástermelésre. Az előzetes becslé­sek alapján ezek közül egy-egy gaz­daságban 20 000 Leghorn tyúk tartá­sára rendezkednek be. (Persze az is megtörténhet, hogy a mostani fehér Leghorn tojó helyett újabb, haszno­sabb fajtát állítanak elő kísérlete­zőink.) Bíztató kezdet A tojástermelés központosításával párhuzamosan a komáromi járásban megkezdték a korszerűen gépesített tojóházak építését. Az utóbbi időben országszerte ép­pen a baromfifarmok komplex gépe­sítése körül uralkodott a legnagyobb káosz, s azt tapasztalhattuk, hogy ahány gépállomás, annyiféle berende­zést gyártottak, s mindegyik a saját' igazát bizonygatta. A búcsi szövetkezetben azonban a töjástermelés komplex gépesítésének bíztató jeleit láthattuk. Azt mondhat­juk, hogy manapság nálunk nem gyár­tanak tökéletesebb gépi berendezése­ket. Ezí a mélyalmos rendszerű 6000-es tojóházat az év elején adták át ren­deltetésének. Ügyesen megoldották benne a takarmányozás gépesítését egy inga vályúberendezéssel. A tojá­sok összegyűjtését pedig a fészkek hátsó részére szerelt végtelenített gumiszalaggal végzik, s a gondozók a gyűjtőpultról az előkészített préselt tartókba helyezik a tojásokat. Gomb­nyomásra megy itt minden. Csak talán még a takarmánynak a tartályba való juttatását kellett volna ésszerűbben megoldani, mert ezt még kézi erővel végzik. Az épületben megtalálhatjuk a dől-* gozók kényelmét és egészségét szol­gáló szociális helyiségeket is. Ilyen például a zuhanyozó. Ebben az új tojóházban jelenleg a napi tojástermelés 2600—2700 közt váltakozik. Mi szükséges a szakszerű tojástermeléshez? Búcson a baromfitenyésztés már nem mai keletű. Tulajdonképpen egy-* idős a szövetkezettel. A kezdetben! és a jelenlegi tojástermelés közt annyi a különbség, hogy eleinte nem volt olyan eredményes, mint most. Kemé­nyen meg kellett küzdeniük az ered­ményekért. Szinte lépésről lépésre jutottak el a mai napig. Mik a szakszerű tojástermelés elő­feltételei? Retkes Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke a jó takarmányt jelöli meg első követelménynek, s eb­ben igaza van. Mikből tevődjön össze hát a jó ta­karmány? Mindenekelőtt elegendő fehérjéből, szénhidrátokból, zsírokból, ásványi anyagokból és vitaminokból. A tyúktojás ugyanis 13 % fehérjét' tartalmaz, s a tojó minden darab 60 grammos tojással 7,8 gramm fehérjét ad le. Ezért fontos az elegendő fehér­je adagolása, hal és húsliszt, szója­dara, szárított élesztő, lucernaliszt stb. formájában. A fehérjén kivül a baromfinál az A, B2 és a D-vitaminok megfelelő arányára is kell ügyelnünk, amelyeket az állatok a keverőbői ka­pott' takarmányokban elegendő meny­­nyiségben megkapnak, továbbá a C, E és a K-vitaminokat pedig a meg­szokott (zöldségfélék hulladéka, csí­ráztatott gabona, sárgarépa stb.) ta­karmányokkal veszik fel. A tápanya­gok összetevőjének tehát a 150 db-nál nagyobb évi tyúkonkénti tojáshozam esetén el kell érnie az 1:3—1:4 arányt, mert csak így segíthetjük elő a maximális tojástermelést. Fontos továbbá az állatoknak egész­séges környezetben történő elhelye­zése, vagyis istállózása. Ugyanis a tyúk s minden baromfi nagyon érzé­keny a levegő összetételére. Ezért nem szabad az istállót túlzsúfolnunk. A padlóterület 1 m2-ére rendszerint három tojót számítunk. Egy tyúknak 0,75 m3 térfogatra van szüksége, mert erőteljesen lélegzik és sok oxigént vesz fel a környezetből. De a világos­ságra is igényes, azért a padlózat minden 6X13 m-es területére 3—4 db 60 W-os villanyégőt kell 1,80 m-es magasságban elhelyeznünk. Ezt azon­ban csakis a hat hónaposnál idősebb baromfinál alkalmazzuk, s a napon­kénti megvilágításnak a nappali fény­nyel együtt nem szabad meghaladnia a 13 órát, mert a hosszabb ideig tartó megvilágítás előidézhetné a vedlésf és a tojáshozam csökkenését. Ésszerű megvilágítással azonban szakszerű ta­karmányozás mellett 25 %-kal is nö­velhetjük a hozamot. Az említetteken kívül az sem lehet közömbös számunkra, hogy milyen (hasznú, fajta) baromfit állítunk be a mélyalmos tojóházba és milyen cél­lal. Nagyon természetes, hogy mindig a legnagyobb hasznot nyújtókat kell a tojástermelésre beszereznünk. Érdemes megjegyeznünk, hogy Bú­cson a mélyalmot nem takarítják ki az erre szolgáló mechanikus lapáttal, hanem naponta szuperfoszfáttal föl­szórják, hogy megtörjék az ammónia elpárolgását. így a tojóházban kifo­gástalan a levegő. Tavaly jól jövedelmezett a tojástermelés A búcsi szövetkezetben tavaly a hét ezer néhányszáz tyúktól több mint egymillió tojást termeltek, s abból 989 723-at adtak piacra 0,85 Kcs da­rabonkénti átlagáron. Egy tojás kiter­melése ugyanakkor csak 59 fillérbe került, s ebből egy tojásra 28,5 fillér (19 dg) értékű abrakkeverék esett. Tyúkonként 157 tojást termeltek. Retkes elvtárs megjegyzése szerint tavaly még így is 100 koronába került egy tyúk istállózása. Ezért fontos a költségek csökkentése, s itt elsősor­ban az egyéb költségek fölülvizsgálá­­sáról lehet szó, mert a takarmányok­nál a mi jelenlegi viszonyaink mellett aligha mód nyílna jelentős megtakarí­tásra. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly a tojástermelésben hat aktív dolgozót foglalkoztattak, s az eladott tojáso­kért 841 264 koronát vettek be, akkor könyen megállapíthatjuk, hogy egy­­egy dolgozó munkatermelékenysége 140 210 koronát tett ki, amelyből a tiszta bevétel 42 887 koronára rúgott, s ebben nincs benne a kiselejtezett tyúkokért bevételezett összeg. Mindebből látható, hogy a szakszerű és gondos munka mellett milyen ter­melékenységet érhetnek el egy kor­szerű baromfitenyésztésben. Búcson már ismerik a tojástermelés hogyan­ját és jövedelmezőségét. Ezért idén már 13 000 tojót tartanak, s a terve­zett 1 620 000-ből 1 550 000 tojást ad­nak piacra. A jelek arra vallanak, hogy célkitűzéseiket idén is jóval túlszár­nyalják. Hoksza István Korrózió ellen védő aázcsomaaolás A komáromi járásban már a komplex gépesítésnél tartanak 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. április 17. Az Egyesült Államokban a közelmúltban olyan újfajta csomagoló­papírt hoztak forgalomba, amely a becsomagolt fémalkatrészeket hosz­­szú időn át megvédi a korróziőtól.Az újfajta papírt gyártás közben olyan vegyianyagokkal itatják át, amelyekből hosszú időn át kis mennyiségű gázok szabadulnak fel. Ezek a gázok védőatmoszférát hoznak létre a be­csomagolt fémalkatrész körül, s megakadályozzák, hogy a légköri ned­vesség, a vízgőz, az ipari gázok, kénvegyületek stb. megmarja őket Az újfajta csomagolópapír különösei alkalmas a bonyolult alakú és üre­ges fémtárgyak korrózió elleni védelmére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents