Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-16 / 2. szám

¥ Ut a lehetőségek jobb kihasználásához Sűrű köd borítja a tájat. A fákat fehérbe öltöztette a zúzmara. A zí­­mankós hideg bele-belemar a járó­kelők arcába. Pitymallatkor a somodi szövetkezet gazdasági udvarában még­is munkához láttak az emberek. — Nem leányálom ilyenkor a mun­ka — mondja Stark József mechani­­zátor — de menni kell. A feladatok elvégzésre várnak. A gépek nagyobb hányada a szabad *g alatt áll. A traktorosok körülöttük szorgoskodnak. A hideg alaposan pró­bára teszi őket. Fél óra is eltelik, míg sikerül egyet begyújtani. Csernák Lajos elnök. Képes Imre agronómus, Stark József mechanizálor és a gya­logmunkások megbeszélik a napi munkát. Két-három traktor az Istállók körül dolgozik, míg a többit trágya­hordáshoz osztották be. A géppark körül is akad tennivaló. Ha nincs is munkacsúcs, a somodi szövetkezetben mindenki talál munkát. A reggeli munkabeosztás meglör­­íént. A vezetők most már iparkodnak az irodába, ahol a munkanormak ki­dolgozása van folyamatban. Benn kel­lemes meleg várja az érkezőket. Né­hány perc múlva megjön Bodnár Fe­renc mérnök, a termelési igazgatóság dolgozója is. Asztalhoz ülnek, alapo­san bonckés ala veszik a növényter­mesztési normákat, hogy a helyi adottságokhoz idomítsak. — Most mondjátok meg a vélemé­nyeteket — szól az elnök a traktoro­sok megbízottjaihoz. — A növényter­mesztésben rátok hárul a munka ne­heze. MütrágyaszórásbóT kilenc, magve­tésből hét hektár a norma — olvassa le a táblázatról a mechanizátor. A ju­talom itt Is, ott is két munkaegység. — No, mit szólsz hozzá, Zsigrai? El lehet végezni egy műszak alatt? — fordul a kérdezetthez az agronómus. — Nehezen. De szóljon inkább a Pisti. Ő jobban tudja, mint én. — A két munkafolyamatot semmi esetre sem lehet összehasonlítani — vette át a szót Képes Pista, a szö­vetkezet legjobb traktorosa, búzából kényelmeseit elvetek hót hektárt, sót többet is, míg műtrágyaszórásból szo­rítani kell a kilencet. Méghozzá mű­trágyával dolgozni sokkal veszélye­sebb. A somodi szövetkezetben kevés a munkaerő. Főleg a csúcsmunkák ide­jén mutatkozik meg a hiány, A trak­torok nyergébe is kéne még egy-két fiatal. És mégis másfelé igyekeznek az emberek. Csak el minél messzebbre a szövetkezettől. Vajon miért? — tesszük fel a kérdést. A válasz egy­szerű, Nem találják meg a számítá­sukat. A munkaegység teljes értéke 14 korona. Ahhoz hogy az ipari dol­gozók keresetének szintjét elérjék •3—4 munkaegységet kellene jóváírni dolgozónként. Somodiban viszont ezért 14—16 órát kell dolgozni egy trakto­rosnak. A traktorosok először képviseltet­ték magukat a normák megállapítá­sénál. Képes. Zsigrai és Bujánszky je­lenléte hasznosnak bizonyult. Mert ami igaz, az igaz, a kezdet-kezdetén fontos azoknak az embereknek a hoz­zászólása, akik majd az év folyamán végrehajtják a rájuk tervezett fel­adatokat. Igazi tanulság ez a vezetők számára is. A szemtől-szembeni egészséges vitából itűnt, hogy tulaj­donképpen miért is szorul háttérbe a kezdeményezés, a haladó munkamód­szerek bevezetése. Miért nem fizetik rendszeresen a prémiumot? Miért nincs munkaverseny ? Tavaly 60 000 koronát' helyeztek a prémiumalapra. Ebből egész éven keresztül egyszer osztottak valamit. Amikor az év vége közeledett, felhí­vást kaptak a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságtól, hogy decem­ber 31-ig feltétlenül osszák szét a prémiumot, mert ellenkező esetben nem tarthatnak rá igényt. Persze, ilyenkor év végén halomra gyűlik a vezetők feladata. Leltározás, tervké­szítés, meg miegymás. Nincs idejük aprólékosan szemügyre venni, vajon milyen alapon és kinek mennyit adtak az összegből. így jutottak el odáig, hogy a prémiumnak nem serkentő, hanem munkakedv rontó-hatása van. Somodiban is megtalálhatják az utat' a lehetőségek jobb kihasználá­sához. Csak egy kicsit tekintsenek kö­rül a portájukon. Azért' van a vezető­ség, az agronómus, a csoportvezető, hogy a helyszínen állapítsák meg, ki milyen munkát végzett. Elsősorban a munka minősége legyen a fokmérője a prémium elosztásának. Egyedül csak ezzel javulhat' meg a szövetkezeti gazdálkodásuk helyzete. Jablonci Lajos A hús- és tejtermelésben nagy je­lentőségű az állattenyésztő munka­igényességének állandó fejlesztése. Éneikül ugyanis elképzelhetetlen az állatállomány hasznosságának nőve-1 lése, mivel az igénytelenség, a rend­szertelenség könnyen megbosszulja magát a tejtermelésben vagy a súly­gyarapodásban. Elmondhatjuk tehát, hogy a gondosság fokozásával arány­ban növekszik az állatok hasznossága, ami viszont lehetővé teszi a takar­mányok tápanyagának jobb kihaszná­lását a hús- és tejtermelésre. A hasz­nosság növekedése a föltétele ugyanis a termelés fokozásának, a tápanyagok jobb értékesítése viszont a termelési költségek csökkenését segíti elő. Az állattenyésztői munka fejlesztése nem igényel beruházást s a termelési költ­ségeket is csak igen kis mértékben növeli. Mindenekelőtt a nyilvántartás folyamatosságának, rendszerességé­nek megteremtésére és a tapaszta­latok következetes fölhasználására van szükség. 63. Min alapszik az állat­tenyésztői munka? A tenyésztői munkánkban, noha ab­ból Indulunk ki, hogy az egyedek örö­kölhették a szülők jó tulajdonságait, az egész állomány hasznosságának növelésére törekszünk. Mindez lehe­tővé teszi, hogy az állományba a leg­jobb szülök utódjait soroljuk be. A tenyésztői munka fejlesztése szem­pontjából igen jelentős az a fölisme­rés. hogy az állatok valamennyi tu­lajdonsága teljes mértékben az örö­költ hajlamoktól és a környezettől íögg. Á tejelékenység pl. 25—30 %­­han az örökölt hajlamoktól és 70—75 százalékban a környezettől — takar­mányozás, istállózás stb. — függ. A tej zsírtartalmának magasságát »gomban — ipintpgy 60 %-ban — az örökölt' tulajdonságok határozzák meg. A tenyésztési munka továbbá ki­használja a változásokat', vagyis azt a jelenséget', hogy a különböző álla­tok hasznossági tulajdonsága eltérő; hogy a külső viszonyokra különféle­képpen reagálnak, és hogy az állat­­állományban, az átlagon fölüli állato­kon kívül átlagos és átlagon aluli hasznosságú állatok is vannak. M Hogyan növeljük ■ a hasznosságot és mi á tenyésztés végcélja? Nem mondunk újdonságot’, ha azt állítjuk, hogy az állatok hasznosságát a jobb etetéssel és gondozással nö­velhetjük a legjobban. Mezőgazdasági üzemeink többségében sok a kihasz­nálatlan lehetőség e téren; csupán az etetés és gondozás javításával lénye­ges változást nem érhetünk el az állatok hasznosságának növelésében, mert ez mástól is függ. Az állatállomány hasznossága nö­velésének további módja (kielégítő takarmányozás közepette) az egyedek hasznosságának fokozatos javítása az örökölhető jó tulajdonságok által. Mindezt persze céltudatosan, a leg­korszerűbb állatorvosi ismeretek bir­tokában kell végeznünk. Az állattenyésztés állandó fejlesz­tésével a közeljövőben az egyes te­hénfa,jtáknál a következő tejhozamot kell elérnünk: # a síkságon tartott, nehézsúlyú vörös-tarka ős szlovák-tarka tehenek­nél az évi tejhozamnak meg kell ha­ladnia a 38QQ kg-ot, a zsírtartalomnak pedig a 4 %-ot, # a magasabb fekvésű vidékeken tartott, könnyebb súlyú ugyancsak vörös-tarka és szlovák-tarka tehe­neknél az évi tejhozamnak meg kell haladnia a 3500 kg-ot. a zsírtarta­lomnak pedig a 4,1 %-pf, # a plnzgaui teheneknél a 2700 kg-ot, a zsírtartalomnak a 4,1 %-ot. A juhásznak jól megy dolga... - mondja a megzenésített költemény, Király Ferenc bátyánk a királyhelmeci ÁG juhásza mostanában nem nagyon ért egyet a költővel, mert a zimankós téli időben is legeltetni kell a nyájat. De azért nem panaszkodik. Tudja, ki kell használni minden lehetőséget, mert szűkösen van a takarmány, viszont « hó alól kikukucskáló dúsan bokrozó rozsnak nem árt a legeltetés. Tapasztalataim a termőkaros orsófák kinevelésében Nagyon sokat hallunk az intenzív gyümölcstermesz­tésről. A szaklapok részletes leírásokat közölnek az egyes termesztési módokról, az elért terméseredmé­nyekről. Az intenzív gyümölcstermesztési forma lényegében új módszer, ami sok tapasztalatot, bőséges szakismeretet kíván a termesztőtől. Jómagam is ezért tartottam fon­tosnak, hogy aprólékosan megismerkedjek a termőkaros törpe orsófa kinevelésével. A termesztési feltételeknek maximálisan megfelelő helyen (a Vághoz 200 m-re") öntéstalajon 2,5X3 kötés­ben EM, IV, IX. alanyt telepítettem 1960 tavaszán. Ötven db alanyt helyeztem így el. A sorközökben zöldségfélé­ket termesztettem a terület jobb kihasználása végett. Ugyanazon év augusztusában beszemeztem a kíülte­­tetett alanyokat a következő almafajtákkal: 20 Jonathán, 5 Téli aranypármen, 5 Baumann ranet, 5 Red delicious, 5 Golden delicious, 5 Starking és 5 Ontario. A szemzés nagyon jól sikerült, mindössze három alany került pót­­szemzés alá. Tavasszal csapra metszettem az alanyokat, majd a kihajtó nemes vesszőket a csapokhoz kötöttem. A fiatal szemzések nagyon szépen fejlődtek, őszig mintegy 90— 120 cm magasra nőttek. Legerősebb fejlődést az Arany pgrmen, a G. és az R. deliciousnál figyeltem meg. A leg­gyengébbnek a Jonathán bizonyult, Nyár végén a bizto­sító csapokat kimetszettem. A következő év tavaszán az almasuhángokat 60 cm-ré metszettem vissza, csapot hagyva a fplső harmadik, ne­gyedik rügyet kivakítva. A visszametszett suhángok szé­pen fakadtak. Az erősen növekedésnek induló vezérvesz­­szőt, amikor elérte a 10—15 centimétert a biztosító csaphoz kötöttem, a többi oldalvesszőt — három-négy vesszőt kiválasztva — megkezdtem az első orsósor ki­nevelését, a többi 'oldalvesszőt 15 cm hosszúságban nyestem. Amikor a kiválasztott orsóvesszők elérték a 60—70 cm hosszúságot és a ceruzavastagságot, (ez az idő körülbelül július utolsó hete), vízszintes helyzetbe kötöttem le a kis fácskák törzséhez. A kikötésre legcél­szerűbb a rafia. A lekötésnél vigyázva jártam el, nehogy a fiatal vesszőt kitörjem. Legkönnyebben a Jonathán, a G. delicious, Starking, Baumann ranet és a R. delicious a felfelé növekedésük miatt nehezebben köthetők le. Időközben a biztosító csapokat kimetszettem. Ilymódon 3—4 orsóvesszővel és 60—120 cm magas vezérvesszővel bíró orsófát neveltem két év alatt’. A szemzés utáni harmadik év tavaszán a fő-vezérvesz­­szőket 35—40 cm-es csapra metszettem, ügyelve arra, hogy túl hosszú ne legyen — a hosszúra metszett vezér­vesszővel ugyanis gyorsítanám a fa magasba szökését', ami nem kívánatos. Még mielőtt az orsófa kifakadna, a kötéseket' feilazítom, esetleg a felesleges kötéseket el­távolítóm. A fellazítás azért szükséges, hogy a kötés ne vágjon be az ágba. Időközben permeteztem 2 %-os Nitrosan-nal a pajzstetvek ellen. A Jonathánok már eb­ben az évben termőre fordultak, míg a többi fajtán el­vétve volt található egy-egy termőrügy-csoport. A kö­vetkező munkákat, tehát' a biztosítócsaphoz kötést, a második orsósort az első orsósorhoz kötöttem. Számot­tevő termést takarítottam be (22 kg, ebből 18 kg Jo­nathán). A negyedik évi nevelési az előzőkben leírt módon kezdtem, most sem metszettem hosszúra a fővezérvesz­­szőket. Az alsó orsósor kötelékét még az előző év nya­rán eltávolítottam, erre már szükség nincs. Ugyancsak meglazítottam a második orsósor kötelékét, ügyelve arra, hogy ez be ne vágjon, mert a bevágásnál az ág könnyen letörik. A negyedik évben már három orsósori számolhattam meg a termőkaros orsófaalakokon, és a fa magassága 160—170 cm, oldalátmérője 100—120 cm volt. Ilyen alap­ból kiindulva, az összes védekezési munkát elvégeeve a múlt év őszén 220 kg elsőosztályú almát szüreteltem. Termés-megoszlás fajták szerint: 158 kg Jonathán, 20 kg Baumann ranet, 22 kg G. és R. delicious, 12 kg Téli aranyparmen és 8 kg Starking. A számadatból kitűnik, hogy a legkorábban termőre forduló, kiváló bőtermő a Jonathán, míg a többi fajta — beleszámítva a deliciousokat is — későbben fordulnak termőre. 1 Megállapítottam, hogy a Baumann ranet termökaros orsófának nem célszerű, ritka ágrendszert alkot, felko­paszodásra hajlamos és állandó metszést kíván, pedig a termökaros orsófaalak metszést nem kíván, kivéve a fővezérvesszo évenkénti visszametszcsét. Az ilyen módon nevelt orsófa 10—12 ev alatt éri el teljes fejlett­ségét. Végezetül még annyit, hogy a termőkaros orsófa-alak nemcsak háztáji alkalmazásban kiváló, hanem széles­soros telepítés mellett az egyik legintenzívebb termesz­tési faalak. Slczák István, a Nagymegyeri Mezőgazda- igi Műszaki Középiskola tanítója ültess fát, ha mást nem, lombot ád A házikertek gyümölcsfákkal való telepítéséről szeret-* nék néhány mondatban tanácsot adni azoknak, akik még nem rendelkeznek a legszükségesebb szakismerettel. A legtöbb községben van gyümölcstermelő egyesület, ahol szakszerű tanácsot kérhetünk. A tél folyamán részt vehetünk szakelőadásokon, módunkban áll tudásunkat, ismeretünket bővíteni. A hézikertbe lehetőleg bokor- vagy törpefákat ültes­sünk. mert ezek korábban, rendszeresebben teremnek, mint a magas törzsű fák. Kezelésük, gondozásuk köny­­nyebb, kis területen ízlésünknek és szükségletünknek megfelelően több fát helyezhetünk el. Különböző időben érő fajtákat ültessünk. A nagy helyet elfoglaló dió, cse­resznye nem idevaló, mert ez a kert legnagyobb részét beárnyékolja. A nagy koronát növesztő fák inkább az udvarba valók, ahol szükség van az árnyékra. Míg a fák nem árnyékolják be a térközöket, ültessünk közéjük alacsony növésű kapásnövényeket (bab. borsó stb.). A kukorica vagy a kalászosok erősen hátráltatják a fák fejlődését, elvonják a nedvességet, s ez első évben ki is pusztíthatják a fiatal fácskékat. Köztesnek ribisz­ke, málna, eper is ültethető. Száraz talajokba ősszel a fagy beállta előtt, míg ta­vasszal a nyirkosabb, ridegebb talajokba ültessük a fács­­kákat. Az őszi ültetés előnye, hogy az őszi melegebb napokon megindul a gyökérképződés, s erősebben fejlőd-1 nek, mint a tavaszi ültétésüeké. Ültetésre csak fiatal, két-hároméves erőteljes, dús gyökérzetú és egészséges fajtahiteles oltványokat vásá­roljunk. A gyümölcsfák térszükséglete négyzet méterek-1 ben a következő: Közép-vagy Magas'törzsü: alacsony! Törpe alma 10—12 8—10 ' 4—8 körte 10—12 8—10 4—5 Sárgabarack 8—10 6—8 5—6 őszibarack — 4—5 — Ültetés előtt a sérült gyökereket a sérüléstől az egész-« séges részig éles késsel (ollóval) vissza kell metszeni. A vastagabb gyökéren új lapot vágunk. Az aránytalanul hosszú karó- vagy oldalgyökér felónyire is visszametsz-­­hető. A metszési lap mindig ferde és lefelé néző legyen. A tavaszi ültetéshez az ősszel kiásott gödrött télen át hagyjuk nyitva, hogy a csapadékot befogadhassa és jól átfagyjon. Ültetéskor a jobb földet húzzuk az aljára. A többit a gödör környékéről, a feltalajból húzzuk össze. Őszi ültetéskor az éretlen földből kupacoljuk fel-a fák tövét, s tavasszal ebből készítsünk vízfogót. Végezetül ne feledkezzünk meg a meglévő gyümölcs­fáink téli permetezéséről sem. A fák nyugalmi állapota novembertől márciusig tart. Szélcsendes, fagymentes időben végezzük a permetezést 3 %-os Arborollal (eset­leg 2 %-os Nitrosannal). Nagy József (Párkánynána) meg Ne feledkezzünk a kert ingyenes napszámosairól, a hasznos madarak­ról, amelyek a tar­tós hidegtől nagyon sokat szenvednek, sajnos, számosán el is pusztulnak, mert a hóval, jéggel vagy zúzmarával borított kertben nem talál­nak élelmet■ Kia­gyon sok hasznos kismadár életét menthetjük meg, ha rendszeresen gon­doskodunk élelme­zésükről. Ha nincs madáretetőnk, ké­szítsünk a közölt rajz alapján. Táplálékul olajos magvakat (napraforgót, tök-, kender-, repcemagot), apróra vágott hús- és sózatlgn szalonna darabokat rakjunk az etetőbe. Az üres napraforgótányért faggyúval kiöntve, majd kendermaggal telenyomkodva, felakaszthatjuk cinkéknek, olyan helyen, ahol a macska nem éti el okét. SZABAD FÖLDMŰVES 1965. »anuar IS. M Figyelmet szentelnek-e ■ az állattenyésztői munks fejlesztésének?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents