Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-03 / 13. szám
Az eddigiek során lá-V tott üzemek, kutatóálío« mások vagy kísérleti telepek voltak, bennünket azonban főleg olyan mezőgazdasági üzem érdekelt, mely nem valamely célfeladatot szolgál, hanem a minél nagyobb termelési eredményekre törekszik. Dán vezetőnk ezért elintézte, hogy látogatást tehessünk az egyik legnagyobb kiterjedésű grófi birtokon. Megjegyzem, ilyen kevés van Dániában. Területe a 600 hektár erdőn kivül 1000 hektár. Ebből 20 hektár rét, A 980 hektár szántóból 300-on vetőmagot, 500-on gabonát, 45-ön ipari növényt, 20 hektáron takarmányrépát, a többi területen pedig lucernát termesztenek. Állatállománya: 170 hatalmas tőgyű fekete-tarka tehén, 170 növendékmarha, 230 hízómarha. Ezenkívül 800 hízósertése is van, A gazdaságban összesen 25 alkalmazott dolgozik: a tehenészetben hat fő és egy takarmánvos. Hat az állattenyésztés többi ágazatában, hét traktoros a növénytermesztésben, egy az erdészetben, három a műszaki irányításban (az intézőt is beleértve), egy az adminisztrációban. A gazdaság a főiskola által tangazdaságnak elismert üzem, melvben a már említett kétéves főiskolai előkészítő gyakorlat elvégezhető, s így a 25 alkalmazottból 8 gyakornok. A répával kapcsolatos munkálatok idejére idénymunkásokra szorulnak. Dániában erre az időre szabadságolják a katonákat és szünet van az iskolákban is. Hektárhozamok: gabonából 45 mázsa, takarmányrépából 700, lucernából 100 mázsa. A lucerna legnagyobb részét meleglevegősen szárítják és dugónagyságú alakra sajtolják. Színe teljesen zöld, táptartalma csaknem azonos a zöldlucernáéval, mert a tartósítási veszteség minimális. A szarvasmarha eredeti formáiéban minden további feldolgozás nélkül szívesen fogyasztja. Az istállók ugyanazok a rövid-állású trágyaárkos istállók, amelyeket már a Faverholmi Kísérleti Gazdaságban megismertünk. A gazdaság valamennyi fejőstehene egy istállóban van elhelyezve az elletőben lévők kivételével. A 170 tehén mellett hét ember dolgozik, hat fejő és egy takarmányos. Emberenként tehát 24 tehén gondozása jut. A fejés géppel történik utáncsepegtetés nélkül. A tehenek átlagos tejhozama évi 5300 liter, azaz 259 kg tejzsír. Az etető a fejjel szemben álló tehénsor közötti takarmányozó folyosón végig vontatott takarmányozó kocsiról történik. A gépesítés itt is a lehető legegyszerűbb. A szénát és a szalmát az istálló padlásterén tárolják. Az udvar tiszta, sehol egy szál szalma vagy takarmány. A dolgozók viszont nagy munkateljesítményre vannak kényszerítve. A tehenészetben a munka reggel négy órától hét óráig, majd fél kettőtől negyed hatig tart, tehát átlagosan hét és fél óra naponta. Az állattenyésztési dolgozók emellett a répaegyelés vagy egyéb sürgős munkák idején 6,89 koronás túlórabérért két-három túlórát külön is dolgoznak. A gazdaság 980 hektár szántóján az összes munkát hét traktoros látja el. A géppark öt darab 54 lóerős Ford traktorból és 2 darab 30 lóerős traktorból áll. A traktorok — szombat délután lévén — tisztán, példás rendben sorakoznak a neonnal világított gépszínben. Mivel látogatásunkra programon kívül került sor, el kell fogadnunk, hogy ez a rend itt állandó. Minden traktor előtt a falon nyilvántartási lap függ. Ezen naplószerűen a következő feljegyzések láthatók: az egyes motorrészek kenése, olajcsere, üzemanyag-vételezés, a hónap eleje óta a naponként ledolgozott munkaórák száma, a végzett munkanem, az elfogyasztott üzemanyag, az elvégzett javítások, a napi kereset, illetve a hó eleiétől számított bér a traktoros aláírásával. A kimutatást minden traktoros maga vpzeti. Csupán így érthető, hogy az 1000 hektáros gazdaság irányítását egy mérnöki képesítésű intéző két segédtiszttel végzi. A gazdaságban csak egy ló van az intéző számára. Ez a gazdaság is tipikus példája a dán mezőgazdasági üzemeknek, ha nem is terjedelme, de módszerei szempontjából- nem törekszik az állattenyésztésben rekordegyedekre, inkább magas állathasznosságra. Üzemszerkezete igen egyszerű, kevés mechanizációs eszközzel teljesen gépesíthető. Munkaviszonyaira jellemző az igen nagyfokú intenzitás, a feszített munkatempó, szinte katonás rend és fegyelem. Jellemző, hogy az istállóablakokat hetenként mossák, tisztítják. A dolgozók heti keresete 300 korona közül mozog, melyhez kedvezményes áron tej, gabona és sertésvásárlás járul. A díjazásnál mindenütt előszeretettel alkalmazzák a természetbeniekkel történő bérkiegészítést, mert Dániában igen magas az adó. A béradó 18 %-tóí 38 %-ig terjed, így a dolgozó a természetbenivel egyetért, hogy adóköteles keresete csökkenjék. Nem állítható, hogy a dán mezőgazdásági dolgozó keresete annak vásárlóértékét tekintve kevés volna, de mégis alacsony ahhoz viszonyítva, melyre az ottani munkaszervezés kényszeríti. Még inkább kevés, ha azt számítjuk, hogy a bér milyen kis hányada az általa előállított termék értékének, és jóval alacsonyabb a többi foglalkozási ág kereseti színvonalánál. Nem csoda tehát, hogy minden dán mezőgazdasági üzem munkaeröproblémával küzd: aki saját családtagjaival műveli földjét, már a 10—12 éves gyerekét is bevonja a munkába. A nagyobb üzemek a főiskolai tanulmányaikra készülő kétéves gyakornoki idejüket töltő ifjúságra támaszkodnak, mivel ezek nőtlenek, ellátásra és lakásra szorulnak, miáltal pénzben kevesebb bér jár számukra. Nem csoda tehát, hogy Dániában is inkább más ágazatok iránt vonzódnak az emberek. A program szerint ezzpl lezárult Sjeland szigeten folytatott tanulmányutunk Másnap már hat órakor autóbuszon ülünk: irány Hundestett, a kikötő, ahonnan a Jüttland félsziget felé indulnak a hajók. Hat óra itt még hajnalnak számít, mert a nap csak fél kilenc tájban kel. így utunk nagyobb részét sötétben tettük meg, s bizony nem volt messze a kikötő, amikor pirkadt a hajnal. A kikötőben már ott állt „felhúzott orral“ a Kattegatt nevű hajó, s autóbuszunk játékszer gyanánt tűnt el ásító gyomrában. A két-három emelet magasságú óriás autók és autóbuszok százait képes befogadni telhetetlen gyomrába. Első emeletén az utasfülkék, étterem, szórakozóhelyiségek, második emeletén a szalon és a kávéház foglal helyet. Az idő tiszta, a kilátás szép. A tenger csaknem nyugodt, alig méteres hullámok kergetik egymást. Csupán a hajómotorok zümmögnek. A raktárépületekkel, darukkal sűrűn tűzdelt part egyre távolodik, előttünk a mérhetetlen tenger smaragdzöld végtelenje. Körülöttünk sirályok vijjogó légiója. A távolban láncszerűen kopár szigetecskék, inkább csak zátonynak nevezhető szárazföld-foszlányok, tünedeznek fel, rajta rengeteg madár. Világosan felismerhető a geológiai kialakulás módja, az, hogy a Jüttland félsziget a földtörténet korábbi korszakaiban szervesen összefüggött a Skandináv félszigettel. Az első világháború legnagyobb tengeri ütközetéről emlékezetessé vált tengerszoroshoz a Skagerak-Kattegatt szoroshoz tartozik ez a tengerszakasz. Szinte önkéntelenül megborzong az ember, úgy érzi, valami óriási temető felett jár s nem tud szabadulni a véres események nyomasztó emlékétől. Pedig ennek már épp ötven éve. Most derült az ég, nyugodt a tenger, a sirályok galambként röpködik körül a hajót, mindenütt béke van. (Folytatjuk.) Öntözési tapasztalatok Kisújszálláson A Szabad Földműves számára irta: BORY MIKLÓS mezőgazd. mérnök, a Kisújszállási Dózsa TSz elnöke Termelőszövetkezetünk 1949. március 18-án 110 kát. hold területen 18 taggal alakult. A közös gazdálkodás előnye hamarosan bebizonyosodott, mert 1952-ben már 400 tagot és 3000 kát. holdat tartottunk nyilván. Gazdaságunk területe s tagjainknak száma a különböző átszervezések miatt csak 1959-re stabilizálódhatott. Azóta 460- an gazdálkodunk 4600 kát. hold területen. Szántónk 4200 hold. Foglalkozunk növénytermesztéssel és állattenyésztéssel. Búzát, kukoricát, őszi árpát rizst, lucernát, vörsherét, cukorrépát, napraforgót és más növényeket termesztünk. Szarvasmarhát, lovat, sertést, juhot és baromfit tartunk. Saját gépparkkal rendelkezünk. Összesen 32 vegyes erőgépünk és két nagyteljesítményű esőztetőberendezésiink van. Műhelyünk 20 főből álló. Magunk végezzük a javításokat, karbantartásokat. Külön üzemágunk a kertészet, s 80 kát. holdon főleg paradicsomot, paprikát és uborkát termesztünk öntözéses módon. Szántóterületünknek 38 %-át rtfndeztük be öntözésre. Közös vagyonunk 29 252 000 forintot képvisel. Egy szántóegységre jutó teljes vagyon 5010, a gazdálkodási eredmény pedig 2249 forint. Államunknak évente holdanként közel 1 mázsa húst adunk el. Az egy dolgozó szövetkezeti tagra jutó átlagos részesedés 1964- ben 15 514 forint volt (benne vannak a szövetkezetben tevékenykedő nyugdíjasok is). Eredményeinket tagságunk szorgalmának és az öntözésnek köszönhetjük. Tapasztalatainkról szívesen beszélünk, hogy mások is okulhassanak kudarcainkból, megismerhessék eredményeinket. Talajainknak nagy része savanyú kémhatású mésszel telítetlen kötött talaj. Területünknek jelentős része szikes, vagy szikesedésre hajlamos. A közös gazdálkodás bevezetése előtt nem volt itt ritka a holdanként! 4—5 mázsás búzatermés. Szikes legelőinken pedig a jószág aszály idején fű helyett a sziksót nyalogatta. Meteorológiai adottságaink arról tanúskodnak, hogy a 30 éves csapadékátlag 508 mm volt. Ebből a tenyészidőre mindössze 313 mm esett. Tagságunk többsége helyesléssel fogadta kezdeményezésünket, amelyet kormányunk felhívása alapján tettünk. Minden lehetőt megragadtunk az öntözéses gazdálkodás bevezetésére. Igaz, akadtak olyanok is, akik ellenezték javaslatunkat', később azonban ezek a „vaskalaposok“ lettek az önHalászati jog - azelőtt és ma 1952-ig Szlovákiában az 1888. évi régi magyar törvény XIX. cikkelyé volt mérvadó. Ennek rendelkezései szerint a halászati jog elvileg a földtulajdon tartozékát képezte. A halászás joga a part menti telek- vagy földterület mindenkori tulajdonosát illette az álló- vagy folyóvíz medrének közepéig. A cseh és morva országrészekben viszont merőben más előírások voltak érvényben. Az egykori rendelkezések a szocialista társadalmunkban csakhamar elavultakká váltak. A magántulajdonosok nem törődtek a halállomány védelmével és közélelmezési rendeltetésével. Egyesek elhanyagolták a halászatot, mások kényük-kedvük szerint' rablógazdálkodást folytattak halban bővelkedő vizeinkben. Lényeges javulás ezen a téren csak 1952-ben állott be, amikor a 62/1952 Zb. számú törvény többek között kimondotta, hogy 0 a halászati jog köztársaságunk egész területén az államot illeti valamennyi folyóvízen. A következő évben államosították a halászati jog magángyakorlását és lehetővé tették azt a széles néprétegek számára a nemzeti bizottságok és egyéb szervek közbenjöttével. Egyúttal hatálytalanították az addigi halászati bérleti szerződéseket; 0 az összes folyóvizeket célirányos gazdasági egységekre, halászterületekre osztották, hogy megteremtsék a halászati jog egységes, rendszeres és tervszerű gyakorlását, ezzel karöltve pedig a szocialista halgazdálkodást: 0 mindén halászterüleE (révír) élé-“ re halászgazdát neveztek ki, aki személyesen felel a tervszerű halgazdálkodásért; 0 a halászati jogot kizárólag szocialista szervezet gyakorolhatja; 0 az államosítás csupán a folyóvizek halászati jogát érintette, mert a halastavak partmellékén folytatott halászás joga a tagosítás révén a földterülettel együtt amúgy is az állami gazdaságok, földművesszövetkezetek és egyéb szocialista szervezetek kezelésébe ment át. Az említett törvény tizenegy évig jól bevált a folyóvizeken űzött halgazdálkodás tekintetében. Nem terjedt ki azonban a tavi halgazdálkodás rendszeres fejlesztésére, a tenyésztésre, nemesítésre és a halállomány védelmére, mint népgazdasági érdekre. A 102/1963 Zb. számú új törvény már külön taglalja a halastavakon és külön a folyóvizeken folytatott halgazdálkodás rendelkezéseit. Kimondja, hogy közös nevezőre kell hozni a haltenyésztést valamennyi halastóban, tekintet nélkül a partmenti szocialista szervezetek sokrétűségére. A haltenyésztésre alkalmas, de kellőképpen nem kihasznált halastavakat a JNB ingyenes használatra átengedi az állami halgazdaságnak és a Csehszlovák Halászszövetség szervezeteinek. Ennek az önkéntes társadalmi szervezetnek minden polgár tagja lehet. A folyóvizekhez fűződő halászati jog rendelkezéseit az új törvény általában meghagyta eredeti hangzásukban, csupán a partmellék használati jogát bővítette, ha arra múlhatatlan szükség van. Bővítette ugyancsak a „folyóvizek“ fogalmát, amelyek közé sorolja a völgyzáró víztárolókat, a tavakat, a szabályozás által keletkezett mellékágakat, a duzzasztókat, a vízlevezető és öntöző csatornákat, a kavicsfejtés által keletkezett vízgödröket, a vízmosásokat, valamint azokat a halastavakat is, amelyeket a JNB alkalmatlannak nyilvánított rendszeres haltenyésztésre. Az új törvény továbbá elrendeli halászőrségek szervezését a területek és halastó-rendszerek számára. Fontos előírásokat tartalmaz az új törvény a tenyésztett halak minőségének javítására, a halhozam felhasználására és a halállomány ellenállóképességének fokozására a betegségekkel szemben. Meghatározza a tenyésztésre alkalmas és engedélyezett halak fajtáit. Szélesebb jogkörrel ruházza fel a Csehszlovák Halászszövetséget, amelynek szervezetei részt vehetnek a halászat irányításában és saját tagjaikon kívül a Földművelésügyi Minisztérium, a KNB-k és a JNB-k dolgozói számára kiadhatnak halászengedélyeket. Kivonatosan ismertettük a régebbi és az újabb rendelkezéseket, mivel az irányított haltenyésztés mezőgazdasági termelésünk egyik ágazatát képezi és a halászat lényegesen hozzájárul közélelmezésünk javulásához. Dr. A. Janecka tözés leghívebb szószólói. öntözéses gazdálkodásunk lényégé* ben 1957 óta fejlődött erőteljesebben. Rizstermesztéssel már 1950-ben ia foglalkoztunk, komolyabban azonban ezt csak 1957 óta folytatjuk. Tagságunk segítségével ekkor készítettük el az öntözéses gazdálkodás távlati tervét. Annak kidolgozásánál az alábbi szempontokat vettük figyelembe: 0 Az öntözés hatásos agrotechnikai módszer, de korszerű talajművelés, a talaj termékenységét fenntartó helyes növényi sorrend, célszerű szerves és műtrágyázás; eljárások, valamint nemesített növényfajták megválasztása nélkül nem adhat kívánt eredményt. 0 A műszaki tervekkel párhuzamosan az agrotechnikai tervet is el kell készíteni. 0 Az öntözőtelepek kivitelezéséi olyan mértékben szabad megvalósítani, amilyen mértékben gyarapodnak az öntözés hatására eredményeink, s termelési-technológiai tapasztalataink. Az öntözés távlati tervét a megyei vízügyi igazgatóság tervező mérnökeivel közösen készítettük. Kezdetben előfordult, hogy a szakemberek közreműködése nélkül valósították meg egy-egy öntözőtelép tervét. Ilyenkor 6—8 ezer forintba került egy kát. hold berendezése. Szakembereink ezt az összeget a helyi ismeretek felhasználásával 2—4 ezer forintra csökkentették. Az is előfordult, hogy az agronómusok túlzott öntevékenység következtében sajáttervezésű kisebb telepet építettek. Tapasztalataink szerint az a helyes, ha a tervező mérnökök és a ismeretekkel rendelkező agronómusok megfelelően összehangolják álláspontjukat. Akkor a gyakorlat számára használható és elég olcsó öntözőtelepeket építhetnek. Vízgazdálkodási társulást létesítettünk Kisújszálláson és környékén az öntözéssel is foglalkozó mezőgazdasági üzemekkel együttműködve vízgazdálkodási társulást létesítettünk. A társulás feladata, hogy minden taggazdaság részére elegendő jóminőségű öntözővizet juttasson gravitációs módon, átemeléssel a termelőüzem táblaellátó csatornáiba, s az öntözéssel kapcsolatban szaktanácsot adjon tagjainak. Feladata továbbá a belvíz-csatornák építése, karbantartása, a tavaszi belvízkárok megelőzése, illetve gyors levezetése. Ezekért a szolgáltatásokért önköltségtérítést fizetünk. Megalakuláskor (1958-ban) holdanként 20 forintot, 1964-ben már csak 8 forintot kellett fizetnünk tagdíj címén. Ezenkívül természetesen fizetnünk kell az öntözőműért járó dijai is. Vízgazdálkodási társulásunk eredményes öntözőtevékenységét jelzi az is, hogy a taggazdaságoknak mindez jövedelmező. Táblázat az öntözött kultúrák többletjövedelméről a taggazdaságok számítása alapján A folyóvizek szennyeződése — A halak életben maradása szennyeződött vizekben egyik legidőszerűbb tudományos kutatási feladatunk — jelentette ki dr. Josef Kratochvil professzor, a CSTA brnói kutatóintézetének igazgatója. — Le kell szögeznünk, hogy a táj kulturáltságával kapcsolatos emberi beavatkozások többsége sajnos negatív hatást gyakorol a halak életére. A halak életét a szennyeződött folyók vize oxigéntartalmának ingadozása teszi függővé. Nagy veszélyt jelent számukra, ha egyszerre tömeges menynyiségben kerül éltető elemükbe mérges anyag, mint például lúgok, savak, fenolok, kianídok, kátrányok, ammóniákok, szulfitok, mezőgazdasági permetezőszerek. szintétikus tisztítóanyagok, amelyek súlyos károkat okoznak a halállományban. Igyekeznünk kell az ipari fejlesztést egybehangolni a természet és az ember védelmével. Ma már adva vannak a lehetőségek a vizek túlzott szennyeződése elleni védekezésre. Az 1957—59. években például a Svratka folyóban 36 km-es szakaszon, Modrice-tól a Jihlava torkolatáig már alig mutatkozott néhanapján egy-egy hal. A Modrice alatt felszerelt szűrőberendezés üzembe helyezése után ezen a szakaszon ma már újra 17 különböző halfajtát számolhatunk meg. A környezet megjavításával, fajtakiválasztással és intenzív telepítéssel szép sikereket értek el a halászok Tisnov fölött a Loucka folyócskán is. Újra meghonosodott benne a pénzespér (Thymallus thymallus). Ez az értékes, pisztránghoz hasonló hal nagyon igényes a tiszta vízre. Megvizsgáltuk többek közt a mezőgazdasági termelésből származó szerves hulladékanyagokat is, pl. a trágyalé hatását a halakra. Az utóbbi mérgező hatása a víz oxigéntartalmának csökkenésével párhuzamosan emelkedik. Már 0,4 milligramm ammóniák 1 liter vízben halálát okozhatja sok halfajtának, de különösen a pisztrángnak. És éppen e halfajtában leggazdagabb folyóvizeinket veszélyezteti leggyakrabban az ilyen szennyeződés. A trágyalé 1961-ben a halak valamennyi feljegyzett mérgezési tünet egyötödét, egy évvel később pedig 14 %-át okozta. (ÖTK) A taggazdaság Öntözött Többi álneve terület jövedek. h. lem Ft/kh Vörös Csepel TSz Kenderes 370 197 Búzakalász TSz Kisújszállás 860 809 Dózsa TSz Kisújszállás 58f 453 Ady TSz Kisújszállás 535 1704 Kinizsi TSz Kisújszállás 178 1050 Nagykúnsági ÁG Ecsegfalva 600 405 összesen 3129 — Véleményem szerint az eredménykülönbség az öntözővíz hatékonyságán kívül a különböző számítási módokból és az öntözés agrotechnikájából adódik. Minden gazdaság számításából azonban jól látható az a közös vonás, hogy az öntözés jövedelmező agrotechnikai módszer. Ha az öntözés által elért terméseredményeket vizsgálat alá vesszük, azt tapasztalhatjuk, hogy a kukoricánál átlagosan a vízgazdálkodási társulás taggazdaságai között 30 %-os termésnövekedés tapasztalható. Silókukoricából 40—50, lucernából 30—50 százalékkal többet terem az öntözött terület, mint az öntözetlen. Ezek az eredmények véleményem szerint és tapasztalatom alapján az egyéb agrotechnikai eljárások javításával lényegesen növelhetők. (Következik: Évenként részletes öntözési tervet készítünk.) 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. április 3.
