Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-13 / 10. szám
Bratislava, 1965. március 13. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 10. szám. NEM MINDEN EMBER viszi könynyen valamire. Tövises út vezet odáig, amíg eléri életcélját. Egyes emberek rosszhiszeműsége, sőt irigységé* is nemegyszer akadályt gördít a törekvők útjába. Ján Nemec is rosszállóan csóválta fejét, amikor 1963-ban „valaki“ átdöfte ZMV-je abroncsait. Ha történetesen elkapja a tettest, kivasalja gerincét, vagy valami „szépet“ mondott volna neki. Legalább megkérdezhette volna, vajon miért tette? Mivel azonban ez nem sikerült, összeráncolt homlokkal ekképpen okoskodott: — Csak olyasvalaki tehette, aki ismer engem! Valaki, aki tudta, hogy hajnalban csak azért is kint leszek a határban, ha mindjárt egész éjszakán át elbabrálok a géppel. Ügy is történt. Mire megérkeztek a többi kombájnvezetők, Nemec már maga mögött hagyott néhány fordulót. Ezen alighanem elcsodálkozott „valaki“, talán mérgelődött is ... Ján Nemec ettől még nem vesztette el az emberekbe vetett hitét. Csupán megállapította, hogy Pol'ovban is még akadnak olyanok, akik saját munkateljesítményük helyett inkább „más“ kérdések feszegetésével foglalkoznak. Hasonló találgatásokba bocsátkoztak akkor is, amikor Nemec munkatársául szegődtette saját feleségét az egyik kombájnra. A rosszmájúbbak azt hangoztatták, hogy hiszen az asszony egyebet sem csinál, csak az ebédet Aki Nemeccel beszél, csakhamar rájön a dolog nyitjára: ez az ember minden lépését átgondolja, mindent alaposan megfontol. Kovácik elvtárs, a gazdaság vezetője, egy ízben elnézte, hogy három kombájn közül az egyik egyenletesen habzsolja a gabonát, a másik kettő meg el-elhagyja az elsőt. De azután csodálatosképpen a két gyorsabban haladó közül először az egyik, majd a másik is elakadt. Azt is megfigyelte a gazdaság vezetője, hogy a megfeneklett kombájnok vezetői tanácstalanul tekintgetnek maguk körül, azután pedig a forgódobokból igyekeznek kihuzigálni a bentrekedt szalmaszálakat. Nemec számára eközben már két pótkocsit kellett küldeni a gabona elfuvarozására. Oda is szólt két szerencsétlenül hápogó társának: — Ne hamarkodjátok el a munkát, a gabona még kissé nedves! A gép elvégre csak gép marad. A gazdaság vezetője is rájött, hogy Nemec jól tudja, milyen teljesítményt várhat az egyes gépektől. Ezért az ő gondjaira bízta az újonnan beszerzett erőgépet, jóllehet a traktorosok nemigen tülekedtek érte, idegenkedtek tőle, hiszen — úgymond — többet keresnek DT-jükkal. Ján Nemec szó nélkül vállalta a megbízatást. Csakhogy kultiváló traktor, kombájn, és az új gép, talán kissé sok lesz egy ember számára! — gondolta. — A napnak elvégre csak huszonnégy órája van! — Közben hányszor üzentek érte, ha például a bárcai állami gazdaság gépjavító műhelyében megállt a „tudomány"! Hol ezt, hol amazt kívántak tőle. Azonkívül kiváló böllér hírében is áll Nemec. aki a tenyésznyugalom idején vagy ötven disznóöléssel is megbirkózik. Ennyi elfoglaltság mellett jutott a sokoldalú ember arra* a gondolatra: Regma feleségét beavatja a lánctalpas rejtelmedbe Az asszony beleegyezetti s megkötötték az alkut. Akkor Regina még nem is álmodott arról, hogy az országos versenyben a negyedik helyre küzdik fel magukat férjével. Most, hogy a házasok kényelmesen elüldögélnek tévé-készülékük előtt, olyan természetesnek találják, hogy nemrégen csak müszakváltáskor látták egymást. Jóleső érzéssel töltötte el őket, hogy most a többiek is értékelik ’munkateljesítményüket. Télvíz idején arra is futotta az időből, hogy személygépkocsijukon ellátogassanak Magyarországra és fürdőhelyen pihenjék ki fáradalmaikat. Nemrégen Nemec szemébe ötlöttek az udvaron szanaszét heverő burkolólapok, amelyek ott rekedtek magángazdálkodó ideiéből. Sorjában beillesztette őke a körfűrészbe, hogy kikövezze velük 3 garázs padlóját. Egyszerre csak azon vette magát észre, hogy a gép elvágta job*' kezének középső ujját. Jóllehet a ' issai kórházban kissé „megreparálták“ a csonkot, Nemecre szomorú idők virradtak. Sebe heteken át tétlenségre kárhoztatta. A kórházból hazajövet felesége aggodalommal tudakolta: „Mi lesz veled, Jankó?!“ — Egy rongyos ujj miatt senkinek sem engedem át gépem javítását — jelentette ki önérzetesen, majd tréfásan hozzáfűzte: — Amíg egyedül gazdálkodtam, magam patkoltam lovaimat. Most meg elnézzem, hogy belekontárkodnak a gépembe? Nincs arra recept, hogyan lesz az emberből kiváló traktoros, akit az emberek megbecsülnek. De .Tán Nemec példáján talán mégis felbuzdulnak egyesek. Stefan Mistrík, Kassa Visszavonul az alattomos ellenség Farnadon kezdődött... Futótűzként terjedt a hír: a községet senki sem hagyhatja el. Az emberek tanácstalanul, elkeseredve néztek össze: mi lesz velünk? A betegség egyre terjedt, míg az egész szarvasmarha-állomány száján folyt a fehér nyál. De az emberek nem adták meg magukat, és Izrael József állatorvos irányításával éjjel-nappal küzdöttek a betegség ellen. Ki hitte volna, hogy így végződik. Egyetlen szarvasmarha sem pusz'tult el. De a sertésállományt ki kellett irtani. Nem volt könnyű dolog hónapokig a vesztegzárban élni, de egyszer mégis megnyílt és az emberek fellélegeztek. Üjra utazhattak rokonaikhoz, ismerőseikhez. Megnyerték a csatát... A vesztegzár megszűnt Egegen és Viskújmajoron is. Az állatorvosok önfeláldozó munkája meghozta gyümölcsét. De a küzdelem tovább folyik ... A Lévai Járási Állategészségügyi Központban vagyunk. A telefon szinte szünet nélkül berreg. Polyákné, az ügyeletes emeli fel a kagylót. — Halló... Itt Tóth állatorvos jelentkezik Kúráiról... Űjabb fertőtlenítőszert kérünk ... A betegség megállapodott. Hosszabb idő óta nincs újabb megbetegedés. Az ügyeletesnő örömmel jegyzi be a jelentést. Állandó összeköttetésben vannak Prágával és Bratislavával is. Naponta jelentik a fertőtlenítőszer és gyógyszerszükségletet. Egy percre elkérem a kagylót. Néhány szót váltunk Tóth elvtárssal. — Hogy érzi magát a vesztegzárban? — Már megszoktam. Bizony nem babra megy a játék. Kíméletlenül küzdünk a kórokozó vírusok ellen. Minden nap kétszer fertőtlenítünk. Kezeljük a beteg állatokat. Reméljük nemsokára mi is „szabadok“ leszünk. — Mit üzen a Szabad Földműves olvasóinak? — Amint az előbbi jelentésből is hallották, a betegség terjedését megállítottuk. A földművesek mindenütt tartsák be az óvóintézkedéseket, hogy elkerüljék ezt a kellemetlen betegséget. Gyorsan befejezzük a beszélgetést, aztán a lélegzetvételnyi szünetben dr. Suba Milán főállatorvos tájékoztat. — Harcolunk ahogy csak bírunk és hozzátehetem, hogy eredményesen. Három helyen már likvidáltuk a betegséget és akár hiszik, akár nem, eddig még egyetlen egy szarvasmarha sem pusztult el szájfájásban járásunkban. Nagyobb veszteségek csak Farnadon fordullak elő, ahol a sertésállomány is megfertöződött, de más helyeken csak a szarvasmarha kapta meg a betegséget. Egy percig sem pihenünk. Eddig már 41613 szarvasmarhát, 7650 sertést, 29 248 juhot és 4450 kecskét oltottunk be. Tapasztalataink alapján örömmel mondhatom, hogy a 017-es szérum jól bevált. Becslésem szerint újabb fertőzött gócokat számolunk fel, a betegség terjedése megtorpant, a gyógyítás eredményes. Eddig jutottunk a beszélgetésben, s máris indulnak. Aztán újra csörög a telefon. Dr. Kovács jelentkezik Garamkissallóról. — Nálunk sincs újabb megbetegedés. Január 15-én gátat vetettünk a terjedésnek. Aztán újabb jelentések érkeznek. Állatorvosok a járás különböző részeiből, Landa, Bujdák, Majtán, Bohács, Pompos, Racskó, Berényi nevét halljuk a telefonban. Mind jó eredményről számolnak be. A vesztegzár idején hosszú hetekig nem láthatják családjukat, ismerősüket sem. A vesztegzárból nincs szabadulás, csak a betegség megszűnése után. De nem keserednek el. Lelkiismeretesen végzik kötelességüket. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a lelkes gondozókkal együttműködve a lévai járásban már visszavonult az alattomos betegség. □ ■ □ A lévai járásból újabb örömteli hírt kaptunk telefonon. Dr. Ladislav Sedivy az állategészségügyi központ vezetője közölte, hogy a betegség felszámolása jó ütemben halad. A napokban felszabadult Karolina és Garamkissalló is. Szintén dicséri a 017- es és A 17-es szérumot. Ezekkel az orvosságokkal az állatok kellő immunitást fejtenek ki. Járásszerte nagy gondot fordítanak a higiéniai előírások betartására. Lúggal és klórmészszel fertőtlenítenek. Újabb megbetegedés nem fordult elő. A fertőzött fészkek felszámolása tovább halad. Az állatorvosok becslése szerint pénteken felszabadul Kéty, szerdán pedig az utasok nagy örömére Csata is, a járás utolsó fertőzött fészke. — Már túl vagyunk a nehezén — mondotta a telefonba dr. Sedivy. — Állatorvosaink kitűnő munkát végeztek. Pedig nem volt könnyű. Eleinte gondoltuk, több helyre is elterjed a betegség. De továbbra is résen állunk, nehogy felüsse valahol a fejét ez az alattomos kór. Még egyszer leírhatjuk, hogy megtorpant a betegség! — ba — Lapunk tartalmából: Méhészet ...................................................4. oldal Pusztába kiáltó szó....................................5. oldal Nagy hasznú tenyésztörzs.........................6. oldal Két hét Skandináviában..............................8. oldal Csehszlovákia és az EAK kapcsolatai . 9. oldal A serdülőkor és a szülői felelősség . . 11. oldal Vacsorapusztító ördög............................12. oldal Váloqatottuk............................................15. oldal A hatalmas szélvihar után beborul^ az ég., Az eső szitálva permetezi a földet. Az út pocsolyától, latyaktól tarka. A reggeli fagyos föld leve vékony erecskékben folydogál. A fagykoptatott hantok alatt ébred a főid. Percenként kibukkan a nap fénye, tavaszt varázsol a tájra. De ez még csak amolyan csalóka fény. Az igazi tavasz még mindig nem köszöntött be. A tavasz lehelletét azonban már érezni és mélyet szív belőle Dorna Sándor, a Párkányi Állami Gazdaság főmechanizátora és Kostyál Károly, főagronómus. — Elég meleg van, de sok a nedvesség. Tavaly ilyenkor mindössze +1 fokot mutatott a hőmérő, most napjában meghaladja az ötöt is, de mégsem indulhatunk. Pedig jobban éreznénk magunkat, ha földben lenne már a mag. Hej, de kutya ez az időjárás! így békétlenkedik a föagronómus. Utána a főmechanizátor szól: — Már három héttel ezelőtt indultunk Kismuzslán. 50—60 hektárt simítóztunk. De jött a hóvihar, megtorpantunk. Most meg az olvadás és a reggeli fagyok ... Ha egy .kicsit ügyesebbek vagyunk, jónéhánv hektáron földbe kerülhetett volna már az árpa. Minden nap késés veszteséget jelent, — állapítja meg az agronómus. — A sokéves átlag szerint június 19-e körül és az utána következő napokban 29—30 fokos hőség uralkodik. Ha az árpa kései, pár nap alatt megszorul a szem. De ha ebben az időben félkemény, már nincs nagy veszteség. Valahogyan meg kellene előzni a kánikulát.:. — Rajtunk nem múlik — feszi hozzá a főmechanizátor. — A gépek bevetésre készen... füzetébe. Az eredeti tervnél 200 hektárral kevesebb kukoricát vetnek, mert általában ráfizetéssel termesztették. Tegyük hozzá: nem minden gazdaságban, mert Bereken átlagosan 42,66 mázsát termeltek hektáronként májusi morzsoltban. De ha több tejet akarnak termelni, előtérbe kell helyezni a fehérjedús hüvelyeseket. Ezt figyelembe véve, 235 hektáros árpás-borsós keveréket vetnek. Erről a területről csupán borsóból 56 232 kg emészthető fehérjét nyernek, ami 632 730 liter tej előállításához szükséges. Az agronómus számítgatásaiból kitűnik, hogy ilyen fehérjedús abraktakarmány adagolása esetén az átlagos tejtermelés napi 7 literre emelkedik és lényegesen olcsóbb. Az említett területet még 261 hektár tavaszi keverékkel tetőzik. Minden hektárba 150 kg zabot és 50 kg borsót vetnek. Az állatállomány étlapját még 412 hektár kukoricás-borsós-napraforgős keverék gazdagítja a 450 hektár silókukoricán kívül. — Bizony van itt tennivaló bőven, — szögezi le az agronómus. — Hisz ha mindent egybevetünk, 3000 .hektáron kell elvégezni a vetést. Még jó, hogy nem ültünk karbatett kézzel. A vetőmagot kitisztítottuk és már széf is szállítottuk a gazdaságokba. A vetőmag elegendő és jó minőségű, csak a nagyszemű Viktória borsóból kellene több? Nézetem szerint ez a legjobb takarmányozási célra. Újra belelapoz jegyzetfüzetébe. Pontosan vezeti melyik gazdaság milyen fajta és hány mázsa vetőmagot ítapott. Megállapították a csíraképességet is. A legtöbb vetőmag-próba 95— 98 °/o-ot mutatott. A szél repülőgépek búgásáí hozza felénk. Jegyzetfüzetében lapozgat'. Sose álltak ilyen jól. A kerekes és lánctalpas traktorokat is kijavították, nembeszélve a fogasokról, simítókról, vetőgépekről. Bár a Major troktorokhoz nehezen szereztek alkatrészeket, bejárták egész Szlovákiát, pár napon belül ezek is üzemképesek lesznek. Nem félnek a tavaszi munkáktól. A számítások szerint, ha az idő engedi, az egyes gazdaságokon a gépek jó kihasználásával 4—5 nap alatt elvethetik a kora tavasziakat. Az agronómusnak is hasonló a véleménye. Bár nem kis tétről van szó, hisz csak árpából 1305 hektárt vetnek. De még a keverékekkel is számolni kell. Ő is beleböngész jegyzet“ Dolgoznak a madaraink — csillan fel az agronómus szeme. — Kettő van belőlük, sokat segítenek. Háromszor nitratálták 50—70 kg-os adagokkal az 1200 hektár őszi gabona minden hektárját. Most a műtrágyát szórják. Nagy előny, mert ha nyílik az idő, mindjárt simítózhatunk, előkészíthetjük a talajt. — Bár már mehetnénk — türelmetlenkedik a főmechanizátor, — csak ez az idő!... — Naponta várjuk az idő jobbrafordulását — teszi hozzá az agronőmus. — Készen kell állnunk, merf akármilyen nehezen is búcsúzik a tél, végül felolvad a fagy és ébred a határ... Bállá József A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Traktoros házaspár hordja férje után, Nemec viszont jól tudta, ki fájlalja az új munkaerőt és talpraesetten válaszolt a kételkedők címére: — Amikor a segédemtől elvártán: valamit, munkára kellett ösztökélnem vagy egyedül kellett azt elvégeznem Neki nem fűlött foga a munkához nekem meg nem akarózott lebzselni Ha most az asszonytól kérek valamit tudom, hogy elvégzi.
