Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-06 / 9. szám
ZÖLDSÉGFÉLÉKBŐL hektáronként több mint 100 ezer korona A somorjai EFSZ zöldségkertészétének csölösztői részlegét Vörös Károly, a somorjait pedig Domsitz Imre vezeti. A már régóta kiváló csölösztői részleg 142,3 %-os tervteljesítményével és hektáronként 112 320 koronás kitermelésével a dunaszerdahelyi járás legjobb kertészetei közé tartozik. Ez kétségkívül a hozzáértésnek, sokéves tapasztalatnak, a szorgalomnak, a becsületes munkának, a megfelelő talajnak, a dunamenti párásabb éghajlatnak, s különösképpen Vörös Károly kiváló vezetésének köszönhető. A somorjai részleg azelőtt nem a legjobbak közé tartozott. Tavaly már 672 638 korona értékű árut termelt, ebből 125 000 koronát a március végén elkészült üvegházban, így a többi te-Jövedelmezőbb kertészetet Rimajánosiban Közepes kertészet a rimajánosi • szövetkezeté. Tizenkét hektárnyi, f Amikor ottjártunk, már nagy volt f a mozgolódás. A tavaszra készülő- f dés láza kerítette hatalmába az ' embereket. Míg Pál Ferenc, a! kertész vetőmagvak után kajtatott, a Micsurdán é-vezette 1 asszony-csoport a melegágyak1 földjét fertőtlenítette és zsúpból1 takarókat készített a melegágyak- 1 ra, hogy legyen mivel melengetni1 a zsenge palántákat, vagy védeni1 őket később az erős napsütéstől.1 A kertész távollétében a közös i gazdaság agronómusától, Huszár^ Ferenctől értesültünk egyről- i másról. A többi között arról is, a ? hogy az idén — a tavalyi hibákból t fokúivá — több figyelmet fordításnak a talajfertőtlenítésre, ezáltal S megakadályozzák a kártevők szaporodását, s a palántabetegségek- Snek is ilymódon elejét vehetik. #Mert az edzett, életerős palántáinkon nagyon sok múlik. No meg Sazon is, hogy a kiültetett palántáin kát miként gondozzák. A múlt évi (leset is erre int, amikor a földbe f került palánták egy része elegendő víz hiányában elsorvadt, kiszáradt. Holott a Rima vize a kertészet közelében folyik. ? Örömmel újságolták, hogy ősziS t káposztából 350 mázsát takarítót-f Stak be hektáronként. Ez, öntözet-r I'lenül határozottan jó termésnek v (fszámít. Am, ha kiaknázzák a kínál-f kozó öntözési lehetőségeket, hek-f táronként 100—150 mázsával több káposztát adhattak volna piacra. Sőt, még ennél is többet...! Ha elégedettség lesz úrrá rajtuk, I az előirányzott bevételt aligha teljesítik túl. S a befektetésre fordított pénzt sem szabad sajnálniuk. ( Az agronómus szavai szerint an (jnakidején a tagok jórészt az üveg ('ház létesítése ellen foglaltak állj lást. Viszont a város közelsége, a\ 1 munkaerők téli, koratavaszi fog- “ ( lalkoztatása — a jövedelmező,' korszerű kertészet ió megalapo- \ [zása — egyenst megköveteli üveg-? [ház létesítését. \ Ami a dinnyetermesztést illeti, \ ^ugyancsak közel esik a felvevő? 'piac; érdemes lenne több figyel-? met fordítani erre a kérdésre. \ l ("kOj rületén hektáronként 91 273 korona átlagot ért el. A somorjai kertészet 6 hektáros. A mintegy 80 cm mély feltalaj homokos vályog, altalaja homok, tehát megfelelő. Tavaly a területet a következőképpen használták ki: 1 hektáron termesztettek salátát, utána hagymát és zöldpaprikát, 0,80 hektáron volt Dithmar-féle korai káposzta. Ezt május 30-a és június 17-e közti időben szállították le, utána karfiolt termesztettek. Fél hektáron volt korai kel (május 15—17 között leszállítva), utána nyári Maximus karfiol. Fél hektáron termesztettek karalábét, utána vörös káposztát, 0,60 hektáron zeller termett, felét augusztusban, másik felét októberben—novemberben szállították. 0,70 hektáron palántázott hagymát, 0,60 hektáron karó nélküli korai paradicsomot termesztettek. Ez utóbbit július 27-től szállítva. Egy hektáron termesztett korai Erfurti karfiolt május 3-től szállították; utána nyári Amager káposztát ültettek, ez azonban nem sikerült, mert a magkereskedés által szállított mag nem volt azonos, amint azt egy bizottság meg is állapította (óriási leveleket fejlesztett, de nem fejesedett be). 1,30 hektárt foglalnak el a melegágyak és a belső kezelési tér. A kertészet nagyszabású új üvegházai említésre érdemesek. 1200 négyzetméternyi területű 4 hangárban jelenleg saláta van, utána paprikát ültetnek a 300 négyzetméter területű szaporítóházban a palántákat előnevelik. A fűtés félautomata, mozgórostélyos kazánban melegített vízzel történik. A kazánok süllyesztés-nélküliek — így a víznek nincs természetes körforgása arról egy villanymeghajtású szivattyú állandó járatásával kell gondoskodni. így természetesen egy hoszszabb téli áramzavar katasztrofális következményekkel járhat az üvegházi növényzetre nézve. Ezt a veszélyt tartalék villanyíejlesztő, vagy legalábbis robbanómotor-meghajtású szivattyú közbeiktatásával könnyen el lehetne hárítani. A szövetkezet vezetősége valószínűleg majd pótolja azt, amit az építő vállalat elmulasztott. Az üvegház a felállítására fordított munkaegységek értékével együtt több mint egymillió koronába került, de Domsitz kertész reméli, hogy a ráfordítás kifizetődik. A jövő télen már paradicsomot is termesztenek benne, mégpedig az idén kipróbált öt fajta közül a legjobban beváltat, a Ruzín-i 0X233. számút. A kísérlet termését 100 kg érett paradicsomot decemberjanuár hónapban adták piacra. Az üvegház téli üzemeltetéséhez elegendő 4 férfi és 14 nő évi megszakítás nélküli foglalkoztatottsága. A somorjai kertészet melegágy! ablaka 1400, ezekkel langyoságyakat készítenek (20—25 cm vastag trágyaréteggel), mert a téli nagy hidegben még nincs szükség melegágyakra, lévén nagyméretű üvegházuk. Ezáltal sok istállótrágyát takarítanak meg. Egyébként a kertészet annyi istállótrágyát kap a szövetkezettől, amennyi szükséges. Műtrágyából főleg citramfoszkát használnak, minden második évben 40 %-os kálisóval kevert mésznitrogént; ennek jó hatását tapasztalták az állati kártevők elleni védekezésben is. A kertészet benzinmotoros talajmarója (frézer), a szükséges növényápolási munkaeszközökkel felszerelve és igen jó szolgálatot tesz a kis, benzinmotoros, egysoros kapálógép is. Amint látjuk, a kertészet termelési feltételei biztosítottak. Domsitz Imre az elért sikereket a jó szakszerű munka mellett annak tudja be, hogy a kertészet talaja megfelelő, homokos, meleg. Hiba, hogy 3 hektár jó termővé tett' kertészeti talajt most kisajátítottak építési célokra, ehelyett más, szántóföldi talajt kell a kerté-' széf részére alkalmassá jtenniök. IsfáHófrágySf, műtrágyát elegendőt kapnak. A szövetkezet vezetősége tel jes mértékben támogatja a kertészetet. Jó a kertészet öntözőberendezése. Mélyfuratú kútbói 28 kilowattos villanymotorral meghajtott magasnyomású szivattyú percenként 1400 liter vizet szolgáltat, vízhiány tehát nincs. A kertészetben elegendő a munkaerő. A munkafegyelemre — amely kifogástalan — a dolgozók szorgalmára, a munka minőségére ösztönzőleg hat a prémium-rendszer, amelynek alapja a közös kötelezettségvállalási szerződés. A dolgozók a terv túlteljesítése értékének 20—25—30 %-át kapják jutalom gyanánt, növények szerint. Ha azonban a termelési költség a tervezettet meghaladná, akkor ez a költségtöbblet a túlteljesítésből Ievonódik, a jutalmat tehát csak a nettotúlteljesítés után kapják. Ez a jutalom a somorjai részlegen munkaegységenként 2 korona, Csölösztőn négy korona utánfizetést jelentett a rendes, a többi tagnak is járó évi utánfizetésen felül. (Kár, hogy nem volt több két koronánál, amiről viszont a kertészet dolgozói nem tehetnek.) A kertészetben egyébként a jó munkaszervezés révén nagy a munka termelékenysége, így a kertészeti dolgozóknak legkevesebb 1,2—1,3 munkaegységet írnak be, de előfordul a 2,40—2,60 munkaegység is naponta. Érthető, hogy a kertészeti dolgozók ragaszkodnak munkabeosztásukhoz és azt meg is becsülik. Ehhez járul még az is, hogy a kertészeti dolgozókat vezetőik soha meg nem rövidítik és kapcsolatukban mindkét részről teljes a bizalom. Ennélfogva el tudták érni, hogy korán jó minőségű árut szállíthatták és így termésük jó egységáron értékesült. Ez volt Domsitz Imre szerény véleménye, ami azonban engem nem elégített ki. Ezért elmentem a szövetkezet könyvelőségébe (az elnök beteg volt) és megkérdeztem Strasser Margitot is, a szövetkezet ökonómusát, az elért eredmények okát illetően. Ő Domsitz kertész véleményét teljes mértékben jóváhagyta, azonban szükségesnek tartotta még külön kiemelni, hogy a kertészetek vezetőinek hozzáértése, jó munkaszervezésük, egyenes jellemük tette lehetővé, hogy a beosztott dolgozók e jó eredményt elérhették, mindezeket pedig a kertészetek dolgozói együttvéve példaképül állíthatók a szövetkezet többi dolgozója elé. íme: lehet sikert elérni boszorkányság nélkül is, csak szakértelem, jóakarat és egyetértés kell hozzá. Schűsfer György, mérnök (Béke) A gyümölcsfák metszésének alkalmazásával több célt követünk. A fák kiültetése utáni első tavaszon biztosítjuk vele azok jobb megeredését, mivel összhangba hozzuk a gyökér és korona fejlődését. A tartóágak (vázágak) erősen növekednek és károsodás nélkül elbírják a fa fejlődésével emelkedő terméssúlyt. A korona szellős és napjárta lesz, nem sűrűsödik el, ami csak a gombabetegségek és rovarkártevőknek lenne hasznára. A fák metszése alatt a koronaalakító metszést és a termőfa metszését értjük. Az előzőt minden gyümölcsfajtánál alkalmazzuk. A korona helyes és gazdaságos kialakítása után ajánlatos két-három évenként a koronaalakítás. Az őszibarack termővesszőit — a többi gyümölcsfajtától eltérően — minden évben rendszeresen metsszük. Nagyüzemi gyümölcsészéteinkbén a gyakorlat és a gazdaságosság szempontjából háromféle koronaalakot alkalmazunk. A sudaras-, a természetes gömb- és a katlanalakot. A legtöbb gyümölcsnemnél — a bogyóstermésűekkel most nem foglalkozunk — a sudaras koronaalak jön számításba. A katlanokat csak az őszibarakcnál alkalmazzuk. Egyes meggyfajták, manduja, szilva és dió metszés nélkül is természetes gömbkoronát hoznak létre. Az almatermésűeknél a sudaras koronaalak terjedt el, csak a termöíves orsó, szórtágú gúla, és az egyes törpe almafák koronaalakítása kivétel. Már a faiskolából beszerzett oltványokon kinevelik a koronaalakításhoz szükséges elágazásokat. Ezekből az első tavaszon válogatással, a törzs folytatását képező sudáron kívül, négy-öt helyes irányba növő oldalvesszőt hagyunk meg (ezekből lesznek a későbbi tartóágak), a többit tőből eltávolítjuk. Sudárvessző hiányában ennek kinevelésére az egyik oldalvesszőt függőleges irányban a törzshöz kötjük. Az első tavaszon az oldalvesszőket erősségüktől függően l/3 vagy a fele hosszúságúra, külső rügyekre nyessük, úgy, hogy metszési vonaluk egy magasságba kerüljön. A sudárvessző visszavágásának a helye 15—20 cm-el legyen feljebb oldalágának metszési síkjától. Az alakításnál vegyük figyelembe a vesszők erősségét is. A gyenge vesszőjű facsemetéket rövidebbre, az erősebbekét viszont hosszabbra hagyjuk. A gyümölcsfák koronaalakító metszése Az oldalvesszőkön és sudáron előtörő hajtásokból az év folyamán csak azokat hagyjuk meg, amelyek a vázágak helyes kiképzésének irányában nőnek. Ha növekedésük nem egyenletes, a hosszabbakat visszacsípjük. A következő éveken tovább nyessük a vázágakat, míg a szintén metszett és felfelé igyekvő sudáron örvös elhelyezkedésben kialakítjuk a második és harmadik tartóágak ágcsoportjait. A másodikban 3—4, a harmadikban 2—3 ágai nevelünk. Az ágcsoportok távolsága függ a fa nemétől, fajtájától és törzsmagasságától. Kialakításukra alkalmazhatjuk az alábbi táblázatban feltüntetett távolságokat. Vegyük azonban figyelembe, hogy pl. az egyes almafajták közül erős növekedésű a Starking, közepes a Jonathan, vagy éppen gyenge fejlődést mutat a Parker pein. Azért az ilyeneknél ritkábban, illetve sűrűbben kerülnek az ágcsoportok. Közepes törzsű alma Alacsony törzsű alma tfadra oltott körte Birsalanyű körte Cseresznye Meggy és kajszibarack Szilva Az ágcsoportok távolsága Második ágcsoport 100—120 cm 60—80 80—100 60—80 100—120 70—80 65—70 Harmadik ágcsoport 80—100 cm 50—60 70—90 50—60 80—100 60—70 50—60 sudaras korona sémájg természetes gömbkorona sémája katlanalakú korona sémája A harmadik ágcsoport kialakítására a negyedik-ötödik évben kerül sor. Közben ügyelünk arra, hogy a vázágakon fejlődő hajtásokat megfelelően metsszük meg, ezektől függ a termések alakulása. A csonthéjasoknál is a sudaras koronát alkalmazzuk, de arra törekszünk. hogy a második és harmadik ágcsoportokat ne örvösen neveljük, hanem szórtan, csavarosán egymás fölé, — kb. 20 cm távolságra — kerüljenek. így a vázágak terhelése megoszlik. A csonthájasok ágcsoportjait rövidebb idő alatt alakítjuk ki mint az almatermésűekét és távolságuk is kisebb a cseresznye kivételével. A nyári zöldmetszésnél tőből eltávolítjuk a fölösleges hajtásokat, mert pl. a kajszi hajlamos az elsürűsödésre. A cseresznyefa kialakítása könnyű. A meggynél hatásosabb a monilia1 elleni küzdelem, ha ezek sudaras koronája jó szellőzött. A természetes gömbkoronát kialakító szilvát mérsékelten ritkítjuk. A metszést nem nagyon tűri, azért a koronaalakítást két-három év alatt fejezzük be. Ez főleg a Besztercei szilvára vonatkozik, amelyik a zártabb koronaalakot szereti. A diófa metszését sokáig károsnak tartották. Ma már egyre több azok száma, akik a diófa alakításával is foglalkoznak, habár a dió eléggé rendezett gömbkoronát nevel. Alakító metszését tavasszal, a ritkítót július végén, augusztusban végezzük. Az KEZDJÜK MEG A SZÖLÖNYITÄST. A nyitást az időjárástól függően kövesse a metszés. Gyenge erőben lévő szőlőben ne hagyjunk szálvesszőt, s ne messük hosszú csapra. Korábban célszerű az előmetszés, tulajdonképpen ez csak közönséges vesszőrövidítés, a célból, hogy a több figyelmet és szakértelmet igénylő munkánál a termelékenység fokozható legyen, mivel az első esetben nem szakképzett munkaerőket használunk. A szaporítóanyag vermelő helyeket — ahol a fagy engedi — vizsgáljuk át, mert meleg helyen könnyen felléphet a szürkepenész. Néhány helyen kibontva a vessző-két, ha szürkepenészt észlelnénk, a továbbterjedés megakadályozására vermeljük át friss homokba. Az átvermelés alkalmából helyes, ha kevés kénport hintünk a homok közé, ez némileg mérsékeli a penész fellépését. Szabadtéri vermelőhelyen arra ügyeljünk, hogy az összefutó csapadékvíz ne folyjon be a vermelt vesszőkhöz, mert ez pállást okozhat. A HÁZTÁJI LUGASOKNÁL kezdjük meg a lugastörzsek kialakítását. A szabályos, magas, többemeletes lugasművelésre törekedjünk. A kialakításnál a szokásostól eltérően két-három év alatt egy 30 cm magas, erős csapot nevelünk, s ebből évente hosszabítva, most már 30—40, sőt 60—80 cm-rel a kívánt' magasságban jobbra, vagy balra alakítjuk ki a vízszintes lugassorokat, esetleg vízszintes helyzetben mind a két oldalon. A LUGASKAROK EGYMÁS FÖLÖTTI távolsága 50—60 cm. A lugaskarokból kihajtott vesszőket: csapra metsszük. Ha új lugasokat' akarunk kialakítani, vegyük figyelembe azt, hogy több héten keresztül önellátók legyünk csemegeszőlőből. Ennek biztosítását a fajták helyes megválasztásával érjük el: pl. Csabagyöngye, Szőlőskertek Királynője, Kossúth-szőlő, a chasselasok (saszlák), Erzsébet Királynő és végül Afúz All. így biztosított a csemegeszőlőellátás július végétől október végéig. (-S-) egyes gyümölcsnemekef koronájuk kialakítása után sem hagyjuk további kezelés nélkül. Szükség szerint tavaszi-nyári ritkítást végzünk, eltávolítjuk a fagykárt szenvedett és elhalt ágakat. Végül szólunk a katlanalakú koronáról, amit nálunk csak az őszibaracknál alkalmazunk. Ennél a metszési alaknál a törzset képező sudár hiányzik és csak az első elágazás tartóágai vannak meg. Ezeket a napfény minden oldalról, egész hosszában éri. Ez fontos, mert az őszibarack melegkedvelő és kellő napfény hiányában a rosszul beérett vesszők könnyen elfagyhatnak. Nálunk az őszibarackot vagy alacsony törzsre (80—90 cm), vagy bokorfára (40—50 cm) neveljük, így a fa hajtásai, gyümölcse hasznosítja a talaj visszasugárzó hőjét. Ha a faiskolából kapott' őszibarack még vissza nem metszett egyéves suhángból áll, akkor a kiválasztott törzsmagasság felett visszavágjuk. A felső rügyek kihajtanak és megalapozzák a korona oldalágait. Közülük a nyár folyamán kiválasztjuk a megfelelőket, a többit eltávolítjuk. Ha elágaztatott oltványokat kapunk, az első évben az oldalvesszőket 3—4 kifeléálló rügyre metsszük vissza. Nyáron a vázágak közül az erősen növekedőket visszacsípjük, hogy növekedésük egyenletes legyen. Az elkövetkező évek tavaszán is külső rügyekre vágjuk vissza a vázágakat, így szép szétálló katlanokat kapunk. A vázágakon 10—15 cm távolságra hagyjuk meg a termőszöveteket. Közülük az egyiket az 5. és 6. termőrügy felett termővesszőnek visszavágjuk, míg a következőből csak a két legalsó rügyet (hajtórügy) hagyjuk meg ugarvesszőnek. így felváltva megmetsszük a fa egész termőfelületét. A hosszúra vágott vesszőn alakul ki a termés, az ugarrészből kinövők pedig egy év végéig berakodnak termő rügyekkel. A következő évben a volt termővesszőt ugarra, a termőrügyekkel berakodottat pedig termőre metsszük. Ezt a váltómetszést évente folytatjuk és kiegészítjük a hajtások zöldválogatásával. A helyesen alkalmazott koronaalakító metszések biztosítják a fák egészséges fejlődését és közvetve kihatnak a termések mennyiségi-minőségi alakulására is. Juhász Árpád (Guta)' A somorjai kertészet nevelőháza, Domsitz Imre vezető-kertésszel. (Téli Károly felvétele) A szőlész márciusa
