Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-06 / 9. szám
Tudnivalók a tavaszi tisztuló kirepulésp£l Amint a hőmérséklet árnyékban 8—9 C fokra emelkedik, s csöndes, napos idő áll be, a méhek elhagyják a téli fürtöt, s tisztulni repülnek. Minden méhésznek meg kell ragadnia azt az alkalmat, s figyelnie leéli méhei viselkedését a tisztuló kirepülés alatt és közvetlenül utána. Ekkor solcmindenre következtetni lehet. Némely családnál észrevehetjük, hogy a méhek nem képesek a vastagbél tartalmának visszatartására, s már a röpnyílás környékén ürítenek. Beszennyezik a kaptár homlokzatát, s a röplyukdeszkát. A híg ürülék szétfolyik, ugyanakkor a kaptárból is bűz áramlik. Ez arra vall, hogy a család nem telelt jól vagy túlnyomórészt mézharmatmézen telelt, amely sok emészthetetlen anyagot hagy a bélcsatornában. Az is lehetséges, hogy a családot a tél folyamán gyakran háborgatták, s hasmenésben szenvedett. A nagyobb mértékben elterjedt gyomarvész vagy az atkakór is okozói lehetne* ennek. Jegyzetünkből kitűnik, hogy a tél folyamán aránytalanul sok hulla gyűlt össze az alátéten. Ilyen családokból feltétlenül mintát kell küldenünk kivizsgálásra. Ha a méhcsalád nagyon legyengült (ha nem takar sűrűn legalább három lépet), további kezelése nem gazdaságos. Legcélszerűbb lekénezni. Erősebb családoknál, feltéve, hogy a vizsgálat nem mutatott atkakórt vagy erősebb gyomorvészt, cseréljük ki a fiasítást nem tartalmazó lépeket, további alkalommal a fiasítást tartalmazókat is. Ezeket a család felfejlődött állapotában áttehetjük a mézűrbe. Amint a fiasítás kikelt, a kereteket eltávolítjuk a kaptárból.. A kaptárt alaposan kitisztítjuk (öt százalékos lúgoldattal, valamint benzinlámpa lángjával) fertőtlenítjük. Arra törekszünk, hogy ezekben a kaptárakban, mivel hasmenésben szenvedő méheket tartalmaztak, semmi ne maradjon tisztítás nélkül. Találhatunk olyan családot is, (kaptárt), amelyből a méhek igyekeznek ugyan távozni, de sok közülük nem bír fölrepülni. Amint kiérnek a röpdeszkára, lepotyognak a kaptár előtti talajra. Ez az állapot valami betegségnek következménye. Eleven, repülni nem bíró méhek a kaptárak előtt a tisztuló repülés alkalmával vagy közvetlenül azután mindig betegséget jeleznek! Ezeket feltétlenül vizsgálatra kell küldeni. Különösen most, amikor az atkakór fenyeget, igen óvatosnak keil lennünk. Nincs baj azoknál a családoknál, amelyeknél a méhek egyenesen a röpnyiláshoz térnek vissza s a léputcákban függve maradt hullákat a kaptárból kihordják. Amely családnál azonban a méhek csak körülröpködik a röpnyí- Iást, mintha tétováznának, vajon berepüljenek-e vagy sem, különösen azonban olyan családoknál, amelyeknél a méhek a röplyuk környékén futkosnak, mintha valamit keresnének, s így viselkednek még akkor is, amikor már a többi családoknál nyugalom uralkodik, alapos a gyanú, hogy a család anyátlan maradt. Jegyezzük fel ezen kaptárak számát, s a legközelebbi alkalommal meggyőződhetünk a helyzetről. Szükség esetén megtesszük a már említett intézkedést. Ha repülés alkalmával megfeszült potrohha! hazafelé igyekvő mehet látunk, így biztosak lehetünk affelől, hogy a család már fiasít. Vízre van szüksége. Repülőméheink már megkezdték a vízhordást. Amely család nem repül, annál megnézzük az alátétről vezetett jegyzetet. Ha ez évben az alátéten nem volt sok hulla, s a kaptárból csöndes zümmögést hallunk, ne bolygassuk a családot, mert rendben van. Keveset fogyasztott (törmelék is kevés volt), s míg nem érzi szükségét a kirepülésnek. Ha pedig az alátéten sok volt a hulla, s a családból csak igen gyenge — szinte távolból jövő — zúgás hallatszik, feltétlenül győződjünk meg róla, hogy van-e elegendő készlete. Sok esetben az ilyen családok tönkremennek, mert nincs eleségük.' Azonnal melegítsünk egy-két téglát, s rongyba csavarva helyezzük a keretekre. Egyidejűleg a fészekbe akasztunk (ugyancsak felmelegített) egy keretet mézkészlettel. Így mentjük meg a családot az éhhaláltöl. Továbbra is figyelemmel kísérjük a legyengült családokat, s a legközelebbi alkalommal további készlettel (mézesléppel, mézescukorlepénnyel) látjuk el. Ez alkalommal sokmindenröl tudomást szerezhetünk anélkül, hogy a családot megbontanánk. Minden észrevételről jegyzetet készítünk a kaptárkimutatásban. Svancer Lajos A zvoleni járásban átteleltetésre számos méhész alkalmazza a vándorlásra készített pótkocsikat. Képünk a Babiná — Krupina - i útvonalon örökített meg egy ilyen átteleltető pótkocsit. (Foto: Z. Kruzinsky) fi csendes rablás megszüntetése (Pcselovodsztvo — Szovjetunió) — Sztyekolscsikov leírja, hogy egy méhészetben a jó fűzhordás megszűnése után általános csendes rablás következett. Mivel a méhcsaládok a fűhordáskor azonos szagúakká válnak, az idegen méheket nem tudták megkülönböztetni, beengedték azokat. A méhcsaládok kölcsönösen rabolták egymást. Végül kísérletképpen este a családok fészkéből néhány lépet kiszedtek és megpermetezték különböző illatú cukorszörppel. Reggel a méhek éberen őrizték a kijárót, az idegeneket nem engedték be, A csendes rablást a méhcsaládok egységes illatának megváltoztatása megszüntette. A méhészeti irodalomban több év óta ismeretes az a tanács, hogy rabláskor a méhcsaládok szagát különbözővé kell tenni. Sötér Kálmán így foglalja ezt össze: „A méh és világa" c. • könyve 1908-ban megjelent II. kötetének 673. lapján: „Ha a megtámadott család mindezeknek dacára sem törődik a rablókkal, valószínű, hogy a méhek szaga egyforma: ilyen esetekben csak úgy fogunk boldogulni, ha a két felekezetbeli méhek szagát különbözővé tesszük. Néha elegendő már az is, ha a megtámadott család röpölyűlyukát fokhagymával, ürömmel, réti füzénnyel, dohánylével vagy más erősebb szagú valamivel dörzsöljük be, ha pedig ezzel nem érünk célt, tegyünk a kaptárba éjszakára valami átható illatszert, nevezetesen castoreumot, pézsmát, kámfort, citromhéjat, amelyeknek szagát reggelig magára ölti az egész család, és másnap már felismervén az idegeneket, visszaveri azokat... Legjobb mégis, ha folyékony illatszereket — rózsa, levendula, kölni vizet — vegyítünk a mézbe és ezzel etetjük a méheket, mert így sokkal behatóbban veszik fel azoknak szagát...“ „Jegyzetben pedig ezt írja Sötér: „Hajdanában — úgy látszik — tavasszal minden nagyobb méhész más szagot adott méheinek, mert bevett szokás volt a méheknek szagos anyagokkal vegyített mézzel való etetése, és ezeket az anyagokat a legnagyobb titokban tartották, nehogy a szomszédok is hasonló szagúakká tehessék méheiket és kiraboltathassák az övéiket". — Sötér Kálmán mindezt bőséges irodalmi adatokkal bizonyítja. (-M-) Utat mutatnak a hegyi körzetek termelésének szakosítására Pártunk XII. kongresszusa, valamint a VI. szövetkezeti kongresszus megjelölte azokat a tényezőket, amelyek az elkövetkező években a leginkább befolyásolhatják mezőgazdaságunk további fejlődését, s ezzel párhuzamosan a termelékenység emelését. Ennek eredményeképpen már számos helyen rátértek a termelés központosítására, valamint annak szakosítására. Ebben a nagyszabású átépítésben a legnagyobb gondot okozta s még ma is gondot okoz a hegyiéi a hegyaljai körzetekben gazdálkodó üzemek termelési színvonalának megjavítása. Tudvalevő, hogy a régi felvásárlási rendszer akadályozta a kibontakozást, mert az eladási feladatok túlteljesítése révén egyes üzemeknek módot nyújtott arra, hogy az állami alapokból nagymennyiségű abraktakarmányhoz jussanak. Ez viszont már eleve kizárta a termelés szakosításának lehetőségét, ugyanis a hegyi és a hegyaljai körzetek mezőgazdasági üzemeiben annak ellenére, hogy takarmány gabonafélékből nem voltak önellátók — teljesen az állami alapokra szorultak — mégis előszeretettel foglalkoztak sertéshústermeléssel. Viszont ugyanakkor ezek az üzemek egyre jobban elhanyagolták rétjeik és legelőik termőerejének fokozását így például a Banská Bystrica-i járásban, ahol a földterületnek háromnegyed részét a rétek és a legelők képezik, a múltban a fentebb említettek következtében azok termelékenysége évről évre csökkent. Az új felvásárlási rendszer azonban lényeges változást eredményezett az állami alapokból történő abrak-ellátás tekintetében. Ennek következtében a Banská Bystrica-i járás abrakjárandósága kereken 50 %-kal csökkent. Ez egyben figyelmeztetés is volt a mezőgazdasági üzemek felé, hogy változtassanak a termelési módszeren, azaz olyan termelési ágak tökéletesítésére törekedjenek, amelyek a hegyes-dombos vidéken az éghajlati és a talajviszonyoknak legjobban megfelelnek. Környezetükben legalkalmasabbnak kínálkozott a .szarvasmarha és a juhtenyésztés. S mivel sokhelyütt elhanyagolták a rétek és legelők gondozását, úgy az egész járás területén gyors intézkedésre volt szükség. Ekkor született meg a ma már országos jelentőséggel bíró Banská Bystrica-i mozgalom, amely a rétek és legelők feljavítására, azok hozamának növelésére, s egyben a mezőgazdasági üzemek megszilárdítására irányult és irányul. A BANSKÄ BYSTRICA-I MOZGALOM LÉNYEGE Sokak előtt ismeretlen, hogy mi tulajdonképpen a Banská Bystrica-i mozgalom lényege. Egyszerűen az, hogy föltárja a valóságot, s ugyanakkor rámutat a lehetőségekre, és a mozgalom keretén belül a termelők ki is használják ezeket a lehetőségeket. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy fest ez a gyakorlatban. A járási termelési igazgatóság tavaly például megállapította, hogy a szántóföldi évelőtakarmányokból és a rétekről nyert szénakészletből a szükséglet 75 %-át fedezhetik csupán, s ebből a rétiszéna mindössze 47 °/o. Ez anynyit jelent, hogy hektáronként kb. 15 mázsa rétiszénát termesztettek. A járás távlati tervében pedig az áll, hogy 1970-ig 100 hektáronként 51 szarvasmarhát és 45 juhot kívánnak tartani, s 2500 literes tehenenkénti tej elek eny ség gél számolnak. S most jön a lényeg. A fenti követelményeknek elérésére már ebben az évben megteremtették a föltételeket. Mindent elkövetnek, hogy a rétek hektárja megadja a 25 mázsa átlagos szénatermést. Az illetékesek fölmérték a lehetőséget és a helyzet alapos elemzése után a réteket és a legelőket a következőképpen csoportosították: L Jó fűállományt termő rétek, amelyek szakszerű trágyázás esetén már a következő évben bő termést nyújthatnak; 2. rétek és legelők, amelyeket lecsapolni, öntözni, skarifikálni (hasogatni) stb .kell, s belátható időn belül bekapcsolhatják a belterjes termelésbe; 3. rétek és legelők, amelyeken külterjes gazdálkodásra nyilik csupán lehetőség. Ezt követőleg megállapították, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok tulajdonában lévő 9000 hektár rétből lehetőség nyílik 600 hektár trágyázására kosarazással, 300 hektár trágyalevezésére, 500 hektár hígtrágyázására és 1600 hektár műtrágyákkal történő följavítására. így a rétek és legelők egyharmadát kapcsolják be a belterjes termelésbe. (Tiszta tápanyagokban átszámítva hektáronként 150 kg ipari trágyát juttatnak.) Már idén 60 000 mázsa, azaz állategységenként (egy állategység = 500 kg) 11 mázsa évi szénakészlettel számolnak. Hozzájárul még a célkitűzés eléréséhez az is, hogy idén lecsapolásra kerül 80 hektár vadvizes terület, továbbá építenek három kisebb víztárolót, majd 220 hektáron bővítik a trágyaleves gazdálkodást, 600 hektáron meszezést alkalmaznak, és egész sor más intézkedést hajtanak végre. A tavalyi 14-ről 27-re növelik a hígtrágyás gazdaságok számát. AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG, MINT HAJTÓMOTOR Amint az előbbiekben láthattuk, a Banská Bystrica-i járásban mindent elkövetnek a rét- és legelőgazdálkodás eredményessége érdekében. Amint szó is esett róla, az a főcél, hogy a terméshozamot jóval túlszárnyalják, sok esetben megkétszerezik. Ezért külön jutalomban részesítik azokat a dolgozókat, akik a termelési tervet teljesítik, vagy pedig túlszárnyalják. Melyek a föltételek? Ha a szövetkezet teljesíti szénatermesztési tervét, úgy a takarmánytermesztő csoport tagjai (átlagos szénaminőségnél) minden mázsa után öt, a terven felül termesztett széna mázsája után pedig tíz korona jutalmat kapnak. Ezenkívül versenyt írtak ki a járás szövetkezetei közt is (itt az a követelmény, hogy ' az összes rétterület 20 %-át bekapcsolják az akcióba), a 45 q/ha elérése érdekében. Ha a szövetkezet az említett területen eléri a 45 q/ha-t, úgy az elnök és az agronómus 1000 korona jutalomban részesül. Továbbá versenyt hirdettek a motoros kaszálógépek legjobb kihasználói közt is. Ha a traktoros a rábízott géppel legalább 35 hektáron kaszálja le a szénát, úgy 400 koronát kap jutalmul. Az akció keretében bennfoglaltatnak a talajjavító munkák is. Itt az első helyezett szövetkezet 4000, a második 3000, a harmadik 2000, a negyedik pedig 1000 koronát kap. Figyelemmel kísérik á járás területén a három legjobb mezőgazdasági üzem szénatermesztését' is. Itt az a főmutató, hogy az összes, valamint az egy állategységre eső szénatermés a lehető Iegnagyob legyen. Az első helyezett szövetkezet egy hegyitraktort és 10 000 koronát, a másik egy motoros kaszálógépet és 5000 koronát, a harmadik pedig egy hidraulikus szénaszállító berendezést és 3000 koronát kap jutalmul. A verseny pontjai az említetteken kívül kiterjednék mfg a hígtrágyás gazdaságok munkaközösségeinek jutalmazására is, amely mozgósítólag hat majd a szénatermesztés, s végül a szarvasmarhaállomány bőségesebb ellátása terén. MIT JELENT A HlGTRÄGYÁZÁS EGY SZÖVETKEZETBEN? A Horná Micina-i EFSZ Banská Bystricától pár kilométerre, hegyek közt, 877 ha mezőgazdasági illetve 315 ha szántóterületen gazdálkodik; A szövetkezet elnöke Ján Zachar elvtárs elmondotta, hogy náluk a hegyekben eléggé mostohák a körülmények, s amíg be nem vezették a hígtrágyás gazdálkodást, bizony nehéz volt az élet. De ez már a múlté. Tavaly például 80 hektárt hígtrágyáztak. Az átlagos napi súlygyarapodás a legeltetés időszakában 0,81 kg volt. Az adatokból az is kitűnik, hogy a hígtrágyázott terület hektárján 249 kg marhahúst termeltek. A legelőkhöz közel eső istállókban telente csupán 30, de a legeltetési időszakban ebben az egészséges környezetben rendszerint 150 üszőt tartanak. A központi istállókból két nagy trágyamedencébe gyűjtik a trágyalevet, s ezt egy 22 kilowattos villanymotorral a fönti gyűjtómedencékbe nyomatják. Ennek egyike gyűjtőtartályként szerepel, a másik pedig keverőmedence. A fölnyomatott trágyalevet és a hegyi telepen nyert marhatrágyát ebben a keverő medencében hígítják, és egy csőrendszeren keresztül további villanymotor segítségével a legelőkre juttatják. Ha az idő engedi, évente legalább hét hónapon keresztül öntözik a legelőket, s ezenkívül hektáronként négy mázsányi műtrágyát is adnak. S az eredmény? Kétségtelenül biztató. Ilyen feltételek mellett az állattenyésztés — amint a fenti súlyszaporulatból is láttuk — bő hasznot hozott. Az állattenyésztésből származó összüzemi piaci termelés pénzértéke 2 028 000 korona, vagyis kereken 179 000 koronával több mint amenynyivel számoltak. Ha figyelembe vesszük, hogy ezt a szövetkezetét is eléggé sújtotta a szárazság, úgy azt mondhatjuk, hogy a múlt esztendőben kiváló eredményt értek el, hiszen összüzemi termelési és eladási tervüket jóval túlszárnyalták. így a tagoknak egy-egy ledolgozott munkaegységre 21 koronát fizethettek, s ehhez (400 munkaegységig) hozzájön még 1,5 kg gabonaféle, 400 munkaegységen felül pedig minden munkaegységre 2 koronát fizetnek. Kétségtelen, hogy a Banská Bystrica-i járásban a rét- és legelőgazdálkodás tökéletesítésére tett intézkedés fényes bizonyítéka annak, hogy miként lehet belterjesebbé s ezáltal gazdaságosabbá tenni a termelést. A mozgalom lényege tehát az, hogy fölkeltse a hegyaljai körzetekben gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak érdeklődését, de ugyanakkor a sík területeken gazdálkodók részére is példát mutasson, hogyan lehet jól kihasználni az öntözéssel egybekötött trágyázást és hogyan biztosíthatnak állatállományuk számára elegendő szálastakarmányt. Hoksza István Üléseztek a kender- és lentermeszt&k A Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság a Len- és Kenderfeldolgozó N. V.-tal karöltve Bratislavába egynapos értekezletre hívta össze a mezőgazdasági üzemek, valamint a járást termelési igazgatóságok illetékes dolgozóit. Bernáth István mérnök a rostnövények agrotechnikájáról tartott előadást, Barborák Ottó, a feldolgozóvállalat igazgatóhelyettese pedig az 1964. évi eredmények értékelésével és az idei tervek teljesítésének kérdésével foglalkozott bevezetőként, majd hozzászólások következtek, végül pedig a versenyben legjobb eredményeket elérő üzemek és dolgozók értékelése, valamint jutalmazása következett. A rostnövények termesztése a fel* vásárlási árak alakulása után kifizetődő, amit a sok közül ez a néhány példa bizonyítson: a felbárl EFSZ-ben 30 hektáron a Wiera lenfajtából 45,3 q-s rost hektárátiagot értek el (áztatott minőségben), ezenkívül 8 q lenmagot nyertek, ami hektáronként összesen 20 715 korona bevételt jelentett. Eperjes 50 ha-on 16 560 korona, Csallóközcsütörtök pedig 40 hektáron 14 362 korona bevételt ért el hektáronként. Kenderből 8—11 ezer koronás bevételt értek el például Szímőn, Nádszegen, Pusztafödémesen, Kismácsédon, Fürön, Sárkányon, Szőgyénben, Bátorkeszin és sok más községben. —ku— A svoretnicei szövetkezet a délcsehországi kerületben elsőként vezette be a nagyteljesítményű egyedekból álló szarvasmarhák törzstenyésztését. Az említett EFSZ-ben tavaly tehenenként 3739 literes tejátlagot nyertek. Ezt a magas tejelékenységet az állatok példás gondozásával és a haladó zootechnikai módszereknek (takarmányozás, tenyésztés) alkalmazásával érték el. Különös gondot fordítanak a növendékállatok nevelésére. Képünk Mária Kalbácovát mutatja munka közben. Foto: CTK
