Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Fürge ujjú J asszonyok • Naszvadon, Szépe Mari néni a Ve­zetője a szatyorfonással és egyéb népművészeti tárgyak készítésével foglalkozó asszonyoknak. Őt azonban nem találtam otthon. Helyette két fiatalasszony szorgoskodott a kony­hában, Szépe néni lányai, s ők tájé­koztattak munkájukról. A faluban rendszeresen mintegy háromszáz asszony ápolja ezt a kö­rülbelül harmincöt éves hagyományt. Az asszonyokat a Népművészeti Alko­tók Szervezete fizeti az elkészített tárgyakért. Annak ellenére, hogy mindenki nyugodtan otthon végezheti munkáját, éppen olyan támogatásban részesülnek, mint bármély más mun­kahelyen. Aki például 120 korona ér­tékű munkát elvégzett, már beteg­lapot, és 270 munkanap ledolgozása után anyaszabadságot, fizetést és 600 korona kocsipénzt kap. — Nagy segítség ez nekünk, csalá­dos asszonyoknak — bizonygatja Do­­bosiné, az egyik fiatalasszony — két Dobosi Józsefné munka közben kislányom van, egy három- és egy egyéves. Nem mehetnék tőlük seho­gyan sem dolgozni, így meg itthon is megkeresem az öt-hatszáz koronát, ha igyekszem és a házi munkával sem maradok el. — Hány szatyrot készítenek na­ponta? — Naponta átlag egyet. Három kü­lönböző nagyságú szatyor jelent egy garnitúrát és ezért 60 koronát ka­punk. A téli hónapokban havonta 2000 garnitúra is összegyűlik a faluban. De ha már itt tartunk, meg kell mon­danom azt is, hogy elégedetlenek va­gyunk a helyi Népi Fogyasztó Szö­vetkezettel. Szervezetünk évente két­ezer koronát fizet azért, hogy havonta egy napra egy helyiséget kapjunk, ahol összegyűjtjük és átadjuk a szaty­rokat. A tűzoltó szertár pedig — amit átvevő helynek kijelöltek, — kicsi, alig fér be a kész árú három­negyed része. Mi asszonyok kértük, hogy a jelenleg üresen és kihaszná­latlanul álló régi kultúrtermet adják oda; de nem tudni miért, eddig nem kaptuk meg. Pedig a naszvadi asszonyok igazán megérdemelnék. Tavaly kilencezer garnitúrát adtak át és az idén tíz­ezerre szerződtek. — Hogyan szerzik be a nyersanya­got? — Két éve az EFSZ adott kukorica­földet annak, aki kért, de mivel majd­nem mindegyikünknek a férje, vagy valamelyik családtagja a szövetkezet­ben dolgozik, így nem volt rá nagyon szükség. Elég azt is megkötnünk, amit a fél hektárról és a közösen művelt kukoricáról gyűjtünk. — Hogyan készítik élő a kukorica­­háncsot kötésre? — Ne gondolja senki, hogy ez olyan egyszerű és könnyű munka. Sokat kell vele babrálni, míg nekikezdünk a kötésnek. Már töréskor kezdődik. Az összegyűjtőt háncsot egyforma kis csomókba kötjük és padláson, száraz, tiszta helyen tároljuk. Kötés előtt le­forrázzuk, hogy megpuhuljon és az alsó vastag, kemény részét levágjuk, majd keskeny csíkokra hasogatjuk. Utána el lehet kezdeni a ráma behá­­lózását' és a kötést. Ha elkészült a darab, kád alatt, parázsra szőrt kén­nel fehérítjük. Tavaly és az idén csak szatyrot kötnek az asszonyok, mert ez most a legkeresettebb. Két-három évvel ezelőtt még sokrétűbb volt munkájuk. Készítettek fonatot demizsonokra, boros üvegekre és poharakra, csinál­tak lámpabúrát, faliszőnyegét, takarót hevérőkre, papucsokat múzeumláto­gatóknak és fürdőzőknek, különböző alakú táskákat stb. S ami nem kis büszkeséget okoz az asszonyoknak, termékeiket külföldre, Angliába és más világrészekre, Amerikába és Af­rikába szállítják. Valutát kap érte országunk. A fürge ujjú asszonyok számára ez is hajtóerő, ösztönző a gondos munkára. S ők nap, mint nap, fáradtságot nem ismerve fűzik az összesodort kukori­caháncs csíkokat, s csak akkor állnak meg rövid pihenőre, ha sír a szobában a gyermek, mert éhes, vagy vacsorát kell készíteni a hazatérő férjnek. —ké— Étvágytalan a gyerek Zsuzsika édesanyja elkeseredetten panaszkodott: —. Higyje el, minden­képpen elégedett vagyok kislányom­mal, szorgalmas, elég jól tanul, de néha nagyon megijeszt étvágytalan­ságával. Olyan sovány szegénykém, hogy majd elfújja a szél. Aztán meg úgy veszem észre, hogy kislányom visszaél helyzetével csak azért sem eszik, ami engem szörnyen bosszant. De a széltől is óvom, nehogy baja essék egyetlen gyermekünknek. Hogy ne maradjak adós a felelettel, másnap utána néztem a dolognak az iskolában, amikor a tanulók jóízűen tízóraiztak. Bizony Zsuzsika kezében jókora kenyér díszelgett, vastagon kenve vajjal. Másnap figyelmeztettem az aggódó édesanyát a hibára, de így válaszolt: — Azért kentem olyan vastagon vajjal, hogy legalább az a pár falat, amit megeszik, érjen valamit. Igyekeztem megmagyarázni, hogy milyen helytelen ez a nézet, hiszen a nagy tápértékű ételekkel a gyer­mek még hamarabb jóllakik és egy túlzottan tartalmas tízórai egész nap­ra elveheti étvágyát. Szerintem semmi esetre sem helyes, ha a családban a gyermek kosztolása a fő téma. Nem helyes, ha az édes­anya ilyen vagy hasonló csatakiáltás­sal fogadja a munkából hazatérő apát: „Mit szólsz hozzá, a kislányod ma három palacsintát evett meg ebédre . . .“, vagy: „Képzeld a kisfiad megint visszahozta tízóraiját“. Nem helyes, már csak azért sem, mert a nap folyamán biztosan történtek en­nél sokkal érdekesebb dolgok, más­részt, mert így a gyermek óhatatlanul szerepet vagy főszerepet játszik és legközelebb is mindent elkövet, hogy az étkezésen keresztül főszereplő maradhasson. Ha azonban tartósabb étvágytalan­ságról van szó, vigyük a gyermeket orvoshoz. Semmiképpen ne erősza­koljuk a nehéz, túl zsíros vagy túl vajas ételeket a gyerekre. Étkezés előtt ne igyon vizet még nyáron sem. Étrendje legyen vegyes, télen is kapjon elég gyümölcsöt, zöldséget. Ne tálaljunk elé egyszerre nagy meny­­nyiséget! Ha nincs étvágya, nyugodtan hagyjunk ki egy étkezést és ha később sem javul, akkor gondolhatunk arra, hogy a gyermek beteg, esetleg lap­pang benne valami betegség. Nem helyes az sem, ha büntetésből több­ször ugyanazt az ételt tálaljuk a gyermek elé. Ezzel csak azt érjük el, hogy egyes ételektől megundorodik. Étvágytalan gyermeknél különösen ügyeljünk néhány apróságra, pl. a te-Keresztszemes párna Nagyon szép, tet­szés szerinti nagy­ságú párnát készít­hetünk az ismétlődő kereszt szemes mo­tívumokból. Hímez­hetjük a párnát kétféle színben. Na­gyon szép pl. a pi­ros-feketével vagy az égszínkék-feke­tével. Ha két szín­nel hímezzük és a külső szívmotí­­vum-sort színes­sel, a belsőt pedig feketével varrjuk, akkor a külső koc­kasort feketével, a belsőt színessel hí­mezzük. Ha szeretjük a tarka színeket, hí- sen váltsák egymást és a kézimunka mezhetjük a párnát úgy, hogy minden harmonikusan illeszkedjék a lakás be­­sor motívum más-más színű, csak rendezéséhez, arra ügyeljünk, hogy a színek ízlése-Emberségből jeles — Ejnye, fiam!; Gyere lé azonnal á fáról!' — Rögtön — Hangzik a jéglőí’csil­logó ágak közül a válasz —, csak el-' helyezem a madáretetőt'... _ Pár perc, és egy legényke huppan elém a hóba, piros az arca, fagyos a keze, csillog a szeme. A szomszéd utcában lakik, Hűszár Pistinek hívják. — Azt hittem, szórakozásból mász­tál fel — mondom kissé zavartan, mert korholni akartam. Pisti zsebre­­gyűri a kezeit és bátran a szemembe' néz. _ __ — Tíz madáretetőt barkácsoltunk a politechnikai órán. Az egyiket' én helyeztem el. Ez most az expedíciós feladatunk. Szeretnénk a madarakat' menteni. — Hányadikos vagy?; — Hetedikes. — Szép vállalkozásba fo'gtat'ok — bólintok —, ’emberségből jelesen vizs­gáztatok. * * * Kedves gyerekek!! Legközelebbi leveletekben Írjátok még, hogy hogyan segítitek a fagyos téli napokban oly sokát nélkülöző madarakat és az erdők vadjait, mit tettetek már eddig is a megmentésük érdekében. A beérkező levelekből a legjobbakat következő lapszámainkban közöljük. Tpgyszér uzsonna után Marika így szólt a gyerekekhez: — Üljetek szépen az asztalhoz, raj­zolni fogtok. — Mindegyiknek tiszta rajzlapot adott és színes ceruzákat tett eléjük. — Mit rajzolunk? - kérdezték a gyerekek. — Amit akartok és ha este eljönnek értetek a szüléitek, majd megmutat­játok nekik, hogyan tudtok rajzolni. Zöldszínű nap A gyerekek a rajzlapok fölé hajol­tak és belemerültek munkájukba. Pisti vitorlás hajót rajzolt, amint a tenge­ren úszik, Peti repülőgépet, Gyuri autót, és Jancsi, aki most jött haza faluról, azt a traktort próbálta leraj­zolni, amelyet naponta kint látott dolgozni a mezőn. Sárga ceruzával utat rajzolt, kékkel kiszínezte az eget, s a mezőt... zöldre festette volna, de nem találta sehol a zöld ceruzát. — Kinél van a zöld ceruza? — kér­dezte a többiektől, de senki sem vá­laszolt. Üjból megkérdezte. — Nálam nincs — mondta Peti. — Én sárgával rajzolok — szőtt Pisti. ” i — Én pedig pirossal —1 kiáltott Terka. Jancsi megpillantotta a zöld ceru­zát Annuska kezében. — Add kölcsön egy kicsit, légy szí­ves, mindjárt vissza adom. Annuska nem adta oda a ceruzát. Haragudott Jancsira, mert délben addig nem engedte őt asztalhoz ülni, amíg maszatos kezét meg nem mosta. Ezért nem akarta átadni a zöld ceruzát Jancsinak s így szólt: — Nem adom oda, mert éppen fát rajzolok. Jancsi várt egy kicsit és mikor látta, hogy a fa készen van, újra kezdte: — Most a virágok szárait és leveleit festem ki, utána pedig a füvet. Mikor mindezzel készen volt a Napot kezdte kiszínezni a zöld ceruzával, csakhogy ne kelljen Jancsinak adnia. Lassan beesteledett és a szülők el­jöttek a gyerekekért, akik elővették a rajzlapokat és megmutatták a raj­zaikat. Annuska is odaadta mamájának az övét és megkérdezte: — Hogy tetszik anyukám a rajzóm? — Ügyes vagy kislányom, szépen sikerült, — válaszolta a mamája — de miért festetted zöld színűre a Napot? Annuska nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét. Fordította: G. MA Papírkivágó játék A HAJTOGATÁS FELTÉTELEI suk át a szembeniévé élre (1. ábra). A behajtott rész felső éle párhuzamos Munkánk eredménye nagy mérték- legyen a kendő alsó élével (2. ábra), ben függ a papírtól. Hajtogatásra leg- ugyanígy behajtjuk a másik oldal­­alkalmasabb a vékony, sima felületű, de ezért erős papír. Ha szép, színes, növeli munkánk tetszetősségét. Elő­­gyakorlásnak azonban kitűnően meg­felel az újságpapír is. Nyugodtan dol­gozni, csak egyenletes sima felületű asztalon lehet. Ha az asztal-lap nem teljesen sima, rajztáblán, vagy könyv­fedélen is dolgozhatunk. A hajtoga­tást mindig ülve végezzük, mert állva vagy a levegőben hajtogatva lehetet­len pontos munkát végezni. CERUZAHEGY-TARTÓ Egy négyszögletes papírlapot' hajt­sunk össze négyrét. Legfelső lapját a nyíl irányában úgy hajtsuk félbe, hogy a szabadon álló sarok a zárt csúcsot feddje (2. ábra). Rajzszeggel falhoz erősítve (de csak ott, ahol nem oko­zunk kárt) egy kis tartót kapunk, melyben a iktörött céruzahegyeket, babazsebkendőket vagy egyéb apró­ságokat tarthatjuk. (3. ábra). POHÁR Négyzét'alakú papírunkat átlóssan hajtsuk félbe, hogy kendőalakú há­romszöget kapjunk. Ezt csúcsával fel­felé fektetjük magunk felé, mint égy hegyet. Az egyik szélső csúcsot hajt­csúcsöt is az ellenkező oldalra. A két felső sarkot kétfelé lehajtjuk, amed­dig lehet (3. ábra). Fentről kinyitjuk poharunkat és már ihatunk is belőle (4. ábra). Kiránduláson jó hasznát' vesszük, különösen ha zsírpapírból készítjük. TÜRELEMJÁTÉK A papírp’oharaí alul kilyukasztjuk és égy cérnaszálat húzunk át rajta. A szál végére, mely a pohárban van, hurkot kötünk és egy gyufaszál vagy fogpiszkáló darabkát erősíthetünk be­le, így biztos tartása lesz. A szálat kb. 20 cm-re hagyjuk lelógni. Erre a véA gére egy gombot vagy gyöngyszemet húzunk és rákötjük. A poharat kéz­bevesszük és nagyot lendítve azon, igyekszünk, hogy a gomb belerepüljön a pohárba. Aki ügyes, annak sikerül belelendíteni a gombot. Versenysze­rűen is lehet játszani, pl. öt dobás közül, kinek hányszor sikerül bele­találni a pohárba. jeí, kakaót szűrjük meg, a kenyeret vékonyan szeleteljük, ízlésesen talál­junk mindent. Ezeknek a kicsiségek­nek is nagy hatása van. Kovács János, tanító Pat TÍZÓRAIRA # Túrókrém. (2 személy részére). 4 dkg vaj, 8 dkg túró, 1 dkg vörös­hagyma, őrölt köménymag, só, piros paprika, metélő hagyma. A vajat összekeverjük az áttört túróval, hoz­záadjuk a reszelt hagymát, kömény­magot, sót, pirospaprikát, metélő hagymát és együtt jól kikeverjük. A túró helyett használhatunk brind­zát vagy sajtot. • Halkrém. 15 dkg halfiié. 2 dkg vaj, 1 dkg vöröshagyma, só, mustár. A vajat kikeverjük, hozzáadjuk a megsült, kicsontozott, megdarált ha­lat, a reszelt hagymát, mustárt és jól összekeverjük/ A fiié helyett használ­hatunk füstölt vagy ton-halat. 9 Húspástétom. 10 dkg sült sertés­hús, 2 dkg vaj, 1 dkg vöröshagyma, mustár, só, petrezselyem zöldje. A kikevert vajhoz hozzáadjuk a megdarált sülthúst, a reszplt hagy­mát, sót, mustárt és a vágott petre­zselyem zöldjét. Együtt jól összeke­verjük. A sertéshús helyett használ­hatunk bratislavai parízert, sonkát, baromfihúst vagy májat. 0 Élesztős kenő szalámival. 3 dkg szalámi, 2 kanál tej, 1 tojás, só, szar­della-paszta. Az élesztőt megpirítjuk vajon, hoz­záadjuk a reszelt hagymát és együtt tovább pirítjuk. Hozzáöntjük a tejet, amelyben előzőleg jól szétkevertük a tojást, és addig pároljuk, amíg sűrű kása lesz. Kihűlés után hozzáadjuk a reszelt, nyers hagymát', a szardella­pasztát, a metélt savanyúuborkát', szalámit és az egészet összekeverjük. A páráiéit levegőjű konyhá­ban könnyen megnedvesedik és összecsomósodik a cukor, a tö­röttpaprika és a só. Nyirkoso­­dásukat megakadályozhatjuk, ha egy darab itatós-papírt vagy pár szem rizst teszünk a tartójukba s azt időnként kicseréljük. Az itatópapír és a rizs magába szívja a nedvességet. ☆ A keményített ágynemű, asz­talnemű és kézimunka vasalás után úgy lesz nagyon szép fé­nyes, ha a keményítővízben egy kévés boraxot is feloldunk. Min­dig tegyünk a keményítővízbe egy pár csepp kékítőt is, mert vasalás közben minden kemé­nyítő egy kissé sárgul az anyag­ban, különösen, hp forró vassal vasaljuk. ☆ Az ablaküveg nem homályo­­sodik be, ha a lemosó vízbe egy pár csepp glicerint cseppen­tünk. Szép fényes lesz a tükör, az ablaküveg és a csillár akkor is, ha enyhe szalmiákszeszes vízzel tisztítjuk át. ☆ Ha fűrészelni akarunk ponto­san rajzoljuk meg a fürészelés helyét és rögzítsük a fadarabot, amit el akarunk vágni. A fű­részt először csak könnyedén húzzuk a rajzolt vonalon min­dig magunk felé, csak amikor már kialakult egy kis mélyedés, akkor hagyjuk, hogy saját sú­lyával oda-vissza vágja hosszan a fát. A fűrész karbantartása és élesítésé szakember feladata. ■fr A takarékos háziasszony nyá­ron nemigen vásárol citromot, amikor a zöldségfélék, gyümöl­csök úgyis gazdag viíaminfor­­rást nyújtanak a táplálkozáshoz. A süteményekhez és különösén a túrós töltelékekhez azonban nyáron is szükség van a kelle­mes ízt adó reszelt citromhéj­ra. Érré a célra gyűjtsük össze a felvágott és felhasznált cit­romok héját, amelyet különben rendszerint eldobunk, a kövét­­ekzőképpen: részeljük le a cit­rom sárga héját, s ahány kanál részelt héjt nyertünk, annyi ka­nál porcukorral keverjük el. Nyomkodjuk bele égy kis be­­főttes üvegbe és kössük le. Az üveget nem szükséges egyszer­re megtölteni. A cukrozott re­szeléket folyamatosan úgy rak­hatjuk bele, ahogy citromot használunk. Az így tartósított citromhéj használat közben sem romlik még, mindig kéznél van és nem nélkülözzük a kellemes ízét a süteményekből akkor sem, ha netán nem kapunk friss citromot.

Next

/
Thumbnails
Contents