Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-27 / 8. szám
Pályaválasztási gondolatok E napokban döntenek jövőjükről a kilencéves iskolák utolsó évfolyamának tanulói. Országunkban több ezer fiatal áll pályaválasztás előtt. Diákok és szülők egyaránt azon töprengenek, milyen pálya lenne a legjobb, s hói folytassa tanulmányait a fiuk, lányuk. Nagyon komoly dolog ez. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy egy-két szót szóljak a tanulók elhelyezésével kapcsolatban az elhelyezéssel foglalkozó szakbizottságokhoz, a szülőkhöz, a község, valamint az EFSZ-ek vezetőihez. Az elhelyező szakbizottságok segítenek tanulóinknak hivatásuk megválasztásában. Elsőrendű feladatuk, hogy a fiatalok olyan hivatást válaszszanak, amely megfelel képességüknek és választásuk összhangba legyen a társadalom szükségleteivel. Sajnos, az utóbbit kevés iskola és földművesszövetkezet tartja szem előtt. Tanúskodik erről a múlt, illetve a jelenlegi iskolai év. Amikor az egyes ipari iskolákra 200 %-on felül volt a jelentkezők száma, addig a mezőgazdasági szakiskolák toborzással fáradoztak. Igaz, szocialista hazánkban az ipar, amely egyre magasabb fokon áll, vonza a fiatalokat. Megmutatkozik ez a tanulásban is, hiszen az ún. humán tárgyak egyre jobban háttérbe szorulnak a szaktárgyakkal szemben. Am azt se felejtsük el, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság szintén feltételezi a teljes gépesítést, a haladó technológia és a kemizálás meghonosításéi a termelésben. Az említettek viszont’ jól fel készül (embereket, fiatal technikusokat követelnek meg. Ezért gondoskodni kell a fiatalok megnyeréséről, meg arról is, hogy jó munkahelyet, feltételeket teremtsünk számukra. Valljuk be őszintén — bár a tavalyihoz képest már javult a mezőgazdasági szakkáderek helyzete — még sem tettünk meg mindent e cél érdekében. A mezőgazdasági üzemek az elhelyezéssel foglalkozó szakbizottságok, hiányosan végezték feladatukat, sőt a kilencéves iskolák igazgatói is — tisztelet a kivételnek. Az említett iskolák tanítóit valahogy nem bántja az a tény, hogy Szlovákiában egyetlen olyan járás sincs, melynek szövetkezetei és állami gazdaságai elegendő szakemberrel rendelkeznének. A szövetkezetek és a helyi pártszervezetek sem tettek meg mindent. Nem elegendő a fiatalok megnyerésé érdekében csupán á káderfejlesztés Szalagavató 0 A galantai tanonciskolában a harmadévesek számára elsőízben rendezték meg a szalagavató ünnepélyt. Kétszáznegyven különböző szakmát tanuló fiú és 40 lány gondol hálásan Suska tanító elvtársra és társaira, akik a szép ünnepély megrendezésében legjobban kivették a részüket. (Kozma Sándor, III. oszt. ipari tanuló-) tervét kidolgozni. A fiatalok megnyerése megkívánja azt, hogy határozottabban gondoskodjanak a kulturális és szociális feltételekről. A pártszervezeteknek nem szabad megengedniük, hogy a mezőgazdasági üzemek visszautasítsák a fiatalokat, illetve a szerződés megkötését azoktól a diákoktól, akiket az iskola hozzájuk irányít, illetve akik a mezőgazdaságban szeretnének dolgozni. Minden járásban akadnak üzemek, amelyeket ezen a téren bírálni lehet, viszont már egyre többen vanrfak olyanok, ahol a fiatalok megértésre találtak. Ilyen például a nagyszelmenci. kistárkányi és bési FFSZ. amelvnek a funkcionáriusai látogatnak az iskolába, megismertetik a tanulókat a szövetkezet fejlesztésének távlataival, beszélnek a gyermekek szüleivel és megmagyarázzák nekik, hogy gyermekeiknek milyen lehetőségeik vannak a szövetkezetben. Szavuk meggyőző, mert önmaguk is példával járnak elő: gyermekeik az EFSZ-ben dolgoznak vagy a mezőgazdasági iskolákban tanulnak. Sokan azt hangoztatják, hogy a fiatalok félnek a mezőgazdaságtól. Ez nem minden tekintetben állja meg a helyét. Hiszen Nagyszélmencen, Kistárkányon 80 körül van a fiatalok száma, az EFSZ-ben, Nádszegen 200, Novosadyban 140, Bátorkeszin több mint 100 és így sorolhatnánk tovább. Falvainkon a fiatalok a gépesítés és az automatizálás szószólói. A fiatalok százai harcolnak a szocialista munkabrigád címért. Helytelen az a felfogás is, hogy a fiataloknak nincs szórakozási lehetőségük falvainkon. Ezt már mégcáfolta a jelen. Ugyanis községeink zöme nemcsak korszerű sportpályával rendelkezik, de magvan a klub, a könyvtár és a kulturális élethez egyéb szükséges előfeltétel is. A mezőgazdasági szakiskolákból kikerülő fiatalokat éppen ügy, mint az iparban, várják a gépek és az automatizált termelési eszközök. A kiöregedő szövetkezeti tagok aligha fogják tudni biztosítani a villanygépek zavartalan működését, a talajelemzést, a vetőmagok laboratóriumi elemzését. Ez mind a P!atalokra a fiatal szakkáderekre vár. Az utóbbiakból láthatjuk, hogy igazán szép és nemes feladat vár fiataljainkra. Éppen ezért most, amikor ifjúságunk egy része pályaválasztás előtt áll, ajánljuk a mezőgazdasági szakiskolákat. A kelet-szlovákiai kerület, valamint a többi kerületek magyar ajkú fiataljainak nagy lehetőséget nyújt a továbbtanulásra a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, ahol a következő — 1965—66 — iskolaévben két első osztály nyílik. Ebben az iskolában a négy év alatt az általános tantárgyak mellett megismerkednek a tanulók a növénytermesztés, az állattenyésztés problémáival, azonkívül ismereteket szereznek a gépesítésből, kertészetből és a könyvelésből. Az említett ismeretek elsajátítását lényegesen megkönnyítik a termelési gyakorlatok. Az iskolának korszerű, központifűtéses diákotthona van. A szakmai neveléssel párhuzamosan nagy gondot fordít az jskola a diákok általános műveltségének fejlesztésére és a szórakozásra is. Ezt elsősorban a különböző érdekkörök (zene, sport, foto, tánc stb.) szolgálják. A tanulmányaikat sikeresen befejező diákok előtt nyitva áll az út a főiskolákra, akik pedig nem akarnak tovább tanulni, azok számára is sok a lehetőség. Éppen ezért szólunk a fiatalokhoz, az iskolák kilencedikes tanulóihoz és a mezőgazdasági tanonciskola felső osztályaihoz, hogy minél nagyobb számban mezőgazdasági technikumokba, szakintézetekbe jelentkezzenek. Az időbeni jelentkezés kizárja majd a tavalyihoz hasonló eseteket: számos kitüntetett tanulót el kellett utasítanunk, mert későn adták be jelentkezési ívüket, mivel előbb az ipariskolán szerettek volna elhelyezkedni. S hogy valóban egy fiatal se maradjon otthon a 9. osztályból, az egyes elhelyezésekkel foglalkozó szakbizottságoknak, szülőknek, nevelőknek egyaránt többet kell törődni a fiatalok megnyerésével. Kertész Pál (Nagykapos) Csúszós az út, vigyázatlanok a sofőrök. Íme egy példa a csallóközi rónán végig kígyózó országúton, ahol a húsfeldolgozó vállalat teherautója mérnöki pontossággal elzárta az utat a közlekedés elöl. Halál a kerekek alatt Puskalövések az éjszakóban A nagyanyjánál nevelkedett, aki nagyon elkényeztette. Már gyermekkora óta szívesen bolyongott az erdőkben és — ahogy maga mesélte — 12 éves volt, amikor megtanulta a vadorzást. 1955-ben vadászfegyvert lopott; nem volt azonban szerencséje, mert a község vadászai rajtacsípték, elkobozták a fegyvert. Akkor került első ízben a bíró elé. Csak feltételes büntetést róttak ki rá. Azután bevonult. Katonai szolgálata után visszatért a nagyanyjához. Állítólag egyszer egy rozoga vadászpuskát talált az erdőben. Kitisztította, megjavította és újra járni kezdte az erdőt mint vadorzó. A községben azonban már úgy ismerték mint a rossz pénzt, s ezért nem volt maradása. Elhatározta, hogy elköltözik a faluból. Édesanyjához ment Szeredre, akinek a házassága nem volt túl harmonikusnak nevezhető. Chupács József ivásnak adta magát. Tette elkövetése előtt is három kocsmát járt már végig. Éjfélteié járt az idő, amikor alaposan beszeszelve bosszút forralva hazarohant, megkereste a vadászpuskáját. Elhatározta, hogy végez ellenfelével. Ügy vélte, hogy támadója abba a házba szaladt, ahol Vihlídalék laknak. Megállt a ház előtt, célbavette az ablakot és elsütötte fegyverét. Először a hálószobába, majd az ebédlőbe lőtt. Szerencsére a családtagok éppen a konyhában tartózkodtak s csak az öthónapos ikrek feküdtek a hálószoba túlsó sarkában, egy szekrény mögött. Az ijedtségen kívül tehát senkinek sem történt baja. Az összetört ablaküvegekben, a megrongált függönyben és ablakredőnyben, valamint a képeken okozott kár értéke ezer koronára tehető. Chupács hazament, fegyverét elrejtette a tyúkólban és mintha mi sem történt volna, lefeküdt. Másnap orvoshoz ment. Elmondta, hogy az éjszaka elverték és beteg. Az már biztos, hogy betegpénzt nem kap, mert rövidesen letartóztatták és egyelőre államköltségre négy fal között tölti napjait, amíg a, bíróság ítélkezik felette. (K. F.) Mátrai Ede a tornóci szénraktár tehergépkocsi vezetője volt. De csak volt; szerette a pálinkát s az juttatta a börtönbe. Tornócról szállította a szenet Szelöcére és jó emberek egy-két koronát adtak neki borravaló gyanánt. Akadtak azonban, akik pénz helyett pálinkával kínálták a sofőrt. Kótyagos volt már, de azért' még betántorgott a szelőcei italboltba és betyárosan égy deci rumot és egy nagy sört követelt még kiszáradt gégéjére. Fel is hajtotta. Akkor még nem tudta, hogy sokáig ez lesz az utolsó. Esteledett már, amikor Mátrai újra lenyomta a gázpedált és hajtott mint az ördög. Beért Tomócra, de akkor sem lassított még, amikor egy traktor jött szembe vele és így elütötte a szövetkezet istállójából kerékpárján hazatartó Nudli Júliát. A szerencsétlen asszonyka menten szörnyet halt. Mátrai húsz méterrel odébb megállt kocsijával, kiszállt, visszament áldozatához, de amikor látta, hogy már nincs benne élet, beült a kocsiba és eloltott lámpákkal hajtott be a garázsba. A vezető mellett ült Novelinka Ferenc, a szénraktár egyik munkása, aki kérte Mátrait, hogy ne menjen tovább. A sofőrnek azonban az ital parancsolt és nem fogadott szót a munkásnak. Novelinkának lelkiismeretfurdalása volt s jelenteni akarta az esetet azonnal. Időközben a közbiztonsági szervek már tudomást szereztek az esetről s azt is tudták, ki a tettes. Mátrait vérvizsgálatnak vetették alá s még aznap börtönbe szállították. Krajesovics Ferdinand (Galánta) Iskola a szőlőtenger közepén [ CSALÄD és ISKOLA^ A család társadalmi rendszerünkben rendkívül nagy jelentőséggel bír, — ezért törvények és erkölcsi normák őrködnek a család épsége felett. A család képezi társadalmi életünk szilárd alapját és egyúttal a társadalmi fejlődés kiinduló pontját is. A család nemcsak forrása az új nemzedéknek, de annak aktív formálója, kialakítója. Amit a család már nem tud nyújtani az új nemzedék számára, az a tanítóra, az iskolára és az egész társadalomra hárul. így válik egységessé, céltudatossá a család és az Iskola nevelő munkája, egymást kiegészítve', egymást támogatva. A gyakorlati életben, sajnos, ez sokkal bonyolultabb, noha a szülök tudatában vannak nevelői funkciójuknak, mégis sokszor nehéz, fáradságos munkába kerül a családi és az iskolai nevelés összehangolása. Talán nem haragszanak meg a szülök, ha az itt felmerülő hibákért elsősorban őket' okolom, mert a legtöbb baj bizony az ő jóhiszeműségükből, tudatlanságukból fakad. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a tanítók évek hosszú során át tanulják „mesterségüket", mégis követnek el hibát, a szülők pedig sok-' szór maguk sem tudják, hogyan csöppentek bele szülői, nevelői hivatásukba. Bizony számos nehézség következik abból, hogy a szülök jórésze úgyszólván teljes elméleti felkészültség nélkül lát hozzá nevelési munkájához és így az valójában ösztönössé válik, kizárólag a családi hagyományokra támaszkodik és sokszor csupán az apától örökölt nyaklevésék továbbítására szorítkozik. Sajnálatos dolog ez és társadalmunk többet is tehetné a helyzet javításáért, a szülői nevelést szintén megfontoltabb, célravezetőbb, s ha úgy tetszik, „tudományosabb" alapokra helyezhetnénk. A szülő, a családi nevelés elméleti alapjaiban csupán alkalmilag találkozik a rádió, a televízió, a sajtó és a szakirodalom közvetítésével, s rendszeresen csak az iskolával való együttműködés során. Erre elsősorban a szülői munkaközösségben kifejtett tevékenység nyújt módot’. Az előbbiekkel kapcsolatban felhívom a szülök figyelmét Böszörményi János „Család és iskola“ című könyvére. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy sok esetben nem a hiányos hozzáértésben, hanem a helytelen hozzáállásban vannak a hibák. A szülök a családi nevelést sokszor pillanatnyi hangulatuknak, hibás előítéleteknek és nem égy esetben a társadalmi fejlődés szempontjából káros egyéni nézeteknek vetik alá. Ez pedig súlyosan megkárosítja a fejlődésben lévő gyermek egyéniségének kibontakozását. Abból kell kiindulni, hogy a mai nemzedék egyes problémái a társadalmi élét néhány negatív jelenségé fokozatosan kikopnak és a következő nemzedék számára már nem lesz jelentőségük. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a felnőtt gyermek gondolkodása rendszerint eltér az apa gondolkodásától, értelmetlenség tehát a fiatalra erőszakolni az*elmúlóban lévő nézeteket. Ez csak akadályozhatja a fiatalokat további érvényesülésükben. Ma, amikor a társadalmi kérdésekről oly nyíltan beszélünk, nem szabad a szülőknek szem elől téveszteni a gazdasági és társadalmi törvények objektív létezését, ami annyit jelent, hogy a társadalom az egyes személyek akaratától és kívánságától függetlenül megy előre a maga útján — szükségszerűen megváltoznak, átalakulnak az emberek között fennálló viszonyok, változik az emberiség társadalmi felfogása, változnak, fejlődnek, tökéletesednek az erkölcsi normák, az emberiség ösztönösen is a szebb, igazságosabb, emberibb és erkülönösebb jövő felé halad. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy mennyire bonyolult és mennyire sokoldalú folyamatról van itt szó. Rendkívül fontos körülmény az is, hogy az új nemzedék jellemének, társadalmi felfogásának kialakulása a megelőző társadalom hatásának van kitéve. Ez bizonyos értelemben fékezően hat a társadalmi fejlődésre, de elősegítheti is azt, főleg ha ez a hatás tudatos megfontoltságon alapszik. Az aktív nevelést végző . generáció végered-* ményben tehát elősegítheti, illetve fékezheti az eszményi társadalom ki-» alakulását. Ebben rejlik tehát a család és az iskola „korszakalkotó" jelentő-* sége és ezért' a jövő nemzedékek boldogulásának a szempontjából rend-* kívül fontos, hogy miképpen érvénye-* sül a családi és az iskolai nevelés napjainkban, ezekben a történelminek is nevezhető napokban, amikor adva van a tökéletes emberi társadalmi rend kialakításának a lehetősége és nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a lehetőség ma a szülők és a tanítók kezében van. Az ember életének első napjától kezdve környezetének közvetlen hatása alatt fejlődik. Ezt a környezetet képezi a család és az egész társadalom. A mai szülők többsége és az előző generációk még a vagyoni kü-* lönbségeken alapuló és igazságtalan társadalmi rendszer hatása alatt ne-* velkedtek és ez a szülők életfelfo-* gására, világnézetére szükségszerűen rányomta a maga bélyegét. Bár a tanítóság sem mentes az előző társadalmi rend utólagos kihatása alól, társadalmi helyzeténél fogva mégis a tanítóság képviseli jobban a haladó eszméket. A sikeres nevelés elkerülhetetlen követelménye, hogy a szülök és a tanítók nevelési munkájában tökéletes legyen az összhang. Ennek az összhangnak a megteremtéséhez türelemre és hatékony népnevelői munkára van szükség, mert nincs értelme, hogy a jövő generációjába beleneveljük az elmúlt és túlhaladott társadalmi rend ideológiai velejáróit és a kizsákmányoló társadalmat igazoló és kiszolgáló világnézetet. Törekedjünk inkább azoknak a pozitív emberi tulajdonságoknak az elmélyítésére gyermekeinkben, amelyek egyrészt elősegítik érvényesülésüket’ társadalmunkban, másrészt pedig elősegítik a jövő társadalmának a kibontakozását az emberi gondolkozásban. Nem új emberi tulajdonságok létrehozásáról van itt szó, hiszen az igazságosabb társadalmi rend kialakítása szempontjából szükséges pozitív emberi tulajdonságoknak mély gyökerei vannak a dolgozó társadalom széles rétegeiben, csakhogy azoknak az érvényesítése a múltban ellentétben volt magával a társadalmi renddel. A légértékesebb emberi tulajdonságok, a jövőbe vetett hit, a közösségi érzés, az áldozatkészség, a munka szeretete és a kölcsönös segíteniakarás éppen az igazságtalanságok ellen szervezkedő munkásságnak volt alapvető tulajdonsága és ellentétbe állt’ a kapitalista értelmű érvényesüléssel. Ma pedig ezeknek az emberi tulajdonságoknak a továbbfejlesztéséről, elmélyítéséről van szó, összhangban az egész társadalom alapvető érdekeivel. Az eddigiekből arra következtethetünk, hogy a családi nevelés napjainkban rendkívül igényes, felelősségteljes, a társadalom közeli és távoli jövőjére egyaránt kiható, bonyolult feladat. Munkánk akkor lesz sikeres, ha a nevelés jelentőségét megfelelő mércével értékeljük, ha átértékeljük eddigi nevelőmunkánkat, ha tanulunk, ha elfogadjuk a tapasztaltabbak jó tanácsait és saját véleményünket is megvitatjuk másokkal. Hasznos segítséget nyújthat a szülők és a nevelők fóruma is a sajtó hasábjain, különösen ha konkrét, a szülőket és tanítókat közvetlenül érintő kérdések kerülnek itt megvitatásra. A Szabad Földműves, mint a mezőgazdasági dolgozók termelési és társadalmi problémáival egyaránt foglalkozó hetilap a következőkben lehetővé teszi ezt az eszmecserét, ami akkor zárulna teljes sikerrel, ha a „Család és iskola" cím alatt most meginduló rovatban a tanítók és szülők egyaránt kifejtenék nézeteiket, tapasztalataikat. Makrai Miklós (Ipolysági SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. fehrnár 2L botorkált hazafelé. Útközben egy józannak ugyancsak nem nevezhető fiatalemberrel találkozott, aki belékötött. Verekedés támadt köztük és Chupács húzta a rövidebbet. A dulakodás folyamán elvágódott, a másik pedig ott rúgta, ahol érte. Amikor Chupácsnak eleredt az orra vére, az idegen megijedt és elszelelt. Chupács József feltápászkodott és SZERED egyik mellékutcájában éjnak idején valaki belőtt Vihlídal Milan lakásába. Felébredtek a szomszédok is, de ki az utcára senki sem merészkedett. Bár a közbiztonsági szervek az esetről csak reggel értesültek, a tettes még aznap előkerült és részletes vallomást is tett. Neve Chupács József, Horná Súcán született 1956-ban, házasságon kívül.
