Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-22 / 59. szám
A kukorica egyik fontos abraktakarmányt szolgáltató növényünk. Terméshozamának alakulása nagyban befolyásolja a mezőgazdasági üzemek takarmánykészletét és ezen keresztül az állattenyésztést A kukorica átlagos hektárhozama az utóbbi években az egyedek számának emelésével, a jobb termöképességű hibrid vetőmag alkalmazásával és nem utolsósorban a korszerű ápolási módszerek bevezetésével növekedő irányt mutat. A kukorica termésnövelésére a nagyüzemi gazdálkodási viszonyok között még számos lehetőség nyílik. Egyik ilyen termésmennyiséget növelő lehetőség az öntözés. Tudjuk, hogy a kukorica magas ter■ méshozamának alapvető feltétele a hőmérsékleten kívül a csapadék. Csapadékhiány következtében a kukorica fejlődésében jelentősen visszamarad, ami a termésmennyiségre nagy hatással van, különösen ha a kritikus időszak a virágzás idejével esik egybe Májusban úgy a hőmérsékletnek, mint a csapadéknak nagy a jelentősége a kukorica fejlődésében. A hőmérséklet ekkor Szárazságra hajlő körzetekben a kukorica terméshozama öntözéssel lényegesen fokozható, ezért mindenütt, ahol arra lehetőség nyílik, minél előbb és minél nagyobb területeken éljünk e fontos agrotechnikai eljárás-adta lehetőségekkel. A kukorica öntözésének hatékonyságát lényegesen befolyásolja az öntözés ideje. Különösen fontos a vízellátottság, illetőleg a vízszükségletben mutatkozó hiány pótlása az ún kritikus időszakban, amely rendszerint címerhányás előtt 8—10 nappal kezdődik és szemképződés idejéig, tehát az ún. tejes érés idejéig tart. Ebben az időszakban a vízellátottság azért is fontos, mert ekkor fejlődnek ki a termést képző szervek és a szárazanyag felhalmozódás ugyancsak ebben az időszakban a legintenzívebb. A kukorica szárba indulásától a tejes érésig a szárazanyag tartalmának mintegy 65—70 százaléka halmozódik fel, ezért fontos ebben az időszakban öntözni. A mi kukoricatermö körzeteinkben ez az időszak általában július elejétől vagy július közepétől kezdődik, ezért ez ideig a kukorica ápolását be kell fejezni és meg kell kezdeni az öntözést. Hogy milyen öntözési módot választunk, az természetesen sablonosán nem szabható meg. Ez a helyi viszonyoktól, a terület domborzati helyzetétől, a rendelkezésre álló vízkészlettől stb. függ. Ha felületi öntözést alkalmazunk, abban az esetben a kukorica minden második sora közé barázdát húzunk, hogy a talaj oldalirányú áztatása teljes legyen. A barázdahúzásra speciális ekét, vagy ennek hiányában töltögető ekét használunk. A barázdákat akkor készíthetjük el a legjobban, ha a talaj nem túl nedves, sem pedig nem túl száraz. A barázdahúzáshoz mihelyt lehet, lássunk hozzá, s ne várjuk meg a kapálás egész területen történő befejezését hogy így a szárba szökési öntözést minél előbb elvégezhessük. E barázdák mélysége legáltalában megfelelő, viszont a csapadékmennyiség nem mindig elegendő. A tenyészidő további szakaszaiban a hőmérséklet emelkedésével fokozódik a csapadékhiány is és júliusban, augusztusban eléri a maximumot, majd a későbbi időszakban a kukorica csapadékigénye kezdetben fokozatosan csökken, míg az őszi hónapokban jelentőségét veszti. Terméshozam szempontjából legfontosabb: 1. a júliusi csapadék, 2. az augusztusi csapadék, 3. a májusi meleg. Rendkívüli jő termést csak ennek a három tényezőnek együttes fellépésével lehet létrehozni. Ha a kukorica igényeit összehasonlítjuk az általában előforduló időjárással, akkor megállapíthatjuk, hogy a hőmérséklet kukoricatermő körzeteinkben megfelelő, a csapadék viszont, különösen július és augusztus hónapokban a szükségesnél kevesebb. A kukorica vízigénye az egyes hónapokban: alább 12—15 cm mély legyen, a sekélyebb barázdákból ugyanis a víz hamar kiömlik. Nagyon fontos, hogy az ideiglenes csatornák nyomvonalának előzetes kijelölése időben megtörténjen. Rossz vonalvezetés esetén ugyanis az ideglenes csatornák nem képesek az öntözővizet mindenhova eljuttatni. A csatornák egymás közötti távolsága 50—150 m legyen, a talaj minőségétől függően. Vigyázni kell a barázdák hosszának megválasztására is. A túl hosszú, 150—200 méteres barázdákban a vizet legtöbbször nem sikerül a barázda teljes hosszán végigvezetni, vagy pedig az öntözővíz a barázdából kilép és elárasztja a földet. Az árasztó öntözés pedig a kukorica esetében kockázatos, mert a nöyény túlöntözése veszéllyel jár. Ezek szem előtt tartásával legcélszerűbb a 80—120 m hosszú barázdák készítése. Esőztető öntözést gépi berendezés segítségével olyan hullámos felületű területeken is alkalmazhatunk, amelyek felületi öntözési módszerek segítségével semmiképpen sem jöhetnek számításba. Ezenkívül az esőztető öntözés a helyi vízforrások hasznosítására be nem rendezett, de a vízforráshoz közel fekvő területek, táblák vízellátására is komoly lehetőséget nyújt. A kukorica esőztető öntözésekor nagyon fontos a napi üzemeltetési idő betartása, a folyamatos öntözés. Általában naponta egy-egy berendezéssel kapcsolatban 16—18 órás üzemeltetést kell alapul venni, egyrészt a berendezés jobb kihasználása, másrészt pedig minél nagyobb terület-teljesítmény elérése érdekében. A folyamatos üzemeltetés lényege, hogy a soron következő szórófej állításokat el kell végezni és a szárnyvezetéket az öntözés ideje alatt előre kiépíteni. A fővezeték átépítését legcélszerűbb a déli órákban végezni, amikor a nagy párolgási veszteség miatt úgysem célszerű az öntözés. Az esőztető berendezéseket tehát a délutáni, éjszakai és a kora délelőtti órákban a leghelyesebb üzemeltetni, amikor a párolgási veszteség a legkisebb és a légmozgás Is minimális. A kukorica esőztető öntözése során különös gonddal szükséges a szárnyvezetékeket és a szórófejeket elhelyezni. A szórófejek kötése lehet háromszög-, négyzet-, vagy téglalap alakú. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a háromszöges kötés felel meg legjobban a kukorica öntözésére. Az öntözés során vigyázni kell arra, hogy fedetlen, azaz öntözetlen terület ne maradjon. A nagy túlfedés is hátrányos, mert ez esetben gyakrabban kell a felszerelést áthelyezni, ami növeli az élőmunka ráfordítást. Nagy kukoricatermésre csak akkor számíthatunk, ha rendszeresen öntözünk. Figyelembe kell vennünk, hogy a nyári hónapokban a kukorica földvízfogyasztása mintegy 6 mm naponta. A kukorica az öntözővizet legjobban a kritikus fejlődési szakaszban hálálja meg. A mi éghajlati adottságaink között a kukorica legfontosabb öntözési időpontjai a címerhányás és a csőképződés időszakában vannak. Aszályos években azonban nem elég csupán a kritikus időszakban öntözni, hanem a talaj nedvességkészletének figyelembevételével kell meghatározni az öntözés időpontját. Gyakorlatilag az öntözés időpontját hozzávetőleg úgy állapítjuk meg, hogy ásóval megvizsgáljuk a felső talajszint nedvességi állapotát (20 cm mélyen), s amennyiben a talaj már kézzel nem formálható, illetőleg a marokkal nyomatott földgolyó könnyű érintésre szétesik, a hasznos víz tartalmát már elveszítette, tehát öntözni kell. Nem szabad megvárni, amíg a talaj repedezni kezd, hanem mér ezt megelőzően meg kell kezdeni az öntözést. A kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kukorica átlagos öntözővíz-szükséglete a tenyészidő alatti csapadék alakulásától és megoszlásától függően 150— 300 mm között váltakozik. Ezt a vízmennyiséget barázdás öntözési módszerrel három alkalommal, esőztető öntözési módszerrel pedig négy-öt alkalommal lehet adagolni. Az első öntözést a szárba induláskor, a másodikat a címerhányás előtt, a harmadikat csőképződés előtt, végül pedig a negyedik öntözést a szemképződést megelőzően ajánlatos végezni. Utoljába a szem tejes érésének kezdetén öntözünk. Az ennél később juttatott vizet a növény már nem használja fel. Általában egyszeri öntözés alkalmával annyi vizet kell adagolni, amennyi a tápanyagban gazdagabb 25—30 cm-es talajréteg átnedvesítéséhez szükséges. Ez azt jelenti, hogy barázdás öntözés esetén lehetőleg 70—100 mm-nél több vizet ne adagoljunk, míg esőztető öntözés alkalmával legalább 45 mm vízzel kell számolnunk. Az öntözés nagy mennyiségben hozzájárul a terméshozam emeléséhez, ezért hatásos mivolta nem vitatható. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy ezen értékes nagy termőképességű növényünk öntözése is csak akkor tudja a benne levő jó termőtulajdonságait kibontakoztatni, ha egyéb termesztés-technikai igényeit (trágyázás, tőszám, fajta, ápolás stb.) teljes mértékben kielégítjük. Barczl András mérnök, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára 50 éves átlag A hiányzó Hónap Szükséges csapa- a kukoricatermő vízmennyiség dékmennyiség mm-ben körzetekben mm-ben mm-ben Május 60—70 50—60 0—10 Június 80—90 60 20—30 Július 100 felett 40—50 50—60 Augusztus 80—90 30—50 40—50 Szeptember 30 25—40 0 1964. július 22.
