Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-22 / 59. szám
h anyakocák nyári takarmányozása a malacszaporulat szempontjából Az anyakocák takarmányozásában legfontosabb feladat a megkívánt teljesítmény eléréséhez szükséges táplálóanyag-igény kielégítése. A vemhes és szoptatós kocáknak a vehem felépítésére és a tejtermelés növelésére, továbbá a növendékek növekedési ere. lyének biztosítására szükséges táplálóanyagot biztosítani kell. A sertés mint mindenevő állat a változatos takarmányozást kedveli. * • A nyári idény alatt az anyakocák takarmányozásában könnyebben biztosítható a tápanyagszükséglet és a takarmányozás változatossága. Ennek során az abrak alaptakarmányon kívül nagy 6úlyt keil helyezni a zöldtakarmányok megfelelő adagolására. A zöldtakarmányok közül a sertés a legelő füvét, a lucernát, a hereféléket, a baltacimot, a gyomnövénynek számító parajt, az utak mentén található porcsint és a tarlóbuktatások zöldjét fogyasztja nagyon szívesen. Etetjük ezeken kívül az emberi fogyasztásra nem értékesíthető dinnyét, káposztát, továbbá a leveles répafejet és a különféle kertészeti termékeket, valamint termékhulladékokat. melyeket a zöldségfelvásárló üzem nem vásárol fel, osztályon kívüli árunak minősít. A tavalyi jó zöldlégtermés évében például ezekből nem volt hiány. Az anyasertések számára a Jó legelő adja a legtermészetesebb táplálóanyagokat, főképpen ami a vitaminokat és az ásványi anyagok szükségletét Illeti. A legelő lehet a sertések részére állandósított, vagy pedig átmeneti jellegű. Az állandó legelők közül a sertéseknek a húsos levélrészekben gazdag növényzetű területek felelnek meg a legjobban. A legeltetéssel egybekötött mozgási lehetőség igen kedvezően hat a sertések egészségére és a magzat jó életképességére. Az anyasertés mozgatása ■ nyári szabad levegőn és a napfényben íz anyagcsere forgalmat élénkíti s a szervezetet edzi. Nem vitatható, hogy • jő gondozás tartozéka a naponkénti járatás, és levegőn történő mozgás biztosítása. Az anyasertések etetését általában a Sertés súlyához, vemhességi idejéhez a lemalacozott anyáknál pedig még a szoptatott malacok számához kell alkalmazni. Amennyiben az üres anyák és a kezdeti vemhességi Időben levő anyakocák jő kondícióban vannak, az esetben a takarmányozással kapcsolatban különös intézkedésekre nincs szükség. Ellenben a hasasság idejének második felében az anyakoca tápanyagszükséglete emelkedik, ugyanis a malacok fejlődése lényegesen gyorsul és az anya testének már fel kell készülnie az elkövetkező szoptatási időre. A hasasság előrehaladott állapotában levő anyák és a szoptatósok takarmánypótlékot kell hogy kapjanak, attól függően, hány malacot nevelnek fel. Nyári idényben legmegfelelőbb a zöldtakarmány, amit kisebb mennyiségű szénhidrátos szilázzsal, burgonyával és abraktakarmánnyal kell kiegészíteni. Az előrehaladottan vemhes anyák és a szoptatósok takarmánypőtlékát különleges abraktakarmány-ke verőkkel szükséges kiegészíteni, amely kellő mennyiségű állati eredetű fehérjét tartalmaz. A háromhőnapos vemhes anyáknak napi 60 dkg, a négyhónaposoknak pedig napi 1 kg póttakarmányt kell juttatni abrak formájában A szoptató anyáknak minden szoptatott malacra 35—40 dkg abrakot kell adni. Ezt a követelményt a gyakorlatban általában nem tartják be. Járásunkban Is átlagosan csak 2—2,5 kg abraktakarmány jutott egy-egy anyára az utóbbi években. Ezt az utóbbi két év súlyos takarmányhiánya idézte elő, ami érezhető Is volt az 1963 évi malacelválasztás járási eredményén is. mert egy anyától csupán 10,1 malacot választottunk el. Ezen a téren még van mit javítanunk. Az előrehaladottan vemhes anyadisznóknak a nyári idényben az alábbi összeállításban ajánlatos a takarmányt adagolni: ■ 1. Szénhidrát szilázs 2 kg Az anyadisznók rendes takarmányozása az alábbi szabvány szerint kell Igazodni: Fejlődésben lévő koca 150—200 3,0—4,5 0,25—0,30 Fejlett anyadisznő 200—250 3,0—4,5 0,20—0,25 Szlovákia déli vidékein általában hagyományos a sertésnevelést csaknem teljesen abraketetéssel végezni, pedig a zömében szemestakarmánnyal, abrakkal történő etetés lényegesen költségesebb és nehezebben biztosítható. Sokkal célszerűbb az abraktakarmány egy részét tömegtakarmánnyal pótolni, úgy mint sertések részére készített speciális szilázzsal, burgonyával, répával stb. A múltban, amikor a sertéstenyésztés célja az volt, minél zsírosabb legyen a sertés, sokszor mangalica jelleggel, a túlzott abrakfogyasztás részben indokolt volt. Jelenleg viszont a fogyasztók a sovány, kevésbé zsíros húst keresik, azért a sertéseket elegendő 100—110 kg-os súlyra felnevelni, amihez nem szükséges a lényegében zsír előállítására irányuló abrakfogyasztás, főképpen pedig nemkívánatos a kukorica túlzott használata. A jól táplált anyadisznó a malacok kéthetes koráig az anyatej útján elegendő táplálékot tud biztosítani Ezen túl a malacokat már fokozatosan szükséges a takarmányozásra szoktatni, mert az anyatej nem képes kielégíteni a gyorsan növekedő állatok tápanyagszükségletét. Legjobb, ha az első napokban pörkölt árpával kínáljuk őket, néhány napra rá pedig már takarmánykeveréket adhatunk eléjük. Ajánlatos az 5—6 naptól kezdődően a kismalacokkal egy etetésre fél deci fölözött tejet itatni, amit fokozatosan egy literre emelünk állatonként. A takarmányozási teendőkön kívül nem szabad elmulasztanunk bizonyos tenyésztési feladatokat sem, amelyek szorosan összefüggenek az anyakoca sikeres nevelésével. Az anyadisznók nagy termékenysége kitűnő lehetőségeket nyújt a sertéshizlalásra, amelynek intenzitása végső fokon a sertéshús előállítás gazdaságosságát dönti el. Célunk egyedi kiválasztással és célszerű tenyésztéssel egy alomból 10—12 malacot elérni, évente kétszer. Keresnünk kell az utakat, melyeken nagyszámú egészséges malacot találunk. Kiválasztáskor figyelmünket a nagyobb súlyú malacokra irányítsuk, amelyek jobb súlyszaporulatot biztosítanak. Tapasztalataink azt igazolják, hogy nem is annyira a kocák termékenységével van baj, hanem az a hiba, hogy az összes megszületett malacot nem képesek fölnevelni. A hízósertések magasabb napi súlygyarapodása esetén a teljes hizlaiási idő megrövidül és csökken az 1 kg súlygyarapodásra eső takarmányfogyasztás. Ez nagyon fontos szempont, mert lényegesen segít az abraktakarmányban fennálló hiány kiküszöbölésében. Zöldtakarmány S,— kg Fehérjés-abrakkeverék 0,75 kg Takarmánymész ' 0.02 kg Takarmánysó 0,01 kg Pótabrak az előrehaladottan vemhes anyasertéseknek 0,5—1 kg B 2. A legelő anyadisznók részére: Zöldtakarmány 4.— kg Fehérjés abrakkeverék 0,75 kg Takarmánymész 0,02 kg Takarmánysó 0,01 kg Pótabrak az előrehaladottan vemhes anyasertéseknek 0,5—1 kg és a takarmányadagok ellenőrzése során 2,0—2,4 15—20 8—12 5—10 35—40 1,8—2,2 15—20 8—12 5—10 35—40 Nyáron a legeltetés és a csoportos nevelés biztosítja az anyakocák legcélszerűbb tartásmődját. Tartózkodjunk az anyakocák túlzott etetésétől, mert könynyen elzsírosodik a tőgyük, amely nem termel kielégítő mennyiségű és minőségű tejet. Ezáltal a szopósmalacok nem fejlődnek, vérszegénységben szenvednek. A vérszegénységet könnyen felismerjük a malacok viaszsárga színű füléről. A vérszegénység ellen kitűnő és jól bevált gyógyszer a „Ferridextrón“, melyet az állatorvos injekció adagolásával nyújt a beteg malacoknak. Egyszeri adagolás rendszerint elegendő a felépüléshez. Általában az az elvünk, hogy a továbbtartásra szánt anyakocák túlzottan gyors növekedését korlátozni kell, úgyhogy napi súlygyarapodásuk ne legyen több 50 dkg-nál a választástól a bebúgatásig terjedő időszakra vonatkozóan. Ä túlságosan nagy napi súlygyarapodás hátráltatásával erősítjük az anyakocák csontvázát. Természetesen óvakodnunk kell a másik szélsőségtől, az anyakocák elégtelen takarmányozástól is, ami növekedésük hátrányára lenne. A fiatal szervezetnek szüksége van fehérjében gazdag, vitamindús és ásványi anyagokban bővelkedő takarmányozásra. Megfigyelésből tudjuk, hogy az anyakocák haszonhozama kb. a hatodik malacozásig emelkedik, utána pedig folyamatosan csökken. Az idősebb kocák esetében magasabb malacelhullás mutatkozik a tejhiány és az agyonfekvés miatt. Ä komáromi járásban például a malacok agyonfekvése folytán évente anyánként átlagosan egy malaccal kevesebb kerül elválasztásra, ami 10 000 malac kiesését jelenti. Ezt a hiányosságot részben meg lehet szüntetni a sertésőtakban bevezetett állandó felügyelettel, valamint a fémcsövekből gyártott anyaketrecek alkalmazásával. Célszerű az anyakocák állományát évente 60 %-ban pótolni, egyelőre azonban csak 33 %-ról beszélünk. Az anyadisznók elégtelen takarmányozása a vemhesség második felében, több holtan született malacot eredményez, vagy pedig a malacok fejlődésben visszamaradnak. fia a malac 10 dekával kisebb súllyal születik, mint az átlag, az már az elválasztásnál 1 kg súlylemaradást jelent, levágáskor pedig 10 kg-os súlycsökkenést eredményez. Bebizonyosodott tény, hogy elválasztáskor a legnehezebb malac a legolcsóbb. Dr. MICHALOVICS MIKLÓS, a Komáromi Járási Állategészségügyi Központ vezetője Állat- Élősúly Száraz- Em. fehér- Keményl- Ca P Só Karotin csoport kg anyag kg je kg tő egys. g g g mg
