Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-31 / 103-104. szám
De;«, a vadászgazda leveti ^ esököpenyét és szék után néz a szövetkezet irodájában. Késve érkezett, ezért behúzott nyakkal, csöndesen ereszkedik a jöldre Horváth Miska a szövetkezet elnöke viszi a szót, aki félhivatalosan van jelen a vadászgyülésen. A nimródok jelkorbácsolt érdeklődéssel hallgatnak. Nem mai keletű, amiről az elnök beszél. Tavasszal az öreg Bukó, a hxrtár őre hozta a-hírt elsőként! — Vaddisznók tanyáznak a Duna-menti erdőben. Senki sem hitt szavának. Ki látott már valaha vaddisznót Csallóköz kellős közepén? Bukó az istenre esküdött. „Nyolcat láttam a nagy jegenye mögött, a lapos innenső szegletében." Kukoricavetéskor Kemény Zoli a brigádvezető motorkerékpárja előtt vágtatott egy jalka, neki az erdőnek. Kapáláskor az agronómus zavart ki vackából egy fekete óriást. Majdnem ráhágott, amikor a vén agyaras dühösen felhorkant. Alig tudott előle menekülni. Rémhír is akadt bődben: — Vancsurát megtámadták a vaddisznók. Letépték róla a nadrágot míg menekült egy odvas fűzfára. Bukó a csősz magaslatot készített, onnan vigyázza a kukori-CatTöbb sem kellett a fehérnépnek. A kakoricakapálásnak befellegzett. Egyedül, férfiak nélkül nem merészkedtek a tájra. Az ijedelmet anyagi kár is tetőzte. Épp emiatt ülésezik a vadásztársaság. Nem lehet félvállról vermi, zsebredugni az elnök szavait: — Ha nem intézkedtek a vaddisznókkal, rátok becsültetem a kukoricát. Nocsak! Több sem kellett Béninek. Utóvégre őt illeti az első szó, a javaslat, amiért nem megy a szomszédba. Megjárta a háborút, résztvett közelharcban, tüzérségi ütközetben. -Tüzér, aknavetös, harckocsizd, géppuskás szakács, az őrnagy tiszti szolgája, az őrmester pucérja volt egy személyben. Mindig ott járt, ahol a stratégiai helyzet megkívánta. S most ne vágja ki a rezet?! — Vadásztársak! A háború után Rackó föerdész barátom meghívott vaddisznó vadászatra. A tapolcsányi erdőben egyetlen éjszaka nyolc darabot lepuff ontottunk. Alig győztük a puskát tölteni. De mindennek van fortélya. Ha rám hallgattok, ma éjjel halomra löjjük az egész kondát. A hallgatás beleegyezés. A vadásztársaságnak nincs szava. Egyetlen tagja sem látott életben vaddisznót, nem vett részt vadászatán. így hát Béni előrukkolt a nagyágyúval. — Malac lesz a csalétek. Bizonyára hallottátok, a vaddisznó megtámadja az embert, ha bántja malacát. Ez kell nekünk. Kiviszünk egy malacot, s megríkatjuk. A malacsírásra odavágtat a környék, minden disznója. * * * Barna András a gazdasági udvar éjjeliőre ugyancsak meglepődött, amikor a teherautó berobogott s a vadászok kezükben a zootechnikus engedélyét lobogtatva, előadták kérésüket. — Ha papíron van, vigyétek. Bánom is én — mondogatja — csak — Ezek berezettek. Itt hagytak bennünket. Istenemre mondom, nem ríkatom tovább a malacot. Szundítsunk egyet, s hajnalban nmjd meglátjuk . .. Az esthajnal csillag kapaszkodott felfelé az égen, amikor Béni felrezzeri álmából. A kukoricás felől hangot hall. Nem téved. Már tisztán hallja, minden porcikája érzékeli. — Röf, röf ... Vagy húsz lépésnyire a kukorica szélén rágcsál a vaddisznó. Nincs idő tétovázásra. A puska eldördül. Hangja felveri a hajnal csendjét. Az álmából jelriasztott Ernő egyszeriben talpra szökken. Béni visszatartja. — Jaj, ne... ne kövess el osto-Vaddisznólesen aztán reggelre meghozzátok. Béni a választott malacok közül a legkülönbet, egy feketebőrü állatot tesz az autón levő ládába. A jármű azonnal indul, a kukoricás jelé a nagy jegenyéhez. Ott egy a gond. Sivíttatni kell a malacot. Nyüszítse tele a határt, hadd jöjjenek félteni a vaddisznók. Béni kezelésbe veszi az állatot. Belecsíp a hátába, combjába. A malac tűri. Fájdalmasabb pontot keres. A hasa alfát csipdesi. Csipdesi, marcingólja. Hiába. Hallgat az ártatlan. Az idő telik, a malac nem sír. A többiek kuncognak. Megjegyzések röppennek. Bezzeg nyerít disznóöléskor, sokszor jobban, mint kellene. A csipkelődő szava aranyat ér. Az ölés mozzanatait kel utánozni, lesz sírás, jajgatás. Hogy hamarabb nem jutott senkinek az eszébe. A malac belevisít az éjszakába. — Puskákat betölteni! — hangzik a parancs* Az emberek némán figyelnek a végtelenbe. Lesik, amit nem látnak. Mintha a szél fia, a szellő is megijedt volna, a kukorica levele sem rezdül. Csak a malac sír, ordít rendületlen. Telnek a percek, múlnak az órák. Kormos, a társaság elnöke javaslatot tesz. Fogják körül a kukoricást. Ha a disznók bent garázdálkodnak valamelyik részen, kiütik az orrukat. Rövid tanakodás után megegyeznek. Hárman a tábla alsó sarkánál, hárman a cukorrépaföld mentén őrködnek. Béni maradjon az autónál. — Micsoda?! Ti menekültök, én maradjak? Van eszetek. Én egyedül, ti hármasban — torpedóz Béni nagy haraggal• — Jól vari! Ernő veled marad, — nyugtatja Kormos a frontharcost. Amikor a léptek zaja elül, Béni Ernő fülébe súg: baságot. A sebzett disznó veszélyes, szétmarcangolja az embert. Várjunk! Látod még rugdos. Pár perc múlva puskával a kézben közelítik a dögöt. Biztos, ami biztos. Az állat nem mozdul. Béni felkiált örömében. Hol vannak a többiek. Az embert magára hagyják, míg ok az szájukat tátják valahol. Saccolgatja a földön fekvőt. Nem nagyocska, de negyven kiló megvan. Ebben a súlyban legfinomabb a pecsenéje. Puha, ízletes. Világos nappal kell a faluba vinni, hadd lássa mindenki. Óriási szenzáció! Kozák Béni lőtte az első vaddisznót. Ezután betömi a száját, aki nem ad hitelt szavának-Örömében a levegőbe lő .., A két csoport egyszerre érkezik. Hallották a lövéseket, égtek a kíváncsiságtól. Míg Béni a részleteket meséli, színezi, körülfogják az állatot. Kormos meg is simogatja, majd megjegyzi: — Sosem hittem volna. Olyan selymes a szőre, mint a szelíd disznóé. Szent uccsa, olyan. — Durvább az, bátya — kontráz Béni fellebbezhetetlen. Kemény, mint a drót. Beszéd közben lehajol, végigsimít áldozatán. — Kemény, kemény ... ez még malac, azért puhább a szőre valamivel. Simogatják, for-gatják a tetemet. — Szakaszott olyan, amilyent este a szövetkezet udvarán feltettünk az atutóra — köpi ki egy szuszra az öreg Vancsura. A vadászok megrökönyödnek. Most az egyszer Béni is hangtalan. Nem kontráz. A társaság összenéz. Az éjszaka hőse magábaroskad. Rogyadozó térdekkel az autóhoz somfordái. Hat szempár követi mozdulatait. Hallgatása mindent elárul... — rr — KELET-SZLOVÁKIAI GONDOK Fiatalokat a mezőgazdaságba! Kassán, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság és a kerületi mezőgazdasági termelési igazgatóság — ,,Az ifjúság és a mezőgazdaság címen — értekezletre hívta össze a mezőgazdasági szakiskolák, termelési igazgatóságok, a járási CSISZ bizottságok, valamint néhány mezőgazdasági üzem képviselőit, hogy értékeljék a mezőgazdasági üzemek eddigi szakkáder ellátását, az ifjúság helyzetét és kitűzzék a további feladatokat Anton Tazky, a kerületi nemzeti bizottság elnöke beszámolójában alaposan bonckés alá vette a kérdéseket. Sajnos, — hangzott a beszámolóban— Kelet-Szlovákiában évről évre egyre jobban csökken a mezőgazdasági dolaozók száma. Az utolsó öt év alatt több mint 50 000 ember távozott el a mezőgazdaságból. Ez legjobban a kassai, a michalovcei és a presovi járást érintette. Egy dolgozóra most 6,5 hektár szántóföld esik. A dolgozók életkora átlagosan felül van a hatvanon. Huszonöt éven alul mindössze 1000 fiatalt találunk a kelet-szlovákiai mezőgazdasági üzemekben. Míg országos méretben 3300 hektárra jut egy mezőgazdasági mérnök, Kelet- Sziovákiában ez a szám 6600-ra emelkedik. Jelenleg 5950 fiatal tanul a mezőgazdasági iskolák különböző tagozatain. Sajnos, nem volt miből válogatni, így a kilencéves alapfokú iskolából a legyengébb tanulók kerültek oda. Ezek közül több mint a fele nem fejezte be az alapfokú középiskola utolsó osztályát. A Sabinovi Mezőgazdasági Technikumba 96 jelentkező közül 68 diákot vettek fel, akik közül 55 lány. A felvételnél a pályázók 2,2 %-a felelt meg csupán a követelményeknek. A beszámolót értékes vita követte. A mezőgazdasági iskolák képviselői elégedetlenségüket fejezték ki^a tangazdaságokkal kapcsolatban, meri azok inkább termelő jelleggel bírnak, miáltal a tanulók nem tesznek szert keHő gyakorlati szakképzettségre. Ha viszont akad olyan tanuló, aki mezőgazdasági iskolában kívánja folytatni tanulmányait, nincs mezőgazdasági üzem, amely szerződést kötne a fiatallal. Több esetben megtörtént, hogy egy iskolából kikerült szakképzett tanulót a legalacsonyabb jutalmazásban részesítettek, még akkor is, ha jól végezte munkáját. Aránylag kévés az érdeklődés a fel-* nótt dolgozók körében is a mezőgazdasági iskolák iránt. Pedig ha fontolóra vesszük a dolgot, éppen a kellő szaktudás hiánya okozza a mezőgazdasági üzemek termelésének sikerte-1 lenségét. Többen nem értenek a mo-dern gépekhez, fogalmuk sincs az egyes termelési ágak technológiájáról, és általában véve szűk látókörűek a termelés szervezésénél. Kelet-Szlovákiában gyökeres változásokon megy át a mezőgazdaság. Kulcsfontosságú kérdés tehát a szakember-képzés és az ifjúság megnyerése a mezőgazdaság számára. Mindenesetre ideje lenne már komolyabban foglalkozni Kelet-Szlovákiában is ezzel a kérdéssel. A mezőgazdasági üzemeknek kellene változtatni a helyzeten, hiszen éppen náluk szorít a cipő. Hasznos lenne, ha a mezőgazdasági üzemek követnék a Zemplianské Teplice-i Állami Gazdaság példáját. Ellátogathatnának időközönként az iskolába, elbeszélgethetnének a pionírokkal a mezőgazdaságot érintő problémákról. Feltétlen fontos, lenne ha az alsó ágait szedjük, tehát' a fát mi gazdaságok vezetői a mezőgazdasági iskolákban is megmagyaráznák a tanulóknak, hogy milyen beosztás vár rájuk és mennyi lesz a keresetük. A jó együttműködés bizonnyal meghozná a várt sikert. Jablonci Lajos A tojások fertőtlenítése keltetés előtt A keltetés alatti embrionális elhalás egyik alapvető oka a tojásnak fertőzése mikroorganizmusokkal. A keltetés eredményességének javításában tehát nagy a jelentősége a tojások keltetés előtti fertőtlenítésének. Az egyik szovjet keltetőállomáson éveken keresztül igen rossz kelési százalékot értek el. Bevezették ezért a tojások jódos vízben történő fertőtlenítését és ibolyántúli fénnyel való kezelését, s a két módszer együttes alkalmazását. A jódos víz elkészítése a következő: 10 g kristályos jódot és 15 g kálium-jodidot oldanak fel egy liter forralt és átszűrt vízben. Ebben az oldatban merítik el a tojással megrakott tojástálcát egy percig. Az elmentés után a tojástartóhoz tapadt oldatot visszacsurgatják a tartályba. A tojásokat PRK-2 típusú készülékkel 50 cm távolságból 30 mp-ig kvarcolják. Ez a leghatékonyabb fertőtlenitési eljárás, melynek eredményeképpen a tyúktojásnál 20,5 százalékos, lúdtojásnál 13,9 százalékos, kacsatojásnáí 24 százalékos eredményjavulást tapasztaltak a keltetőhelyiségben. A keltetés előtti kvarclámpás fertőtlenítés a Véres tojások számát is. csökkentette, a kikelt állatok életképessége javult, a kelés rövidebb idő alatt történt. Ugyanilyen hatású volt a tojások jódos fertőtlenítése. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy a tojások keltetés előtti fertőtlenítése fontos eszköz a keltetés eredményességének javításában. S. K. Ä madariak már nem maradiak A madari szövetkezet hosszú éven keresztül azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozott, amelyek a gazdasági évek sikertelenségei következtében nem tudtak lépést tartani a haladó EFSZ-ekkel. A sajtóban itt-ott megjelent írások, amelyek szövetkezetünk helyzetét jellemezték, inkább bírálóak voltak. Ez a mezőgazdasági üzem az akkori ógyallai járásban az elsők közt alakult, de hozzá kell tenni még azt is, hogy gazdasági feltételeik sok tekintetben nem voltak azonosak a környező szövetkezetekével. Mindjárt az indulásnál hiányzott az alap, amelyre támaszkodni lehetett volna. A tagság körében sem volt meg az egység, amelyet a sokszor helytelenül vezetett osztályharc még inkább bomlasztott. Nincs takarmánygondjuk Székely János, az alsókemencei szövetkezet elnöke a járási nemzeti bizottság képviselője széttárt karokkal mondja: — Jövőre egy nagy befogadóképességű pincét kell építenünk a répának és krumplinak, mert idén a meglévő szűknek bizonyult. A szövetkezét 17 hektáron fermelí cukorrépát, 5 hektáron pedig takarmányrépát. Az átlagos hektárhozam 370 mázsa lett, ami tekintettel a határ fekvésére és termelési körzetére, kitűnő eredmény. A tervezett 27 vagon cukorrépa helyett 46 vagonnal adtak el a feldolgozóüzemnek. S ezenkívül még 15 vagon takarmányozásra is maradt. A takarmányrépából hektáronként 650 mázsás a hozam. így tehát 50 vagon cukor- és takarmányrépa került a takarmányozás céljára. Kíváncsian érdeklődtem az elnöktől a recept után. — Semmi különöset nem tettünk, csupán azt, amit minden évben. Ősszel a cukorrépa és takarmányrépa alá időben és jó minőségben istállótrágyát szántottunk. Tavasszal minden hektárra 10 mázsa műtrágya került. Aztán már csak az embereken múlott, hogy milyen lesz az eredmény. Ha kevés volt a háromszori kapálás — nem maradt el a negyedik sem. Iparkodtak, mert aki a tervezett hozamot túllépte, prémiumban részesült. A tagok szinte versenyeztek egymással. Legtöbbet Bulna Ilona kapott, aki 15 áron 108 mázsát termelt. A szakszerűen előkcszítslt föld, valamint a kapásnövények gondos ápolása révén most nincs takarmánygond Alsókemencén. Idén éppúgy mint tavaly, bőséges istállótrágyát kapott a föld cukorrépa és takarmányrépa alá. Iván Sándor (Kassa) SZABAD FÖLDMŰVES TIZENHÁROM ESZTENDŐ, TIZENHÁROM ELNÖK Maga az a tény, hogy a szövetkezetnek tizenhárom év alatt tizenháro"m elnöke volt, rányomta a bélyegét a gazdálkodás kibontakozására, hiszen mindenegyik elnöknek más-más volt az elképzelése, mindegyik a maga igazát bizonygatta, s ez a gazdasági központok elhelyezésénél azok rendszertelen kiépítésénél is megmutatkozik, így nem lehetett előre jutni, s bár a tagság dolgozott, mégsem kaphatta meg munkája eredményét, mert nem volt miből. Rossz volt a munkaszervezés is, ami többek részéről a szövetkezettel szembeni közönyhöz vezetett. Mindez a termelés rovására történt, s a rendelkezésre álló 2000 hektár l'öld keveset nyújtott a szövetkezet tagsága, de a társadalom számára is. Nem célom, hogy a múltban turkáljak, de mégis el kell mondanom mindezt, mert itt követték el az alapvető hibákat, amelyek gátolták a szövetkezet gazdasági megszilárdulását. Viszont ha már erről beszélek, meg kell azt is jegyeznem, hogy a szövetkezet tagsága körében hiányzott az együttéléshez feltétlenül szükséges egymással szembeni őszinteség. Mindenki a jó ember szerepében akart mutatkozni, aminek aztán a közösség látta kárát. Ezzel a jelenséggel még ma is találkozhatunk. Abból ered, hogy éveken keresztül elnézők voltak az emberek egymással szemben és a közeli kapcsolatok a rokonság, sógorság, komaság kizárta annak lehetőségét, hogy a hibák ellen nyíltan fellépjenek és kinek-kinek szemébe mondják, hogy rossz munkát végzett. Ez egyébként sajátos madari jelenség. Ennek viszont az az oka, hogy keveset foglalkoztak a tagság nevelésével, ami végülis megbosszulta magát. Oda vezetett, hogy a madari földműves a szövetkezetben nem tudott úgy.élni, mint másutt éltek az emberek. Persze, ezeket az előítéleteket már régen leküzdöttük. Ha időközben voltak is eredmények a termelés szakaszán, mindig baj volt a betakarítással, mert rendszerint akkor nem volt munkaerő, amikor a kitermelt javakat be kellett volna takarítani. Sok baj volt a gépek körül is. Főleg minőségi szempontból nem tartották be a máshol már szokássá vált nagyüzemi formát. Továbbá a vetésforgók rendszertelensége is káros volt, éveken keresztül a kalászosokat kalászos követte stb. A számadatok szinte nevetségesen hatnak azok előtt, akik a közös gazdálkodást már szilárd alapokra helyezték. Ezek viszont tények. Tekintetbe kell azonban venni, hogy sok esetben a szövetkezet mérleghiánnyal zárta az évet. A számok elárulják, hogy a hústermelésben 1963-ban lényeges változás történt, amikor a szövetkezetben több szervezési intézkedést tettünk éppen a termelés fokozására. Mindenekelőtt felszámoltuk az előbbi szervezést és megszüntettük a malachiányt. Az anyakocákat most csoportokban tartjuk, s az elletésre csupán annak bekövetkezése előtt pár nappal adjuk le az elletőbe. Itt az volt a szokás, hogy a malacot sok esetben 3—4 hónapos korában választották el. így az anyát feleslegesen hosszabb ideig vették igénybe, s emellett elmulasztották a búgatás lehetőségét, s így az ellesek száma sem lehetett meg. Ma ilyen gondjaink nincsenek. Egy év alatt a sertések számát 1400-MEGVÁLTOZTAK A KÖRÜLMÉNYEK é Hogy ez a szövetkezet a múlt években hogyan gazdálkodott, azt az alábbi számok is bizonyítják. Maga a termelés főleg az állattenyésztési termékek előállítása tekintetében rendkívül alacsony szinten mozgott és messze elmaradt más hasonló földterülettel rendelkező szövetkezetek mögött. ról 2000-re növeltük, s ma annyi malac áll rendelkezésünkre, hogy hizlalásra, de eladásra is futja. Szövetkezetünket 1963 tavaszán szarvasmarha-hizlalásra szakosítottuk. Tagságunk kezdetben idegenkedett ettől, de viszont az elért eredmények igazolják, hogy helyes utat választottunk. Több abraktakarmányunk most sincs mint a múltban, de ami rendelkezésre áll, azt ma már gazdaságosabban hasznosítjuk. Ezt bizonyítja az alábbi számadat is. Amíg 1962- ben 1047 mázsa húst adtunk el. 1963- ban már 1935 mázsát, 1964-ben pedig 2900 mázsát értékesítünk, 1965- ben pedig 3900 mázsa kerül eladásra. Ez már hűen kifejezi a szövetkezet valóságos helyzetét, de ezek még nem a végleges számok. Bevételek Kcs valóság______valóság______valóság_______valóság________terv_________terv I960 1961 1962 1963 1964 Ü65~-1 172 000 5 146 000 5 265 000 7 515 000 8 500 000 10 500 000 A szövetkezet tagsága a ledolgozott munkaegységekre a megjelölt években a következő összegeket kapta, illetve kapja: 1641000 L740 000 1361000 10 10 7 20 2 272 000 3 000 000 3 800 000 14 20 22 _______________________Munkaegység értéke Kcs Valóság Valóság Valóság Valóság Terv Terv ___________1960 1961 1962________1963________1964_______1965 Tojástermelés 42 053 db 55 130 db 120 419 db 238 000 db 300 000 db 300.000 db Marhahús 406 q 478 q 396 q 953 q 1350 q 2 300 q Sertéshús 406 q 972 q 551 q 964 q 1450 q 1450 q Baromfihús 12 q______62q________67 q________18q_______109 q_______150 q 1964. december 31.
