Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-24 / 102. szám

Bratislava, 1964. december 24. Ära 40 fillér XIYr. évfolyam, 102. szám. A béke és a munka jegyében Irta: PERL ELEMÉR Ilyenkor, karácsonykor, mely ünnep évszázadokon összekapcsolódott a béke szép óhajával, gondolatunk óhatatlanul vissza-visszatér a béke kérdéséhez. Min­denki a maga módján olyan mérlegfélét készít a béke ügyének helyzetéről, a világban és a hazában. A nyugalmas élet vágya az ember alaptermészete. A normálisan gondolkodó földlakó, éljen a világ bármely táján, mindig megvetette és kiközösítette soraiból a kö­tekedő, az összeférhetetlen individuumot, nyugodt élet­rendjének megzavaróját. Azonban nemcsak az ember, mint egyén vágyik a nyugodt békés életre, az ember mint a közösség tagja is jól tudja, hogy csak a társa­dalmi harmónia biztosítja az alkotó munkához, szüksé­ges, nyugodt atmoszférát. A kapitalista rendszer éppen azért antihumánus, mert eddigi fennállása óta képtelen volt a békét biztosítani az emberiség számára. Két nagy világháború, számtalan „kis“ háború, a gyöngébb népek leigázása és a véres konfliktusok egész sora jellemzi a kapitalista érát. Az osztályokra tagozott társadalmi rend, amelyben a javak túlnyomó része egy kisszámú osztály kezében összpon­tosul és anyagi — társadalmi hatalma a termelőeszkö­zökkel nem rendelkező többség, a dolgozók kizsákmá­nyolásán alapszik, képtelen a társadalom összhangját biztosítani. Ezt a társadalmat a belső ellentétek mar­cangolják, fennen hirdetett demokráciája csak formális, mert az anyagi szükségletek bebiztosítottsága nélkül a társadalom harmóniája csak jámbor óhaj lehet. Amerikát az egyenlő lehetőségek országának hirdetik a burzsoázia propagátorai, amelyben mindenki megta­lálja egyéni boldogulását, gyárossá, milliomossá, vagy bankvezérré válhat. Éles ellentétben áll ezzel az axiómá­val Johnson elnök politikai programiának egvik sarka­latos tétele, amelyben harcot hirdet a szegénység és a nyomorúság ellen. Tehát valamilyen hiba lehet ezekkel az egyenlő lehetőségekkel. Még egy közelebbi példa: legutóbb a csehszlovák újságírók nyugat-németországi látogatása alkalmából az egyik politikai vezető a kor­mány legfontosabb feladatának, a javak igazságos el­osztását jelölte meg. Tehát a „gazdasági csoda“ orszá­gában is baj van a társadalom összhangjával. De a pél­dákat még sokáig folytathatnánk. A kapitalista osztályállam a belső társadalmi ellen­tétek levezetésének útját a hódító háborúkban, a piacok meghódításában, a konkurrencia katonai megsemmisíté­sében keresi. Az utolsó két évszázad minden háborúja, a népi felszabadító háborúkat kivéve, imperialista jel­legű volt. A szocializmus elválaszthatatlanul összenőtt a béke gondolatával. Ez nyilvánvaló és törvényszerű. A szocia­lizmus az ellentétes osztályok megszüntetésével megte­remti az egységes és harmonikusan együttműködő tár­sadalmat, tehát az állandó feszültség és robbanások okozójának a társadalmi ellentéteknek megszüntetésére törekszik. A szocialista változások első hírnöke, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a világhoz intézett első szava a béke szava volt. S hogy ez a politikai indulás meny­nyire a legszebb emberi vágy kifejezője, azt az a párat­­len erejű hatás bizonyítja, mellyel a világ népei reagál­tak Lenin békedekrétumára. A szocialista országok külpolitikájuk egyik főtételévé emelték a békéért folytatott küzdelmet, amelyet kezdet­től fogva fokozott eréllyel és következetességgel foly­tatnak. Köztársaságunk elnöke székfoglaló beszédében újból hitet tett hazánk eddig folytatott békepolitikája mel­lett: „Külpolitikánk továbbra is a béke biztosításának útját követi és a leszerelés útjait keresi. Mindent megteszünk a gyarmati rendszer maradványainak felszámolására, hogy biztosítsuk valamennyi nép teljes szabadságát. A népek közti békés megértés politikáját, a demokratikus erők fejlődését szorgalmazzuk, a szocializmus hívei va­gyunk. Haladó politikának tartjuk a békés együttélés politikáját, amelynek az a célja, hogy utat nyisson a népek szabadságához, fejlődésünk biztosításához, a béke, a demokrácia és a szocializmus fejlődésének biztosítá­sához." Ez a politika számunkra az egyedüli járható út. Hi­szen a szocialista építés életeleme az alkotó munkához szükséges béke. Az évezredes társadalmi megosztottság és egy lényegében elütő társadalmi rend megalapozásá­nak munkája megköveteli az anyagi és kulturális javak fokozott termelését, a nemzetgazdaság és a társadalom irányításának alapvetően újszerű szervezését. A hatal­mas munka sikerének egyik főfeltétele a békés nemzet­közi légkör. A békéért folytatott harc elválaszthatatlan az impe­rializmus elleni küzdelemtől. A háború kórja ellen nem lehet küzdeni anélkül, hogy ne semlegesítsük meg a kórokozót. Az imperializmus ellen folytatott harcban elért győzelmekkel erősödnek a békeerők. A szabadsá­gukért és függetlenségükért harcoló gyarmati és fél­gyarmati népek sikerei, Kuba diadalmas szocialista for­radalma, a szocialista államok gazdasági fejlődése mind szúkebb térre szorítják az imperialista befolyást a világ irányításában. A fejlődésben csak a vak nem veszi észre a haladó erők állandó és fokozatos előretörését és a reakció feltartóztathatatlan gyöngülését. Természetesen nem áltathatjuk magunkat illúziókban. Az ellenfél céljai nem változtak meg, katonai ereje to­vábbra is veszedelmes. Fucik éberségre intő hagyatéka még nem vesztette el időszerűségét. Az imperialista bajkeverők még ma is több fronton támadják a békét, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen. A szom­szédos Nyugat-N'émetországban is olyan elemek szól­hatnak bele a politikai vezetésbe, akik Vilmos császár és Hitler hagyatékának örökösei. A béke biztosítása egyképpen nemzetközi és nemzeti­népi feladat. Nemzetközi jellege az imperialista ellenes erők támogatásában, a nemzetközi fórumokon végzett következetes aktív tevékenységben, a világ összes orszá­gaival folytatott gazdasági és‘kulturális együttműködés­ben nyilvánul meg. Itthon, a hazában sem kevés az, amit a béke érdekében tennünk kell. Társadalmunk megszi­lárdítása és gazdasági rendszerünk megerősítése, a nemzetgazdaság, a tudomány, valamint a kultúra sikeres fejlesztése és az ezekkel kapcsolatos sokrétű feladatok minden állampolgár frontbaállását, lelkifa méretes, meg­fontolt és állandóan növekedő színvonalú tevékenységét követelik meg. Fejlődik a technika, szaporodnak és finomulnak a gépek, előretör a kémia, a termelés min­den szakaszán, de mindez csak a szakmailag fejlett és céltudatos ember kezében válik értékes eszközzé. Mezőgazdaságunk az újévben is hatékony technikai segítséget kap, többek közt több mint 16 ezer új trak­tort, 32 400 pótkocsit és 5500 gabonakombájnt. Az egy hektárra eső műtrágya-adag 83,5 kg-ról 1965-ben 115,8 kg-ra emelkedik. Kormányunk intézkedéseket tesz a gépek minőségének javítására. Néhány héttel ezelőtt intézkedés történt egyes fontos termékek felvásárlási árának lényeges emelése érdekében, ami nagy mérték­ben elősegíti a mezőgazdasági üzemek rentabilitásának emelkedését. Tehát jobb fegyverzettel és kedvezőbb feltételekkel lépünk az új termelési évbe. Tagadhatatlan az is, hogy a mezőgazdasági dolgozók szorgalma és a munkához fűződő viszonya a legutóbbi évben lényegesen javult. Tanúsítja ezt a felvásárlási tervek jó teljesítése a legtöbb fontos termékben, az őszi munkák jóminőségü és idejében történt elvégzése és mindenek fölött a dol­gozók megnövekedett kezdeményezési kedve. Ilyen si­keres kezdeményezések voltak az érsekújvári járás fehérje-termelési, és a poprádi járás burgonya-termelési mozgalma. Már tavaly is sok mezőgazdasági üzemünk és kollek­tívánk bizonyította be. hogy milyen értékes tartalékok rejtőznek a mezőgazdasági termelésben. A kissallói szö­­vetkezetesek negyven mázsás átlagot étrek el búzából. A várkonyi ÄG búzaföldjein hektáronként 37—58 mázsa termett. Nem volt ritka a poprádi és a vele szomszédos járásokban a 500 mázsán felüli átlagos burgonya-termés. De meg kell mondanunk hogy a szép eredmények, a jó talajművelés, a haladó módszerek, a gondos növényápo­lás, az okszerű tápanyagjuttatás és a gazdaságos beta­karítás mellett főleg a dolgozók lelkiismeretes munká­jának köszönhetők. Bizonyos, hogy sem a haladó tech­nológia, sem a tökéletes gépek, sem pedig a fokozott kémizálás nem helyettesítheti a termelő jó viszonyát a munkához, a szakszerű irányítást és az okos munka­­szervezést. Az utóbbi években különösen az 1964. évben kifejlő­dött szocialista versenyek és hazánk felszabadulásának tiszteletére indított kötelezettségvállalási mozgalom arról tanúskodik, hogy a mezőgazdaság dolgozói bebizo­­nytották a termeléshez viszonyuló hozzáállásukat. Ez az. új viszony, a meggyarapodott szakmai ismere­tek és az. állandóan fejlődő technika biztosíték arra, hogy a születő új esztendőben több és jobb minőségű mezőgazdasági termék kerül a dolgozók asztalára, bol­dogabb, gazdagabb lesz életünk és ezzel újabb, nagy lépést teszünk a szocializmus továbbfejlesztésének és a béke megvédésének útján. OZSVALD ÁRPÁD: Fényért könyörög,.. Fényért könyörög a virág ablakomban. Zöld-szegény levele óvatosan rátapad a könnyező üveglapra. Kint mocorogva alszik a Tél; Napszeme félig lehunyva pislákol, mint kormos gyertyabél. Zúzmara véníti az ifjú fákat. A virág szívében félelem, alázat, — örökké sóvárog a múló fény után. Sürög-forog a konyhában, ki mon­daná, hogy már hatvanöt éves? Éppen szabadnapja van, mivel az anyasertés­­gondozók felváltva tartanak szolgála­tot. Makók néni már tizenkét éve dol­gozik a járfalusi szövetkezetben ugyan­abban a beosztásban. Jelenleg is 29 kocát gondoz, s ebben az évben a ter­vezett 336 malac helyett már 443 ma­lacot választott el, pedig három emse még malacozás előtt áll. — Szereti az állatokat, úgy gondoz­za, babusgatja a malacokat, mint a saját gyermekét — mondta róla a szövetkezet elnöke. - Évekkel ezelőtt, amikor a munkatársai csak 5-6 ma­lacot választottak el kocánként, Makak néni akkor is elérte a 15 darabos át­lagot. — Én mindig azt mondom —, fűzi a beszéd fonalát Makók néni —, hogy az állatnak ember az istene. Hiszen az embertől függ élete-halála. Ha jól etetjük és gondozzuk, akkor az állat erőteljesen, egészségesen fejlődik, ha piszokba, rossz környezetbe eröltet­­iük, visszamarad a fejlődésben. Makók néni kicsi kora óta dolgozik a mezőgazdaságban. Az apja urasági cseléd volt a Popper-birtokon, s ami­kor munka közben halálos baleset érte, hat gyermek maradt utána; a legki­sebb hathónapos, a legidősebb pedig tizenkétéves volt. Október elsején fizettek ki az arasági cselédek egészévi gabonajussát és október 22-én halt meg Makók néni apja. Alig temették el, az uraság máris visszakövetelte tőlük az év végéig ledolgozatlanul ma­radt két hónapra kiadott gabonát. Nem csoda, ha Makók néni már 8 — 9 éves korában napszámosként dolgozott és amikor férjhezment, hozomány helyett 4 kistestvért és az öreg édesanyját vitte a házasságba. S ahogy nőttek és szárnyrakaptak a testvérek, úgy szü­lettek a gyerekek. Makók néni is hat gyermeket nevelt fel.- Egész életemben dolgoztam, de azt mondhatom, hogy a munkámért még sohasem kaptam annyi megbecsü­lést, mint ma. Szó nélkül besietett a szobába és egész halom kitüntetéssel tért vissza. Egy kitüntetést a helyi nemzeti bi­zottság adott, három kitüntetést ka­pott a kerületi nemzeti bizottságtól és egyet a Földművelésügyi Miniszté­riumtól. S amint megtudtam, a napok­ban állami kitüntetésre is felterjesz­tették. Ha a kitüntetéseket mind a mellére tűzné, úgy nézne ki, mint egy generális. — Ennyi kitüntetése a faluban nin­csen seniknek. Meg is mutatom min­denkinek, aki ellátogat hozzánk Jóságos, meleg tekintete meghatót - tan simogatja végig az okleveleket és kitüntetéseket. Igaz, hogy nem járt velük pénzjutalom, neki mégis sok­­örömet és megbecsülést szereztek. GAJDÁCS IRÉN A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents