Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-16 / 101. szám
Ahoi a rét és legelő ápolását példásan végzik Hazáik magasabb fekvésű vidékein a mezőgazdasági terület nagyobb részét rétek és legelők képezik. Az itt gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok kisebb-nagyobb mértékben állattenyésztéssel foglalkoznak. A nagykiterjedésü rétek, legelők kevés gondozással is sok, jó minőségű szálastakarmányt, illetve legelőt nyújtanának, de erről legtöbb helyen megfeledkeznek. A gondatlanság, nemtörődömség már ez ideig is megboszszulta magát, mert a kaszálók hozama évről évre kevesebb, pedig minden mezőgazdasági üzemben alkalom nyílik a helyes rét- és legelőgazdálkodásra. Példaként a pelsőci szövetkezetét említjük. • Első helyen a rétiszéna. A szövetkezet 384 hektár szántóföldön, 194 hektár réten és 415 hektár legelőn gazdálkodik. Ez az arány csaknem teljes egészében kizárja a szántóföldi takarmánytermesztést. A gabonafélék, cukorrépa, kukorica, repce, burgonya és a kertészet mellett 10 hektár őszikeverék, 16 hektár silókukorica és 30 hektár lóhere foglal helyet a vetésforgóban. Az utóbbiból csak az első kaszálás gyarapítja a takarmányalapot, mivel a második kaszálást magnyerés céljából meghagyják. A felsorolt termékekből tehát édes-kevés jut az állatoknak. Ezekután a rét és legelő biztosítja a 470 darab szarvasmarha és a 210 darab juh takarmányszükségletét. A növendékmarha és a juh koratavasztól késő őszig a legelőn találja meg eleségét. A teheneket a közeli legelőre járatják. Reggel, este bent száraz eleséggel pótolják élelmüet. A téli takarmányozásnál a rétiszéna játsza a főszerepet, a napi adag több mint felét képezi. # A rendszeresen ápolt rét bőven fizet. — Nem is rét, melynek heklára két kaszálásra nem adja meg az 50—60 mázsa szénát — tartják a jól gazdálkodó földművesek. Ezzel a nézettel bármikor találozhatunk a pelsőci szövetkezetesek körében .Idejében tudatosították, hogy a rét növényzete évente nagy mennyiségű tápanyagot von el a talajból, sok pedig kilúgozódik, melyet feltétlenül pótolni kell. Ennek tudatában az évi tervben mindig számolnak az erre fordított költségekkel. A sajómenti 100 hektár kiterjedésű rétjükről is két termést takarítanak be, azután egész bekötésig jó legelőt nyújt a teheneknek. Ősszel kevés alkalom adódik nagyobb munkák elvégzésére, mert ezt lehetetlenné teszi a csapadékdús időjárás. Azonban annyi időt találnak, hogy 400 mázsa Thomas-salakot elszórjanak. Ezt minden ősszel megteszik. Tavaszkor aztán jön a munka dandárja. Összegyűjtik a nagyobb köveket, kivágják a bokrokat. Simítóznak, elegyengetik a vakondtúrásokat és a hangyabolyókat, boronáinak, majd nehéz hengerrel tömítik a talajt. Ha szükséges, fűmagvetéssel újítják a növényzetet. Ezzel egyidőben salétromot is juttatnak a rétre. A rét füve a trágyalevet is jól érvényesíti, ezért az összes trágyalevet a rét kapja meg. Az aránylag kedvező vízrendszerű talajból könnyen veszi fel a növényzet a tápanyagot. Ha összegezzük a rét ápolására befektetett kiadásokat, évente 8000—10 000 koronára rúg, míg a terméshozam átlaga 50 mázsa hektáronként. Méghozzá nem is akármilyen széna. A pelsőciek rétje kamatostól visszafizeti a gondoskodást. • Önsegéllyel vízvezeték — és legkorszerűbb tápanyagellátás. A legelő háromnegyed része a pelsőci fennsíkon terül el. Több mint 10 kilométerre a szövetkezet központjától. Csak nehezen megközelíthető. Az állatok kora tavasztól ott tartózkodnak, s csak késő ősszel térnek vissza téli szálláshelyükre. A legelő feljavítása azelőtt nehézségbe ütközött. Gépjárművel egyáltalán nem közelíthető meg, így a növényzet tápanyagellátása mindig elmarad. Idén azonban döntő fordulat állott be. A legelő javítása érdekében hozott intézkedések következtében megjelent a repülőgép, mely néhány nap alatt az egész fennsíkon elvégezte a műtrágyázást. A területen nincs vízforrás. Az állatokat eddig egy régi víztartályból itatták, mely a réti csapadékból gyűlt össze. Ez azonban egészségtelennek bizonyult. Más megoldáshoz kellett folyamodni. Két évvel ezelőtt három millió koronás költségvetéssel kezdték el a központi vízvezeték építését, melynek egy része már nyáron vizet adott. Ez azonban nem elégítette ki az állatok vízigényét, ezért fontos, hogy a munkálatok második szakaszát is minél előbb befejezzék. Emellett a pelsőci szövetkezet saját erejéből látott hozzá egy vízvezeték építéséhez, mely 160 000 koronába kerül, és a közeli legelőt látja el vízzel. A pelsőciek régi vágya végre teljesült. ♦ Üt a termelés szakosítása felé A szövetkezetnek csaknem minden esztendőben óriási károkat okozott a víz. A Sajó és a Csetneki patak nemcsak hóolvadáskor vagy ősszel, de nyáron is kilépett medréből és elöntötte a szántóföldet és a rétet. Több esetben a szénapetrencéket is elcipelte. Hiába gondoskodtak folyamatosan a talajerő fokozásáról, mert annak nagyobb része kilúgozódott. Remélik, ez a veszély két év leforgásával megszűnik, mert a tervek szerint 1966-ban be kell fejezni a Sajó és a Csetnek patak medrének szabályozását. A megszelídített folyók vize lehetőséget ad az öntözéses gazdálkodás megteremtésére s a kevésbé hasznos réteket pedig szánthatják, felújíthatják. így a szántóföld zöme a sziklás domboldalakról lekerül a folyók mentére. Megvalósul régi vágyuk, mert ezzel megnyílik az út a termelés szakosítása felé. Jablonci Lajos Az tmelyi szövetkezet 'haromfitenyés'Ztöi az idén már több mint 300 ezer tojást termeltek terven felül. A képen: V r á b el Irén barornfigondozó a tojást gyűjti össze. (Foto: Miro Vojtek) Egyszerűen, kozveffemTf beszélnek. Elmondják bánatukat, bosszúságukat, s megmondják azt is, hogyan lehetne mindezen változtatni. Hozzám fordulnak mindennapi problémájukkal, mert nincs aki meghallgatná őket, elbeszélgetne velük. A vezetők tudomásul veszik a jó munkát, s odébb állnak. Örülnek, hogy nincs velük baj... De ők nem elégednek meg a hallgatólagos beleegyezéssel. Azt szeretnék, ha a zootechnikus tanácsot adna, megmagyarázná, hogyan lehetne még eredményesebben dolgozni, tájékoztatást nyújtana az esetleges változásokról, beavatná őket a sertéstenyésztés ügyes-bajos dolgaiba. Mindez azonban elmarad, saját elképzelésük, s az otthoni tapasztalaHallgatni nem mindig arany mányelőkészítésre, az etetésre, a takarításra. A rendszeres, nyugodt etetés, a tiszta környezet meghozta gyümölcsét. Emelkedett a napi súlygyarapodás. Augusztusban bevezették a két műaz etetésnél, takarításnál. Aztán egész nap csak a „napos“ tartózkodik az istállóban. A déli etetést is a napos végzi. Kora délután megeteti a hízókat, s mire megérkezik a munkatársa, már csak a legelőről jövő állatoknak kell enni adni. Az ilyen munkabeosz-Plajdicsko Sándorné (baloldalt) és Rácz Lászlómé a malacokat eteti tok alapján végzik a mindennapi teendőket. Aztán ha a hónanvégén a fizetésükhöz nagyritkán hozzácsapnak egy ötvenest — örülnek, s talán titokban még hálásak is. Pedig azt sem tudják, hogy miért kapták, vagy nem jogosultak-e többre. Maguk is érzik, hogy nem jól van ez így. Csak azt nem tudják, hogyan lehetne ebből a megszokott állapotból kitörni. Ehhez kérnek segítséget. Plajdicsko Sándorné már több mint két éve sertésgondozó a körtvélyesi (rozsnyói járás) szövetkezetben. Véletlenül került a tehenek mellől a sertésekhez. Eddig itt férfiak dolgoztak, s a vezetőségnek, egy kissé furcsának tűnt,' hogy nő veszi át a sertéstenyésztéssel járó munka jelentős részét. A kezdet nehéz volt. Az asszonyi szem nem tűrte a felületes takarítást, az ímmel-ámmal végzett munkát. Bözsike szereti a tisztaságot, a rendet — azt akarta, hogy az istállóban is minden példás legyen. Nem ment minden olyan könnyen, ahogy szerette volna. Csak később, amikor Rácz Lászlóné lett a munkatársa — sikerült megvalósítani elképzelését. A munkái úgy osztották be, hogy mindenre fussa az időből. A takartás mellett minden második nap szabadja van az egyik gondozónak. A két műszak bevezetésével nemcsak a gondozók jártak jól, hanem az állatok is. Ugyanis eddig délelőtt és délután az istállóban maradt sertésekre senki sem ügyelt. Néha benézett hozzájuk a nappali őr, de ő sem lehetett állandóan a sertésistállóban. S így ha véletlenül valamelyik anyakoca leellett, vagy valamilyen baj történt, nem volt, aki elsősegélyt nyújtson. Az új munkabeosztással mindez megoldódott. Most már bármi történik is napközben, mindig van az istállóban valaki. Amióta bevezették a két műszakéi, csökkent a malacelhullás is. A félévi kimutatás szerint egy anyakocától 8,3 malacot választottak el, s minden jel arra mutat, hogy a tervezett évi 12 malacot néhánnyal még megtoldják. A hízósertések súlygyarapodásával is elégedettek lehetnek. Minden különleges etetési módszer nélkül elérik a napi 45 dkg-os gyarapodást. A felsorolt' fények azt bizonyítják, hogy Plajdicsko Sándorné és Rácz Lászlóné minden tőlük telhetőt megtesznek a siker érdekében. Egyszerű gondozással, etetéssel, tisztasággal aránylag jó eredményeket érnek el. Hát még ha segítséget, tanácsot, támogatást kapnának a vezetőségtől! ... Csak az. a baj, hogy éppen ez a segítség nem érkezik meg. Sőt, mintha szándékosan nem akarnák elősegíteni a nagyobb eredmények elérését. Tulajdonképpen miről is van szó? Arról, hogy a kidolgozott prémiumrendszer csak a szekrényben levő papírcsomót szaporítja. Az állatokat nem mérik rendszeresen s természetes, így a havi súlygyarapodást sem tudják megállapítani. A gondozóknak így meg kell elégedniük a pausál jutalmazással, vagyis a napi 2,70 munkaegységgel. Ilyen jutalmazás mellett azon sem lehetne csodálkozni, ha az eredmények az egyik napról a másikra csökkenének. Még az a szerencse, hogy a gondozók ennél lelkiismeretesebb munkát végeznek, s ösztönösen is a nagyob beredmények elérésére törekszenek. S itt van még egy másik dolog, ami ugyancsak bosszantja az asszonyokat. A szomszédos szövetkezet sertésgondozóitó! kell* véletlenül megtudniuk, hogy a járásban verseny folyik az állatgondozók között. A jablonci sertésgondozók 500 korona jutalmat kaptak a járástól, s ezzel eídicsekedtek a körtvélyesieknek. Elképzelhető, milyen hatást váltott ez ki a két állatgondozóban. Hiszen az általános vélemény szerint a körtvélyesi sertéstenyésztők sokkal szebb eredményeket érnek el, mint a jablonciak. S mégis.. De egyáltalán ki ebben a ludas? Azt is megtaláltuk. A körtvélyesi könyvelőnő egyszerűen „elfelejtette“ kitölteni a járástól kapott űrlapokat, melyre csak pár számadatot kellett ráírni. S így persze néni kerülhettek be a járási versenybe.... Egy kézmozdulattal félretolt papír, égy néhány perces munka elhanyagolása elég ahhoz, hogy elvegyük a sertésgondozók kedvét a munkától, hogy megakadályozzuk a munkatermelékenység fokozását. Apró hanyagságok ezek, mégis mély sebet ejtenek a lelkiismeretes embereken. Jóllehet, ha a jablonciak nem dicsekednek el a jutalommal, a körtvélyesi dolgozók meg sem tudják, hogy ilyen verseny is létezik. De most, hogy mindezt audják, milyen szemmel nézzenek a könyvelőnöre, hiszen az ő hanyagsága miatt esetleg 500 koronával megkárosodtak? Ezek után jogosan feltételezhetik, hogy az orruknál fogva vezetik őket'. S ezenkívül hol van még a sértésgondozók számára rendezett járási gyűlések, összejövetelek elhallgatása? Vagy úgy gondolták, hogy az útiköltség megtakarításával — amit esetleg a szövetkezetnek kellett volna fizetnie — nagyobb hasznot hoznak, mintha szaktanácsokat, utasításokat kapnak a gondozók? Nézzünk tehát jól körül a saját portánkon, s távolítsuk el a hibákat, amíg nem késő. Mert a szövetkezeti tagok jóhiszeműségével sem lehet a végtelenségig visszaélni. Egyszer ók is kinyitják a szemüket — s akkor talán már késő lesz ... Zsebik Sarolta A szakszerű növénytermesztés követelményei A szakszerű növénytermesztésnek velejárója, hogy a termelő alaposan ismerje a rendelkezésére álló földterület összetételét a benne felhalmozódott termő-, illetve humuszkészletet, valamint a talaj pH-értékét. Ha ezek a tényezők ismeretesek, úgy szakszerűen művelheti földjeit. Ha azonban a föntebb említett adatok ním állnak rendelkezésére, úgy minden cselekedete csupán sötétben való tapogatódzás. Ez utóbbi azonban káros nemzetgazdaságunk szempontjából. Turis Pál, a hanvai szövetkezet agronómusa mind a talaj kémhatását, mind pedig annak humuszkészletét figyelemmel kíséri. Szövetkezete talajainak nagy része, mintegy 80 %-a. semleges, 5 Vs-a savanyú, 15 °/o-a pedig lúgos talajreakcióval rendelkezik. Emellett szántóterületek jelentős hányada — az Alsóhatárban 500 hektár — humuszban eléggé gazdag. Sajnos azonban, hogy ebben az EFSZ-ben a szervesanyag-ellátás még nem éri el a kívánt mértéket és a jövőben erre is gondot kell fordítaniuk^ különben talajaik tápértéke leromolhat. Idén a 860-ból csak 80 hektárra adtak istállótrágyát, mert többre nem i volt lehetőségük, de tavasszal további I 20 hektár kap majd komposztált hu- I musztrágyát. A szervestrágyára nagyon igényes | kukoricatáblákból csak 30 hektáron | istállótrágyáztak, pedig jövőre 85 hektáron termesztenek kukoricát. A hiányzó tápanyagot ipari trágyákkal i pótolják, amelyekből összesen 50 vagotinyit alkalmaznak a termelésben. Nagyban bővíti talajaik tápértékét a pillangósok nagyobb arányú alkalmazása. Idén ezekből 150 hektárt vetettek. Zöldtrágyaként a búza alá 14 hektáron másodvetésű takarmányborsót alkalmaztak. Ezt a jövőben is megismétlik. A szövetkezet vezetősége jól látja, hogy leginkább így tudja megoldani a tápanyagellátást. Akad azonban ebben a szövetkezetben bizonyos kihasználatlan tartalék is. Ugyanis az istállótrágyának csak 50 %-át hordják ki a mezei telepekre. A másik felét viszont az istálló körül gondozás nélkül halmozzák fel. Ez persze nem helyes megoldás, mert így a trágya sokat veszít értékéből, a tápanyagok jelentős hányada veszendőbe megy, amelyet nemcsak meg lehetne, de meg is kell őrizni a szövetkezet számára. Ez csupán szervezés kérdése. Nagyon üdvös lenne, ha a szövetkezetben trágyakezelő csoportot létesítenének, s ennek tag# A szovjet üvegházi zöldségtermesztők intézkedései lehetővé teszik, hogy 1965-ben 5 millió négyzetméternyi területen termeljenek zöldséget A melegágyi zöldségtermesztést jövőre 45 millió négyzetméteren valósítják meg. A talajelökészítésnél villamos földgyalukat alkalmaznak, mélyek óránkénti teljesítménye — 2,8 kilowattos motorral — 500—600 négyjaira rábíznák az istálló- és a komposzttrágyák gondozását. S ha már nem találnak más megoldást, az istálló körül felgyülemlett trágyát rendszeresen rakják össze, hogy minél kevesebb'legyen a veszteség. Sokhelyütt az állatgondozókat teszik érdekeltté az istállókból kikerülő trágya kezelésében. így azok nemcsak kihordják, hanem tömbökbe rakják, rétegezik. valamint letapossák, hogy jól beérjen. Az ilyen istállőtrágyában aztán megvan a maximális szervesés tápanyag-mennyiség, amíg a „Csáki szalmájaként“ kezelt trágya silányabb. Hogy a trágyakezelésnek melyik változatát alkalmazzák a hanvai szövetkezetben, az nem lényeges. A jövőre nézve az a fontos, hogy mind nagyobb területre juttassanak szervesanyagot, de az sem lehet közömbös, hogy a kihordott istállótrágyával milyen és mennyi tápanyagot juttatna* a talajba. Hoksza István zetméter talaj előkészítése. Általában elmondható, hogy a nagyobbfokú gépesítés következtében csaknem 70 %-kaI csökkent az üvegházak és melsaSovn’-- körüli kézi munka. Gépesítik az üvegházakaf 4964. december 46.
