Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-18 / 58. szám
Szövetkezeti* klubok ▼an ebben a megnevezésben valami furcsa, valami szokatlan, ami idegenül cseng az ember fülében, s ami mégis jóleső. A szövetkezeti klub a falu kulturális góca, olyan központ, ahol a szakmai és általános műveltség tovább fejleszthető, ahová szívesen járnak idősek, fiatalok egyaránt. Valami olyan hely, ahol a könyv, a zene, a képzőművészet otthonra talál, ahol a falusi ember átlépi azt a korlátot, amely eddig elválasztotta a világ megismerésétől ... így. ilyennek képzeli el az ember, ha idealizálja a helyzetet. Csakhogy a valóság sokkal sivárabb, sokkal szegényesebb. Szövetkezeti klubok vannak és sokhelyütt még sincsenek. Létük csak jelentésekben szerepel. A mi valóságunk és tudatunk azonban már túljutott azon, hogy kielégítsék a jelentések és a statisztikai kimutatások. Kezdünk hozzászokni, hogy a leírt szó értékét a valósághoz mérjük. így mérjük a szövetkezeti klubokról szóló számokat jelentéseket, azok munkájához, eddigi átjukhoz, sikereikhez és kudarcaikhoz. Mert van ebből is, abból is szép számmal A sikerek nagyobbik fele néhány lelkes ember, kulturális dolgozó tanító nevéhez fűződik. A sikertelenségek okát is nagyon könnyű megállapítani: helyiségkérdés, anyagi és erkölcsi támogatás hiánya, de leginkább a közöny. Sokat lehetne erről beszélni és írni, tényeket felsorakoztatni, de vajon mit változtatna az a mostani helyzeten? Viszont nincs sok idő töprengeni efelett, mert a körülmények nem engedik, hogy ez a kérdés egyhelyben topogjon. Az EFSZ-ek VI. országos kongresszusának anyaga is ezt bizonyítja. A főbeszámoló többek között megállapítja, hogy „igen nagy jelentőséggel bír mezőgazdasági dolgozóink szocialista öntudatának kialakításában a kultúra fejlesztése, továbbá a tudásszomj felkeltése. De a termelési viszonyok állandó fejlesztésében az esztétikai nevelés, valamint a kultúra iránti érdeklődés felkeltése is komoly feladat“. E néhány sor sűrítve, pontosan megszabja azt a hatalmas feladatot, amely egyebek között a szövetkezeti klubokra is hárul. Ennek komolyságát tudatosítva kellene vele foglalkozni és nem tizedrendű kérdésként kezelni Nyár van, s a falusi nyár szükségszerűen meghatározza az ott élő emberek munkáját. A vezetők energiája, szervező képessége maradéktalanul a termés betakarításának meggyorsítására irányul. Ez a körülmény általában elvonja a figyelmet a kulturális élettől. Ennek ellenére, ahol már működött a szövetkezeti klub i— Szlovákiában mintegy százat említhetünk — azok vezetői kell, hogy lehetőséget találjanak a munka folytatására. A legegyszerűbb és a legtöbb helyen alkalmazott módszer e célra a hangosbeszélő ésszerű felhasználása. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, mit, hogyan s mikor tegyenek? Ezt így távolról nehéz meghatározni, s még nehezebb tanácsot adni. S vajmi kevés értelme lenne általánosításokat mondani. Az eqyetlen lehetséges megoldás az, hogy a helyi viszonyokhoz és adottságokhoz igazítják a klubok tevékenységét. Aránylag sok faluban találkozunk szemléltető agitáciöval így aratás idején. Jelszavak, fali újságok, fényképek serkentik a szövetkezeti tagokat a jobb és gyorsabb munkára. Van olyan szövetkezeti klub, ahol a nyári munkákat a fotókör filmre veszi. Ezek csak kiragadott példák, amelyek azt próbálják igazolni, hogy nem törvényszerű a szövetkezeti klubok életében a nyári semmittevés. S ha úgy vesszük minden faluban a nyári munkák, az aratás és cséplés befejezése külön ünnep. Olyan, amelyen ősi szokásokat, népi játékokati elevenítenek fel Ez is egy alkalom a sok közül, amelyet a szövetkezeti klubok tudatosan tovább fejleszthetnének, amelyben nyári munkájuk kicsúcsosodhatna. A kultúra, a kulturális élet — szellemi felfrissülés, a dolgozó ember benső egyensúlyának hordozó-| ja. Éppen ezért most van rá a legnagyobb szükség S mindez a sző- | vetkezeti klubok vezetőin és a fe-'i lelős tényezők tudatán áll vagy bukik. I LAPUNK TARTALMÁBÓL Külpolitikai szemle 2. old. Egy gazdaság rejtett tartalékai ... 3. old. Tapasztalatcsere . 4. old. A szövetkezeti jövedelem új elosztásáról .... 5. old. Vadászat - Méhészet 5. old. Könyvespolc . . 6. old. Bratislava, 1964. július 18. Ara 40 fillér XIV. évfolyam, 58. szám. Munkában a kenyércsata hősei A gabonamezőkön száz meg száz hektáron dőlnek rendre a gazdag kalászok, majd éhes gépóriások gyomrából tonnaszámra csorog a pirosló acélos búzaszemek garmadája Minden épkézláb ember dolgozik most. A munka nem megy simán, meg kell küzdeni a kenyérért. Más problémával találkozunk a Párkányi Állami Gazdaságban, a tompái szövetkezetben és a Zselízi Gép- és Traktorállomáson. Az alábbiakban erről adunk ízelítőt. A géporvosok sem tétlenkednek • 130 telefonbeszélgetés naponta • Egyszerre nyolc kombájn várta a „kezelést“ © A mozgó műhelyek szerelői a helyszínen segítenek • Elült a vihar, győztek a szerelők, nincs gépkiesés séget kérünk. A kisegítő kombájnok jól dolgoznak, épp a mienk áll. Hiába fizettünk. Tárník András könyvelő a benzinellátásra panaszkodik. — Még június 20-án megrendeltük a benzint. Azt ígérték hat nap alatt leszállítják. De több mint, 20 napja hiába várunk. így is lehet dolgozni?!... — Megüt a guta — mérgelődik Kiac Zoltán anyagbeszerző. — Nyolc 2m kombájn motorján a gellei gép- és traktorállomás végezte a generáljavítást és most egyszerre mind üzemképtelenné válik. Besülnek a dugatytyúk, sok az olajfogyasztás. Farnadon az egyik kombájn három óra alatt 10 liter olajat fogyasztott. Közben újra szól a telefon. A diszpecsér belekiabál a mikrofonba. — Porubszki elvtárs azonnal menjen a raktárba. Alig teszi le a kagylót, máris jelentkezik a Löki Állami Gazdaság. Azonnal beírják a könyvbe a jelentést. A kombájnon elromlott a sebességszekrény. Sürgős segítségre van szükség. Hasonló bajban van a Szikenyicei szövetkezet is. Lőrincz László, a szerelőműhely vezetője máris kiadja az utasítást Csonka Miska szerelőnek, egyben a mozgóműhely vezetőjének: — Siessetek gyerekek. Minél hamarabb el kell jutnotok Szikenyicára és Lökre. • De a mühelyudvarró! is nehéz kijutni. Motorkerékpárokon érkeznek a szövetkezetek mechanizátorai, agronómusai. Matej Michal, a csatai szövetkezet mechanizátora kombájnrostát hajszol. Málasró! ketten is jönnek. Fülöncsípik Miskát. — Drága Misikém, légy szíves, javítsd meg minél előbb ezt a naftapumpát — könyörög Dániel Lajos mechanizátor. — Jó, jó, mindjárt meglesz — nyugtatja őket Misi és máris munkához lát. Fél óra alatt kész a naftapumpa ás a málasiak vidáman poroznak el motorkerékpárjukon. — Hű, mennyi a probléma — sóhajt fel a műhelyvezető — Jobban mehetne a munka, hacsak a mezőgazdaságnak dolgoznánk. De szívják vérünReggel hét órakor emberek lótnakfutnak a Zselízi Gép- és Traktorállomáson. Szinte percenként berreg a diszpecsér telefonja — Egy pillanat .. Máris kapcsolom — szól a készülékbe Eliádesz György. Megtörli verejtékező homlokát és a lélegzetvételnyi szünetben panaszolja. — Alig bírom már. Naponta 120— 130 beszélgetés. így van ez ilyenkor, aratás alatt. Szaggatottan szól a jelzés. Kissárő jelentkezik. Gálos Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke öblös hangján, felháborodva reklamál: — Tegyenek valamit. Huszonhétezer koronát fizettünk a kombájn generáljavításáért s most vesztegel. Motorja felmondta a szolgálatot. Tegnap itt voltak a gellei gép- és traktorállomás javítói: valamit csináltak a motorral, de most újra elromlott. Sürgős segít— Kész a kombájn. Indulhat. — Jelenti ki örömmel Csonka Miska és Méri Ignác szerelő. A málasiak vígan robognak el a gyorsan megjavított naftapumpával két az ipari üzemek is. 35 teherautó vontatású pótkocsit kell javítanunk. Még Ceské Budéjovicéről is itt javíttatják a pótkocsikat. Hol itt az ökonómia? A javítás 6000 koronába kerül, de az út, a fuvar szintén majd ennyit emészt fel. Ugyanakkor a szövetkezetek pótkocsiait nem tudjuk időben kijavítani. Végre Miska rákapcsol és nemsokára a szikenicei szövetkezet javítóműhelyének udvarán kötünk ki. Az emberek már türelmetlenül várnak. Idegesek, mert meg lehetett volna előzni a bajt. — Akkumulátor miatt keletkezett a hiba — állapítja meg Nagy Károly, állami technikai ellenőr. Tavaly két akumulátort kapott a szövetkezet a kombájnra, de beletették a teherautóba. A kombájnt behúzatták reggelenként és így tönkrement a kuplung. » Az emberek nem sokáig vitatkoznak. Csonka Miska és Méri Ignác máris dolgozik. Tizenegy óra tájban indul a kombájn. Tovább mehetnénk, de a javítást ellenőrizni kell a mezőn is. Vicenc Pál kombájnos nekiengedi a gépet a legnagyobb kapatónak. A dombon fölfelé eleinte nyög a kombájn, de aztán megembereli magát és csak úgy porzik a táblán. A szerelők elégedettek. Miska begyújtja a mozgóműhely motorját és máris rohanunk Zselíz felé. Délidőben bekukkantunk, vajon nem jött-e újabb jelentés. Miska kutyafuttában harap valamit és máris indulnak Lökre, rendbehozni a sebességszekrényt. Aztán újra jön a hívás. Mindenhová menni kell, ahol baj van. Ki tudja, mikor térnek nyugovóra. Az udvaron Füri Gyula, a gépállomás vezetője lohol. — Hej, de befűtöttek nekünk — békétlenkedik. — Ez a kutya tervteljesítés! A gelleiek 140 %-ra teljesítették tervüket, de mihaszna, ha mind a nyolc kombájn motorjával baj van. Ej de kór! Máskülönben nagyobb zökkenő nélkül megúszhattuk volna. Ojabb telefonhívás. — A holicei javítókat küldjék — mennydörög a drót másik végén Gálos, a kissárói elnök. — Meddig álljanak még a mi kombájnjaink? — kiabál a telefonba Sztreda László, a farnadi szövetkezet elnöke. — Itt akarjuk látni a szerelőket! A járási pártbizottságról Hvizd elvtárs, mezőgazdasági titkár beszél. — Tegyenek már rendet! Állandóan panaszkodnak a szövetkezetek. A szerelők munkalázban élnek. Ha nincs benn a mozgóműhely, motorkerékpárra! sietnek a helyszínre. A gellei gép- és traktorállomás javítói is igyekeznek rendbehozni, amit elmulasztottak. Némely mozgóműhely szerelői két hét óta úton vannak. így megy ez egész nap. De a szerelők mégis győznek És pár nap múlva Füri Gyula elvtárs elégedetten jelenti szerkesztőségünknek: — A vihar elült. Minden kombájn dolgozik. Az egyik Gellén javított kombájnon kicseréltük a motort is. Csak kisebb javítások fordulnak elő. A jövő héten már könnyebben lélegezhetünk ... A kombájnszérűn A Párkányi Állami Gazdaság kombájnszérűjén lázasan folyik a munka. A traktorok egymás után érkeznek nehéz terhükkel. Ojlaky Miklós agrotechnikus egy percig sem áll egy helyben. — Nyakunkba szakadt a munka — mondja. — Nálunk ért be leghamarabb a gabona Ide összpontosították a kombájnokat. Alig győzzük a tisztítást. Juhász elvtárs, a gazdaság vezetője elégedett a munkával. Az aratást 5—6 nap alatt elvégzik, a tisztítással meg majd megbirkóznak. A kombájnszérű födött, tehát az időjárás nem akadályozhatja a munkát. A tisztítást főleg asszonyok végzik. Környi Teréz és Ormándi Ilona a tisztítógépből szaporán dobálja a zsákokat a kalitkába. A tisztított gabonát azonnal szállítják a felvásárlóüzem raktárába. Eladási tervüket máris teljesítették. A tompái határban Maszlák Józseffel, az Ipolysági Tűzoltószövetség dolgozójává! találkozunk. Kerékpárral látogatja a kombájnokat. Nincs most pihenésre idő A gyerki és ipolysági szövetkezei határában jó pá hektár gabona meggyulladt és el égett a mozdony szikrájától. Állandóan kémlelni kel1 a határt. De a kom bájnokra is vigyáz nak. Megállítja CLernák Tibor kom bájnost. — A tűzoltófel •szerelés rendbe van? — Szerintem ige — Hol a vize ponyva? — Nincs. — Hát a lapát? — Az sincs. — Akkor mégsincs meg minden. A tűzoltóval együtt falkeressük Nitriansky József mechanizátort. Meg-Tűzoltó a mezőn ígéri, hogy minden kombájn megkapja a vizesponyvát és a lapátokat. A munkával egyébként elégedett. Az egyik dűlőben a búza 35 mázsás hektárhozamot adott. Irta és fényképezte: Bállá József ' ; ■ V! ' A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁG* OOlGOZÓK LAPJA
