Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-15 / 57. szám
Hogyan takarmányozzuk és ápoljuk nyáron a teheneket, hogy a tejhozam emelkedjen A jelenlegi tejhozam emelésére csa k úgy számíthatunk, ha a borjazás előtti vemhes telién — kollő előkészítés és helyes kitőgyelés segítségével elért — magas tejelékenységét fenntartjuk. A te jképződés szempontjából legjelentősebb tényező a takarmányozás és állattartás, általában a tejgazdaságban dolgozó személyzet elméleti felkészültsége és g yakorlati tapasztalata. A takarmányO'zásban, fejősben és gondozásban min den fogyatékosság a tehenekkel kapcsolatos munkarend minden zavara a tejelékenység rovására megy. Vizsgáljuk meg ezért a tejhozam emelése érdeké ben szükséges legfontosabb teendőket. A fejőstehenet még barjazás előtt készítsük elő a magas tejelékenységre. Fokozatos átmenettel, a fejesek számának csökkentésével, az abrak és nedvdús takarmányok, esetlég a vízadag visszavonásával úgy apasszuk el a teheneket, hogy azok elles előtt 50—60 nappal szárazon álljanak. Hosszabb időt igényeinek a jó fejőstehenek (30—35 kg tejnél) és a gyenge kondícióban (erőnléti állapotban) lévé tehenek. Saját érdeke ellen vét az az állattartó, aki nem biztosítja teheneinek a jól kiérdemelt pihenőt, erre a tehénnek testállománya, kivált tőgyemirigyeinek helyreállítása érdekében szüksége van. Az elapasztás ideje alatt — az elapasztás után az első hét és az ellés előtti utolsó hét kivételével — a teheneket 10—20 liter tejtermelésnek megfelelő takarmányozással készítjük elő. A szárazon állás alatti bőséges táplálás azonban gyakran előidézője az ellési komplikációknak. Ezért az ellés előtti héten fokozatosan csökkentsük az állat takarmányadagját. Akár előhasi üszőkről, akár többször ellett tehénről ven szó, az állást követő napokban — az úgynevezett íöcstejes időben — a tehenet jó szénán és 1—2,5 kg korpából készített langyos ívóson tartjuk. Az 5.-6. naptól .kezdődően fokozatosan a tehén és a tőgy egészségi állapota szerint megkezdjük a szemestakarmányadagok növelését és a takarmányt kíbővítjük a fejőstehenek részére szükséges többi takarmányféleséggel. A szabályos, teljes takarmányadagot az ellés utáni 15—18. napon kezdjük adni az állatoknak. ELLES UTÁN A leihón tejelése az ellés után 8—10 héten át állandóan emelkedik. Ezért az ellést követő második héttől a tehenet fokozatosan, átmenettel az előző évi legmagasabb tejelés mértékéig, sőt 5—B literrel afölé is takarmányozhatjuk. Ha a tehén összes energiaszükségletét ki akarjuk egyenlíteni, ügy az életfenntartó szükségleten felül gondoskodnunk kell a tejtermelés, a magzat táplálás és az állat testsúlyénak gyarapítására szolgáló tápanyagok biztosításáról. A tehenet mindig laktációs időszakának megfelelően takarmányozzuk. Szűkös tápláláskor a friss fejős tehén leromlik, majd tejtermelése gyorsan csökken a takarmányozás színvonalára. Túl bőséges takarmányozás esetén a tőgy mirigyszövetében képződő fölösleges zsírmennyiség akadályozza a tejtermelést, ami az állat egészségének rovására is mehet. A fejőstehenek részére az alaptakarmányt úgy állítjuk össze, hogy ennek életfehtártó szükségletén kívül a tejtermelés szükségletét is részben kielégítse. Nyáron a legeltetés a fejőstehenek takarmányozásának legtermészetesebb módija. Legelőink többségének terméshozama azonban az alaptakarmány biztosítására sem elégséges, ezért a több tejet adó tehén pótetetésre szorul. A jó legelők és füvesherék biztosításával viszont az alaptakarmányok termőhatását 15—20 literig is fokozhatjuk. Legelő teheneink tejhozamát állandóan figyeljük és ha visszaesés mutatkozik, azonnal emeljük a zöldtakarmány, Illetőleg a póttakarmány adagját. Olyan gazdaságokban, ahol legeltetnek, az alaptakarmány zöldtakarmányok keverékéből áll. A frissen vágott, el nem vénült zöldtakarmányből a tehenek naponta 00—70 kg-ot fogyaszthatnak el, amely a tehenet napi 8—12 liter tejtermelésre képesíti. A zöldtakarmány napi adagját 600 kg súlyú fejőstehenek részére, különböző tejhozam esetén, a következőképpen állíthatjuk össze: 10 liter tejtermelésre a tehén: júliusban 40 kg csalamádét, és 20 kg lucernát, augusztusban pedig 55 kg cukorcirkot vagy 30 kg csalamádét címerhányás után és 20 fiatal luvernát Igényel. Napi 12 kg tejre 00 kg borsós csalamádé, 15 liter tejre pedig 50 kg Szudán! cirokfű elégséges. PÖTABRAK Nagy termelöképességű fejőstehenek alaptakarmányát pótabrakkal egészítjük ki. A következőkben az alaptakarmány és a pótabrak összeállításának néhány gyakorlati példáját mutatjuk be. A takarmány napi adagja 10—15 liter tejtermelés esetén lehet: júliusban: 20 kg legelőfű, 40 kg zabosbükköny vagy füveshere és 1 kg kukoricadara vagy szudánifű, augusztusban pediig 30 kg csalamádé és 30 kg pillangós zöldtakarmány és 1 kg kukoricadara, szeptemberben az állat takarmánya állhat 30 kg csalamádé, 20 kg tar-lóhere, 4 kg kukoricaszár, 2 kg lucernaszéna alaptakarmányból és 0,5 kg kukoricadara, 2 kg korpa és 0,5 kg olajpogácsa pótabrak összetételéből. 15—20 liter tejre: júliusban 40 kg zabosbükköny vagy füveshere, 20 kg legelőfű, 2 kg kukoricadara és 1 kg korpa vagy takarmányliszt, vagy 50 kg szudáni fű, 1 kg kukoricadara és 1 kg korpa vagy takarmányliszt szükséges, augusztusban pedig 30 kg csalamádét, 30 kg pillangóst, 2 kg kukoricadarát és 1 kg korpát etetünk a tehenekkel. A nehezen beczerezhető olajpogácsát részben hüvelyes takarmányokkal (borsó, szójabab, bükköny), a kukoricát pedig árpával pótolhatjuk. A tehenek helyes takarmányozása megkívánja, hogy a szükséges táplálőanyagmkon kívül elegendő ásványi anyagot és vitamint is bebiztosítsunk részükre. Egy 500—000 kg-os tehén 10 literes napi etjhozam esetén 70 g meszel, 40 g foszfort és 145 mg karotint igényel. A takarmánymész és a karotln szükségletéről csak a téli takarmányozás idején gondoskodjunk. Nyáron a teheneknek 100 ág élősúlyra 0—8 g marhasőt adagoljunk. Még helyesebb, ha minden terén részére az alaptakarmányokban 30—40 g marhasőt teszünk, s ezenkívül a pótabrak minden kilogrammjába is 5—5 g-ot keverünk. A helyes takarmányozás sokirányú tájékoizettságot, állandó gondos munkát kíván. Az egyenlő tejelósü állatok őszszeválogatásával tehenészetekben is alkalmazhatjuk a csoportos takarmányozást, de az egyedi takarmányozás bevezetésével jobban növelhetjük a termelést. Az egyedi takarmányozás akkor tökéletes, ha a pótabrak adagolásán kívül az alaptakarmány mennyiségét és minőségét is az állatok termelése szerint változtatjuk. A fejőstehenek okszerű takarmányozása megkívánja, hogy az egyes állatokra vonatkozó fontosabb tenyésztési és takarmányozási adatokat a fejtáblán pontosan és messziről olvashatóan jegyezzük fel. Így a legközelebbi ellés időpontját, a napi tejhozamot és az egyszeri etetésre előírt takarmánymenynyiséget. A takarmányértékek kiszámítását és a takarmányok összeállítását megváltoztatjuk, amint a takarmányozás vagy az állatok termelése jelentősebben változik. Így a tehén legkisebb költséggel adja meg azt a legnagyobb tejmennyiséget, amely egyedi tulajdonságaitól kitelik. Az etetési időt pentosan tartsuk be. Nyáron a sok takarmányt fogyasztó állatokat legalább háromszor takarmányozzuk. Az egy etetésre kiszabott zöldtakarmányt 2—3 részletben tegyük az állatok elé. Így a kisebb adagot nem riyálazzák össze, ízék hagyása nélkül fogyasztják el. Az állatok vízfogyasztása is igen fontos a termelésben. Nyáron — önitató berendezés hiányában — mindig a felfúvódást előidéző zöldtakarmány etetése előtt itatunk. FEJES A takarmányozáson kívül még a következő zootechnikal módszerekkel növelhetjük a tejtermelést. A fejesek számát a kifejt tej mennyiségének megfelelően irányítjuk. A frissfejős teheneket 2 hónapig, a 10 liternél többet adókat pedig később is naponta háromszor fejjük. Elsőrendű tejelőket (na* ponta 25 literen felül) négyszer is lehet fejni. A háromszori fejés, különösen 4 friss fejősök esetén 8—7 %-kal töbj) tejet szolgáltat, mint a kétszeri fejé®. A tőgyet fejés előtt és után rendszeresen maszírozzuk. A helyes számú, jól, de mindig azonos módszerrel végzett szabályos s tiszta fejés jelentős tejtermelési tényező a tej mennyisége tekintetében. _______(Folytatás a 112. oldalon)_______ 1964. július 15.
