Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-31 / 88. szám
A november 3-án sorrakerülö amerikai elnökválasztás miatt már hetek Ha semmiféle jelentős politikai eseményre* nem kerrült sor az Atlantijceán túlsó oldalán, hiszen mind a hatalmon lévő Demokrata Párt, mind a Köztársaság Párt elnök jelöltje az országot járta és különböző ígéretekkel »almozta ti választóit, miközben egyikük sem riadt vissza a kölcsönös vádaskodásoktól. E közben az USA nyugat-európai szövetségeseinek berkeiben ismét magasra csaptak az ellentétek hullámai. A zűrzavart elsősorban de Gaulle közös piaci ultimátuma okozta, de nem kisebb visszhangot váltott ki a Wílson-kormány első gazdasági intézkedése, a 15 °/ó-os behozatali pótvám sem. Új gazdára vár a Fehér Ház Akárcsak Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban is hétköznap, a jövő hét keddjén kerül sor az elnökválasztásra. Nagy tétről van szó: a tavaly november 22-én meggyilkolt Kennedy elnök helyébe lépett Johnson hivatalos megbízatása leiárt és a több mind 1X0 millió választásra jogosult amerikainak kell most döntenie arról, hogy az elkövetkező négy évben ki legyen a Fehér Máz új gazdája, az USA elnöke. Az utóbbi időben mi is több alkalommal foglalkoztunk az amerikai elnökválasztási kampánnyal. Johnson és Gofdwater személye tehát olvasóink előtt sem ismeretlen. Azonban mégis vessünk egy rövid pillantást a két elnökjelölt politikai elképzeléseinek főbb vonásaira. A Demokrata Párt jelöltje, Johnson jelenlegi elnök még a tragikus sorsú Kennedy koporsója mellett elődje politikájának folytatására kötelezte el magát. Politikai megfigyelők akkor úgv vélték, hogy csupán a nemzeti gyász nyomasztó ‘ hatását próbálta enyhíteni az ilyen kijelentésekkel. Azóta majdnem egv kérek esztendő telt el és Johnson lényegében a Kennedy-politika irányvonalát követte. Elődjéhez hasonlóan ö is hajük a realitásokra, bel- és külpolitikai téren nem tért le a Kennedy által megjelölt útról. Johnson is űgy-ahogy magáévá tette korunk alapvető kérdését, a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés koegzisztencia gondolatát. Belpolitikai téren a négerek egyenjogúságát biztosító törvény keresztülvitelével lényegében a Kenned,v-örökség legfontosabb tételét valósította meg. Választási beszédeiben. józanságot, politikai széleslátást és a világ problémái iránt érzett felelősséget tanúsított. Nemcsoda, hogy -á különböző szervezetek által végrehajtott közvélemény-kutatások eredményei egyértelmúleg Jolinson-győzelmet jósolnak. Erről azonban egyelőre korai lenne ilyen biztosan beszélni. A Köztársaság Párt jelöltjét, Golwatert, már amerikai Hitlerhez is hasonlították. Fz az irigylésre egyáltalában nem méltó hasonlat az arizonai szenátor választási kortesbeszédeibő! és a megválasztása esetén beígért politikai vonalvezetésből adódik. Szélsőségesen jobboldali, ,,gyáváknak" és „a kommunizmusnak behódolt hazaárulóknak" nevezi a demokratákat, élükön Johnson elnökkel. Becsületére váljék, hogy nem titkolja: amennyiben ő lenne a Fehér Ház gazdája, megszakítaná diplomácia kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, „leszámolna Kubával", fokozná az USA atomerejét, stb. Ezekkel a politikai abszurdumokkal azonban szerencsére nem azonosítja magát az amerikai választók többsége, amely főleg az utóbbi évek folyamán tudatosította, milyen veszélyt rejtene magában egy atomháború, bárhol is törjön az ki a földkerekségen. Az amerikai elnökválasztás kimenetele tehát távolról sem csupán amerikai belügy. A világ haladó erőinek és általában az egész emberiségnek szempontjából nem mindegy, hogy ki lépi át győztesként a washingtoni Fehér Ház kapuját. Meggyőződésünk, hogy ennek a nagy felelősségnek tudatában cselekszik majd november 3-án minden amerikai választó. De Gaulle ismét az asztalra csapott A múlt héten már röviden hírül adtuk, hogy de Gaulle francia elnök ultimátumot intézett az Európai Gazdasági Közösséghez: Franciaország kilép a közösségből, amennyiben a Közös Piac országai rövidesen nem állapodnak meg egységes gabonaárakban a tagállamok között. Az egyhónapos dél-amerikai útjáról hazatért tábornok-elnök tehát nem a hosszú utazás fáradalmainak kipihenéséhez látott, hanem kihasználva az angol-szász választási időszakot, ismét „politikai bombát" robbantott a Közös Piac táborában. Mondanunk sem kell hogy de Gaulle ultimátuma úgy hatott a tagállamokra. de főleg Nyugat-Németországra, mint derült égből a villámcsapás. Bonnban valóságos zűrzavar támadt és még a francia—nyugat-nemet együttműködés legodaadóbb hívei is újabb szakadást látnak az egyre lazább Bonn—Párizs tengelyen. A dolog egyszerű: míg Franciaországban legalacsonyabb a gabona felvásárlási ára, addig á nyugat-német kormány a közös piaci országok közt a legtöbbet fizet a termelőknek. Az egységes közös piaci ár azt jelentené, hogy Nyugat-Némctországban csökkenteni kellene a gabona felvásárlási árát. Erhard kancellár viszont már a jövő évi választásokra gondolt, amikor brüsszeli megbízottját a francia követelések visszaverésére utasította. A francia követelés a Közös Piac többi tagállamánál is elutasító visszhangra talált. A közösség brüsszeli főhadiszállásán most lázas erőfeszítések folynak, hogy elfogadható kompromisszum jöjjön létre Franciaország és a többi közös piaci ország képviselője között. Minden esetre de Gaulle alaposan rácsapott az Európai Gazdasági Közösség asztalára. Vagy talán mégis az európai féltekén akai- érvényt szerezni nagyhatalmi vágyainak, t miután Dél-Amerikában oly kevés ^ikerrel járt? Kiüt a gazdasági kodból ? Úgy látszik, az angol Munkáspárt komolyan gondolja a brit gazdasági helyzet megjavítását. Közismert, hogy a konzervatívok 13-éves uralma főleg Anglia külföldi fizetési mérlegét hagyta súlyos helyzetben. A Wilsonkormány első jelentős lépése ezen az áldatlan helyzeten próbál javítani, amikor bejelentette: az élelmiszereken és nyersanyagokon kívül 15 százalékos pótvámmal sújtja a szigetországba irányuló behozatalt, ugyanakkor adókedvezményt nyújt az exportáló üzemeknek. Az angol kormány ezen kívül több más vonatkozású takarékossági intézkedést is hozott. Bár az elég magas hadiköltségvetés csökkentéséről nem beszélnek Londonban, a tervezett közös angol—francia repülögyárlás lehetőségeit megfontolás tárgyává tették. Megfigyelők véleménvc szerint nincs kizárva, hogy a La Manche csatorna alá tervezett alagút építése is késlekedni fog. Természetesen, a Wilson-kormány első gazdasági intézkedései élénk visszhangot váltottak ki nemcsak szövetségeseik körében, hanem az Angliával kereskedő országokban is. Miközben Wilsonék megtették első lépésüket a brit gazdasági helyzet „vérátömlesztése" felé, többé-kevésbé külpolitikai téren is színt vallottak. Gordon Walker, az új angol külügyminiszter washingtoni és New York-i útja során Rusk amerikai külügyminiszterrel, Johnson elnökkel és U Thant ENSZ főtitkárra tárgyalt. A Fehér Házban tartott megbeszélése során a brit külügyminiszter hangoztatta, hogy, kormánya továbbra is ellenzi a közös legénységgel ellátott NATO-flotta felállítását, helyesebben egyelőre gondolkodási időre van szüksége további álláspont kidolgozására. A világszervezet főtitkárával folytatott eszmecsere során az angol politikus kifejtette kormányának álláspontját, amely szerint a Kínai Népköztársaságot fel kell venni az ENSZ- be. Minden jel arra vall, hogy a Wilsonkormány első gazdasági és politikai lépései a választási kampány során beígért vonalvezetést követik, A közeljövő mutatja majd meg, vajon- a többi égető bel- és külpolitikai kérdéssel is megbírkózik-e a Munkáspárt, amely a politikai és gazdasági ködből akarja kivezetni az országot. (tg) Hatalmas emlékmű épül Volgográdban a Mamajev kurgánon: Ez. a , domb « sztálingrádi csata idején kilencszer cserélt gazdát. A két oldalon látható falon a közelharc különböző formáit örökítették- meg. A háttérben épülő szobor 80. méter magas lesz.. • Foto: Pathó K. Szerdán a varsói Tudomány és Kultúra Palotájában lengyel —mongol barátsági nagygűlést rendeztek a Cedenbal elvtárs vezette mongol párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásának befejezése alkalmából. Wladyslaw Gomulka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédében kifejtette, hogy a lengyel—mongol együttműködés állandóan bővül. A szocialista tábor kérdéseivel foglalkozva Gomulka elvtárs kijelentette: „A szocialista tábor legyőzhetetlen ereje és a világbéke bitzosííása az egységben rejlik. Ezért a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban felmerült problémákat rendezni kell. Az élét követeli ezt meg. A meggyengült egységből csak az imperialisták húznak hasznot. Á szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének biztosításáért elsősorban a Szovjetunióra és a Kínai Népköztársaságra hárul a legnagyobb felelősség. Szeretnénk, ha é két szocialista ország és pártjai tudatosítanák történelmi küldetésüket és ezért lépéseket tennének a problémák rendezése felé. Valamennyi szocialista, állám és’ a marxista-leninista pártok, a békéért, a nemzetek szabadságáért és a szocializmusért harcoló erők támogatására számíthatnak.“ Cedcnbal elvtárs válaszában megköszönte a mongol párt-, és kormányküldöttség szívélyes fogadtatását és hangoztatta, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt és kommunista és .munkáspártok 1957- és 1960-ban Moszkvában kidolgozott fő irányvonal alapján folytatja munkáját. Cedenbal elvtárs hangoztatta, hogy a'Mongol Népi Forradalmi Párt helyesli a december 15-ére Moszkvába összehívott marxista-leninista pártok világértekezletét előkészítő bizottság munkáját. . r • Újabb légitámadások. Kambodzsa ellen. Amerikai és dé>vie,tnami .repülőgépek október ’.24-rén és 25-én -újapb légitámadást, intéztek a. kambodzsai királyság területe ellen. Jelentések szerint az említet napokon több amerikai—dél-vietnami repülőgép három rajban támadta, géppuskázta és bombázta a kambodzsai falvakat. A kambodzsai légelharító tüzérség megsemmisítette a behatoló ellenséges repülőgépeket. Szihanuk kambodzsai államfő kijelentette, hogy Kambodzsa megszakítja diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, ha az folytatja agresszív lépéseit Kambodzsa ellen. • Zavargások Bolíviában. A Bolíviában napok óta tartó diáktüntetések vérgs zavargásokba torkolltak, A nyugat,Tbőiíyiai Qr.pt'9,bájjyavárosban öszszecsapásra,, került, sör a felvonuló .diákok és a.rendőrök között. j^I.e.nté, sok ..^szerint a. ,diád.kmegmőzdulások résztvevői a sajt.ócenzúra megszüntetését és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását követelték, # Hivatalba lépett az új dél-vietnami államfő. Khanh tábornok dél-vietnami államfő lemondása után Phan Khac Suu lépett Dél-Vietnam államfői székébe. Az eddigi államfőt a dél-vietnami fegyveres erők főparancsnokává akarják kinevezni. Készenlétben a fekete partizánok MPLA — ötlik szemébe a Leopoldvillébe érkező idegennek. MPLA — betűzgetik az olvasásban kevésbé jártas kongói bennszülöttek és angolai menekültek. Az MPLA az „Angola felszabadításáért harcoló népmozgalom“ rövidítése. Főhadiszállása egyelőre számkivetésben, a szomszédos Kongóban kénytelen meghúzódni. Leopoldville városában, az egykori I. Albert bulváron, egy üres üzlethelyiségben ütötte fel tanyáját. Tulajdonképpepi hazájában, Angolában halálra keresi tagjait a PIDE, vagyis a portugál gyármati Gestapo. A Dél-Afrika nyugati partján elterülő Angola, amelyet régebben Alsó- Guineának neveztek, területe 1 250 000 négyzetkilométer. Tizennégyszer akkora, mint maga a portugáliai „anyaország" Európában. 4 500 000 lelket számláló bennszülött lakosságát 180 000 portugál „telepes" uralja, szipolyozza, sanyargatja. Tömérdek mangán- és vasércén kívül rézelőforduiásban gazdag, gyémántlelőhelyei pedig a negyedik helyen állnak világviszonylatban. Nem csoda, hogy a portugál gyarmatosítók görcsösen ragaszkodnak afrikai kincseskamrájukhoz és hallani sem akarnak Angola népének felszabadításáról. Angola lakossága egyszerre két helyen, de egymástól függetlenül és különböző indítőokökból lázadt fel a portugál kényuralom ellen. Az első felkelés 1961.'február 4-e és 6-a kö-1964. október 51. zött. robbant ki Luandában, Angola fővárosában. A helyes politikai elgondolásból fakadó megmozdulás akkor indult el, amikor 60 külföldi újságíró férkezett Luandába, hogy szemtanúja lehessen a „Santa Maria" nevű luxushajó esetleges révbe futásának. Okul szolgált továbbá a felkelés kirobbanására két bennszülött kényszermunkás legyiikolása is. A portugál rendőrség árulókat csempészett a felkelők közé, akiknek ezért nem sikerült kieszközölni a 800 politikai fogoly szabadon bocsátását. Az MPLA szabadságharcosai a dzsungelbe húzódtak, onnan hajtják végre rajtaütésszerű támadásaikat az országbitorlók utánpótlási vonalai ellen. Öt héttel a luandai felkelés után San Salvador városának körzetében is fegyvert fogott a lakosság, de a portugál túlerő elől ugyancsak az áthatolhatatlan sűrűségbe kényszerült visszavonulni. Ennek ellenére távolról sem adta fel a harcot. Ezt az UPA nevű szervezetet hatékonyan támogatja a szomszédos Kongó kormánya, jól felszerelt kiképzőtábort bocsátott rendelkezésére és folyamatosan ellátja hadianyaggal. A felszabadító harcok átütő sikerét egyelőre az egység hiánya, az MPLA és az UPA közötti széthúzás hátráltatja. A két szervezet között megindított tárgyalások viszont arra engednek következtetni, hogy hamarosan megegyezésre kerül sor közöttük. Sok más afrikai nemzethez hasonlóan elöbb-utóbb Angola népe is lerázza a gyarmati fennhatóságok béklyóit. A dzsungelek mélyén bevetésre készen állnak a fekete partizánok. K. E. A kubai családoknál apáról fiúra száll a szokás, hogy a látogatót megkínálják egy csésze párolgó feketével. Leginkább falun tekintik ezt a szokást úgy, mint a szipoly es vendéglátás eszközét, az idegen iránti s.zeretetet, aki hosszú út után megáll, hogy megismerkedjen a néppel és a táj szépségeivel. A kávé fogyasztás Kubában először csak a falvakon terjedt el, majd a városokban is meghonosodott olyannyira, hogy mintegy kiegészítője lett a gyűléseknek, a baráti összejöveteleknek és a különböző szórakozásoknak is. Más szóval: Kubának a kávé annyit jelent, min Kínának a tea. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bevonult a népi hagyományba, sőt a kubai regényekbe is. Kubának kávéból nincs kivitele. Ebből a szempontból Brazília áll A kubai kávé első helyen a világon. A múlt század végén, amikor- a kubai nép felkelt a spanyol elnyomók ellen, sok ültetvényt kiirtottak, tönkretettek, ahiit nem újítottak fgl. Ezt követően a cukornád ültetvény munkásai, akiket a tulajdonosok csak pár hétig alkalmaztak, s az év nagy részét munka nélkül töltötték el, kávéültetvények telepítésével kezdtek foglalkozni, de nem a jó talajon, ahol az a legjobban kifizetődött volna, hanem a hegyekben, ahová később felvitték családjukat s ott éltek. Jelenlegi kávétermelésük csak a hazai fogyasztást elégíti ki. Az ültetvények felújítását, illetve újak létesítését a kubai forradalom után a kormány feladatául tűzte ki, hogy hasonló színvonalra emelje mind a cukornád ültetvényeket, valamint az állattenyésztést, mert ez is jelentős nemzetgazdasági tényező. Minden látogatónak érdemes tudni, hogy milyen kávé kapható. A gazdasszonyok szívesen adják a „colado" vagy a „comercial" átszűrt kávét. Ezenkívül nagyon elterjedt fajta a „Presion" és a „carratero", amelyekben kevés vagy egyáltalán nincs cukor. A „carratero“ elnevezésű kávét nagyobb részt csak falvakon fogyasztják. A Vúeltabajo környékén, ahol a világhírű dohányt termesztik, az is elterjedt szokás, hogy a kávéba dohányt szórnak, vagy a szájukba veszik és így isznak rá kávét. A kávé begyűjtése Kubában augusztustól decemberig tart. Valamikor a kövéüitetvények mellé embereket telepítettek, akik minimális fizetésért gondozták azt. Most azonban a fiatal diákok segédkeznek a begyűjtésnél, mivel így jobban megismerkednek azzal, amit a szakkörökben tanulnak. Éppen az ö munkájuk mentette meg az utolsó két év termését. Ebből kifolyólag meg kell emlékeznünk nagy tettükről, amikor 1963 októberében az Oriente kerületben a Flóra-vihar pusztítása után segítettek az ültetvények helyreállításánál A forró, keserű, erős és gyenge kávé egyaránt keresett cikk Kubában: Egy eséséé fekete a kubai földműveseknek kikapcsolódást jelent n nehéz munkából, a vendéglátó háziasszonyoknak pedig alkalmat nyújt megmutatni kávéfőző tehetségüket. Georgina Duvallon Lengyel-mongol barátsági gyűlés Izük a jóízű fekete
