Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-15 / 57. szám
Több gonddal kezeljük a szalmát (Folytatás az előző oldalról) A gépi fejes helyes és eredményes keresztülvitele a kézi fejésnél jóval nagyobb előképzettséget és g and ességet igényel Tudvaleő, hogy a tehenek a gépi fejőssel kapcsolatos műveletek sorrendjét megszokják, s ezek alapján kialakult náluk a gépi fejés tejleadási reflexe. Ha azonban a gépi fejés megszokott idejében, sorrendjében változás áll be, illetőleg valameny munkafolyamat elmarad (tögymasszázs, melegvizes borogatás stb.) vagy a fejés késik, erre a tehén tejcsökkenéssel reagál. Ha ezek a változások megismétlődnek a tehén teljesen el is apadhat. Ezért a gépi fejést csak hozzáértő dolgozó kifigástalanul működő és előzőén jói megtisztított és fertőtlenített géppel végezz. Ápolás A fejés elöísásaának betartásán kívül megfelelő figyelmet fordítsunk a tehenek gondos ápolására. Az állatápoiás a napi takarítási (vakarás, kefélés, mosás) munkákból, a naponkénti jártatásból, a, legeltetésből, a fedeztetés lebonyolításából, a körömápolásból, valamint az etetenként adódó állategészségügyi beavatkozásokból tevődik össze. Minél nagyobb termelöképességü egy állat, annál nagyobb gonddia] és mértékben kell részére minden szükséges előfeltétel (jó elhelyezés, ápolás, szabad levegőn történő mozgás stb. biztosítani. Az állatok nappalonként ápolását jelentősen megkönnyítjük, ha azt helyesen alkalmazzuk és a trágyát folyamatosan leforgatjuk. Az állatok száraz t ztításához a porszívóval kombinált keféket és vakarókat külföldön általánosan alkalmazzák. A habai kísérletek Is kedvező eredményről számolnak be. A legelő hiánya esetén gondoskodjunk é tehenek rendszeres jártatásáról. Jő szolgálatot tesznek még a legeiös kifutók. Ha kifutő sem áll rendelkezésünkre, úgy a tehenek naponta 5—6 km utat tegyenek meg. A naponkénti renszeres almozás, a trágya folyamatos eltávolítása, a takarmányok pormentes adagolása, negyedévenkénti meszelés, a szükséges idiőben végzett fertőtlenítés, valamint az istállő csatornázásának, padozatának jőkarban tartása mind jobb termelési eredményhez vezetnek. Az istálló mikroklímáját az istálló levegőjének hőmérséklete, páratartalma,, mozgása, valamint szennyezettsége határozza meg. Nem megfelelően klímatizált, meleg és párás Istállóban az állati szervezet oxigőn- és anyagcsere forgalma szabálytalan. A tehénistálló légtere tehát száraz legyen, hőmérséklete pedig 12 C* körül mozogjon. A rosszul szellőztetett istállóban a levegő porszemekhez kórokozó csírák (TBC, penészgombák stb.) milüárdjai tapadnak. Állandó huzatnak mégsem szabad kitenni az állatot, mert az még az idegrendszer működésére Is káros. Az elmondottakon kívül a tejtermelést még tovább növelhetjük, ha szilárd ős egészséges állatokat tenyésztünk ki, és szaporítunk el. A fiatalkori természetszerű tartás és jó takarmányozás é termőképesség kialakulását nagy mértékben elősegíti. Végül a kifejlődött teheneket egyenletes takarmányozással állandóan jó termelő-kondícióban tartjuk, mert a lesoványodás a tejelést hosszabb időre lecsökkenti. Bartha Béla, okleveles gazda. A régebbi időkben a kisgazdák, valamint a kisebb-nagyobb és az egész nagy gazdaságok egyaránt arra törekedtek, hogy minden etethető és számottevő tápláló értékű szalma- és pelyvaféla teljes mennyiségét begyfijtsék, és a téli takarmányozás céljaira megóvják. Az utóbbi években a nagyüzemi gazdálkodás keretében olyan „nagyvonalúak“, hagy a szalmafélékkel alig törődünk. Ennek következtében, különösen az utolsó két „száraz“ esztendőben alig állt rendelkezésre takarmányozásra szalma, hoott arra is nagy szükség lett volna, hiszen a takarmányok termése számottevően kevesebb volt a „rendesénél. Azonban a takarmányszalmáknek, pelyváknak nemcsak takarmányszűkében látmég bőséges takarmánytermés esetén is. juk a jószág ellátásában hasznát, hanem még bőséges takarinánytermés esetén is. Csak a silókukorica-szilázst hozom szóba, mert azt úgyszólván az egész országban a téli időszakban a szarvasmarha etetésére rendszeresen, jóformán kizárólag alaptakarmányként használjuk. Emellett még a juhok télt ellátásában is mind nagyobb szerep jut a silókukorica-szilázsnak. Erről a takarmányról, amennyiben normális fejlődésű, idejében vágott és silózott kukoricanövényből származik, tudjuk, hogy viszonylag nagy mértékben emészthető. Ezért a silókukorica-szilázzsal etetett kérődzőink többnyire kevés ballaszthoz jutnak. Ez annyit jelent, hogy a jószág Idő előtt éhessé válik, ami közérzetét zavarja, kivált a tejelő és hízóállatét. Amíg a túlzott szalmaadagoik a takarmány értékesítését rontják, a helyes mértékkel adagolt szalma- és pelyvafélék a gyomor- és bélrendszer maradandóbb telítettségéhez járulnak hozzá. Külön ezóba kell hoznom — habár ezek tulajdonképpen nem takarmányok — az öszi-gabona-szalmákat. Jól tudjuk, hogy a gabonakombájnok bevezetésének kezdeti éveiben „nagy&zakállú“ tarlók maradtak vissza. Ettől a hibától azonban már mindinkább mentesülünk. Az újabban kiterjedtebben termesztett intenzív búzák, mivel alacsony növésűok, ismét kevesebb szalmát szolgáltatnak. Éppen ezért van szükség arra, hogy nagy gondot fordítsunk a szalmák begyűjtésére és eltartására. Csak ilyen módon tudjuk azt a nagy alomszalmahiányt, amelyet az eimúlt két télutón, kivált idén, az ország minden részén tapasztaltunk. Az őszibúza-szalmára viszont nagy szükségünk van almozás ccéljáböl. A kellő almozással ugyanis az állatok tisztán tartását, a hideg elleni részleges védelmét, puhább fekvést, jobb közérzetét és nyugalmát érjük el. A jó almozás a nyugalmon és a ió közérzeten keresztül kihatással van a takarmányok jő értékesítésére is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy vidékünkön az időjárás gyakori években kedvezőtlenül száraz* így még arra Is sor szokott kerülni* hogy a kukoricaszáron kívül a búzaszalmát Is segítségül vesszük a takarmányozásban. Ilyen esetekben különösen elkel a jó almozás, mert hiszen a jószág abból ösztönösen is felvesz „kiegészítést“. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy trágyázás szempontjából többet ér az istállót járt, korábban alomként használt szalma, mintha az a torlóbuktatással kerül 4 talajba. Különböző szalmák ás pelyvák táplálóértéke 86 *k szárazanyag esetén! Emészthető Keményítőfehérje % érték kg/ha öszlgaboma-szalma 0,3 11,0 Búzapelyva 1,2 25,0 Árpaszalma, tavaszi 1,1 19,0 Zabszalma 1,2 17,0 Zabpelyva 1,5 27,0 Lucernaszalma 4,1 14,0 Lucernapelyva 8,9 38,0 Vöröshere-szalma 3,8 14,0 Vöröshere-pelyvá 6,3 37,0 Borsószalma 3,0 18,0 Borsópelyva 4,3 20,0 Szegesborsó-szalma 4,8 13,0 Szegesborsó-pelyva 8,6 14,4 Dr. Kurelec Viktor Univerzális pótkocsi Sorozatgyártásba került a sninai Vihorlat n. v.-ban újítási javaslat alapján szerkesztett UV — 2 jelzésű univerzális pótkocsi. Érdekessége, hogy a kocsi alját futószalagos ürítésre konstruálták. ksz — 1964. július 15.
