Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-14 / 56. szám
Az Oroszvári Állami Gazdaság az 1960. évi átszervezés óta 2500 ha mezőgazdasági, illetve 2207 ha szántóterületen gazdálkodik. Ebből a területből 68 hektár a szőlészet. A kezdet évében (1960) 100 hektáronként csupán 49 szarvasmarhát, s ebből 13 tehenet, 166 sertést, ebből 74 kocát tartottak. Évi tehenenkénti fejési átlaguk 2734 liter volt. A sertéshizlalásnál naponta darabonként csupán 0,29 kg súlygyarapodást értek el. Közellátási célokra 402 liter tejet, valamint 138 kg húst adtak el hektáronként. Annak ellenére, hogy eladási tervüket minden tekintetben túlszárnyalták, a gazdaság mégis 1481000 korona tervezett ráfizetéssel zárta az 1960-as évet és már abban az időben a kerület legjobbjai közé zárkózott föl. Persze a gazdaság vezetői a dolgozókkal karöltve elemezték az elért eredményeket, s célul tűzték ki a jobb eredmények elérését, amelyet korszerűbb üzemszervezéssel kívántak megoldani. Ügy döntöttek, hogy szakosítják a termelést. A zöldségtermesztést, takarmánytermesztést, szőlészetet, illetve a tejtermelést jelölték meg fő termelési ágként, s kiegészítő ágként továbbra is meghagyták a sertéshús termelést, de leépítették a juh és a baromfiállományt. Milyen előnyök származnak mindebből? A gazdaság vezetői sokat reméltek az új szervezéstől. Mégpedig azért, mert ez az állami gazdaság közvetlenül Bratislava szomszédságában fekszik és mint ilyen, döntő szerepet tölthet be a város dolgozóinak zöldségfélékkel, tejjel és hússal való ellátása terén. Tehát valóban kívánatos ilyen szakosított mezőgazdasági üzemek létesítése városaink körzetében. A felsőbb szervek is ezt tartották szem előtt, amikor döntöttek e gazdaság további sorsáról. Éppen az oroszvári gazdaságnak szánták azt e küldetést, hogy jó minőségű tejet termeljen és szállítson a környező kórházak és bölcsődék számára. Ennek valóra váltására a gazdaságban farmot létesítettek 300 tehénnel. Kidolgozták a zöldségtermesztés fejlesztési tervét és itt a Duna vizével való öntözés lehetőségeit is mérlegelték. Az említettek alapján átállították a termelést. Ezzel egyidőben a gazdaságot három részlegre osztották. Kettőben tejtermelésre, sertéshizlalásra, valamint zöldségtermesztésre szakosítottak. Ezek a részlegek egyenként 1100 hektáron gazdálkodnak. A harmadik részleget szőlészetre szakosították. A legfontosabb munkákat gépesítették. A két komplexbrigád képes minden feladat megoldására. A növénytermesztésben négy munkacsapat dolgozik. Ezekre bízták az összes gépekkel nem végezhető munkák elvégzését. A trágyakezelést két munkacsapat végzi, s tagjai komposzttelepeket is létesítenek. Az állattenyésztésben összesen öt munkakollektíva — egy csoportban 4—7 dolgozóval — látja el a termelési feladatokat. A gazdaság vezetősége a szakszervezeti bizottság közreműködésével megszabja a termelési feladatokat, az állami normák alapján, szervezi a szocialista munkaversenyt a dolgozók körében. Ennek eredményeképpen a növénytermesztésben két, az állattenyésztésben pedig minden egyes munkacsapat versenyre kelt a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Érdemes megemlíteni, hogy a múlt esztendőben Mahák elvtárs vezetésével a tejtermelésben kimagasló eredményt értek el. Ez a kollektíva 96 tehenet gondoz és átlagosan 3584 liter tejet termelt tehenenként. Nem kevesebb mint 54 553 liter volt a terven felüli mennyiség, s ez 100 000 korona többletbevételt jelentett a gazdaság számára. A fejönők közül a legkiemelkedőbb eredményt Barsani Terézia, a jánosmajori részleg dolgozója érte el, aki tehenenként 4161 liter tejet, terven felül 14 375 litert termelt. De Varga Pál, Mészáros Margit, Fojtik Mária, Novotny Terézia, Kólák László és mások szintén kitettek magukért. Több mint 3500 liter tejet fejtek tehenenként, s a többiek fejési átlageredménye is meghaladta a 3200 litert. Ennek következtében összüzemi viszonylatban 3229 liter átlagos évi hozamot értek el, illetve tehenenként 2680 litert adtak piacra. Ez a kollektíva minden dicséretet megérdemel, hiszen tavaly 350 000 literrel túlszárnyalták tejeladási tervüket. A marhahús-termelésben Torna József, Gigel Anna, Hozák Mária, Mikovics Mária és Mészáros Anna tűntek ki: 115 %-ra, Torna Rudolf és felesége a sertéshús eladásának tervét pedig 116 %-ra teljesítette. Az itt felsorolt dolgozók öntudatos, becsületes munkájának köszönhető, hogy a gazdaság húsból 11 vagonnal többett adott piacra. Most pedig vonjunk mérleget az 1960—1963-as esztendők közt. így állapíthatjuk meg legjobban a fejlődést. Úgy gondoljuk, hogy az alanti táblázat erre nagyon alkalmas. A nyerstéglát glédázó Lenicky-csapat TÉGLAGYÁRTÓK Mutatók I960 1963 Szarvasmarha-sűrűség 100 ha-ra . . 49 db 66 db Ebből tehén 100 ha-ra........................... 13 db 28 db Évi fejési átlag tehenenként . . . 2734 1 3229 1 Tejeladás 1 ha-ra . . . . . . 401 1 755 1 Húseladás 1 ha-ra........................... . 139 kg 185 kg össztermelés pénzértéke 1 ha-ra . , 6082 Kcs 7966 Kcs Piaci termelés 1 ha-ra........................... 4245 Kcs 6186 Kcs A kimutatásból is látható a fejlődés, s mindez az átgondolt szervezésnek, az emberek alkotó kezdeményezésének köszönhető. A munktermelékenység fokozatos emelkedésében pedig nagy tömegmozgató ereje volt az időben és jól szervezett szocialista munkaversenynek. Itt feltétlenül ki kell emelni a pártszervezet, a gazdaság vezetőinek és a szakszervezet üzemi bizottságának jó együttműködését, amely nem volt formális, hanem a dolgozók közt folytatott politikai munka képezte a szervezés oroszlánrészét. Nagy érdemük, hogy különös figyelmet szenteltek a saját takarmányalap Új tervezés a mezőgazdaságban Eddigi tervezési rendszerünk a mezőgazdaságban, mint az irányítás hatékony eszköze, jelenleg már jelentőségét vesztette. A jelenlegi körülmények között erősen korlátozta a mezőgazdasági üzemek jogkörét és kezdeményezését, továbbá fékezte a szövetkezetek és az állami gazdaságok szakosításának ütemét és a termelés összpontosítását. A ' régi tervezési rendszert néhányszor ugyan kiegészítették és javítottak rajta, mindez azonban nem sokat segített a dolgon. Igaz, a kormány ez ideig mindössze öt termelési mutatót és 17 felvásárlási feladatot hagyott jóvá, csakhogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak a termeléshez és felvásárláshoz való adminisztratív „hozzájárulása“ nyomán a helyzet a valóságban oda fejlődött, hogy a szövetkezetekben szétírták a „költségvetési“ mutatókat is, mégpedig 19-et a felvásárlásban és 74-et a termelésben. A munka fárasztó, s nemegyszer hiábavaló volt, mivel a járás által megszabott vetésterület, átlagos hektárhozam, állatállomány és annak a „tervezett“ hasznossága messze állt a a valóságtól s így az igazságtól is. Ilyenformán azután a mezőgazdasági üzemek és a felvásárlási szervek között kötött szerződés is többször formális jeliegű volt. Az alapvető változás jelentősége az, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a szövetkezetekben jövőre már csak a termelés terjedelmével törődnek. Jogkörük a következő termékekre terjed ki: gabonafélék, (búza), olajrepce, cukorrépa, burgonya, minden húsféle, tej és a tojás. így nagyobb teret kap az önálló kezdeményezés, hisz a szövetkezetesek, akik legjobban ismerik a földjeiket, maguk határoznak, hová mit vessenek, hogy ilymódon kitermelhessék és eladhassák a megkívánt mezőgazdasági termékmennyiséget. A szövetkezetesek maguk határoznak afelől is, mennyi és milyen állatállományt nevelnek. Ez a dolog egyik oldala, amely mindenekelőtt a mezőgazdasági szakemberektől követel meg konkrét munkát járási méretben. Újdonság lesz az is, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak biztosítaniuk kell a terv másik részét is, mégpedig a mezőgazdasági üzemek műtrágya, gép- és építkezési igényeit, amelyek a szerződéses termelési és felvásárlási feladatok teljesítéséhez szükségesek. A tervezett mezőgazdasági termelési rendszerben nagy haladást jelent az is, hogy az állami gazdaságok és a szövetkezetek aratás után rögtön megtudják, mit vár tőlük a társadalom az elkövetkező évben, s hogy egyúttal mit nyújt nekik a feladatok teljesítéséhez. Az eddigi gyakorlattal szemben már ősszel elegendő idő lesz a következő termés és termelés alapjainak megteremtéséhez. S hogy a társadalom érdeke, és a mezőgazdasági üzemek megerősödése között meg legyen az összhang, ezt elősegítik a prémiumok s szükség esetén az árkiegészítések is. A készülő intézkedések hatáskörét már az idén kipróbálták a topofeanyi járásban. A járási mezőgazdasági igazgatóságon eleinte féltek, hogy ugyan milyen javaslatokkal állnak elő a szövetkezeti funkcionáriusok azután, hogy nagy vonalakban megismertették velük a felvásárlás várható terjedelmét. Azonban kellemesen csalódtak. A járási átlag csekély eltéréssel egyezett. Sőt, egyes szövetkezetekben a termelés növekedése jóval nagyobb volt, mint a legutóbbi három év átlaga. A megkövetelt cukorrépamennyiség termelésének teljesítésénél 200 ha földet takarítottak meg, s e területen takarmányt termesztenek. Az alulról jött javaslat alapján az idén a tervezett mennyiségű és minőségű zöldséget is megtermelik, annak ellenére, hogy 10 mezőgazdasági üzem esett ki a járásban a zöldségtermelésből. Hasonló tapasztalatokat szereztek az állattenyésztésben is. Az elmondottak arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági termelés tervezésében lévő minőségi változás már a legközelebbi hónapokban jó alapja lehet mezőgazdasági dolgozóink tervei teljesítésének. (Ä) megteremtésére a jó minőségű széna és íehérjedús speciális szilázs készítésére. Az alaposság bizonyítéka az is, hogy a vezetők a dolgozókkal havonta értekeztek, s az összejöveteleken aprólékosan megvitatták a tervek teljesítését külön-külön minden részlegen és az értékelés tárgyát a szocialista munkaverseny képezte. Az ellenőrzés tehát nem volt egyoldalú. A kollektíva minden tagja teljes felelősségérzettel vett részt a megbeszéléseken. Nagy erő ez. így kellene mindenütt cselekedni. A kollektív munka eredménye az is, hogy az Oroszvári Állami Gazdaság dolgozói a szocialista munkaversenyben kerületi méretben elnyerték az első helyet. Dudo Borovsky Jozef Martinsky Tűz a nap. Szinte perzseli az Ipolymenti Téglagyárak szlovákgyarmati termelési részlegén dolgozók testét, ruháját. Mégis, a harminchárom fokos hőség ellenére lankadatlan szorgalommal folyik a nyersanyagkitermelés, Viliam Mascuh vezetésével. Mert sok jó agyagos földet kell a báger markolóinak a csillékbe fordítani ahhoz, hogy a téglagyár munkásainak elegendő nyersanyag álljon a rendelkezésére. Napi tervük 20—22 ezer tégla gyártása. Tehát lógásra, ténfergésre itt nincs idő. A nagy buzgólkodás közepette néhány szót váltottunk a téglagyár dolgozóival. Elsőként a négytagú nyerstéglaglédázó csapatot kaptuk „lencse-A nyersanyagtermelők végre“. Lenicky József a vezetőjük, aki a nyerstéglát csillézi. Ügyesen térül-fordul a rakománnyal, s ugyanakkor a lerakásból is kiveszi a részét. Frissen adogatja a nyerstéglát Kellner Rozália, Naszáli Magda és Ohajda Ferenc kezéhez. — Mennyi a norma belőle naponta? — Negyedmagamra kilencezerötszáz. Ha ügyeskedünk, a tízezret is túlhaladjuk. — S milyen a kereset? — ötven-ötvenöt korona átlagosan. De meg kell érte jócskán dolgozni. Csak délidöben húzódhatunk árnyékba a nagy hőség elől. Szorgalmukban nem kételkedünk. Hiszen feletteseik a legjobb munkaközösségek közül őket nevezték a legkiválóbbaknak. A lukanyényeiek derekasan helytállnak, nem hoznak szégyent a falujukra. Ugyancsak elismeréssel szólhatunk Híves Pál kemencemesterröl és csapatjáról. Jórészt a nyerstéglagyártóknak és a kemencéseknek is köszönhető, hogy a téglagyár termelési tervét áprilisban 125, májusban 108 százalékra teljesítette. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségüket — 45 ezer téglát terven felül — már májusban teljesítették, Anton Bariak gyárvezető szavai szerint. Mind e szép munkasikerek, amelyeket a szlovákgyarmati téglagyártók elértek, nagyra becsülendők, mert eléggé elavult termelési technológia alkalmazásával érték el. Ideje lenne már, legfőképpen az égetés módszerét korszerűbbé tenni. Ezt a termelékenység fokozása követeli, a dolgozók nagyobb erőfeszítése nélkü’' (nki) futótűzként terjedt' a túr Al* só jászón; Juhász Ödön lopkodja a tejet a közösből. Beke Lajost is közelről érintette a túr, mert Juhásszal ápolták, jejték, legeltették a teheneket. Három éve együtt dolgoznak, de barátság nem alakult kettejük között. Mindenki tudja, az öreg Juhász ludas a dologban, mert fennen hordja az orrát, akárcsak a múltban. Büszke volt tetszetős csikaira, ökreire, húsz hold földjére. Még most is eldicsekszik vele, ha akad, ki meghallgatja. Beke Lajos bölcsőjére nem mosolygott az ég ilyen derűsen. Nem örökölt földet, ökröt, csak zsellérsorsot. Télen otthon üldögélt, támasztotta a kemencét, nyáron a gazdák küszöbét koptatta. Juhász Ödön keserű kenyerébe is belekóstolt. Öt év nyarán aratta búzáját, rozsát, részében tizenegyedikért. Most mindkettőjük sorsa egyforma. Munkájukért fizetnek, mérnek. Az állatgondozók közül Varga Dénes strófába is szedte: „Juhász Ödön, póruljártál, Kepéseddel egy sorsra jutottál.“ Juhász röstellkedett, de mit tehetett? Mint kutya a macskával, megfért Bekével. Három héttel ezelőtt, mikor a tejlopás híre napvilágra került, ez a barátság is felbomlott. Ám ne vágjunk az események elébe. * * * A júniusi kiadós esők után Beke letette a garast. Gyomba vész a kukorica, cukorrépa, segíteni kéne a növénytermesztő csoportnak. Mit csinál két ember a legelőn ötven tehén mellett? Csak a drága napot lopja egyikük. Juhász szívből örült a javaslatnak, hiszen így minden második napja szabad Több időt tölthet, elpepecselhet a fél hektár háztájiban, a szőlőben. Csakhát hiba csúszott a számításba. Nagy hiba. Akkora, hogy az egész falu azon csámcsogott. A zootechnikustól eredt a hír: húsz literrel kevesebb a tej, amikor Juhász Ödön a tehénpásztor. Ha Beke a soros, akkor nincs hiány. Juhász magábaroskadva tagadott. Nem tehetett egyebet, istenére esküdött. A nyilvántartási lap erősebb volt esküjénél. Fehéren fekete mutatta — színigaz a vád. A szövetkezet vezetősége Sánta Mihályt az ellenőrző bizottság elnökét bízta meg, derítsen fényt az ügyre. Már az első nap szerencsével kecsegtetett. Juhász felesége déltájt négyliteres kannát cipelt a legelőről hazafelé. Sánta tétovázás nélkül útját állta. — Jónapot, Borosa! Nincs étvágya az embernek, hogy hazaviszed az ebédet? Az asszony fülig pirulj zavarában. Az ellenőr már kezében érezte a „madarat", amikor Borosa néni töredelmes vallomást tett. — Néhány kalász zöldborsót viszek, megfőzöm vacsorára. A miénk a kertben csak most virágzik, a szövetkezeté már tele van kalászszal. Ügy van az. kérem, elöljáróban kívánja az ember a borsólevest. Eteszéd közben felemelte a *■* kanna fedelét és mutatta a zöldborsót. Aznap is kevesebb lett a tej húsz literrel. Juhász nem tudta, mivel védekezzék. Kínjában megvádolta Bekét. Bizonyára a tilosba engedi a teheneket. Otban a heretábla, abból falnak az állatok. Másnap a zootechnikus az egész napot a legelőn töltötte Bekével. Elbeszélgettek erről-arról, miközben Beke ide-oda térítgette az állatokat. — A Cifra és a Zsemlye minduntalan elkószál a nyájtól — panaszolta a zootechnikusnak. — Torkosak az istenadták. De azért van itt az ember, hogy vigyázzák rájuk. Este a tehenek megadták a ^ magukét. Pedig nem léptek a tilosba. Juhász Ödön is a zootechnikus társaságában őrizte másnap a teheneket. Az öreg egy rongyos subára heveredett, míglen az élet nehézségein kesergett. Egy kis idő múltán felkiáltott: — Már megint az az átkozott Cifra, a Zsemlye! Hogy a mennykő... — Szultán, hajtsd ide — adta ki a parancsot a mellette heverésző kutyának. A farkaskutya eliramodott. Egy pillanat alatt mozgásba hozta a csordát és meghajszolta az állatokat. Alig telt fél óra, újra ismétlődőt a kutya dolga. Tízszer, hússzor megzavarta a legelő jószágot, míg Juhász békésen szörtyölgette pipáját fekhelyén. Hosszúra nyúlott a kutya piros nyelve, s gyors ütemben lihegett, amikor a többszöri hajkurászásból visszatért. A zootechnikus elnézegette, míglen eszébe ötlött valami. Ha a kutyának elég a futkosásból. a teheneknek százszorta nehezebb Ezt tüstént meg is mondta Juhásznak. Az legyintett, mondván, kutyával őrizték a csordát világéletben Juhász Ödön utoljára őrzött kutyával. Szultánt házörzésre kárhoztatták, láncot kapott bűnéért. Sándor Gábor
