Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-16 / 75. szám

A bő termés záloga Népgazdaságunknak minden ága tervszerűen kapcsolódik egymáshoz, s ahogyan iparunknak egyik fontos feladata a mezőgazdaságot gépiekkel, műtrágyákkal és növényvédő szerek­kel ellátni, úgy nekünk, mezőgazdá­szoknak is kötelességünk a kitűzött feladatok teljesítése. Mi, a Zselízi Állami Gazdaság zálo­gos! részlegének dolgozói a föld termőképességének fokozására törek­szünk. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy az idejében elvégzett tarlóhántással megőriztük a talaj vízkészletét. Dicsé­ret illeti Benkó Lajos, Víglas József és Markó Sándor traktorosokat, akik éjszaka is dolgoztak, hogy idejében és jól elvégezzék a tarlóhántást. Ezután feladatul tűztük ki az is­tállótrágya kihordását. A jó szer­vezés folytán ezt is időre teljesítet­tük. Az igazgatóság közbenjárására az oroszkai cukorgyártól kölcsönöz­tük a trágya fölrakásához szükséges D—03 (Tatra—111) autóbágert, amely másfélpercenként 3 tonna szerves­anyagot rakott a trágyaszórókra. így a 14 traktor folyamatosan hordhatta a mezőre az istállótrágyát. Ennek kö­szönhető, hogy naponta 28—29 hek­táron elvégeztük a trágyázást, hektá­ronkénti 300 mázsa adagolással. Ki kell emelnünk továbbá a hernyótal­pason dolgozó gárdát is, akik éjjel­nappal szántottak, s így állandóan a trágyaszórók nyomában jártak. Ennek következtében pár napon bellii 170 hektáron elvégeztük ezt a fontos munkát. A tökéletes szervezés a mun­ka gyors elvégzését és a tápanyagok megőrzését, valamint megtakarítást is eredményezett. A komplex gépesítéssel mázsánként 23 fillért takarítottunk meg, ami a 170 hektár esetében 14 280 korona megtakarítást jelent. Ez évben remény van földterüle­tünk 25 %-ának szakszerű megtrágyá­­zására. Eddig 250 hektárt láttunk el értékes tápanyaggal, ami biztos zá­loga lesz a jövő évi bő termésnek. Őbert Jáns (Málas) — És a szövetkezet volt tagja?? — Mi az egyesülésbe csak azzal a feltétellel egyeztünk beVe, ha mindé« tagunk megfelelő beosztást kap és legalább ugyanannyit keres, mint a szövetkezetben. A magam részéről megtaláltam számításomat, de nem rólam van szó. Az átszervezéskor sole nem várt nehézséggel kellett meg­­kiizdenünk, amit számos esetben még a mai napig sem tudtunk mindenki megelégedésére elintézni. Különösen a megfelelő beosztás kérdésében mu­tatkozik nehézség. Természetesen, nem helyezhetünk egy fejőnőt a ker­tészetbe paíántálni, vagy egy gyen­gébb alkatú embert nehezebb mun­kára. Nagy gondot okoz a foglalkoz­tatottság kérdése is. A férfi munka­erőben némi hiány, a női munkaerő­ben pedig nagy fölösleg mutatkozik. Ma még azok a nők is munkát kérnek, akik azelőtt, a szövetkezeti gazdál­kodás idején, nem vettek részt a kö­zös munkában. Méry László, a HNB titkára, de ma­ga Mikóczy János is ezt a fordulatot azzal magyarázzák, hogy a szövetke­zeti tagok háztáji gazdálkodására fél hektár földet kaptak és az asszonyok ezzel foglalatoskodtak. Most ez meg­szűnt és a női munkaerők felszaba­dultak. — Néha heves vitára is sor kerül, ha nem tudunk az asszonyoknak mun­kát adni — mondja az EFSZ volt el­nöke. — Az állami gazdaságban a legjobb akarattal sem tudjuk a falu valamennyi dolgozni akaró asszonyát foglalkoztatni. Már azzal is megvá­doltak, hogy az alsójányoki asszonyo­kat pártfogolom, mivel én is onnan származom. A kertészet 20 hektáros, de itt csak lányokat alkalmazunk, és őket sem tudjuk teljes számban fog­lalkoztatni. Mikóczy János, a hosszú éveken keresztül teljesen egybeforrt a tag­sággal. Sok derűs, borús időt megér­tek, s végül gazdag szövetkezettél csatiakoztak az állami gazdasághoz. Most is, mint annak idején, törődik az emberek sorsával. Többször hang­súlyozza, hogy nem róla van szó, ha­nem azokról, akikkel 14 éven keresz­tül építette, gyarapította a közöst. Szeretné, ha valamennyien megtalál­nák boldogulásukat. A Gombai Állami Gazdaság a já­­nyoki szövetkezet csatlakozásával igen tekintélyes vagyonnal gyarapodott. Kereken tízmillió koronára becsülik a szövetkezet vagyonát. A gazdasági felszerelést, a gépi berendezést ugyan két és fői millió korona adósság ter­heli, amire azonban fedezet van, mert hiszen az értékes gépek szintén az állami gazdaság tulajdonába kerültek. Ezzel szemben az említett összegbe nem számították bele a gabona- és a takarmánykészlet értékét. Nem fér kétség ahhoz, hogy az álla­mi gazdaság vezetői megbecsülik a jányokiak vagyonát, sőt még gyara­pítani is fogják, a szövetkezet volt tagjai pedig megfelelő beosztásban szintén megtalálják számításukat. A teljes foglalkoztatottság kérdésének megoldása azonban nehézségbe ütkö­zik, de jó akarattal itt is javítani le­het a helyzeten. Füry József Nem lesz takarmányhiány Az a fontos, hogy az ember az út­jába kerülő nehézségek előtt soha ne torpanjon meg. Idén ez még inkább igazabb, mint valaha volt. Közép- és Kelet-Szlovákiában — mint már isme­retes — a kíméletlen szárazság ellen számos mezőgazdasági üzemben meg­feszített erővel harcoltak. így volt ez a Bátkai Állami Gazdaságban is. Az 560 hektárnyi évelő takarmány első kaszálása alig adott valamit, azonban a részlegeken hamarosan intézkedtek. Hektáronként 1,2 mázsa lovosicei sa­létromot szórtak szét, ami gyorsan hatott a növényzet fejlődésére. Köz­­be-közbe esőt is kaptak, ami azt ered­ményezte, hogy a lucerna 60 %-át harmadszor is kaszálták, de akadnak olyan területek, amelyek megadják a negyedik kaszálást. Örvendetes tény, hogy például a dulházi részleg olyan mennyiségű ér­tékes lucerna- és hereszénával ren­delkezik, hogy a tél folyamán nem szorulnak szalma takarmányozására. Szalmából ugyanis most nagyon ke­vés van, de széna akad bőven. — Honnan pótolják a szalmahiányt ? — A kölcsönös segítség keretében 4 szalmapréssel és a hozzávaló trak­torokkal, valamint 8 személlyel segéd­keztünk a köhölkúti szövetkezetben, ahonnan hét vagon szalmát hoztunk haza — adja meg a választ Majov­­szky Lajos elvtárs a gazdaság igaz­gatója. Ilyenformán az állami gazdaság ta­karmányszalma és szénakészlete ki­tart újig. Persze, számolnak még a silóval is. A tarló beszántása után 470 hektáron másodnövényként kö­lest, kukoricát, napraforgót, szudáni füvet és takarmányborsót vetettek. Ezek a növények nagyon szépen fej­lődnek és jó hozamot ígérnek. A mag- és silókukoricából szintén jó termés várható. Silóból mintegy 1260 vagonnal számolnak. Ügy terve­zik, hogy a cukorrépaszeletet mind egy szálig megszárítják. Nem csupán azért, mert így könnyebb a tárolása, de azért is, mert télen földarálva, abraktakarmánnyal keverve, abrak­pótlóként alkalmazhatják. Idén erre bizony szükség lesz, hiszen náluk is kevés volt a szemtermés. S még valamiről érdemes megemlé­kezni. A Bátkai Állami Gazdaság jö­vőre 3 millió 200 ezer koronás be­fektetéssel egy hatalmas szárítóüze­met létesít és a takarmánykeverők számára már az évben 250 vagon lu­cerna- és hereszénát, takarmánybor­sót és más fehérjés terméket darál meg. Ezenkívül saját szükségletre is darálnak hereféléket és más anyago­kat a takarmányösszetétel megjavítá­sa céljából. Ismeretes, hogy a jövőben több fel­adat hárul állattenyésztésünkre, és ezért szükségessé válik a szaksze­rűen kevert ipari úton előállított ta­karmányok etetése. A tapasztalat ugyanis azt mutatja hogy alkalma­zásukkal jóval hatékonyabbá, ered­ményesebbé tehetjük a termelést, mint a régi takarmányozási formák­kal. S ennek valóraváltásában vállal magára nagy feladatot a Bátkai Álla­mi Gazdaság. -hai-Kora reggel volt, amikor a geltei szövetkezetbe váratlanul vendégek érkeztek. Két közvetlen, mosolygós, foldművesmunkához értő ember járta be az istállókat. Kimentek a földekre is és nagy érdeklődéssel szemlélget­­éék a széles sorközzel, ikersorosan vetett maglucernát. Beszélgettek az emberekkel, akik hitetlenkedve vizs­­gálgatták őket. Bemutatkozáskor nem akartak hinni a fülüknek. Valóban Lenárt Jozef kormányelnök és Chudík elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke áll előttük? tükrözi vissza, tehát ebben az eset­ben a szövetkezet jó munkáját dicséri. Csak néhány adatot sorolok fel en­nek bizonyítására. A gellei szövetkezet szeptember 15-ig teljesíti egész évi tejeladási tervét. Az állatonkénti átlagos napi tejhozam a nyári takarmánydús he­tekben meghaladta a 10 litert, a ta­valyi 7 literes nyári csúcsátlaggal szemben. Havonta 40—50 ezer korona tejprémiumot osztanak szét a fejők, etetők és takarmányosok között. Szeptember 15-ig a kertészet is tel-A három silókombájntól állandóan érkeznek a zöldtömeggel megrakott pót­kocsik. Alig győzik üríteni őket. A silógödör, amelyet ebben az évben épí­tettek előre gyártott elemekből, egyetlen nap alatt megtelt ^ — Ilyen nagy csöveket növesztett a silókukorica — mutatja Mészáros József, a szövetkezet elnöke. Kör­me könnyedén mélyed a tejes­viaszos érésű kukoricaszemekbe. csakhamar beérnek a kapások. Egy 25 hektárnyi silókukorica-táblán három silókombájn dolgozik. Egymás után,, körbe-körbe járva szecskázzák a nagy csöveket érlelő silókukoricát. A zöld­tömeg mennyiségével — a drótférgek nagyobb előfordulása miatt — nincse­nek megelégedve, de a siló kitűnő mi­nőségű lesz. Évente istállótrágyázzák a szántóterület egyharmadát, s így nem csoda, ha a többi kapástermény­ből az idei szárazság ellenére is jó terméssel számolnak. Búzából és ár-* pából ez évben 27—28 mázsát értek el átlagban hektáronként. Ahol a gazdálkodás fellendül, s a munka jó eredményekkel jár, az em-Elérkezett a tízórai ideje. Szerda Dénes, a silókombájnt vontató lánctalpas traktor vezetője, sza­­lonnázás közben vidáman beszélget a szövetkezet elnökével. Szépen fizet a mag­lucerna, amelyet ez évben 50 hektáron termesztettek. Eb­ből 10 hektáron 60 cm-es sorközökkel ikersorosan vetet­ték el a lucernát, amely már most, az első évben 3 mázsa magot ad hektáronként a ha­gyományosan ve­tett lucerna 2 má­zsás hektárhozamá­val szemben. A szakemberek sze­rint az új mód­szerrel termesztett maglucerna a má­sodik és harmadik évben fokozott magtermést ad. Gondjaiba merülve, két hatalmas kulccsal a kezében találjuk Mikóczy Jánost, a Gombai Állami Gazdaság jányoki irodájában. Két könyökét az asztalnak támasztva forgatja a bibliai nagyságú kulcsokat, melynek láttán még az idegen is rögtön tudja, hogy ő a gazdaság raktárosa, ö az, aki leg­jobban tudja, hogy áll a gazdaság szénája, mennyi a gabonája, mennyi a napi szükséglet, mennyit adtak el és mennyi maradt. Ő az, aki minden szem gabonát számon tart. — Megtelt a magtár? — tesszük fel a kérdést. — Megtelt bizony — mondja — sőt még három ilyen magtárunk is meg­telne. Az érthetőség kedvéért azonban megmondjuk, hogy a magtáruk mind­össze 25 vagon befogadóképességű, míg a jányoki részlegen az idén ke­reken 100 vagon gabona termett. Mikóczy János előzékenyen számol be nemcsak a gazdasági eredmények­ről, hibákról és fogyatékosságokról, hanem az emberek életéről is. A raktáros 60 év körüli embernek látszik. Mögötte tapasztalatokban és eredményekben gazdag múlt áll. A jól végzett munka érzésével beszél a já­nyoki szövetkezetről, amelynek tizen­négy éven keresztül volt az elnöke. A szövetkezetük az idén az állami gazdasághoz csatlakozott és azóta ö a Gombai Állami Gazdaság jányoki részlegének raktárosa, A volt elnök szavából azonban érződik, hogy na­gyon a szívéhez nőtt a szövetkezet, az ott dolgozó emberek, akikkel együtt küzdött jóban, rosszban a kö­zös gazdálkodás sikeréért. — Kezdetben, a szövetkezet meg­alakításakor, nehéz napokat éltünk — emlékszik vissza Mikóczy János. — Kevés volt az ember, hiányos volt a , gépi felszerelésünk. Jónéhány év kel­lett, míg rendes kerékvágásba kerül­tünk. 1961-ben a 400 hektáros alsó­jányoki szövetkezettel egyesültünk. Nem szégyellem bevallani, hogy az afsójányokiak jobban gazdálkodtak, szövetkezetük sokkal jobb volt. Az egyesülés jónak bizonyult. Az 1963-as év végén, amikor a tagság az utolsó zárszámadást tartotta, már 6 koronát fizettünk munkaegységenként. — Miért került sor a szövetkezeti gazdálkodás megszüntetésére? — kér­dezzük a volt szövetkezet elnökét. — Amikor az egyesülésről első íz­ben esett szó, nem igen akartunk er­ről hallani, hiszen jól menő szövet­kezetünk volt és az emberek is elé­gedettek voltak. Később azonban, — amikor meggyőződtünk arról, hogy az eredményes gazdálkodás és a fejlődés szempontjából nagy szüksége van a Gombai Állami Gazdaságnak a jányoki szövetkezet földjeire, elfogadtuk az ajánlatot. A gazdaság 2500 hektár te­rülete ugyanis annyira szét volt szór­va, hogy ha például valamelyik vezető meg akarta tekinteni, 36 kilométert kellett megtennie. Természetesen ilyen körülmények között a munka­­szervezés, a földek megművelése, a termény betakarítása nehézségbe üt­között. A szövetkezet csatlakozásával az állami gazdaság megtalálta számí­tását. Vajon milyen gazdasági eredmé­nyekkel dicsekedhet ez a csallóközi szövetkezet, amely néhány nappal ezelőtt a kormányelnököt látta ven­dégül? — Még sohasem álltunk ilyen jól pénzügyileg, mint ebben az évben — kaptuk meg az örömteli választ. — De ezt ne írja meg! Mégis megírom, mert úgy vélem, hogy nemcsak a szövetkezeteink gondjairól, hibáiról kell tájékoztatni az embereket, hanem azok sikereiről, örömeiről is. A szövetkezet pénzügyi helyzete a gazdálkodás színvonalát koronát hozott a közös kasszába, pe­dig még több vagon dohány vár el­adásra. A dohány nagy részét az I. osztályba sorolták, s így nem csoda, ha a számítások szerint még 400 ezer koronával gyarapítja a szövetkezet bevételét. Az összes állati termékek időbeni eladási tervét az év folyamán állan­dóan túlszárnyalják. Tehát ebben rejlik a gellei szövet­kezet jő pénzügyi helyzetének titka. A szövetkezet összesen 1394 hektár szántóföldön gazdálkodik. A határban berek is vidámak, mosolygósak. Ezzel szemben a rosszul gazdálkodó szövet­kezetekben általában idegesség, cívó­­dás uralkodik. Holicén vidám hangu­latban folyik a munka. Érezni, hogy az emberek a szövetkezetben a ke­nyeret adó, jó munkalehetőséget kí­náló közös vagyont látják, amely meg­érdemli a gondos, lelkiismeretes munkát. Hát nem örömteli jelenség ez? Vétek lenne nyilvánosan is nem beszélni róla. Gajdács Irén jesiti évi tervet, tehát 650 ezer korona értékű terméket ad piacra. A dohányos csoport máris túlszár­nyalta a tervezett bevételt: 480 ezer korona helyett már eddig is 500 ezer így mesélte el a látogatást Mészá­­bős József, a szövetkezet elnöke. Vi­dáman, látszott rajta, hogy nem kel­lett szégyenkezniük a váratlanul be­toppanó vendégek előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents