Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
MIÉRT LESZ GAZDAG cukorrépatermés IDÉN ABAFALAN? A tizenkétéves Rita Dittbernert na- a Berlin közelében lévő állami getzgyon érdekli a méhészet. Elhatároz- lóságban. ta, ha iskoláit elvégzi, méhész lesz (Foto: ÖTK—Zentralbild) Nemcsak a méhszúrásról van szó! A cukorrépa a legjelentősebb ipari növények közé tartozik. Egyrészt a cukorgyártás fontos nyersanyaga, — másrészt pedig nagytömegű értékes takarmányt nyújt koronarésze, valamint a cukorgyártásnál visszamaradt mellékterméke és a folyékony melasz. Ez elég nagy indok arra, hogy különös figyelemmel szorgalmazzuk termesztését. Eleinte az abafalai szövetkezetben a többi problémák mellett nem jutott elég idő arra, hogy kellőképpen törődjenek a cukorrépa termesztésével, illetve növényápolási munkálataival. így volt ez az 1962-es esztendőig. A növényápolást terület szerint jutalmazták, s nem kísérték figyelemmel a munka minőségét. Ez persze nagyon megbosszulta magát, hiszen a terület szerinti munkadíjazás egyesek elkönnyelműsködéséhez vezetett. Az emberek nem voltak közvetlenül érdekeltek abban, hogy egy-egy hektáron meglegyen a 80 000 répatő. Persze, ez megmutatkozott a betakarításnál. Példa erre az 1962-es év, amikor a hektárátlag csak 240 mázsa lett. A szövetkezet vezetősége egyhangúlag megegyezett abban, hogy a régi jutalmazási forma csak kárára van a szövetkezetnek. Üj kritériumot kell meghatározni, amely mozgósítani tudja a tagságot a maximális hektárátlag elérésére. Mi legyen az új kritérium? Mi lehetne más, mint a kitermelt mennyiség. Ez a legmegbízhatóbb mutató és általa igazságosan lehet jutalmazni. Aki többet termel, nagyobb lesz a jövedelme, mert a terven felül előállított répamennyiség pénzértékének 30 %-át prémiumként kapja. Aki pedig terven aluli mennyiséget ér el, az olyan fizetséget kap, amilyet megérdemel. Vagyis, ha a termelési tervet csak 90 %-ra teljesiti. úgy jutalma is ehhez mért lesz. Eleinte voltak akik kételkedtek az új jutalmazási rend bevezetésének lehetőségében. Mások viszont komolyan vették a vezetőség bejelentését és példás munkát végeztek. Tavaly őszszel aztán azok, akik jól dolgoztak, többet termeltek, megkapták a megérdemelt jutalmat, akik pedig hanyag, tessék-lássék munkát végeztek, bizony nagyon megbánták, mert lapos pénztárcával tértek haza. Az új jutalmazási rend eredménye 1963. őszén mutatkozott meg, amikor az abafalai szövetkezet cukorrépából 336 mázsás hektárátlagot ért el. Volt hét foganatja az új jutalmazásnak, Idén 35 hektáron termelnek cukorrépát A vezetőség mindent elkövetett annak érdekében, hogy a legjobb előfeltételeket megteremtse a bő termés elérésére. Hektáronként 300 mázsa érett istállőtrágyát és 7 mázsa ipari trágyát adtak a cukorrépaterületre. Ezután már csak a jó növényápolásra volt szükség. Amikor a répa két levélbe szökött, máris egyelték, hogy a bogarak kárt ne tegyenek benne. Hektáronként 20 kg Dinocidot szórtak ki. Ezt követőleg minden hektár egy mázsa 47 %-os szemcsézett hugyany műtrágyát kapott, majd a kapálások következtek szükség szerint. Nemrég járt a szövetkezetben a cukorgyár egyik dolgozója, aki kijelentette, hogy a rimaszombati járásban hasonló cukorrépát, amely ilyen jó összbenyomást kelt mint az abafalai, idén nem látott Magam is megnéztem és osztozom véleményében. A répa haragoszöld levélzete fejlett gyökérrendszere egyáltalán nem árulja el, hogy a cukorrépát háromszor szántott, tehát alaposan megmunkált, jó erőben levő talajba tették. Ügyeltek arra, hogy a téli csapadék minden csöppje megmaradjon a növény számára. A minden tekintetben jól, alaposan elvégzett munka,, idén is meghozza a várt eredményt. A szövetkezet termelési tervében 300 q/ha hozammal számolnak, de már most bátran kijelenthetjük, hogy a cukorrépa megadja majd a 400 mázsás hektárátlagot. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez évben minden egyes szövetkezeti tag, aki résztválialt a cukorrépa növényápolásánál, magasan túlteljesíti a tervezett kritériumot, és a túlteljesítésért járó külön jutalomtól duzzadó pénztárcát visz haza családja számára. Ez a hajtómotorja annak, hogy cukorrépából Abafalán idén jó termést érnek el. Hoksza István Jugoszláviából, Német- és Franciaországból, Angliából, Svájcból és szépen feltöltik devizakészleteinket. Szívesen megfizetik a tekintélyes összegű lelövési díjakat, csak hogy valamilyen vadásztrófeát vihessenek haza a szlovákiai Kárpátokból. Tudják ezt a stupavai (stomfai) erdőüzem dolgozói és mindent elkövetnek, hogy kedvükben járjanak a külföldi vendégeknek. A vadászrevír kellős közepében bájos fekvésű vadászokot építenek számukra, ahonnan 200—300 lépésnyire már a vadászparadicsom szivében találják magukat. Ne hogy azt gondoljuk, holmi, erdei bódéról van szó! Az épülő vadásziakban villanyvilágításon kívül nem hiányzik majd a hagyományos kandalló, sem a fürdővel egybekötött hideg-meleg folyó víz a szobákban. A minden kényelemmel berendezett hajlék a legkényesebb ízlésű vendégek igényeit is képes lesz kielégíteni. A fényűzőnek mondható erdészlakot előreláthatólag szeptemberben, még szarvasbőgés előtt átadják rendeltetésének. A ŐEDOK nemzeti vállalat pályázati hirdetményére máris ajánlatok érkeztek külföldi vendégek részéről szarvas lelövésére. Idejében kell tehát gondoskodni nemcsak kényelmes elhelyezésükről, hanem gazdag vadászzsákmányt is kell biztosítani számukra. Adamec erdész lesz hivatva arra, hogy hozzájáruljon vadászkirándulásuk sikeréhez. Ezért már a napokban megnyitotta az ún. „Stredn;? vreh“ térségében a vadetető tisztást, ahol fél hektár területen zabot és kukoricát termesztenek. A lelkiismeretes erdész pedig időt és fáradságot nem sajnálva néha éjjeleit is feláldozza, hogy a vad járását megfigyelje jól álcázott leshelyéről. Ilyenkor reggel elégedett mosollyal az arcán tér haza szállására. Lelki szeme előtt kirajzolódnak a szarvasra, őzvadra dámszarvasra és vaddisznóra „éhes“ külföldiek sugárzó arcvonásai. Adamec elvtársat megelégedéssel tölti el a tudat, hogy a vadászvendégek szenvedélyének kielégítésével tetemes hasznot hajt népgazdaságunknak. De nem kisebb büszkeség is dagasztja mellét, amikor arról értesül, hogy a hazájukba visszatérő külföldiek milyen elragadtatással nyilatkoznak az örökszép lozornói erdőről, az „ő“ erdejéről. Frantisek Sivák A legtöbb méhész megszokta a méhszúrást. Enélkül el sem képzelhető a méhészkedés. A szúrások rendszerint nem járnak különösebb következményekkel, komplikációk ritkaságszámba mennek. A méhészetek látogatóinál már gyakorlabbak a kellemetlen utóhatások, akiket forró nyáron, főleg zivatar előtt szeretnek a méhek megszurkálni. MUDr. J. Líska, a Szérum- és Oltóanyag-Kutató Intézet dolgozója megállapította, hogy kis adag méhméreg nem árt az embernek. Méhszúrás után beálló súlyosabb esetekben sem vált ki komolyabb utóhatást maga a méhméreg, hanem a méhek iránti úgynevezett allergia, a túlérzékenység. Ez daganatok keletkezésében, hányásban, hasmenésben, esetleg szívszélhűdéshez hasonló eszméletvesztésben nyilvánul meg. Főleg olyan embereknél észlelhető túlérzékenység, akiket több méh szúrt meg egymást követő rövid időközökben, aminek következtében sokk is bekövetkezhet. Ilyenkor azonnal orvost kell hívni, akit tájékoztatni kell arról, mi okozta az esetleges ájulást. Egyes országokban ismertető táblácskával látják el a túlérzékeny személyek csuklóját, hogy ne kezeljék őket helytelenül szívszélhűdés ellen, ha önkívületi állapotban találnak rájuk első segélynyújtás alkalmával. A méhszúrást követő kellemetlen következményeknek elejét vehetik a túlérzékenyek, ha Ephedrin-tablettát szednek. Az orvosságot azonban még a méhcsípés bekövetkezése előtt kell lenyelnünk, tehát mielőtt a méhészetet meglátogatjuk, vagy rajzás előtt. Utólagosan a gyógyszer használata nem hozza meg a kívánt eredményt, mivel annál gyorsabban áll be a sokk. Méhszúrás után sose szedjük ki a fulánkot ujjunkkal, mert azáltal még jobban elterjed a méreg a sebben. Erre a célra használjunk fertőtlenített és csírátlanított csipeszt vagv hasonlót. (ford. K. E.) Minden évszakban kísérjük figyelemmel a szarvas táplálkozását, mert ezzel elejét vehetjük az érzékeny vadkárosításnak. A szarvasok nyárvégi tartózkodási helyének megfigyelése a szeptemberi bőgés helyének megállapítása szempontjából fontos. A bőgés kezdetének, az elő-, java- és utóbögésnek a megfigyelését és az időjárási hatások közötti összefüggést jegyezzük fel. Bőgés alatt az állomány ivararányára is terjedjen ki figyelmünk. Külön jegyezzük fel a későn üzekedő teheneket, hogy a selejtezés során ki tudjuk őket válogatni. , ősszel készüljünk fel a téli állományeloszlás megfigyelésére, az etetők gondozására. A szarvasok táplálkozását gyomortartalom-vlzsgálatokkal ellenőrizzük. Az esetleg elhullott szarvasokat boncoljuk fel és egészben vagy csak a beteg részt küldjük el vizsgálatra. Egy erdész hétköznapja Nem fenékig tejföl az erdész élete. Nem áll csupa kényelmes erdei „csatangolásból“, ahogyan azt egyesek elképzelik, hanem látástól vakulásig kijut a munkából. Már hajhalban beosztja a növényépolók munkáját, kijelöli munkahelyüket, meghatározza az erdei rétek kaszálásának sorrendjét, felügyel a tűzbiztonságra. Minden hónap végén rászakad a különböző jelentések és kimutatások elkészítése, a számadások és kifizetések összeállítása. Ha még tekintetbe vesszük az egymástól távol eső munkahelyeket, az erdőkörzetnek gyakran hegyesdombos terepét, az időjárás kifürkészhetetlen szeszélyeit — hozzávetőleges képet alkothatunk ■nagunknak az erdész „gyöngyéletéröl“. A természetrajongó erdészt azonban mindezért busásan kárpótolja az erdős-hegyes vidék egyedülálló szépsége. Ezek kosé tartozik Ján Adatnec is, a lozornói srdőkörzetben. Dehogyis cserélné fel hivatását más mesterséggel! Nem sajnálva fáradságot élhal az erdőért, — amely mindig újat, érdekeset tartogat rajongója számára, akár egy érdekfeszítően kezdődő, végig nem olvasott regény. Húzza, vonzza a rengeteg, amelyet tenyerénél is jobban ismer, s mégis egyre ismeretlenebb szépségekre bukkan benne. örömmel tölti el a facsemeték izmosodása, amelyek szépen megfogamzottak a tavaszi erdősítési akció folyamán. Bekötött szemmel megtalálja a százféle erdei bogyó, a csodás gyógynövények és ízletes gombák lelőhelyeit. Otthonosan érzi magát az erdei növényzet egész biocönózisában, életközösségében, mint ahogyan kívülről ismeri minden egyes rovar nevét. Száz méterről felismeri a fakopácsot, odva szerint az erdei rágcsálókat. Mindennél egyénibb a Kis-Kárpátok erdőségeinek gazdag vadállománya. A stupavai erdőüzem körzeteiben például éppúgy találkozunk szarvassal, az erdők királyával, mint az elbájolóan kedves őzvaddal. Jóformán minden útkanyarban feltűnik egy-egy dámvad daliás alakja, amely távolról sem olyan félénk természetű, mint többi agancsos fajtestvére. Főleg hajnalban és alkonyatkor ott legelészik az erdei tisztásokon és semmibe se veszi az őt figyelő embert, mintha fitogtatni akarná „rettenthetetlenségét". Ott, ahol a Kárpátok bükkösei ritkulni kezdenek és hatalmas sziklatömbök nehezítik meg a vidék megközelítését, egész nyáron át muflonok tanyáznak. Hajlított szarvú kosok élnek itt nőstényeikkel és muflongyermekeikkel békés elszigeteltségben, amíg egy arra tévedő turista nem zavarja meg nyugalmukat. Akkor azután villámsebesen eltűnnek a hegygerinc túlsó oldalán, hogy kivonják magukat a hívatlan látogató pillantása alól. Adamec erdészt azonban arra tanította a tapasztalat, hogy kényelmesen megfigyelheti az állatok szokásait, ha egy ideig észrevétlenül elüldögél egy helyen. A muflonok ilyenkor egyenként visszatérnek legelőjükre és folytatják a hancúrozást, ha'nem kapnak sehonnan szelet. Festői szépségű hegyeink, sejtelmes erdelnk, napsütötte rétjeink, de főleg a gazdag vadállomány olyan vonzóerőt gyakorolnak minden vérbeli vadászra hogy egyik sem képes a csábításnak ellenállni. Ezért özönlenek Csehszlovákiába vadászvendégek Ausztriából, Cukorpótló szirup - méheknek A méhek téli táplálékhiányát cukor etetésével szokták pótolni. A cukor azonban sem gazdasági szempontból, sem a méhek táplálása szempontjából nem kedvező. A cukor drága és kizárólag szénhidrátot tartalmaz, így nem teljes értékű táplálék. A találmány szerint cukor helyett a késői barna, édes cirok szárából kisajtolt levet használják a méhek etetésére. Ez a szirup szénhidrát mellett fehérjéket és egyéb természetes tápanyagokat is tartalmaz, így messzemenően hasonlít a természetes virágmézre. Eddig is tudták, hogy az édescirok nedve sok cukrot tartalmaz, de a növény dhurin nevű glukózid-tartalma, melyből ciánhidrogén szabadul fel, alkalmatlanná tette arra, hogy állatok táplálására használják fel. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a betakarítás után viszszamaradt szárat kisajtolva, ^melyről a levelet és az oldalhajtásokat már előzetesen eltávolították, az így kapott lé már nem tartalmaz ciánhidrogén fejlesztő glukózidot, mert az a fiatal hajtásokban van feldúsulva. A levet azbeszten át szűrve és aktív szenes derítéssel tisztítják. A kristálytiszta levet 40—50 C°-os hőmérsékleten kíméletesen tárolják be vákuumba, a 70—80 % cukortartalom eléréséig. Nagyobb hőmérséklet már karamellizálódást okozna. A habzás gátlására nem szabad semmilyen adalékot sem használni, mert a mellékiz miatt a méhek nem fogadják el az ilyen szirupot. A találmány előnye az, hogy a nyersanyag olcsó hulladékanyag, amiből gazdaságosan állítható elő a cukorpótló szirup. Dr. Mike Pál állatorvos Hogy gyorsabb ütemben szaporodjon... SZEPTEMBERBEN FELSZABADULT a szarvasbika vadászata. Jó érzés hallani, amikor az őszi erdő csendjét felveri a szarvasbőgés. Még nagyobb az öröm, ha puskavégre kerül egy-egy példány az erdők fejedelméből. Ám, ha azt akarjuk, hogy ez az értékes nagyvadunk gyorsabb ütemben szaporodjon, fontos, hogy megfigyeljük életét, szokásait, s ha rendellenességgel találkozunk, segítséget nyújtsunk számára. ☆ Szarvasállományunk megérdemli, hogy vadászaink egész éven át figyelemmel kísérjék életüket. Megfigyeléseinket a következő szempontok szerint végezzük: Évszakonként állapítsuk meg területünk szarvasainak létszámát, ivararányát, a bikák részletes korelosztását, valamint a tehenek és Unök közötti arányt. Nagyon előnyös, ha figyelemmel kísérjük az állomány esetleges vándorlását, a ki- és beváltó szarvasok számát és a mozgás időszakát. Előnyös, ha a szarvasmozgás indokát is kikutatjuk. Jó tudnunk azt, hogy az egyes évszakokban területünk mely részein tartózkodnak előszeretettel a szarvasok. A szarvas különböző életmegnyilvánulásai és a környezet (éghajlati, táplálkozási. zavarási stb. adottságok) közötti összefüggéseket is figyeljük. Tavasszal jegyezzük fel az agancsfejlődés ütemét és mértékét. Nyáron figyeljük az esetleges mező- és erdőgazdasági károsítás okát, s az ellene végrehajtott megelőző védekezés eredményes vagy eredménytelen voltát.
