Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
Tizenkét éve juhász és három oklevél tulajdonosa — ennyit mondott Suderlák Andrásról Nagy István, a vámosladányi szövetkezet (lévai járás) zooteehnikus-helyettese, miközben a juhászatról beszélgettünk. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy elhatározzuk, közelebbről is megismerkedünk munkájával. Hiszen — mint Nagy elvtárs is megjegyezte — három oklevél megszerzése nem kis dolog. Annyit jelent, hogy tulajdonosa állandóan, rendszeresen jól dolgozik, kimagasló eredményt ér el. A legelőre menet a szövetkezet öt juhászának egyikével Csík Jánossal már útban hazafelé találkoztunk. Suderlák András a számadó juhász azonban még kint volt. A falu határában végighúzódó Perec patak mentén legeltette nyáját. Mellette őrködött juhászkutyája, a hű segítőtárs. Reggel hattól este hatig, míg a legelőt járja, hosszú az idő, nemegyszer megéhezik. Felesége pedig, aki szintén a szövetkezetben dolgozik, nem ér rá ebédet hozni utána. így aztán száraz kosztra szorul. Suderlák bácsi öt éve gondozza a törzsállományt. Jelenleg 250 merinói anyajuh van a nyájában és 120 egyelőit is ezért - a jó törzsállomány- és báránynevelésért — kapta az oklevelet. De szép volt az állatok gyapjúhozama is. Tavaly átlag 5 kg-ot nyírtak le egyről. Az idei tavaszi nyíráskor pedig a 950 juhtól 33 mázsa gyapjút nyertek. Ezáltal a szövetkezet majdnem 300 ezer korona jövedelemhez jutott. — A sajtkészítés is jelentős bevételt eredményezett — mondta a zootechnikus. — Tavaly átlag darabonként 12 kg sajtot készített Suderlák néni, az idén pedig az első félévben 40 mázsát adtunk el. Júliusban az öt juhász 2300 korona prémiumot kapott a kitermelt sajt után. Suderlák András szavai szerint havonta 100 munkaegységet keresnek (egy munkaegység értéke 12 korona), melyhez mindig jön egy kis prémium. Az év elején például, a múlt évi sikeres báránynevelésért kaptak 10 % prémiumot. Az említettek mellett a juhtenyésztés bevételét fokozta a báránynevelés is. Az első félévben 250 kisbárányt adtak el a szomszédos szövetkezetnek. A vámosladányaiktól mindig szívesen vásárolnak, mert tudják; hogy ott csak rövid hét alatt 307 mázsa szénát préseltek, vagonokba rakva útnak indítottak kelet felé. Ezenkívül még 39 mázsa szénát készítettek. Ezt a takarmányt tulajdonképpen „ingyen“ kapták. Segítenek, mert a barátjuk, a bodrogi szövetkezet válságos helyzetben van. kezet között az igazi barátság akkor mutatkozott meg, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Azt soha nem lehet tudni, mikor szorul az egyik fél a másik fél segítségére. Ilyen esetben az önzetlen segítségnyújtás az igazi barátság legkézzelfoghatóbb jele. Zsebik Sarolta A 80 éves évfordulóra eljöttek a régi diákok is. Örömmel hallották, hogy az iskola több mint 2000 szakembert adott a szőlőtermesztésnek, és évente 260 rendes és 120 levelező hallgatója van. Képünkön a fiatal diáklányt a gyakorlati munkára készíti elő a tanár. (RN.) Foto: Miro Vojfcek Bornmfiháhnni“ avaW a kereslet és a kínálat „Dal llllll lilaJJUIU közt rendeződik a viszony Suderlák András a merinói anyajuhokat őrzi. éves, már szintén törzskönyvezett bárány. Állatai többségét a bírálók Elit Rekord osztályba sorolták. Erre külön is büszke, persze, nem mondja, mert mint általában a dolgos, szorgalmas emberek, ő is szerény, nem szeret dicsekedni. Inkább a zootechnikus felelgetett. Tőle tudtam meg, hogy Suderiák bácsit már hívták más szövetkezetekbe is, ahol a rossz gondozás miatt tönkrement az állomány. Szaktudását tehát a járás többi EFSZ-eiben is elismerik, értékelik. Tavaly 100 anyától 110 bárányt nevelt fel. Tulajdonképpen évekkel ezegészséges, jó fajtájú állomány van. Mióta Suderlák András a szövetkezetben juhászkodik, még semmilyen betegség nem volt, bár a környéken már többször előfordult a büdös sántaság és a májmétely. A számadó juhász főleg a mocsaras legelőtől és a poros vizes fűtől óvja állatait Tisztántartja az aklot, hogy az állatok bundája ne szennyeződjön és pontosan végzi a fejést, a legeltetést. Tőlünk is búcsút vesz, mert hat óra felé közeleg és itt a fejés ideje.-kév-Tény, hogy a mezőgazdasági terményeket felvásárló, valamint a teljesen vagy részben feldolgozó üzemek nagyon fontos szerepet töltenek be nemzetgazdaságunkban. Mégis azt kell mondanunk, hogy szerepük csupán másodlagos. Kit illet az elsőség? Nem vitás, hogy a termelőt, aki termelő munkájával módot ad arra, hogy az általa előállított mezőgazdasági terméket felvásároljuk és iparilag feldolgozzuk. Persze az együttműködés hevében felmerülnek vitás kérdések is. Ilyen esetre lettem figyelmes a dunaszerdahelyi felvásárló és a baromfi-feldolgozó üzemek közti kapcsolatnál. Kezdjük talán az elején. Eredetileg azzal a szándékkal látogattam meg a felvásárló üzem húsosztályának vezetőjét, Kiss József elvtársat, hogy egyet-mást megtudjak a baromfi-felvásárlásról Elsősorban a háztáji baromfi felvásárlása érdekelt, mert a legutóbbi irányelvek világosan megmondják, hogy ennek különös figyelmet szenteljünk. Nagy tartalékok rejlenek itt és nem véletlen, hogy a termelő számára (szerződés után) minden négy kg-os kijáró lúd leadásáért 7, és az 5,5 kg-ot nyomó hízólúd eladásáért 17 kg kukoricát adnak hivatalos áron. Van is az intézkedésnek foganatja. Eddig kereken 13 457 db-ot vásároltak fel a háztáji tulajdonosoktól és további kilátás mutatkozik a ludak felvásárlására. Nagy mennyiséget jelent továbbá a szövetkezetekből és más mezőgazdasági üzemekből felvásárolt baromfimennyiség is. Kiss elvtárs felvilágosítással szolgált a hűseladás időtervének teljesítéséről. Elmondta, hogy augusztus 20-ig a baromfihús felvásárlási tervét 124,1, a sertéshús felvásárlását 102, a marhahús felvásárlását pedig 117,3 százalékra teljesítették Kétségtelen, hogy az érdem a termelőké, de az eredmények elérése érdekében a felvásárlók is megtették a magukét. Amikor már elválófélben voltunk, Kiss elvtárs bogarat ültetett a fülembe. — Mit szól hozzá, a tehergépkocsik négy-öt órát vesztegelnek a baromfifeldolgozó üzem rámpáján — jegyezte meg. Máris a konzervgyár fele vettem az irányt, hogy kiderítsem az okot. A szabadságán lévő Sípos Mihály igazgatóval a gyár udvarán találkoztam. — Panaszt hallok a baromfi átvételére — kezdem a beszélgetést. — Valóban igaz, hogy az autók sokat várnak, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Az utóbbi időben úgy elárasztanak bennünket baromfival, hogy sem az átvételt, sem pedig a vágást nem győzzük. A velünk együttműködő járások (• komáromi, dunaszerdahelyi, Bratislava-vidéki) sok esetben nem veszik figyelembe a sajátmaguk által kidolgozott felvásárlási harmonogramot. Vagy több, vagy pedig kevesebb baromfit hoznak az átvevő helyre, minek következtében képtelenek vagyunk a munkát úgy irányítani, ahogyan ők a szállítmányokat küldik. Különben a telepen győződjön meg maga is a dolgokról. A motorkerékpár sebesen száguld az átvevőhelyre. Éppen a komáromi járásból érkezett egy szállítmány. Novotny igazgatóhelyettes is itt van. Az átvételi lapokban böngészget. — Nagyon nehéz így dolgozni — jegyzi meg —, amikor a felvásárlók reggel egyszerre 8—10 kocsit bevetnek. Ezek rendszerint egyszerre érkeznek a rakománnyal. Az árut darabszám szerint kell átvennünk, mert számos esetben nem üti meg a felvásárlási osztálynormát. Ebből már sok vitánk származott és bizony lassú az átvétel. Eddig 2000—2500 kacsát vagy libát vágtak le naponta, de szükség lenne 5000 levágására, hogy kiürüljenek a kifutók. Jelenleg 35 Ö00 kacsa és 20 ezer lúd van a telepen, s a befogadóképesség mindössze 27 000 liba, vagy 54 000 kacsa, s hozzá kell számítani még azt is, hogy naponta nagy menynyiségú áru érkezik a részlegre. Visszatérek a felvásárló üzembe. Már megérkezett Boráros Béla, a baromfi- és tojásfelvásárlás felelőse. — Nem tartják be a harmonogramot? — fordulok feléje. — Ez csak kifogás Lényegében ez is az átvételen múlik. Rögtön felhoz egy esetet. Elmontfja, hogy augusztus 21-én 1000 kacsát és 2000 libát kellett volna átadniuk. Az első rakománnyal már délelőtt 9 órakor a baromfifeldolgozó vágórészlegén voltak, de a kocsik tartalmának lerakására csupán 15 órakor került sor. így nem volt mód arra, hogy további rakományt beszállítsanak. Csak 1601 ludat és 509 kacsát adtak át aznap. Ezekből azt láthatjuk, hogy mindkét részről vannak bizonyos szervezési hiányosságok. De bármilyen vitás kérdések is akadnak a két üzem közt, azokat az ottani vezetőknek kell megoldaniuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a felvásárlók győzik, csak talán az átvételi normákra kellene jobban ügyelniük Nem marad más hátra mint az, hogy a feldolgozó üzem több műszak létesítésével oldja meg a jelenlegi torlódást Ez még a jobbik eset. Hiszen emlékezzünk csak vissza: volt idő, amikor a háziasszonyok százával álltak sorba, hogy húst szerezhessenek. Ma pedig már az a kép tárul elénk, hogy a termelők sorakoznak a baromfi átadásánál. Örvendetes tény, hogy a kereslet és a kínálat közt normalizálódik a helyzet, s a megnövekedett termelés lehetővé teszi, hogy többet vásároljunk fel, mint azelőtt, ami fokozott figyelmet igénye! mind a felvásárlóktól, mind pedig a feldolgozóktól. Hoksza István A számadó juhász Egy hét letelte után búcsút mondtak a bodrogi szövetkezetesek a vendéglátóknak. Szeptember közepe tájén mégegyszer eljönnek Csallóközbe, mert az izsapiak megígérték, hogy még 100 mázsa szénát és 5 hektár lucernaszalmát adnak. A szénáért megfizetik a felvásárlási árat, de a lucernaszalmát ingyen adják, ha maguk takarítják be. Tehát csak az összegyűtjés kerül pénzbe, de ezt is a saját szövetkezeti tagjainak fizeti majd ki a bodrogi vezetőség. A szálastakarmány évi szükségletének 100 %-os fedezésétől még messze járnak. Saját forrásból csak a szükséglet 70 °/o-át tudták biztosítani, ami az izsapiaktól kapott takarmánnyal 7 %ot emelkedett. Hogy a meglévő készlettel hogyan biztosítják majd a 302 db szarvasmarha évi takarmányszükségletét, azt most még nehéz lenne megmondani. De a vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy az állomány bajmentesen átteleljen. Bevezetik a legnagyobb fokú takarékosságot. Jelenleg csak a kisborjak alá almoznak, s így a többi szarvasmarha almozására szánt szalmát is feletetik. Sokat segít majd a siló és a kukoricagóré kellő felhasználása. Amikor látták, hogy az idei takarmány veszélyben forog, bevetettek egy 5 hektáros frissen lecsapolt területet silókukoricával. A termés jónak ígérkezik, így silóból elegendő mennyiség lesz. Ha a maximális szükségletet nem is kapják meg az állatok, létfenntartásra elég lesz a takarmány. Végezetül még annyit: a két szövet80 éves a Modrai Szőlészeti Iskola A Modrai Mezőgazdasági Szőlészeti Műszaki Középiskola a napokban ünnepli a szakiskola alapításának 80. év-, fordulóját. A legnagyobb filoxérapusztítás idején 1884-ben Pozsonyban alapították mint királyi szőlészeti iskolát és csak később helyezték át Modorába Fülöp Tamás szőlész vezetésévei a királytól 16 000 aranyat könyörögtek ki építkezésre. Az iskola kis épülete a mostani Sulek utcán volt és Engelbrecht Károly igazgató vezetésével kezdődött meg a tanítás Mint más iskolák ez is sok nehézséggel küzdött. Eleinte csak néhány diák látogatta, de az 1900-as években az állam 14 000 korona segítséget adott új épület építésére. Ebben az időben a mostani Matuska utcán kísérleti intézetet létesítettek. Ezen a helyen volt az iskola 1922-ig, amikor Csehszlovákia legnagyobb szőlőtermelő vidékére, —' Modrába költözött Ä két szövetkezet barátsága már 1962-ben kezdődött. Ekkor a bodrogi szövetkezet elnöke Zselenák József két napot töltött az izsapi szövetkezetben, ahová tapasztalatcserére küldte a járás. A két elnök, s a szövetkezetek között is szoros barátság fejlődött, ami a mai napig tart. Az elmúlt hetekben, amikor szó esett a szárazságsújtotta szövetkezetek segítéséről, az izsapi szövetkezet elnökének, Zsoldos Józsefnek szinte természetes volt, hogy a bodrogi szövetkezetei választja a segítségre váró szövetkezetek közül. Pár nap múlva Kelet-Szlovákiába utazott, hogy meggyőződjön a szárazságokozta károkról, s azt is megtudhassa, mivel lehetnek a segítségükre. Bizony, a látottak nem nagyon örvendeztették meg, mert a szárazság felmérhetetlen károkat okozott Bodrogon. Gabonanemúekből a hektárhozam nagyon alacsony volt: búzából a tervezett 27 mázsa helyett 8,2 mázsa, árpából 28 helyett 12,5, zabból 20 helyett 4,6 mázsa termett. Vagyis több mint 27 vagon gabona hiányzik a tervezettből. S most, hogy a tervezett mennyiség nem termett meg, a termelési tervben szereplő tételeknek is módosulniuk kell. Azonban honnan írják le a 27 vagon terményt, amikor minden tétel létfontosságú?! Ezen úgy segítettek, hogy először a szerződéses eladás mennyiségét csökkentették. A termelési igazgatóság engedélyével a 20,5 vagon helyett csak 6 vagon gabonaneműt adtak el, s még ebből is egy vagon értékéért takarmányt kapnak. Másodszor pedig az egy munkaegységre tervezett természetbeni járandóságot csökkentik 25 dkgmai, s a hiányt, ami még ezen felül is Igazi barátság megmutatkozik, az állatállomány sze- módját. Hétfőn este érkeztek és kedmestakarmánya sínyli meg. den délben már munkához is láthattak. Szemestakarmányból a meglévő kész- A bodrogiak egy szalmaprést hoztak let csak szeptember végéig tart ki. magukkal, melyhez a traktort és a Valamit még segít a kukorica, de ez traktorost az izsapiak adták. így egy sem ígér bő termést. S hogy ezután mivel takarmányoznak majd, azt egyelőre a szövetkezet vezetősége nem tudja. A segítségre tehát, amit az izsapi szövetkezet ígért, nagy szükség van. Ezért a bodrogiak nem sokáig halasztgatták a felkínált takarmány elszállítását. Az aratás befejezése után 12 szövetkezeti tag utazott Csallóközbe, hogy összegyűjtsék maguknak a szénát, szalmát, vagonokba rakják, s hazaszállítsák. A fogadtatás barátságos légkörben zajlott le. Az izsapiak rendkívüli vezetőségi gyűlést hívtak össze, melyen megbeszélték a segítség gyakorlati Zselenák József, a bodrogi szövetkezet elnöke és Dúcs János könyvelő „mérlegelik“ a szalmakészletet. A bodrogi tehenek télen át jóízűen fogyasztják majd az izsapi szénát. 1964. szeptember 12.
